Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 14. szám

4 népújság 1960. január 11, vasárnap A nagy bűntény Veszélyes és naív összeeskü­vés nyomára jöttem. Egyes iri­gyek el akarják lopni az égről a Holdat, hogy a szovjet űr­hajók ne jussanak el céljuk­hoz. Az Összeesküvés, amelyet sikerült felderítenem, mondom, rendkívül veszélyes, és kétség­kívül századunk legnagyobb bűntényének ígérkezik. De naiv is... Na jó, ellopják a Holdat, ha sikerül... Azám, — csakhogy ott van még a Mars, meg a Venus! Ehhez mit szólnak a kis ösz- szeesküvők? (—ó) — A KISKÖREI kultúrott­hon 53 tagú színjátszó cso­portja Kodolányi: Végrende­let című színdarabját készül bemutatni. Ügy tervezik, hogy a színdarabot a községi be­mutató után a környező fal­vakbán is előadják.- A HATVANI Városi Mű­velődési Ház a termelőszövet­kezeti tagok részére 60 órás munkaegységszámítási tanfo­lyamot kezd. A tanfolyam ve­zetésére az előadók már bizto­sítva vannak.- A HEVESI JÁRÁS egyik legkorszerűbb vas- és műszaki szaküzletét adták át az elmúlt napokban Hevesen. A félig ön- kiszolgáló szaküzletnek már az első nap több mint 100 ezer forintos forgalma volt. — NEONVILÁGÍTÁST sze­relnek fel Hevesen, a főtéren és a község két utcájában. A költségekre 385 ezer forintot terveztek a községfejlesztési alapból.- HATVANBAN a Művelő­dési Házban szabás-varrás tan­folyamét szerveztek a dolgozó nők részére. — KÜLÖNBÖZŐ NYELV- TANFOLYAMOKRA ötvenen iratkoztak be a Mátravidéki Erőmű munkásai közül. A nyelvtanfolyamokra jelentke­ző munkások rendszeresen látogatják az előadásokat.- A MAGYAR Honvédelmi Sportszövetség Heves megyei Túraszakosztálya tegnap este 5 órai kezdettel taggyűlést és klub-megnyitót tartott. A tag­gyűlésen megválasztották a tú- raszakosztály vezetőségét és rendezték az elmaradt tagdíja- kelt)- AZ EGERCSEHI bányate­lepen működő foto-szakkör tagjai, hogy az üzemrészekben is tudjanak felvételeket készí­teni, értékes örökvakut vásá- roltak — ÜJ SZÍNDARABBAL készülnek farsangra a bükk- szenterzsébeti színjátszó cso­port tagjai. Pénteken is pró­bát tartottak a község párt­irodájában.- PÉNTEKEN este hat órai kezdettel összejövetelt tartot­tak a bodonyi községi nőta­nács asszonyai. MUNKÁSOTTHON MOZI műsora: 17-én, vasárnap délelőtt 11 óra­kor matiné: A világ teremtése 17-én, vasárnap délután ö és 7 órai kezdettel: Kopogd le a fán (amerikai) EGRI VÖRÖS CSILLAG 17—18: Kocsubej EGRI BRODY 17—18: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 17—18: A nagybácsim GYÖNGYÖSI PUSKIN 17—18: Fekete gyöngyök HATVANI KOSSUTH 17—18: III. Richárd PÉTERVASARA 17- én: Emberi sors 18- án: Nincs előadás HEVES 17- én: Csillagok 18- án: Hárman jöttek az erdőből FÜZESABONY 17—18: Őfelsége kapitánya Vasárnap délután 3 órakor és este 7 órakor Egerben: Hawai rózsája Bzihalmon délután 5 órakor: Az aranyember Anton Pavlovics Csehov Száz évvel ezelőtt, I860, ja­nuár 17-én született Taganrog városában a novella és a drá­ma egyik legnagyobb művésze, nemcsak az orosz, hanem a vi­lágirodalomban is, A. P. Cse­hov. Halála óta több mint egy félévszázad, 56 év telt el, de az idő nem ártott meg hírne­vének, művei ma is frissen, elevenen hatnak, neve pedig bevésődött oda, ahova csak a legnagyobbak tudnak eljutni, az egyszerű emberek milliói­nak szívébe, leikébe. Életrajzírói hátrahagyott jegyzetfüzeiében ráakadtak Alphonse Daudet francia • író­nak egy kis allegóriájára, amely eképpen hangzott: Megkérdezték egyszer az énekesmadarat — miért olyan rövidek a dalai? Talán nem győzi szusszal? Mire a madár így felelt: — Nagyon sok dalt tudok és mind el akarom énekelni. Roppant jellemző ez az alle­gória Csehov legsajátosabb műfajára, a novellára. Alig néhány sorban a dráma mély­ségét közelíti meg. Nincs egy fölösleges szava sem. Az em­bernek Rodin, a nagy francia szobrász jut eszébe, akitől egy­szer megkérdezték, hogyan ké­szíti csodálatos szépségű szob­rait, mire azt mondta, hogy nagyon egyszerűen. A maga elé került márványtöm-bbei nem tesz egyebet, mint hogy mindent lefarag belőle, ami fölösleges. Valahogy ezt tette Csehov is. Nyitott szemmel járt az életben, rengeteg min­dent látott, sok mindent fel­jegyzett és mivel sok volt a mondanivalója, takarékoskod­nia kellett a szavakkal; hogy a leglényegesebbeket el tudja mondani. Egyik levelében büszkén hivatkozik is arra, hogy a rövid lélegzetű elbe­széléseket ő honosította meg az irodalomban, előtte a szer­kesztőségek az ilyesmit olva- satlanul is a papírkosárba dob­ták. Mennyivel szegényesebb lenne egész világirodalmunk, ha „A kaméleon1’, „A kövér és a sovány". „Az álarc” stb. cí­mű karcolatok nem születtek volna meg. Ezek mindegyiké­ben tükröt tart az író olvasó­ja elé és arra buzdítja őket: legyenek jobbak, különbek, változtassanak az élet fonák­ságain, győzzék le a szolgai meghunyászkodást, az ember­hez nem méltó csúszást-má- szást, az ostoba megalkuvást, a tétova tehetetlenséget, mert különben így nem lehet élni tovább. Ha elbeszélései szűk­szavúak is, de mondanivaló­juk mindig súlyos és gondolat- ébresztő. Csehov bámulatos megfigyelő, éles kritikai érzé­ke van minden alantas, kicsi­nyes élet jelenséggel szemben. Az akkori orosz kisvárosok hitvány figuráiban általános emberi tulajdonságokra mutat rá és méregbe mártott tollal pellengérezi ki az emberi gyar­lóságot. („A csinovnyik ha­lála”). Csehov, akárcsak Lev Tolsz­toj, olyan megbízható képet rajzolt korának társadalmáról, hogy nincs az a történelmi mű, melynek vallomása hitele­sebb lenne az ő elbeszélései­nél. „A 6-os számú kórterem'', ..A paVasZtok", „A szakadék­ban”, vagy a „Kutyás hölgy'’, nem mesterségesen kiagyalt történetek, hanem az orosz társadalomnak egy ihletett művész tollával megrajzolt ki­tűnő rajzai. Nincs az a szocio­lógiai mű, amely hitelesebben mutatná be az akkori orosz falvak életét, mint a fenti el­beszélések. Sok századeleji kritikus pesszimizmussal vádolta Cse- hovot. Azt írták róla, hogy a naplementekről ír napfelkel­ték helyett. Ennek azonban pontosan az ellenkezője az igaz. Elbeszéléseinek bánatos hangját mindig áttöri egy szebb életbe vetett hite, felhí­vása az emberi élet megvál­toztatására, az emberi élet megszépítésére. „A három év” „Egy ismeretlen ember elbe­szélése”, „Jonics”, „A hitves”, nem is szólva színdarabjairól, „A cseresznyéskert"-ről, a „Három nővér“-ról — mind megannyi jövőbe kiáltó szó, a szebb, jobb élet felé vezető kalauz. A cári Oroszország mocsa­rát nála jobban senki nem is­merte, Csehov a vesékbe lá­tott, nemcsak azért, mert or­vos volt, hanem azért is, mert biztosan tájékozódott az em­beri lélek rejtelmeiben és az emberek között járva, börtö­nöket látogatva, csalhatatlanul meg tudta állapítani a társa­dalom kóros tüneteit. És min­den sora tiltakozás volt e tár­sadalom ellen. Hitt az ember­ben, a hibákért a társadalmat tette felelőssé és nem az em­bert. Igaz, nem ismerte fel, hogy melyik az az út, amelyre lépve eljuthatunk a szabad­sághoz, de minden szavával ar­ra buzdított, hogy gyűlöljük azt a világot, amely megaláz­za az embert, elválasztja egy­mástól azokat, akik szeretik egymást, bánatot lop a szívek­be és bilincseket rak rá. Nem nehéz ráismerni műveiben az elnyomáson alapuló tőkés rendszer visszataszító figurái­ra és az (ró azt sugallja olva­sóinak, hogy küzdjenek az ilyen figurák ellen, mégpedig nemcsak a közéletben, hanem önmagukban is. Csehov egyik hőse, AsZtrov doktor arról ábrándozik, hogy 201)—300 év múlva milyen szép lesz az élet. De alig múlt el 14 év Csehov halála után (1904-ben halt meg) és ennek a szép életnek a körvonalai máris kezdtek kibontakozni. Az Októberi Forradalom tisztí­tó viharának előszelét meg­érezte, ha nem Is tudta pon­tosan, milyen is lesz az. De utolsó elbeszélésének hőse („A menyasszony”) már olyan erő­vel rendelkezik, hogy tud sza­kítani régebbi lomha, cél nél­küli életével és bátran a jövő oldalára áll. Nógya otthagyja családját is, a harcolókhoz csatlakozik. Az író nyüt hit­vallása ez már amellett, hogy az életet át kell alakítani. Csehov a mi szövetségesünk, a forradalom előkészítői közé tartozik. Jelentősége abban áll, hogy műveiben a forrada­lomelőtti Oroszország kitűnő képét rajzolja meg. Ahogy Gorkij írja róla: Csehov fel­ébresztette az emberek lelki­ismeretét és arra buzdította őket, hogy változtassanak éle­tükön. Mi azonban nemcsak éles társadalmi kritikája miatt becsüljük őt, hanem csodáljuk benne az emberi lélek nagv bú­várát. aki az emberi érzelmek legfinomabb árnyalatait is ki tudja fejezni néhány odavetett ecsetvonással. Mindenekelőtt nagy művész, vérbeli fró volt. Rövid pályája folyamán, 44 év alatt halhatatlan műveket al­kotott. Hatalmas akaratereje, amellyel gyermekkorának ezer akadályát legyőzve, keresztül verekedte magát az életen, példaképpen fog mindenkor előttünk állni. Erkölcsi tiszta­sága előtt meg kell hajolni még azoknak is. akiknek mű­vészetével szemben fenntartá­saik vannak. Mi büszkék va­gyunk Csehovra. művei meg­mutatják, milyen legyen az igazi író, aki mindig a nép érdekeit fejezi ki. és minden írásával hazáját szolgálja. A szavak igazi művésze, nemcsak új nyelvet teremtett az orosz elbeszélő irodalomban, hanem új témákkal is gazdagította azt. A kis emberek sorsa az ő palettájáról kerül először az irodalom lapjaira. A vasrácsok maguktól sohasem fognak le­dőlni — írja Csehov a Hatos számú kórteremben. Ezek le­döntéséhez akart ő segítséget nyújtani a maga módján. Ezért zárjuk mi szívünkbe Csehovot, akinek könyvei a zenéhez ha­sonlítanak, a zenéért pedig mindig rajongani fog az em­ber) Dr. Bihari József 19««. JANUAR 17., VASARNAP Névnap: ANTAL A Nap kél: 7,27 órakor, nyugszik: 16,21 órakor. 1600-ban született PEDRO VALDERON DE LA BARCA, a spa­nyol irodalom egyik legjelentősebb drámaírója. Mintegy 200 szín­müvet írt, közülük magyar színpadon a legismertebbek: az élesen feudalizmus-ellenes Zalameai bíró, AZ élet álom, Két szék közt a pad alatt és az Úrnő és komorna című vígjátéka. Calderon 1681- ben lialt meg. 105 évvel ezelőtt született ALPAR IGNÁC építész. A barokk- stílushoz simuló, súlyos tagozású épületei: a Magyar Munkás- mozgalmi Intézet (volt Kúria) épülete, a budapesti Nemzeti Bank és a Hitelbank az I. világháború előtti évek nagyot akaró gazda­sági szellemének kifejezői. Alpár Ignác 1028-ban halt meg. 15 évvel ezelőtt, 1845. január 17-én szabadították fel Varsót a szovjet csapatok a fasiszta megszállás alól. 1960. JANUAR 18., HÉTFŐ Névnap: PIROSKA A Nap kél: 7,27 órakor, nyugszik: 16,21 órakor. 1915-ben halt meg KOSUTANY TAMAS agrokémikus. 1825-ben volt a moszkvai Nagy Színház megnyitása. Kétszoba összkomfort 3,30-ért Átadták a Mikófalván felépített lottó-házat boldog tulajdonosának, a Síké K. József házaspárnak. A szerencsés nyerők lottószelvényszámát még az 1958-as esztendő 47. já­tékhetén húzták ki a tárgynyeremény-sorsoláson. LUDWICK PER8KI rendező filmet készít a neves lengyel esztrád-színészről, Adolf Dym- száról. A művész a filmen leg­népszerűbb szerepeiben mutat­kozik be, ★ DUÓN és Marseille után most Reims város tanácsa is betiltotta a „Les Liaisons Dan- gereuses 1960” (Veszedelmes vi­szonyok, 1960.) című francia film vetítését. A KIJEVI Dovzsenko Studio Tabrija címen filmet forgat a forradalom előtti elnyomott, éhező orosz parasztság harcai­ról. A kazahsztáni stúdió Sze- mirecsja kazahjai című filmje az 1918-as eseményeket tükrözi, A RÖVID IDŐVEL ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt Gérard Philipe szerepét Law­rence Olivier vette át Abel Ganee Napóleon Austerlitznél című filmjében. ^^<>^oooooooqooocx)c»oocxxx?ooo<xxxx)OOOOOcjooooooooooooocxxxxxx)oooooooooooooooooooc<oooooooooooooooooooooooooooocn ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocx>ooooooooooooooooooocx>oooooooooooooooooooocxxx>ooooo Az asszony, kicsit kócosán, kicsit szürkén a fáradtságtól ott állt a tükör előtt. A lámpa fényében most sápadtabb volt az arca, s a leheletfinom rán­cok határozottabb, mélyebb vo­nalakat húztak hosszúkás ar­cán. Mintha pókháló simult volna rá! Szembenézett tükör­képével. saját tekintetével, amelyből — most úgy látta —, elvesztek a fények, s megtom­pult melegsége is. Rideg volt ez a tekintet, sokat tapasztalt, bölcs is, megértő is, de mosoly nélkül való. A szeme sarkából, mind a két oldalon, mintha az évek a szi- metriára is. vigyáztak volna, két aprócska árok nyújtózko­dott a halánték felé. Végül el­veszett az előrehulló, fénylő barna haj árnyékában. Talán ezek a ráncok vezették el, mint valami furcsa kis kanálisok a mosolyt, amelyet könnyek mos­tak ki. lassan, évek során az egykor izgató zöld szemekből. Még nem figyelte, soha, ilyen alaposan és hidegen, mintha csak egy másik nőről, valami idegen és számára teljesen kö­zömbös emberről lett volna szó, így még soha sem figyelte sa­ját arcát. — Hát nem érdekes? — in­gatta akaratlanul is a fejét. Harmincöt éve hordom ezt az arcot és nem is ismerem. Va­jon eddig ha szembetalálkoztam volna magammal az utcán, meg­ismertem volna-e. ki jön ve­lem szembe? — a bizarr ötlet egy pillanatra futó mosolyt húzott az arcára. GYURKÖ GÉZA: Igen, ez a két ránc, ott a sze­mek sarkában. Naponta három­szor rohanni, futni a hivatalból be a kórházba, a kórházból vissza a hivatalba, s mindig re­mélni és mindig félni, hogy a következő szoptatást megéri még, kit olyan kínban és bol­dogságban hozott a világra, amelyhez foghatót még nem ta­pasztalt, addigi élete során so­ha. Sírt és remegett, éjszaka is felriadt, s akkor magára húzta a kabátját, beszaladt a kórház­ba: él-e még? Élt, még élt! Napközben szédelegve a fáradt­ságtól, dolgozott a számokkal, amelyek mindegyike keserű és vad ellenfélként acsargott rá a fehér papírról, hogy vajon mi­kor esik össze, mikor rohan neki a világnak: nem bírom to­vább ... ezt nem lehet tovább bírni! Kibírta. A gyerek is él. Csak a két ránc maradt meg. Nem is ráncok ezek. Rendjelek! Ferinek van valakije. Tudta, érezte, hogy van. Furcsa idegen szavak, más gesztusok, néha túlzott kedvesség, vagy éppen túlzott ridegség, váratlan érte­kezletek és túlórák. Mit csinál­jon? Mit tehet egy asszony a férjével, akinek van valakije, akit talán éppúgy csókol, ölel, mint csókolta és ölelte őt. Un­dor és düh kavargott benne he­teken keresztül. Éjszaka, ha fel• A tükör riadt, és nézte a férje arcát, amint semmit sem sejtve a benne lejátszódó érzésekről, úgy aludt, olyan nyugodtan aludt, hogy már az is kibírha­tatlan volt, még az is eszébe jutott, hogy megöli. Azt öli meg, akit legjobban szeret És a gyerekkel, mi lesz? Aludt a kis Feri is. Szája be­szopva, halkan szuszogva és mélyen, a gyermekálmok tün­dérvilágának csodálatos útjait járva. Újra született ebben a gyerekben Feri is, szerelmük is. Mi lenne a gyerekből? De mi lesz, ha itthagyja őket az apja. Fiú, apa nélkül. Felbomlott há­zasság. Nem szabad, nem lehet, a gyerekért sem... És megint és újra győzött. Ügy tett, mintha nem tudna semmiről. Éjszaka olvasott, hogy véleménye legyen olyan dolgokról, ami férjét érdekli, s amiről eddig nem volt, honnan is lehetett volna véleménye. Nevetett, akkor is, ha sírni lett volna kedve. Mindig nevetett. Napsugaras, vidám volt a ház. ebben a nagy-nagy és kegyes hazugság lázában. Nyakkendőt vett, Feri most is hordja. Le­szokott a dohányzásról és a megtakarított pénzén, a kony­hától ellopott filléreken köny­vet vásárolt Ferinek és új ru­hát csináltatott magának, hogy szebb és kívánatosabb legyen, mint eddig valaha »olt. Meg kell hódítani újra a fér­jét, el kell hódítania attól a nő­től, akit nem is ismer, de nem is akar megismerni. Ha sikerül, miért gyűlölje később, ha nem sikerül, akkor már céltalan ér­zés egy otthagyott asszony gyű­lölete. Céltalan, nevetséges és megalázó. Győzött. Üjra! Csak a sze- mealja lett sötétebb, mintha a bánat odahúzódott volna visz- sza, ugrásra készen. Baj van a hivatalban. Mél­tatlan vádaskodások és méltat­lan ítélet. Feri megfázott, kö­hög, láza van. A kis Ferit majd elütötte az autó és intőt hozott az iskolából. Tüdőgyulladás. Fekszik otthon egyedül, egész délelőtt. Egy férfi, akinek aaz- szonya van, soha sem tud egye­dül lenni, minden percben ér­zi, hogy ápolja, gondozza vala­ki, aggódik érte. Egy asszony, ha beteg, jaj. az mindig egye­dül van és még mosolyognia is kell... Nem baj Ferikém, ne törődj velem, elég a te bajod magadnak is a munkádban... Csak vigyázz magadra! Igazán aranyos vagy, hogy süteményt hoztál... És enni kell, előtte kell enni a krémest, mert meg­sértődik. Mindig utálta a kré­mest! És most mosolyogva, há­lás arcot vágva, öklendezését rejtve gyűri magába a kré­mest ... Hogy Feri örüljön! Ráncok és ráncok. Az élet ráncai. Mikor férjhez ment, azt hitte, hogy csupa ragyogás, forró, szomjas ölelés, nevető kielégültség, csak tavasz és csak nyár az élet. Tél? ősz? Ki gondol májusban a naptár­ra? Elszálltak az évek, te jó is­ten, hogy elszálltak. Tegnap volt még csak az eskü, s lám tegnap a tizenötéves házassági évforduló is. Hát nem érdekes, hogy összefonódik minden, az egész élet, minden szépség és minden szenvedés. A lányból, öregedő asszony lett egy férfi oldalán. Gyerme­kes asszony. Ha most valaki odaállna a háta mögé és titkon megkérdezné: Minden úgy lesz megint, mint volt a tizenöt esz­tendő alatt... Újra kezdené, s így kezdené újra? Mit is válaszolna, mit lehet erre válaszolni? Csak így... jaj... csak így! Feri mellett, a gyerek mellett, mert szenvedni is jó, ha van kiért és miért, ha van célja és értelme. — Mi az szívem, nem láttad még magad eleget? — Hiába, hiúság, asszony a neve — szó­lalt meg a háta mögött Feri. Neki is őszül már a haja! — öregszem Ferikém — for­dult meg sóhajtva az asszony. Feri elmosolyodott, azzal a meleg, kamaszos mosolyával és megölelte. — Szamár vagy... Ja, és csinos. Csinosabb, mint lány- korodban ... Nekem elhihetedI És ez olyan jó! \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents