Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-07 / 5. szám
4 népújság 1960. január 1., csütöríSk Hó Megjött... megjött... megjött a régen várt, óhajtott, s mint késő vendéget illik, sokat is szidott hó. A tél, a sí szerelmesei, a szánkó gyermeklovagjai keserű szájízzel lapozgatták a naptár múló napjait: mennyi idő telt már el a télből és még semmit sem kaptunk a téltől. S most végre megérkezett a tél fehér bundája, bármily sokáig is késtek szabásával a magasságbéli szabók. De bízunk benne, hogy csak a hó jött meg és nem lesz hófúvás, nem lesz kemény hideg, sem hóakadály, amely már nem barát, de ellenség még a tél szerelmesei számára is. Jött, láttuk és győzött. Üdvözlet a hónak! (-ó) — A HEVESI járás területén ez évben 28 318 méter villanyhálózat-bővítést terveznek 10 községben. A föld- munkálatoknál a lakosság jelentős társadalmi munkát ajánlott fel. — EGERBEN a szabadegyetem lélektani tagozatán Emberismeret címmel tart előadást dr. Somos Lajos főiskolai tanár, január 8-án, délután 5 órai kezdettel. Az előadás helye a TIT-klub. — NAGY ÉRDEKLŐDÉS mellett működik Tenken az ezüstkalászos gazdatanfolyam. Az előadásokat átlagosan 35 —40-en hallgatják. — SZÁZ FÉRŐHELYES szerfás istállót épít a vécsi termelőszövetkezet. A szövetkezet tagjainak egyelőre az a tervük, hogy az istállóba a lóállományt helyezik el. — 50 FÉRŐHELYES növendékistállót, 20 férőhelyes sertcsfiaztatót és 300 férőhelyes juhhodályt épít az idén a tiszanánai Lenin Termelő- szövetkezet. A két utóbbi épületet saját építő-brigáddal készítik el. — A HATVANI Cukorgyárban előreláthatóan január 20-án fejeződik be a cukor- gyártási szezon, amely alatt több ezer vagon cukrot adnak a népgazdaságnak. — MARKAZON január 8-án adják át az új önkiszolgáló boltot. A modern üzlet 240 000 forintos költséggel épült. — GYÖNGYÖS város fiataljai 475 tégla készítésével járultak hozzá a tsz-istállók, gazdasági épületek felépítéséhez. — ELHELYEZTÉK Hatvanban az első közkutakat az újonnan épült vízvezeték-hálózaton. Az új közkutakat 200 méteres szakaszonként állítják fel. — AZ EGRI Finomszerel- vénygyárban tegnap, január 6-án kezdték meg az export rendelésre készülő mopedek összeszerelését. — HEVESEN a pusztacsá- szi autóbuszmegállónál új várótermet építenek 24 000 forintos költséggel. Az építkezést még az első negyedévben megkezdik. — ÚJABB két klinkerégető kemencét korszerűsítenek és egyedi meghajtásra szerelnek át a régi transzmissziós meghajtásról a Bélapátfalvi Cement- és Mészművekben. — APCON 498 000 forint lesz ez évben a lakosság községfejlesztési hozzájárulása. Ebből az összegből 1300 méter villanyhálózat-bővítést, járdaépítést és a kultúrház javítását tervezik. — A SZAKSZERVEZETI Székház központi kultúrcso- portja folyó hó 9-én mutatja be a Tacskó című vígjátékot Füzesabonyban. — a hevesi járásban tizenhat KISZ-szervezet és hat helyen KlSZ-csoport működik a termelőszövetkezetekben A fiatalok igyekeznek kivenni részüket a munkából, s sokat tettek már eddig a kulturális élet fellendítéséért is. műsora : Egerben este fél 8 órakor: Hawai rózsája IKisíaludy-bérlet) cA zene. Immáron hét éve működik Egerben az Állami Zeneiskola. Ez alatt az idő alatt a muzsikáló gyermekek százait adta tovább az életnek. Nem egy közülük zenei életünk reménysége, például a gyönyörű hangú Keskeny Mária, vagy a modem zeneszerzés sasfiókája, a „kis” Kátay. Ám a zeneiskolának nem az az elsődleges feladata és célja, hogy zenei titánokat neveljen, hanem az, hogy a gyermekekbe beleoltsa a zene, az ének szeretetét. Hogy meg tudják különböztetni a fércműtől a halhatatlan alkotásokat, hogy ne csak hallgassák, hanem hallják és értsék is egy-egy felcsendülő szimfónia mondanivalóját, hogy megértsék a zene birodalmának halhatatlanjait. És nem utolsósorban célja az a zeneiskolának, hogy a társas zene és társas ének kapcsán vidám, egymást és a világot szerető embert neveljenek. , az Ének iz&teteie 41 ' S hogy ezt a célt már megközelítették, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a sok társadalmi szereplés, de nem utolsósorban a legutóbb lezajlott növendékhangverseny. Néhány igyekvő, s szép munkát felmutató növendék említése nem válik az ügy kárára. Elsőnek talán a hegedűt biztosan kezelő, merész és máris komoly technikájú Holló Évát kell említeni. Igazi zenerajongó a kis Csuhaj Miklós, aki Novajról jár be hegedülni és szolfézsórára. Nemkülönben Köves Géza, aki ma azért bennlakó (Balatonból), hogy zeneiskolai növendék lehessen. S joggal, mert igen tehetséges. Sok vita elhangzott már 14 éve afelett, hogy lehet a zenét tanulni olyan gyermeknek, akinek nincs hallása? A zene- pedagógusok erre igennel felelnek, s íme a példa: Csank Mária, aki hatodik éve jár a zeneiskolába, s teljesen „botfülű” volt, most Kamarovszkij: Orosz táncát adta elő egyetlen melléfogás nélkül. Csak neki több, kitartóbb gyakorlásra van szüksége egy-egy darab elsajátításához. A zongorát tanuló növendékek közül, magasan kiemelkedett Groffjody Zsuzsa, Vértes Ákos, Gyenes Rozália, Ré- pánszki Valéria játéka. A csellónak máris szerelmese Puporka Géza, aki Tartini: Sarabande című darabját mély átéléssel és hű tolmácsolásban adta elő. Az est háta mögött láthatatlanul ott állnak a nevelők, akik szíwel-lélekkel oktatják, nevelik a csaknem 300 gyermeket, akik együtt izgultak a szereplő fiókákkal az első szárnypróbálgatások idején. (Á. E.) 1960. JANUÁR 7., CSÜTÖRTÖK Névnap: ATTILA. A Nap kel: 7 óra 32 perckor, nyugszik: 16 óra 08 perckor. 1715 január 7-én halt meg Francois Fénelon francia író. Az 1699-ben megjelent Tele- méaque című államregényét - amelyben a nép jog mellett szállt síkra — betiltották. Pedagógiai munkája: A lányok neveléséről, magyarul is megjelent. Fénelon 1651-ben szü- •letett. 70 évvel ezelőtt született Henny Porten, a film őskorának legnagyobb német filmszínésznője. 1870-ben halt meg Kliegl József, a szedőgép magyar feltalálója. 1959-ben halt meg Borisz Lavrenyov szovjet író. FILM: Vörös tinta MAGYAR FILM Pre, — proludin Az utóbbi időben meghíztam egy kicsit, legalább öt dekát, s ezt nem szeretem. Ha az ember férfi, akkor is vigyázzon az alakjára, amelynek kialakításáért egykoron két ember is fáradozott, nem beszélve saját maga lassan több mint három évtizedes ez irányú tevékenységéről. Megnéztem magam a tükörben először ruhában, aztán glóriában, s miután megállapítottam, hogy alakom némiképpen eltér Sárkányölő Szent János délceg termetétől, elhatároztam, hogy pillanatnyi késedelem nélkül preludint fogok rágcsálni. Sokat hallottam erről a csodás gyógy- szerről, amely úgy fogyaszt, mint a pinty, bár pinty nevű orvosságot még nem írt fel az orvos, de majd fog. arról én meg vagyok győződve. A preludin ügyében tehát döntöttem, a rágcsálás meg jót tesz a foggyökérnek, így egyszerre két legyet ütök: karcsú is leszek, mint nubia párduca, ezzel is biztosítva magam a nyu- latszülés ellen, s a foggyökereim is olyanok lesznek, mint a rino- cérosz, amely lehet állatnak csúnya, de fognak mindenképpen erős. Mielőtt azonban megkezdtem volna a preludin-kúrát, szerencsére, közölte velem egy ismerősöm, hogy ezzel a csodatablettával nem árt vigyázni, mert úgy lefogyhatok, rnint egy pinty-házaspár, négy fiókájával és nyolc száraz ággal együtt, amelyeken hallgató ajakkal ülnek éppen a kóros preludin-fo- gyasztás miatt. Rendkívül módon megörültem az okos és segítő tanácsnak, amely még idejekorán megmentett attól, hogy mint Tutankhámont rekonstruáljanak a Nemzeti Múzeum számára, vagy kiállítsanak egy gyermekek számára készült vitrinbe: íme, így néz ki az, aki nem eszik spenótot. De én fogyni akarok! Rövid töprengés után a legokosabbhoz fordultam, akit ismerek: saját magamhoz. Közismert leleményességem, amely már helyenként a zsenialitás határát is súrolja (volt is már határvillongás ebben az ügyben), megadta a legjobb tanácsot. Szedek mellé prolu- dint! Ha a pr e-ludin fogyasztó, akkor a p r o-ludin nyilván hizlaló tabletta. A mennyiségek és minőségek egyensúlya az én egyen- — akarom mondani az én egyenletes súlyomat is biztosítja minden bizonnyal. Tervemet tett követte és immáron három hónapja szedem tablettácskáimat: egy preludin, egy proludin, egy preludin, egy proludin... és így tovább, amíg van. Az élet engem igazolt, az utóbbi időben egy grammot se fogytam, s nem is híztam. így tart ez már jó ideje, s ha kitartó leszek, életem végéig, ugyanabban a súlyban halok meg, mint amelyben ezt a ragyogó kúrát elkezdtem. KeErdekes szerelmi dráma bontakozik ki ebben a filmben. Egy töprengő gyermek, a szerelmes tanítónő, s egy művész és apa vívódása áll a középpontban. A főszerepeket: Vass Éva, Pálos György, Tábori Nóra és Nádasi Myrtill alakítja. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be január 7—13-ig és a gyöngyösi Puskin január 21—27-ig. Moxili műsora: rül, amibe kerül. Hát nem csodálatos a tudomány? Hát nem ostoba az ember? (egri) EGRI VÖRÖS CSILLAG Vöröis tinta (szélesvásznú) 'egri brödy Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Láthatatlan kötelék GYÖNGYÖSI PUSKIN Szegény gazdagok (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH Gyalog a mennyországba PÉTERVASÁRA Nincs előadás HEVES Nincs 'előadás FÜZESABONY Nincs előadás jVIÁR AZ ÖTÖDIK, de az is lehet, hogy a tizedik volt. Egy sem tudott megmelegedni, igazi otthonra találni, mindnek volt valami hibája, hol a szőre színe, hol a pofája volt gyanús, az egyiknek meg éppen olyan tömpe volt a farka, hogy sosem lehetett tudni, csóválja-e, vagy sem. S az mégiscsak egy rettenetes dolog, hogy az ember ott áll szemtől szemben a kutyával, ilyeneket mond neki, hogy kutyuli, ccc, gyere ide, te szőrmék és miegymás, és a kutyaérzés szeizmográfja egyszerűen nem jelez, illetőleg biztos, hogy jelez, csakhogy a mutatója.;: A ház lakói különben, ahol ez a kis történet lejátszódik, mélységesen meg voltak győződve, hogy az élet igazságtalan velük szemben, mert a népes kutyavilág olyan egyedei kerülnek rendre tenyérnyi udvarukban, amelyek méltatlannak bizonyulnak a két öregasszony elismerő szeretetére. Ebben a kérdésben, holmi szakértelem nélküli szakértők bevonásával számos vita is lezajlott, hol az egyik hibáztatta a másikat, aki tiltakozott a gyanúsítgatások ellen, hol a másik az egyiket, aki nem kevésbé felháborodottan utasított vissza minden gyanú- sítgatást a kutyákkal szemben tanúsított viselkedését illetően. A valóság meghamisítását jelentené holmi olyan állítás bizonygatása, miszerint ebben a házban a legfőbb és legizga- tóbb problémát a kutyák alkalmasságának vizsgálata jelentette volna. Szó sincs róla! A mindennapi élet ezernyi fénye itt is szivárványos kaleidoszkópot rajzolt a már kissé kopott falakra, töprengtek itt a holnapi ebédről, az unokáról, aki az utóbbi időben néhány nem ildomos szót tanult és alkalmazott az élet gyakorlatára, az egyetlen lányról, és az egyetlen vőről, akikről szót GYURKÖ GÉZA: váltottak, néha jót, néha rosz- szat, már ahogy szerintük megérdemelték. De azon sem lehet vitatkozni, hogy a sok problémában egyet, s azért nem is a legkisebbet, a kutya jelentette. A KUTYA, AMELY keve- set eszik, őrzi a házat, a két öregasszonnyal, ugat, de ne harapjon, mégis vicsorítson, mintha harapna, ne legyen nőstény, mert a tavasz a természet kegyetlen rendje szerint mindig azt jelenti, hogy meggyarapodik a kutyaól, ami megint újabb vitát hozhat. Ki legyen a hóhéra négy-öt apró, és nem kívánatos szőrgombo- lyagnak, ki nézzen szembe a kölykeit kereső, keservesen nyüszítő kutya-mamával. Ilyen előzmények és körülmények közepette került a házhoz Zsömle, amely kölyökkor- ból kinőve ugyan, de megőrizte még játékos kedvét és olyan vidám pofával szemlélte a körülötte zajló világot, mintha minden, de minden, az ő legteljesebb boldogságára rendeltetett volna. Kicsit filozófus is lehetett a maga módján, mert cseppet sem zavarta a nyakára hurkolt kötél, amely holmi örvszíj szerepét lett volna hivatva betölteni, mikor régi, gyerekkori otthonából az új otthon felé vezette a két öregasszony egyike. Tudomásul vette, hogy vannak az életnek pillanatnyi apró nehézségei, amelyeken keresztül vezet az út a boldogsághoz: az élet bajait csupán az öröm szüneteinek fogta fel. Büszkén feltartott farokkal, fürgén rakva lábait, szaporá- zott az öregasszony mellett, néha apró, éleseket vakkantva holmi szemtelen verébhadra, Zsömle amely nem átallotta tőle öt lépésre is szemezgetni a nyikorgó szekerekben húzó lovak nyomait. Néha haragos arcot vágott, kivicsorította a fogait, morgott és harsányan ugatott is, hogy utána felpislogjon a madzag másik végére: látod: tudok ám így is, de ezt nem kell komolyan venni... Ezt csak úgy csinálom. \Z ÖREGASSZONY ezek után érthető megelégedéssel újságolta el otthon, hogy Zsömle milyen jól ugat, ugyanakkor hűséges kutya is, mert az ismerkedés barátságos fülvakarása után szolgálatkész engedelmességgel hagyta ott régi, de három testvérével megosztásra kényszerült otthonát, az újért, ahol kétségkívül egyedül lesz az úr, akarom mondani, a kutya. A rövid és tartalmas beiktatás után Zsömlét, mint ahogy e háznál és gondolom, másutt is szokás, kikötötték a kutyaól elé, nyakába akasztva a láncot, a kopott nyakörvvel, amelyből régi és már ki tudja, melyik sintér által az örökös vadászmezőkre küldött ebek történetét lehetett kiolvasni minden értelmes kutyaorrnak. Zsömle rövid helyzetismerkedés után, amelynek nyomán alaposan megvizsgálta az ólat, a láncot, a fahasábokat az ól mellett és az öreg edényt, amely most még üres volt, mint a gyomra, — elindult az udvaron is terepszemlét tartani. Ugrott egy könnyed mozdulattal és rögtön vissza is huppant, hogy fuldokolva köhögnie kellett: a rövid lánc, a szűk nyakörv nem engedte. Értelmetlenül nézegetett maga köré, aztán felismerve terve akadályát, rágni próbálta a láncot. De még oly éles kutyafogak számára is megoldhatatlan feladatot jelentett egy vaslánc, amely fényes volt és hideg. Zsömle leült hát a hátsó felére és keserűen nyüszíteni kezdett. Hiába. Sem a lánc nem oldódott meg ettől, sem a konv-haajtó nem nyílt ki, hogy valaki odajöjjön hozzá és megoldja orvét. IJÁROM NAP MÚLVA a két öregasszony keserű szemrehányásokat tett egymásnak, mert az új kutya — az ötödik, de lehet, hogy a tizedik —, az új kutya sem ugatott, zöröghetett a kapun bárki, s ha véletlenü nyitva maradt, ott sétálhatott el közvetlenül a kutya szomorú orra előtt, — meg se mozdult. — Minek ilyen kutya a háznál? Nem ugat, csak eszik... A házat elrabolják tőle, még arra se hegyezi a fülét... — így az egyik. — Neked semmilyen kutya se jó — így a másik. — De hát nem ugat, nem tudtad te azt, amikor hoztad? — Akkor ugatott... — Most miért nem? — Honnan tudjam? Kérdezd meg tőle — így folyt, folydo- gált a vita és a kegyetlen tragédia sötét felhői im lassan tornyosulni kezdtek Zsömle mit sem sejtő feje felett. A fej ugyanis a két láb között hevert szomorúan és reménytelenül, mi több, érdektelenül. Egy fiatal suhanc vidám jókedvében belerúgott a kapuba, de Zsömlét ez mit sem zavarta. Miért is zavarta volna? Mi köze volt itt neki házhoz, udvarhoz, neki csak a lánchoz volt köze, amely az övé volt és éppen ezt kívánta legkevésbé, — Gyere, te ronda dög — neszeit fel és őrjítő farkcsóválásba kezdett, mert nyakán érezte, hogy oldják a bilincseket, hogy egy pillanat és futhat, ugrálhat, gumilabdaként pattanhat fel a levegőbe, hogy megtáncoltassa testét, ruganyos izmait. — Gyere, neked is kitelt a béred — oldotta meg az öregasszony az orvét és a következő pillanatban Zsömle, mint a nyíl, vágott neki az udvar kis körének, felbukott, nyüszített, ugatott, felszaladt a padláslépcsőn, hogy egy hatalmas ugrással beleessen a száraz gallyak közé. — Nem tudom én ezt most megfogni, te — panaszolta be az ajtón az egyik öregasszony. — Hagyd a fenébe, majd jön reggel a sintér, szólsz neki- és majd megfogja ezt az elszabadult ördögöt — jött vissza rá a tanács a konyhából. — Hogy Zsömle mégse került a sintérhez, annak igazán egyszerű oka van. Még veréb se szállhatott a kapura, máris olyan viharos ugatásba kezdett, úgy meresztgette nyakán seszi- nű szőreit, mintha berberoroszlánnal állna szemben. Köze volt a házhoz, a kapuhoz, a rő- zséhez és a padláshoz, köze volt megnagyobbodott és igazi birodalmához. Védte hát vicsorgó foggal mindenkitől, akitől félthette. — Nézd már a kis bolondot! — így az egyik öregasz- szony a másikhoz, Zsömle lelkes dühét figyelve: — Ugye, hogy ugat? — jött rá a büszke válasz. f T GAT, UGAT, de azért ^ haraphatna is — zárta le a vitát az iménti, minden meggyőződés nélkül, s ment kaput nyitni, sopánkodni, hogy milyen veszélyes egy véreb ez a Zsömle, ugye, szomszédasszony. ... És a véreb farkcsóválva üdvözölte a ház vendégét.
