Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-16 / 295. szám

I NÉPÜJS Ad 1959. decemlfcsr lfc, s®erűa 1959. december 16, szerda: 1899-ben született Aleksander Zawadeki, a Lengyel Népköztársa- Bág Államtanácsának elnöke. 1859-ben halt meg Wilhelm Grimm, német meseíró. V Névnap Q? Ne feledjük: csütörtökön LÁZAK Kozmetika Tegnap reggelre leesett az első de igazinak, még alig nevezhető — hó. A rádió éjjelre mínusz 2 fo­kot jelzett... Itt a tél visszavon­hatatlanul, pedig az elmúlt évek­ben már-már ■megszoktuk, hogy feketén múlik el a december, s a karácsony. Most talán nem .. „ Hull a hó. Megyek az utcán, s a kerítés fölött benézek az egyik udvarra. Fiatal lány mosdik a friss hóban .. . Amikor észrevesz, rámnevet, elpirosodik s fut be a konyhaajtón. Miért ez a szégyen- lősség? Nem szégyen az, ha a kis­lány hétszerte szebb akar lenni, mint amilyen. Ugyanis az első hó­nak varázsereje van: aki leány, megmossa az arcát benne, hétszer­te szebb lesz, mint volt... Aztán meg is fiatalodik az ilyen friss nőszemély. — Ballagok tovább és azután már egyetlen udvarba se nézek be. Nem illik zavarni, meg­lesni a lányokat, amikor kozmeti­kával foglalkoznak, í-r.) — EBBEN AZ ÉVBEN 400 ezer forintot jövedelmeztek és hasznot hoztak a Mátrai Állami Erdőgazdasághoz tar­tozó csemetekertek. A facse­meték termelésénél igyekez­nek modern erdőgazdasági módszereket és gépeket alkal­mazni.- A MARKAZ1 Községi Ta­nács végrehajtó bizottsága de­cember 22-i ülésén a jövő évi munkaterv megbeszélése után a község művelődési tervét ér­tékeli, különös tekintettel a téZi estéket betöltő szórakozási le­hetőségekre. — A MÁTRAVIDÉKI Erő­mű dolgozói közül 30-ai, akik szép eredményeket értek el a kongresszusi munkaverseny­ben, az egyéb jutalmazásokon kívül értékes könyvjutalom­ban is részesítenek.- VERPELÉTEN ez évben több utat újítottak fel község­fejlesztési alapból. A munká­latok során a község lakosai is bekapcsolódtak az út- és jár­daépítésbe. Az elvégzett tár­sadalmi munka értéke mint­egy 20 000 forintot tesz ki. — AZ ŰJ SZOLGALAT! szabályzatot tanulmányozzák a Mátrai Állami Erdőgazda­ság erdészei, amely ismerteti a jobb munkavégzés feltéte­leit és a társadalmi tulajdon fokozott védelmét.- ŰJ TELEVÍZIÓS készülé­ket vásárolt az elmúlt napok­ban a Káponai Községi Ta­nács. Az új készüléket a. köz­ségi tanács egyik helyiségében helyezik el. ahol az érdekesebb közvetítéseket bárki megnéz­heti. Ezzel a községben a Do­hánybeváltóval együtt már két készülék van. — A KÖZELJÖVŐBEN a betegek jobb ellátására Hat­vanban és Hevesen szakren­delő intézeteket létesítenek. — Gyöngyössolymoson a szü­lök akadémiáján tegnap A régi szülő — mai gyermek címmel tartott előadást Sereg József gimnáziumi igazgató. — Ma délután a belkereske­delmi akadémián A piackuta­tás megszervezése címmel tart előadást Pálinkás Győző osz­tályvezető. — Káros szenvedélyek cím­mel tart előadást Egerben ma délután dr. Kőrfi Loránd főor­vos az AKÖV egri telepén. — Fehér István, a Marxiz­mus— Leninizmus Esti Egyetem igazgatója. Egerben ma dél­után tart előadást az Úttörő utcai munkásszálláson a KGST e£mmeL Budapesti levél: ÜZENT EGER A FÁKRÓL AZ UTOLSÓ leve'eket is letépte a decem­beri szél. A régi várfalaik csip­kézett bástya-fokát puha fe­hérség borítja s az Eeed is hó­sipkát illeszt fejére. Hányán és hányszor megénekeltek már a tél szépségeit, szomorú öröme­it... A havas síkságok, domb- sorok, a fagytól reccsenő er­dők, az ítéletes hóförgeteg, a hó- pelyhek szitáló zápora hány költőt ihletett már dalra By­rontól Lermentovig, Heinétől Petőfiig, Berzsenyitől Verhae- renig, Eminescutól József Atti­láig, Ady Endréig. Ezek a téli versek a világirodalom legszo- morúbb remekei. Ezekben a versekben borong a legtöbb bá­nat, a legtöbb emberié’tés, a legtöbb aggódás, legtöbb gond. Természetesen! Hiszen a tél nemcsak a puhán omló havat jelentette, a csilingelő, messzi­re futó szánokat, fényes szín­házi estéket, bálákat. Jelentett mást: munkanélküliek éhező tömegét, kegyetlen megpróbál­tatások hónapjait, heteit és napjait, jelentette a fűtetlen lakást, a rongyokba bugyolált gyermekek seregét. Emlék­szem, egyik őszön — még 1945. előtt történt —. mikor a dér már édesre csípte a kökény­bogyókat, anyám rongyból kö­tött bocskort a nővérem lábá­ra és az enyémre. A bekölcei határra jártunk ki a vad gyü­mölcsöt leszedni. Szedtünk né­hány lábasra valót. Tepsiben pirítottuk meg. Nagyszerű íze volt. De éhes maradt tőle az ember. Aztán jöttek a néme­tek... Mi a pincében szorong­tunk öten, néhány ölnyi ro­hadó szalmán. A szobák egyi­két az SS-kommandóság bito­rolta. innen vezényelték a há­zunk előtt álló négy ágyút: .. Die hundér ach ist trick...“ Valami ilyesfélét kiabáltak és egyszerre dörreint a négy ágyú­kolosszus. 21 üveg törött össze az ablakokban, a kamra te­nyérnyi ablakát is beszakította a légnyomás. A másik szobát az Erdélyből idehajtott öröm­lányok lakták: Kati, Manyi, Irén és Bella. Esténként lét­rán másztak be hozzájuk, ab­lakon kereszitül. az offleírok. Minden este, éjszakába nyúló tivornyákat ültek pincénk fö­lött és nyekergett a gramofon: „Oh, du lieber Augustin, Au­gustin .. Apró fiúcska vol­tam akkor. S mint a rozsda a vasat, mégis úgy marják ma lelkemet a nem is oly régi telek ■ kegyetlen emlékei. MERŐBEN MÁSFAJTA gon­dolatok, teli gondok rohan talc meg ezekben a decemberi na­pokban; s ezekről szeretnék írni ezek a gondok, gondola­tok adták kezembe a tollat. Levelet kaptam nemrég. Nagy Sándor barátom írta, fiatal ta­nár, két hónapja is alig van, hogy diplomáját átvette a Böl­csészkaron. Azt írja: „Eger is szépül. A Kossuth-Lajos utcán is lágyult a fény a neon-ostor- nyeleken. Mire Egerbe jössz, talán rá sem üm-ersz a vá­rosra. Az iíjbor már teljesen kiforrt” Azt hisziem, nem túlzók, ha a régi-régi város újfajta üze­netét olvasom ki ezekből a sorokból. Tizenöt évvel ez­előtt még wolframszálas kör­ték se jutottak minden utca­sarokra. Sötétek voltak az egri utcák, sötétek és riasztóle. Es ma... újabb és újabb útsza­kaszok, utcarészek kapnak fénycsöves világítást, karcsú, finom vonalú kandeláberekkel, egyre több utca kapcsolódik a fényözönben úszó útvonalak hullámsorába. Hírek, közlemé­nyek, híradások tudósítanak nagyobbnál nagyszerűbb ese­ményekről, amelyek Egerben történnek. A lap november 29-i számában olvastam a követke­zőt pé’dául: „Az Egri Finom- szerelvénygyár villanyszerelői, akik el akarják nyerni a Szo­cialista munkabrigád címet, 300 méteres útszakasz lámpái­nak felszerelését végezték el társadalmi munkában ." És ez csak egyetlen híradás. Mert nincs olyan nap, amelyen ne gyűjthetnénk ossz« halom­számra az ilyen és ehhez ha­sonló híreket. Fejlődik Eger... Új üzletek, szinte üzletsorok nyfnak, szórakozóhelyek: a szakszervezeti színjátszók ko­moly sikereket érnek el; gaz­dagodik a város képzőművé­szete, az idén több ember volt kíváncsi az évenként tárlatot nyitó, egri festők munkáira; a főiskolások irodalmi estéket rendeznek, stb., stb. Hátha még követni tudnánk a megye valamennyi kultúrotthonának, műkedvelő csoportjának, mozi­jának tevékenységét, nem is beszélve a könyvtárakról, poli­tikai, szakmai és általános mű­velődési körökről, az irodalmi színpadok munkájáról. A NÉHÁNY NAPJA befe­jeződött VII. pártkongresszu­son országunk vezetői a kom­munisták, hangsúlyozták: Ma­gyarország a szocializmus út­ján halad, meg kell gyorsíta­nunk a szocializmus szilárd alapjainak teljesebb leraká­sát ... A szocializmus útján haladunk. Mohó szomjúsággal rohamozzuk a kultúra és a ci­vilizáció számunkra oly sok ideig elzárt és elérhetetlen ma­gaslatait. Nagy lehetőségek ideje jött el ide és örökre most már... PATAKY DEZSŐ FILM: Gyalog a mennyországba MAGYAR FILM Mai fiatalok szerelmi házasságának válságáról szól a film. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be de­cember 17—23-ig és a gyöngyösi Puskin december 24—30-ig. Derék munkát végestek a megye ipari üzemeinek kiszesei A KISZ megyei bizottsága az elmúlt hetekben értékelte az ipari üzemek KlSZ-fiataljai- nak ez évi munkáját Az érté­kelés során megállapították, hogy az ifjúsági brigádok lét­száma 147-re emelkedett és tagjainak száma: 1271. Maxik műsorát EGRI VÖRÖS CSILLAG Kölyök (szélesvásznú) EGRI BRÓDY A cirkusz lánya GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A törvény az törvény GYÖNGYÖSI PUSKIN Trapéz HATVANI KOSSUTH Aranyszimfónia PÉTERVASARA A kis hazug FÜZESABONY Országúton műsora. Egerben este fél 8 órakor: AZ ARANYEMBER (Jőkai-bérlet) Egercsehiben este 7 órakor: Érdek házasság Az üzemek fiataljai igen szép eredményeket értek el a taka­rékossága mozgalomban. Eddig 8 537 609 forintot takarítottak meg, amely jelentős része a megyei KISZ-bizottság 10 mil­lió forintos összvállalásának. Az előzetes számítások alapján az év végére megyénk fiatal­jai 11 millió forintos megtaka­rítást érnek el. Kivették részüket az ipari üzemek fiataljai a társadalmi munkából is. Összesen 65 000 óra társadalmi munkát végez­tek útjavításoknál, hídépíté­seknél és kőkitermeléseknél. Ezenkívül Gyöngyöshalász, Detk, Visonta, Lőrinci és He-. réd községek termelőszövetke­zeteinek mintegy 200 000 darab téglát készítettek el társadalmi munkában, öt termelőszöveí- | kezet istálló-építésénél ugyan­csak jelentős segítséget nyúj- i tottak és eddig 3716 köbméter 1 követ termeltek ki a fiatalok. aüllitlIIÜlllllIRIIIUlKtilllilliBlllilfmiillISlIlllftlIlllllllllRUSUettSiiSlifúSllSiiStiaiSSüBüStietifMXUlI.'IülWinSlIIUtlIllllUiniUlllltlflIlltll.'lügKr.S:! 8iiVUlt:iai!|!;fl;i|1l8''llli;!l)ll!:l’llt!a:!lH«!!l!!B!!l:!B!!l!ll!!l:}«!!Z!:l!It:!l:!S:!l:jII!B!!ll!|l!li:B]lBlllllBlIBIll!!lllBflfI!BllSSIl!lBi]X!iBt'g NJ YURGA kamasz nyitót- ’ ta rá az ajtót. Az illem már rémlett agyában, anyja többször intette is, de élénk fantáziája forradalmi cseleke­detekre késztette. Szabad ide­jét fiatalabb társaival az ut­cán töltötte és legerősebb volt az utcakölykök között, akik előtt költött kaland5ait század­szar mesélte el nyári estéken. Ha szentjánosbogár fénylett a sötétben, elsőnek ugrott néhány lépést és zöldszemű macskát űzött el, mire visszaült közé­jük. A kisebbek félénken hú­zódtak hozzá és ragadós szem­mel hallgatták az álmosító be­szédet, míg anyjuk keresősza­vára nyugodni tértek. Fején és kezein más utcák vásottjai­nak kődobásaitól származó he­geket viselt és rejtett holmijai között nagy becsben tartott egy rozsdás boxert. Még néhány éve, a lányok­kal kórházat játszott és sorra vizsgálta a zöld gyepen enge­delmesen fekvő fehér testeket. Apja szennyes munkaköpe­nyében, egy dédanya hagyaté­kaként maradt okuláréval a szemén és a bodzapuska lyu­kas csövével végezte vizsgáló­dásait. Csak az alkotás kü­lönbségét látta akikor és csak a tiltott játék végzése jelentett számára gyermeki örömet. Szemtelennek nevezte akkor anyja, de alig múlt el két nyár és Hajnalka szégyellte magát, amikor vízhúzás köz­ben Gyuri a hasáig látott. NflOST, HOGY Hajnalkát újból látta, már nem volt lapos a melle és nem für­dette többé Róth néni előtte. Valami nyugtalanító érzés szállta meg azóta és kiváncsi- an dugta be fejét a hirtelen nyitott ajtón. — Lisztért küldött anyám — és hangjában csalódottság volt, hogy nem érte meglepe­tés. — A fiatalemberek először kopogtatnak, és ha azt mond­ják „szabad", akkor nyitnak ~b6. — Milyen illemtudás lettél egyszerre, de a térded nem tu­dod a szoknyád adá d"gni. Kint hagyod nekem, hogy gyönyörködjem benne? — Anya! Dobd ki ezt a szemtelen Oláh Gyurit! Adjál neki lisztet és dobd ki! Azthi­iaknyos, hogy neked HAJNALKA mindent észre kell venned? Te még kis kölyök vagy én- hozzám! — Majd délután vágj fel. te dróthajú hárpia, ha apáddal a fűrészt kell húznod. Nem fog segíteni a kölyök! Délután együtt húzta a fű­részt Róth bácsival, akinek görbe volt a háta és mindig csepegett az orra. Hajnalka rét ugrált fürgén, vidáman körü­löttük, vagy ügyetlen kézzel hasogatta a fát. — Gyurikám, olyan édes vagy. Te vagy a legjobb gye­rek a világon! Egyszer, ha lesz valamim, majd neked adom. Jó?! — Tudom. Ha helyetted dolgozom, akkor én vagyok a leg;obb gyerek. Reggel még csak kölyök voltam. A vala­midet meg tartsd meg magad­nak. Nekem csak egy puszit adhatsz, mást nem fogadok el! Ií OTH BÁCSI szemei ilyenkor fényesebbek lettek, de nem szólt semmit, mint már évek óta. Csak em­lékeinek élt és Hajnalkáért. Néha számolgatta: Jenő, Ila, Sári, Andor, Piri — mind el­mentek, csak ez a kis kedves maradt vénségére. De sokat temetett már és még bírja, még vonszolja a számára már csak kötelességet jelentő éle­tet. Mindent egyedül csi­nált vagy ez a két gyerek se­gített, akik jól megértették egymást. Oláh Gyuri segített regge­lenként a kis kocsira pakolni a kevés rőfösárut: néhány vég vásznat, egy batyu maradékot és maréknyi kígyózott szala­got. Ennyi volt Róth bácsi egész vagyona. Aztán vén, bütykös ujjaival megfogta a kocsirudat és lassan elindult a piac felé. Ott zsakdarabra rak­ta portékáját, egy deszkát tett keresztbe a kocsin, ráemelte öreg testét és ülve várta a ve­vőt Negyven esztendeje árult a piacon és mindenki ismerte. „Maradék” Róthnak nevezték a falusi parasztok, de így is­merték a városban is. Mara­dék vásznai tartósak voltak és olcsón adta. Már túl volt a hetvenen és esőben fagyban ott élt s. piacon. Negyven év alatt egy kis boltra sem ju­tott. Szép tervei voltak, bízó a gyerekekben. Majd ha fel­nőnek. Igen. És mire felnőt­tek, el is vette az Isten vala­mennyit. Hajnalka. 0 is olyan vékonyka, tartsa meg az Isten azt az egyet. Sárira, a felesé­gére évek óta nem számíthát. olyan eszelős. Mindig kendők­be van burkolódzva, fázik, és nevet. Mindenen nevet... Dél­ben Hajnalka, vagy Gyuri jön a piacra elébe és segítenek hazavinni a portékát. — Pakoljunk, apa! — mind­járt esik az eső. — No, te minek jöttél utánam? Azt mondtad, hogy szóba se állsz velem. — Nem utánad jöttem, kis­asszony! Én Róth bácsinak jöttem segíteni. Igazán nem tudhattam, hogy te is idejössz. De ne jártasd a pampullád, fogd meg a rudat és gyerünk! — Szép fiatalember vagy te, mondhatom! A hölgy húzza a kocsit? — Eddig még nem tudtam, hogy te hölgy vagy? Ezután tudni fogom — fogta meg Gyu­ri a rudat. — De most aztán tolja a hölgy! — és vágtázva mentek a szakadó esőben. ★ GY KIS sóért küldött anyám — nyitott be Gyuri. — Igazán szemtelen vagy, Gyuri! Megint kopogás és kö­szönés nélkül nyitsz be kora reggel! Mi ez? Ez a jó modor’ Hátha éppen mosakszom? És különben is, vegyetek sót ma­gatoknak! Máskor én doblak ki, nem anyám. — Hajnalka, ne légy gorom­ba. Gyuri apja is odavan, ne­kik sem telik mindenre. És tu­dod, hogy ők is segítenek raj­tunk. Szeressétek egymást. — Köszönöm a sót, Róth bá­csi, mind’árt jövök és segítek húzni a kocsit. Azt meg nem is tudtam, hogy mosakodni is szoktál — fordult Hajnalká­nak és nyelvét is rányú'jtva ment ki az ajtón. — Ne gyere, fiam — kiabált utána Róth bácsi. — Nem megyünk a piacra. Zsidónak nem szabad a piacon árulnia. Gyuri értelmetlenül bámult E< az ajtóból vissza és Hajnalká­ra meresztette tekintetét. — Mit bámulsz? — Te nem is mondtad, hogy zsidó vagy ... — Kérdezted? — nyújtotta csúfolódóan Gyurira a nyel­vét. Róth bácsi még néhány dél­után Gyurival húzta a fűrészt, de mindennap fáradtabb lett és egyszer ágynak dőlt. Most már Hajnalka fogta a fűrész végét és Gyurival vonszolták a nehéz, vastag fákat. Egy na­pon szőrös ládát hoztak Haj- nalkáékhoz, Róth bácsit bele­fektették és elvitték. Gyuri ott állt Hajnalka mel­lett és sapkáját a kezében for­gatva nézte a síró lányt. Na­gyon sajnálta most Hajnalkát. Ahogyan szétnézett, látta, hogy Róth néni mosolyog és minden férfi fején kalap van. A pap mormolt va'amit. amit ö nem értett. Aztán nem látta soká­ig Hajnalkát. Azt mondták: gyászol. ÜGY NAPON újra át- -*"J ment Hajnalkáékhoz, de minden zárva volt. Hiába zörgetett, nem nyitottak ajtót. A szomszédok elmondták, hogy Hajnalkát, eszelős anyjával együtt a gettóba vitték el. Gyu­ri hazaszaladt és megkérdezte hogy mi az a gettó, mivel ed­dig még sohasem hallott róla. Oláhné azt mondotta, hogy odaviszik a zsidókat. Gyuri mindennap elszökött hazulról, és ott ácsórgott a gettó körül, de nem mehetett be, mert a rendőr mindig elzavarta. Végre az egyik nap jött Haj­nalka, de nem volt egyedül. Két rendőr is jött vele. akik felnyitották a lakást és ara­nyat kerestek. Az ajtók fölött leverték a vakolatot, az egyik a padlót feszegette, a másik kiszakította az ablakdeszkákat, de aranyat nem találtak. Gyuri mindig ott ténfergett, a rend­őr nem győzte zavarni. Haj­nalka fehér volt és sírt. — Hová rejtettétek?! — Nincs aranyunk! — mond­ta bánatos, síró hangon Haj­nalka — ugye, Gyuri, nincs aranyunk? — Soha nem volt aranyuk — rázta tagadóan Gyuri, — Ne csipogj, te kölyök! — szólt rá a rendőr. — Az emész­tőgödörben lesz! Vetkőzz neki és merigesd! — parancsolt Haj­nalkára. — Az jó vödör — mondta a rendőrnek Gyuri. — Nem tesz semmit, gye­rünk! \Z UDVAR orrfacsaró ~rx bűzzel telt meg. A két gyerek nyakig mocsok volt. Hajnalka hányt és öklendezett az undortól. — Bolondok maguk! — kia­bált Oláh néni a rendőröknek, míg a két gyereket mosdatta. — Beteggé teszik ezt a kislányt. Nem is emberek maguk! Hajnalka azután elköszönt Oláh nénitől, aki folyton azt mondogatta, hogy „ne sírj, kis­lányom”. És Gyurit is, ott. Oláh néni előtt csókolta meg, amitől Gyuri a fejebúbjáig elvörösö­dött. Aztán Hajnalka a két rendőr előtt ment, mint egy bűnöző, pedig tiszta volt a lelke, mint Gyurinak, áld bánatosan kö­vette őt a gettó kapujáig. Álmában Hajnalkát látta csillogó ruhában és dróthaja aranyszálakból volt fonva. Lá­bai és kezei csak úgy ragyog­tak az aranysárga díszektői. És Hajnalka feléje jött, újból megcsókolta őt. Egymás kezét fogták és mentek nagy hegye­ken és zöldellő réteken ke- resztül-kasul... Mikor újból elment, a g'ettd már üres volt. Hiúba leskelő' dött, egy lelket sem látott. Is» kólába napok óta nem járt, csak Hajnalkát kereste. Végre eljutott messze, a városon kí­vül, ahol még sohasem járt. Már messziről egy hosszú ké­ményt látott, olyat, mint a gyáraknak van. Az út tele volt téglatörmelékkel és a téglaszá­rítók előtt komoran állt egy sötét vonat. Végigszaladt a kocsisoron: — Hajnalka?! Hajnalka?! Várlak vissza, ne maradj so­káig! ... INDULT a vonat és ott állt bámészan a kamasz. Reszkető ajka alig győzte nyel­ni meleg, sósízű könnyeit. Ott állt, földbegyökerezett lábak­kal, míg csak el nem tűnt a messzeségben Hajnalka búcsút intő fehér keze, örökre... Okos Miktó*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents