Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-11 / 291. szám

1#S#. december 1!., péntek NEPCJSAg 8 A hatvani kommunisták gazdagítják marxista műveltségüket A párt mindig nagy gondot fordít arra, hogy a munka, a harc közben egyre több kom­munista és pártonkívüli ismer­kedjen meg a párt helyes poli­tikájával, a marxizmus—leni- nizmus forradalmi elméleté­vel. Ezek megismeréséhez nagy segítséget nyújt az évről évre szervezett iskolán kívüli párt­oktatás is. Az 1959—60-as pártoktatási évet — figyelembe véve az elő­ző év tapasztalatait — úgy szer­veztük meg, hogy a pártöktatás legfőbb feladata a pártmunka színvonalas, elvi segítése le­gyen. Ezért növeltük a marxizmus —leninizmus első évfolyamai­nak számát, s a többi oktatási formáknál pedig a hallgatók létszámát. A Bajza József Gimnáziumban, az MTH isko­lában, a Kiskereskedelmi Vál­lalatnál. Nagygomboson körül­belül 400 hallgatóval az ifjú­ság nevelésére KlSZ-akadémi- át. illetve politikai oktatást szerveztünk. A város terüle­tén 32 tanfolyamon, félezernél többen tanulnak, akiknek tíz százaléka pártonkívüli. A komm un istáknak több mint fele vész részt a rendszeres politikai oktatásban. Az előírt időben a város te­rületén, öt tanfolyam kivételé­vel. a pártoktatás megkezdő­dött. Azóta még rövid idő telt el, de a tapasztalatok máris azt mutatják, hogy majd mindegyik oktatási formánál ■jó az előadások színvonala és az alapvető elvi kérdések mar gyarázását tartják fő feladat­nak. A foglalkozáson való rész­vétel általában 70 százalékos volt, de a villamos alállomás- nál, a téglagyárnál, cukorgyár­nál, a marxizmus—leninizmus második évfolyamán egyetlen hiányzó sem volt. Mipdezt az tette lehetővé, hogy már a pártoktatás szer­vezésénél fontosnak tartottuk megbeszélni a jelentkezőkkel, hogy a tanfolyamokon való részvétel és a lelkiismeretes ta­nulás kommunista kötelesség. Hiba azért mégis akad. A cu­korgyárnál ahol három tanfo­lyam kezdett volna eredetileg, csak egyet tudtak időben meg­kezdeni, mert a többin kevesen jelentek meg. Ugyanez volt a helyzet a földművesszövetke­zetnél, a városi tanácsnál és az Áramszolgáltató Vállalatnál, ahol a pártszervezet keveset tett azért, hogy az oktatást megfelelő időben kezdhessék. A KISZ-oktatásnál kedve­zőbb a helyzet. Jónak mond­ható az előadások színvonala, a megjelenési százalék és az előadók — zömében pedagógu­sok — lelkiismeretesen készül­nek fel egy-egy foglalkozásra. A termelőszövetkezetnél az őszi munkák miatt csak ké­sőbb lehetett megkezdeni a politikai oktatást, de a vá­rosi pártbizottság itt is se­gítséget akar nyújtani az ok­tatás ügyében. A szervezett pártoktatásban részvevő kommunisták és pár- tomkívülietk részvétele és elő­menetele azt bizonyítja — egy­re jobban értik, hogy a szocia­lista építés különböző kérdé­seinek tanulmányozása, a kongresszus anyagának feldol­gozása hasznos eszköz a szo­cializmust építő munkában. Éppen ezért a városi párt- bizottság fontos feladatának tartja, hogy még inkább a gya­korlat szolgálatába állítsa a marxista-leninista oktatást és a gyakorlattal szoros kapcso­latban tanulják a szocializmus építésének tudományát. Az elmélet és gyakorlat egy­ségét megvalósító oktatással akarjuk elősegíteni az idealista szemlélet, a kistulajdonosi . gondolkodásmód, a nacionaliz- j mus és sovinizmus maradvá- I nyalnak felszámolását, A jó [oktatási