Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-16 / 13. szám

1960. január IS., szombat NÉPÜJSAG 3 Ortutai Zsuzsa, az Országos NKtanács titkára tartott előadást Egerben EGERBEN a városi tanács VB és a városi Nőtanács csü­törtökön délután értekezletet tartott az iskolaigazgatók, veze­tő óvónők, valamint a szülői munkaközösségi elnökök, osz­tályelnökök részére. A Tiszti Klub nagytermében megrendezett értekezleten Or­tutai Zsuzsa, az Országos Nőta­nács titkára tartott előadást a szülői munkaközösségek mun­kájának tapasztalatairól és fel­adatairól. Bevezetőben üdvözölte a megjelent szülőket, pedagógu­sokat, majd köszönetét mondott a meghívásért, amelynek, mint mondotta, szíves készséggel tett eleget. — Ezen az értekezleten leg­féltettebb kincsünkről, gyer­mekeinkről lesz szó, akiknek nevelése, tanítása érdekében szülők, pedagógusok szorítanak kezet egymással, — hangsú­lyozta Ortutai Zsuzsa, majd párhuzamot vont a múlt rend­szer úgynevezett „népiskolája” és a mai általános iskola kö­zött. — Nem a népé volt a régi is­kolarendszer, — hangsúlyozta az előadó. — Ma az egyéni tör- tetés helyett az egész társada­lom együttes felemelkedését tűztük ki célul, olyan terveket valósítunk meg, amelyekben együtt lehet boldog az egész dolgozó nép. A család és iskola egymás nélkül nem élhet, nem boldo­gulhat, mert ha mégis így len­ne, annak éppen az látná ká­rát, akinek érdekében teszünk meg mindent: a gyermek. A KÉSŐBBIEKBEN az Or­szágos Nőtanács titkára mél­tatta a szülői munkaközösségek eddig elért eredményeit. El­mondotta, hogy a háború után, amikor építeni, helyre kellett hozni iskoláinkat, ott voltak a szülők, később, amikor szépíte­ni, csinosítani, otthonossá kel­lett tenni a tantermeket, akkor is szíves készséggel vettek részt a munkában és ma, amikor a családi és iskolai nevelés össz­hangba hozásáról, a „nevelő­szülők” és „nevelő pedagógu­sok” egymásra találásáról van szó, ma is készen állnak arra a szülők, hogy közösen vesse­nek latba minden erőt gyerme­keik érdekében. Ezt a tényt példázta az a nemrég Budapesten megrende­zett országos értekezlet is, amelyen pedagógusok és szü­lők közösen tanácskoztak a so­ron levő légfontosabb felada­tokról. Ezen az értekezleten hangzott el az a javaslat is, hogy a „szülői munkaközössé­gek” nevét a jövőben „szülők és pedagógusok munkaközössé­gére” változtassák meg. — Kölcsönös bizalomnak kell kialakulni a Szülők és a peda­gógusok között — mondotta Ortutai Zsuzsa —. nem kell el­hanyagolni az úgynevezett ké­nyes kérdéseket sem, hanem ezeket felszínre kell hozni, meg kell vitatni a szülőknek és a pedagógusoknak. Egyetlen szü­lő sem feledje, hogy nem ne­velheti gyermekét elkülönítve, hanem csak együtt a többiek­kel az osztály-, illetve az isko­laközösségben. És mivel ez így van, ezért legközvetlenebb érdeke minden szülőnek, hogy részt vegyen és részt kérjen az osztály szülői munkaközösségek munkájából, abban a szülői közösségben, ahol az ő gyermekéről is szó van, ahol tanítják, nevelik őket. AZ ISKOLA EGYIK legfőbb és legfontosabb támasza a szü­lői munkaközösség, hiszen eg.y-egy erős közösség a társa­dalom általános igényeit fejezi ki. A továbbiakban részletesen beszélt az előadó a dolgozó nők és az iskola kapcsolatáról, a napközi otthonok, óvodák hely­zetéről és javasolta, hogy olyan helyeken, ahol sok az üzemben dolgozó édesanya, vagy édesapa. Ott kint a gyá­rakban is megtartható a szülői értekezlet. — A napközi otthonokat a gyermekek második otthonává kell tenni — mutatott rá Ortu­tai Zsuzsa. Hangsúlyozta az előadó, a nevelői összhang megteremté­sének fontosságát, a bizalom és a legmelegebb viszony kialakí­tását szülők és pedagógusok között. A munkás—paraszt szülők segítségével, támogatásával fog­lalkozva megállapította, hogy az iskolai fejlődés olyan irány­ba mutat, hogy a szülőt az is­kola felmenti az óktatói feladat álól és fá kizárólag csak a ne­velő, ellenőrző feladata jut. AZ ELŐADÁS befejező ré­szében Ortutai Zsuzsa az ifjú­sági szervezetek fontosságáról és támogatásáról beszélt, majd szólott arról a nagy jelentőségű történelmi változásról, amely most megy végbe a magyar falvakban, A nagy tetszéssel fogadott előadást vita követte. Kiállítást tervez az Egercsehi „Ki mit gyűjr-klub Egercsehiben is megalakult és nagy látogatottságnak ör­vend a „Ki, mit gyűjt’‘-klub. A legfiatalabbaktól a legidő­sebbig minden korosztály kép­viselteti magát és a legkülön­félébb dolgokat gyűjtik nagy szenvedéllyel. A klub fennállása óta igen szép munkát végzett és az ösz- szegyűjtött anyagokból a ta­vasszal önálló kiállítás rende­zését tervezik. i■ IM II— rm. -wmmmrn­— A TERVEK szerint az első negyedév végén megkez­dik működésüket a Bélapát­falvi Cement- és Mészmű kompresszorházába beépített, Tatabányáról kapott komp­resszorok. A% elttő televízió Hevest éze kény ben Felkerült az első televíziós antenna Hevesvezekényben a volt kastélyépület tetejére. Egy héttel ezelőtt a községi KISZ- alapszervezet új televíziós ké­szüléket vásárolt, részben a KISZ-szervezet színjátszó cso­portjának előadásai bevételé­ből, részben a járási KISZ- bizottság segítségével. Ez az el­ső készülék a községben, s nem csoda, ha egy-egy közvetítés alkalmával a falu aprája-nagy- ja megtölti a helyiséget. Ez az első, és a közeljövőben bizo­nyára újabbkészülékek követik. Halló! itt a fogyasztó beszél! Válaszol a kiskereskedelem, a nagykereskedelem és a gyár! — Halló! Kiskereskedelmi Vállalat? — Igen! — Itt a fogyasztó beszél! Ké­rem, már néhány év óta nyá­ron és ősszel plakátok s újság­hirdetések hívják fel figyel­münket: „Nem érdemes házi befőttet készíteni, a konzerv­gyárak készítményei olcsóbbak, jobbak, s vitamintartalmuk is, nagyobb”. Mi sokan megfogad­tuk ezt a jó tanácsot és most bizony bosszankodunk, mert az üzletekben nem kapunk befőt­tet, sőt kevés a dzsem és a sa­vanyúféleség is. Szerétnénk tudni, mikor lehet vásárolni ezeket a hiánycikkeket? — Sajnos, a vásárlóknak iga­zük van, mert üzleteinkben csakugyan nem kapható befőtt- áru. A Nagykereskedelmi Vál­lalat eddig még nem szállította le a megrendelt mennyiséget és mi ezért nem tudjuk kielé­gíteni vásárlóink igényeit. — A Kiskereskedelmi Válla­lat tehát nem tud segíteni, nézzük tovább a kereskedelem láncolatát. — Halló! Nagykereskedelmi Vállalat? — Itt a fogyasztó be­szél, befőtt ügyijén érdeklő­dünk. 1— Ismerjük a problémát és meg kell mondanunk, hogy raktárainkból teljesen kifogy­tak a befőttek. A megye befőtt- szükségletének nyolcvan száza­lékát a Hatvani Konzvervgyár szállítja, a többi húsz százalé­kot a budapesti és a kecske­méti konzervgyáraktól várjuk. Ha a konzervgyárak szállíta­nak, mi azonnal továbbítjuk az álhit az üzletekbe. — Gyérünk hát tovább egy lépéssel, illetve egy telefonnal, nézzük, mit mond a konzerv­gyár? — Halló! — Hatvani Kon­zervgyár? Kereskedelmi osz­tály? — Itt a fogyasztó beszél. Befőtt ügyben érdeklődünk. — Igaz, hogy ebben az esz­tendőben még nem szállítottunk árut Heves megye részére, de megnyugtathatjuk megyénk vásárlóit, hogy még ebben a hónapban megszűnik a befőtt­hiány. Épp ezekben az órákban indul egy befőttel megrakott teherautó Eger felé, s a jövő hét. közepén már vagontételek­ben is megindul a szállítás. Az az igazság, hogy nagyon megnövekedtek az igények bel­földön, s külföldön egyaránt. A gyülmöcsszezon idején mi nagy mennyiségű almát, meggyet, körtét, birsalmát, barackot, szilvát konzerváltunk s készí­tettünk, dzsemeket és sava­nyúságot is. A gyümölcsök ki­szerelését most végezzük, mert a Vásárlók elsősorban az egy* literes befőtteket keresik. Egy kis türelmet kérünk és betartjuk ígéreteinket. Lesz be­főtt, vásárolhatnak a fogyasz­tók! — Reméljük, így lesz. (márkusz) Hogyan érik utol Amerikát a szöviet kolhozparasztok? A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak decemberi teljes ülésén számos adatot ismertettek a mezőgazdaság legújabb ered­ményeiről. Az egyik legérde­kesebb adat arról számolt be, hogy a Szovjetunió rövid idő alatt túlszárnyalta az Ameri­kai Egyesült Államokat, mind az egy főre eső, mind pedig az abszolút mennyiségű ter­melésben. Ezt a kimagasló sikert a szovjet mezőgazdaság alig néhány év erőfeszítésével ér­te el. 1953-ban a Szovjetunió­ban mindössze 497 000 tonna vajat termeltek. Egy lakosra akkor átlagosan 2,6 kilo­gramm jutott. Az Egyesült Államok termelése akkor 729 ezer tonna volt, vagyis egy lakosra 4,6 kilogramm jutott. A szovjet állattenyésztők elsősorban a fejőstehenek számának és a tejhozamnak a növelésével érték el rövid idő alatt a nagyarányú fejlő­dést. Ugyanakkor az Egyesült Államokban fokozatosan visszaesett a vaj termelése. Hivatalos amerikai szerveit becslése szerint tavaly az amerikai termelés 658 000 tonna vaj volt, így az egy la­kosra jutó vajmennyiség 3,7 kilogrammra csökkent. A szovjet eredmények gyors ütemben nőttek: 1959-ben 845 000 tonna vaj került a fo­gyasztókhoz. Ez az eredmény nemcsak a tavalyi amerikai termelésnél több, hanem mintegy százezer tonnával felülmúlja az 1953-as ameri­kai eredményeket is. Az el­múlt évben már a Szovjet­unió minden egyes lakosa négy kilogramm vajat vásá­rolhatott magának. A Szovjetunió nemcsak a vajtermelésben érte utol az Egyesült Államokat, hanem a tejtermelés abszolút mennyi­ségében is. Hat év alatt csak­nem 30 millió tonnával, 62 millió tonnára, nőtt a tejter­melés. Ilyenformán a szovjet mezőgazdaság évente mint­egy ötmillió tonnával több tejet ad a lakosságnak, mint az amerikai. Egy §zakszervezeti bizottság munkájából E HÉTEN tartotta ez évi első ülését a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága. Az ülésen a 'bizottság tagjain kí­vül megjelentek az aktívák is, hogy az 1960. évi munkaren­det megvitassák, javaslatokkal, és a vitában kialakuló helyes nézetekkel vigyék előbbre a bizottság munkáját. Nagy József, a bizottság tit­kára tartott beszámolót. Ele­mezte azokat az okokat és kö­rülményeket, amelyek az el­múlt évben a szakszervezeti munkát gátolták és amelyek miatt a szakszervezeti munka nem lehetett eredményes és ütőképes. Megállapította, hogy az 1959 IV. negyedében le­folyt szervezési műn Ica ered­ményeként széles és komolyan dolgozó aktíva-hálózat épült ki: az aktívák a vállalat dol­gozóit több irányban mozgó­sították: a munkafegyelem erősödött, a termelési eredmé­nyek — különösen a gyöngyö­si. építésvezetőség területén — jelentősen javultak, a szakszer­vezeti tagok száma is gyara­podott és a tagdíjfizetések is normalizálódtak. A bizottság 1960 I. negye­dére szóló tervet dolgozott ki. A munkaterv felöleli a bizott­ság szerteágazó tevékenységét:, de a tennivalókat minden irányban úgy csoportosították és határozták meg, hogy a ter­vek teljesíthetők legyenek. A bizottság mindenegyes felelőse köteles lesz beszámolni végzett munkájáról, eredményeiről, mulasztásairól. A bizottság legfontosabb kérdésként a termelést kezeli. A bizottság ez irányú munká­ját egybehangolja a vállalatve­zetőség és a tömegszervezetek munkájával és a legsürgőseb­ben intézkedési tervet dolgoz ki a termelés szervezésére és irányítására. A MUNKAVERSENYT már az első negyedévben be kell indítani, de úgy, hogy a dol­gozók maguk vállalják a fel­adatokat. Komplex-brigádokat fognak szervezni a zavartalan munkamenet biztosítására és a verseny eredményeit, hiá­nyosságait havonta fogják érté­kelni. A munkaversenyt kiegészítő, de nagy költségkihatást jelen­tő verseny lesz a vállalatnál ez évben az anyágtakarékossá- gi verseny. A termelés megjavítása mi­att fokozottabb góndót fordít, majd a szakszervezeti bizott­ság az újítások felülbírá’atára és gyakorlati megvalósításának szorgalmazására. A dolgozók szociális helyze­tével való törődést a bizottság lelkiismereti kérdésként fog­ja fel. Az ezzel kapcsolatos munkát a helyszínen a foly­tonos ellenőrzéssel kell haté­konnyá és eredményesebbé tenni. Nem jelentéktelen munka , rendi pont a bizottság tervé­ben a kulturális és nevelési A MÚLT ÉV szeptemberé­ben történt, Egyik vidéki utam Egercsehi banyatelepen veze­tett keresztül, ahol a rövid pihenő alatt egy fiatalemberrel hozóit össze a soTs, aki az el­ső perctől az utolsóig csak pa­naszkodott. — Ez is bányatelep már? A „Gyémánton” és a „köpködőn” kívül sehová sem lehet menni. — És a kultúrház? — próbál­kozom a kérdéssel.-r A, már évek óta zárva van. Átépítik, meg felfejlesz­tik — használja gúnyosan a köznyelvben is egyre nagyobb helyet kapó kifejezéseket:. — Könyvtár csak van, ahol szépirodalmi könyveket köl­csönöznek? — Szépirodalom?! Túdja, mi érdekli ezeket? Ital, meg a táhc — társul a beszédbe egy idősebb bányász. — Méghogy könyv? Ha mindem kölcsön- könyVhöz egy féldecit is adná­nak. akkor igen, akkor vin­nék. mint a cukrot, de így? — legyint kezével, jelezve a hiábavaló igyekezetet. Messzire fricskázza a füstölő csikket, s belép az ideiglenes MÁVAUT Váróterembe, ahol kisüstivel hűti „tudásszomj ú- sáaát”. A fiatalembertől megkérdez­tem. ki ez a bányász, és a nevét alaposán rögzítettem gondol at aim ban. — Nincs ilyen olvasónk, ké­rem. Nem is vitt még ki egyet­len könyvet sem — tájékoztat a könyvtáros. A hibákról beszélni sokkal könnyebb, mint javítani rajta, különösen egyéni példamuta­Éledő kultúrmunka Egercsehiben fással, ezt a tapasztalatot von­tam le az esetből. Mert az idős bányász is csak beszélt a fiatalok rossz tulajdonságairól, de még öt sem látták a könyv­tár környékén — sohasem. SOKÁIG foglalkoztatott ez a beszélgetés, ez az esemény. Már jó mélyen bánt jártunk az őszben, a nyárt sirató esők lucsokká áztatták a bányate­lep! utcákat, amikor újra arra jártunk. A fiatal Ismerést hiá­ba kerestük, azt mondták, más munkahelyre kérte magát, ahol többet adnak a munkás­kultúrára, a szórakozásra. Ez is megoldás, Vándorma­dár módjára tovasZállni, kerés- tti a jobb megélhetési, szóra­kozási viszonyokat. Pedig lehe­tett volna az egercsehi báhya- tejepi hélyzeten változtatni, az ő idejében is. — Persze, hogy lehetett és tudtunk is — ad mindjárt vá­laszt a'Z altalános iskola irodá­jában Klmécz Istvdnné, az is­kola és a kulturális ügyek igazgatója. — Az első beszélgetésben sok igazság rejlik és a bányászte- lepi munkások akkori kultu­rális helyzete híVón tükrözi. A változást azonban meg­hozta az idő és a szorgalmas munka. Oktober elsejével az iskola mostani igazgatónője át­vette a kulturális munka irá­nyítását. — Nem ment könnyen, elő­ször fel kellett kelteni az em­berekben szunnyadó érdeklő­dést, mert vidám a mi népünk, tud szórakozni és tud komoly is lenni, ahogy az élet hozza. — Megkeresem az első számú segítőtársamat, azzal majd töb. bet tudunk mondani — és a szekrényből előveszi a rend­szeresen vezetett munkanaplót. — Ebben minden benne van — mondja és sorolni kezdi azo­kat az előadásokat, rendezvé­nyeket, amelyek alig három és fél hónapos kúltúrtgazgatói működése alatt tartottak. 1— KEZDJÜK talán az isme­retterjesztő előadásokkal. A szülők akadémiáját minden hét csütörtökén megrendezzük, ál­talában 40-en jönnek el az előadásra, amit itt aZ iskolá­ban tartanak a pedagógus kol­légák. A legényszállóban Su­lyok Tibor testnevelő tanár tartott érdekes, sporttéméjú előadást, de nagy érdeklődés­sel fogadták a munkásszálló lakói az alkoholizmusról meg­tartott baráti hangú beszélge­tést is. Ezen az estén egy bányász mesélte el életét, amit szét­dúlt áz ital, hosszú évekig különvált an élt családjától, de most újra megtalálta övéit, mert lemondott az italról. Az ilyen beszélgetések a munkás­szálló Valamelyik szobájában zajlanak le. Minden hónapban egyszér zepöi ismerétterjesztő előadást tartanak az esten részvevő bá­nyászoknak. Az első bevezető előadáson az operettel ismer­kedtek a hallgatók, de február hónapban már komolyabb ope­raelőadás van műsoron. Így fokozatosan Vezetik be az ér­deklődőket a zene világába, és el akarnak jutni oda, hogy az operát ne csak hallgassák, hanem értsék is. Az igazgatónő olvassa to­vább a naplóba jegyzett ada­tokat. Megemlíti a sikeresen zárult vájár-, villanyszerelői- és gépkezelői tanfolyamot, az asszonyok—lányok varrótanfo­lyamát. Tizenegyen járnak a képző- művészeti szakkörbe, amit Szentgyörgyi Béla pedagógus vérét. A tavasszal már önálló képkiállítást terveznek a szak­kör tagjai, a műkedvelő bá­nyászfestők. A meginduló munkásakadémián tíz előadást hallgatnak végig a jelentkezők. Ismertetést kapnak az akadé­mia hallgatói a szénbányászok jelenlegi helyzetéről, a Föld történeti kialakulásáról, és az élet kifejlődéséről a Földön. S a zizegő munkanapló lap­jai ontják magukból a szám­adatokat, eseményeket, ame­lyek mind a megváltozott kul­turális életről beszélnek Éger- csehiben. Többször hirdetik a plakátok az egri Gárdonyi Gé­za Színház művészednek játé­kát is, VAN TEHAT lehetősége a fiataloknak hol eltölteni sza­bad idejüket. A bányatelep könyvtárában 4597 kötet könyv várja őket, az újjávarázsolt kulturházban televíziós készü­lék és mozi. A múlt évben 190 filmvetítésen 31623-an vettek részt a bányatelepen és a könyvtár állandó látogatóinak száma 1130. A bányaüzem vezetői és Utassy Mátyás, á szakszervezet titkára mindenben segíti a kulturigazgató munkáját. Csak a tröszt kulturális vezetői hú­zódoznak kicsit, amikor segít­séget kéllene nyújtani az eger- csehieknek. Talán azért, mert más megyében van a bánya­üzem? Vagy azért, mert nagy a távolság a közpóttt és Egercse­hi között? Fél eV óta senki Sém kereste fel Egercsehi bányate­lepet, hogy érdeklődjék a bá­nyászok kulturális helyzetéről. De a tröszt aktívabb segítsé­ge nélkül is előrehalad a kul­turális élet Egercsehiben., A pe­dagógusok komoly munkát vé­geznek. Az igazgatónő is igyek­szik mindenben részt venni, s talán túl sokat is vállal magá­ra. Községi, járási tanácstag, iskola- és kultúrigazgató. ABBAN, hogy egercsehi bá­nyatelepen megtört a jég. a kultúra iránti érdektelenség je­ge, ebben nagy érdeme van a kultúrigazgatónőnek. A beszélgetés Végén, a fehér­ré havazott utcán a kultúfház- ba igyekvő fiatalokkal találkoz­tam. Közéjük vegyülve egy­két idősebb báhyász is balla­gott. hóna alatt szórítva az el­olvasott könyvet. Kovács János te!adatok kérdése: ismeréttet- ieszitő előadásokat rendeznek havonta, megszervezik a közös színház- és mozilátogatást is. A munkás-szállásom kívül lakó dolgozókat is bevonják a kul­turális és nevelő munkába: felvilágosító és meggyőző mun­kával erősítik a könyvtárak forgalmát, mert az önnevelés­nek egyik legfontosabb eszközé a köhyv. Az első negyedévi tervet a bizottság tagjai és az aktívák — mintegy harmincán — egy­órás Vitában elemeztek és sok hasznos javaslattal kiegészítve, megszavazták. A hozzászólá­sok i>ol kitűnt, hogy a Vállalat egyszerű dolgozóitól a főmér­nökig mindenki megérti a szakszervezeti munka fontos­ságát. Egyesek külöti is figyel­meztették arra a bizottságot, hogy a jó terv csak akkor jő, ha annak megvalósítása nem marad el. A bizottság kiváló felelő­seit és aktíváit szerény juta­lomban részesítette: ízléses riippeket, és használati tárgya­kat osztott szét Nagy József titkár Bartha Károly, Bognár Géza, Generál Imréné, Kovács Anna, Kréti Sándor, László Lajos. Pajzs Józsefné, Pólók László. Szanday István. Szom- bathy Pálné és Tóth Zoltánná bizottsági tagok és aktivisták között. A NAPIRENDI pontok felett lefolyt tartalmas vitát baráti beszélgetés követte: a bizottság "uzsonnán látta vendégül a jó •munkát végző aktivistáit és ^munkatársait, s Farkas András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents