Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-17 / 14. szám
2 népújság mo. január rí„ Tseárnap Az „isten háta mögött" — az űrrakéta korában Tuva, a Szovjetunió egvik nemzetiségi területe, 171300 négyzetkilométer kiterjedésű autonóm tartomány Ázsia központi részén, a Jeniszej alsó folyása mentén. De mi újság a Szovjetunió egyik ilyen „isten háta mögötti” vidékén az űrrakéta és a mesterséges holdak korában? Erről bizony keveset tudunk. Az alábbi riport néhány képet villant elénk a Tu- vai Autonóm Tartomány, a tu- vaiak életéből. A Sza:an hegységben Az uszini út madártávlatból nézve, a zöld fűbe dobott papírszalagra emlékeztet. Bakan- tól Kizilig végtelen koptatok, szédületes lejtők, éles kanyarok váltogatják egymást. Ku- lunisz állomástól hirtelen emelkedik az út. Az utas, amikor a fél eget elzáró függőleges sziklafalra, az ebbe belevágott keskeny párkányra és a mellette tátongó mélységbe néz, önkéntelenül is arra gondol, hogy talán jobb lett volna neki se indulni ennek az útnak. Dehát csak nem fordul vissza, összeszorított fogakkal beszáll az autóbuszba és meg van győződve róla, hogy valóságos hőstettet visz véghez. Az autóbusz elindul. Az utasok lassan elvesztik tájékozódó képességüket. A kocsi zúgva kapaszkodik a hegyre, azután éles fordulót vesz és kerekeivel a szakadék szélébe kapaszkodva, már szinte teljesen ellenkező irányba száguld. Na, a nehezén már valószínűleg túl vagyunk — gondolja magában a naív utas, amikor a gépkocsivezető flegmatikusán kijelenti : — Most a „Vidám”-hegy következik. Gyenge idegzetűek jobb, ha gyalog mennek! A hegység elnevezése nyilván valamelyik gépkocsivezetőtől származik, aki — úgy látszik — nem tudott gúnyos mosoly nélkül ránézni az utasok félelemtől eltorzult ábrázatára. De még az ilyen látványhoz szokott emberek is összehúzzák szemöldöküket, amikor az autóbusz, fittyet hányva a fizika törvényeinek, felágaskodik és hernyóhoz hasonlóan kezd felkúszni az eljegesedett meredeken. Végül felérünk a gerincre és kitárul előttünk a Tuvai Autonóm Tartomány. A Jeniszej partián mér látni Kizil házait. A város arról nevezetes, hogy ott van az ázsiai kontinens földraizi közéopontja. A villamoserőmű udvarán álló aia- csonv oszlopon a következő rövid felírás olvasható: Ázsia középpontja. Kizil A város nem nagy. Az egyenletes faházakat mintha csak úgy elszórta volna valaki a Jeniszej partján. A régi faházak közül azonban korszerű, új épületek, az ipari kombinát és a kenyérgyár létesítményei emelkednek ki. A látogató nem kerülheti el a színházat. Ez is új. A tuvai népnek nemrégen ugyanis nemcsak, hogy saját színháza nem volt, de nem volt még írásmódja sem. A nemzeti írásmód alapjait csak 1930-ban rakták le. Ekkor kezdett kifejlődni a tuvai irodalom, jelentek meg az első színdarabjaik. Ma négy újság és egy irodalmi almanach jelenik meg Kizilben. A színház után feltétlenül meg kell tekinteni a képzőművészeti kiállítást, a történelmi múzeumot, meg a stadiont. Todzsa Todzsa elég nagy kiterjedésű tartomány, Kiziltől északkeletre fekszik. Ide sem könnyű eljutni. Nyáron csónakon lehet megközelíteni a Jeniszejen, vagy gyalog a hegyeken át, ilyenkor azonban csak repülőgéppel. Az ötvenfokós hideg és a vad hóvihar itt éppen olyan megszokott ijelenség, mint Moszkvában az eső, amikor az időjárásielentés kora reggel szép időt jósol. Repülőgépünk a „Május 1” kolhoz épülete mellett ér földet. A házak csaknem mind újak. Minden ház mellett behavazott sátor található. Ezeket a kolhozparasztok valószínűleg régi életmódjuk emlékeként tartották meg. Rengeteget változott a tod- zsiak élete az elmúlt néhány év alatt, könnyen meggyőződhetünk róla. Találomra bemegyünk az egyik házba. Házigazdánk Bjudet-Ojun Qol vadász, brigádjával együtt éppen tegnap érkezett vissza a taj- gából. Körülnézünk a házban. A vaskályha mellett öregasszony üldögél, árpát tereget el egy fateknőban. A fa’on mókus- és cobolybőrök függnek. A há-. zigazda az asztal mellett ül. Töltőtollal ír valamit, felesége a varrógéo fölé hajol. Bjudet-Ojun Qol jó vadász. Brigádvezető. A múlt évben 25 cobolyt és 200 mókust lőtt. Egyetlen kolhoztag alapján természetesen nem lehetne véleményt mondani magáról a kolhozról.' Ehhez meg kellene tekinteni a tejgazdaságot, a kórházat, a rénszarvas csordát, a nem messze épült vízierőművet is. „Távol a civilizációtól" Kizilben azt mondották nekem, hogy ha meg akarom ismerni, milyen volt a tuvai parasztok élete évekkel ezelőtt, akkor fel kell kapaszkodnom a Barun-Hemcsin rajoni magashegységi legelőkre. Itt nomád pásztorok élnek. Egész évben legeltetik a jakcsordákat, vadásznak, s akárcsak apjuk, vagy nagyapjuk, ritkán jönnek le a hegyekből. — Autón megyünk, ameddig lehet, s onnan gyalog — mondotta gépkocsivezetőnk. — Ne sajnálják a fáradságot, festői vidék. Kétórai autóút után a sofőr megállította a kocsit. Gya’og indultam tovább Szirotyin elvtársnak, a „Tuvai Pravda” fotóriporterének társaságában, aki Kizilben csatlakozott hozzánk. Az út erősen lejtett. Rövidesen besötétedett. Éppen azon gondolkoztam, hogv a • mesterséges holdak korában menynyire ' kellemetlen i'yen körülmények között megfagyni, fél kilométernyire az autónktól, amikor valahonnan fentről, kellemes, nyugodt férfihang hal’atszott. Minden szót jól ki lehe'.ett venni. — Sajnos, nem segíthetek ma?án. A betegség igen előrehaladott állapotban van. Rövid szünet után könyörgő női hang ha’látszott: — Nagyon kérem, tegyen valamit, hiszen még fiatal vagyok ... Szirofyán rohanni kezdett előre. Az előbbi férfihang most is hallatszott, de mi már nem figyeltünk a szavakra. Gyenge világosság tűnt fel. Hamarosan egy jókora jurta előtt állottunk A hang innen hallatszott. Beléptünk. Petróleum1 ámpa világította be a jurtát. Fiatal tuvoai ült a fal mellett, vattás nadrágban, fehér ingben, kigombolt ingnyakkal. Előtte a’acsony asztal. Az asztalon tükör, mellette elasztikus anyagból készült borotválkozó tányérka. A fiatalember a legnagyobb nyugalommal borotválkozott önborotva készülékével. Egyáltalán nem lepődött meg. Jó estét. Azonnal készen vagyok. A rajoni szovjettől jöttek? Rajta kívül senki sem volt a jurtában. Szirotyin szemöldökét felhúzva, kérdően nézett rám. Vál’at vontam. Ebben a pillanatban ismét felhangzott az a férfihang, amely annyira izgalomba hozott bennünket: , — Irodalmi adásunkat befejeztük. Húsz órakor zenés műsort közvetítünk. A fiatalember kissé felemelkedett ültében, kinyújtotta kezét és elzárta a könyvespolcon álló . Tu riszt” típusú hordozható rádiókészüléket. Csend lett. — Foglaljanak helyet. Teát akarnak? Leültünk. Hallgatva szür- csöltük a teát. Nem tudom, mit gondolhatott magában Szirotyin. Én egyszerűen szégyelltem magam. Nem azért, mert nem jöttem rá, hogy rádióról van szó, hanem azért, mert elhittem, hogy a tuvai pásztorok még mindig a primitív ember körülményei között élnek. Igor Goloszorvszkij A Szovjetunió békepolitiká jónak kétségbevonhatatlan bizonyítéka Hruscsov bestédének újabb visszhangja (MTI): Bár Hruscsov parlamenti beszéde óta már két nap telt el, a világsajtó változatlan figyelemmel és érdeklődéssel közli az újabb szovjet, leszerelési akcióval foglalkozó kommentárok és vélemények egész seregét. Mint a TASZSZ jelenti, Zil- liacus. az ismert angol baloldali munkáspárti képviselő a moszkvai Trudnak adott nyilatkozatában kijelentette: január 14-e korunk egyik legnagyobb napjaként vonul majd be az újkori történelembe. A szovjet fegyveres erők újabb létszámcsökkentése kétségkívül erősen befolyásolja majd a nemzetközi helyzetet. Zilliacus három pontba foglalta a szovjet lépés várható következményeit: először is újra előtérbe kerül a nukleáris leszerelés kérdése, hiszen a Szovjetunió eddigi atomleszerelési kezdeményezéseit a Nyugat hagyományos fegyveres erők keleti túlsúlyára való hivatkozással utasította el. Most a Szovjetunió egyoldalú leszerelési intézkedése semmivé teszi ezt az érvet. A második következmény: a fegyverkezési verseny hívei nehéz helyzetbe kerülnek a tárgyalásokon, mert ha továbbra is szabotálni akarják a leszerelést, végképp lelepleződnek a közvélemény szemében. Végül a szovjet lépés Zilliacus szerint katalizátorként fog hatni, amely meggyorsítja a fegyverkezési hajsza gazdasági hátrányának felismerési folyamatát a Nyugaton. A londoni Daily Worker utal arra a nyugati „érvre”, hogy az újabb leszerelési akció csak erősíti a Szovjetunió haderejét. A lap így ír: „Ha a leszerelés erősíti a Szovjetuniót, szereljen le a Nyugat is!” A New York Times washingtoni tudósítója kifejezést ad bizonyos amerikai politikai körök aggodalmának amiatt, hogy mostantól kezdve sokkal nehezebb lesz elérni az agresz- szív tömbök erősítését és azt, hogy az Egyesült Államok szövetségesei növeljék katonai kiadásaikat. — A diplomaták úgy vélekednek — jelenti a tudósító—, hogy a szovjet fegyveres erők több mint egymillió főnyi csökkentése fokozhatja azokat a követeléseket: jussanak megegyezésre a leszerelés kérdésében. Washingtoni körökben azzal is számolnak, hogy az Egyesült Államok szövetségesei ezek után nem nagyon fognak hal- gatni azokra a felszólításokra, hogy folytassák a fegyverkezést. Higgins, a New York Herald Tribune szemleírója megállapítja. hogy a szovjet fegyveres erők egyoldalú csökkentésének a közvéleményben keltett kedvező visszhangja nyugtalanságot kelt, mind „az amerikai külügyminisztériumban, mind pedig a hadügyminisztériumban”. Mint az Űj Kína hírügynökség jelenti, a szombati pekingi lapok nagyobb cikkekben foglalkoznak Hruscsov bejelentésével és a Legfelsőbb Tanács határozatával. A Renmin Ribao vezércikkében hangoztatja, hogy a szovjet kezdeményezés „ragyogó utat nyit az általános leszereléshez”. A Guangmina Ribao „fontos javaslatnak, pozitív tettnek” a Dogong Bao „hatalmas béke-erőfeszítésnek” nevezi az egymilliónál több katona leszerelését. Megszólaltak a leszerelés megakadályozásában érdekelt körök is. Az AFP jelentése szerint Nixon amerikai alelnök pénteken a floridai egyetemen kijelentette, hogy. az Egyesült Államoknak és szövetségeseiknek .semmi esetre sem” szabad csökkenteni fegyveres erőik létszámát úgy. ahogyan azt Hruscsov javasolta. Ugyanakkor Nixon igyekezett „megmagyarázni” az új szovjet kezdeményezés okait. Mint mondotta, a hétéves terv céljainak megvalósítása érdekében kellett csökkenteni a szárazföldi hadseregre szánt előirányzatokat, vagy pedig a modern haditechnika fejlesztését fontosabbnak tartják a Szovjetunióban, mint a szárazföldi hagyományos fegyverzetű hadsereg fenntartását. A New York Herald Tribune megállapítja, hogy Moszkva a leszerelést az esztendő fő jelszavává tette. Kétkedő hangon hozzáfűzi azonban, hogy az egymilliókétszázezer katona leszerelését nem lehet ellenőrizni”. Ezután így is: „Ostobaság lenne azonban, ha figyelmen kívül hagynánk Hruscsov érvelésének lényegét. A szovjet gazdaság gyorsabban fejlődik, mint a mienk, termelése pedig állandóan és visszaesésektől mentesen halad előre. Bölcs dolog volna, ha kormányzati és üzleti politikacsinálóink levonnák a tanulságot és együttesen biztosítanák, hogy az elkövetkező években a mi gazdaságunk is szüntelenül és. következetesen fejlődjék.” A Guardian — egy percre sem vonva kétségbe a Szovjetunió fölényét — fantasztikus találgatásokba bocsátkozik a szovjet „csodafegyverről”, amely a cikkíró logikája szerint — lehetővé tette a leszerelést. A cikk végső következtetése az. hogy semmit sem lehet tudni, s csak az idő mutatja majd meg. van-e csodafegyver és milyen az. A közel-keleti sajtó általában melegen üdvözli a szovjet békekezdeményezést. Az An Nfi- da és a többi beiruti lap vastagbetűs szalagcímekkel ismerteti a hírt és a vele foglalkozó kommentárokat. PRÁGA: N Sz. Hruscsov csütörtöki beszéde, amelyet pénteki számuk első oldalán nagybetűs címekkel közölnek a lapok, a legfontosabb beszédtéma ma Csehszlovákiában. A közvélemény általában a Szovjetunió következetes békepolitikáiának, legyőzhetetlen erejének meggyőző bizonyítékaként és a szocialista tábor újabb sikereként értékeli a szovjet fegyveres erők létszámának csökkentését. A Mlada Fronta hangoztatja: most a nyugati hatalmakon a sor. hogy kövessék a Szovjetunió példáját. Idézi a Hruscsov —Eisenhower találkozó közle- méavét, amely szerint mindkét kormány mindent megtesz a leszerelés kérdésének megoldására. Most. amikor lelkesen üdvözöljük Moszkva hangját, egy pillanatra sem felejtjük el, hogy most Washingtoné a szó — írja a lap. Idő járásjelentés Várható Időjárás vasárnap estig: Felhős, párás, több helyen ködös idő. Főként holnap több helyen havazás. Gyenge légáramlás, mérsékelt, majd éiénkebb délnyugati, nyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap mínusz 3—5; várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 3-13 fok között. (MTI) ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ XXVII. A következő teremben lábadozó betegekkel találkoztunk. Némrég mérgeskígyó marta meg. Az európai orvosok konzíliuma lemondott róla, menthetetlennek ítélték. Az ősi módszerek segítettek. Ma mar csaknem teljesen egészséges. — Tűszúrással gyógyították? •— Kérdeztük kísérőnktől. — Gyógyszerrel — hangzott a válasz. Üj volt és meglepő. Ősi gyógyszerek. Akkor hallottam élőször, pedig mint kiderült, a kínai orvostudományban a gyógyszeres kezelés is előkelő helyet foglal el, A gyógyszerek zöme gyógyfüvekből készül. A különleges füveket Dél-Kínából szállítják Észak- Kínába. A nép többezeréves tapasztalata és bölcsessége fedezte fel bizonyos füvek gyógyító hatását. Hajdanában például egyszerű emberek nem tudták, hogy van gégerák, csak emlegették ezt a szörnyű kórt, mint „fekete hús”, s ezt a fekete húst az egyik gyógyfű eltüntette, sikerrel gyógyította. Nemrégen az egyik kínai orvos próbálta ki a füvet a rák klinikai kezelésénél. Az eredmény meglepő volt. Találkoztunk egy idős kínai asszonynyal, akinek fél év alatt meggyógyította a gégerákját gyógyszerekkel, s ezek a gyógyszerek ugyanabból a gyógyfű'ből készültek, amellyel évszázadokon át gyógyították azt a bizonyos „fekete húst”. Az ősi gyógymód háromezer évig nemzedékiéi nemzedékre szállt, a kínai orvosok féltve őrzött kincse volt. Most emelkedik tudományos rangra, a kínai orvosok most teszik közkinccsé tudományos tapasztalataikat. Harc a rák ellen ősi íüvekkel A daireni egyetemen a következőket közölték velünk: A klinikán ma már az odakerülő rákos megbetegedések hatvan százalékát meggyógyítják. A méhráknál például 50—60 százalékos ez az arány. Az ősi módszerekkel sikerrel küzdenek a tüdőrák, általában a tüdőbetegségek ellen. Az egyik beteg tüdejében például kávézná volt. Az európai orvosok operációt ajánlottak. A kínai gyógyszertől a hat kaverna közül öt rövid idő alatt teljesen eltűnt. — Különlegesek ezek a gyógyszerek? A mi szemünknek legalábbis azok. Alapanyaguk: növények magvai, levelei, gyümölcsei. Mindegyik más hatású. A hagyományos kínai gyógymód művelői keverési arányukat is ismerik. Gyógyítóerejük bámulatos, de még nincs hozzá tudományos magyarázat. Van egy kínai gyógyszer, amely gyógyítja a gyomorrákot, az orr-rákot és a méhráköt, de nem tudják tudományos magyarázatát adni. A füveket ismerik, a gyógyszer előállítását is, csak a tudományos magyarázat hiányzik. Öregasszonyt vittek fél évvel előbb a klinikára. Gége- rák’át hat hónap alatt teljesen meggyógyították. Más hasonló esetben eredménytelen volt a gyógyszer. Nincs tudományos magyarázat arra, hogy a méh- rákos megbetegedések 50—60 százalékánál például miért hat az ősi gyógyszer és a másik 40—50 százaléknál miért hatástalan? Most kutatják, a kínai és az európai orvosok közösen tanulmányozzák az ősi módszereket és közösen dolgozzák ki az új orvostudományt. Műsziv és műtüdő Az új gyógymód már nemcsak a csodásnak mondható régi eljárásokon, hagyományos gyógyszereken alapszik. A daireni klinikákon ott a műszív és műtüdő, amely a legbonyolultabb operációknál helyettesíti a szívet és a tüdőt. Míg az egyik teremben az ősök tudományával, a másikban már izotópokkal gyógyítanak, magas igényű vitaminokkal kísérleteznek. A B—12 vitamint nem az eddig ismert alapanyagokból nyerik, hanem — furcsa? — folyami iszapból. Egy tonna iszapból egy grammot. S a nemzetközi piacon egy gramm ára több ezer jüan. Az ilyen kísérletek megkönnyítésére hat üzemet létesítettek a főiskola mellett. Ezekben máris több mint húszfajta orvosságot állítanak elő. A hallgatók kötelező fizikai munkájukat az üzemben végzik el. Ezenkívül falvakba, népi kommunákba is járnak. A főiskola nyolc falusi kórházat alapított, a távolabbi falvakban orvosi állomásokat szerveztek. Az egyetemisták szakképzett orvosok felügyeletével gyógyítanak és részt vesznek az egészségügyi felvilágosító munkában is. Mennyire más ez a fejlődés, mint a szingapúri kép: javasasszony-csoport az egyik épületben. Előttük egy orvos. „Mit tesznek, ha egy gyereknek fáj a fejé?” Egy ráncosbőrű, beesett szemű öreg maláji asz- szony felemeli az ujját, előrelép, titokzatos varázsigéket kántál és — kivesz zsebéből egy doboz aszpirint. Angol orvos vezeti a világ legfurcsább orvostudományi fakultását Szingapúrban. A malájföldj dzsungelekből érkezett boszorkány javasasszonyok tanulják a vitaminok és a korszerű gyógyszerek használatát. Szeretnék, ha felülkerekednének a babonákon, hogy ne rizsszemeket ragasszanak a beteg homlokára, ha lázas és ne forró követ rakjanak a vakbél- gyulladásos beteg hasára. (Folytatása következik.) Lovászi Fereuc