munkává! kívánjuk elősegíteni az egészséges párt­élet kialakítását, a pártszerű viták kibontakozását. E feladatok megvalósításá­hoz nagy segítséget adnak a kongresszusi irányelvek, majd a kongresszus anyaga. Ennek az oktatási évnek éppen abban van külön jelentősége, hogy a pártunk VII. kongresszusa anyagának tanulmányozását vette programjába. A továbbiakban a városi j pártbizottság még több segít­séget akar adni a propagandis­ták felkészítéséhez, a pártokta­tás színvonalának emeléséhez. A tanfolyamokra je’entkezett elvtársaktól pedig elvárja a párt. hogy önként vállalt kö­telezettségüknek kommunista módon tegyenek eleget, híven a szervezeti szabályzat szel­leméhez. amely a párttag köte­lességévé teszi, hogy „szaka-1 datlanul fejlessze politikai és szakmai tudását, gazdagítsa | műveltségét, sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alap­jait”. Baki Sarolta, Hatvan, a városi párt VB tagja ...hogy csaknem 17 000 nyugatnémet lakos települt át az NDK-ba három hónap alatt. Ez a szám önmagáért beszél. Valamikor évekkel ezelőtt a nyugati sajtó világgá kür­tölte, hogy a „vasfüggöny” mögötti Német Demokratikus Köztársaságból csoportosan érkeznek a menekülők a „sza­badság földjére”. Nyugat-Né- metországba. A nyugati propaganda ha­tására sok fiatal felült a ber­lini földalattira, hogy a kö­vetkező nyugati zónában levő állomáson a „boldogabb” élet földjére lépjen. De a rideg valóság első pofonjai sokakat észhez térítettek, de akkor már késő volt, mert az ide­genlégió pokla gúzsba kö­tötte cselekvésüket. Most mégis mintegy 17 000 indult visz- sza. sőt olyanok is vannak a csoportban, akik őslakók vol­tak Nyugat-Németországban. Csalódtak, kiábrándultak az annyira hangoztatott „szabad­ságból”, megingott alattuk az „ígéret földje”, amely csak ígért nekik, de nem adott. (—ács.) A porlasztók orvosa GYÖNGYÖSÖN, a főváros felé futó műút mellett, nem messze a közismert benzin- kúttól, van Debreceni Józsi bácsi birodalma, vagy ahogyan hivatalosan nevezik: a XI. Autóközlekedési Porlasztó Be­állító Szolgálat kis üzeme. Ér­dekes munkát végez itt az idős szakember. Egy nagyon korszerű, magyar gyártmányú gép segítségével. Diesel moto­rok porlasztóit állítja be, ja­vítgatja. nap, mint nap. — Mi jelentősége van ennek a munkának? — kérdezzük, o míg válaszol, egy kicsikét csendesül a munka okozta, sokszór dobhártyát repesztő dübörgés. — Népgazdasági szempont­ból nagyon sokat jelent a mi munkánk — mondja. Ennek több oka is van. Az első az, hogy a jól beállított porlasztók lehetetlenné teszik a motoron túlfogyasztását. A második már ebből adódik. Ha a motor nem kap. túlságosan sok gáz­olajat, a hengerben minden üzemanyag rendesen elég, így nincs kormozódás, ami egyéb­ként nagyon ártalmas mind a hengerekre, mind pedig a du­gattyúkra. De a karomképző­dés nemcsak a gépre, az em­berre is káros. Sok autót lát­ni még az utakon, amely „kö­dösít”, sűrű fekete füstfelhőt hagy maga után haladtában. Ez a füst tele van korommal s orvosi megállapítások sze­rint a tüdőrák kórokozóit hordja magában. DEHÁT van-e valami rend­szer a porlasztó beállító, el­lenőrző munkában, vagy Deb­receni Józsi bácsinak csak ak­kor van dolgá, ha egy-egy gépkocsi önként megáll a gyöngyösi szolgálat előtt? — vetődik fel a kérdés. — Nem, mi nem ötletszerű­en végezzük munkánkat — hangzik a válasz. — Az Autó- közlekedési Tudományos Ku­tató Intézethez tartozunk, s központunk nyilvántartja az ország valamennyi Diesel mo­toros gépkocsiját. Ezeket hat hónaponként berendelik ellen­őrzésre, újbóli porlasztó beál­lításra valamelyik szolgálat­hoz. Ide, Gyöngyösre Salgótar­jánból, Balassagyarmatról, Jászberényből. Hevesről, Eger­ből, Mezőkövesdről küldik, vagy hozzák a vállalatok Die­sel motoros autóik porlasztó­ját vizsgálatra, alkatrész cse­rére. A KÖRZET elég nagy. S a kocsi annyi, hogy naponta leg­alább három porlasztót kell rendhetenni Debreceni Józsi bácsinak. Pedig nemcsak a Diesel motorokkal foglalkozik. Rá várnak még a benzinmoto­ros gépkocsik porlasztó beállí­tásai, azonkívül a különböző gyújtás, atmoszféra nyomás, s egyéb vizsgálatok, s az ezek­kel kapcsolatos alkatrészcse­rék, no meg a mindezekkel járó adminisztrációs munkák. A je­lentések az intézethez, minden egyes megvizsgált gépkocsi ja­vítás előtti és utáni fogyasz­tásáról. állapotáról: EGY EMBERNEK sok mun­ka, nagy megterhelés ez. Deb­receni Józsi bácsi azonban szinte fel sem veszi. Nemcsak szakmájának gyakorlása szá­mára ez a munka, hanem hi­vatásának végzése. — ger. Múlt és jelen Ambrózi János egri levelezőnk küldte be szerkesztőst günkbe e két fényképet. Az egyik kép a múltat, a másik a je­lent ábrázolja. — Egy-két még megtalálható öreg. zsúpos házat nyilvá­nítsanak „műemléknek” —, írja, de azt is közli, hogy az új verandás házat egy béresből lett bányász építette. Igaza van levélírónknak abban, hogy sem a fiataloknak. sem az idősebbeknek nem árt, ha időnként visszaemlékeznek a múltra. A pislákoló petróleumlámpákra, a nyolcvanfilléres napszámokra, a foltos, mezítlábas gyerekekre és nem utolsó­sorban a zsúpos házikókra, amelyek ma már valóban „műem­lék” számba mennek a mi egyre épülő, szépülő hazánkban. Érdekes programot állított össze >!átravidéki Fémművek kulturális bizottsága a téli hónapokra A Mátravidéki Fémművek siroki lakótelepének kultúrhá- zában a kultúrbizottság tagjai érdekes programot állítottak össze, hogy a gyár és a község fiataljai, öregei tudják hol töl­teni a hosszú téli estéket. A televíziós adásokra rend­szeres látogatók vannak. Meg­szervezték a TIT előadásokat, amelyek a dolgozók kéréseire lesznek. A kultúrcsoport újabb előadásra készül, a klub-szoba műsorát is színesen állították össze. ♦♦♦♦♦♦♦ »♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A kongresszus után Vélemények, nyilatkozatok a párt tanácskozásáról Alig néhány napja fejezte be nagy jelentőségű tanácskozásait a Magyar Szocialista Munkás­párt VII. kongresszusa, az em­berek fejében nem is ért rá le­tisztulni óriási anyaga. Sokan csak a részleteket boncolgat­ják. a szocialista építés eredmé­nyeit. jelenlegi helyzetünket, vagy éppen a közeli jövendő, a második ötéves terv célkitű­zéseivel kapcsolatos feladato­kat. Olyan embert azonban nem találni, aki ebben a kong­resszusban ne látta volna meg a párt egységes erejét — tenni- akarással párosulva, az egész ország boldogabb jövőjének biztosításán fáradozva. Akik beszélgetnek a párt- kongresszusról — s hol nem té­ma ez az esemény mindennap —, csak az elismerés hangján tudrínk szólni munkájáról. Az elismerés hangján, s mindjárt hozzáfűzve a maguk feladatá­val kapcsolatos véleményüket Fáradságot nem ismerve kell harcolnunk a párt cél ki fűzéseinek megvalósításáért — mondja Szűcs Vilmos, az egri Finomszerelvénygyár mű­vezetője. — Mondhatom, hogy már a kongresszust megelőző időkben az irányelveket, s a tanácskozások ideje alatt annak anyagát nagyon sokan tanul­mányoztuk üzerwünkben. Ezek alapján az a vélemény alakult ki mindannyiunkban, hogy az MSZMP VII. kongresszusa nem csupán a párttagoknak, hanem az egész ország népének óriási segítséget nyújtott. Tisz­tábban lát mindenki, maga előtt tudja a célokat, s egyben ismételten megbizonyosodha­tott, hogy a párt az annak ide­ién megkezdett nagyon helyes politikát szándékozik a jövő­ben is folytatni. Csak egyet tu­dunk érteni ennek azzal a ré­szével is. amely a mezőgazda­ság szocialista átszervezésével foglalkozik. — Általában a párt hetedik kongresszusát, — nyugodtan mondhatjuk talán a legjelentő­sebb tanácskozásnak. Ez meg­nyilvánult abban a nagy érdek­lődésben is. ami például csak gyárunkban a párttagok és pártonkívüliek részéről tapasz­talható volt az elmúlt héten. Megnyilvánult az alapos, éle­tünk minden kis részletére ki­terjedő beszámolókban és hoz­zászólásokban. s a testvérpár­tok nagyarányú képviseletében, valamint abban, hogy mind­egyikük szolidaritást vállalt a mi. szocializmust építő ügyünk­kel. — Éppen ezért a ko,.gresz- szus nagy feladatokat is ró ránk. Határozatai értelmében kell végeznünk munkánkat a jövőben, még nagyobb gonddal, lelkiismeretességgel, hogy a párt politikája ne csak szépe.' elhatározott terv maradjan, hanem valósággá is válhasson. Nekünk, munkásoknak, nem szabad fáradságot ismemi, ha a nagyszerű célkitűzések meg­valósításáról van szó. Belter, jesebb. szervezettebb gazdálkodást Farkas András, a felnémeti Petőfi Tsz elnöke így beszél: — Tagságunk többsége a kongresszus hete alatt figyel­mesen hallgatta, vagy olvasta mindennap a párt tanácskozá­sairól szóló híreket, beszámoló­kat. Ennek alapján bennünk az a meggyőződés alakult ki. hogy elsősorban a magunk portáján kell körülnéznünk. A kongresz- szus azt mondta: fejleszteni kell mezőgazdaságunkat —. fejlesszük hát mi is a mi kis közös birodalmunkat. Belterje­sebbé kell tennünk gazdasá­gunkat. a konyhakertészet, a szőlőtelepités. az állattenyész­tés vonalán. De ez egymagában természetesen nem elég. Tag­jaink jól tudják, hogy csak ak­kor tudunk többet adni a vá­rosnak a gépekért, az ipari ter­mékekért cserébe, ha áruterme­lésünket a jelenlegi egymillió 2—300 ezer forintról minden évben magasabbra és maga­sabbra emeljük. Útja egyszerű: a több szerződéskötés a legkü- lönbfélébb hasznos mezőgazda- sági terméftyre. Ha a jövőben ezt tesszük, nemcsak a város örülhet, hanem mi is: azzal, hogy többet adunk, magunk is többet kapunk, nagyobb jöve­delemhez jutunk. — Ehhez azonban — véle­ményem szerint — két dolgot szükséges megérteni és megér­tetni éppen a pártkongresszus nyomán. Tagjainkkal azt, hogy a jövőben apró szervezési hi­bák miatt nem szabad már egy percnek sem kiesni a termelés­ből. Ilyen pedig még ebben az évben is többször előfordult, s okozott zavart. A másik a falu. ma még termelőszövetkezeten- kívüli dolgozó parasztjainkhoz szól. Azokhoz, akik hosszú ide­je komolyan gondolkodnak a belépésről, de eddig még nem tudták elszánni mamikat. Mi azt szeretnénk, ha rövid idő múlva már együtt dolgozhat­nánk a közös gazdaságokban. Hamarosan megbizonyosodná­nak ennek sok előnyéről, amint annak idején a mi tag­ságunk. s akkor már együtt le­hetnénk büszkék, ha Felné­metről azt jelenthetnénk: ter­melőszövetkezeti községgé fej­lődtünk. Jobban kell segítenünk a munkás —paraszt származású fiatalokat Dr. Szebeni Lajos, az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimná­zium Igazgatóhelyettese az ér­telmiségről. a pedagógusokról beszél: — Most a kongresszus alap­ián látjuk mindannyian értel­miségiek, pedagógttsok, hogy milyen nagymértékben számít ránk a párt — mondja. — Csak köszönetét tudunk mon­dani érte és azt, hogy a legna­gyobb odaadással folytatjuk munkánkat. A becsületes peda­gógusok már eddig amúgyis számtalanszor bebizonyították, hogy tudásuk legjavát adják nemcsak a tanításban, de ha szükség van rá. más vonatko­zásban is. A kongresszus után azt tartjuk feladatunknak', hogy még nagyobb mértékben segít­jük a munkás—paraszt szár­mazású fiatalokat a tanulás­ban, a tudományok elsajátítá­sában. — Iskolánk mindig nagy meg­becsülésnek örvendett. Ezt sok jel mutatja. A többi között az. hogy az elmúlt néhány évben a házi varrodától a televízióig egy sor eszközt kaptunk, ame­lyek látszatra ugyan nem segí­tik elsősorban a pedagógusok munkáját, de mégis nagyon sokat jelentenek a nevelésben is. Ezt olyan tettekkel igyekez­tünk viszonozni pártunknak, államunknak, amelyek ered­ménye az elmúlt tanév végén például az lett, hogy hatvankét érettségizett diákunkból negy­vennégyet sikerrel felvettek az ország különböző egyetemeire, főiskoláira. Igaz, azt is meg kell mondani, hogy az utóbbi években már az általános isko­láktól is sokkal jobb, magasabb felkészültségű diákokat ka­nunk. ami sokat számít, de tervünk az. hogy éppen a mun­kás—paraszt fiatalok segítésé­vel az eddiginél még nagyobb tudású érettségizett leányt bo­csáthassunk ki minden évben iskolánk kapuján. 4 me "bee* ülésért segítségüket adják a nők Is Dr. Csicsai Józsefvé figyel­mét a pártkongresszus anyagá­ból a nők helyzetével, munkás­ságával kapcsolatos rész ragad­ta meg. — érthetően. Most így beszél: Nálunk már természetes, hogy a nőt egyenrangúnak te­kintik minden idegenkedés, le­kicsinylés nélkül, hosszú esz. tendők óta a férfival. Ezt a megbecsülést közülünk nagyon sokan nagyszerű képességeik teljes kibontakoztatásával vi­szonozták. Ám, nem mindegyi­künk lehet jó orvos, jó mérnök, technikus, vagy éppen könyve­lő —. adottságainktól függően foglalhatjuk el helyünket a termelőmunkában. Ez így ter­mészetes. Van, aki csak házi­asszonyi teendőit tudja igazán rendesen, becsületesen ellátni, s ez nem lebecsülendő. Férje­ink, élettársunk nagy fába vágták fejszéjüket. Egy olyan társadalom felépítésén fáradoz­nak nap mint nap. amely min­den becsületes embernek biz­tos, nyugodt megélhetést, bol­dogságot ad. Ebben a munká­ban segíthetjük őket. akár ott­honi munkával, akár vele együtt dolgozva, küzdve a cé­lok eléréséért. S nemcsak se­gíthetjük. hanem ténylegesen támogatjuk is mindannyian, azért a megbecsülésért, amely­ben társadalmunkban részünk van, s részünk is lesz a jövő­ben. éppen a pártkongresszu­son elhangzottak nyomán. Ké­résünk csupán egy van. Az. hogy ezért a segítségért cseré­ben soha ne felejtkezzenek el egv vágyunkról: a békének a nők részéről talán soha ilyen erős óhajtásáról. Akarjuk mindannyian nagyon, s akkor valóban valóra válhat a párt minden célkitűzése. Weidinger László

Next

/
Thumbnails
Contents