Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-09 / 7. szám

IflW. Januar fl., szombrt 3 népt »•» \o /» Őszinte szavakkal Curriculum vitae Canossa-járás Sokat láttam és sápadt az j arcom... Barangoltam régi vároiok illatos utcáin, hall- i gattam a szószátyár patakot s a pletykás szellőket. Sze­membe néztek az emberek j és a hegyek és én visz- j szanéztem rájuk. Magamba éltem a könyvek életét s i együtt kacagok tavaszi vi­rágokkal. Leheveredtem a simuló földre s egy kis fű­szál elmesélte első szerel- ' mét. Lassan megismertek a dolgok, s éjszakánként; őszintén beszélgettünk; j megmutatták az arcukat, I szavakat súgtak a fülembe, j és olyan lettem, mint a tü­kör, ha fény-vitézek top­pannak arcára; ilyenkor vil- lódzik a lelkem s át tudom fogni a legellentétesebb pó­lusokat is; szerényen, ked­vesen odaülnek az ágyam köré, s fölzenél szivemből az ezerszólamú élet egy-egy melódiája: ők hallgatnak, s csak a szemünkkel beszélge­tünk. Lehet, hogy ennek az össze- bújásnak nincs jelentősége, de jelentése biztosan van. S nem az a fontos, hogy én vagyok az egyik, hanem az, hogy találkoztunk. Mond­ták a szavakat, s én csak leírtam őket. Papp Miklós 1948-ban a felülvizsgálat során kizárták a pártból Da­rányi Izidor, akkor kápolnai lakost, az előzőleg a járási pártbizottság által felülvizs­gáló bizottságba javasolt párttagot. — Személyi okok miatt — mondja Darányi Izidor, s bár ezt ma már ne­héz lenne megállapítani, de tény, hogy 1949. április 6-án, az egri járási pártbizottság revíziós bizottsága értesítette a fellebbező Darányit, hogy „fellebbezését felülvizsgálta és a tagságba való visszavételre javasolta". Ennek több mint tíz esz­tendeje, s Darányi Izidor párttagsági ügye még ma sem nyert elintézést. Akkor ugyanis, nem tudni miért, a tagsági könyvet nem kapta meg, hiába volt az a jegyző­könyv is, amelyet ebben az ügyben még 1950. március 6-án, a kápolnai földműves­szövetkezet irodahelyiségé­ben felvettek, s a felsőbb pártszervekhez eljuttattak. Darányi kopogtatott itt, kopogtatott ott, de hiába. Hét esztendő telt el közben, s 1957 áprilisában Darányi Izidor, ki közben a Gyöngyös és Vidéke Körzeti Földmű­vesszövetkezet főkönyvelője lett, kérelemmel fordult most már a gyöngyösi városi párt- bizottsághoz: kérte, vizsgál­ják felül ügyét és vegyék vissza a pártba. Az ellenfor­radalom alatt semmiféle el­lenséges tevékenységben részt nem vett, dolgozott, védte a szövetkezeti vagyont. A kérelmét — miután • városi pártbizottság azt ja­vasolta, hogy az ügy legköny- nyebb elintézése végett nyújt­son be inkább tagjelöltfelvé­teli kérelmet — nos, ezt a kérelmet 1958. december 30- án a végrehajtó bizottsági ülés elutasította. Az indok: Darányi Izidort annak idején kizárták a pártból! Beszélgettünk Darányi Izi­dor közvetlen feletteseivel, többek között Vígh Mihály szövetkezeti elnökkel is: — Nem tudom megérteni, hogy mi lehet ennek a huza­vonának az oka? Minden­esetre tíz esztendő egy kissé hosszú idő. Különben Dará­nyi elvtársat már régen is­merem, munkáját mindenkor becsülettel végezte, saját ere­jéből lett főkönyvelő s Úgy tudom, nem kis része van abban, hogy apja, meg az apósa szövetkezeti tag lett. A MÉSZÖV központjának az a véleménye, hogy Dará­nyi Izidornak jelentős érde­mei vannak a földművesszö- vetkezet munkájában, az el­múlt évek alatt tapasztalha­tó számottevő fejlődésben. Becsületes, szorgalmas ember tehát Darányi Izidor, s ezért ha mást nem is, de annyit feltétlenül megérdemel, hogy az illetékes pártszervek vég­re pontot tegyenek ennek a? ügynek végére, amely eddi" tíz éve húzódó Canossa-járá­sa volt egy becsületes em­bernek. (gyurkó) A tavalyinál négymillió méterrel több gyapjúexövet készül a% idén A Könnyűipari Minisztérium Gyapjúipari Igazgatóságán ka­pott tájékoztatás szerint az idén tovább bővül a gyapjú­szövetek termelése és válasz­téka. Az iparág idei terve 12 százalékkal magasabb a tava­lyinál, ami azt jelenti, hogy mintegy négymillió méterrel több gyapjúszövet készül az idén. Ezzel elérjük, hogy az ország minden lakosára — a csecsemőket is beleértve — há­rom méter gyapjúszövet jut. Ez az arány az európai orszá­gokhoz hasonlítva is jónak mondható. Nagyobb gondot fordítanak a választékra. Valamennyi gyapjúszövetgyárban foglal­koznak a szakemberek mintá­zással és jelenleg mintegy két­ezer féle szín- és mintaváltó-^ zatú szövetet rendelhet a ke-i reskedelem. A gyapjúiparban mind na-j gyobb teret hódít a szinitétikus] műszál. Tavaly lényegében ki-j dolgozták a 45 százalékban tisztagyapjú, 55 százalékban szintétikus szálból álló szövet] nagyüzemi gyártásának tech-: nológiáját. A Külkereskedelmi] Minisztérium soron kívül vá-j sárolt egy külföldi festő- és! hőrögzítő gépet, amelyeket a] hazai fésűsfonóban állítanak] — Ha megnövök, elveszem ag Zsuzsikát! — Kettő kell ám a házás-% Sághoz!. — Jó, akkor elveszem a Ka-§ Ukát is... § üzembe. A festőgépet már sze­relik. a másikat is üzembe­helyezik a negyedév végén. Ennek segítségével az idén már több százezer méter ilyen szövet készül. A nagy szín­választékú szövetet egyelőre méterben nem árusítják, ha­nem a konfekcióipar nadrágo­kat és szoknyákat gyárt be­lőle. Az iparág szakemberei különleges gépet szerkesztettek a győri Richards-gyárban, amely a közkedvelt crombi kabátszövet gyártásának 30—40 százalékos növelését teszi le­hetővé. Előreláthatólag nagy közönségsikere lesz a sok szín­ben készülő, bolyhozott danu- lon-felületű női kabátszövet­nek is. Érthető irigységgel olvasgatom azokat a szívszorongató és könnyfakasztó törté­neteket, amelyek a vi­lágirodalom halhatatlan és mégis meghalt sze­relmeseiről szólnak. Romeo és Júlia, Tristan és Isolda, a sok szenve­dés után végül is révbe ért Philemon és Bau- kisz, Odüsszeusz és ne­je, meg a többiek, mert sokan voltak, alapjaiban tártákfel azénszegényes szerelmem történetét, amelyben két félreka- csintás és a szülők ré­széről elhangzott há­rom nono-n kíyül sem­mi egyéb tragédia nem vált. Hiába, az én sze­relmemről nem lehet Olyan drámát, tragédi­át, de még egy vacak szatírát sem írni, amelynek csak egysze­rűen ilyen címe volna, hogy mondjuk: Ödön és Anasztázia. De írni lehet, ha nem a magaméról, akkor a fantázia szerelmesei­ről, mert meg vagyok hmeretterjesziő előadói munkaközösségek A megyei tanács művelődési osztálya a hevesi és hatvani járás valamennyi községében ismeretterjesztői előadói mun­kaközösséget hoz létre. v A munkaközösség célja: a falusi ismeretterjesztés színvo­nalának emelése, azok tartal­mának megjavítása, valamint a különböző szervek által szer­vezett előadások helyes irá­nyítása. Három-négy községből egy- egy ismeretterjesztő körzetet szerveznek, amelynek élén egy körzetfelelős látja el a hozzá tartozó községek előadói mun­kaközösségének patronálását. A munkásérdekvédelem új formája .Otthoni szakszervezet" a munkahelyüktől távol lakó dolgozóknak Vége a munkaidőnek. Ezer­nyi munkás, műszaki dolgozó indul az autóbuszok, vonatok felé, hogy otthonába siessen. Van, aki ötven kilométernél is messzebbre kerül a gyár­tól. Lakóhelyükön eddig „ki­estek” a gyári szakszervezet védőszárnyai alól. Országos viszonylatban a szervezett dolgozók majdnem fele lakik távol munkahelyétől, me­gyénkben még' ennél is több. Ezért adott nagy gondot a szakszervezetek számára: mi­ként biztosítsák ezeknek a dol­gozóknak az érdekvédelmét la­kóhelyükön és miként oldják meg ezeknek az embereknek nevelését — bevonását lakó­helyük társadalmi, kulturális és sportéletébe. Eddig az az óriási erő ha­szontalanul szétforgácsolódott, amelyet a munkahelyüktől tá­vol lakó dolgozók képviseltek. Gondoljuk csak el, községe­inkben, városainkban a lakos­ság jó része szervezett dolgo­zó, de más-más szakszervezet tagja. Lakóhelyük életébe, mint szervezett erő, így nem szólhattak bele, nem úgy, mint az üzem életének irányításába. Kevés szavuk volt abban, hogy mit és hogyan építsenek a fa­luban, hasonlóképpen kima­radtak, mint szervezett erő, a szociális, kulturális és sport- tevékenység irányításából is. •. Od&n fa cOtiaJztázicL győződve arról, hogy Shakespeare nem volt Romeo, még ha Júliája volt is. Ezek után hátá- roztatn el. hogy az ol­vasó és színházlátogató közönséget megörven­deztetem egy új „és” drámával, amelyen na­gyon jót lehet bőgni, s amely a hézagpótló szerepét tölti be az utóbbi időben rendkívül módon megfogyatkozott szerelmi drámákat il­letőén. Ödön és Anasztázia, ez lesz a drámám címe. a története Pedig dióhéj­ban a következő: Ödön egy hires bá­nyász-család gyérme- ke, apja többszörös sztahanovista, szerel­mes lesz Anasztáziába, akinek az apja szintén bányász és szintén többszörös Sztahanovis­ta — a másik brigád­ból. A két szülő már hosszú évek óta ellen­fél, a küzdelemben rendre előkerülnek a csákányok és lapátok és a harc nyomán hull­tak, hulltak a százalé­kok. Nem egymásért, de egymás éllen dolgoz­tak, képesek voltak megfúrni a másik bri­gád gumicsizmáit is, hogy befolyjon a víz és náthát szerezzenek. Eb­ből is látszik, hogy Ödön és Anasztázia sze­relme már eleve tragé­diára ítéltetett. De ezt se Ödön, se Anasztázia nem sejtette, mert akkor abbahagy­ták volna az egészet és nem írhattam volna meg művemet. Szeret­ték tehát egymást. Anasztázia nem egyszer elmondta a híres fás- sufnl-sarki monológot: „Ó, Ödön, miért vagy te Ödön”, amire Ödön váUrándítva így felelt: „Mert annak keresztel­tek”. Ebből a megjegy­zésből is látszik, hogy a női szív az mindig job­ban érez. A két ember­fia barangolt az illában és a berekben, hordta, bujtatgatta szerelmét, hogy a szülők észre ne vegyék, mert abból ke­gyetlen egy nagy tragé­dia lett volna. Szeren­csére, azonban annyira nem tudták rejtegetni ezerelmüket, hóm abból ne legyen egy kegyet­len nagy tragédia, melynek bemutatója a közeljövőben lesz a hát- zsongárdi színjátszók­kal. A szülök észrevették, hogy csókolódznak, ami annál is könnyebb volt, mert egy lámpa alatt csókolódstak a kedve­mért. hogy direkt ész­revegyék őket a szülők, már csak a tragédia miatt is. Egy másik esetben azt vizs­gálták, hogy a napközi ottho­nokban valóban azoknak a szülőknek gyermekei kapnak-e ellátást, akiknek körülményei ezt szükségessé teszik. A vizs­gálat eredményeként igen sok olyan gyerek kerülhetett be a napközikbe, akik valóban rá­szorultak és hetventől vonták meg az eddig nem éppen jo­gosan élvezett előnyöket. A bizottság, amelyet a város üzemeinek ÜB-titkárai válasz­tottak, sikeresen egyesíti _ a gyöngyösi szervezett dolgozók erejét, részt vesz a város- fejlesztési tervek kidolgozá­sánál, ott véleményt nyilvá­nít a több ezer szervezett dol­gozó nevében, ugyanakkor mozgósítja őket a városfejlesz­tési munkákra, amelyből — mint ismeretes — igen szép számban kivették részüket a szervezett dolgozók. A hírek szerint ez év ele­jén Egerben is megalakítják a bizottságot és később — még jóval később - a falvakban is valóban ilyen összefogott erővé válik majd a szervezett munkásság. Komárom és Csongrád me­gyében kísérletképpen már megalakították a falusi szak­maközi bizottságokat és a ta­pasztalatok szerint jól megér­tik egymást a helybeli párt­szervezet és a tanács vezetői­vel. Legtöbb helyen sikerült § felszámolni az üzem és a ta­— Nem engedem ^nács között dúló — soviniz­bántanil — elköltött Sinusból eredő — csatákat, a Anasztázia. okuítúrotthonok birtokáért. Megvédem szerei- jj Egyes helyeken, a megegye- memet■ — rikoltott értelmében a szakszervezet Ödön. gés a tanács közösen hozzájá­Tartsd el. Srul a kultúrotthon fenntartási mondta a lány apja. Sköltségeihez és ennek a falu — Nem öl meg? On- gföldműves és ipari munkás la- gyilkos se lehetek ... 8kói egyaránt hasznát látják.- kérdezte szomorúan jj Nem ,lrtan;li ha a Csongrád-'Én se halhatok taPas*a,^kat félhf z‘ utána? — picsogott falva- megyénkben is a ter- Anasztázia. - Akkor hol gvezettnél korábban alakulna- a tragédia? 8nak meg a szakmaközi bizott­— Majd megtudjátok Iságok, amelyek majdan fél­— nézett össze a két omillió szervezett dolgozónak bányászapa. akik mind- gadják meg a jogot és lehető- ketten több mint ne-.gséget lakóhelyük életének irá- gyedszázada élik férji »nyitásához. életüket. 8 a _ És Ödön. egy hónap-I A gyöngyösi vclI cl dráma bemutató- Sanuslyben helyet kaptak a regi ja, valamint az esküvő gszakszervezeti harcosok, szak- utáiu megtudta, mi a oernberek és aktivisták, már be­^EzT drámám. Nem rossz. Kár. hogy |volt eletrehivasa. A szervezett Shakespeare nem él gdolgozók érdekvédelme máshol már, olyan irigy lett jsem lehet elhanyagolható fel- volna, hogy bánatában Badat, ezért sürgető a többi br tuzbeVeti a Romeo és _ ,, Júliát gzottsagok megvalasztasa is. (egri) I Kovács Endr® Ez sok helyen hátráltatta a gyorsabb fejlődést, hiszen a legképzettebb, politikailag is a legöntudatosabb réteg ma­radt szervezetlenül a lakóhe­lyeken. Ezt a visszás helyzetet elő­ször az ország fővárosában szüntették meg, ahol megala­kították a szakmaközi bizott­ságokat és ezek a bizottságok eredményesen együtt dolgoz­nak a kerületi párt- és ta­nácsszervekkel, a lakóterületet érintő tervek kidolgozásában és megvalósításában. Mi ezeknek a szakmaközi bizottságoknak a feladata? A dolgozók érdekének kép­viselése a gyáron, hivatalon kívül! Miként valósítják ezt meg? A gyöngyösi szakmaközi bi­zottság — amely legjobban végzi munkáját a megyében — például felmérte a város szervezett dolgozóinak kultu­ráltságát, és ahol nagy visz- szamaradásokat észleltek, kü­lön tanfolyamokat szerveztek a hiány pótlására. Ezt a célt szolgálja a munkásakadémia is, amelynek majdnem száz hall­gatója van. Igen jelentős munkát vég­zett a bizottság, amikor meg­vizsgálta a város egészségügyi helyzetét és egy sor intézke­dést javasolt a helyzet meg­változtatására. bizottság, fül az, ami ma még áldozat­nak latszik. Sokat kell tenniök a szövetkezeteknek ahhoz, hogy megteremtsék a közös állomány férőhelyét, hogy a legjobb állatokból és azok le- származottalból vessék meg a törzskönyvezett nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés alap­ját, hogy hozzájáruljanak sa­ját erőből is a gépek vásárlá­sához, mert a gépállomásom, fejlődése nem tud lépést tarta­ni a megnövekedett igények­kel. Nehézséget okoz a táblák összes zántása, a nagyüzemi vetésforgók kialakítása, a sok kézben levő kisparcellák föld­minőségének kiegyenlítése .,. Hosszú út vezetett ahhoz is, hogy minden új szövetkezeti tag megértse, attól, hogy alá­írta a belépési nyilatkozatot, még nem változik meg egyből az élet és arról sincs szó, hogy most már nem kell dol­gozni. Kell! Eleinte talán töb­bet is, mint egyéni korában tétté — de a szorgos munka eredménye a későbbiekben az lész, hogy sokkal több Ideje jut majd tanulásra, szórako­zásra. Azt sem könnyű megér­tetni, hogy ezentúl ne á fél-, vagy egyholdas háztáji gazda­ságtól várják a nagyobb jöve­delmet, hanem a közöstől és minden ember annyit várhat a közöstől, amennyiért becsüle­tesen megdolgozott. Nem lesz ez könnyű, hiszen a tegnap még egyénileg dologzó pa­rasztnak lélekben hosszú utat kell megtennie, amíg elér an­nak felismeréséhez, hogy a közös gazdaság is az övé, amíg minden szál szalmára úgy tud vigyázni, ahogy azt a saját gazdaságában tette; Ha összemérjük milyen ne­hézségekkel kellett megküzde­niük a tíz-tizenkét évvel ez­előtt kezdő szövetkezeteknek és a mai kezdőknek. Óriási a különbség. De ez nem jelenti azt, hogy a mai kezdés nehéz­ségeit lebecsüljük. Mert ha ki­sebbnek is látszik, az új szö­vetkezetek számára nagyok, s megoldásukhoz az első segítség az, ha beszélünk róla, őszinte, nyűt szavakkal. Deák Rózsi még százával és ezrével gépek, amelyek a legnehezebb mun­kák terhét veszik le az embe­rek válláról, és nem volta* törzsállományok, amelyekkel meg lehetett volna vetni az alapját egy nagyüzemi egyön­tetű állattenyésztésnek. Ma már nincsenek ilyen ne­hézségek. Államunk sokkal nagyobb összegeket áldozva tud segíteni a termelőszövet­kezetek gondjainak megoldá­sában, mint régebben. Gépek ezrei érkeznek a magyar gyá­rakból és a baráti államokból, állami gazdaságainkban te­nyészállatok nevelődnek, s a magasabb terméseredménye­ket szolgálják a nemesített ve­tőmagvak. összehasonlíthatat­lanul többet tud ma adni ál­lamunk a közös gazdaságok­nak — és kialakultak az el­múlt tizenkét esztendő alatt a termelőszövetkezeti gazdálko­dás. jövedelemelosztás helyes formái. És mégis nem mond­hatjuk azt, hogy ma már nem kell nehézségekkel küzdeniök az új szövetkezeteknek. Két­ségtelenül van még bőven probléma, az élet újabb és úiabb megoldásra váró kér­dést állít a szövetkezeti tagok elé. Es ezek megoldásához az első segítség az, ha őszintén és nyíltan beszélünk ezekről a nehézségekről, ha elmondjuk, hogy az első ilyen nehézség, amit le kell gyűmiök, a kez­dés, a szövetkezeti gazdaság alapjainak lerakása. Igaz, ad az állam segítséget, - de nem győz minden termelőszövetke­zetnek mindent előteremteni. Nemritkán áldozatot kell vál­lalniuk a termelőszövetkezeti tagoknak abban, hogy felsze­reljék gazdaságukat. Erről meggyőzni a szövetkezetek új tagjait, nem könnyű ugyan.de nem lehetetlen, ha a tsz veze­tősége — azon túlmenően, hogy elsősorban maga járul hozzá a gazdaság megalapozá­sához — megmagyarázza, pa­píron bebizonyítja a tagoknak, hogy milyen gyorsan visszaté­Van egy régi, de talaló köz­mondásunk: minden kezdet nehéz. Igaz, legyen az bármi­lyen munka, nehezen birkózik meg az ember áz ismeretlen­nel, mert nem tudja sokszor, hogyan fogjon hozzá, nincs meg minden esetben a kellő felszerelése és felkészültsége. Ez az igazság áll a termelő- szövetkezetekre is, azokra, amelyek ezekben a hetekben, hónapokban kezdik meg a nagyüzemi gazdaság megte­remtését. Régi termelőszövet­kezeti vezetők, alapító tagok nagyon sokat tudnának be­szélni arról, mit jelentettek az első lépések, amikor minden helyi tapasztalat és sokszor kellő felszerelés híján neki­vágtak, hogy az összevitt, sok­szor rossz minőségű, trágya- zatlan földjükön virágzó gaz­daságot teremtsenek. Nehéz, nagyon nehéz munka volt, sokszor a kenyérnekvalóból adták össze a vetőmagot, hogy nyáron arathassanak, sokszor húzták szorosabbra a nadrág­szíjat, hogy a jövedelemből új törzskönyvezett jószág kerül­jön az istállóba. És nehéz volt végre eljutni addig, hogy el­döntsék, hogyan osztozzanak az elvégzett munka jövedel­méből. Akik annak idején részt vettek a szövetkezetek munkájában, segítésében, so­kat tudnának beszélni anról, hogy milyen viták kerekedtek abból, szükséglet szerint osz- szák-e el a termett gabonát, munkanapot jegyezzenek-e. vagy napszámba számolják el, ki mennyit végzett? Esztendők teltek el, amíg kialakult a ma még legjobbnak látott munkaegység szerinti elosztás, míg a termelőszövetkezetekben egyre jobban kialakult az a gyakorlat, hogy a végzett mun­ka mellett a termelt mennyi­séget is mérték és jutalmaz­ták. Nehéz volt ez a kezdet, hi­szen egyetlen példa volt még csak előttünk — a szovjet kol­hozok példája. Nem voltak helyi szokások, bevált hazai módszerek —. amelyek a ter­melőszövetkezeti mozgalom tízesztendős fennállása folya­mán alakultak ki. Nem voltak

Next

/
Thumbnails
Contents