Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-20 / 16. szám

4

népcjsag

I960, január ML, szerda

tiiasi

Házasíiás

Rendszeres olvasója vagyok a Ludas Matyi című szatirikus hetilapnak és a szokásos egy forint helyett az utóbbi időben kettő, sőt három forintomba kerül. Hogy miért? Egyszerű. Az elárusítók éppen e keresettséget használják ki és házasítva adják a Ludast egy kevésbé fogyó lappal.

— Kérek egy Ludast!

— Elfogyott.

— Akkor kérek egy Technikát és egy Ludast.

És csodák csodájára, a pult alól előkerül a még egy perccel előbb „elfogyott” Ludas Matyi is.

De igy van ez más képes újságok esetében is. Csak egyszer kapnék már egy Ludas Matyit házasitás nélkül...

(k. b.)

— MOST TÁRGYALJÁK az I960, évi községfejlesztési terveket a füzesabonyi járás községeiben. Eddig Mezőszemere. Füzesabony és Újlőrincfalva községekben a tanács úgy határozott, hogy 300 forintban állapítják meg a hozzájárulás mértékét.

— HATVANBAN ma este „A fiúk és lányok kapcsolatai” címmel tart előadást az újhatvani II. számú általános iskolában Zsákai And- rásné tanár.

— BESZÁMOLÓT tartott Sallós Gyula, a járási párt v. b. elsőtitkára a hevesi járási Művelődési Otthonban. Beszámolójában a kongresszus által megjelölt feladatok eredményes végrehajtásával foglalkozott.

— A MATRAVIDÉKI Erőműben a múlt évben szervezett lakatosképző szakmai tanfolyamra 33-an jelentkeztek és szereztek minősítő oklevelet.

— TEGNAP DÉLUTÁN az egri KISZÖV kultúrtermében nagysikerű filmvetítéssel egybekötött klubdélutánt rendezett az Egri Spartacus Sporkör, amelyén a sportolókon kívül szép számmal jelentek meg a különböző szövetkezetek dolgozói is. A sportkör elhatározta,

> hogy a jövőben rendszeressé teszi a klubdélutánokat.

— BUDAPESTEN a Föld- 1 művelésügyi Minisztériumban országos kukoricatermesztési ankétet rendeztek. Az ankéton Heves megye termelőszövetkezeteinek ag- ronómusai, az állami gazdaságok mezőgazdászai és a tanácsi szervek szakvezetői is részt vettek. Az értekezleten a kukoricatermesztéssel kapcsolatos feladatokat beszélték meg.

— ELKÉSZÍTETTE státuszmérlegét és gazdasági tervét a mezőtárkányi Jóakarat Termelőszövetkezet. Az összesítés és a terv készítésénél nagy segítséget nyújtott a járási tanács mezőgazdasági osztálya, melyet a közgyűlés örömmel elfogadott.

— A HATVANI vasútállomás dolgozói takarékos munkát végeztek a múlt évben. Körültekintő anyaggazdálkodással 830 kilogramm kőolajat. 1230 kilogramm tüzelőolajat és 162 248 forint értékű elektromos energiát takarítottak meg.

— AZ EGRI KTSZ-EK KISZ-ifjúsága nagysikerű ismerkedési estet rendezett. Az ismerkedési esten fellépett a Fodrász és Fényképész Szövetkezet kultúrcsoportja. A kultúrműsor után táncmulatság következett. A jól sikerült est után a KISZ-fiatalok elhatározták. hogy máskor is rendeznek hasonló összejöveteleket.

HELYESBÍTÉS

Lapunk január 17-i számában a Névtelen életmentők című cikkünkben tévesen Dr. Holéczy Lajosnét írtunk Dr. Héczey Lajosné helyett.

Egerben este 7 órakor: Hawai rózsája (Bianco-berlet)

hönytenpole:

Hispánia, Hispánia

Az Európa Könyvkiadó Hispánia, Hispánia címen megjelent fordításkötete irodalmi ismereteink térképéről nagy fehér foltot törölt le. A számunkra jórészt ismeretlen XX. századi spanyol költészet ötvenegy alakja jelenik meg a kötetben. .

András László — aki egyébként a kötetben szereplő verseket összeválogatta és a jegyzeteket is készítette — bevezetőjében ismerteti a XX. századi spanyol költészet fejlődését. A modern spanyol költészet kezdetét az 1898-as esztendőtől számítja, amikor Spanyolország végleg elveszti a dél-amerikai spanyol nyelvterület feletti politikai hatalmát. A századforduló spanyol költői a francia parnasszisták hatására klasszikus, hideg csillogású formákban írnak a hazáról, a hazaszeretetről és a külön spanyol világszemléletről. A költők a ki nem mondható érzést fűzik soraik közé: a nagy spanyol múlt — hiszen évszázadokig a népek és nemzetek felett élt a spanyol hatalom —, a régi dicsőség és az elkopott, de visszaálmodható eszmények egyfajta hazafiságra kötelezik a spanyol polgárt, a költőt pedig arra indítják, hogy a hazafiság ihletett zengésével a jelenből a nagyobb, idealizált jövőbe vezessék a nemzetet. Ilyenformán a századforduló spanyol költői romantikusokká válnak: akadnak olyanok, akik a hazai táj rajongó leírásával fűtik az érzéseket, mások a múltból elevenítenek meg személyeket — olykor a festők által megmintázott alakok szavakban történő megteremtésével. Ez az ábrázolási mód, az érzéseknek és indulatoknak ilyen közvetettsége mutatja, hogy az eszmei válság nincs messze.

A világirodalmi ábrándok lassan elmúlnak és a „kis” Spanyolország az Ibériai félszigeten kezdi felismerni a dolgok realitását. A hidalgók kora lejárt, a spanyol nemesi világ, a főurak. a lovagok helyett észre keli venni a hétköznapok, a szürke házak és a mindennapi nehéz gondok világát. Don Quijote helyett már a szolgát, Sanchot veszik észre és dicsőítik. mert a szolga teremtette meg a régi időkben is a hatalom és az élet feltételeit Spanyolországban.

Miguel de Unamuno még

klasszikus sorokban, de szeretettel vegyes pátosszal ír Salamancáról, ahol az egyetemen tanít:

Bennem is nyíljon, valamint tebenned,

dúsan a korral dacoló tenyészet s nemzetem képét kifaragni bennem, pengjen a véső.

Tornyaid zengő soraként émeljék égnek eszméim fejüket keményen, s hordja Hóbortom jegyeit hazámnak arca örökkön.

De Gabriel Celaya már a mostani évtizedben így ír:

Sancho, alázatos, hatalmas.

A reménység te vagy nekem, mert nem a néven-nevezettek, maguk nevének hirdetői csinálták meg hazánk, — por és pelyva minden történelem — te csináltad, csak úgy mellékesen.

Sancho, te föld, Sancho, te szent, Sancho, te nép, pulzusodra, az örök-lüktetőre teszem kezem, nézek a vészek után is jókedvű szemedbe.

Te csak vagy, aki vagy. Előre!

Rövidlátás lenne azt mondani, hogy a két idézet közötti világnézeti és magatartásbeli feszültség íveli át a spanyol irodalom utolsó hatvan évét, de annyi igaz, hogy a spanyol költészet tartalma a XX. században jelentős utat tett meg: a romantikus modernismotól — a különböző izmusokon át —, a mai írók és költők szociális és olykor szocialista világnézetéig eljutott a spanyol irodalom is.

Manuel Machado karakterképeket rajzol történelmi nagyságokról és fogadóslányokról, Antonio Machado genre-képe- ket fest tüzes színekkel és világosan fénylő szavakkal:

Világos volt s csömörién tágas a délután még,

a rekkenő tüzes nyár lándzsáit szórta szerte, s a síkon felbukkanva ezernyi képzelt árnyék úgy tűnt, mintha egy ólmos álom ködképe lenne.

Az alkony glóriásan,

lángkristályként lobogva, bíbor tükör volt, mely a vén végtelenbe dobta, kivetítve magából, komor álmom a tájba.

En lépteimnek pengő sarkanytúját hallgattam,

amint messze a véres alkonyban visszapattan,

és távolabb, egy tiszta hajnal vidám dalára.

(Láthatár — Pál Endre ford.)

A bevezető párhuzamot von — és nem is véletlenül találva meg a hasonlóságot — a spanyol líra és a magyar líra XX. századi fejlődése között. Federico Garcia Lorca és a Nobel- díjas, nemrég elhunyt Juan Ramon Jiménez abban a korban éltek és hatottak igazán, mint a mi József Attilánk. Életük és lékük, művészetük és emberségük bizonyította leírt szavaik hitelét. Jiménez rap- szodikus lélek, Garcia forradalmian és tüzesen álmodó.

EGRI VÖRÖS CSILLAG Hruscsov Amerikában EGRI BRODY

Hárman az éjszakában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A nagybácsim GYÖNGYÖSI PUSKIN Sortűz az égbe

HATVANI KOSSUTH Kék nyíl PÉTERVÁSÁRA

Ismerték egymást HEVES

Hárman jöttek az erdőből FÜZESABONY Kék nyíl

Jiménez egyik szonettjéből a két terzina mennyi mindent elmond:

Ringatják álmom lassú bölcsőjét e színes október szelei a messzi paraszti házak fényétől kigyúltan .. .

Az idő húsom égívé cserélte, vén ábrándjaimat a dér kikezdi, s amit remélnék, jaj! az már a múltam.

(Reménység — Tímár György ford.)

Lorca tobzódó lelkét alig tudják magukba zárni a sorok, olyan színesek, olyan tüzesek a szavak, amiket ez a nagy lázadó, lobogó lángész leír. Mit is mond szonettje hat végső sora:

Nyelvemre riadt galambocskák szállnak,

csak perzselt rekettyék ízét, ha érzem,

zamatát többé nem nyelem a lángnak,

de ott élek majd minden holt levélben,

és lelke leszek gyötrött daliáknak, fogoly törvények szabad jeleképpen.

(Szonett — Tímár György ford.)

S lehetne hosszan idézni — ízlelgetni ezeket a magyarra ültetett spanyol írásokat: min- denikből a spanyol vér forrósága, a kor levegője csap fel. Itt a spanyol városok szobrairól énekelnek, ott az országutat dalolják meg porával és tűző napjával együtt, máshol a szabadságról énekelnek és a sorsról, amely ebbén a században adódik, amely a mi sorsunkhoz közel jár.

Harmincegy magyar műfordító ültette át a szövegeket magyarra. A Kosztolányi-műfordí- tásokon kívül csaknem mind mai munka, az utolsó évtized fordítás-termése. A líra szerelmeseinek ajánljuk ezt a könyvet s azoknak, akik szívesen indulnak felfedező útra a lélek birodalmában. Mert itt a spanyol lélek külön tartomány, mint a valós térképen az Ibér- félsziget foltja is küiön életet éL

ff. a.)

I960. JANUAR 20., SZERDA Névnap: FABIAN

\ Nap kél: 7,25 órakor, nyug- k: 16,26 órakor.

1875-ben halt meg JEAN RANCOIS MILLET realista -aneia festő. Tagja volt a ■ ült. század végén kialakult \n. ..barbizoni iskolának”, melynek tagjai a Párizs kör- yéki Barbizonban telepedtek \ ahol közvetlen természeti ^nyomások után festették ké- tiket. Nevezetesek Millet pa- isztképei, tájképei. Halála ián képei igen mags áron eltek el. Millet 1814-ben szü- etett.

1900-ban született M. ISZAKOVSZKIJ szovjet költő. 1949-ben alakult meg Moszkvában a szocialista államok részvételével a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa.

MILLET EGYIK PARASZTKEPE

FILM:

Horgássz a pácban

Francia filmvígjáték, a Megmentettem az életem című film főszereplőjével.

A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be január 21—27-ig.

Családi ünnepség...

KI NE ISMERNÉ a családi évfordulók, ünnepségek hangulatát. Van valami nagyon kedves, meghitt légkör ezeken az összejöveteleken, összeül a család, az asztalfőn ül a nagyapa, s mellette a többiek, a felnőtté lett gyerekek, s végül az unokák. És az ünnepi ebéd, vagy vacsora közben koccannak a poharak, s beszélgetnek múltról, jelenről és a jövőről is. Együtt ünnepel a család.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a napokban benyitottam a mezőtárkányi kultúrházba. Épp egy családi ünnepség kellős közepébe toppantam be. Egy család, egy nagy család, egy egész termelő- szövetkezet tagsága ülte ünnepségét. Zárszámadását tartotta a Búzakalász Termelő- szövetkezet.

A gazdasszonyok, a termelőszövetkezet asszonyai, vakító fehér kötényben, gyors mozdulatokkal tálalták az ünnepi ebédet, az asztaloknál a nagy család tagjai kanalazták a frissen főtt ételeket, s emelgették a poharakat. A sarokban pedig a cigányzenekar húzta a vonót.

Három generáció vigadott ezen a másnapba nyúló ünnepségen. Az öregek régi időkről meséltek az apákká, anyákká lett gyermekeknek, s bőven folyt a szó a közösről, a máról is. És persze ropták a táncot, hogy csak úgy recsegett a jó öreg padló. Egy hatvanas, nagy bajuszos bácsika húszéves lányt forgatott, úgy istenigazó- ból a csárdás ütemeire, a másik sarokban egy barna kislánnyal a karjában, táncol egy nagyanyó. Fürgén járta a táncot, s a kis unokának naayon- nagyon tetszett ez a különös hinta és az a sok sergés-forgás. Csak épp nem volt elég gyors. Erre biztatni kellett nagyanyót. S mikor Rózsi néni belefáradt a táncba, új táncosa jelentkezett a kislánynak, és az alig négyéves csöppség így járt kézről kézre, a táncolok forgate tfaKoti

mert VALAHOGY a kicsik

részére is rendezték ezt az ünnepséget. Mindenki családostul jött s így ott volt majdnem az egész óvoda és az iskolások nagy része, s jó kedvükkel szinte uralták az egész helyiséget.

Igazi családi ünnepség, igazi családi hangulat volt ezen a téli estén a kis kultúrházban. Míg az ételek előkészítésében is volt valami családias. Mindenki hozott valamit. Ki tortát, ki mákos kalácsot, sokat, — nagyon sokat és házi sütésű, hófehér kenyeret.

Benyitottam a kamrába is. jLáttam a csaknem mennyezetig felhalmozott kalácsot, a jnagy gonddal és szeretettel készített cukorgalambot és a cifrasággal díszített tortákat. No és a bort, a nagy hordóban» .amelyet jókedvű csaposok ke- ázelgettek, de amely még ■mennyiségre sem volt több, mint a sok süteményféleség, tamely et a gyerekeknek készítettek erre az ünnepségre- ■j Majszolták is a sok édességet egész nap, s még az esti .órákban is. A felnőttek vígsá- ga, mulatozása mellett nagyszerűen érezte magát a harmadik generáció: a gyermeksereg is. Csillogó szemükből láttam: egész életre szójó élményt jelentett nekik ez az ünnep.

§ KÜLÖNÖS VALAMI az élmény... Mindenkinek van .kedves, gyermekkori élménnyé. A magamfajta korosztálynak talán a vásár, a fa- íjlusi búcsú, vagy a szentkúti ijzarän doki ások izgalmai, kalandjai jelentettek élményt hévtizedekkel ezelőtt. A ma ígyerekei másfajta élményt ^visznek majd magukkal az -élebe. Többek között valami ■olyasmit is, mint amilyen ez sa tsz-zárszámadás volt.

(márkusz)

Iszakovszkij hatvan éves

N‘

IT i ne ismerné nálunk is a Katyusa, vagy a Vándormadarak kedvesen csengő melódiáit, szívhez szóló szövegét? Sokan talán meggyőződve mondanának igent a feltett kérdésre: orosz népdalok-e

ezek? Pedig távolról sem így áll a dolog; a Katyusa is, a Vándormadarak is Iszakovsz- kij, a ma 60. születésnapját ünneplő költő verse, amelyek megzenésített változatát énekli a nép. És kell-e méltóbb elismerés egy versnek, akár egy egész költői életműnek, mint a nép elismerése, a népé, aqnely- ből a költő is származik. Mert Iszakovszkij a népből jött, az elgyötört cárok és pribékjeik igáját nyögő orosz népből, az orosz parasztságból, amelynek sorsa megdöbbentő volt Glo- tovkában is, ahol 1900-ban, a kis Mihail meglátta a napvilágot. Joggal írta keserű gyermekkorára emlékezve e sorokat: „Gyakran nem volt egy falat fekete kenyerünk sem.” Csak jószívű, tehetségét felismerő tanítóinak köszönhette, hogy a falusi iskola befejezése

után bekerült a szmolenszki gimnáziumba, majd tanítói oklevelet szerzett.

ehéz, buktatókkal teö gyermekkora formálta öntudatát, s amint kitört a forradalom, Iszakovszkij ott volt a küzdők között. Aktív újságíró, a közélet tevékeny harcosa, de olykor verset is ír, bár költői pályájának kezdetét csak 1923-tól számítja. Négy esztendő telik el még ezután is, amíg első verskötete (Huzal a szalmában) nyomtatásban napvilágot lát. De itt már érett költőként jelentkezik. A szovjet irodalom legkiválóbbja, maga Gorkij lesz melltartója, aki felismeri eredeti költői vénáját, s rámutat költészetének lényegére: „Mihail Iszakovszkij nem falusi ember, hanem az az új ember, aki tudja, hogy a város és a falu — két olyan erő, amely külön- külön nem tud létezni. És tudja, hogy elérkezett számukra az az idő, amikor egyetlen, győzhetetlen alkotó erővé forrnak össze olyan szilárdan, ahogyan eddig még soha és

sehol nem forrtak össze... Versei egyszerűek, kitűnőek, rend kívüli hatást gyakorolnak őszinteségükkel.”

S e rövid, néhány soros jellemzés meg is mond mindent. Mert Iszakovszkij valóban az volt, és ma is az, aminek Gorkij látta. Hogyan alakul, változik szinte naponként a szovjet falu élete — íme költészetének legfőbb summája. Ez cseng ki számtalan verséből, ezt visszhangozzák Szovjet- unió-szerte énekelt dalai, s az optimizmust, az akarást, amellyel a megváltozott falu népe rendelkezik. Íme mutatóba egy példa:

Kihajt a mező zsenge zöldje erezni fényt és meleget s kitárt ablakok közt vonul be a faluba a kikelet.

Még alig hallhatóan csobogva a patak dalba fog nekünk, s fehér gallyával int a meggyfa: „Növünk, elvtársaim, növünk”.

A falu szeretetén túl, a legmagasztosabb érzés, a hazaszeretet szent érzése sugárzik versedből, a szovjet ember hazaszeretete, aki megtanult vérezni is a hazáért:

Repülnek a darvak, a fecskék Keresni, hová lesz a nyár, Keresni, hol int melegebb ég.

Az én szívem el sose száll.

El nem hagyom ezt a hazát én, Ez szült, csakis ezt szeretem! Nem kell idegenben a napfény, Nem kell idegen haza sem.

Költői technikáját érintve, megint csak Gorkij fentebb idézett szavai juthatnak eszünkbe, annyira egyszerű, természetes és mégis művészi értékű. A legmaradandóbb költői formahagyományok, a népi hang. pompás, költői képalkotás vegyül sajátosan egyéni hangjával. Mesterien alkalmazza a természeti képeket is, amely a népköltészet alapos ismerőjére vall. Gazdag tartalmú költészetének méltó elismerése volt a szovjet állam részéről az 1950-ben adományozott Lenin-rend.

LÖKÖS ISTVÁN