Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-20 / 16. szám

1960. január 20., szerda

MPDJbAü

3

A Heves megyei Pártbizottság a mezőgazdasági szakemberek bevonásával összegyűjtötte a termelőszövetkezetekben az elmúlt években alkalmazott premizálási módszereket, tapasztalatokat. Ennek alapján kidolgozták a legmegfelelőbb formát, amelyet a helyi adottságokhoz igazítva, már az első évben is sikeresen alkalmazhatnak az új közös gazdaságokban a terméseredmények növelése érdekében.

A javasolt új premizálási módszerről Bíró József elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára a következő tájékoztatást adta:

' — Mült évi tapasztalataink szerint a közös gazdálkodás első esztendejének sikerét a legjobban a családtagok munkába való bevonása biztosítja. Ha a családtagok is szorgalmasan dolgoznák, akkor a kedvezőbb termelési adottságok következtében már az első esztendőben a korábbi éveknél magasabb terméseredmények várhatók.

Heves megyében él akarjuk érni, hogy valamennyi kapásnövénynél, kertészeti, gyümölcs- és szőlőtermelésben is bevezessék a munkacsapata* illetve családok szerinti területi elosztást és a többtermelést premizálják. Különösein jelentős ez a módszer a megye déli részén, a zöldség-, paradicsom-, paprika- és dinnyenem helyes tovább bonyolítani.

Az elmúlt évben a visznek! Béke Termelőszövetkezetben nagyrészt a premizálásnak az eredménye, hogy 130 mázsáié' 175 mázsára növekedett a cukorrépa terméshozama, de volt olyan szövetkezeti tag isi aki a részére kiadott területen több mint 250 mázsa cukorrépát termelt. A többlettermés bizonyos százalékának értékét természetesen minden tag megkapta, az egyébként járó munkaegység értéken felül. Rendkívül ösztönzően hatott a prémium bevezetése a kiskörei Dózsa Termelőszövetkezet tagjaira is.

Természetesen a vezető mezőgazdasági szakemberek a premizálási rendszer alkalmazását nem teszik kötelezőve, csak javasolják a szövetkezeti vezetőknek.

Az új szövetkezeti tagok érdeklődnek a premizálási rendszer iránt, ezt bizonyítja az. hogy már az alakuló gyűléseken élénken helyeslik a magasabb terméseredmények premizálását és az előkészületek érdekében igen gondosan felmérik az egyes családok munkaerejét.

Az 1959 tavasza óta alakult termelőszövetkezeti községekben a pontos munkaerő-mérleg elkészítése érdekeben, minden családdal megbeszélik, mekkora terület művelését vállalja, és a különböző Időszerű munkáknál hány családtag vesz tnajd részt a közös munkákban. A megállapodást az új termelőszövetkezetek Vezetői a családfőkkel több helyen írásban is rögzítik.

Az új prémiumrendszer hatásosságát veszélyezteti, hogy egyes most kezdő termelőszövetkezetben a tervezésnél túlságosan alacsonyan veszik a termésátlagokat. A járási tanácsok munkatársai és a szövetkezetét patronáló szakemberek ilyen esetekben tervmódosításokat javasolnak, mivel figyelembe kell venni, hogy a kapások mintegy 90 százaléka gépi mélyszántást kapott az ősszel, és fokozott műtrágya- felhasználásra van kilátás.

Az első közgyűléseken elhangzott felszólalások és az egyéb előkészületek alapján előreláthatólag az 1959. év tavaszán alakult szövetkezetek többségében már az első évben bevezetik a többlettermelés premizálását — fejezte be nyilatkozatát Bíró elvtárs.

Bonus István, Kilop rajos,

Fényvesi András: Kérjük, postafordultával közöljék pontos lakcímüket szerkésztűségünkkel.

Szabó Klára, Visonta: ügyét továbbítjuk az Illetékesek felé. Az eredményről levélben értesítjük majd.

Ifj. Györfi Pa!, Apc: Ügyét szerkesztőségünk almait idején továbbította az állami gazdaság felé. de nekünk sem válaszoltak. Most ismételten felhívjuk májd figyelmüket az ügyre. Ha fpegkaptá a kért jaratlevelet, azt közölje velünk. .

Fgcrcsehi levélíró: Névtélen levéllel nem áll módunkban foglalkozni,

Zvara Zoltán, Kompolt: Levelét megkaptuk, s az abban írtakkal foglalkozunk májd. Reméljük ügyét eredményesért tudjuk elintézni.

Jól sikerült TIT előadás a gyöngyösi Zeneiskolában

Gyöngyösön a zeneiskolában nagyszámú érdeklődő előtt a napokban jól sikerült előadást tartott a TIT szervezésében Borhy Öttó a rokokó zenéről

Az előadó ismertette a rokokó zene képviselőit, jellegzetes formáit. Az ismertető előadás keretében az érdeklődők alapos betekintést kaptak a rokokó korról is, amelynek ismertetésénél több korabeli festő művet is bemutatták.

Énekel az autóbusz

az új termelőszövetkezetekben is könnyen bevezethető prémiumrendszert dolgoztak ki megyénkben

Bíró Józseí elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának nyilatkozata

sZeriut a premizálási rendszert

termesztéséről országosan ismert községekben.

Az új közös gazdaságokban az anyagi érdekeltség fokozását úgy biztosíthatjuk, hogy a közös gazdaságokban bizottságok állapítják meg az egyes földterületek termőerejét, megnézik, hogy az elmúlt három évben milyen termésátlagok voltak a különböző parcellákon. Az a munkacsapat, illetve család, amelyik a három évi átlagtermésnél magasabb hozamot ér el, a többlet 25—50 százalékának értékét prémiumként megkapja. Például, ha egy földterületről azt állapították meg, hogy kukoricából májusi morzsoltra átszámítva 14 mázsát adott három évi átlagban, és az idén 20 mázsa lesz a termés, akkor az aki a földet megdolgozta, három mázsát kap meg prémiumként. Az új termelőszövetkezetekben az eltérő földminőségek miatt tapasztalatunk

Énekel az autóbusz. Nem hangosan, nem harsogva, csendes dú- dolással kísérik aZ emberek a rádiót, amely népszerű operettszámokat sugároz, — úgy látszik, egyenesen az utasok számára. A tájék be- lebújt már a téli este sötét köntösébe, most egyetlen fény — az országúton — az autóbusz reflektora, a fel-feltűnő és gyorsan elsuhanó autók lámpái. Hol jár most a busz, hányadik kilométert hagyta maga mögött? — nem tudja és nem is fi- gyeit senki. Énekel mindenki!

Az egyik ülésen egy morózus képű férfi, aki az indulás után két perccel már

összeveszett a kalauzzal, s ö tudja legkevésbé, hogy miért, most lehunyt szemmel áriázza: Vilja, ó, Vilja. te... és így tovább. A kocsi végén a véletlenül működő olvasólámpa környékén fékezhetetlen ulticsata folyik. Valahogy így: Mcmdd meg, hogy imádom a pesti nőket... piros ulti... ha arra jársz... Mondd meg, hogy nem tudó... kontra ulti... feledni őket... majd meglátjuk... ha arra jársz.

Két férfi az imént még a vállalati üzem- szervezés problémáit vitatta, s valami közös ismerőst, valami Kengyel nevezetűt szidott e téma

kapcsán — most énekei mind a kettő. Az egyik bátrabban és jó hangja van. Valaki megszólal a háta mögött: Maga is felléphetne ezzel a hanggal... Hát bizony, énekes szerettem volna lenni — jön a melankolikus válasz, egy kézmozdulattal jelezve, hogy nem minden emberi vágy éri el a beteljesülést.

...Mosolygó érzés és jól nevelt arc... ezt á nők bírják jobban, szárnyal is a megszervezetlen női kórus, brummognak hozzá a férfiak és száguld, rohan bele az éjszakába az autóbusz.

Hirtelen kigyulladnak a lámpák, hideg

és utasok tódulnak be a kocsiba. Idegenek. Nem beavatottak. Ellenségesen nézi őket mindenki és ők is megérzik az érthetetlen ellenszenvet. — Hangosan, tettetett vidámsággal tréfálni kezdenek egymással, — egy varázsütésre oda a busz hangulata. A mogorva férfi az óráját nézi és szitkozódik, mert szerinte legalább tíz percet késik már a busz. Az ultisok abbahagyják a játékot, s a két férfi tovább szapulja Kengyel kartársat...

A rádióban is valami előadás kezdődik.

Unalom, ridegség, türelmetlenség az egész autóbusz!

(gyurkó)

4 mi a válaszból kimaradt . . •

A bervai munkásvonat ügyében

Lapunk január 12-i számában az illetékesek — az egri vasútállomás — figyelmébe ajánlottuk, hogy a bervai munkásvonat fűtése nem megfelelő, a kocsik állapota siralmas, míg néhány MÁV-aikalmazott ugyanazon a szerelvényen egy párnás kocsit foglai le.

A napokban válasz érkezett a bervai munkások panaszára. A levelet az állomásfőnök, a párt- és a szakszervezeti bizottság titkára írta alá és a többi közt a következőket Olvashatjuk benne: „Valójában a rövid szakaszon közlekedő vonat fűtése nehézségekbe ütközik. Ezt a nehézséget befolyásolja, hogy a bervai dolgozók sem követnek el mindent a kócsik megóvása érijükében,

A levél többi részében az Utazó munkások fegyelmezetlenségéről és nemtörődömségéről írnak, akik szemetelnek és fé- leslegesen járkálnak a kocsikon keresztül.

Ez valóban elítélendő és minden bizonnyal hátráltatja a

kulturált utazás megvalósítását és biztos, megfelelő következtetést vonnak le belőle a bervai munkások, úgyhogy a jövőben megakadályozzák a rendbontást, — de a válasz mégis adós maradt valamivel.

Egyetlen sort sem írtak arról a vasútállomás vezetői, hogy a maguk részéről milyen intézkedéseket tettek a rossz kocsik, hibás berendezések kicserélésére, a fűtés problémájának megoldására, pedig a bervai munkások elsősorban erre szerettek volna választ kapni — az igazságos bírálat mellett.

A felelősség áthárítása még nem oldja meg a munkásvonat fűtését: Éppen ezért — bízva a vasútállomás Vezetőinek ígéretében, miszerint mindent elkövetnek, hogy a berVaiak meleg kocsikban utazhassanak munkahelyükre —, reméljük, a második válasz az lesz a Fí- nomszerelvónygyár dolgozóinak a kérésére, hogy megoldódik ez a sok embert foglalkoztató probléma. Kovács Endre

Tizennógymillió forint értékű anyaggal segítették a gyárak az iskolai gyakorlati oktatást

A Minisztertanács határozata alapján a Művelődésügyi Minisztérium a múlt esztendőben felhívta a szaktárcákat, utasítsák a felügyeletük alá tartozó üzemeket, hogy bocsássák rendelkezésére a termelési célra nem alkalmas, de a politechnikai oktatásnál, a középiskolai gyakorlati foglalkozásnál hasznosítható különféle anyagokat, szerszámokat, gépeket. Az üzemek, gyárak, vállalatok az 1959—60-as tanév kezdetétől ez ideig tizennégvmillió forint értékű anyagot, félkész- terméket, gépeket, szerszámokat, a műhelymunkákhoz szükséges egyéb eszközöket — adtak át. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy mind eredményesebb munkát végeznek az általános iskolák politechnikai műhelyeiben és számos középiskolai műhelyben. (MTI)

660 ezerrel több férfiing, 400 ezerrel több női alsóruha, 130 ezerrel több férfiöltöny készül az idén

A konfekcióipar idei terve 11 százalékkal magasabb a tavalyinál. Ebből 3,9 százalékos növekedést a termelékenység emelésével biztosítanak. Az idén a ruhagyárak 8 millió forintot költenek gépesítésre, s körülbelül ennyi értékű gépet állítanak üzembe saját erőből. Az eddigi gyakorlattól eltérően a gépi beruházást nem forgácsolják szét, hanem hozzálátnak egy-egy üzem általános rekonstrukciójához. Lényeges létszámemelésre a ruhaiparban az idén nem kerül sor. A fő feladat az üzemekben, hogy a tavaly felvett mintegy 2300 munkás elérje, túlszárnyalja a száz százaléknak megfelelő termelési szintet.

A konfekcióiparban már kialakult szokás szerint az idén lis lépést tartanak a divat alakulásával. A megszokott modellekből lényegesed emelkedik a termelés, ezenkívül a legújabb anyagú és fazonú áruk is folyamatosan megjelennek a kereskedelemben. Férfiingből például 660 ezerrel készül több, mint tavaly. Az anyagellátástól függően az igen keresett nylon és az úgynevezett „ne-va” (nevasald) különleges kikészítésű ingek egész évben készülnek. Férfiöltönyből 130 ezerrel lesz több az idén. A tavalyinál 400 ezerrel több női alsóruha, 270 ezerrel több gyermek fehérnemű és 110 ezerrel több fiúruha is készül.

Az ipartelepítés új elveinek megfelelően az idén hozzákezdenek az ózdi, a berettyóújfalui és a szekszárdi ruhaipari üzemek tervezéséhez. (MTI)

A KOVÁCS

ly 4MPELNEK hívják a falu ko- vácsát. Bizony, nem akadna öt ember se, aki meg tudná mondani a másik nevét, hogy István-e, vagy János, Jóska, vagy András, mivelhogy csak így titulálják egyszerűen, hogy Kampel, a fiatalabbja meg, hogy Kampel bácsi.

Kampel ötven körüli, fekete képű ember, aki hajnalban kel, este fekszik, nappal meg veri a vasat, hogy csak úgy hangzik tőle a tájék. Ezt csinálja már gyermekkora óta, ezt a mesterséget tanulta apjától, nagyapjától. A műhelye is csak olyan, mint sok más falusi kovácsé, kicsi és kormos, a sarokban otromba fújtató, a' közepén a félem bemyi fabö- höncön a fényes üllő a nagy kalapáccsal, a falon az apróbb szerszámok, szanaszét a földön heverő vasdarabok, patkók, szögek. A munkája is csak az, mint a többié. Patkolás, ráfhúzás, élezés, vasalás, mikor mi adja elő magát, mikor mire van szükség.

Kampel nem bőbeszédű ember, de ha egyet szól. annak aztán van olyan értelme, hogy dőlnek a nevetéstől- a falat támasztó, várakozó emberek. Az is megesik néha, hogy akkor is átszaladnak hozzá, ha nincs ott dolguk, csak kedvük szottyan egy kis tereferére. Az öreg kovács ilyenkor se áll meg a munkával, veri, bunkózza az izzó vasat, s még a szusszantása is az üllő csengéséhez igazodik.

A csattogó kalapács nyomán millió szikra száll szét a levegőbe és ilyenkor valamiféle csodálatosan szép glóriába övezi az öreg kovács csontos, fekete arcát. Ha aztán kihűl a vas, tűzbe löki az öreg, aztán maga is' nagyot sóhajtva, odaszól az éppen ott ácsorgónak:

— No! B’újtass!

SZALAY ISTVÁN:

Ha szól. csak ilyenkor szól, a pihenőben, mert amikor dolgozik, ahogy ő mondja, „a vassal bánik“, nem ér rá a beszélgetésre. Ilyenkor aztán, amíg melegszik a vas, megereszt az öreg egy-egy tréfát, jóízű történetet.

FGY ALKALOMMAL elmesélte, hogy a félvégesi Veres Ba- l°g egy veder borral állított bé a műhelyébe. Fizetni nem tudott-e, vagy kimaradt a hordóból forrás után, a csoda se tudja már, csak beállított a borral az ember. Ö meg éppen patkóit. és csak úgy félvállról intett oda Balognak:

— Tedd csak a lábasszín alá, majd ha végzek, ellátom a baját.

Balog engedelmeskedett és dolga- végezten hazafelé indult. Kampel néhány perc múlva befejezte a patko- lást, és amikor a vederhez nyúlt, ijedten Vette észre, hogy üres a veder, mellette meg a borjú fetreng a földön, négy lábával az eget fenyegetvén. Az öreg egyszerre megértett mindent és egy hétig nevetett a jó tréfán. A faluban azóta Is, ha nagyon berúg valaki, azt mondják rá:

— No! Berúgott ez is, akárcsak Kampel bornyúja!

Így teltek az évek munkában, tréfában, egyik a másik után. Dolog az mindig akadt, egyszer több, máskor kevesebb, mikor hogy hozta az élet. De most a télen néhány hét óta nagy változáson ment át a falu. Eleinte rebesgettél^ csak, hogy megalakul a szövetkezet, aiztán már komolyan beszélték itt is, ott is az emberek. A gazdák gondokba merülten diskuráltak az utcán, s egyre kevesebben fordultak meg az öreg kovács műhelyében. A tanácsházát, meg az italboltot járták egész nap, amikor pedig eljött az este. a falu közepén, a házaknál beszélgettek, vitatkoztak órákon át.

pGY REGGEL, amikor Kampel

■*"* kiment a műhelyébe, hogy munkához kezdjen, megdöbbenve vette észre, hogy nincs mit dolgoznia.

— Na, ez se történt, meg negyven esztendő alatt — tűnődött magában az öreg, aztán tekintete egyszerre elborult. Szétnézett még egyszer a műhelyben, de egyetlen élezni való baltát, ekevasat se talált, ráfot se kellett húznia senkinek.

— Nem dolgoznak, csak tanakodnak már két hót óta —• morgott az öreg magában rosszkedvűen.

, — Azt hiszik, ebből is meg lehet élni. — így morfondírozott, aztán a maga sorsa jutott hirtelen eszébe.

Mi lesz velem, ha szövetkezetbe lép az egész falu? Földem nincs, csak azzal a három virágcseréppel, amiben szép, piros muskátli nyílik a kis konyha ablakában. Mi lesz velem, lesz-e szükségük kovácsra, vagy talán fiatalabb kell nekik? Néhány napig Várta, hogy majd szólnak, de bizony az öreg kövácsműhelyt most messze elkerülték az emberek. Megbántottalak érezte magát az öreg, s arra gondolt, hogy hátat fordított neki a falu, cserbenhagyták, eldobták maguktól az emberek.

— Hát jó! Ha nem kell a kovács, úgy is rendben van — buggyant ki belőle a méreg és teljes erejéből

sarokba vágta a nagykalapácsot.

Az egyik nap aztán azzal a hírrel szaladt haza az asszony:

— Tegnap három gyűlés is volt a tanácsháznál!

— Fakadjanak meg! — Vágta visz- saa dühösen a szót az öreg'. — Én maszek vagyok! Maszek, érted? Egy maszek kovács! Nekem nem parancsol senki, engem nem ráncigálhat senki a gyűlésre! Különben is addig voltam csak jó nekik, amíg hitedbe, meg semmiért dolgoztattak. Most? Most mit is kezdhetnének velem? A lovakat eladják, a traktorra meg nem kell patkót verni. A kovács ... a kovács meg dögöljön meg éhen, azzal már nem törődik a falu.

ívj EG AZON a napon telekiabál- ta a falut a hangszóró.

— Termelőszövetkezeti község lettünk, a szövetkezet elnökéül Szabó Istvánt választotta a tagság. Az öreg kovács nagyot nézett, amikor az üres, hideg műhely előtt álldogálva, fülébe csapta a szél a hangot:

— A falu legjobb gazdája lett hát az elnök — marzsolgatta a szavakat az öreg. A legjobb gazdára bízták a vezetést. — így tűnődött egy jó darabig Kampel, aztán keserű nyál futott a szájába.

— Hát aztán engem ugyan ki kérdezett? Mi közöm nékem ahhoz, hogy ki lett az elnök, kire bízta magát a falu? Senki, senki — jöttek elő egymás után a gondolatok... Elkeseredetten visszament a műhelybe. Már nem bírta tovább. Begyújtotta a kohót, fújtatni kezdte a tüzet és elhatározta, hogy csinál, csinál,

dolgozik valamit, csak azért is, hogy hallják meg, nem döglik a kovács éhen, hallják meg, hogy cseng a kalapács, az üllő, hogy folyik a munka. Már izzott egy vasdarab a tűzben, amikor nagy adjonistent köszönve beállított az ajtón az új elnök.

— Mit csinál, mester? — állt aló és parolázott az öreggel. — Egy kis beszédem lenne magával, ha 'meghallgatna.

Kampel rántott egyet a vállán, aztán csak úgy hányaveti módon megszólalt:

— Beszélni? Azt lehet.

— Hozunk ma vagy húsz ekevasaí, meg vagy tíz szekeret javítani, aztán szükség lenne vagy 70 jászolka- rikára is a közös istállóba. — Az öreg hallgatta a szavakat, végiggondolta, megszűrögette még egyszer mindegyiket, aztán csendesen odaszólt az elnöknek:

— Szóval, mégiscsak szóba álltok a maszek kováccsal? Gúnyosan kop- pantak a szavak és a fekete képű öregember arcában, mint csillogó parazsak izZottak a szemek.

— Hogyhogy maszek? — vágott szavába az elnök. — Hát maga a falu kovácsa, mihozzánk tartozik. Amíg maszekok voltunk, maga is maszek volt, most szövetkezetiek vagyunk, hát szövetkezeti lehet maga is. Vagy nem akar velünk egy tálból cseresznyézni? Itt a papír is. Elhoztam. Aláírhatja.

\l ÖREG NEM SZÓLT sem- mit, csak kezébe vette a papírt, lassan, a maga módján végigolvasta, előkapart egy tintaceruzát, aztán az üllő fényes lapján akkurátusán alákanyarította nevét.

— No! Pecsétet is teszek rá — mondta mosolyogva és kormos fekete ujját, mintegy dokumentképpen odanyomta a nagy „K” betű fölé*