Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-23 / 45. szám

i960, február 23., kedd NÉPÚJSÁG 8 Vízre, szállodákra, utakra van szükség Nyilatkozat a Mátra idegenforgalmáról Balaton után feltétlenül a mátrai üdülőhelyek a legismer­tebbek és legkedveltebbek. Szívesen keresik fel a termé­szet szépségeit kedvelő turis­ták, az üdülést és pihenést ke­reső dolgozók és a gyógyulást váró betegek. És nem utolsó­sorban a hazánk érdekességei­vel, jellegzetes tájegységeivel ismerkedő külföldi vendégek. A gyöngyösi Mátra üdülő­helyei a Gyöngyösi Városi Ta­nács hatáskörébe tartoznak. Lapunk munkatársa felkereste Varga Ferenc elvtársat, a vá­rosi tanács elnökét, aki az alábbi nyilatkozatot adta a Mátra üdülőhelyeiről, az ide­genforgalom jelenlegi helyze­téről: — Tavaly hányán üdfll- tek a Mátrában? — A városi tanács ipar-mű­szaki osztálya vizsgálatokat végzett és pontos kimutatást készített arról, hogy tavaly há­nyán keresték fel a gyöngyösi Mátrát. E szerint megállapít­ható, hogy Mátrafüreden, Mát­raházán és Kékestetőn csak­nem 800 ezer üdülőnapot tölx töttek a vendégek. Ebben a kimutatásban csupán a beutal­tak szerepelnek, ehhez még hozzá kell számítani a filléres vonatokkal és a külön autóbu­szokkal érkezőket és azokat, akik magán járművekkel utaz­tak a Mátrába. Együttesen több mint egymillió vendég lá­togatta az elmúlt év során a gyöngyösi Mátrát. — Zavartalan az idegen- forgalom lebonyolítása? — Távolról sem. Három igen fontos probléma kínoz bennünket: a vízhiány, a szál­lodák hiánya és a korszerű közlekedés kiépítésének szük­ségessége .:. — Közismert tény, hogy a Mátra-hegyáég vízben nagyon szegény. Az eddig megépült üdülők vízellátása is igen' száz személyes szálloda, kettő rossz, úgyannyira, hogy az üdülők jelenleg felületi vize­ket gyűjtő forrásfoglalásokból nyerik ivóvizüket. Ez a mód­szer közegészségügyileg már eleve kifogásolható volt, $ a közelmúltban be is igazolódott ennek az eljárásnak a tartha­tatlansága. Hovatovább úgy vetődik fel a kérdés: vágy lesz víz, vagy be kell szüntetni az üdültetést a gyöngyösi Mátrá­ban. Ez pedig népgazdasági szempontból sem közömbös. — Van-e valami elkép­zelés a vízhiány leküz­désére? — Két tervet is kidolgoztunk már. Az egyik az, hogy a gyön­gyösi vízműtelepről átemelő­telepek segítségével megfelelő mennyiségű vizet lehetne a mátrai üdülőkbe juttatni. A vízellátás megoldása mintegy százmillió forintot igényel. A másik terv kivitelezése is ha­sonló összegű beruházást kí­ván. E terv szerint Mátrahá­zán központi vízműtelep léte­sül. Az utóbbi elképzelés meg­valósítása több időt venne igénybe, de a rendeltetési he­lyére juttatott víz köbmétere csupán három forintba kerül­ne, míg a gyöngyösi telepről szállított ivóvíz tizenöt forint­ba! — Hasonlóan súlyos a szállodahiány is? — Igen. Kiépített üdülőszál­lók jelenleg csupán a beutal­tak részére állnak rendelke­zésre. Az átutazó vendégek számára elszállásolási lehető­ség nincs, így a kirándulók vagy_ Gyöngyösre utaznak éj­szakára, vagy hazatérnek. Már készült ugyan egy szálloda terve, de a kivitelezés késik. — Hány szállodára len­ne szükség? — A Mátra látogatottságát tekintve, kellene három két­Mátraházán, egy pedig Mátra­füreden. Három darab, ugyan­csak kétszáz-kétszáz szemé­lyes turistaszálló: egy Kékesen, kettő pedig Mátraházán. Ideig­lenes megoldásnak elfogadható lenne a Balatonnál alkalma­zott, előregyártott elemekből épített motel is. — A közlekedés megja­vításának lehetőségein is gondolkodtak már? — A KPM illetékesei foglal­koztak ezzel a kérdéssel és tu­domásunk van arról, hogy ter­vek is készültek, melyek alap­ján a jelenlegi útviszonyokat meg akarják javítani. Kívána­tos az utak szélesítése és a pormentesítés. Fel kell újítani a turistautak jelzéseit, de egyébként is elhanyagolt álla­potban vannak. A közlekedés zavartalansága érdekében Mát­raházán, Kékesen, Gályán és Párádon korszerű autóbusz­pályaudvart kell létesíteni. Ér­dekességképpen mondom el, hogy a Műszaki Egyetem Vá­rosépítési Tanszéke tavaly diplomamunkaként jelölte meg a mátrai üdülőhelyek regioná­lis tervének elkészítését. A térv a mátrai közlekedés meg­javítására helikopter-járatok rendszeresítésére tesz javasla­tot: Helyes elképzelés! — Milyen kilátások van­nak: mikorra oldódnak meg e problémák? — Sajnos, pillanatnyilag semmi megnyugtatót nem mondhatok. Pénzt kell szerez­ni, és nyomban hozzálátni a munkához — fejezte be nyilat­kozatát Varga Ferenc elvtárs, a gyöngyösi városi tanács VB elnöke. Sz. 1. Az első lépés a megoldás felé... A városi tanács végrehajtó bizottságának tagjai és a ta­nácstagok nyugtalan emberek, mindig azon törik a fejüket, mivel és hogyan fejleszthet­nék Gyöngyöst, mit kellene még építeni, hogy szebb le­gyen a város, és kulturáltabb az emberek élete. — Hát ez csak természetes, mi ebben a rendkívüli? — Az a lelkesedés, ráter­mettség. ügyes szervező mun­ka és határtalan szívósság, ahogyan elgondolásaikat vég­rehajtják. Nemrég elterjedt a hír, hogy a Nagysástót idegenforgalmi nevezetességgé, a dolgozók hétvégi pihenőjévé építik ki. — Ah, miikor lesz abból va­lami, honnan veszik rá a pénzt? — Semmi esetre sem a város lakóinak pótadójából — nyugtatták meg az akadékos- kodókat. — Nos, mi újság a Sástó környékén? A városi tanács ipar-műsza­ki osztályg, elkészítette a mát­rai üdülőhelyek fejlesztésének részletes tervét, és azt az Or­szágos Idegenforgalmi Tanács nagy tetszéssel fogadta, de en­nél sokkal fontosabb, hogy 300 ezer forint beruházási hitelt biztosított a munkálatok el­kezdéséhez, és a megyei tanács idei költségvetésében 345 ezer forintot hagytak jóvá erre a célra. — Mire telik ebből a pénz­ből? — Először is kitisztítjuk az évtizedek óta korhadó kákát és nádat, megerősítjük a tó partját, utat és villanyhálóza­tot építünk. A mintegy 10 holdnyi ősmocsár helyén csó- nakázásra alkalmas utakat nyitunk, a hétvégi kirándulók részére, camping-táborokat lé­tesítünk. Ennél ideálisabb és szebb helyet nehezen talál­nánk az országban. A Sástó a Mátra déli olda­lán 500 méter magasan fek­szik, szelíd völgy védi a szél­től és portól, az 5000 négyzet- méternyi összefüggő vízfelüle­tet lágyan simogatja a napsu­gár, ha megelégelte a fürdő­zést. megpihen az erdei tisz­tás szélén és mielőtt álomra hunyná szemét, bájos mosoly- lyal gyönyörködhet a megfia­talodó Gyöngyös és termékeny Alföldünk boldog ölelkezésé­ben; — Mindig arról panaszkod­tunk, hogy vízszegény a Mát-! ra. Nem szökik majd el a tói vize? — Az eddiigi vizsgálatok megállapítása szerint a tó fe-í lületá csapadékvizekből táplál-; kozik, de olyan altalaja van,! hogy a környező hegyoldalak] kristálytiszta csapadékvizei egész évben megtartja és ed­dig a legszárazabb esztendő­ben sem apadt el a vize. Való­színűnek látszik az a feltevés, is, hogy forrásvíz is táplálja a tavat, majd megtudjuk ezt is hamarosan — mosolyog a vá­ros főmérnöke. Aztán nagy lelkesedéssel magyarázza, hogy milyen nagy lehetősége­ket nyújtanak a Mátra termé-: szeti kincsei. — Később strandmedencét, kabinokat és csónakházakat, 200 személyes motelt, esetleg turistaházat építünk a tő part­jára és ha ezt megvalósítjuk akkor négyévszakos üdülést ési állandó kirándulóhelyet bizto-| sítunk a gyöngyösieknek, de: az ország távolabbi vidékéről sőt a külföldről érkezőknek is. Higgye .el, csak szálloda kérdése, hogy a téli sportok szerelmesei után a tavasz; ki­rándulók, nyáron a strandolok és csónakázók. ősszel a vadá­szok paradicsoma legyen a mi vidékünk. — Bárcsak minél előbb: valóra válnának terveik! — Lehet, hogy hamarább, mint gondolnánk. A városi KISZ-bizottság, a kékestetői szanatórium fiataljai és a kör­nyékből több vállalat és tár­sadalmi szervezet jelentkezett, hogy önkéntes munkájukkal elsőbbségi jogot biztosítsanak a tóparti üdülésre. Alig vár­juk már, hogy eltakarodjék a tél, összehozunk egy 50 fős kubikos brigádot, aztán gyor­san nekilátunk a munkának. Ugye mondtam, hogy türel­metlen embereik a gyöngyösi­ek. Akár Sástó, akár Barátság tava lesz az új üdülőtelep ne­ve, mindenképpen a Mátra gyöngye lesz az. Fazekas László Vdiaszolnak az illetékesek Lapunk február 21-i számá­ban „Olvasóink panaszolják” cím alatt közöltük a Bükk- fennsíkon dolgozó erdőmun­kások panaszát, amely szerint az ott dolgozókat az elmúlt évben mindennap gépkocsi vitte a munkahelyre és visz- sza. Ezt a járatot ebben az év­ben a Nyugatbükki Erdőgaz­daság beszüntette. A Nyugatbükki Erdőgazda­ság igazgatója az alábbiakban adta meg a választ fent emlí­tett panaszra. „Az 1958—59. gazdasági év­ben az erdőgazdaság anyag- szállítási viszonyaival össze­egyeztethető volt a munkások szállítása. Ugyanis a szállítá­sok a Bükk-fennsík—Szilvás­várad viszonylatban történtek hosszú időn keresztül, s így összeköthető volt a munkás- szállítással. A jelen gazdasági évben ez nem egyeztethető össze, s így a munkásszállítást csak a Munkatörvénykönyv által en­gedélyezett keret mértékéig lehetséges. Így a folyó gazda­sági évben, ha a dolgozók nem hajlandók megtéríteni a szál­lítási költséget, csak a ledol­gozott 24 munkanap után tud­juk őket lakhelyükre, illetve munkahelyükre szállítani.”- teljesen függetle­nítették az eddig heti tíz ófát tanító népművelési fel­ügyelőkét. Most már egész munkaidejüket a kulturális munka fellendítésére fordít­hatják a népművelési felügye­lők községeinkben. Ab elhésők Ügy szokás mondani, hogy az ujjunk sem egyforma, így különböző minden ember is, egyik ilyen, a másik olyan. Vannak pontos és pontatlan emberek, olyanok, akik min­denhonnan lekésnek és olyanok, akik mindent idejében csi­nálnak, végeznek. Mindjárt elöljáróban nem árt leszögezni, hogy az elké- sök nem porttos emberek és hogy ez a tulajdonságuk általá­ban „krónikus betegség”. Az elkésők éppen pontatlanságuk miatt igen sok kellemetlenségnek teszik ki magukat. Többek között: sorozatosan megbírálják őket. Izgulniok kell, hogy amikor a munkakezdés után néhány perccel „befutnak”) vajon meglátja-e őket az igazgató, vagy a főnök. És ami igen kellemetlen, az ilyen emberek nemcsak a munkahelyről késnek el, de lekésik a vonatot, a mozit, színházat, autó­buszt, a randevút és megint csak egy sor kellemetlenséget okoznak maguknak. A kellemetlenségek között nem utolsó­sorban jön számításba az, hogy az elkésőket bizonyos mér­tékig „megbélyegzik”. — A Jancsi? A Jancsi még a saját esküvőjéről is leké­sik, — mondják az ilyen emberre nem kis iróniával és... szóval, az elkésés, a pontatlanság nem előnyös egy ember megítélésében. És most felvetődik a kérdés. Gyógyítható betegség-e mégis a pontatlanság, lehet-e segíteni a notórius későkön? A válasz egyértelmű: igen. Igaz, nem könnyen, de lehet. És ha lehet, hogyan? Erős akarattal, komoly elhatározással) önmagunk szoktatásával, nevelésével. Mert ugye, tegyük fel, hogy valaki „lassan készül” akkor tízperccel, negyed órával korábban kell kelnie és akkor máris behozta azt a tizenöt percet, amelyet rendes körülmények között késni szokott. A notórius késő állandóan és rendszeresen ellenőrizze, nap mint nap szoktassa magát a rendhez, a pontossághoz mind­addig, míg végül is szokásává, második énjévé válik a pon­tosság és megszűnik a késés, a rohanás, a kapkodás. A késés, a pontatlanság nem fő jellembeli fogyatékos­ság ugyan, de kellemetlen tulajdonság és egyáltalán nem tartozik a fegyelmezett ember tulajdonságaihoz. (SZ...P) Minden segítségei megadnak Napjainkban igen fontos kérdés az, hogy nincs elég mérnök. Mérnökök kellenek, mégpedig nemcsak diplomás, hanem alapos tudású mérnö­köket vár az ipar. Mindjárt a mérnökképzés mellett emlege­tett a másik nagy fontosságú szakembercsoport — a főisko­lát végzett pedagógusok kér­dése. Itt természetesen nem a fiatalok rendszeres főiskolai képzéséről, hanem a levelező hallgatók minél alaposabb, négyesztendős felkészítéséről van szó. Az Egri Pedagógiai Főiskola magyar-ének szakos hallgatóinak egy része az egri konzultációs központban kapja meg a kéthetenkénti tananya­got a gyakorlatigényes ének­ből. Áprilisban már vizsgázni fognak az első év anyagából Sajnos, a jegyzeteket csak ja­nuár végén kapták kézhez, így aztán érthető volt az ijedelem a hatalmas anyag láttán. A hallgatók a marxista és peda­gógia tanszék vezetőit meg­kérték arra, hogy tekintettel a rövid felkészülési időre, segít­senek a levelezőknek. Mindkét tanszék a tőle telhető legmesz- szebbmenő támogatást ígérte oly módon, hogy a konzultá­ciós napokon átveszik az anya­got a hallgatókkal. Azt hi­szem, ez a segítség, a vizsgára való előkészületeket nagyon meg fogja könnyíteni. Ha a le­velező hallgatók igyekezetét, s a főiskola segítőszándékát fi­gyelembe vesszük, megnyugta­tóan elmondhatjuk, hogy a le­velezőhallgatók végre nem „gyorstalpalók”, hanem ko­moly és alapos tudású általá­nos iskolai tanárokká válnak a négyéves tanulás után. (ádám) Névadó ünnepség volt Petőiibányán Bensőséges ünnepség színhe­lye volt a petőfibányai Műve­lődési Ház kisterme. Kovács János, a helyi tanács kiren­deltségének vezetője, me­leg hangú szavakkal köszön­tött két újszülöttet, Kiss Gyu­lát és Horváth Eleonóra Tün­dét, akiket névadó ünnepségre hoztak el szüleik és a névadó szülők. Az ünnepségen Rom- hányi Borbála, a Nőtanács, Varga István pedig a Műve­lődési Ház vezetősége nevé­ben ajándékokat adott át a szülőknek. A hivatalos ünnep­ség után a klubhelyiségben fe­hér asztal mellett az első po­hár bort az újszülöttek egész­ségére ürítették a meghívot­tak. (G. Molnár Ferenc) Uj vezetési módszerrel igyekszik éves terve teljesítésére a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat A termelési bizottság efnlí- tett február eleji ülésén a szakszervezet megyei szervei­nek képviselője is megjelent és értékes hozzászólással és az ülés anyagához fűzött megjegy­zéseivel hasznos támogatást nyújtott a vállalat vezetőségé­nek. FONTOS RÉSZE VOLT a megbeszélésnek a vállalatnál beindított és április 4-e tiszte­letére rendezett munkaverseny ügye. A párt és tömegszerve- zetek bevonásával Cseh Sán­dor főmérnök irányítja az éves időtartamra szóló versenyt, amelyben az építésvezetősé­gek, jól megszervezett brigá­dok vesznek részt. A verseny­nyel igyekeznek erősíteni a munkafegyelmet, a minőségi munkát, a befejezési határidője tartását, és az anyagtakaré­kosságot. Külön kérdésként kezeli a versenyt kiértékelő bizottság a munkavédelmi fel­adatok végrehajtását. A negyedéves és éves kiér­tékelés után a legjobb ered­ményt elérő brigádokat — fél­évenként a vállalat pénzjuta­lomban részesíti. Elhatározták azt is. hogy a munkaverseny eddigi nyilvánosságát szélesí­tik, hogy a vállalat minden munkahelyén lássák az ered­ményeket és az esetleges le­maradásokat., A vállalat dolgozói remélik, hogy a kedvező időjárás elő­segíti majd a megalapozott tervek valóra váltását. (f. aa zelni, az építési és felmérési naplókhoz értsenek, azokkal tudjanak bánni. El kell érni, hogy a vállalatnál dolgozó fe­lelős helyi művezetők teljes felelősséggel és megbízható­sággal dolgozzanak és vezes­sék az építkezést. Intézkedéseket határozott el a termelési bizottság a felfutó termelőszövetkezeti beruházá­sok tervszerű és zökkenőmen­tes lebonyolítására: a tervben szereplő istállók, juhhodályok és egyéb gazdasági építKezé- sékhez a terveket és az anya­got sörön kívül igyekeznek biztosítani. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az előjelek szerint felkészült az ez évi fe­szített program végrehajtásá­ra. A terv adatai jelentő® ki­vitelezési növekedést irányoz­nak elő 1959-hez Képest. A létszám biztosított, az anyag- beszerzési nehézségek elhárí­tására hathatósnak látszó in­tézkedések történtek. A mun­kafegyelem és a bérfegyelem megszilárdítására az ellenőrzés és a gyakori kiértékelés rászo­rítja majd a vállalat részlege­it. Ügy tudjuk, az elmúlt év negyedik negyedére prémiu­mot fizet -a vállalat és az éves termelési eredmények, illetve vállalati nyereség után a vál­lalat dolgozói nyereségrészese­dést is kapnak. Mindez együtt olyan előjel, amely az 1960. éves terv teljesítésére buzdít­ja a tanács építőipari vállala­tát; tént. Határozatokat hozott a termelési bizottság annak ki­vizsgálta tására. hogy néhány munkahelyen — egri építkezé­seknél — miért magas a bér- felhasználás. Elfogadta a termelési bizott­ság azt a fontos javaslatot is. hogy március hónapban ne en­gedjenek szabadságra — a le­hetőségekhez és a körülmé­nyekhez Képest — senkit, mert az építőipar lendületbehozása a tavaszi időjárás beálltával képzelhető csak el. Különösen fontosnak tartja a vállalati termelési bizottság, hogy a szétszórt vidéki munkahelye­ken, különösen a termelőszö­vetkezetek részére történő építKezéseknél, az építkezés megkezdése előtt a teljes anya­gi és szervezési előkészület be­fejeződjék, hogy a művezetők lássák az előttük álló felada­tokat. SOK SZÓ ESETT a létszám- kérdésről és a brigádok szer­vezéséről. A munkacsapatoK helyes megszervezése, az azok részére kiadott munkák elszá­molása és átvétele a munka- fegyelem megerősödéséhez ve­zet. A termelési bizottság a mű­szaki oktatás kérdését külör. hangsúlyozta. Elhatározta hogy a téli időjárásban még rövid tanfolyamot rendez a művezetőK részére, ahol a szükséges, alapvető műszaki és adminisztratív tudnivalókat átismételteti a művezetőkkel: azt akarja a termelési bizott­ság, hogy a művezetők a terv­dokumentációkat tudják ke­A HEVES MEGYEI Tanácsi Építőipari Vállalat vezetésében új munkamódszer kezd érvé­nyesülni. A vállalat igazgató­ja termelési bizottságot hozott létre a vállalat vezető Köz­ponti dolgozóiból — főmérnök, főkönyvelő, főépítésvezető, terv- és statisztikai csoportve­zető, munkaügyi csoportvezető és a három építésvezetőség ve­zetőjéből. Ennek a területi bi­zottságnak az a feladata, hogj' a jelentős mutatók szerint megvizsgálja minden hónap­ban és negyedévben az elért eredményeket és a tényszá- mok alapján mondjon bírála­tot az egyes területeken vég­zett munkákról. A termelési bizottság a végzett munka gyors és alapos ellenőrzése mellett megbeszéli és előkészí­ti a következő hónap és ne­gyedév munkáját és intézke­déseket, határozatokat hoz a nehézségek leküzdésére. A termelési bizottság első félnapos értekezlete február 9-én zajlott le. Ez alkalommal az egri, füzesabonyi és gyön­gyösi. építésvezetőségek veze­tői — Lájer József, Miskolczy István és Széles József — az ellenőrzött adatok birtokában beszámoltak arról, hány száza­lékban végezték el a havi ütemként megkapott építési feladatot, melyig munkahe­lyen mennyi bért használtak fel és a termelékenység ho­gyan alakult januárban. Álta­lában elmondották, hogy a ko­moly fagyok nem kedveztek az építőiparnak, a terv teljesí­tése mégis arányosan megtör­

Next

/
Thumbnails
Contents