Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-26 / 21. szám

2 NEPOJSÄG MOT. Január 2®., kedd Vorosilov beszéde Uj Delhiben ÜJ DELHI (TASZSZ): Va­sárnap este a Vörös-erődben rendezték meg Vorosilov és Kozlov ..társadalmi bemutatá­sának szertartását.” A központi kormány minisztereinek és a parlament képviselőinek ielen- létében zúgó tapsvihar fogadta Vorosilov. Kozlov és Nehru Indiai miniszterelnök megjele­nését. Miután Delhi polgármestere virágf üzérekkel ékesítette a vendégeket és felolvasta a vá­ros üdvözletét. Vorosilov emel­kedett szólásra. A szovjet és az indiai nép más-más úton halad — mon­dotta —. de országainkat és né­peinket sok közös vonás fűzi össze, ami szilárd alapot te­remt állandó barátságunk szá­mára Kormányaink és népeink a békéért és a békés együtt- élésért szállnak síkra — mon­dotta. Vorosilov méltatta Nehru miniszterelnöknek és India bé­keszerető politikájának nagy érdemeit, majd a leszerelés nagy jelentőségéről beszélt. Biztosak vagyunk benne — folytatta —. hogy a békeszere­tő indiai nép a szovjet néppel vállvetve fogja védelmezni a világbéke szent ügyét. Fureeva Madraszban M ADR ASZ (TASZSZ): Az indiai országos nőkonferencia előkészítő bizottságának meghí­vására Jekatyerina Fureeva, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának küldötte, az Indiában tartózkodó kormányküldöttség tagja, a kíséretében levő szemé­lyiségekkel együtt szombaton Madraszba érkezett. A szovjet vendégek részt vettek az indiai országos nőkonferencia üléssza­kának megnyitásán Fureeva üdvözlő beszéddel fordult az értekezlet küldötteihez, tolmá­csolta Hruscsov forró jókíván­ságait. Sok sikert kívánt az ülésszak munkájához és felszó­lította az indiai nőket, hogy a világ asszonyaival együtt har­coljanak a békéért. (MTI) A Gyöngyösi Járási Tanács jóváhagyta termelőszövetkezetek zárszámadását a Naponta beszámolunk arról, hogy hol, melyik termelőszö­vetkezet készítette el zárszá­madását, melyik tsz az, ame­lyik már befejezte az eszten­dőt és megtartotta közgyű .- sét. A termelőszövetkezet zár­számadását és a jövő évi ter­veket a járási tanácsok hagy­ják jóvá. A Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya befejezte a járás területén a termelőszövetkezetek zárszá­madásának felülvizsgálatát és jelenleg a tervek javítását, egyeztetését végzi. A gyöngyö­si járás termelőszövetkezet ai most tartják a zárszámadási közgyűléseket, és rövidesen minden termelőszövetkezetnél lezajlanak ezek a gyűlések. Védjük hasznos madarainkat A behavazott természetben madaraink mindinkább keve­sebb táplálékot találnak. A hosszú ideig tartó hideg téli időjárás erősen megtizedeli a kisebb ellenállóképességű éne­kesmadarainkat Az énekesmadarak a termé­szet szépségeihez tartoznak és hasznos segítőtársai az ember­nek. A madarak egy része gyommagvakkal táplálkozik, másik részük pedig rovarevő. Ezért hideg téli időben madár­etetőket. mesterséges odúkat tegyünk a kertekbe, parkokba, hogy minél több hasznos ma­darat tudjunk megvédeni a tél viszon tagságaitól. A tél idején madaraimé ré­szére a szűkös rovartáplálé­kot madáretetőbe helyezett ólai tartalmú magvakkal pótol­hatjuk. de megcsípegetik a szabadon hagyott szalonnafé­léket is. Szükség esetén őröit kukoricán is elélnek, ha emel­lett még némi zsíros hulladéK­hoz is hozzá tudnák jutni. A madáretető kihelyezésé­nél nagyon ügyeljünk arra. hogy a táplálék a madarak részére mindig hozzáférhető legyen. Az olyan madáretető, amelyiket a hófúvás betemeti, az odaszokott madársereget p ínséges időben hagyja cserben. A kertekben és a parkokban a galambdúc-etetőket használ­juk, ahol az etetöasztalt üveg- keret védi a hófúvástól. A ga­lambdúc etető mellett készít­sünk ágakra borított gyékény­darabokból álló etetőereszt is. A dúcetetőben a cinegéket, csuszkákat stb. tarthatjuk jól, az etetőereszen pedig pintyeik, sármányok, feketerigók számá­ra teríthetünk asztalt. Kenyérmorzsával ne etessük a madarakat, mert a morzsa nyirkos időben fedél alatt is megsavanyodik és az a mada­rai pusztulását okozza. Leg­helyesebb. ha a madáretetők­ben napraforgó-, kender- és tökmagot teszünk. Szalonna­bőrt tegyünk ki a kertekben a fákra is. A nagy madáretetők mellett készítsünk ablakra szerelhető kis etetőket is. A madarak hamar rátalálnak ezekre. A cinegék és velük együtt számos hasznos madarunk éle­te az odvas fákhoz van kötve, mert ennek üregében fészkel­nek. A hasznos madarak meg­telepedésére és téli védelmére rakjunk ki a kertekbe és a parkokba fatörzsből, vagy más anyagból készített madárodú­kat. Reméljük, hogy a gyakorlati madárvédelem megvalósításá­hoz. a tanulóifjúság és a KISZ- szervezetek megfelelő segítsé­get adnak. A hasznos mada­rak egy részét a madárvéde­lemmel környezetünkhöz köt­jük. Védjük meg tehát a tél viszontagságaitól hasznos ma­darainkat: tegyünk ki a ker­tedbe, parkokba sok-sok ma­dáretetőt és mesterséges odút. V. Hogyan is volt tegnap? Kétezer schillinges állás ... két-három öl­töny ruha ... selyemingek ... Bécs legszebb szállodája ... egy titokzatos, de mégis kedves és csinos barátnő ... Ma semmi, sem állás, sem Gréti, innét is kiebrudalnak, mihelyt elfogy a pénzem ... újra az utcára kerülök ... Örjöngeni tudnék dühömben. Olyan mélységes elkeseredés lesz rajtam úrrá, hogy fejem a párnába fúrom és — amit talán csak gyermekkoromban tettem utoljára — sírva fakadok. Vinnyogok, mint egy állat, tehetetlenségemben fogaimmal marcangolom a vánkos huzatát. Az éjszakai kimerültség, a verés következményeképpen jelentkező fájdalom, a reménytelenség és a szesz, mind, mind próbára tették idegeimet és most már teljesen elernyedek, összerop­panok. Két hét nem telt bele, amikor már az utolsó ruhadarabomat adtam el néhány schil- lingért a bécsi, hírhedt Dorotheumban. Ez a hatalmas, szinte palotának beillő épület — a zálogház — valami furcsa, nevetséges kont­rasztot ad Bécs belvárosának életéből. A Do­rotheum itt van a Graben egyik mellékutcá­jában. A Graben maga a megtestesült pompa és gazdagság. Százezreket érő kirakatok kö­vetik egymást csillogó briliánsokkal, sma­ragddal, rubinttal ékesített ékszerekkel, drága szőrmékkel, szövetekkel, selyemmel, fantasz­tikus fazonú krokodil- és gyíkbőr készítmé­nyekkel ... Ez a Graben ... És egy mellékutcájában tolong a topron­gyos. leszegényedett, sápadt arcú, ziháló tö­meg. Ordító szegénység, izzadságszag, károm­kodás. elhaló sóhajok, — mindez a Dorotheum előtt. A zálogház előtt. A tömeg mindenna­pos — mert a szegénység, a tömeges szegény­ség is mindennapos — Bécsben. Néhány schil- lingért a legféltettebb — egyébként rendsze­rint ócska — családi emlékek, edények, gön­cök, rongyok tűnnek el a Dorotheum fene­ketlen gyomrában. És amit már a Dorotheum sem vesz be? Asszonyok tántorognak ki a kapun, réve­dezve, szinte eszelős idegességgel gyűrik visz- sza kosarukba azt a rojtos szélű nadrágot, vagy fakó kartonszoknyát, amelyet a becsüs csak éppen megpiszkált a ceruzájával a pul­ton és nem adott érte egy vasat sem. És ak­kor az asszonyok — mondom — kitántorog­nak az utcára és eltűnődnek a jövendő felett, ami nem is jövendő már, hanem beérkezett valóság: ma már nincs mit emberüknek vagy gyermeküknek az asztalra tenniük. És ha a Dorotheum nem segít, akkor talán segít az utcasarok ... Már akinek. Amelyik asszony­ról még nem koptatta le a hajdani csinos vonásokat a szegénység, talán még kellenek valakinek, egyetlen félórára ... Néztem az úttest túlsó oldaláról ezt a tömeget. Én már mindezen túl vagyok. Három napja, hogy az utolsó schillinget felvettem a pénztárból és ma már egyetlen vasam sincs. És mégis valami hihetetlen fölénnyel bámul­tam az én sorsommal teljesen azonos töme­get. Utáltam őket. Utáltam ezt a tehetetlen, izzadságszagú tömeget. És gyűlöltem. Nem akartam, egyszerűen nem akartam azonosí­tani magam velük. Semmi közöm hozzájuk. A rajtam levő göncön kívül semmi egyebem, de nem tartozom közéjük. Más világ az övéké és más az enyém. „Más az enyém ...?” Melyik? Ezt a „plebs”-et valami mégis összetartja. Talán a nyomoruk, az élesettsé- gük... ez a tömeg még ha olyan gyámolta­lannak is tűnik most, iszonyú erőt képvisel­het, ha... egyszer kicsordul a pohár. Hogyan jutott ez eszembe? Nem is tudom. Visszasétáltam a Grabenen át a Simplon- kávéházba. Tüntetés, tűzharc, ostromállapot Algírban ALGÍR (MTi): Az algíri va­sárnapi szélsőjobboldali ele­mek által szított tüntetések a nap folyamán mind nagyobb méreteket öltött. A tüntetők soraiban sokan felfegyverezték magukat. A fiatalemberek csoportjai több utcában hozzáláttak a kö­vezet felbontásához, hogy bari­kádokat emeljenek. Másutt gépkocsikat állítanak keresztbe az úttesten. A szélsőjobboldali vezetők az algériai bank épületében ren­dezték be főhadiszállásukat és onnan intézik bújtogató felhí­vásaikat a tüntetőkhöz. Az épület balkonjáról mikrofonon keresztül kiadták a jelszót! „Álljatok készen! A döntő harc Tűzharc ALGÍR (MTI): Algírban öt óra tájban még szüntelenül áramlott a tömeg a város köz­pontja felé. Becslések szerint mintegy húszezer ember tünte­tett és egyre több barikádot emeltek a fórumot környező utcákban. Magyar idő szerint hat óra tájban Algír különböző pont­jain tűzharc kezdődött, külö­nösen a fórum és a háborús emlékmű környékéről hallat­szott erős fegyverropogás.Több helyről kézigránátok robbaná­sát jelentették. Az AP és az AFP jelenti, PÁRIZS (MTI): Nyugati hír- ügynökségek egybehangzó je­lentése szerint Challe tábor­nok, az Algériában állomásozó francia haderők főparancsnoka vasárnap este kihirdette az ostromállapotot Algírban. A tábornok rádióbeszédben jelentette be, hogy újabb ezre- deket vezényelt a városba. A tábornok ismertette, hogy zendülők támadást indítottak és tüzet nyitottak a rendfenn­tartó erők ellen. Hangoztatta, hogy minden áron biztosítja a rendet. A zendüles — mondot­ta — nem fog győzedelmesked­ni a francia hadsereg fölött. További jelentések közölték, hogy De Gaulle tábornok, köz­két óra múlva kezdődik!” A szélsőjobboldali tüntetők vezére, Lagillarde képviselő, volt ejtőernyős tiszt, aki egyen­ruhában, vállán géppisztollyal vonult fel, a déli órákban egye­temisták egy csoportjával el- barikádozta magát az egyetem épületének udvarában. Az AP tudósítójának jelenté­se szerint a kormányzat óvatos intézkedéseket hoz és igyekszik elkerülni a vérontást. A rend­őrök a kormányépület körül drótakadályokat építenek. Algéria másik nagy városá­ban, Oranban fiatalokból és a nemzeti gárda tagjaiból álló csoport vonult a rádió épülete elé „éljen Massu!” kiáltások­kal. A tüntetőket szétszórták. Afgirban hogy az első tűzharc után, amely mintegy tizenöt percig tartott, elcsendesedett a lövöl­dözés és a háborús emlékmű közvetlen környékét ejtőernyő­sök szállták meg. Közben kato­nai helikopterek könnygázgrá­nátokat dobtak a tömegre. Később az egyetem környé­kéről hallatszott lövöldözés. Cos te tábornok, Algír bizton­sági erőinek parancsnoka, több ízben rádiófelhívásban intette nyugalomra a lakosságot és 20 órától kijárási tilalmat rendelt el Algírban. társasági elnök, az algériai ese­ményekre való tekintettel, megszakította hétvégi pihenő­jét és Colombeyles-Deux- Églises-ből még az est folya­mán visszatért Párizsba. Debré miniszterelnök, aki vasárnap vidéki körútra in­dult, azonnal megszakította út­ját és különrepülőgépen visz- szaindult Párizsba. A Reuter párizsi kormány­körökből úgy értesült, hogy Delouvrier, a kormány algériai főmegbízottja bízik a katona­ság hűségében. Jól tájékozott párizsi körök­ben úgy vélik, hogy megkez­dődött Algériában a végső erő­próba Párizs és az algíri ultrák között. Az elkövetkező huszon­négy óra dönti majd el, ld lesz a győztese ennek az erő­próbának. Az UPI a délutáni esemé­nyekről közölt beszámolójában jelentette, hogy a rohamrend­őrség beavatkozására Delouv­rier főhelytartó adott paran­csot. A rendőrségi alakulatok háromnegyedórás akció után átcsoportosították erőiket és visszatértek a fórumra. Az alkonyat beálltával — folytatja az UPI, miután össze­hasonlítja a vasárnap délutáni eseményeket 1958. május 13- ával — amikor az első úgyne­vezett közüdv-bizottság meg­alakult Algírban — és rámu­tat: ezúttal a tömegek nem tudtak benyomulni a kor­mányzati épületbe, mert ahhoz, hogy a tüntetés általános De Gaulle-ellenes felkeléssé vál­jék, a hadseregnek is csatla­koznia kellett volna. Ez azon­ban legalábbis idáig — nem történt meg. Az Algériából kimenő hírek­re vasárnap késő este elrendel­ték a cenzúrát. De Gaulle rádiófelhivása De Gaulle hétfőn kora haj­nalban rádió felhívást intézett az algériai tüntetőkhöz. Felszó­lította őket: hogy hagyjanak fel lázító kísérletükkel. A többi között kijelentette: „Ünnepé­lyesen mesmarancsolom azok­nak, akik Algírban hazugságok és rágalmak által félrevezetve felsorakoztak a haza ellen, hogy tartsák tiszteletben a nemzet rendjét. Nem éri bántó- dás azt a franciát, aki vissza­tér az anyaországhoz”. (MTI) Idő járás jelentés Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet: keleten mínusz 1—plusz 3. nyugaton helyenként plusz 4— plusz 7 fok, várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet: mí­nusz 4—plusz 1. Kihirdették az ostromállapotot Algírban A ruhatárosnál érdeklődtem ismét, hogy a címemre érkezett-e üzenet vagy levél. Kö­zöltem vele nevemet. — Uram, azt hiszem, ez önnek szól! Átvettem a borítékot, nem bontottam fel mindjárt, hanem kint az utcán. Egy hirdető­oszlopnak nekitámaszkodtam, néztem az előt­tem elhaladó embereket, de gondolataimat ez a levél kötötte most le. Nem bántam volna, ha akármilyen hírt rejt magában ez a borí­ték. Akár rosszat is. Csak történjék valami velem! Tudtam — egészen biztos voltam ben­ne —, hogy Gréti nem hagy magamra, előbb- utóbb találkozom vele. Vagy más valakivel, esetleg valakikkel. Arról már megbizonyosod­tam, hogy nem vagyok egyedül. Ez az egész szálloda-história, aztán a verekedés, s az Is, hogy egyik napról a másikra újra az utcára kerültem lerongyolódva, összeroppanva — ez mind-mind arra engedett következtetni, hogy sorsomat irányítják. Csak nem tudom, kik és miért? Fogammal letéptem a boríték sarkát, any- nyira, hogy a kisujjam beleférjen. Lassan sza­kítottam fel a papírt, valami nyugodt kíván­csisággal. Csak néhány sor_ volt benne: „Ma esté érkezem. Hat órakor várjál rám a Simp- lonban. Ha nem, holnap és a következő na­pokban, mindig ugyanebben az időpontban. Másodmagammal megyek. A pénzt tedd el.” Aláírás: Gréti. Kétszáz schilling volt még a borítékban. Ezek szerint Gréti már tegnap megérke­zett, gondo'ta. nem jövök be mindennap az üzenetért. Tehát este ismét itt lesz. Most fél hat van, félóra múlva találkozunk. Elrohantam egy bisztróba. ... És ettem... Prágai sonkát, virslit, tejet, kaszinó tojást, s amikor mindezt bekebelez­tem, majdnem sírva fakadtam a gyönyörtől. Hogy mit jelent éhezni, azt csak az tudja, akinek már egyszer összeszorult a gyomra, el- fátyolosodott a szeme, iszonyatos fejgörcsök bántották — az éhségtől... Először csak egy­szerűen éhes vagy. De ez a kellemetlen érzés hatványozódva jelentkezik benned, amint rá­döbbensz, hogy evésre még csak kilátásod sincs. Mert az egészen másfajta éhség, amikor valaki egy hivatalban ledolgozza a nyolc órát és mire megéhezik, rohan haza, hogy meg­ebédeljen. Tudja, hogy van enniva’ója, te­hát nem esik kétségbe az elkövetkezendő na­pokat illetően. De nekem reményem sem volt arra, hogy mit eszem este, aztán holnap egész nap és tovább... Az éhség már kihatolt az idegeimre, ölni tudtam volna dühömben, ami­kor rágondoltam az éjszakai kocsikázásra. Ha nem ülök be a kocsiba, akkor nem Vernek félholtra, nem következik a felmondásom, és még a többi kellemetlen apróság, ami történt velem. De vajon másként történt volna-e minden? Ez sem biztos. Mégiscsak felülkerekedett bennem egy olyan gyanú, hogv pz a ver^k dés aztán az állásomból való kirúgásom, nyomo­rom —, amely ezután következett be —. egy­szerűen egy megrendezett komM'a volt. Éreztem, hogy ma végére járok e sok kér­dőjelnek, amelyek valóságos erdőt alkottak gondolataim és létem elé, az utóbbi hetek­ben. Grétit pillantottam meg először az asztal­nál és egy középtermetű, intelligens arcú, idő­sebb férfit. — Rodyn — mutatott be Gréti, az Idegen is mondott valami nevet, de azt hiszem, szán­dékosan érthetetlenül. — Jó ismerősöm és kíváncsi volt önre, Rodyn úr. Gondoltam, elhozom magammal ... mondta Gréti s az asztal alatt térdével alig észrevehetően megnyomta a lábamat. Figyel­meztetésnek szánta, csak ha tudnám, mire?? Valószínű, nem szabad visszategeznem őt s jobb lesz talán, ha arra felelek, amit ők ket­ten kérdeznek tőlem és én semmi beszélgetést nem kezdeményezek ... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents