Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-08 / 288. szám

3 NEPCJSAg 1959. december 8., kedd Az osztrák sajtót és az egész Osztrák közvéleményt hetek óta izgalomban tartja egy tör­ténet, amely napjainkban ját­szódott le Ausztriában. Kati Korpits 18 éves parasztiányt, szülei akarata ellenére az Er- zsebet kolostorban beöltöztet­ték apácának és nem engedik haza. A kétségbeesett szülők­nek még azt sem engedik meg, hogy négyszemközt beszélhes­senek lányukkal. Dr. Kadrass fővikárius azt a javaslatot tet­te a szülőknek, hogy ismét láthatják a lányukat akkor, ha utólagos hozzájárulásukat adják a lánynak az apácarend­be való belépéséhez. A szülők most a bírósághoz fordultak. A középkori módszerekkel végrehajtott modem „apácafo­gás” előzményeiről és hátte­réről a Stimme der Frau című osztrák lap a következőket írja: Megismétlődik Diderot témája Denis Diderot, a nagy fran­cia gondolkodó, 170 évvel ez­előtt írt egy regényt, amely an­nak idején bejárta az egész világot. Címe: Az apáca. Le­írta benne egy fiatal francia leány életét, akit kényszerí­tettek arra, hogy apácává le­gyen. A katolikus egyház ellen emelt vád már akkor is fel­tűnést keltett, de időszerűsé­gét, úgy látszik, még ma sem veszítette el. Vajon itt is megismétlődnék a fiatal francia lány sorsa? És vajon nem számítana sem­mit a- szülők aKarata, amely­nek a gyermek hivatás- és pá­lyaválasztásánál döntően kel­lene érvényesülnie? Sőt, az osztrák családjog az apának e téren még különleges előjo­gokat is biztosít. Korpits gaz­da, aki egyébként istenfélő ember, nem élhet a jogával? Nem érvényesítheti akaratát lánya e létfontosságú döntésé­nél. A dolog már oda fajult, hogy az öreg ember Kénytelen joga­it az igazságszolgáltatás útján érvényesíteni. Amikor e sorok megjelennek, már tudjuk, mi történt a ferlachi járásbírósá- sági tárgyalás első napján. E tárgyalásról a nyilvánosság ki volt zárva, ezért a bíróság épü­lete előtt izgalmas jelenetek játszódtak le. Korpits Kati a tárgyaláson novícia-ruhában, egy nővér és a rendház jogtanácsosának kí­séretében, jelent meg. A csend­őrség nem engedte, hogy a szülő és gyermeke beszéljen egymással, sőt Kati ikertest­vérét be sem engedték a tár­gyalásra. A sajtó képviselői­nek az volt a benyomása, hogy az ifjú lány teljesen környeze­tének befolyása alatt állt. Az egész tárgyalás alatt egy arc­izma sem rándult meg, még akkor sem, amikor édesanyja idegösszeroppanással öntuda­tát vesztette. A tárgyalás öt óra hosszat tartott, végül is elnapolták. Bírósági ítélet még nincs, de az anyák már ítélkeztek és ez így szól: egy fiatal teremtést el akarnak szakítani szüleitől és erős befolyást gyakorolnak rá, hogy olyan életpályát vá­lasszon, amelyet sohasem kí­vánt. Mintha egy középkori törté­netet olvasnánk, úgy hangzik a szépséges Korpits Kati szo­morú sorsának históriája. Fo­golyként, kolostorfalak Közé zárva kellene leélnie életét, pedig a szülők és a testvérek tudják és állítják, hogy soha még célzást sem tett arra, hogy apáca akarna lenni. A klagen­furti Erzsébet kolostor Kapui mégis zárva maradnak. A rendfőnöknő és illetékes fel- sőbbsége kitart amellett, hogy a lány maga kérte a rendbe való felvételét és addig nem kíván szüleivel találkozni, míg ezek nem adják beleegyezésü­ket elhatározásához. Van rá eset, hogy lányok — főleg falusi lányok — valóban saját elhatározásból „vonul­nak kolostorba”, de Korpits Kati esetében ez nem áll fenn. Az előzmények: Ez év április 1-én egy csinos bamahajú lány állt anyjával a klagenfurti Erzsébet kolostor kapuja előtt. Seelből, egy kis karinthiai községből jöttek, ahol az emberek minden va­sárnap templomba mennek és mindenki igyekszik jó ember — vagy mint ők mondják — jó keresztény lenni. A szülők örültek, amikor megtudták, hogy lányuk a klagenfurti Kolostorba kerülhet és ott hat hónapig főzni tanulhat. Kati, aki kissé bátortalan természetű volt, bevonulása előtt még egyszer végighall­gatta anyja intelmeit és taná­csait, majd becsukódott mö­götte a-rendház kapuja Szülő és testvér azzal vigasztalta magát, hogy jó helyen van, ott nem történhet baja. Otthon, a háztartásban és a család külön kis világában azonban hiányzott Kati, helyfe az étkezésnél üresen maradt. Néhány hónap múlva, augusz­tus 19-én meglátogathatta szüleit. „Augusztus 30-án le­járt a hónap, gyere haza” — mondta Korpits mama. „örülök, ha már kint leszek e falak közül” — válaszolta Kati. Augusztus 30-án, az anya és Kati ikertestvére Klagenfurtba utazott, hogy hazahozzák Ka­tit. A konyhában nem talál­ták. „Hol van?” — kérdezték a nővéreket. Ezek kitérő vá­laszt adtak és bevezették őket egy szobába, ahová nemsokára a fiatal lány is belépett. — Kati! — kiáltott fel az anya. Ez a lány, aki a novíci­ák ruhájában volna, az ő Ka­tija? Az ő gyermeke, aki so­hasem beszélt arról, hogy 6 apáca akar lenni. A törékeny, minden • tagjában reszkető te­remtés akkor összerogyott. „Mama!” Ez volt az egyetlen szó, amit anyjának válaszolt. A szülők könyörögnek Kati bent maradt a kolos­torban. A szülők és testvérék kérték a főnöknőt, hogy be­szélhessenek vele, mert lehe­tetlennek tartották, hogy ön­ként állt be apácának. Amikor viszontlátták, apácákkal volt körülvéve, szótlanul, szomorú­an, láthatóan megfélemlítve sütötte le szemeit. Az egész család kétségbe van esve, mert Katit a mai na­pig sem tudták a kolostor falai közül kiszabadítani. Mikor Korpits papának egyszer sike­rült valahogy a kolostorba be­jutni és ott hangosan kiáltva, de eredménytelenül hívta lá­nyát, rendőrökkel vezettették ki. A küzdelem Katiért változat­lanul folyik tovább a szülők és a rend, az otthon és a kolostor között. Az egyházi hatóságokat hidegen hagyja a kétségbeesett szülők segéiykiáltása. Korpits tehát a bírósághoz fordult. A közvélemény Mindenütt a 18 éves Kati szomorú történetéről beszélnek. ..Szinte lehetetlen, hogy ma ilyesmi megtörténhet—mondot­ták a klagenfurtiak, amikor hallották az esetet és a bé­csiek, amikor az újságban ol­vastak róla. Mikor a napokban Korpits papa és mama még egyszer megkísérelte, hogy láthassák lányukat, a kolostor kapuja előtt nagy embertömeg gyűlt össze. Az emberek felháborod­va látták, hogy az előcsarnok­ban a 68 éves öreg gazda szi­gorú, kérlelhetetlen arcú em­berek előtt térdre rogy és kö­nyörög: „Adjátok vissza a lá­nyomat!” A válasz: hűvös tekintetek, hideg szívek. Csak a kolostor lelkésze szólalt meg: „A noví­cia nem kívánja szüleit látni és beszélni sem akar velük”, Korpitsné szívrohamot ka­pott és összeesett. Amikor ma­gához tért. maradék erejével a kapuban összegyűlt emberek­hez vánszorgott: „Segítsetek már, hogy újra enyém lehessen a gyermekem!” A tömeg felzúgott és beha­tolt a kapun. Ekkor jött a rendőrség, és — az erősebb volt. Korpits Kati pedig hordja a novíciák fátylát, amelynek szö­vedéke leheletfinom, mégis fé­lő, hogy összenyom egy egész családot. N. Sz. Hruscsov elutazóit hazánkból (Folytatás az 1. oldalról) Testvéreim! A legjobb érzések­kel térek vissza Moszkvába. A Magyar Szocialista Munkáspárt nemrég befejeződött kongresz- szusa kifejezte egységüket, az önök szervezettségét, azt a har­ci szellemet, amely valameny- nyiüket eltölti. Ez örömmel tölt el bennünket is. Erősít ben­nünket, erősíti azt a tudatun­kat, hogy’ ügyünk legyőzhetet­len. A szocialista országok kéz a kézben, erőteljesen, vidáman haladnak együtt a közös úton: a szocializmus építése útján a kommunizmus felé. — Kedves barátaim! Kedves budapestiek! Kedves elvtársakI Ahogy mondják: mindenütt jó. de legjobb otthon. Azután meg. az embernek tudnia is kell. hogy mikor kell hazamennie. (Derültség.) Most távozom, de tudom, hogy még sokszor talál­kozunk. mert meggyőződésem az. hogy engem még meghívnak ide. (Nagy taps.) Azt mondom tehát: a viszontlátásra. Viszont­látásra, kedves barátaim! Sike­reket kívánok önöknek, menje­nek tántoríthatatlanul előre, harcoljanak bátran a kommu­nizmus ellenségei ellen. Haiad- iunk együtt, a marxizmus-—le- ninizmus zászlaia alatt a kom­munizmushoz. ( Hosszantartó taps.) N. Sz. Hruscsov szavait ha­4 talmas lelkesedéssel fogadták az egybegyűltek. N1. Sz. Hrus­csov ezután a pályaudvar indu­lási csarnokába ment. ahol szintén több száz, főnyi fővárosi dolgozó gyűlt össze’ búcsúztatá­sára és szeretettel köszöntötte. N. Sz. Hruscsov kezet rázott a búcsúztatására megjelent sze­mélyiségekkel, majd beszállt a különvonatba. Útjára elkísérte Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Gáspár Sándor, a Polilikai Bi­zottság póttagja is. N. Sz. Hrus­csov az ablakból még egyszer szeretettel köszöntötte a bú­csúztatására megjelenteket, majd a vonat kigördült a pá­lyaudvarról. (MTI) A testvér párták küldöttségeinek vasárnapi látogatása Az MSZMP VII. kongresz- szusán részt vett lengyel párt­küldöttség Ignacy Loge-So- winskinak. a Lengyel Egyesült Munkáspárt politikai bizottsá­ga tagjának vezetésével vasár­nap Veszprém megyébe láto­gatott. A lengyel vendégek \a Zirc melletti akiipusztai Haj­nal Tsz-t keresték fel elsőnek, majd vasárnap délután a Bala- tonaligai Állami Gazdaságba látogattak el. E ricso Sztajkov, a Bolgár Kommunista Párt politikai bi­zottságának tagja, a Bolgár Hazafias Arcvonal elnöke, Ra- denko Vidinszki, a BKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályveze­tője, Jancso Georgier, a hasziko- voi területi pártbizottság első tit­kára és Kros Krasztyu Sztoj- csev, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete, az MSZMP VII. kongresszusának bolgár küldöttei, vasárnap Ba­ranyába látogattak. A megyei pártbizottság vendégeit Palkó Sándor, a megyei tanács VB- elnöke fogadta. Együttesen mentek Harkányba, — amelyet 15 évvel ezelőtt bolgár har­cosok szabadítottak fel és meg­koszorúzták a bolgár hősök sír­emlékét. Jancso Georgier, a küldöttség tagja, 1945-ben ma­ga is részt vett a Harkány kö­rüli harcokban. A harkányi Baranya szállóban adta át Pal­kó Sándor a kedves vendégek­nek a megyei pártbizottság ajándékát, a pécsi Zsolnay Porcelángyár 100 éves, muzeá­lis értékű tárgyait. Ezután a történelmi nevezetességű Sik­lóson áthaladva, ellátogattak Villányba, ahol a híres pince- gazdaságot tekintették meg. A Koreai Munkapárt kül­döttségének tagjai vasárnap délután a Vörös Zászló Ér­demrendjével kitüntetett abád- szál óki Lenin Termelőszövet­kezetbe látogattak el. A vendégek megtekintették a termelőszövetkezet gazdaságát, majd a szövetkezet tagjai ajándékokkal kedveskedtek a látogatóknak. Lassan megindul az élet Fréjus-ben FRÉ JUS (MTI): Fréjus-ben, a borzalmas gátkatasztrófa által sújtott Dél-Franciaország-i vá­roskában vasárnap is teljes erő­vel folytatódtak a mentési és a helyreállítási munkálatok. Nem teljes adatok szerint száz lakó­ház — többek közt egy egész utca —, teljesen elpusztult, több mint hétszáz pedig súlyo­san megrongálódott. Az élet lassú megindulásának jeleként vasárnap ismét kinyi­tottak az üzletek, a kávéházak és néhány autóbusz is közleke­dik már a városban. Megindult a postai szolgálat is. Esetleges járványok elkerülé­sére a hatóságok elrendelték, hogy az ezután előkerülő holt­testeket lefényképezés után azonnal el kell temetni. A hoz­zátartozók a fényképek alapján állapíthatják meg a személy- azonosságot. Vasárnap a mentőalakulatok újabb holttestekre bukkantak a városban és a Riviera mentén. A hatalmas erővel lezúduló víztömeg nyilvánvalóan többe­ket a 70 kilométerre levő ten- most kezdi ezek holttestét part- gérbe sodort és a hullámverés ra vetni. Veszedelmes német aknákat fárt fel a gátszakadás FRÉ JUS (MTI): A katasztró­fa okának felderítésére indult tüzetesebb helyszíni vizsgálat megállapította, hogy a roppant erejű gátszakadásnál a víz több olyan fel nem robbant aknát mosott ki a földből, ame­lyeket még a második világhá­ború ideién ástak el a németek ezen a vidéken. A hatóságok — újabb szerencsétlenségtől tart­va —. a Malpasseti gát közvet­len környékét elzárták a közön­ség elől — jelenti a Reuter. A francia belügyminisztérium legújabb közleménye szerint eddig 323 holttestet találtak a katasztrófa sújtotta vidéken, de félő, hogy a halálos áldozatok száma ennél sokkal több lesz. Az eltűntekről pontos számada­tokat a hatóságok még nem ad­tak ki. Leotard, fréjusi polgár- mester közölte, hogy a várus temetője teljesen megtelt és a város vezetőségének most új temetőről kell gondoskodnia. A város kétezer lakosa vált haj­léktalanná. Az országos gyűjtés vasárnap estig négymillió dollárnyi ösz- szeget eredményezett. A francia kormány elrendel­te. hogy a katasztrófa ügyében megindult vizsgálatról készülő jelentést két hónapon belül hozzák nyilvánosságra. (MTI) Szibéria a világ leggazdagabb vidéke SOKAN úgy képzelik Szibé­riát, mint a civilizációtól el­szakadt, istenhátamögötti vi­déket, amely legfeljebb egzo­tikumával vonz. Mi is az a Szibéria? Óriása terület, amelyen Afrika nagy része elférne. Az Ural hegy­ségtől a Csendes-óceánig s az Északi Jeges-tenger partjaitól a kazak sztyeppékig terjed: te­rülete tízmillió négyzetkilomé­ter. Itt van az Antarktisz után a Föld második hideg-pólusa, az örök fagy talajának övezete: a megfagyott talajréteg helyen­ként 800 méter vastag. Észak- Szibériában több mint 9 hóna­pig tart a tél. a hőmérséklet olykor — 65 C fok alá süly- lyed, s a fagyokat csaknem mindig vad hófcrgetegek kísé­rik. Tavasz és ősz nincs, a szá­raz nyár hirtelen köszönt be és gyorsan elmúlik. Dél-Szibériá- ban azonban most, hála a szov­jet ember kitartó ihunkájának. szőlő, dinnye, körte, citrom és más szubtrópikus gyümölcs te­rem. Szibéria a világ leggazdagabb vidéke. Földjének méhében a Mengyelejev-táblázat vala­mennyi eleme megtalálható. A Kuznyecki-medence, az irkut- szki terület északi és a novo- szibirszki terület déli része sok milliárd tonna szenet rejt. A Szájává hegység nyúlványaiban és az Altájban olyan gazdag fémtartalmú vasércet bányász­nak, hogy dúsítás nélkül küld­hető a kohóba. A világhírű Kuznyecki kohóművekben ter­melt nemesacélt, kitűnő hen­gerelt árut és nyersvasat a vi­lág számos országába szállít­ják. Berezovában földgázt ta­láltak, s most épül .a hatalmas gázkombinát. Nem messze at­tól a helytől, ahol az Angara a Jenyiszejbe ömlik, a közel­múltban vaslelőhelyre bukkan­tak. A több mint fél kilométer kiterjedésű érctelep 50 méter mélységbe nyúlik. Ezt a ritka lelőhelyet Angara-Pitszkij-nék nevezték el. Itt a bányászás helyett exkavátorokkal terme­lik ki az ércet, ezért a szokott­nál jóvar olcsóbb lesz. A krasz- nojarszki vidék és Nyugat-Szi- béria gyáraiban nagy mennyi­ségű alumíniumot termelnek. SZIBÉRIA nemesfémekben — platinában, aranyban, ezüst­ben — is gazdag. Jakutiában aránylag nemrégen, rendkívül gazdag gyémántmezőt fedeztek fel. A gyémánt nemcsak a Föld legdrágább és legkeményebb, de legritkább köve is. Az egész világon évente alig több, mint húszmillió karátot, vagy­is négy tonnát termelnek ki belőle. Ennek 85 százalékát a dél-afrikai gyémántmezők ad­ják, A szovjet ipar eddig ál­landó „gyémántéhségben” szen­vedett. Most gyémántot is ta­láltak. Az örök fagy birodal­mában akadtak rá, az Északi Sarkkör táján, ahol nemrégi­ben még csak medvék és far­kasok tanyáztak. Mindaz, ami-itt épül — gyár vagy magtár — a helyi erőfor­rásokon. a felkutatott nagy készleteken alapszik. A Kuznyecki-medence két hatalmas kohóműve szolgál alapul a Szovjetunió nagysá­gára nézve harmadik — az uráli és a zaporozsjei után kö­vetkező — nagy kohászati bá­zisának. A hőerőművek olcsó szénnel dolgozhatnak itt. A fo­lyók arculata is megváltozik. Bratszkánál üzembe helyezik a világ legnagyobb, három és fél millió kilowatt kapacitású ví­zierőművét. A Jenyiszejen tel­jes erővel folyik egy még na­gyobb: a krasznojarszki vízi­erőmű építése: ez több mint négymillió kilowatt kapacitású lesz. Szibériában tehát több villamosenergiát termelnek majd, mint bármelyik európai országban. SZIBÉRIA, a kimeríthetet­len lehetőségek és hatalmas erőforrások országa, napról napra fejlődik, és híven tük­rözi a Szovjetunióban végbe­menő kommunista építés le­nyűgöző arányait. Az olasz pártküldöttség az írószövetségben Az MSZMP VII. kongresz­szusán részt vett olasz párt­küldöttség vezetője, Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Carlo Parodi, a Köz­ponti Bizottság tagja vasárnap délután ellátogattak a Magyar írók Szövetsége székházába, ahol a magyar kulturális és tudományos élet képviselőivel találkoztak. A küldöttséget Benke Valéria. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, művelődésügyi miniszter kí­sérte. A vendégeket Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke üdvözölte, majd Gian­carlo Pajetta beszélt az Olasz Kommunista Párt jelenlegi fel­adatairól, harcairól. Kongresz- szusi benyomásairól elmondot­ta: Mély benyomást gyakorolt az olasz küldöttségre az MSZMP VII. kongresszusa, — Rendkívül érdekes volt az önök kongresszusa, — mondotta —, sőt azt is mondhatnám, hogy megható volt. Nyíltan, teljesen őszintén beszéltek a kongresszusi küldöttek. Az MSZMP VII, kongresszusa zárószavaiban pedig több olyan dolog volt, ami bennünket is nagymértékben érdekelt, s amit munkánkban hasznosítha­tunk. Nemcsak a beszámoló embersége, szívből jövő őszin­tesége hatott ránk. hanem po­litikai értéke is. Nagyon tet­szett az a mód. ahogyan Kádár elvtárs az ellenséges, helyte­len nézetekkel vitázott. Ezután G. Pajetta válaszolt a jelenlevők kérdéseire. A ta­lálkozáson részt vett. több ne­ves író. művész, tudós, képző­művész, továbbá a kulturális és tudományos élet számos képviselője. (MTI) Jugoszláv lapok az MSZMP kongresszusáról BELGRAD (MTI): A jugosz­láv lapok vasárnapi számuk­ban rövid ieientésekben foglal­koznak az MSZMP VII. kong­resszusának pénteki és szom­bati eseményeivel. A Borba is­merteti a megválasztott Politi­kai Bizottság tagjainak névso­rát. A. Politika beszámol arról, hogy az MSZMP vezetői fogad­ták az SZKP Budapesten tart- tózkodó küldöttségét, élén N. Sz. Hruscsovval.

Next

/
Thumbnails
Contents