Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-23 / 45. szám
. NEPÜJSAG I960, február 23., fcaM Nemzetközi szemle Veszélyes ábrándok Hosszas huzavona után február 13-án hajnalban a Szahara! Reggane-ban felrobbantották az első francia atombombát. A hatalmas acéltoronyra szerelt bomba felrobbantásának katonaj jelentősége elenyészően csekély, hiszen nincs a világon olyan szállító- eszköz, amellyel ezt a „nehéz súlyú" fegyvert az esetleges ellenséges célpont fölé lehetne juttatni, nem is szólva arról, hogy a jelen korszak hidrogénbambáihoz viszonyítva az „új“ bomba csak egyszerű játékszernek tekinthető. És mégis a robbanás kísérteties fénye nagyobb tiltakozást váltott ki. mint esztendőkkel ezelőtt a sokkal veszedelmesebb s katonailag hasonlíthatatlanul jelentősebb kísérletek egész sorozata. Az álmok szertefoszlanák 1958 nyarán, amikor a francia XV. Köztársaságot az algériai puccsisták hathatós támogatásával De Gaulle V. Köztársasága váltotta fél. a francia uralkodókörökben magasra csaptak az új nagyhatalom megteremtéséről szőtt álmok. A köztársaság által meghirdetett programba olyan tételek is szerepéitek, mint Algéria teljes pacifikálása, vagyis magyarul az algériai szabadságharc vérbefojtása. Francia- ország vezető szerepének növelése a nyugat-európai szövetségben, a NATO-ban. ahol a franciák csak az angolszász vezető hatalmak, az Egyesült Államok és Anglia után következtek. Párizsban úgy vélték, hogy a NATO-ban csak akkor léphetnék egyet a „szamárlétrán”, ha Francia- ország is ,leadja névjegyét a. világ legzártabb klubjának, az atomklubnak előszobájában”. Az 1958 májusában szőtt ábrándok — amelyek kezdetben sok haladóbb gondolkodású franciát is magukkal ragadtak — lassan szertefoszlottak. Az Algéria pacifikálásához fűzött merész álmokról gyorsan kiderült, hogy azok légvárakra épültek. Az elmúlt másfél esztendőben az ideiglenes algériai kormány súlya és teKintélye nemhogy csökkent volna, hanem jelentősen megnövékedett. Algériai elgondolásának zsákutcába jutása végül is az elmúlt esztendőben arra késztette De Gaulle-t, hogy felülvizsgálja eddigi politikáját és nyilvános deklarációban ismerje el Algéria önrendelkezési jogát. De Gaulle közeledése e reálisabb állásponthoz éppen azokat fordította szembe az V. Köztársasággal, akiit 1958-ban hatalomra segítették a jelenlegi köztársasági elnököt. A szélsőséges gyarmatosítók néhány héttel ezelőtt lázadást robbantottak ki Algériában. Ez a puccskísérlet súlyos csorbát ejtett De Gaulle presztízsén — és mint nyugati sajtójelentések megállapítják — arra ösztönözték Gaullet, hogy a tervezett időpontnál előbb hajtsa végre atombombájának felrobbantását. S még alig oszladozott a szaharai Regga- n e -ban a robbantást követő atomfelhő, a francia kormánysajtó már sietve hangoztatta, hogy valóra váltották a nagyhatalomról szőtt ábrándokat, Franciaország atomhatalom lett. De Valóban így történt? Washington wlangyosanLondon „hűvösen“ fogadja a hírt Az első nyugati kommentárok Franciaország nyugati szövetségeseinek állásfoglalását így összegezik: Washingtonban „langyosan”, Londonban pedig „hűvösen” fogadták az első francia atombomba felrobbantásának hírét. Washington és London lelkesnek semmiképp sem nevezhető állásfoglalását több tényező magyarázza. A nyugati fővárosokban már jó előre felmérték, hogy a szaharai atomrobbantás óriási felháborodást okoz majd az afrikai és ázsiai népek körében, vagyis elsősorban azokban az országokban, amelyek megnyeréséért mostanában London és Washington „nagyobb áldozatokra is hajlandó”. De aggodalmat okoz a francia bomba az angolszász fővárosokban azért is, mert jól tudják, hogy Párizs — bombával a hóna alatt —, további jogokat követel, lépni akar egyet „a szamárlétrán”. S taktikailag sem „illett” Washington terveibe a francia kísérlet. Az amerikaiak hosszú hónapok óta elszánt harcot folytatnak, hogy a világ közvéleményét megbarátkoztassák azzal a gondolattal, hogy az általuk szorgalmazott föld alatti atomrobbantás „nem veszélyes”, s a világnak semmi hátránya nem lesz abból, ha az Egyesült Államok ily módon folytatja nukleáris kísérletét. A francia „miniatűr” bomba viszont hatalmas tiltakozást váltott ki és újabb gátat emelt az amerikai tervek megvalósításának útjába. De a francia jobboldal uj- jongása is, amely közvetlenül a robbantás után magasra Csapott, hamar elcsendesült. Szövetségeseik „rideg” magatartása gyorsan megértette velük, hogy London és Washington nem tekinti okvetlenül igényes belépőnek a francia kísérletet az atomklubba. Nem számítottak Párizsban arra a hatalmas méretű tiltakozásra sem, amelyet kísérletük a világon mindenütt, de különösen Afrikában és Ázsiában kiváltott. „Franciaország most az afrikai népek elsőszámú ellensége” — hangoztatják az afrikai fővárosokban, s azt a lehetőséget fontolgatják, hogy kérjék a biztonsági tanács, vagy a rendkívüli közgyűlés összehívását azzal a céllal, hogy e nemzetközi szervezet is megbélyegezze, a franciák szaharai kísérletét. Most a nyugati hatalmakon a sor A szaharai robbantást megelőzően 1958 októberében robbantak utoljára nukleáris bombák Földünkön. A másfél éves intervallumnak tulajdonítható, hogy sokan úgy gondolták, végleg elmúlt a nukleáris háború veszélye és ha időnként megismétlődtek is egyes amerikai személyiségek fenyegetőzései, ezt csupán diplomáciai cselfogásmak tekintették, bizonyos engedménye«: kierőszakolására. A Raggane-i atombomba — még ha katonai jelentőségében messze el is maradt az eddig folytatott kísérletektől — felrázta az emberiséget és arra ösztönözte. hogy most még erőteljesebben követelje mindenféle nukleáris kísérlet végleges betiltását. A Szovjetunió — amely mindenkor hirdette, hogy az atom- és hidrogén-fegyverkísérle- ket egyszer s mindenkorra be kell szüntetni — már a szaharai robbantás másnapján nyilatkozatban ítélte el a francia kísérletet. De a szovjet kor-, mány nem elégedett meg a francia robbantás elítélésével, hanem nemrégen új, nagy jelentőségű javaslatot terjesztett be a nukleáris-fegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló genfi értekezleten. Az új szovjet javaslat mesz- szemenően figyelembe veszi a nyugati hatalmak álláspontját és lehetővé kívánja tenni a föld alatti robbantások ellenőrzését. Mint ismeretes ugyanis, a „nem kielégítő ellenőrzés” volt az, amellyel az amerikaiak kísérleteik folytatásának szükségességét indokolták. A szovjet javaslat megteremtette a megegyezés lehetőségét. Most a nyugati hatalmakon a sor. XXVII. — Nem. De más kiút nincs. Ez a nő különben a vesztedet okozza és felborítja a mi terveinket is. Ha eltesszük az útból, s méghozzá ügyesen, úgy, hogy öngyilkosságnak tűnjék, akkor az intézetben még mindig találhatunk más személyt, aki hajlandó lesz a hírszerzésre. Ha nem most, legfeljebb később. Az amerikai bólintott. — ... És ezt, természetesen önre bízzuk, Mr. Rodyn. Ennek az ördögi tervnek értelmi szerzője — mint látják — Lucy volt. Az olasz lányt kétszeres érdek fűzte terve végrehajtásához, ami kitűnik abból a beszélgetésből, ami ezután zajlott le köztünk a Simplon kávéházban, ahol már Carry nem volt jelen. Az amerikainak csak annyi megjegyzése volt az ügyhöz, hogy még e héten — pontosabban pénteken este kell végrehajtani, hogy szombaton az egyik összekötő, miután Pesten a Gundel Étteremben bizonyos anyagokat nekem átad, — utána azonnal induljak a határra, azaz Bécsbe. A nő halála után az egész rendőrségi apparátus megmozdul, s nekem arra már át kell jutnom a határon. A részletesebb tervet Lucy adja a számomra. Lucy elvitt a Simplonba, de aztán meggondolta magát, s vagy fél óra múlva hazaindultunk a lakására. Az olasz lány már útközben megjegyezte: — Úgy látom, nem helyesled elgondolásunkat? ... — Nem bizony — feleltem. — Okosabb tervvel is előállhattál volna. Tudod, hogy irtózom a vértől, nem beszélve arról, hogy... — Hogy? Mondd csak ki bátran! — vágott közbe a lány. — Mondd csak ki, hogy beleszerettél a geológusnőbe és most sajnálod, hogy meg kell halnia... — Durva vagy, Lucy — feleltem szárazon, de bosszantott, hogy Lucy belelátott gondolataimba. Női ösztöne megérezte, hogy Judit útjában van, nemcsak „hivatalból”, hanem mint nő is, márpedig Lucy nem hajlandó osztozni rajtam senkivel. Lucy otthon fel-alá járt a szobában és mint egy hadvezér — ki stratégiai elgondolásait közli tábornokaival —, úgy beszélt, magyarázott. — A lényeg az, hogy öngyilkosságot kell megrendeznünk, bár ezzel csak ideig-óráig tudjuk a nyomozók szemét bekötni, mindenesetre addig is időt nyerhetsz. Neked csak az a fontos, hogy addig az egy napig húzd ki az ott-tartózkodásodat minden baj nélkül, míg az összekötő jelentésével elindulhatsz. Vele pontosan szombat déli tizenkettőkor találkozol a Gundel nevű vendéglőben. Nyugodtan ebédeljetek meg együtt és ennek a táskának a párját átveszed tőle, azaz kicserélitek. Lucy egy olcsó nyersbőr-táskát adott át, amelyet most magammal kell vinnem. — És itt van ez is... Sztrichnin ... ötnyolc perc alatt megteszi hatását, akárkinek beadsz belőle égy késhegynyit... Feloszlik az Oberlander-íigyet vizsgáló bizottság Eisenhower beszéde latin-amerikai útja előtt HÁGA (ADN) Mint azADN jelenti, végérvényesen kátyúba jutott a bonni kormány által kezdeményezett és finanszírozott, a sokszoros gyilkossággal vádolt Oberländer áttelepítésügyi minisztert tisztára mosni hivatott „nemzetközi vizsgáló bizottság” tevékenysége. A bizottság holland tagja, Karel Van Staal ugyanis vasárnap közölte, hogy a bizottság többsége elhatározta a bizottság feloszlatását. Bár hivatalosan ezit még nem jelentették be, bizonyosra vehető, hogy ez a szerencsemos- datási kísérlet teljes kudarcba fulladt. (MTI) PEKING (MTI): Mint az Űj Kína jelenti, a kuomintang- klikk megbízottai február 12-én Washingtonban „megállapodást’’ írtak alá, Amelynek értelmében 1961. január 1-től kezdődően kínai műkincsekből kiállításokat rendeznek az Egyesült Államok nagyobb városaiban. Az úgynevezett „megállapodás” ürügyén az amerikaiak felbecsülhetetlen értékű műkincseket — festményeket, ezüst-, jade-, porcelán- és agyagtárgyakat — szándékoznak elhurcolni Tajvanról. A kínai műkincsek, amelyek jelentős része még a történelem előtti időkből származik, a pekingi császári palota múzeumából, illetve a nankin- gi múzeumból kerültek a Csang tannia Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikai bizottsága nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben elítéli, hogy a kormány legutóbb kiadott Fehér Könyvének egyik adata szerint 115 millió fontsterlinggel emelte katonai kiadásait és ezzel elérte Nagy- Britannia eddigi legmagasabb összegű, 1 milliárd 630 millió fontot kitevő katonai költség- vetését. WASHINGTON (TASZSZ): Eisenhower elnök vasárnap este, latin-amerikai útjának megkezdése előtt rádió- és televíziós beszédben ismertette látogatásának célját. Kijelentette, hogy „a nemzetközi feszültség idején, amikor becsvágyó törekvések ébrednek és előtérbe kerülnek az államok egyre szorosabb kölcsönös függéséből adódó problémák, a jó tárgyalófeleknek nagyobb megértésre és a közös programok javítására kell törekedniük”. Eisenhower sajnálattal állaKaj-Sek-klikk által bitorolt Tajvanra. (MTI) i HAVANNA (MTI): Az AP je- lénti, hogy Vasárnap hajnalban egy repülőgép támadást kísérelt meg a Havanna északkeleti külvárosában levő Shell olajfinomító ellen, de az erős elhárítótűz kétszer is megfutamította. A gép nem messze a várostól négy bombát dobott le. ★ A Noticias De Hoy című kubai lap — mint az Uj Kína jelenti — vasárnapi számában kommentálja Eisenhower elnök küszöbönálló latin-amerikai körútját és éles szavakkal megbélyegzi amerikai repülőA nyilatkozatban rámutat, hogy Nagy-Britannia mindezt olyan időszakban teszi, amikor a Szovjetunió egyharmadával csökkentette haderőinek létszámát, majd hangoztatja, hogy Nagy-Britannia védelmét nem a katonai költségvetés emelésével, hanem az általános és teljes leszerelés mielőbbi megvalósításával lehet legeredményesebben biztosítani. (MTI) pította meg, hogy a latin- amerikai államok, mint mondotta, „olykor helytelenül látják” az Egyesült Államokat. Példa gyanánt arra a latinamerikai véleményre hivatkozott, amely szerint az Egyesült Államok túlzott figyelmet szentel „a kommunista Imperializmus veszélyének” és ugyanakkor „figyelmen kívül hagyja a nyugati félteke haladásának és együttműködésének feladatait”. Beszéde végén Eisenhöwer közölte, hogy megvitatja a latin-amerikai államférfiakkal országaik olyan problémáit, mint a tőkehiány, az exportcikkek nagyfokú áringadozása, a közös regionális piacók szükségessége, a munkatermelékenység emelése és a közoktatásügy megjavítása, lakás- építkezés és a közlekedés fejlesztése. (MTI) gépek Kuba elleni támadásait. A l$p rámutat, Eisenhower latin-amerikai látogatásának előestéjén az amerikai külügyminisztérium kénytelen volt beismerni, hogy az Egyesült Államok területéről szálltak fel a Kuba ellen nemrég támadást intéző repülőgépek. A cikk ezután így folytatódik: Becsületes latin-amerikaiak százmilliói kénytelenek feltenni a kérdést: Hogyan történhetett volna meg, hogy a szomszédos ország ellen támadó repülőgépek az amerikai biztonsági szervek együttműködése nélkül fel- és leszáll- hattak amerikai területen? Honnan szerezték a támadó kalózok a bombákat és az egyéb katonai felszerelést? (MTI) I dőj árás j e I en tés Várható időjárás kedd estig: Felhőátvonulások, több helyen eső. A nap folyamán, záporesők. Mérsékelt déli szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: plusz 4—-plusz 9 fok. legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 0—plusz 5 fok között. Távolabbi kilátások: A hét közepén enyhe idő, esőkkel. (MTI) Felbecsülhetetlen értékű kínai műkinc§eket akarnak elhurcolni az amerikaiak Tajvanról Nagy-Britannia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyilatkozata a katonai költségvetés növelése ellen LONDON (CTK): Nagy-BriUjabb provokációs kísérlet Kuba ellen Nem nyújtottam érte a tenyeremet, erre a kis henger alakú, fehér porral telített üveget kabátom felső zsebébe dugta. Lucy észrevette levertségemet. Mellém ült és kedveskedve simogatta a hajamat. — Tudom, hogy nehéz, de ez már vele jár, a mi munkánkkal. Értsd meg végre, hogy mi mindig hadiállapotban vagyunk még abban a mondvacsinált „békés időszakban” is. Igen, ez a háború. Ez a háború mindig áldozatokat követel... Jóllehet az áldozatok nem olyan látványos körülmények közepette vonulnak el a túlvilágra, mint kint a fronton, ahol egy golyó esetleg beleakad a testébe és akkor a fejfájára ráírják, hogy „hősi halált halt”, ekkor és ekkor. Nem?! De azt is megérheted, hogy te is és én is éppen olyan csúnyán elpusztulhatunk a nap bármelyik percében. És a mi sírdombunkat még egy marék föld sem jelzi... Egyszerűen megszűnünk létezni a világ számára. Lucy beszélt, beszélt, tervezett... hogy majd visszajövök és az őszi hónapokat együtt töltjük gondtalanul, minden veszélyt mellőzve, Olaszországban... — de csak szófoszlányok jutottak el tudatomig. Egyre csak Juditot idéztem magam elé, ezt a szépséges teremtést, akit — tudtam biztosan — megtartok magamnak és sem Carry, sem Lucy tervét nem hajtom végre. Juditnak élnie kell. S ha élve marad, azt az iránta érzett szerelmemnek köszönheti, amely most teljesen elhatalmasodott bennem ... A következő napon már a déli órákban Budapestre érkeztem. A lakásomon átöltöztem. Koroknayék telefonján Juditot hívtam. — Hová tűntél három napra? — kérdezte. — Vidéki utam volt. Néhány építkezést meg kellett néznem ... — ... De hiszen az étkezdében megkérdeztem Müller bácsitól, hogy hol vagy, és azt felelte, hogy valószínű beteg vagy. A lakáscímedet nem tudta... meglátogattalak volna, de ezek szerint otthon is hiába... — A központ küldött vidékre — mondtam — és Müller igazán nem tudhat az én utaimról... — Rendben van. Látlak ma? — Igen... — feleltem habozva —, ma igen ... Most a Gellértbe megyek, néhány órát strandolok és este felmegyek. Jó? — Holnapra szerezhetnél színházjegyet... Tudod holnap milyen nap van? Mintha villanyáram futott volna végig rajtam. A szám mintha hirtelen kiszáradt volna. Holnap — péntek ... Lucy és Carry utasítása szerint holnap ... — Halló...! Halló ...! Mi van veled? Nem értetted, amit kérdeztem?! — türelmetlenkedett Judit a vonal túlsó végén. — Hogyne! Hogyne érteném, persze... hallom, hogy mit mondasz, csak nem tudtam beszélni, mert bejött a háziasszonyom, de most már beszélhetsz nyugodtan. Tehát? — Holnap van a születésnapom... Veled akarom eltölteni... — Igen — feleltem eltűnődve. — Nem feledkezem meg rólad ... (Folytatjuk)
