Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-07 / 5. szám

I960, január 7., csütörtök NEPCJSAG Uj fejezet kezdődik a falu történelmében MINT EGY tudóstársaság, olyan a nagy- rédei pedagóguskar. Az egyik történész, a másik néprajzos, a harmadik geológus, önálló kutatómunkát végez a maga területén valamennyi. A kü­lönböző érdeklődésű embere­ket azonban összeköti egy kö­zös szenvedély: szeretik a falu­jukat, s Rédéről ■ akarnak mindtöbbet megtudni, felje­gyezni. Majd minden faluban találhat az ember értékes hely- történeti munkát végző peda­gógust, de amit itt tapasztal­tam, mégis bámulatba ejtett. A „tudóstársaság” létrejötté­nek okait kutatva, hamar megfejthető' a csoda. A réded pedagógusok közül öten hely­beli származásúak. Oravecz János igazgató-helyettes vala­melyik szépapjának „köröszt- jét” ott lehet találni egy 1771- ből származó határ járó levé­len. Községi bíró volt ez aZ ős, de írni nem tudott. Hanák Já­nos egyik elődjét az 1848-as forradalomban való részvétel miatt ítélték el. A munkakö­zösség legszorgalmasabb tagja Molnár József, együtt tanít az édesapjával, aki az idén ün­nepli a rédei nebulók oktatá­sában eltöltött 40. esztendejét. Az öreg Molnár régimódi ta­nító, aki „lámpás" volt a ne­héz időkben, a fiú viszont böl­csész doktor, aspirantúrára pá­lyázik, kutatásait módszertani felkészültséggel végzi a gyön­gyösi levéltárban. Nem lehet ellenállni a kísér­tésnek: mazsolázzunk ki egy- két érdekességet az összegyűj­tött gazdag anyagból. Mivel most éppen népszámlálás van, nézzük meg, mit mond az „ösz- szeírás 1716-ból”. A sok pusz­títás után a faluban csak 16 viskó volt. 10 jobbágy- és 6 zsellércsalád lakott. 10-én AZ 1770. JÜNIUS kelte­zett urbáriumban arra a kér­désre, hogy ezen helységnek minemű hasznai, vagy fogyat­kozásai vannak, a következő választ olvashatjuk: — Abban vagyon könnyebb­ségek, hasznok, hogy malmok magok határjában lévén távol mennyi őrlésre nem kénytele­nek és Gyöngyös város közel lévén, ami aprólékos jószáBocs­kaik vannak, eladhatják. Ab­ban pedig fogyatkozások va­gyon, hogy az árvíz némelykor a rétieket elönti. 1774. december 26-án nagy konsternáció támadt abból, hogy Rhédey Ferenc földesúr Szabó Mihály nevezetű kom- menciós igás kocsisát bezárat­ta, mert áttért a pápista hitre. A falu bírája és a falu népe a kocsist erővel kiszabadította és a belső cselédséggel össze­verekedett. A nagyságos úr puskáit összetörték, a kastély­ban a bútorokat megrongálták és magát Rhédeyt „vasvUlával megdöf köd ték”. Ezért a csele­kedetért Szabó János községi bíró 23 társával — többek kö­zött a Korpodiak, a Bacsák és a Danyiak őseivel együtt — 80—80 botütést és félévi me­gyei tömlöcöt kapott. A SZŐLŐTERMELŐ köz­ség életében nagy csapást és for­dulatot jelző esemény volt a XIX. század végi filoxéra, ame’y akkora károkat okozott, hogy 1897-re csak három ho’d szőlő rtiarádt. A rédeieket a szükség kényszerítette az olt­ványtermesztésre. s annyira belejöttek ebbe a munkába, hogy nemcsak a saját hatá­rukban fejlesztették fel újra a szőlőblrtokokat 1500 hóidra, hanem évről évre több olt­ványt értékesítettek. Főleg a felszabadulás után építették ki a kapcsolatokat az ország kü­lönböző szőlőtermelő vidékei­vel. Az, hogy ki merre szállít, szigorú üzleti titok volt. Nagy- rédén arra a kérdésre, „hová mégy", még ma is csak azt felelik az utazók: „messzire”. Az üzleti vállalkozások nagy- stílűségét mutatja, hogy volt olyan gazda, aki a gyors szá- lítás érdekében Pécsről repü­lőgépen tette meg az utat Bu­dapestig, onnan meg gyorsvo­nattal jött tóvább. Ez az or­szágjárás nagymértékben ki­szélesítette a 30-40 éves gaz­dák látókörét. Nagyon sok adatot gyűjtöt­tek ősszé a pedagógusok az 1954. évi árvízről, amikor a Gyöngyös patak csúful megtré­fálta őket. Hanáík tanár úr folyamatosan fényképfelvéte­leket készített a víz emelke­déséről, s aztán később a Ba- koriék, még a Paulik Antal összedőlt házáról. 75 lakásban volt benn a víz, 37 házat el­vitt. tízet pedig annyira meg­rongált, hogy le kellett bontani. A kormány már másnap 140 ezer forintos gyorssegélyt sza­vazott meg a károsultaknak és a továbbiakban egymillió há­romszázezer forinttal járult hozzá az újjáépítéshez. A cse­peli vasmunkások 8 helyiséges korszerű művelődési házat épí­tettek. A helytörténeti munka tanúsága szerint az ország minden részéből jött a segít­ség, a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet például tíz mázsa búzát, 200 baromfit, és 15 anyakocát küldött. Az el­pusztult házak helyére egy év alatt villalakások épültek. EHHEZ HASONLÓI kát gyűjtöttek össze a rédei pedagógusok, s talán nem is gondoltak arra, hogy munkás­ságuknak ezen a téren az agi­tátorok is hasznát látják. A falu történetét ismerve ugyanis könnyebben dolgoztak a tsz- szervezők. Tudták például, hogy a gyöngyösi soron türel­mesebben és többet kell ma­gyarázni, hiszen ott az egykori telkes jobbágyok ivadékai lak­nak. Az árvíz által elpusztí­tott s az állam segítségével fel­épült falurészen viszont, mint várták, könnyebben megértet­ték az emberek, hogy apárt és a kormány jót akar és se­gítségére mindenkor számítani lehet. Néhány hete Nagyréde ter­melőszövetkezeti község lett, s most, amellett, hogy lezár­ják a pedagógusok egy elmúlt korszak történetét, az új ese­mények krónikásai lettek. A tsz-alakuló közgyűlés anyagát például magnetofon-szalagra vették és gondosan feldo’goú- zák. A termelés adatait meg lehet találni majd a tsz-köny- velésban, de a faluban történt politikai és kulturális esfemé- nyek nyomtalanul mú’nának el, ha nem rögzítenék. A taní­tók és a tanárok azonban nagy szeretettel vezetik tovább his­tóriájukat. így bekerül a falu történetébe az a falunap. ame­lyen Dögéi Imre tájékoztatta az új szövetkezeti tagokat az időszerű kérdésekről. Nagyon érdekes, hogyan kapcsolódik egymásba a múlt és a jelen.- ÜGY GONDOLOM II tavaszra készül az Egri Gépállomás móndotta többek között a mi­niszter —, helyes, ha Nagyréde terme’őszöVetkezeti parasztsá­ga tovább fejleszti a már tör­ténelmileg kialakult szőlőolt- vány-termesztést. Az a fontos, hogy az igényeknek megfelelő bor- és csemegeszőlő-fajtákat állítsanak elő. Tudjuk, hogy jól értenek ehhez a munkához, azt is hallottuk, hogy növelni akarják az oltványtermesztést. Ez helyes és mi az állam ré­széről ehhez már 1960-ban az eddiginél nagyobb segítséget akarunk nyújtani a termelő­szövetkezetnek. Az elmúlt év­ben 2 400 000 vadalanyt adtunk a község dolgozó parasztjainak oltásra, úgy gondoltuk, — ha ezzel maguk is egyetértenek —, hogy 1960-ra ezt legalább 4 millióra növeljük, és ha lehe­tőségünk lesz rá, még ennél is többet bocsátunk rendelkezé­sükre. Az 1 600 000-es vad- alany-többlet 45—50 százalékos megeredést figyelembe véve, több mint kétmillió forint többletbevételt jelent a nagy- rédei termelőszövetkezetnek. Az a helyes, ha az oltvány­termesztést minél előbb kor­szerűsítik, ehhez megteremtik a szükséges anyagi eszközöket, amelyhez az állam anyagilag is hozzájárul. Nagyréde község termelési adottságai nagyszerű feltételeit adják a csemege- szőlő- és a málnatermesztés­nek is. A hétköznapok históriájában sok, aprónak tűnő adat is sze­repel. Megfigyelik például, töb­bek között, hogyan válnak lassan fekete-fogyasztóvá a borivó nagyrédeiek. Kezdetben csak „a józanodás” okából nyeltek le egy-kót kávét, — most viszont már sok állandó törzsvendége van az új esz­presszónak. November elsejétől az év végéig, a nagy indulatok és gondok idején 16 kiló feke­tekávét főztek el. az TISZTELETRE MÉLTÓ szorgalom, amellyel a nagy- rédei pedagógusok a múlt em­lékeit összegyűjtötték s egy­szer majd nagyori hálásak lesz­nek nekik a jelenleg talán még a kezük alatt tanuló gye­rekek azért is, hogy az új, a szebb élet kialakulásának az első pillanattól hű kiénikásái lettek. SOLYMÁR JÓZSEF NAGYSZERŰ MUNKÁT végeztek a traktorosok az elmúlt esztendő során és különösen sok elismerő szó il­lette őket ősszel, a szántás-ve­tés idején. Némelyik traktor szorgalmas vezetője két napot is egybetoldott a nagy munka időszakában, de legtöbbjük úgy volt ekkor, hogy bármi­lyen korán keltek, csak más­nap kerültek az ágyba, né­hány órai pihenőre. Érdekes történetek kering­tek a munkaversenyükről. Elő­fordult például, hogy az egyik traktoros, valamilyen okból el­maradt a legnagyobb verseny­társától. Ez az elmaradt ember — hogy behozza a hátrányt — furfangos megoldást választóit. Megbeszélte a másikkal, hogy bemennek a faluba mind a ketten valamilyen gyűlésre, mert ott mindenképpen meg kell ielenniök. A cimbora en­gedett a rábeszélésnek, a hát­rányos embert azonban nem találta a gyűlésen. Javában szántott amaz kint a határban, hogy behozza a lemaradást. Egyszóval, kitűnő ütemben haladt a munka szerte a me­gyében. Az Egri Gépállomás is túlteljesítette az éves tervét: 43 ezer normálhold földmun­kát végeztek el. holott erede­tileg csak 40 ezer szerepelt a tervben. Most már befejeződött a munka dandárja, beköszöntött a holtszezon, ami azonban nem jelent tétlen unalmat. Pi­henő ez azért mindenképpen az őszi helyzethez viszonyítva, mert mint Molnár András, a gépállomás főmezőgazdásza mondta: ez az idő. amikor nem tudnak a határban dol­gozni. Ha megfagyna a föld, hordanák a trágyát, ha vi­szont szikkadna, folytatnák a szántást szóval, a sár a leg­rosszabb mindenképpen. HOGY A PIHENŐ mégsem jelent tétlenséget, annak a ma­gyarázata egészen egyszerű: a gépjavításokat végzik és ké­szülnek a tavaszi szezonra. Mit jelent ez? A brigádvezetők a termelő- szövetkezetek tervkészítésénél segédkeznek. Egybehangolják közös nevezőre hozzák a gép­állomás és a termelőszövetke­zet tervét, hogy zökkenőmen- :esen tudjanak a munkához fogni. Tanfolyamokat rendez­nek a gépállomáson. Alapfokú tanfolyamon 30 ember vesz részt,, de sor kerül a vontató­vezetők tanfolyamára is. ahol ugyancsak 30-an tanulnak majd. A gépállomás dolgozói közül hatan egyhetes tanfolya­mon vesznek részt Hevesen: a négyzetes vetésről hallgatnak előadásokat. A tél tehát a ta­nulás időszaka. Elmondta Molnár András, hogy ebben az esztendőben megnövekedett a feladatuk, 25 falu tartozik a gépállomáshoz, és ezek közül most már kilenc termelőszövetkezeti község. Kerecsend, Demjén, Mikófalva — hatalmas területű termelő- szövetkezeteket jelent most már mindahány. Az elmúlt esztendőben még a hevesi já­rásnak is tudtak segíteni né­hány erőgéppel a nagy dolog­időben, most azonban csak úgy tudják elvégezni a munkát, ha alaposan felkészülnek és a tél folyamán is dolgoznak, — ha alkalmas az idő. A gépek egy jó része most is kint van a határban, munkaalkalomra várnak. PERSZE, HOGY megnöve­kedtek a feladatok, ehhez mindenképpen növekednie kel­lene az Egri Gépállomás gép­parkjának is. Űj lánctalpas univerzális traktorokra volna szükség, és bár az igénylésü­ket beterjesztették a gépállo­más vezetői, egyelőre még nem számítanak az új gépekre. A munkát a tavasz folyamán így is el tudják végezni, ha jól felkészülnek és megteremtik a szükséges előfeltételeket. A műhelyben 19 traktor fő­javítására kerül sor a tél fo­lyamán. Eddig öt gépet javí­tottak meg. Azokat a trakto­rokat is felülvizsgálják később, amelyeknek a főjavítását a múlt esztendőben végezték el. Sor kerül a géppark teljes át­vizsgálására, javítására, mert a tavaszi munkasikerek leg­döntőbb előfeltétele az üzem­képes géppark. A szerelési munkában részt vesznek a traktorosok is. Kitűnő szakmai gyakorlat számukra, olyannyi­ra, hogy szinte a téli oktatás közé' lehetne sorolni ezt is. Megismerik még jobban a gé­peket, alkatrészeket, a műkö­dés mechanizmusát és ha a ta­vasz folyamán kisebb üzem­zavarok keletkeznek itt-ott, könnyedén a helyszínen rendet teremtenek és folytatódhat a munka. Az Egri Gépállomás 16 von­tatóval rendelkezik és fuvaro­zást is vállalnak. Jelenleg há­rom vontatóval a Selypi Cu­korgyár répáját szállítják _ a gyárba. Korábban a makiári Béke Termelőszövetkezet is­tállóépítkezésének anyagát fu­varozták, majd most a közel­jövőben a tófalui termelőszö­vetkezet 50 férőhelyes istálló­jához hordják az építési anya­got. Ez is nagy feladat lesz tavasszal a gépállomás számá­ra, mert a tófalui termelőszö­vetkezet részére nemcsak a *u- varozást végzik el, hanem az építkezésben is részt vesznek. Patronálják a tófalui termelő­szövetkezeteket. A GÉPÁLLOMÁS holtsze­zonja tehát a felkészülés jegyé­ben múlik, dolgoznak, készü­lődnek a tavaszi munkákra, hogy megfeleljenek a megnö­vekedett feladatok végzése so­rán, hogy újabb nagy munka- sikereket érjenek el néhány hónap múlva; Korai paradicsom, homoki sztfISművelfigép, magas foiáshozamú tyúkfajta — a mezőgazdasági kutatások 1959. ávi eredményei között Molnár Béla főigazgatóhelyettes nyilatkozata A mezőgazdasági kutatások 1959. évi eredményeiről, 1960 feladatairól Molnár Béla, a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi fő­igazgatóhelyettese tájékoztatta az MTI munkatársát: 1959-ben kettős feladat állott a mezőgazdasági kutatók előtt. Az egyik: segíteni az év elején alakult termelőszövetkezetek megszilárdításában, szakmai irányításában, s ennek a fel­adatnak, elsősorban a vidéken működő kutatóintézetek ered­ményesen eleget is tettek. A másik, a tulajdonképpeni fő feladat a tudományos kutató­munka volt, s itt is elsősorban a nagyüzemi termelést közvet­lenül segítő témák állottak az előtérben. — Az elmúlt esztendők me­zőgazdasági kutatómunkáját a növénynemesítés túlsúlya jelle­mezte. A termelőszövetkezetek­XXXXXXMOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOCXDOOOOOOOOOOOOCMOOOOOt Kossuth Lajos titkárának vigyázatlan elszólása és együtt mentek tovább Gyu­la felé. Jókai felesége. Labor- falvy Róza, a híres színésznő nagy örömmel fogadta őket. De a menekültek nem sokáig ma­radhattak itt. Izgatott tanács­kozás kezdődött, hogy hol is rejthetnék el Jókait, akit a csá­száriak már nagyon kerestek. Legalkalmasabb búvóhelyéül Tardonát, a Bükk-hegység er­deiben eldugott kis falut java­solták. Pár óra múlva útnak is erednek. Rákóczi kocsisnak ál­cázva hájtja a lovakat, a mel­lette ülő inasban senki sem is­merne Jókéira, a riadt szemű úrnő pedig Jókainé, Labor- falvy Róza. Hosszú és fárasztó kocsikázás után szerencsésen megérkeztek Tar dánára, ahol a református vapné nagy szeretettel fogadta őkét. Rákóczi éppen, hogy csak ki­pihente az út fáradalmait, s to-> vábbment. Nagy elővigyázatos­sággal haladt, mindenütt álru­hájának megfelelően viselke­dett. Vendéglői szállásokon a többi kocsissal az istállóban aludt, étkezésében is óvatos volt. Avas szalonnát evett, fe­kete kenyérrel. Beszédmodorá­ra is nagyon vigyázott. Faluról falura bujdosott. Sok vándorlás után a Szepességben az egyik uraság kocsisnak szegödtette. Üj gazdája előtt sem fedte fel kilétét, mert olyan idők követ­keztek, hogy a gyanús egyének befogadását és bújtatását sú­lyos börtönbüntetéssel sújtot­ták. Rákóczi lassanként egéezen jól beilleszkedett szomorú sze­repébe és örült, hogy olyan tejtétt helyet talált, ahol senki sem keresi. Egy alkalommal gazdája ba­rátjával együtt több órás kocsi- utat tett. Beszélgetésük során szó esett Franciaországról és XIV. Lajos híres, sőt hírhedt miniszteréről, aki a francia ke­reskedelem erőszakos fellendí­tésével, különféle vámok és új adónemek raffinált megterem­tésével írta be nevét a történe­lembe. A két uraság ugyancsak törte fejét, de a francia mi­niszter neve nem jutott eszük­be. Próbálgatták, találgatták a nevét, de sehogy sem boldogul­tak. A „kocsis” egy pillanatra megfeledkezett magáról és hát­raszólt: Colbert. Az utasok megdöbbenten néztek egymásra. Nehéz lett volna megállapítani, hogy Rá­kóczi János, vagy a két úr ijedt-e meg jobban. De az bi­zonyos, hogy ez a vigyázatlan elszólás gyanússá tette a ko­csist, akire eddig rá sem hede- rilettek és sohasem kérdezték ki fia, s honnan jött. Amidőn hazaértek, az uraság kifizette és elbocsátotta kocsisát. Rákóczi János egyetlen vigyázatlan szó miatt tóvábbi büjdosásra kény­szerült. Rövidesen elfogták és több évi várfogságra ítélték. ben azonban a legtöbb gondot az agrotechnika elmaradottsága okozza, s ezért kutatóink 1959- ben főleg az ilyen jellegű fel­adatokra irányították figyel­müket. Különösen a talajmű­veléssel és a talajerőgazdálko­dással foglalkoztak, összefüg­gésben a gépesítéssel és üzem- gazdasági vizsgálatokkal. — A talajerőgazdálkodási vizsgálatok elsősorban a búzá­nak búza, illetve kukorica utáni termesztésénél hoztak eredmé­nyeket. A búza után vetett bú­za napraforgó-zöldtrágyával és száz kiló pétisóval húsz-hu­szonöt százalékos, ugyanez fél- adagú istállótrágyával több mint harminc százalékos ter­méstöbbletet adott. A takar­mány ellátás fejlesztését célzó kutatások során behatóan vizs­gálták az öntözéses legelőgaz­dálkodást. s a kísérletek bebi­zonyították, hogy a kimerült irizstelepek helyén létesített le­gelőkön tavasztól őszig 74 fil­lérbe. míg szokásos takarmá- inyozás mellett 1,45 forintba ke- jrül egy liter tej takarmánykölt- ísége. > — A kertészeti kutatásokban Iexportlehetőségeink szempont­újából is nagy jelentőségű ered- jmény született Kecskeméten a Skorai paradicsom agrotechniká­jának kidolgozásával, ami már !a gyakorlatban is széleskörűen jalkalmazható. Ezzel az eljárás­osai a korai paradicsomfajták !holdanként 10—20 mázsával \több termést adnak, a szoká­sosnál hamarabb. A gyümölcs­termesztésben elsősorban a ho- ímokos talajok gazdaságos ki­használását, az azokon legal­kalmasabb eljárások kialakítá- ísát szórgalmazták kutatóink. A jtermelőszövetkezetekben is mind népszerűbb szamócater­mesztés fejlesztése érdekében kidolgozták a sűrűsoros ter­mesztési módszert, amellyel 90—95 mázsás holdankénti tér« més iá elérhető. A diótermesz­tésben új szaporítási eljárást dolgoztak ki. A szőlőtermesztésben a mű­velés gépesítése volt a legfon­tosabb feladat. Sikerült is olyan járószerkezetet készíteni, amely alkalmas lesz a homoki nagyüzemi szőlők művelésére. A szőlőfeldolgozás és a borke­zelés gépesítésében is számot­tevő sikert értek el kutatóink. Elkészítették például a jelentős munkaerőmegtakarítást ered­ményező zúzó- és aszuszemfel- táró gépet. — Az állattenyésztési kuta­tásokban a takarmányozási kí­sérletek szerepeltek az első he­lyen. Az új borjú- és növen- dékmarha-nevelési módszer­rel harminc százalékkal csök­kenthető a takarmány költsége és az üszők már 15 hónapos korukban elérik a tenyésztésbe vételhez szükséges fejlettséget. Baromfitenyésztő kutatóink a különböző magyar tyúkfajták nemesítésével foglalkoztak, s ennek során a sárga magyar tyúknál kétszáznál magasabb évi tojáshozamot, a fehér ma­gyar tyúk tojásánál pedig húsz százalékos átlagsúlynövekedóst értek el. — Kutatóink az idén tovább folytatják a mezőgazdasági nagyüzemek termelésének fej­lesztését segítő munkájukat. A legfontosabb feladatot tovább­ra is a talaj termőképességének fokozása jelenti, hiszen és a nagy termések alapja. 1960-ban nagyobb figyelmet fordítanak a gépesítés problémáira is. A mezőgazdasági és a kertészeti növényeknél legfontosabb fel­adat a betegségeknek ellenálló, biztonságosabb termést adó faj­ták előállítása. Az állattenyész­tés terén a kutatások elsősor­ban a hús- és tejtermelés foko zására irányulnak. A magyar szabadságharc 1849 augusztusában, a temesvá­ri csata után reménytelenné vált. A világosi fegyverletétel után ezrek és ezrek menekül­tek, bujkáltak az országban. Jókai Mórnak is eZ a sors ju­tott. A nagy író lehorgasztott fő­vel baiidukolt Aradon és az ön- gyilkosság gondolatával foglal­kozott. Egy brieska haladt el mellette és a kifent bajúszú ko­csis utána fordult, majd leug­rott az ülésről, s az író mellé lépve így szólt: — Gyere, ülj fel, Jókai! — A megszólított egy nagyot néz, csodálkozik és habozva vizegálgatja az ismeretlen ko­csist. — Ki lehet ez? — Hangját ismerősnek véli, de az arc idegen. Jókai végre rá­ismert Kossuth titkárára, Rá­kóczi Jánosra. — Ugyancsak megváltozott kegyelmed, hogy körszakállát levágatta. No, meg ez a paraszti gynya! — Gyorsan felszálltak a. kooslra

Next

/
Thumbnails
Contents