Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-11 / 291. szám

2 nepüjsag 1959. december ti., DEÁK RÓZSI­Arthur Kahn, a neves hala­dó amerikai író elutazása előtt nyilatkozott az MTI munkatár­sának: — Azzal a szándékkal jöttem ide, hogy anyagot gyűjtsék ké­szülő könyvemhez, amely a kelet-európai népi demokrá­ciák életét mutatja be. Szán­dékom elsősorban az, hogy mi­után az amerikai népben sok téves nézet, hiedelem él Ma­gyarországról, s ezt a nálunk közkézen forgó olvasmányok okozzák, valódi és hiteles ké­pet adjak a magyar életről. Mindent egy átlagos amerikai szervezett munkás szemével figyeltem, hiszen nekik és a hozzájuk hasonló embereknek Írom majd ezt a könyvet. Bu­dapesten kívül jártam például Sztálinvárosban, Debrecenben, Túrkevén, Mezőtúron, a Fóti Gyermekvárosban. Miután honfitársaim szemével figyel­tem mindent, érthetővé tudom számukra tenni, mi történt az ellenforradalom előtt, alatt és után Magyarországon. — Általános tapasztalatom, A Francia Kői Központi ! szerdán bef< PÁRIZS (MTI): A Francia Kommunista Párt Központi Bi­zottsága kedden és szerdán Pá­rizsban ülést tartott. Waldeck Rochet jelentése alapján meg­vitatta a francia falu helyzetét, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének kér­déseit. Határozatában megálla­pította, hogy Franciaországban sohasem nőit olyan brutális a burzsoázia osztálypolitikája a falun, mint most. A degaulleista mezőgazdasági politika egyik célja, hogy a kisparaszti gazda­ságok százezreit felszámolják a kapitalista mezőgazdasági nagy­üzemek javára. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának hatá­rozata ezután hangsúlyozza, hogy világosan meg kell mutat­ni a francia parasztságnak: a munkásosztály oldalán a szo­cializmus útjára kell lépnie. A föld azé. aki megműveli — ez az egyetlen jelszó vezethet a földet megmunkálók jólétének Noel-Baker sajtókonferenciája Oslóban nyíltan beszelnek a meg meg­levő nehézségekről is, például a lakáshiányról. Láttam vi­szont, hogy a nagy építkezések már mutatják e téren is a fej­lődés útját. Igen mély hatással volt rám a színdarabok széles skálája, választéka, az eleven színházi élet. Tapasztalataimat össze­gezve, az a szilárd meggyőző­dés alakult ki bennem, hogy azok a jóirányú változások, amelyeket 1956 után valósított meg az új vezetés, tartósak és azok is maradnak — mondta végül Arthur Kahn. (MTI) beszéde buszgyárban Legfőképpen pedig azért, mert a világon olyan hatalmas erő létezik, mint a szocializmus tábora. Bármennyire szeretnék is ellenségeink, már képtelenek visszavetni országainkban a szocialista építést. Ügy gondo­lom, minden lehetőség megvan arra. hogy biztosítsuk a tartói békét, kizárjuk a háborút a né­pek életéből. Hruscsov ezután a szovjet ipar és mezőgazdaság fejlődé­séről beszélt, majd hangsúlyos» ta. hogy az élet egyre jobb lesz. az állami tervek előirá­nyozzák a munkabérek és az életszínvonal emelését, több lakás építését. A szovjet kormányfő a kft­vetkező szavakkal zárta beszé­dét: „Éljen a világ népeinek ba­rátsága, hogy biztosíthassuk Földünkön a békét”. (MTI) gyszeruzsoráról dollárnál többet vagyunk kénytelenek orvosságra költe­ni. Mitévők legyünk hát?* Az albizottság által ismerte­tett másik levél így szól: „het­venötéves vagyok, feleségem ugyanannyi, ö béna, 100 dol­lárnál alacsonyabb nyugdíjam­ból próbálunk megélni. Csak úgy vehetek orvosságot, ha más szükséges dolgoktól fosz­tom meg feleségemet. Kérde­zem: azért kell meghalnunk, hogy a gyógyszermonopóliu­mok még nagyobb hasznot zsebelhessenek be?” Smathers szenátor az albi­zottság ülésén kijelentette, hogy az amerikaiak 50 gyógy­szertablettáért átlag 4 dollárt kénytelenek fizetni, míg Ar­gentínában csak 46 cent ugyan­ennyi orvosság ára. ,,Orosz­országban mindössze 45 cent­be kerül az az antibiotikum, amelyért az Egyesült Álla­mokban 3 dollár és 50 centet kérnek.’1 (MTI) vson úr atkoxtatásai“ rekvés a nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának megál­lítására. a hidegháború fenn­tartására. Watkinson — írja a továbbiakban a Pravda —. ahelyett, hogy erőfeszítéseket tenne a teljes és általános le­szerelés programjának megva­lósítására, kardoskodik a fegy­verkezési verseny folytatásáért, a „nukleáris visszaszorítás” po­litikájáért. vagyis az erőpoliti­káért. Az angol hadügyminiszter álláspontja óvatosságra kell. hogy intse a békeszerető embe­reket. (MTI) Időjárásjelenlés Várható időjárás péntek estig: Túlnyomóan felhős idő. tüb'ofelé eső. a hegyeken havaseső, hő. Több helyen köd. Mérsékelt dél­keleti. déli szél. A hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nap- oall hőmérséklet 3-6 fok között, helyenként 6 fok felett, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérsék­let mínusz 2, plusz 2 fok között. (*rn> Kijev. az ezeréves város ii. • A kijeviek két helyre viszik el feltétlen a városukba érkező vendéget. Az egyik a Krescsa- tik, a főutca, amely csipkés palotáival gyöngyszeme lehetne bármelyik világvárosnak, a másik a Vlagyimir domb, amelyről kilátás nyílik az egész városra, s amely alatt ott ka­nyarog az ezüstös vizű Dnyeper. Ide kalauzoltak bennünket is, miután elbúcsúztunk az állo­máson a fogadásunkra érkezett kijeviektől. A fogadás, amely őszinte baráti érzésekről tanúsr- kodott, azt hiszem, felejthetet­len emléke marad a csoport minden tagjának. Amikor meg­érkeztünk, hatalmas virágcsok­rokkal vártak bennünket asz- szonyok és lányok, de aki nem hozott virágot, az sem jött üres kézzel. Jelvényekkel, képesla­pokkal kedveskedtek. Címeket cseréltünk, barátságok szövődtek, s ígéretek hangzot­tak el: írunk majd egymásnak. Aztán búcsút vettünk a foga­dásunkra érkezőktől, mert az Inturiszt munkatársai sürgettek bennünket, hiszen annyi min­dent meg akartak nekünk mu­tatni szép hazájukból, s a múló idő oly nagy úr volt! Első utunk a Vlagyimir- dombra vitt. Onnan gyönyör­ködtünk a város panorámájá­ban, ott hallgattuk meg a le­genda számba menő történetet a városról és alapítójáról, Vla­gyimir fejedelemről. Onnan néztük először távolból— majd később közelről is —. a Zsófia székesegyházat, amelynek 900 éves freskói művészi szépsé­gükkel a ma emberét is lebilin­cselik. Oda látszanak a dombra a Lávrák — egykori kolostor —, aranytomyai, szemben velünk ott füstölögnek a damyicai üze­mek kéményei. Az ezer éves múlt mellett ott lüktet a jelen. Amíg megnéztük a város ne­vezetességeit, ismerkedtünk történelmével. Az ezer éves vá­ros sorsa összeforrt az ukrán nép sorsával. Kijev egyik szép terén, szemben a Zsófia szé­kesegyházzal, ott áll a nagy ukrán hazafinak, Bogdán Hmelnyickijnek szobra, aki há­romszáz esztendővel ezelőtt élére állt annak a nagy nem­zeti mozgalomnak, mely Ukraj­na egyesítését követelte Orosz­országgal. Ott áll a szobor, acélbuzogánya ma is Moszkva felé mutat. Az ősökről mesél lépten nyomon e város, és ar­ról. hogy fiai nem felejtik azo­kat, akik valaha valamit tettek érte. Szép, virágos parkok kö­zepén áll egy-egy nagy ukrán hazafi szobra, olyan embereké, akik sokat tettek az ukrán né­pért — az elmúlt századokban. De nemcsak a régiekre, a mai élet hőseire is emlékszik a vá­ros. A Legfelsőbb Tanács épü­letéhez közel levő parkban áll Batutyir generális szobra, aki a Kijev felszabadításáért folyó harcokat vezette. Nem messze vörös márvány urna, a párt mártirjainak emlékét őrzi. Vi­rágos kert közepén áll az Örök dicsőség terén a hatalmas fe­kete márvány obeliszk, a Kije- vért hősi halált halt szovjet ka­tonák emlékére ég előtte az örök dicsőség lángja — immár kiolthatatlanul. Kijev népe há­lával és kegyelettel emlékezik hőseire — soha nem hervad el a virág sírjukon. Kijev ősi templomi freskói, szobrai tanúskodnak arról, mennyi művészi érték szuny- nyadt az elnyomottakban. Ki­jev főutcája, a Krescsatik, a je. lenkor emberének állít mara­dandó emléket. Mesélték a ki­jevi elvtársak, hogy a Nag> Honvédő Háború után Kijevber »Hy maradt kő kövön. Főutcá­ja teljesen romokban hevert. Kishitű ember, ha azokban a napokban végig ment ezen az utcán, kétkedve kérdezte: lesz-e itt élet valaha? De a szovjet emberek többsége nem kishitű! összeszorított fogakkal, birkóz­va a hideggel, a háború velejá­rójával. a ninccsel, felépítette újra városát, szebbé mint vala­ha is volt. A Krescsatik egyik­másik épülete, mintha kőbefa- ragott csipke volna, megejti szépségével az embert Tet­szett, nagyon tetszett, hogy ezen a főutcán híre sincs a „modem” skatulyaházaknak. Ismerkedtünk Kijewel. Dél­előtt hivatalosan, délután ki-ki a „saját szakállára”, bátorsága szerint vágott neki a széles ki­jevi utcának, hogy minél töb­bet lásson a híres városból. Kijevi tartózkodásunk még egy felejthetetlen emléke, talál­kozás a kijevi vagongyár mun­kásaival. Kijev egyik külváro­sa, túl a Dnyeperen, a kijevi munkásság fellegvára a Dar- nyica. Tizenöt esztendővel ez­előtt csak romok hirdették, hogy valaha emberek éltek, dolgoztak itt Azóta újjáépült Kijevnek ez a része is, szebbre, mint volt. Messzire látszanak az őrt álló gyárkémények, ba­rátságosan, hívogatóan sora­koznak egymás mellett a ker­tek közepén álló házak. Igaz. van még nyoma a háborúnak, különösen az utakon, de ahhoz hasonlítva, mit teremtettek új­já, ez szinte számba sem jöhet már. Darnyica egyik üzemének, a vagongyámak kultúrházában láttak bennünket vendégül, rögtönzött házi műsorral. A kultúrház? — bizony megiri­gyeltük, mi egriek, de úgy tu­dom, számosán sóhajtottak ^fel: elkelne ez nálunk is. A műsor pedig, a rögtönzött műsor, tük­rözte, hogy a kultúra állandó vendég ebben a házban. Ügy hozzátartozik a damyicai mun­kás életéhez, mint az. hogy reggel dolgozni indul. A zene­számok, az énekkar, a táncosok mellett egy dolgot még meg kell említeni: a tornászokat. Általános iskolás gyerekek, kö­zépiskolások — a tornász isko­la tanulói —. mutatták be gya­korlataikat. A szépség és har­mónia bemutatója volt ez. Szívesen elüIdögéltünK vol­na a baráti társaságban, de az idő isimét sürgetett. Búcsúz- kodtunk, felültünk az autóbu­szokra, indultunk vissza az ál­lomásra. Amíg azonban vissza­értünk a vonathoz, még egy kedves figyelmesség tette szebbé utunkat Autóbusz so­főrünk, ízig-vérig „kijevi gye­rek”, s büszke városára, gyor­sabbra kapcsolt, egymás utál hagytuk le a többieket, szá- guldva a város felé. Azutár amikor elértünk a Krescsatik- ra, lelassított, s végigvitt ben­nünket az esti fényben ra­gyogó főutcán. így búcsúzta­tott bennünket Kijevtől, ahon­nan este tíz óra után indul­tunk tovább — szép élmé­nyeknél gazdagabban és új él ményekre várva; «... üdvözlégy Moszkva csillogó drágakő" Hogyan lett volna jobb utaz ni — erről vitatkoztunk, amíj a vonat fáradhatatlanul vit bennünket tova a brianszk erdő végtelennek tűnő fái kő zött Azt mondta az egyii szomszéd, repülővel sokka jobb lett volna, mert akko , nem kell napokat utazni, D azért éppen úgy, mint a többi­ek, fáradhatatlanul ácsorgott az ablak mellett, nézve a to­vatűnő, egyforma és mégis változatos tájat. Órákig robog­tunk a Brianszki erdőn ke­resztül, megpróbáltuk odakép­zelni annyi hős partizántörté­net szereplőit. Néha apró há­zak bukkantak ki a fák közül, hogy aztán újra átadják íe- lyüket az ezüst derekú nyír­fáknak, helyenként az örök­zöld fenyőknek. A fák alján itt-ott fehérség csillant. Hó! Elébe mentünk a télnek, ön­kéntelenül is összóbbhúzta ma­gán az ember a kabátot, a jól fűtött vonatban. A nagy távolságok hazája ez az ország, a múlt és jelen érdekes találkozásaié. Robo­gunk az úton, egyszer csak balkézről újabb falu bukkan ki a fák közül. Egymáshoz bújva állnak a kis házak. Fa­lukat szürkére mosta az eső, — de tetőjükön televíziós an­tenna ágaskodik. Minél köze­lebb érünk Moszkvához, annál sűrűbben találkozunk ilyen falvakkal. S a kis házak kö­zött egyre többször találunK kimagasló kőépületeket: az ot­tani kolhoz iskolája, kultúr- háza az. Telik az idő, s már számít - gátjuk, mikor tűnnek fel Moszkva házai, faggatjuk a vonatkísérőnket, melyik olda­lon van az állomás, s ők tü­relmesen magyaráznak, hol oroszul, höl kerékbe törve a magyar nyelvet. Megértik iz­galmunkat, türelmetlenségün­ket. Es akkor, amikor már szinte belefáradunk a várako­zásba, feltűnik a Lomonoszov egyetem pompás, nagy épüle­te. Moszkva üdvözletét küldte elénk, s mi szívünkből üdvö­zöljük Moszkvát. Megérkeztünk másfél napos vonatozás után. A pályaudva­ron ismét zenével virággal, baráti öleléssel várnak ben­nünket. Moszkva népe üdvözli vendégelt. Kicsit fáradtak va­gyunk, indulunk is hamar szállásunkra, az Osztankinó Szállóba. De úgy látszik, a fáradtságnak az utazás a leg­jobb ellenszere, mert ahogy autóbuszaink közelednek a szálló felé, úgy élénkül fel a társaság. Nem győzzük kér­dezni tolmácsnőnket Tolmács­nőnk. Magduska azonban úgy­látszik edzett ember, mert győzi a felelgetést, nyugtatja az embereket: majd holnap mindent megnézünk. Megérkezünk a szállóba. A központtól elég messze van. állapítjuk meg. Számításunk szerint olyan 20—25 kilomé­terre, de azért még mindig nem voltunk a város szé­lén. Kényelmes, két-három ágyas szobákat kaptunk — mi, a há­rom Heves megyei asszony együtt maradtunk. — Szép volt a szoba berendezése, külön örültünk a rádiónak, a telefon­nak — igaz. a rádiót nem ér­tünk rá hallgatni, a telefon meg egyszer szólalt meg, akkor is úgy hajnali három óra táj­ban, s legnagyobb bosszúsá­gunkra idegen nyelven. Gyors tanulmányozás, aztán öltözés. mert indul a busz. be a városba, az Astoria Szállóhoz, ahol moszkvai tartózkodásunk alatt étkezünk. (Folytatjuk.) STOCKHOLM (AP) A svéd Eővárosban Gusztáv Adolf svéd király kiosztotta az 1959- es Nobel-díjakat. Az ez évi díj körülbelül ezer dollárral több a tavalyinál. A kitüntetettek az 1800 svéd korona (350 dol­lár) értékű aranyérem mellett 220 700 svéd korona (42 606 dollár) pénzösszeget kaptak. A fizikai Nobel-díjat dr. Emiliő Segre és dr. Owen Chamberlain közösen kapták. Mindketten a Kaliforniában levő Berkley-i egyetem taná­rai. A kémiai Nobel-díjat a prá­gai egyetem polarografikus in­tézetének vezetője, Jaroslav Heyrovsky professzor kapta, a kémiai analízis polarografi­kus módszerének kidolgozásá­ért. Eljárását világszerte hasz­nálják. Orvosi Nobel-díj: Severo Oshoa, spanyol származású amerikai tudós és Arthur Kom- berg (Egyesült Államok) kö­zösen. Irodalmi Nobel-dij: Salvato­re Quasimodo olasz költő. Az ez évi Nobel-békedíját Philip Noel-Bakemek (Nagy- Britannia), Oslóban adták át Kiosztották az 1959-es Nobel-díiakat OSLO (TASZSZ) Noel-Baker Nobel-békedíjas angol parla­menti képviselő Oslóban tar­tott sajtókonferenciáján kije­lentette, hogy a második világ­háború befejezése óta most a legjobbak a kilátások arra, hogy egyezségre jussanak a valóban ellenőrzött leszerelés ügyében. A Szovjetunió nagy darabon a nyugati hatalmak elébe ment a leszerelés kérdé­sében — mondta. A haladás érdekében meg kell választani a kedvező pillanatot, de nem szabad halogatni a leszerelési intézkedések végrehajtását. — Noel-Baker hozzáfűzte hogy a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül nem lehet leszerelési egyezményt kötni. Ezért nem tűr halogatást Kí­nának az ENSZ-be való felvé­tele. (MTI) Watkii harcias kinyil MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda kommentálja Harold Watkinson angol hadügymi­niszternek a londoni Guildhall- ben elhangzott beszédét. A kommentár megjegyzi: min­denki számára, aki csak egy kicsit is ismeri a NATO-straté- giai nyelvét, rögtön világossá válik, hogy ebben a beszédben a fegyverkezési verseny, min­denekelőtt pedig az atomfegy­verkezés új, messzemenő ter­veiről van ezó. Ha figyelembe vesszük Wat- kinsonnak az angol kormány­ban betöltött szerepét, nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a ködös kijelen­tések és az agressziós veszélyre való célozgatások mögött egy­értelmű felhivás rejlik a hideg­háború folytatására, a fegyver­kezési verseny politikájára, az idegen területeken levő tá­maszpontok megerősítésére. Watkinson felszólalása ismét alátámasztja, hogy a Nyugat bi­zonyos köreiben megvan a tö­hogy Magyarországon napról i napra jobb az élet. Nyugodt a 1 légkör, a nép bízik vezetőiben, i Az emberek jól élnek, jól öl- s tözködnek, jól táplálkoznak. ‘ Az állam nagylelkűen megbo- 1 csátott azoknak, akik nem kö­vettek el nagyobb vétséget az ; ellenforradalom idején, akiket i félrevezettek. A munkások, t akikkel találkoztam, nagyon j tájékozottak voltak az ameri- < kai eseményekben, s megtár- t gyalták velem az acélipari < munkások sztrájkját, öntuda- i tosak, határozottak. Utaimon < tapasztaltam, hogy az emberek 1 Hruscsov a Lvov-i autói; LVOV (TASZSZ) Nyikita Hruscsov a Lvov-i autóbuszgyár ] gyűlésén beszédet mondott, i Meggyőződésem, hogy biztosít­juk a békét — jelentette ki a szovjet kormányfő —, mégpe- • dig először is azért, mert a vi- . lágon minden ember békét akar. ( mmunista Párt Bizottsága ejezte ülését állandó növeléséhez, a falu igazi fejlődéséhez. , Meghallgatták Gustave An­sart referátumát a francia munkásosztály bérharcának fej­lődéséről, majd Raymond Guyot jelentést tett az európai kapitalista országokban levő kommunista és munkáspártok római konferenciájának mun­kájáról. (MTI) Az amerikai gyó NEW YORK (TASZSZ) Az i Egyesült Államokban a gyógy- szermonopóliumok önkényesen állapítják meg a gyógyszerek árát. Gyakran hétezer száza­lékos haszonkulccsal dolgoz­nak. Ezt a kérdést tárgyalta a szenátusnak a monopóliumok­kal foglalkozó albizottsága, amely több levelet ismertetett. Az egyik levélben ez áll: „öreg, beteg emberek va- ; gyünk. A mi utcánkban nyolc- i varian havi 100 dolláron aluli . nyugdijat kapunk. Havonta 30 „Magyarországon napról napra jobb az élet“ Arthur kaim amerikai író nyilatkozata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents