Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-11 / 291. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959. december péatffc V 1959. december 11, péntek: 1909-ben halt meg P. F. Leszgait ©rósz orvos, pedagógus, anatómus. v? Névnap V Ke feledjük: szombaton GABRIELLA Megérdemlik Panaszkodnak a recski kő­bánya ■ lakótelepén élő asszo­nyok, hogy a modem üzlethe­lyiség hónapok óta kész, de még mindig három kilométer­re kell jármok, a faluba bevá­sárolni. A jogos panaszra gyors in­tézkedés történt. Az illetékes szervek utasítására megnyitot­ták a lakótelepi üzletet. Most már nem kell minden apró­ságért a faluba járni a házi­asszonyoknak, hanem az új boltban is megvásárolhatják. Ez a gyors intézkedés mu­tatja, lehet segíteni a panaszo­kon, ha emberi, jó szándékkal kezelik azokat. A recski kőbá­nyai lakótelep asszonyainak köszönetét örömmel tolmácsol­juk a kereskedelmi osztály il­letékeseinek. A gyors intézke­désért megérdemlik! (— ács) — A KONGRESSZUSI ver­seny eredményeként a gyön­gyösi 34-es számú Autóközle­kedési Vállalat december 14-ig befejezi éves tervet. En­nek eredményeként 1 509 000 forintot takarítanak meg a még hátralevő két hétben.- NEMESÍTETT cukorrépa- vétömagot exportál Kínába a Selypi Cukorgyár. Az első há­rom vagonból álló szállítmány kedden hagyta el a gyár terü­letét. — A RECSKI Általános Is­kolában rendszeresen meg­tartott esti előadásokra a környék falvaiból. Párádról, Derecskéről is érkeznek hall­gatók, akik a VII—VIII. osz­tályból akarják megszerezni a bizonyítványt.- NAGY GONDOT fordíta­nak a talajerő utánpótlásra az egerszalóki Üj Élet Termelő- szövetkezetben. 300 holdon mű­trágyáztak — egy kát. holdra egy mázsa műtrágyát szórtak — s 40 katasztrális hold területen javították a talajt istállótrá­gyával. — MODERN vasutas lak­tanyát építettek a füzesabo­nyi állomáson szolgálatot tel­jesítő és szabad idejüket itt töltő vasutasok részére.- NEGYVEN FORINTOT fi­zetnek egy munkaegységre az idén a nagykökényesi Rákóczi Termelőszövetkezetben. — AZ EGERSZALÓKI KISZ-szervezet ez évben nyolcezer forint értékben új televíziós készüléket vásárolt, amelyhez a szükséges pénzt a bemutatott előadások bevéte­léből biztosították.- HARMINC HOLD terüle­ten létesítenek kertészetet a tavasszal alakult herédi Mát- ravidék Tsz tagjai. A megfe­lelő talajelőkészítés érdekében megkezdték az istállótrágya ki­hordását. A közös munkában naponta 30—40 fogat vesz részt. — A GYÖNGYÖSI járás KISZ-bizottsága december hónapban a járás KISZ alap­szervezeti titkárai számára értekezletet tart, amelyen megbeszélik a KlSZ-tagok- nak a Forradalmi Nyomolva­só munkában való részvéte­lét. Egerben este fél 8 órakor: AZ ARANYEMBER (Gárdonyi-bérlét, bemutató elő­adás) Bétervásárán este 7 órakor: SBBEKHÁZASSÁG Nyolevanan egy nagy családban... NYOLCVAN lakója van a vámosgyörki szociális otthon­nak. Mint mondani szokás, szánté mindnyájan megették már a kenyerük javát az itt lakók, és inkább visszafelé, a múltban keresgélnek, a régi emlékek között. A kilencvenöt esztendős, hó­fehér hajú Bóta néni — aki a legrégibb és egyben a legöre­gebb lakója az otthonnak — már nehezen hallja meg a szót és amikor Csima Margit, az otthon könyvelője a századik esztendőt emlegeti, Bóta néni fáradt, öreges mosollyal nemet int fejével. — Száz esztendő... tudja, milyen sok az a száz eszten­dő... — suttogja halkan, aztán visszadül a fehér párnára. Tóth Lajos bácsi, akinek nem kevesebb, mint kilenc- venkét esztendő nyomja a vál- vát, a délelőttöket rendszerint a kellemesen fűtött társalgó­ban tölti. Üldögél az ablak előtt, a nagy, olajos levelű pálmák alatt és kifelé tekin­get. Keveset szél, inkább csak magával beszélget, rendezgeti a múltat, az emlékeket, az el­telt kilencvenkét esztendőt. A délelőtti órákban meg­telik a társalgó és az öregek csendes békességgel töltik el az időt. Vékony Klárika, a fiatal gondozónő, már kerek négy esztendeje ápolja, vigyázza az öregek minden lépését, ismeri talán még a gondolataikat is, hiszen, mint meséli, olyanok már az öregek, akárcsak a gye­rekek. Sok mindent elmonda­nak, panaszkodnak, emleget­nek. NÉMELYIKÜKNEK van hozzátartozója, ismerőse, vagy rokona, akiről szívesen beszél, vagy az is előfordul, hogy csen­des estéken, egy-egy öreg lei­kéből edőbuggyan a múlt, ki­tör a fájdalom, a keserűség. — Jöjjön csak közelebb — hív és máris bemutat egy idős asszonykának. — Kató néni! Kedves Kató néni — csak így szólítja, aztán kéri, zongorázzon valamit És az öreg, megkopott zongorán ismerős dallamok csendülnek. Nem biztosak már a reszketeg, öreg ujjak, a húr se feszül pontosan a vén zongorán, de azért mégis szíve, lelke van ezeknek a hangoknak. — Lelkecskérji, hadd énekel­jek valamit — szól csendesen Kató néni, és korát tagadó, tiszta, csengő hangon dalolni kezd. Látni kell az átszelle­mült arcot, a fénylő, könnyben csillogó szemeket és valami összeszorítja a még legkemé­nyebb szívet is. — Tetszik tudni, énekkarban jártam hajdanán. Szép han­gom volt, kottára is tanítot­tak, aztán itt van ez az öreg jószág, hát egvütt töltjük a napokat — így mesél Kató né­ni és csak akkor csuklik el a hangja, amikor az övéiről be­szél. — Senkim sincs már, se gyermekek, se rokonok. Itt van az otthonom, az igazi ottho­nom, ahol ápol, vigyáz ránk mindenki, mintha édes gyer­mekeik lennénk. Az egyik szobában rádió szól, a másikban arról beszélgetnek az öregek, hogy este televí­ziót mennek nézni a társal­góba. Néhányan az udvaron, a kertben szorgoskodnak, vagy csupán unalomból kukoricát morzsolgatnak a fészerben. ITT VANNAK Fekete Laci bácsiék is mindketten. Férj és feleség, két öreg. Nekik sincs senkijük és öreg napjaikat gond nélkül, a maguk csendes­ségében töltik itt az otthon öreg falai között. Endrész Imréné, az otthon ——MMVWl gondnoknője, már több mint tíz esztendeje viseli vállán az öregek gondját és baját. Is­meri valamennyit, jól tudja, melyiknek milyen a szokása, mire vágyik, mi a kívánsága. Szeles néniről például tudja, hogy ha nyaranta két hét „szabadságra” hazamegy fiai­hoz, legkésőbb három napon belü. azonban újra visszajön. — Csak itt jó már nekem. Itt szoktam meg — mondogat­ja restelkedve. Közeleg a karácsony. Az ott­hon dolgozói már jó előre ké­szülődnek, hogy szép, igazán kellemes ünnepet szerezzenek az öregeknek. — Minden szobában lesz ka­rácsonyfa, mindenki kap aján­dékcsomagot — meséli valaki —, aztán a karácsonyfagyújtás után megterítik majd az ün­nepi asztalt. Együtt lesz a nagy család ... ÉS AZ OTTHON öreg lakói is várják már nagyon, a kö­zelgő karácsonyt. Van, aki már előre számolgatja a napo­kat, mint gyerek a vakáció kezdetét. Lesik, figyelik a pos­tást, hátha hoz egy-egy lapot, vagy képes üdvözletét valaki­től. amelyet aztán büszkén ol­vastatnak el mással is. És ha talán sohasem jön meg a tit­kon várt levél, akkor se törik össze öreg szívük, mert tud­ják, érzik, hogy egy nagy csa­ládhoz tartoznak, ame'y féltő gonddal és szeretettel rájuk is vigyáz... Szalay István EGRI VÖRÖS CSILLAG Kölyök (szélesvásznú) EGRI BRÖDY A cirkusz lánya GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A törvény az törvény GYÖNGYÖSI PUSKIN Nincs kegyelem HATVANI KOSSUTH Aranyszimfónia petervasara Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás FILM: ■ "" / 4 cirkusz lánya NDK-FILM Hogyan lesz két otthontalan, árva fiúból egy kis artista­lány segítségével világhírű cirkuszi légtomász? Ezt mondja el a film, amelyet az egri Bródy Filmszínház mutat be de­cember 11-én, 12-én, 15-én és 16-án. Mit láttam a Füzesabonyi II. számú Általános Iskolában rakoznak a különféle eszközök, 1957. áprilisában kezdődött meg a tanítás az 1,5 millió fo­rintos költséggel felépített Fü­zesabonyi II. sz. Általános Is­kolában. Felszabadult végre a szükségtantermek nagy része és a gyerekek tágas, világos termekben tanulhatnak. Az iskola belülről az idegen­ben meglepetést kelt. A falon térkép, apró, piros zászlókkal, amelyek a szovjet hadsereg 1945-ös előnyomulását jelzik. Mellette az úttörőhíradó, rajta a felirat: az „Ibolya őrs” hol­nap számháborúra hívja ki a „Farkas őrsöt”, vagy „Kedves pajtások, 10 napra szabadságra megyek, addig is...” és itt kö­vetkeznek az utasítások az út­törőknek. Aláírás: Máthé Ida, úttörővezető. A híradó mellett üveges szekrény, benne művé­szi térítők, láncok, virágállvá­nyok, röppentyűk, kopjafák, könyvborítók. — Ez mind a tanulók mun­kája, a politechnikai oktatás keretében készítették — mond­ja Várhegyi János, az iskola igazgatója. Valóban, a pincében ott so­körfureszek, esztergapadok es egy szép szalagfűrész, amely a minisztérium ajándéka, egye­düli a megyében. S hogy miért éppen rájuk gondolt a minisz­térium? — Az iskola kísérleti jellegű. A gyerekeknél már most mu­tatkozik az új módszer hatása. Lelkesen végeznek mindent, legyen az tanulás, szakkör, vagy úttörőmunka. Az iskolá­ban például barkácsoló, hír­adó, játékkészítő, háztartási szakkör működik. Ezenkívül kielégítő a tanu­lás is, jóval meghaladja a já­rási átlagot. Érdekesség még az iskolá­ban, hogy iskolai termelőszö­vetkezetet szerveztek: 2 ka­tasztrális hold szántón és 800 négyszögöl gyümölcsösben gaz­dálkodnak. A vezetőjük Zubor János nevelő, brigádokat szer­vez, terveket készít. Megkönnyíti a nevelők hely­zetét, a tanács, a párt és a szülői munkaközösség együtt­működése, segítsége. Gyula Ibolya »OOOOOOOOOOCCOOOC-C OODDOOOC>aKXXmX>CXXXXXX!CC>COOOOO(XXX30CKXXXXXXXXXX3CmX)<XXXXXXXlOClCOOOOOOOCOOCXXXXX>(XXXXXXXXXXXXX)Oii AZ ÉVSZAKNAK megfe­lelően korán sötétedik, már öt órakor este van. És ilyenkor olvas az ember. A napilapok olvasásával már vé­geztem. de még hátra van az „Élet és Irodalom” című iro­dalmi újság, ami így szomba­tonként vacsora utáni olvas­mányom szokott lenni. De most valahogy megfogott Mes­terházi Lajos „Időszerű szám­vetés” című cikke és nem aka­rom feleségem sürgetésére sem abbahagyni az olvasást. Nagyon lekötnek Mesterházi nagy igazságokat mondó sorai. Különösen egy idézete ragadt meg bennem, amikor egy fran­cia kommunista mártírt említ, aki odakiáltja a kivégző kato­náknak: „Szerencsétlenek, ér­tetek halok meg!” Feleségem újra sürget — Egy kis bort kellene hoz­nod. hátha vendégek jönnek... — Hát jó. Hozok. És megyek végig a kora es­tében a neon-fényes Széchenyi utcán. Már fel sem tűnik a nagy nyüzsgés, a vacsoravá­sárlás a Csemegében, a mozi előtti zsúfoltság, az éttermek telítettsége és a presszók gyorsan változó közönsége. Én csak megyek, kezemben a fo­nott korsóval, jó pincei borért, talán a Szálába. Az úttesten éneklőktől han­gos autóbusz húz el felpántli­kázva. Üj kép a városban. Autóbusz viszi a násznépet a templomig és vissza. Nem is olyan rég, még az ostoros! re­zesbanda kísérte a lakodalmas népet ezen az úton, gyalogo­san. A Fényképész Szövetkezet előtt síró nyoszolyó áll a szi­táló esőben, mellette a pely- hedző állú vőfély és méltat­lankodnak. hogy a taxi elment, nem várta meg őket. Mitévők legyenek?.. i É'N CSAK MEGYEK to­vább, célom felé, mit avatkozzak más dolgába. De azért mintha gondoltam volna valamit. Talán olyasmit, hogy 20—22 éves fejje] még olyan jó gondolkodni. Még annyi mindent merhet kezdeni az ember. És egyet mindenkép­pen elindulni bátran, neki az életnek. És éppen ma, amikor a fiataloké a lövői, Szombat este amint vörös homlokáról töröl- geti az i zzad sá gcseppeket. De szavát is hallom jól. Ö mond­ja: Végül odaértem. Beköszö­nök János bácsiékhoz. Vendég van ma itt is. Ügy látszik, egy kicsit már ünnep is a szombat, már kezdődik a vendégjárás. Sajnos, nincs szerencsém, mert kevés a bor a háznál, a pince meg messze van. János bácsi azért csak leül­tet és elém is kerül egy po­hár bor és sok-sok elnézés-ké­rés köziben kiderül, hogy ritka vendége van. Együtt katonás­kodtak a háború alatt. Csak hát ő mint honvéd, a kedves vendég meg mint parancsnok. Nehezen ugyan, de azért csak megindul a beszélgetés a szá­zados úrral és folyik azután a szó termelésről, időjárásról, meg aztán politikáról is. A vendég kipirult arccal be­szél, magas homloka szinte vö­rös már. annyira tüzel. Min­den pohár után bátrabb a szó, jobban „megered a nyelve" és azt mondja: — Már pedig háború nélkül ezt nem lehet megúszni! Én is közbeszólok éstagadó- an rázom a fejem. — Márpedig nem lesz hábo­rú! Abba belepusztulna a vi­lág! — Tudja *— fordul felém szenvedélyesen —, mit költe­nek az USA-ban háborús ké­szülődésre egy év alatt? Hat- vanmilliárd dollárt! És ezt nem az ujjamból szoptam ezt a maguk újságja írja. Tudja mennyi pénz az? Ezért lesz háború. — Akkor sem lesz! Bízom abban, hogy megtalálják a megegyezés útját. Azért törek­szenek a békés egymás mellett élésre. — Ugyan kérem, az csak propaganda! — Nézze, azt mond. amit akar. A béke erői oly nagyok, hogy meg tudják akadályozni a háborút. Jó éjszakát. J ÁNOS BÁCSI ki is kísér a kapuig és azt mond­ja: — Már sokat ivott a száza­dos úr. «■» Részeg emberekkel nem érdemes vitatkozni, János bá­csi. Csak néhány házzal megyek tovább és másik ismerősnél kopogtatok. Nehezen nyitnak ajtót, mivel a szombat esti te­levíziós adás nézésével van­nak elfoglalva és alig hallik a kopogtatás. Itt több szerencsé­vel járok. Kapok jó tisztán kezelt asztali bort. Berci bácsj régi ismerős, megbízható borai vannak. — Ügyes dolog ez a televí­zió. sok szépet láthat, hallhat az ember, ha van egy ilyen gépe — így mondja Berci bá­csi, — Igen, igen csak kell hoz­zá néhány ezer forint! — Hát összerakosgattuk. Ebből is, abból is félretettünk néhány száz forintot, aztán ki­lett az ára. — Sok téglát látok az ud­varon, talán építkeznek? — Áh, dehogy, csak egy fü~- dőszobát akarunk a lányom­nak összehozni, ahhoz kell a tégla. — Berci bátyám! — veszem át a szót ismét —. lesz-e há­ború, meg tudják-e oldani a világ problémáinak elrendezé­sét háború nélkül? Mi a véle­ménye? — Nagyon reménykedem, hogy meg! Meg bizony, bará­tom — válaszolja magabizto­san. \| ILYEN JÓ ezt a felele­L x tét hallani. De hát ak­kor úgy van ez valahogy, ha összehasonlítom a két állás­pontot, az előbbit, amit a szá­zados úr mondott azzal, amit Berci bácsitól hallottam, hogy a deklasszált elemek a hábo­rútól remélik újbóli felemelke­désüket és ezért hisznek ben­ne. A kiegyensúlyozott lelkü­letű emberek, akiknek a mun­ka az éltető elemük, elvetik a háború gondolatát! mert mun­kájuk után boldogulhatnak és egy esetleges háborúban a pusztulást tátják. Végül is haza indultam, de egész úton a hét ember állás­pontján tépelődtem. Már szinte beleképzeltem magam egy föl­di pokolba. Vacsora után még egyszer nekiláttam Mesterházi elv*ars cikkének olvasásához. Közben figyelmes lettem arra. hogy a rádió bemondja, hogy Jules Moch, a francia leszerelési szakértő az ENSZ közgyűlésén bejelentette, hogy a szaharai atomrobbantástvégrehajtják az ENSZ tagállamainak tiltako­zása ellenére is. ★ :: i És mégis a százados úr­nak lett igaza. Elkezdődött a háború. Pedig most nem lát­tam véres, vonagló emberi tes­teket. mint a múlt háború alatt. Nem láttam lerombolt városokat, mint akkor, csak tudtam, hogy már városok, falvak nincsenek. Azok az égig érő, gomba alakú füstgomo- lyagok, amelyek egymás után emelkedtek ki a földből, a lá­tóhatár peremén, azok min­dent elpusztítanak. Amit a atomrobbanás nem pusztított el, azt majd elpusztítja a radi­oaktív hamueső. 1/ ÖRÜLÖTTEM sok száz ember figyelte azt a borzalmas színjátékot ami az egymás után robanó atom­bombák hatására jelent meg az égboltozaton. A közelben egy ember kisebb csoportot vezetett és jelszavakat kiabál­tak. De mind csendesebbek lettek és már vezetőjük bizta­tására sem éltették a háborút. A kétségbeesés halálfélelme viaszsárgává és fagyossá tette arcukat. Csajt a százados úr egyedül akart még valamit mondani, valamiféle éljent... Koromsotétségben álltunk és tördeltük kezeinket. Jajveszé- keltünk, hogy legalább a hoz­zátartozóinkat találnánk meg. Az emberáradat egyre nőtt, egymásra kapaszkodtak, leta­posva asszonyt. gyermeket. Senki nem tudta, mit akar. vagy mi az, amit még tenm lehet. A hegyek robbanásai megvilágították időnként b nyüzsgő emberfolyamot. Ilyen­kor láttam a százados uralj — Menjünk Keletre, embe­rek, Kelet felé! — De hiszen hová? — Mindegy — kiabál a szá­zados úr —, csak el innen! Berci bácsit látom, egyedül cipeli a televíziót, úgy látszik, ez a legkedvesebb neki. Látom már a százados urat is, felém tart, tisztán, világosan látni mindent, nappali fény van. A nyugati égboltozatról most ereszkedik le egy borzalmas szélességű túzfüggöny és úgy látni, hogy az egész horizont egyetlen égő tűztömb. ¥) ÉLNYUGATRÓL hatal­mas erejű lökések érez­hetők, a föld ringat, örvénylik; Tekintetemmel keresem a Várhegyet, a Bükköt, de se­hol egy domb, egy hegység, rpár mind szétmállott. A százados úr elém áll és kérdőn néz arcomba. — Most mit tegyünk? Ke­letre menjünk?!... — De hiszen ott másfajta emberek élnek, százados úr! — Az mindegy, hogy ott mi van, csak gyerünk, gyerünk, amíg élünk. És jönnek a népek, a nász­nép a felszalagozott autóbusz- szál, a kis síró koszorúslány a vőféllyel és mindenki keresi a családját, én is keresem az enyéimet. Nincs senkim, hol vannak a gyerekek? Végül meglátom feleségemet. És sírunk mindketten a gye­rekek keresése közben és egy­re ráz a zokogás és a félelem­érzés annyira intenzív, hogy már a feleségem nem nézheti tovább vergődésemet és felráz, — Elaludtál az olvasásban, feküdj már le! ★ frL IS MESÉLTEM nyom- i ban ezt a szörnyű ví­ziót feleségemnek és megnyu­godva tértünk pihenőre. Csak a százados úr jutott még eszembe egy pillanatra. Sze­rencsétlen,­Okos Ml kiút

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents