Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-22 / 18. szám
4 nepüjsag 1960. Jan«!»**., péntek Mindvégig Apró, kis emberkék az óvoda Udvarán: vigyázó szemek mellett játszanak, sétálnak a hóban, nem hosszú ideig, csak néhány percig, amíg megpi- rositja arcukat a friss levegő... Kis gyerekek, nagy táskával sietnek reggel az utcákon: iskolába mennek... Kamaszfiúk, kamaszlányok jönnek az iskolából; vidámak, nevetnek semmiségeken... Egészségesek, örülnek az életnek. Ez volt tegnap. Ma ugyanezek a nevető gyerekek — apróságok és kamaszok — ott sorakoznak nevető arccal az orvosok előtt, akik nekik az életvédő Sabin-csep- peket adják... Népi államunk tárja ki védő kezét föléjük ezzel. Sok szeretettel. Sok melegséggel. Hogy mindvégig örülhessenek a szép életnek. Az élet édességének, a tavasznak és a nyárnak. A boldogságnak. D. F. — SZERDÁN délelőtt a gyöngyösi IV-es számú Általános Iskola Solymári Zoltán tanár vezetésével si- és ródli- kirándulást szervezett a felsőtagozati tanulók számára a Mátrába. — HATVANBAN ma délután „A serdülők helye a családban és a közösségben” címmel tart előadást Csanádi Gyula igazgatóhelyettes az ó- hatvani 1. számú Általános Iskolában. — SZOMBATON este hét órai kezdettel az egri Szak- szervezeti Székház nagytermében nagyszabású VASAS sportbált rendeznek. Zenét Szalkay Miklós dzsesszzene- kara szolgáltat. — AZ IDÉN TÖBB községben folytatják a falu járdahálózatának kiépítését az egri járásban. Az. elkészített községfejlesztési tervek szerint 6850 négyzetméter járda épül a járás községeiben, amelyre 700 ezer forintot fordítanak a községfejlesztési alapból. — CSÜTÖRTÖKÖN délután a gyöngyösi, mezőgazdasági továbbképző iskola tanulmányi kirándulás keretében a gyöngyösi vágóhidat látogatja meg, ahol a tanulók a húsfeldolgozás menetével ismerkednek meg. — ÖTEZER, 5—6 HETES, 40 dekagramm súlyú csirkét tenyésztenek a dolgozók részére a Füzesabonyi Állami Gazdaság baromfitelepén. Az 6000 baromfi feldolgozását hamarosan megkezdik, s az így feldolgozott csirkékhez a gazdaság dolgozói olcsón hozzájuthatnak. — AZ EGERCSEHI bányatelepen, a múlt évben megtartott 54 különböző szakköri foglalkozásokon a félezret is meghaladta az érdeklődők száma. — 250 FORINTOS hozzájárulással bővítette község fejlesztési tervét a Hevesi Községi Tanács. A megnövelt község- fejlesztési alapból még az idén építenek egy óvodát a községben. — A HATVANI vasutasok a fajlagos koesimozlításnál, a tolató mozdonyok gazdaságos kihasználásával a tolatá- si időt 801 órával csökkentették. MUNKÁSOTTHON MOZI műsora: január 24-én, vasárnap délelőtt 11 órakor matiné: Mese az aranyhajű királyról január 24-én, vasárnap délután 5 és 7 órai kezdettel: Veszélyes barátság (szovjet) EGRI VÖRÖS CSILLAG Horgász a pácban (szélesvásznú) EGRI BRODY A csend világa GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Gabiria éjszakái GYÖNGYÖSI PUSKIN Vörös tinta (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH Törvény az törvény petervAsara Kettőnk titka HEVES Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás Népi ellenőrök három kórház munkájáról NEMRÉGEN KÉSZÜLT el összefoglaló jelentése annak az alapos. mindenre kiterjedő vizsgálatnak, amit megyénk népi ellenőrei három egészségügy; intézményünkben, az egri Megyei Kórházban, a hevesi TBC Kórházban és a gyöngyösi Bugát Pál Kórházban végeztek hatvan vizsgálati napon, A sok jó tapasztalat mellett — amely szerencsére már több, mint a rossz — érdemes részletesebben foglalkozni egynéhány hibával, amelyek ma még ugyan fellelhetők, de talán épp ennek az ellenőrzésnek a nyomán rövidesen eltűnnek. Hiszen a vizsgálat célja is az volt: megállapítani,megnyugtatóan biztosítják-e e három intézménynél a társadalmi tulajdon védelmét, rendesen gazdálkodnak-e a rendelkezésre álló anyagi javakkal, megfelel- e a, követelményeknek a betegek ellátása, gyógyítása, a tisztaság és minden egyéb, ami ilyen helyeken oly elsőrendű fontosságú. A gyöngyösi Bugát Pál Kórházban a népi ellenőrök főként a gazdasági és ügyviteli munkában találtak hibákat. Több esetben előfordult, hogy a kiküldetési rendelvényeket csak utólag írják alá, s az elvégzett munkák sincsenek hivatalosan igazolva. Egy bizonylat arról árulkodott, hogy a kórház, a célgazdaság számára 1959. március 9-én előleg címén 50 000 forintot utalt át, amelyet szeptemberig még nem fizettek vissza és az előírt előleg nyilvántartásban sem szerepelt e tetemes összeg. Az ellenőrzés azt is megállapította, hogy a gyöngyösi kórház élelmiszerraktára nem a legmegfelelőbb, de a helyiség alkalmatlansága egyáltalán nem indok az olyan nagyfokú rendetlenségre, mint amilyen itt tapasztalható volt. Így aztán nem is nagyon lehetett csodálkozni a másik észrevételen, amely szerint a nyilvántartási könyvben szereplő 29ß kiló tejporral szemben 125 kiló többlet van a kórház raktárában. A HEVESI TBC KÓRHÁZBAN egyik legnagyobb hiba a pénzügyi rovatok összecserél- getése. Rossz helyen könyvelik le a betegek utazási költségeit, ugyancsak szabálytalan az egyes bérjellegű költségek kifizetésének megtervezése és lekönyvelése. Eltérések mutatkoznak az étkezési normák betartásánál is, sőt olyan panasz is hallható, hogy néhány esetben nem főzik, vagy sütin meg jól az ételeket a kórház Konyháján. A célgazdaság munkáját illetően itt a legsúlyosabb kifogás, amely a társadalmi tulajdon hathatósabb védelme szempontjából megszívlelendő az, hogy a termékek számbavétele nem a helyes üzem- gazdasági elvek alapján történik. A célgazdaság eddig ugyanis összes termelés alatt az eladott, illetve átadott termékeket értette, ki udja milyen alapon. A két kórháznál megállapított hibák közül, ha alaposan sorbavesszük mindegyiket, egyik sem mondható olyannak, amit ne lehetne gondos, körültekintő munkával rövid idő alatt eltüntetni. A törekvés — amint ezt az igazoló jelentések is bizonyítják — erre mindkét helyen meg is van. Különösen áll ez a gyöngyösi Bugát Pál Kórházra, amelynek vezetősége a legkényesebb kérdésre is őszinte önkritikával és tenni- akaró készséggel válaszolt. Sokkal nehezebb volt helyzetük népi ellenőreinknek az egri Megyei Kórház munkájának vizsgálatánál, amely, mint az előző két helyen, itt is a segítőkészség jegyében indult,, s mégis rosszindulatú vádaskodásnak minősült egy sor kérdésben — minden alap nélkül. ERRE ELEGENDŐ NÉHÁNY példa. A vizsgálat után megírt jegyzőkönyv egyik pontja arról szólt, hogy a segélyek, jutalmak kiosztásánál kisebb- nagyobb szabálytalanságok tapasztalhatók. A kitűzött céljutalmaknak — a vizsgálatot végzők véleménye szerint —, nincs helyes, gyakorlati jelentőségük, mert a jutalmazással járó feladatok elvégzése egyébként is kötelessége a legtöbb dolgozónak és mert — ugyancsak nem tudni milyen elv alapján —, egy-kétszáz forintos tételekre forgácsolják szét a jutalmazáshoz rendelkezésre álló pénzt. „Így a jutalmazás elveszt; ösztönző erejét1’ *— mondja a jegyzőkönyv és sok igazság van benne, különösen ha azt is hozzátesszük, hogy egy egészségügyi intézménynél, ahol fő feladat mégiscsak a beteg emberek gyógyítása, az 1959. június 6-án jóváhagyott határozat alapján 69 jutalomban részesülő dolgozó közül kimondottan gyógyítással ketten foglalkoztak, a többi adminisztratív, műszaki, vagy az ellátási csoporthoz tartozó volt. A népi ellenőrök — jogosan — tették szóvá ez esetben a párt és szakszervezet illetékeseinek meg nem kérdezését, mire az igazoló jelentésben ilyen választ kaptak: „A gazdasági vezetés egyszemélyi felelősségű, nem kollektív”. Ez igaz, de az is, hogy minden üzemben, intézménynél kipróbált s nagyon jól „bevált” módszer a párt és a szakszervezet megkérdezése, ha jutalmazásról van szó — lévén több nyitott szemmel járó ember mindent jobban tekintetbe vevő, mint egy. v A Megyei Kórházban úgylátszik a pártszervezetnek és szakszervezetnek egyelőre meg kell elégednie ezzel: „Tekintettel a felelősség egyszemélyi jellegére... nem minősíthető önkéntes intézkedésnek, ha a gazdasági vezető adott .esetben a párt és szakszervezet alap- szervi vezetőinek véleménye nélkül, vagy annak ellenére tesz intézkedést.” De meddig? — mert a személyzeti előadó által felvett, vagy elbocsátott dolgozóval kapcsolatos intézkedésről is csak utólag értesül például a szakszervezeti bizottság. Az előbbi idézet ugyanis ezt is „biztosítja”. VAN A MEGYEI KÓRHÁZ vizsgálatakor tapasztaltak jegyzőkönyvére adott válaszban egy másik „kényes” pont. Nem a népi ellenőrökre nézve az. Ök jóhiszeműen rögzítették észrevételüket a szülészeti osztályon látottakkal kapcsolatban, mire a felelet minősíthetetlen hangú gorombaság volt. Idézzük néhány mondatát. Érdemes. Az első így szól, egy nem megfelelő helyen huzamosabb ideig fekvő nővel kapcsolatban, akivel senkisem törődött az osztály dolgozói közül. „Ilyen rágalmazó kijelentést csak hozzá nem értő laikusok tehetnek, rosszindulatú szándékkal”; S utána nem sokkal így hangzik a következő: „Kérem az Igazgató Urat, hogy adandó válaszában kérjen elégtételt a vádak visszautasításával, a rágalmazással szemben...” Ki kérhetne elsősorban elégtételt? Ez, azt hisszük, nem vitás. Azok a „hozzá nem értő laikusok” — mert azt valóban nem értik, miért kell délelőtt, amikor teljes a személyzet, az osztályon egy beteget hosszabb ideig olyan helyen hagyni — akik nem azért, mert természetük rágalmazásra tette leginkább alkalmassá őket, hanem mert hajlandók mindenütt segíteni a jobb, a teljesebb, az ésszerűbb, hibamentesebb munkát, oda- adóan — s ezt kapják. Reméljük azonban, hogy nem sokáig. Talán a Megyei Kórházban is meggyőződnek idővel arról, amit a két másik vizsgált egészségügyi intézményben már jól tudnak, hogy népi ellenőreink, bárhol járnak, bármely szerv munkáját ellenőrzik, segítik, ezt tartják: érted haragszom — nem ellened. Weidinger László 1960. JANUÁR 22., PÉNTEK Névnap: VINCE A Nap kél: 7,23 órakor, nyugszik: 16,28 órakor. 1905-ben tört ki az első orosz polgári demokratikus forradalom. Ezt a napot nevezik véres vasárnapnak. Gapon pópa, cári ügynök és provokátor a pétervári Téli Palota előtt békés munkástüntetést szervezett. Az összegyűlt tömegbe a cári csapatok belelőttek és a helyszínen több mint 1000 halott maradt. Az a mészárlás robbantotta ki a forradalmat és ettől kezdve alakulnak meg a munkásság első tömegszervei: a szovjetek. Hatvan évvel ezelőtt halt meg DAVID HUGHES amerikai fizikus, a betűnyomó távírógép és a mikrofon feltalálója. Hughes 1831-ben született. 1775-ben született A. M. AMPERE francia fizikus, az elektrodinamika megalapozója. Hz illetékesek figyelmébe Mint ismeretes, a TIT és a Bányászszakszervezet — operaházi művészek közreműködésével — a bányavidékeken operaismertető hangversenyeket rendez. A hangversenyek során népszerű formában, igen érdekes módszerekkel ismertetik meg a bányászokkal Verdi, Borodin, Erkel Musszorgsz- kij, Bizet, s a többi nagy muzsikus operaműveit. A népszerűsítő előadások — ott, ahol a helyi kulturális szervek valóban szívügyüknek tekintették' azokat, és a párt- és tömegszervezeteik segítséget nyújtottak, mint például Salgótarjánban, Dorogon, Nagykanizsán, Várpalotán — nagy sikert arattak. Az előadótermek zsúfolásig megteltek, s a nézőknek igazán nagy élményben volt részük. Az operairodalom a kultúra magasabb fokát jelenti, s ezek a zsúfolt házak, az ezeken a helyeken megnyilvánuló nagyfokú érdeklődés jól mutatja, hogy az egyszerű munkásemberek körében is van talaja — méghozzá termékeny talaja — ennek a magasabb kulturális színvonalnak. S ez helyes kultúrpolitikánk nem kis eredménye. Petőfibányán azonban más a helyzet — s ezt ugyanúgy megállapíthatnánk, mint kérdezhetnénk is. Mint egy szerkesztőségünkbe küldött levélben írják: az első operaelőadáson alig volt közönség, a másik előadást pedig a művelődési ház igazgatójának le kellett mondania, mert a bemutató előtt két nappal még csak nyolc jegy kelt el... A felsorolt, más megyékből hozott példákból kiindulva, lehetetlennek ítélhetjük meg a petőfibányai helyzetet. Illetékesek figyelmébe ajánljuk: nézzék meg. vizsgálják ki, mi az oka, hogy Petőfibányán — ahol államunk csak az új művelődési ház létesítésére több millió forintot, fenntartására ugyancsak nagy összegeket fordít — nem megy, nincs si* kere a kulturális ismeretterjesztésnek. Ügy hisszük, lenne mit keresni és találni. S mindezek után talán az sem volna ráfizetés, ha Petőfibányá- ról valaki tapasztalatcserére menne más bányavidékek művelődési otthonába: hogyan dolgoznak ott ebben a tekintetben is? l—r) műsora: Egerben este 7 órakor: Az aranyember (Bianco-bérlet) Tiszafüreden este 7 órakor: Érdekházasság Szerette volna megvakarni a térdét. Már meg is mozdult a keze, hogy jólesően megkapar- gassa a kellemetlenül viszkető testrészt, mikor ijedten visszarántotta. Nem lehet! De miért nem, mikor viszket, mikor nagyon viszket, mikor úgy viszket, mintha direkt viszkettetné valaki. S te jó atyaúristen, már nemcsak térde viszket, de a füle is. Egyik kezével térdét, a másikkal a fülét kellene megvakarni. De hogy jön az ki? Königgrätzi csatavesztés és kétkezes vakaródzás ... Abszurdum ... — Tehát kérem, milyen hatással is volt az osztrák hadsereg súlyos veresége? — kandikál kíváncsian a tanár, szemüvegén keresztül. Tényleg, milyen hatással volt? Vakaródzhattak legalább utána a hadfiak, ahogyan csak akartak. De mit akar ez most pont Königgrätzel. Annyi gond, baj, van a világon, itt állunk a csúcstalálkozó előtt, rakétakísérletek, meg miegymás és ez meg itt jön Königgrätzel. Átkozott múltba fordulás. Igen, ez a pedagógusok átka. ezen kellene segíteni: ahelyett, hogy a jelen és a holnap égető kérdéseire adnának választ a felnövekvő fiatalságnak... igen... ahelyett, pont az osztrák ármádia piszkai után faggatják a szerencsétlen diákot. — Szóval? Vagy nem tudja? — vált kissé vészjóslóra a taGYURKÖ GÉZA: nár hangja és mintha a viszketés a füle mögött kissé abbamaradt volna. De a térd, a térd, csak azt tudná feledni! — A königgrätzi csatavesztés?... Márminthogy az úgy volt, hogy az osztrák hadsereg itt vereséget szenvedett ... Königgrátznél, amelyet másképp Sadovának is hívnak ... Nem is reagál rá, hogy a másik nevét is tudja. Micsoda ér- dekte.lenség, micsoda semmibevevése az ember többoldalúságának. Vagy nem is Sadova a másik neve? Savoya? Á, az valami ház... Olaszországban, vagy Franciaországban ... dehogy, királyi ház... Megvan! — ... Kedves tanár úr, az úgy volt, hogy a csatavesztés után a Habsburg-ház nagy dilemma előtt állt... Oda a nagy német eszme, gazdasági és politikai csőd. és ... — — Már azt hittem, nem tudja, kérem — jegyezte meg egykedvűen a tanár, semmi együttérző örömet, lelkesedést nem mutatva, hogy ím. igenis tudja, mi az hogy tudja, azt is tudja, hogy... — ... ez volt tehát egyik oka a kiegyezésnek 1867-ben, a másik... hadarja lelkesen, hogy tud, hogy kisujjában van az egész königgrätzi ízé, s hogy a térde sem viszket — Jól van, kérem, akkor talán egy másik kérdést — vág közbe a tanár rendíthetetlen nyugalommal. , Mi van itt? Mi ez? összeesküvés, machináció, tudatos és sátáni terv, hogy lehetetlenné tegyék, hogy kiforgassák nyugalmából, hogy nevetségessé váljék? — Mi a véleménye, Anglia miért nem támogatta a magyar sza badságharcot ? Érdekes ez a szoba, tompa színei, alkóv-szerű beívelése... egészen érdekes... Hogy mi. micsoda? Már meg Anglia. Hát mit képzel ez a tanár, diplomatával áll szemben? Hát honnan tudja egy szerencsétlen halandó, miért nem lépett Anglia uk-muk-fuk háborúba a magyar szabadságharc mellett? Anglia... A ködös Albion... Dover fehér sziklái... a Piccadilly. Érdekes volna egyszer elutazni Londonba, végigsétálni a Temzc partján, megállítani egy ott őgyelgő embert és csak úgy kömvedén, csevegőén, magától értetődő természetességgel megkérdezni: == Mondja, Mister, már megint ez az angol hidegvér? Mi az isten csudájáért nem avatkoztak be maguk a magyar szabadságharcba.., — Uram, ön, úgy látszik, messziről jött.. Mi beleavatkozunk minden szabadságharcba... csak a másik oldalon... Mint Kenyában... ____ — M ondja, kérem, vagy nem mondja? — riad fel a tanár ideges hangjára. — Utóvégre nincs időm, hogy magával itt fél délelöttöket eltÖlUek! — Mondom, hogyne mondanám. Anglia mindig beleavatkozott a szabadsagharcokba, csak mindig a másik oldalon... így volt ez a magyar szabadságharc idején is, amikor__ Am ikor — te jó úristen, mi is volt akkor? — igen, amikor szívesebben látott egy erős Ausztriát Oroszországgal szemben, mint... — Köszönöm ... Bizonytalan volt, sokat gondolkodott, de úgy látom, hogy a lényeget talán mégis érti... Közepest megadom, vagy akar még egy kérdést a jóért? Még egy kérdést? Nem akar jó lenni, maradjon csak közepes, a közepes emberekkel kevés baj van, s nekik is kevés bajuk van az élettel. Minek a feltűnés, s minek újabb i'ájhálás a múltban. Legyünk szerények, érjük be azzal, amink van... — Köszönöm tanár úr, megelégszem a közepessel■.. A nagy akadály után vidáman és felszabadultan ballag hazafelé. Otthon a gyerek rágja magát át egy tankönyv oldalain, mint valami nagyra sikerült könyvmoly. — Jé, apu, itthon vagy? — Nem, csak az asztráltestem__Ilyen nagy fiú, ne kér* de zzen hülyeségeket. — Biztos nem sikerült a vizsgája apádnak, azért ilyen mogorva — int gúnyosan az asz- szony. — Mi az. hogy nem sikerült... Kikérem magamnak, igenis sikerült... Nagyonis sikerült — háborog sértett önérzetében. — És mit kérdeztek, apu? — kíváncsiskodik a gyerek. — Az izotópok gyakorlati felhasználását... És a... a — — De apu. az nincs is benne a történelemkönyvben... — Engem ne oktass, tak- nyos... Én is tudom, hogy nincs benne, de tőlem ezt is kérdezték, hogy meg tudunmk végre fogni... Meg mást is ... De mindent tudtam... Apád igazán példa lehet előtted... S most tanulj... Mi a lecke? — A königgrätzi csata és hatása ..,
