Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-22 / 18. szám
1960. január ZZ., péntek nepüjsag a „149 ezer paraszt választotta 1959 novembere óta a közös gazdálkodás útját“ — Szebelkó Imre elvtárs, a Központi Bizottság kiküldötte beszélt Hatvanban a vasutas szabad pártnapon — Pandúrból rabitt Jgy látszik, nemcsak rablóból lesz a legjobb pandúr, de a pandúr úi érthet valamit a rablósko- dáshoz. Különösen, ha amerikai pandúrról van szó! Mert nyolc rendőrt tartóztattak le Csikágóban azzal a gyanúval, hogy egy volt fegyenccel együtt betörőbandát alkottak. Állítólag magas beosztású rendőrtisztek is szerepelnek az ügyben. Távol álljon tőlem, hogy ezt. mint általános amerikai jelenséget fogjam fel, de az is távol álljon tőlem, hogy erről, mint véletlen esetről beszéljek. Az általános amerikai jelenség: hogy sok a rabló és hozzájuk képest kevés a pandúr, emiatt aztán jobban megy a rablóknak, mint a rendőröknek. A gazdasági helyzet objektív felismeréséből adódik, hogy kis zsebpénz-keresés ügyében — amelyről ugye nem tud az asszony — betör a rendőr, betörőbandát alakit és szakértőt is fogad meg egy fegyenc személyében. Egyéb gazdasági ügyletek sem bonyolódnak le nagyobb becsülettel az amerikai üzleti körökben! (látó) Pesti hólabdák Kedden délután már jóval négy óra előtt, szinte percenként érkeztek nagyobb vasutas csoportok az állomás épületébe. Mindennapi, megszokott kép ez... Most azonban másvalamiért gyülekeztek az emberek. Több mint ötszázan jöttek el ide, a MÁV-kultúr- t erembe a párttagok és párton, kívüliek, hogy meghallgassák Szebelkó Imre elvtársnak, a Központi Bizottság kiküldöttének tájékoztató előadását az MSZMP VII. kongresszusának eseményeiről, elvi. eszmei kérdéseiről, gazdasági feladatainkról. A terem zsúfolásig megtelt és sokaknak már csak a folyosón jutott hely. A vasutas szabad pártnapot a hatvani vasúti csomópont tl-es alapszervének titkára, Hatvani János elvtárs nyitotta meg, majd Szebelkó Imre elv- társ, a pártnap szónoka emelkedett szólásra. Szebelkó elvtárs elöljáróban a VII. kongresszus történehni jelentőségét méltatta, és ismertette azokat a körülményeket. amelyekben tanácskozásra ülhetett össze a kommunisták kongresszusa. Beszélt Szebelkó elvtárs gazdasági eredményeinkről, az egységes pártvezetésről. — Vannak emberek, akik közömbösen szemlélik maguk körül a világot, csak saját jólétük, önmaguk boldogulása érdekli őket. De egyre többen vannak munkásaink között olyanok, akiket már a falu is érdekel, akik nem egyszerű kereseti lehetőségnek tekintik munkájukat. Ezek a munkások termelőszövetkezeteket patronálnak, szervezik a parasztságot a szocialista életformára. Hazafias közszellem van kialakulóban. Mi kapcsolatot létesítünk azokkal az emberekkel, akik nem párttagok ugyan, de hívei demokratikus rendünknek, és . egyetértőnek pártunk mostani politikája\ t — Baráti, testvéri politikát folytatunk a pártonkívüli tömegekkel. Azt akarjuk, hogy nálunk egyetlen becsületes ember se féljen. De féljen az ellenség, féljenek a becstelen emberek, akik lopnak, csalnak, akik korruptak. Mi, kommunisták, azt mondjuk: a népet igazán csak az tudja szeretni, akiben él az éberség a nép ellenségeivel szemben. Szebelkó elvtárs ezután a hároméves terv utolsó évének feladatairól, a kongresszus által határozattá emelt 5 éves terv irányelveiről beszélt, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésének jelenlegi kérdéseit, problémáit taglalta. Emlékeztetett a múltra, mit adtak az elmúlt századok, a felszabadulás előtti évtizedek a föld népének. — 1959, novembere óta 149 ezer paraszt választotta a közös gazdálkodás útját, 149 ezer parasztember választotta az új, szocialista életformát. Magyarországon ma 1821 termelőszövetkezeti község és város van, a szántóterület 57,5 százalékát termelőszövetkezetek birtokolják. Gyönyörű eredmény ez. Parasztjaink látják: célkitűzéseink nem valami elvont ideák, de reális célkitűzések, feladatok és egyre többen változtatnak elavult életmódjukon. A párt segíti a parasztságot, a párt testvérként fogia kézen a parasztokat, hogy mindnyájukat átvezessük egy nagyszerűbb élet útjára. A Mátrai Állami Erdőgazdaság igazgatói szobáját sűrű cigarettafüst ülte meg. A soron levő feladatokat beszélik meg, vagy nyolc-tíz ember vesz részt a tanácskozáson. Gyorsan peregnek a mondatok, felszólal a párttitkár, a tervosztály vezetője, a főkönyvelő, az anyaggazdálkodási vezető, a szaksaervet tilsára, aztán az Igazgató röviden összefoglalja a határozatot: Kovács Béla állapítsa meg, hogy 1960-ban milyen forintösszegű védő- és munkaruha beszerzésére van szükség, mennyi ennek a termelési költséget terhelő elhasználás! hányada. Egyeztetni keli a vizsgálat eredményét az éve» tervelőirányzattal, ha szükséges és kellően Indokolható, a főigazgatóságtól Keretemelési engedélyt kell kérni. Holló elvtárs, már most intézkedjék a beszerzés Iránt, hogy mire a felmérés elkészül, az áru is meglegyen. Akinek munkaköre megköveteli és a Hatvanban a vasutasok, a kétlaki emberek jelentenek a mezőgazdaság szocialista átszervezése szempontjából problémát. Ml azt mondjuk ezeknek a vasutas elvtársaknak: nekik van rendes fizetésük, az asszonyka nyugodtan lépjen be a termelőszövetkezetbe, nem érzik hátrányát. A fejlődés, a haladás útja ez. Szebelkó Imre elvtárs ezután kulturális és elvi kérdésekről tájékoztatta a jelenlevőket. befejezésül a nemzetközi helyzet újabb alakulásairól beszélt. Foglalkozott a Szovjetunió LegfelsőbbTanácsa legutóbbi, történelmi jelentőségű határozatával, Hruscsov soron következő útjairól, tanácskozásairól, a szocialista világ szembetűnő eredményeiről, a két világ versengéséről. — Nem kétséges, hogy ebben a versenygésben végső fokon ki lesz a győztes — mondotta Szebelkó elvtárs. A szabad pártnap Hatvani elvtárs zárszavával ért véget. Szebelkó elvtárs a gyűlés után még hosszan elbeszélgetett az emberekkel. rendelet szerint jár a védő- és munkaruha, annak feltétlenül adják ki, de illetéktelenül senki se viselje azt. Az erdészetek könyvelői és vezetői gondoskodjanak az élő nyilvántartásiról. Alaposan vizsgálják meg, hogy a raktárakat nem terhelik-e inkur- rsns készletek, nehogy előforduljon az, hogy az egyik helyen elfeküdjék az áru, másutt meg ugyanabból hiány jelentkezzék. Az üzemi tanács megtárgyalja és most rendelkezésként kiadja, hogy munkába lépéskor a dolgozóval kötelezvényt íratnak alá; ha munkaviszonya hamarabb szűnne meg, mint a ruha kihordási ideje, akkor megvásárolja az általa viselt ruhát, természetesen az elhasználódásnak megfelelő csökkentett áron. A szakszervezet és az üzemi tanács műiden rendelkezésre álló eszközzel, türelmes felvilágosító munkával magyarázza meg a dolgozóknak. Egerben a szabadegyetemen ma délután 5 órakor dr. Be- rencz János főiskolai tanszék- vezető tanár tart előadást Alvás és álom címmel. * A TIT megyei titkárság megkezdte a február havi bérletek árusítását a Bugát Pál Ismeretterjesztő Mozi előadásaira A mozi műsorán minden csütörtökön a Népek barátsága címmel különböző követség küldi le filmjeit és előadóit. A mozi a Városi Művelődési Házban működik. Farsangi bál a sjyöujnjösi területi KlSZ-szervezetnél A gyöngyösi területi KISZ- szervezet fiataljai már most, január 23-án megkezdik a farsangi szezont Nagyszabású farsangi bált rendeznek Gyöngyösön a Szabadság Étteremben. A KISZ-szervezet fiataljai készülnek a bálra és nagyszerű mulatságot akarnak rendezni, ahol szervezetük tagjain kívül más fiatalokat >s szívesen látnak. hogy takarékoskodni kell a munkaruhával és Szükség van a most hozott rendelkezésbe, mert a más által viselt ruhát senki sem akarja felvenni, a munkaruha beszerzésére fordítható összeg kötött, az erdőgazdaság túl nem lépheti, de a munkaviszonyból kilépők térítéseiből további új készleteket vásárolhat az erdészet. A közmondás azt tartja, hogy „a szó elröppen..Feltűnt, hogy jegyzőkönyvvezető nem volt ezen az értekezleten, de a magnetofon nem felejtés pontosan megőriz minden határozatot, utasítást és vállalást. S Párádon a következő megbeszélést azzal kezdik, hogy bekapcsolják a „masinát" és nyomban megkérdezik: nos, elvtárs, mit tett ebben az ügyben? Ügy véljü nem rossz módszer. Máshol is be lehetne vezetni. F. L. Péter bátyánk kiruccan Régi ismerőssel találkoztam a minap, a falumbeli hatvanon felül járó Kovács Péterrel. Egy negyedórába se telt és már tudtam, hogy Péter bátyám Is szövetkezeti tag lett, most a gyerekeket meglátogatni jött Pestre, hozott egy kis kóstolót, ajándékot, „meg- aztán — mondja egyet hunyorítva — nem árt egy kicsit asszony nélkül kiruccanni.’- És mint akiben tudja, hogy bízhat, el Is mondja nekem hol és mint ruccant ki ez idáig. Volt a Híradó moziban, megnézte a vietnámi kiállítást, járta Szépművészeti Múzeumban, meglátogatott egy borkóstolót és a zsebében volt már egy húsz forintos jegy a „Betyár"-ra. — Jó kis kiruccanás volt — mondja — kár, hogy már letelt az asszony által adományozott szabadság. En aztán jól megkaptam Az autóbuszra várunk egy jó héhányan, A várakozók egy része bizony már unja a vá- rást, nem úgy az a három „srác", aki éppen banánt hámoz nagy buzgalommal és szakértelemmel. „Megnyúzzák” a hosszúkás déligyümölcsöt és az egyik fiú — olyan tízéves lehet -- mint egy laszti zól meglendíti feje felett a banán héját és a járdához csapja. Csudára tetszik nekem ez a hidegtől kipirosodott arcú gyerek. Állandóan mozog és beszél, a másik kettő inkább csali bizonyít, ha szóhoz is juthat. Csupa élet, csupa elevenség ez a „srác”. No, de azért a banán héját mégsem lehet a járdára dobni, mikor a szemétláda egy karnyújtásnyira van tőle. Még valaki elesik rajta és baja lehet. Ezt mondom el neki szépen, nyugodtan és hangomból tükröződik a pedagógiai hajlamom. És a „srác” szó nélkül odamegy, megfogja két ujjá- val a banánhéjat, szépen odaviszi és beledobja a szemétládába. Én éppen gondolataimat rendezgetem, hogyan, milyen szavakkal dicsérjem meg szófogadásáért, amikor felém fordul, és a bal szemét egy kissé összehúzva megszólal: „Na, bumm, mennyivel jobb most magának!?” És nevetnek. Ök hárman — és a felnőttek Is. Engem csak a felnőttek nevetése bosszantott. (— P —) A jegy*őkönyTTezelő: a magnetofon a megye legkisebb faluja A hófödte Kékes lábánál húzódik meg az alig száz házból álló falucska. A házak kertjei összeölelkeznek az erdővel és a gyümölcsöskertek almafái jól megférnek a sudár tölgyek, gyertyánok szomszédságában. Ügy mondják, hogy a vén Mátra legöregebb települése e kis falu, amelyben alig-alig lakik három és félszáz ember. Az öregek úgy mondják, hogy hajdanán üveghuta volt itt, tatán őse a parádi üveggyárnak. Emléke, romjai még ma is megvannak, de különösen a kis hegyi község idős lakói beszélnek nagy szeretettel a múltba tűnt üveghutáról. — Üvegfúvással, ölfavágással, mészégetéssel, summás munkával kerestük a kenyerünket, — emlékszik vissza a múltra Hegedűs Matyi bácsi is, a falu legöregebb embere, aki nyolcvanhárom évét meghazudtoló módon, még ma is szívesen végzi a megszokott, régi munkát. A vén vonószék, no meg a tenyerek dörzsölésétől fényesre csiszolt kétnyelű kés a megmondhatója csupán, hogy hány seprő-, kapa-, gereblye- nyél került már ki Matyi bácsi kezp alól, amelyeket még ma is nagy szakértelemmel készít el az öreg. — öregek vagyunk már nagyon, mert tetszik tudni, hamar eljár az idő — kezdi a szót Hegedűs néni is, aki alig-alig fiatalabb férjénél és aki nagy ünnepre készül a tavasszal, mert ugyan ki ne tudná a kis erdei falucskában, hogy az idős Hegedűs-házaspár ez év május 6-án ünnepli a hatvanéves házassági évfordulót. — Bizony, nagy idő is az a hatvan év ... — tűnődik Matyi bácsi, aztán egy kicsit abbahagyja a faragást, mert elszorul az ember szive mégis, ha a múltra, arra a hosszú nyolcvan esztendőre emlékszik visz* szu... — Summáskodtam, erdei munkás voltam gyerekkorom óta — meséli az öreg. kapott a falucska, arról, hogy a bőven termő vadgyümölcsök« reá bízott negyvenkét gyermek bői is főzik a pálinkát. A sző« — a kis iskola tanulói — hogyan vetkezeti szeszfőzde évi ter- tanulnak, okosodnak. melése több, mint kétszáz hektó, ami nem kis jövedelmet biztosít a szövetkezet részére. Itt, ebben a kis Kékes aljai falucskában szívesen beszélnek az emberek megváltozott életükről is. Sokan gyárba, üzembe járnak, többen folytatják őseik mesterségét, az üveggyártást a Parádsasvári Üveggyárban. A munkásokat autóbusz szállítja a munkahelyre és hogy mennyire változott meg itt Parádóhután is az élet, azt leginkább az a sok új lakóház iga- Mata Pál tanácselnök, Szmigura József iskola- zolja, amelyet Igazgató éa Zachár Béla tanácstag, beszélgetnek. az Utóbbi évek— Csaknem minden háznál van rádió — kapcsolódik a beszélgetésbe a felesége is, aki ugyancsak szíwel-lélekkel osztozik a sok gondot, fáradságot Igénylő munkában. És szó esik a falu új üzeméről, a szeszfőzdéről is, ahol szilvából, körtéből, de az erdőn ben építettek. Parádóhuta ma már nemcsak azt mondhatja el magáról, hogy a megye legkisebb faluja, de azt is, hogy most szebb és boldogabb ott az élet, mint volt valaha. Szalay István — Világotjárt ember vagyok. Fiatalok voltunk, aztán az asz- szonnyal együtt áthajókáztunk a nagy vizen, elmentünk az itthoni élet elöl Amerikába. Egy nagy gyárban dolgoztunk ott néhány esztendeig... és Matyi bácsi fűzi, szövi az emlékek fonalát, majd amikor megkérdezem, hogyan s mint kerültek mégis vissza, akkor már nem A nyolcvanhárom esztendős Hegedűs Mátyás bácsi még most Is munkában tölti napjait. Amíg felesége varrogat, addig ő kapa- és scprönyelcket készít a vonó széken. szól semmit, csak kezébe veszi a kétnyelű kést és faragni, dolgozni kezd tovább... Hát ezért. Tudóm én, tudja más is, hogy azért. Az itthonért, a Kékesért, a Mátráért, a kis házikóért, amelyiknek tenyérnyi kertecskéjében oly nagy szeretettel, igyekezettel dolgozgat naponta Hegedűs néni. Most békés, nyugodt öregségben él az idős házaspár és velük együtt boldog a kis unoka is, aki már iskolás és annyi szépet, érdekeset tud mesélni az iskolában hallottakról nagyapának, nagymamának. Betértünk néhány szóra a parádóhutai kis iskolába is, ahol Szmigura József igazgatóval, Záchar Béla tanácstaggal beszélgettünk a falu új életéről. — Híres falu ez a mienk — mondja mosolyogva Zachar Béla. — Valamikor, még nem is olyan régen, csak gyalog, meg szekérrel járhattunk csak akárhová, most meg itt áll meg a budapesti autóbusz az iskola előtt. Közvetlen össze- i köttetésünk van a fővárossal — hangsúlyozza nem kis büszkeséggel, aztán az iskola igazgatója veszi át a szót. A villanyról, a moziról, a telefonról, a televízióról beszél, amit az utóbbi években
