Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-26 / 21. szám
4 nepüjsäg 1960. Január 26., kedC íiisst Öt hónap még ... Tegnap reggel nem volt egyetlen tanuló, egyetlen diák lem, aki ne valamiféle belső szorongással lépett volna be az iskola kapuján. A hétfő: a félévi osztályzatok zárásának napja volt. Ki milyen szorgalommal tanult, mit érdemelt — ezt mutatják majd a bizonyítványba jegyzett jelesek, jók, közepesek ... és így tovább. Sok diák — az általános és középiskolák végző tanulói — számára már a nemsokára kiosztásra kerülő bizonyítvány elhatározó erővel bír, jövőjüket illetően. Tanulnak-e tovább, vagy szakmát választanak, dolgozni mennek? Nyitva áll az út előttük. A félévi bizonyítványosztás után még tanulás következik, öt hónap munka. Sok sikert ehhez az öt hónaphoz. (—r) — ÜJLÖRINCFALVÄN az ez évi községfejlesztési tervek alapján 40 ezer forintos beruházással új járdákat építenek. A község lakosai vállalták, hogy az építkezések során 47 ezer forintnak megfelelő értékű társadalmi munkát végeznek el.- HEVESEN befejezés előtt áll egy új önkiszolgáló cipő- bolt létesítése. Az új üzletet, a tervek szerint, február közepén adják át a vásárlóknak. — ŰJ ARTÉZI kút fúrását kezdik meg ez évben Hevesen. Az új kút a nyár folyamán a strand vizét táplálja, valamint a község délkeleti részének vízellátását biztosítja. Az artézi kút építésére 350 ezer forintot terveztek.- HEVESVEZEKÉNY községben az ez évi községfejlesztési terv egy részéből 50 ezer forintos beruházással 400 folyóméter villanyhálózat-bővítést valósítanak meg. A község lakosai vállalták, hogy az oszlopásási munkáknál tízezer forint értékű társadalmi munkát végeznek. — AZ ELMŰLT évben sikeresen dolgoztak a fiatal újítók. A megye üzemeiben háromszáz elfogadott ötlettel, több mint évi hárommilliós megtakarítást értek el. A fiatal újítók közül többet megjutalmaztak a nemrég megtartott ifjúmunkás aktívaülésen.- MEGTARTOTTA zárszámadó közgyűlését a dor- mándi Vörös Hajnal Termelő- szövetkezet. Egy-egy munkaegység értéke 53 49 forint, ebből majdnem 30 forintot (munkaegységenként) készpénzben fizettek ki. — A MATRAVIDÉKI Szén- bányászati Tröszt fiataljai kétmillió forintos megtakarításukkal az elsők közé kerültek a megyében a két éve indított takarékossági mozgalomban. Eredményük azért is jelentős, mert főleg importból származó bányafánál értek el ilyen nagy összegű megtakarítást. A Hevesi Ruházati és Szolgáltató Ktsz CIPÖFELSÖRÉSZ- KÉSZÍTŐT KERES AZONNALI BELÉPÉSSEL. Jelentkezni lehet írásban, vagy személyesen. tiiiif'iiiiiiiiii'iBiiaiiR’iiiiiiiaiiiiiiiiRiiiitiiii'iaiiii'i Az ÉM 45. számú Állami Építőipari Vállalat, Budapest. VI., Szív u. 60. KŐMŰVES- és ÄCSTANULÖKAT vesz fel. Jelentkezhet az a 14—17. életév közötti natal, aki 3 VIII. általános iskolát elvégezte. Teljes ellátás és szállás biztosítva, sport ás kulturális lehetőséggel Jelentkezés írásban, vagy személyesen a fenti cím alatt. Bővebb felvilágosítást a jelentkezéskor adunk, iaiiiuiiiaiaiifliiRiiaiiRiiaiifliiaiiaiiaiiRiiRuiiiRiiaiiaiiRi Egy régen várt „házasságkötésről“ „ÉN TEHÄT ÖNÖKET egybehangzó kijelentésük alapján a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítom.” Sokunk előtt már ismert az anyakönyvi formula idézett befejező akkordja, amelyet általánosságban hosszú, boldog élet követ. Ha ilyet hallunk, szinte magunk előtt látjuk a fiatal párt, amint kéz a kézben, boldogságtól sugárzó arccal, és nagy tervekkel indulnak el a hosszú — sok helyütt bizony rögös — élet útján. Ez a házasság azonban, amelyről most írok, nem az anyakönyvvezető előtt köttetett, és a két fél egybehangzó boldogító igenje nem egy-egy ember, hanem két nagylétszá- mú család ajkáról hangzott el. A házasulok sem éppen fiatalok már, hiszen évszázadokkal ezelőtt bevereked- ték magukat a történelembe. No, de egy ilyen nagy esemény alkalmával tapintatlanság ienne az évek száma utál kutatni. Ezek után meg kell mondani, hogy nem egy emberpárról, hanem egy város és egy vele szomszédos község egyesüléséről, mondhatnám úgy is, hogy — mint ezt a felnémetiek teszik — házasságról van szó. Eger város és Felnémet község az érdekelt fél. MAR NEM ÉPPEN most vetődött fel az egyesülés gondolata és nem is egy-két évvel ezelőtt. Forgassuk csak vissza az éveket s álljunk meg egy pillanatra 1923-nál. Ekkor foglalkozott Felnémet képviselőtestülete Eger kezdeményezésére először az egyesüléssel. A képviselőtestület a javaslatot természetesen elutasította, arra hivakozva, hogy az egyesülés a felnémeti gazdák adójának emelkedését vonná maga után. A kisparasztok, a napszámosok, akik- a község lélekszámúnak nagyobb részét alkották, akkor sem ellenezték az egyesülést, hiszen hátrányt számukra nem jelentett volna. A képviselőtestület jómódú rétege, a nagygazdák, a virilisek, a főjegyző úr szava azonban abban az időben súlyosabb volt. A főjegyző fáradságot nem ismerve, egyénenként beszélgetett a testületi tagokkal, mígnem megkapta az olyan sokszor hallott választ: „tekintetes ur, maga tudja”. S a tekintetes úr tudta is. Tudta, hogy a fe' németi jegyzőség aranybánya s azt elveszíteni nem lenne kellemes. Törődött is azzal, hogy az egyesülés, ha azonnal nem is, de később se következzék be, mert előnyt jelentene a felnémeti dolgozóknak! VOLT HASONLÖ törekvés 1933-ban és 1934-ben is, de mindig eredménytelenül. Eny- nyj évi és többszöri sikertelen próbálkozás után most erre is megérett az idő, az elmúlt napokban a községi tanács tűzte napirendre az egyesülést. Nem kis dolog ebben dönteni, és ennek tudata meg is látszott a tanácstagok arcán, ünnepélyes öltözetén, de kiérződött az elmondott véleményekből, felszólalásokból is. Mielőtt a tanácstagok egyetértő válaszukat kimondták volna, megbeszélték választókörzetük lakóival s csaknem mindenhol igenlő válaszra találtak. Persze akadtak elvétve olyan emberek, akik most sem helyeselték az egyesülést, a régi mesékből csipegetett „indokkal”. Néhány emberben még mindig él a múlt időkben megszokott állandó ellenzékiség, megfeledkeznek arról, hogy a történelem kereke nagyot fordult, s jó néhány éve már más világot élünk. Az ilyen és hozzájuk hasonló néhány ember 1934-ben is határozottan ellenezte Felnémeten a villany bevezetését is, mondva: ha jó volt a petróleumlámpa apáinknak, nagyapáinknak, akkor miért ne lenne jó nekünk is. Most pedig ezeknek az embereknek gyermekei, unokái és még saját maguk is életükhöz annyira hozzá tartozónak tartják a villanyt, a rádiót, mint ahogy a virradattal együtt jár a napfelkelte. A TANÄCSTAGSÄG és a megjelent nagyszámú vendég feszült figyelemmel hallgatta Czifra Miklós tanácselnök előterjesztését, amelyben ismertette a tanács végrehajtó bizottságának az egyesülés melletti állásfoglalását. Milyen őszintén és meggyőzően csengtek ezek a szavak, amelyekből az egyszerű emberek is megértették az egyesülés szükségességét. megértették, hogy az a felnémetieknek csak előnyt jelenthet. A tanácselnök meggyőző szavaiból egyértelműen tárult ki az egyelten érdek: községe doLgozói jobblétének, a község fejlődésének kívánása. Nem egyéni érdekek vezérelték az állásfoglalásban, mint ahogy ezt elődje tette 37 évvel ezelőtt. Nem maradt tisztázatlan kérdés, mivel Hegyi János, a járási tanács VB-elnöke. dr. Nagy János, a járási tanács VB-titkára és Kristóf László, az Egri Városi Tanács VB-el- nökhelyettese, felszólalásába;: I minden apró problémával foglalkozott. A tanácstagok felszólalásai mind arról tettek tanúságot, hogy az egyesüléssel egyetértenek, s bíznak az ebből származó előnyök alapján terveik, elgondolásaik valóra váltásában. Ezek után a megjelentek a „kérőt” képviselő Egri Városi Tanács elnökhelyettesének egyhangú igennel válaszoltak. A TANÄCS E HATÁROZATA több, évtizedek óta visszavisszatérő kezdeményezés végére tett pontot. A boldogító „igent” reméljük, megelégedett élet követi, mint ahogy ez a házasságkötés után várható! Ott, ahol ilyen hosszú ideig várnak egymásra a házasulok, mély, szétszakíthataüan kapcsolatnak kell létrejönni. Miért lenne ez az eset az általános megállapítás alól kivétel? — különösen amikor Eger és Felnémet egyesülése alkalmából mindkét félnek oly sokan kívánnak minden jót, bízva abban, hogy nem csalódnak egymásban. (varjú) I960. JANUAR 26., KEDD Névnap: VANDA A Nap nyugszik: kél: 7,22 órako 16,31 órakor. 10 évvel ezelőtt, 1950-ben lepett életbe az indiai alkotmány és alakult meg az addigi angol gyarmatból az INDIAI köztársaság, amely nek első elnöke Prassad, 'miniszterelnöke pedig Nehn lett. 105 évvel ezelőtt halt meg GÉRARD DE NERVAL francia romantikus költő. Lírájái tekintve, már a szimbolista költészet előfutárja. Regényeket, elbeszéléseket is írt és Goethe: ciára. Nerval 1808-ban született. Faust-ját fordította le fran- $ 15 évvel ezelőtt végezték ki BRAUN ÉVÁT, a magyar ellen-j állási mozgalom egyik vezetőjét. J FILM: Az utolsó visszatérés CSEHSZLOVÁK film EGRI VÖRÖS CSILLAG Horgász a pácban (szélesvj EGRI BRÖDY őfelsége kapitánya GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Cabiria éjszakái GYÖNGYÖSI PUSKIN Vörös tinta (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH Hruscsov Amerikában pétervasara Vakmerő szív HEVES Kenyér Megrázó, lélektani dráma. Három ember küzdelme bontakozik ki előttünk. Mindhárman becsületesek, de emberek, hibákkal és gyarlóságokkal... vergődnek, szenvednek, de végül is helytállnak s megtalálják önmagukat. A filmet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutatja be január 2H-tól február 1-ig. szerelem, féltékenység műsora. Egerben este 7 órakor: Az aranyember (Bianco-bérlet) A Drapcau Rouge Magazine jelentése szerint Walt Disney CSIPKERÓZSIKA című filmjéhez 300 rajzoló 6 év alatt 450 000 rajzot készített. A római II Messaggero című lap szerint az egyike a' legjobb rajzfilmelmek, amelyet Disney valaha is alkotott. Szépek a színei, a rajzok, szuggesztív jelenetei és a kitűnő kísérőzene Miki egér filmjeire és a Hófehérke és a hét törpe c. filmre emlékeztet. Moszkvai kiállításra késsül egy A BÜKK, a Mátra erdőrengetege. Nyáron suttogó, zöld lombok, mohostörzsű fák, vidám madárdal. Télen a fehér takarón tovasurranó vadak és csend, csend mindenütt. Kell-e ennél nagyobb, teljesebb ihlető egy művészi tehetséggel megáldott embernek, különösen, ha élete nagy részét itt, a fák rengetegében éli le? Valami belső erő, szinte önkéntelenül adja kezébe a szerszámot, amivel az erdő néma és mégis oly mozgalmas életének egy-egy pillanatát megörökítheti, vászonra, fába, csontba, vagy akármilyen más anyagba, először csak a néha ránehezedő „unalom” elűzésére — pedig ilyen nincs is, s talán inkább a maga gyönyörködtetésének nevezhetnénk találóbban, — aztán meg azért, mert az első sikerek után kötelező már az óhaj: másokat is megismertetni ezekkel a szépségekkel. Simon Károly is így járt valahogy jó néhány évvel ezelőtt. 1935-ben erdész-gyakornokként a Bükk egyik fennsíkjára került. A Csurgóra. Ott élt hosz- szú ideig magánosán egy kis házikóban, s szabad idejében egyszer egy hársfadarabot és kést vett kezébe. Faragni kezdett. Apró minták jelentek meg először a fán kése nyomán, aztán a csend mindig tovább, és többre tanította, míg elképzeléseinek legapróbb részecskéit is bele tudta vésni az élettelenből így szinte élővé vált anyagba. A fa mellett később a csontfaragásra is sor került, s senki sem vádolhatja hűtlenséggel Simon Károlyt, amikor végül ennél is maradt —, ha egyszer megnézegeti munkáit. — Bizony, vagy nyolc esztendő óta az agancstáblákón kívül, fát nem faragtam — mondja az erdész. — Csak a csont az, amivel időm minden szabad percét eltöltőm. Sok szabad idővel pedig nem dicsekedhet. Kerületvezető erdész Szilvásváradon, s nemcsak a fák rengetegével kell törődnie, hanem a pisztrángos- tavak felügyeletével is. MÉGIS, a szarvasagancs rózsatöveinek barnás és finom fehér csontjából egymás után alakulnak ki a szebbnél szebb művészi alkotások, olyanok, mint a legfinomabb porcelán nippek. Az egyiken a szarvas- bőgés pillanatát, a másikon a lesen ülő vadász és az őz találkozását. a harmadikon a sutaiára vigyázó, figyelő őzbakot örökítette meg a népművész. A konyhában, a szobákban, mindenütt találni munkáiból. A szobában az egyik kis asztalhoz lépve mutatja kész és befejezetlen munkáit: — Ez likőröskészlet lesz. Az agancsból készült poharak üvegbetétet is kapnak majd. Ezek egy dohányzókészlet darabjai. Tálcafélére erősítem mind, s így küldöm a fővárosba. népművész A Népművészek Háziipari Szövetkezetének tagja. Odakül- di minden munkáját, s onnan kapja az ösztönzést, ami mindig új tervek, elképzelések csontbafaragására serkentik. Mit jelent egy ember számára, ha egyre többen ismerik, s mind jobban szeretik, várják munkáit? Rengeteget. A szárnyalást, az elképzelések mind gazdagabb kiérését a nagyobb és fáradhatatlanabb munkakedvet, Simon Károly számára is. Mindig gondolkodik valamin. Egyszer egy új szerszámon. amit csaknem minden esetben maga készít, olyan finomra, apróra, hogy a legkényesebb munkát is el lehessen végezni vele. máskor meg egy új mű kialakításán. EGY RÓZSATÖVET tesz az asztalra. Teljesen nyers, a faragásnak még csak durva, elnagyolt nyomai látszanak rajta. — Ami ebből a csontból készül — mondja —, az a vadászavatás jelenetét örökíti meg. Elmondja, hogyan is történik az új. első vadat leterített vadász avatása. S közben mutatja: a csontnak ezen a részén áll majd egy fa. előtte fekszik hason a vadász, alatta pedig a leterített őz. Olyan élménydúsan magyaráz, olyan hévvel, hogy szavai nyomán már szinte látni a teljesen elkészült művet. Azt hittem — mert úgy érződött —. ez a munka foglalkoztatja most a legjobban. De nem. Egy levél. Amit szövetkezetétől kapott s amelyben arról értesítik: benevezték az ebben az évben Moszkvában megnyíló népművészeti kiállításra. A levelet néhány napja kapta, s azóta azon töpreng, mit készítsen erre a nagy bemutatóra. — A terv tulajdonképpen már megvan — nevet, s kiszalad egy pillanatra a konyhából. Egy nagy dámszarvas agancsot hoz. — Dohányzókészletre gondoltam. Így. Ez az agancs lenne a talpa... Ügy. olyan pontos elképzelés alapján magyarázza, hogy azt kell hinni, mindjárt újra feláll, kimegy a szerszámokért és hozzá is fog a munkához. A dámszarvas agancsra három csontdarabot helyez. — Ez lesz a cigarettatartó — mutatja. — Itt lesz a gyufa helye, ebből meg a hamutartó készül. Az ezekre szánt csontok oldalába — úgy gondoltam —, erdei jeleneteket faragok, s a talpba is dombormű kerül. Vadászebéd megörökítését tervezem ... SZERETNÉM látni, amikor elkészül. Biztosan sokkal szebb lesz,, mint ahogy így elmondás alapján el tudom képzelni. Mert ösztönzésként kell-e nagyobb elkészítéséhez, mint a tudat: Moszkvába utazik ez a készlet, ahol találkozót adtak egymásnak a népművészek legjobb munkál? Nem hiszem. per. ★ Londonban műsorra tűzték Carol Reed A HAVANAI EMBER című új filmjét, amelynek forgatókönyvét Graham Greene elbeszéléséből írták. A film egy kis üzletemberről szól, aki belesodródik a titkosszolgálat kötelékébe. A főszerepet Alee Guinnes alakítja. ★ A Francia Film és Televízió Kritikusai Szövetségének 1959. évi „Mélies”-díját megosztva, a SZERELEM, HIROSIMA és A NÉGYSZÁZ CSAPÁS című filmek alkotóinak, Alain Res- nais-nek és Francois Truffaut- nak adták ki. ★ A Trybuna Ludu című lap jelentése szerint Varsóban befejeződött a III, Filmfesztiválok Fesztiválja, amelyen a legutóbbi fesztiválokon sikerrel szerepelt filmeket vetítették. A A műsort bezáró film, a Fred Zinnemann rendezésében készült EGY APÁCA TÖRTÉNETE, a kritika szerint üres és szentimentális, egyedül Audrey Hepburn játéka teszi élvezhetővé. ★ A neves román művész, len Popes—i Gopo új rajzfilmjének címe: HOMO SAPIENS. Emellett új játékfilm forgatókönyvén is dolgozik ELSŐ LÉPÉSEK A HOLDON címmel. Ez a filmvígjáték „földi gyengeségeket1 figuráz majd ki. ★ Az amerikai filmkritikusokhoz intézett körkérdés eredménye szerint az 1959-es év legjobb két filmművésze: Audrey Hepburn és James Stewart. Otto Premingert az év legjobb rendezőjének tartják. (Preminger SZENT JOHANNA című filmjét rövidesen hazánkban is bemutatják, Szerk. megjegyz.)
