Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

4 népújság I960, január 1., péntek font Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván minden kedves olvasójá­nak a NÉPÚJSÁG Sí van, — csak a hó...? Két évvel ezelőtt e lap ha­sábjain aggódva vetettük fel a kérdést: mikor lesz a téli Mát­ra egy kicsit a Heves me­gyeieké is? Nos, a napokban arról érte­sültünk, hogy a Gyöngyösi Vá­rosi Tanács ötvenezer forint értékű sífelszerelést vásárolt a gyöngyösi iskolások részére, s most már — a hóhiányon kívül — nincs akadálya a kötelező síoktatás bevezetésének. A tervek szerint a tél folya­mán két edzőtábort létesítenek Mátraházán, ahol a legjobb sí­oktatók foglalkoznak majd a síelni vágyó gyerekekkel. Je­lenleg is 120 fiatal tartózkodik Mátraházán, türelmetlenül várja a hóesést, s szorgalmasan képezi magát az elméleti anyagban. (— dy.) — AZ ABASÄRI szőlészeti szakcsoport 140 000 forintos költséggel új, modern közös pincét épít. Az új pincében főleg a minőségi és fajboro­kat tárolják majd. — A MEGYE üzemeiben a KISZ-fiatalok között egyre na­gyobb népszerűségre tett szert a „szakma ifjú mestere” cím elnyerésére, már eddig több mint 900-an jelentették be a KISZ-alapszervezetekben, hogy a cím elnyeréséért akarnak dolgozni. — NYOLCVANEZER fo­rintos költséggel felújították és bővítették az ivádi terme­lőszövetkezet kultúrotthonát. Az összegből a színpadot is újjáépítik. — DECEMBER 30-án befeje­ződtek a Bélapátfalvi Cement­es Mészmüben a nyersmalom építési munkálatai. Az új nyersmalom 1960-ban kezdi meg rendszeres termelését. — A SZERSZÁM- és Ké­szülékgyár dolgozói december 30-án teljesítették a párt- kongresszus tiszteletére tett felajánlásukkal növelt 1959. évi termelési és termelékeny­ségi tervüket. (Szabó Árpád igazgató.) — AZ ÜJ ÉVBEN majdnem duplájára növekszik az ecsédi külszíni szénfejtés termelése. Előreláthatóan eléri a napi 200 vagont. — 30 TRAKTORT vettek az elmúlt esztendőben saját erőből a megye termelőszö­vetkezetei, hogy megkönnyít­sék munkájukat. — A MEGYE ipari üzemei­nek KISZ-fiataljai takarékos­sági mozgalmat indítottak 1959. év tavaszán. Ez a mozgalom igen szép eredménnyel zárult; a fiatalok 9 millió forintnál is többet taikarítottak meg. EGRI VÖRÖS CSILLAG 1—2-án: Nincs kegyelem (szélesvásznú) EGRI BRÖDY I—-2-án: Láthatatlan kötelék GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 1—2-án: Csillagok GYÖNGYÖSI PUSKIN 1- én: Bum a katona 2- án: Kocsubej (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH 1- én: Kilenc élet 2- án: Fiú yagy lány HEVES 1- én: Vakmerő szív 2- án: Kilenc élet PÉTERVÁSÁRA 1- én: A harangok Rómába mentek 2- án: A dzsungel könyve FÜZESABONY 1—2-án: Alvajáró Bonifác műsora Egerben 1960. január 1-én este fél 8 órakor: Hawai rózsája (bérletszünet) 2-án délután fél 4 és este fél 8 órakor: Hawai rózsája cA fielti (//juj. Qffcm tudom, ismerik-e a hétfő hajnali munkás- vonatokat. Meggyőződésem, hogy mindenkinél kerül vala­mi idevágó élmény, persze, embere válogatja, hogy milyen gondolatok keletkeznek az emlékezés során. A „hajnali munkás" sebes­ségéből ahg érezni valamit, zö- työg, zötyög a vonat és a sö­tét ablakok üvegén a pislákoló lámpa fénye látszik, meg az utasok tompa tükörképe. Kár­tyáznak, esznek, pálinkát isz­nak, erős dohányt szívnak és furcsa eleggyé válik a levegő, ha fűtik a kocsit. Munkába mennek az emberek, sokan száz kilométerekre. Elkerülhe­tetlen az evés-ivás, dohányzás. Többnyire földmunkások, út­építők, állami gazdaságok munkásai, jönnek felfelé az Alföldről. Nekikészültek még otthon a napnak: nem lehet­nek elegánsak. Finnyásoknak nem való kör­nyezet. Ámha érdekel az em­berek élete, sorsa, tanulmány­út a hajnali utazás. Egy legény elmondja, hogy berúgott ott­hon a falujában és a söröskor­sóval megszüntette a bálban a villanyvilágítást. A törzsőr­mester adott neki egy éktelen nagy pofont, de nem írta fel. Rendes ember. Egy másik idő­sebb azt számolgatja, hogy még vagy ötször jön és többet aztán nem. Otthon marad a tsz-ben. Jobb lesz. De megtud­ni azt is, mit szólt az asszony, hogy szombaton majdnem dupla pénzt vitt haza egy nagy darab bajuszos atyafi. Egy marcona azon méltatlankodik, hogy tíz szem szaloncukrot ka­pott a vállalattól, vigye haza a gyerekeinek: — Veszek én nekik akár kiló számra is — mérgeskedig. Hát ilyen ez a hajnali mun­kásvonat. (Tok a fiatal, amolyan sü- c* völvény legény, de lány is akad néhány, lehet az úton évődni, csipkelődni. Olyan egy­formák itt az emberek vala­mennyien, még azok a keve­sek is hasonló zsánerűek, akiknek a külseje valamilyen hivatali munkáról tanúskodik. Akárki legyen, aki szól, a töb­bi beleavatkozik, átveszik a beszélgetés fonalát, viszont aki feltűnő, ebben a környezetben és kiválni igyekszik, észre sem veszt, hogy segítik ebben. Be­zárkóznak előtte és csak tűrik, hogy jelen legyen közöttük. Egy ilyen kirívó esetről szó­lok mindjárt.­Utaztunk most karácsony után az Alföldről fel Füzes­abonynak: a fülkében hatan ültünk, még két hely utasra várt. Pufajkás. idősebb embe­rek voltak körülöttem mind­annyian és beszélgettek. Ma­gam aludtam is, nem is. Em­lékszem, hogy a termelőszö­vetkezetet emlegették legin­kább. Arról volt szó, hogy az első esztendő minden új cso­portban nehéz és egyetértettek abban, várni fognak még egy kicsit, aztán minek mászkálni tovább. Igen, az egyik így mondta: — Hát hiányzik ne­kem ez a jövés-menés? Kívülről tudták a sorban következő állomások nevét, mégis minden megállónál hol az egyik, hol a másik állt fel és lehúzták az ablakot, kiha­joltak megnézni, merre jár­nak; Az egyik állomáson aztán betelt a létszámunk: kis nad- rágos, pulóveres lány, meg egy sovány, szemüveges fiú kéredz- kedett be hozzánk. Városi kül­sőt viselt mind a kettő, han­gosak voltak, kivált a lány, a másik inkább vigyorgott, ka- carászott és helyeselgetett. Percek alatt megtudtuk, hogy pestiek. Tudomásunkra hoz­ták, hogy bizonyos megtisztel­tetés ért bennünket, hogy fül­kénkbe szálltak. Az is kide­rült. hogy otthon jártak a fa­luban, a szülői házban. De ha nem mondja a lány, hogy mi­lyen borzalmas unalom már neki a falu, akkor is észre­vettük volna, hogy nem asz­faltról eredt. Mert a külsőről nem tűnnek él olyan könnyen a nyomok. Az évszázadok nyo­morának, gürcölésének jegyeit a szülők átadták a gyerekük­nek: a széles arc, a szögletes mozdulatok árulkodnak, ha a hang már nem is. Nem szé­gyen ma már ilyen jegyeket viselni, de nekem gyanús, mi­után ezt a lányt végighallgat­tam: gondot jelent neki a származás palástolása. ^TYarasztgyerek volt, gyári H' munkás lett és most így beszél: — Meg vannak itthon zava­rodva, már alig vártam, hogy vége legyen ennek a kará­csonynak ... Borzasztó, hogy mi van ... Megkell za­varodni .. . Jönnek, mennek, politizálnak, érted, ahogy ők szokták. Jaj, elviselhetetlen — mondja mesterkélt kétségbe­eséssel. — Te tudod mit jelent a téeszcsé? A fiú kifejezéstelenül vigyo­rog. — Nekem fogalmam sincs — folytatja a lány, mintha az érdem volna számára, hogy fo­galma sincs. Az emberek elhallgatnak, ehhez a témához nem akaród- zik hozzászólni. Megvetés az arcokon, a szemek gúnyos ősz- szevillanása mitsem változtat a lány hangulatán, társa azon­ban mintha kevesebbet bólo­gatna. Elgondolkodom. Osztályáru­lás? Ugyan, szamárság. Ez a gyerek most már a munkás- osztályhoz tartozik. Munkás ugye, és az nem lehet áruló, — sőt! — aki parasztból mun­kás lett? A hatalom közös. Munkás-paraszt hatalomról be­szélünk. Mégis felháborító ez a lány. Miért, hogy idegesít a viselke­dése? Alig bírok ülni a pá­don, kedvem lenne átmenni egy másik kocsiba. Már ön­kéntelenül cikket írok gondo­latban: „Nyilt levél egy vidéki pesti lányhoz. Kedves kislány! Végighallgattam nagyvonalú, fenkölt stílusú előadását, mi­szerint fogalma sincs, mi a „téeszcsé”. Dicsekedett ezzel és megvetéssel szólt azokról, akik felnevelték magukat. Megtagadta őket, talán egy évvel azután, hogy elment kö­zülük. Leszólta az apját, any­ját, a fajtáját. Elfeledkezett a háláról. Nem vette észre, mennyi szeretettel fogadják otthon, hogy büszkék magára, mert úgy érzik: ember lesz. „Ember” — érti ezt? Elfelej­tette, mennyit dolgoztak ma­gáért? Egyetlen képre, jelenet­re sem emlékszik, hogy meg­hatódnék inkább? Maga most már városi. Nem jól fogta meg a dolgot, kislány: _J lány közben változtat a G'C témán, áttér egyszerre a művészetre. A presszóba jár és moziba. Nem tudja mit „esznek” ezen a Törőcsik Ma­rin, szerinte smafu az egész nő és meg sem közelíti ^ Ma­rina Vladyt. A francia színész­nő nevét bántóan rosszul ejti. Tánc és szórakozás az élete, a nagyvárosi fények rabja. Az „Akiket a pacsirta elkísér” cí­mű (filmet nem nézte meg, mert valami „téeszcsé" az is, legalábbis úgy látta, hogy va­lami ilyesmi. Utálja ezeket a politikai izéket..: Az ember elvégre nem azért megy szó­rakozni. Nehéz így csendben ülni és hallgatni, ahogy kiejti: „téesz­csé”. Magában ez az egyetlen szó is borzasztó. — Termelő- szövetkezet, te liba — így szólnák neki, de hogyan, mert a többi is türelmes körülöttem. Vajon miért nagyzol ez a lány? Talán megértem, ezelőtt 20 esztendővel: az iskolázott fiú szégyeilte a nyomorult ap­ját. Dehát rangkórság, meg mi, kénysz^rítették. Jellemtelenül járt el, de némi mentsége csak van: bevergődött a felsőbb osztályba és ragaszkodott eh­hez a pozícióhoz. De most, itt nálunk ... Mi ez? Kitereget a lány egy-két in­tim dolgot a gyár életéből. Az osztályon két oldalt állnak a gépek és középen fut a szalag, ök a csipeszekkel elvagdalnak valami drótokat, akkor a sza­lag megáll. Az asszonyok ordí­toznak a szerelőkkel. — Mi meg ' kacagunk, hogy majd meg fúlunk ... A fiú kényszeredetten nevet a csínyen. — Hát szörnyű, mi­ket csinálunk — szól ismét a lány. Ez a szalaghistória kívülük senkit sem szórakoztat. Buta ez a lány — gondolom. Buta, nincs más mentség számára. De meg lehet itt valamit kérdezni: Miért buta? Ki foglalkozik ez­zel, hogy ne legyen az? Ki bontogatja az értelme lezárt plombáit? fjjl alusi gyerek. Kisebbségi <1' érzéssel ment a nagyvá­rosba, otthon még nem pusztul­tak ki mind az előítéletek: vitt belőlük. Nyilván korán, éretle­nül hagyta ott az iskolát, így a hazai előítélet maradványokhoz igazodott, mikor győzött a ki­sebbségérzése felett és ime, mi­ket beszél. Ennek nem elég megadni a lehetőséget a mozi­hoz, fényhez, csillogáshoz — más is kell még. Mert otthon még megsüvegeli az apja az aktatáskás embert, ő már ne kívánjon tőle hasonló megtisz­teltetést, inkább adja meg. Vállalatok, gyárak, üzemek, — Budapesten, Egerben, Gyön­gyösön és szerte a városokban —, ez a nevelőmunka ide tar­tozik. Valahol nem jól műkö­dik egy KISZ-szervezet, mert egy 17 év körüli gyerek nem tudja mi a „téeszcsé” és ezzel dicsekedett. Ha több is van közülük, több helyen rossz a munka, ez általános érvényű igazság. Ahol ez a lány dolgo­zik, él, nem törődnek vele ele­get. Táncolnak az idegeimen, de nem szólok... Itt a vonaton ez nem megy, valami álpesti kifejezéssel intene le, úgy ér­zem. Türelmes, hosszú iskolát kell végigjárnia. Két óra hosz- száig mitsem tanulna a hazáról, az emberszeretetről, a szocializ­musról ... Ügy éreztem ott a munkás­vonaton, hogy valami megol­dást kell találni, hiszen nem­csak erről az egy gyerekről van szó, több is lehet közülök. Fel­adat ez, érdemes rajta elgon­dolkodni. /Mikor megállt a vonat a végállomáson, reggel volt már, világos. Szedelőzköd- tek a munkások, a lány a fiú­val előre furakodott, elmentek a fülkéből. A szemüveges, vi- gyorgós gyerek köszönt ugyan, de a munkások nem fogadták. — Na. végre — szólt az egyik, amikor kívül tudták az ajtón a kis gőgös „pesti” lányt. Kiss János Cfúlyas bűn terheli Franz Paul Schneider nyugat- német professzort. Államellenes és alkotmány- ellenes tevékenységet folytat, s ezért a bajor kultusz­minisztérium „megkezdte a vizsgálat lefolytatásán’ ellene. Ha mérlegre vetjük az elkövetett bűnöket, vita sem lehet, hogy Schneider professzor megérdemli sorsát, amely — ismerve a bajor bíróságokat — kétségkívül nem lesz sem könnyű, sem szórakoztató. Hiába, így jár az, aki államellenes és alkotmányellenes tevékenységet folytat. Azazhogy: Franz Paul Schneider a Béke Világtanács tagja, s mint ilyen, aktívan harcol az atomfegyverkezés ellen. Ez az egyik vád, a másik, hogy részt vett a V1T előkészületeiben, meg hogy tagja a Nyugai-Németország-i békebizottságnak és horribile dictu — még néhány haladó kulturális szervezetnek is. Ez az államellenes és alkot­mányellenes tevékenysége a professzornak! Egy pillanatig sem lehet ezek után kétséges, hogy Franz Paul Schneider bűnös és börtönbe kerül. Mert Oberländer szabadon van. Ha Oberländer lenne a börtön­ben, akkor a ■professzor lenne szabadlábon. Hát nem érdekes? (látó) JANUÁR 1., PÉNTEK ÜJÉV Nap kel: 7 óra 33 p.; nyug- szik: 16 óra 02 p. 400 évvel ezelőtt, 1560. ja­nuár 1-én halt meg Joachim du Bellay (ejtsd: zsoáhim dübellé) költő, a francia iro­dalmi nyelv úttörője. Tagja volt a XVI. század nagyhatá­sú plejád nevű költői iskolá­jának. Műveiben a humaniz­mus nemzetivé tételét tűzte ki célul. Szonettjei, önéletraj­za és költeményei erősen ha­tottak Nyugat-Európa irodal­mára. Magyar nyelven Ará­nyi Miksa ismertette. Du Bel­lay 1525-ben született. 10 évvel ezelőtt vette kez­detét nálunk az első 5 éves terv. (1950-1954.) 1956. január 1-én kiáltják ki a Szudánt Köztársaságot: az eddigi angol—egyiptomi gyarmatból önálló állam lesz. 1823-ban született Petőfi Sándor. JOACHIM DU BELLAY FILM: Láthatatlan kötelék MAGYARUL BESZÉLŐ, SZÍNES, SZOVJET FILM Négy barát életútjának, szerelmének történetét vetíti a film, amelyet az egri Bródy Filmszínház mutat be január 1-2-án, és 5—6-án. Kocsubej SZOVJET FILM A film a legendáshírű kozákvezérről szól, s monumen­tális harci jelenetekben, megkapó epizódokban állít emlékei a forradalom bátor katonájának. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be január 2—6-ig. 300 szovjet vendég Egerben Az új év első napjaiban ked-1 fogatnak el hozzánk, hogy vés vendégek érkeznek váro­sunkba. A szovjet „barátsági vonat” utasai — 300 szovjet turista — vasárnap, hétfőn és kedden három csoportban lá­megnézzék a város nevezetes­ségeit. A vendégeket a Peda­gógiai Főiskola termében fo­gadják a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság helyi képviselői; Ülést tartott a megyei pártbizottság December 30-án ülést tartott tsz-mozgalma helyzetének és a a megyei pártbizottság. Elő­ször Tóth Sándor elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizott­ság tagja, a megyei pártbizott­ság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, a párt- bizottság május 12-i határoza­tának végrehajtásáról számolt be, majd a párt VII. kongresz- szusának határozataiból adódó feladatokat ismertette. Ezután került sor megyénk további feladatoknak a meg­tárgyalására. Az ülés napirendjének elő­adója Bíró József elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizott­ság tagja, a pártbizottság má­sodtitkára volt. A vitában fel­szólalt Putnoki László elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bi­zottság tagja, a pártbizottsó* első titkára is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents