Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Befejezte tanácskozását a párt kongresszusa AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA X. évfolyam, 287. szám ARA: 60 FILLÉR 1959. december 8., vasárnap A pártkongresszus szomba­tion délelőtt zárt ülést tartott, > a napirend szerint megválasz­> tótták a Magyar Szocialista ! Munkáspárt Központi Bizott­> ságát és revíziós bizottságát. A. > Központi Bizottság ezután »ülést tartott és megválasztotta > tisztikarát. A kongresszuson ■ezután Kádár János elvtárs I mondott zárszót: Tisztelt kongresszus! Kedves íelvtársak! Kedves elvtársnők! ! A kongresszus folytatólagos í ülését megnyitom. Jelentést te­> szék a kongresszusnak arról, hogy a Központi Bizottságot és í a revíziós bizottságot pártunk ! szervezeti szabályzatának elő­írása szerint megválasztottuk. A Központi Bizottság és a revíziós bizottság megválasz­tásánál szükségesnek tartom megemlíteni: jelölőbizottsá­gunk abban a helyzetben volt, hogy elvi engedmény nélkül — a Központi Bizottság minden­egyes eddigi tagját újból je­lölhette. A revíziós bizottság- ságnál hasonló helyzet volt: egy tag kivételével, aki köz­ben diplomáciai küldetésben külföldre került és ott dolgo­zik, valamennyi eddigi tagot megválasztották. örvendetesnek tartjuk, hogy a 667 szavazati joggal rendel- I kező elvtársak közül 645, te­hát óriási többség, minden vál­toztatás nélkül, egyhangúlag jóváhagyta a jelölőbizottság javaslatát, továbbá, • hogy • Központi Bizottság tagjai kö­zül, aki a legkevesebb szava­zatot kapta, az is mindössze 5 ellenszavazatot kapott. Megíté­lésem szerint, ebben a válasz­tásban is nagyszerűen kifeje­zésre jutott pártunk elvi, po­litikai egysége. (Nagy taps.) Engedjék meg .hogy felol­vassam a Központi Bizottság és a revíziós bizottság megvá­lasztott tagjainak nevét. A Központi Bizottság rendes tagjai közé bev^'n— totta a (Folytatás az 5. oldalon.) » Pártunkban teljes az egység minden lő kérdésben Kádár János zárszava az első két napirendi ponthoz Kádár János bevezetőben rá­mutatott arra, hogy a Közpon­ti Bizottság beszámolóját kö­vető háromnapos vitát a világos állásfoglalás, a kommunista kritikai szellem, az elvi bátorság jel­lemezte. Valamennyi felszó­laló kifejezte: pártunkban tel­jes az egység minden fő kér­désben. — Pártunk VII. kongresszus® tehát helyesli azt az irányvo­nalat, amelyet az elmúlt há­rom esztendőben követtünk — mondotta Kádár János —, s egyben az eddig követett irányvonal határozottabb, kö­vetkezetesebb és lendületesebb folytatását kívánja. (Nagy taps.) A kongresszuson több mint harminc testvérpárt kül­dötte szólalt fel, köztük Hrus­csov elvtárs. Kifejezésre jut­tatták, hogy pártunk vonalát marxista, kommunista vonal­nak tartják, politikáját helyes­ük, sőt ami ennél még több is, sfsolidárisak vele. (Nagy taps.) Ez pedig számunkra rendkívül fontos dolog, mert testvérpártj aink küldöttei sze­mélyében valójában a nemzet­közi munkásosztály van jelen a kongresszusunkon és mond vé­leményt politikánkról. (Nagy taps.) — Valójában olyan érzése van az embernek, hogy az élet, a magyar nép egyre in­kább Mteljestilő, gazdagodó, fényesen áramló új szocialista élete hullámzott itt a kong­resszus termeiben, s ennek az ezerszínű, gazdag életnek ered­ményei, fogyatékosságai kerül­tek szóba. Ez helyes is, jó is. Az elhangzott felszólalásoknak nagy fontosságot tulajdoní­tunk. Nekem tehát volna egy javaslatom. Kérem a kongresz- szust: j áruljon hozzá, hogy az újonnan megválasz­tott Központi Bizottság a vita anyagából gyűjtse csoportokba az egyes kérdéseket és juttassa el illetékesekhez. Azt hiszem, jogos kívánság, hogy ezeket vizsgálják meg. és rövid időn belül adjanak rájuk érdemi választ. Az érdemi válasz ese­tenként lehet olyan, hogy a felszólaló elvtárs kívánsága, észrevétele, kritikája nem volt helytálló. Előfordult ilyen már a történelemben, sőt még itt a kongresszusi teremben is. A javaslatok, észrevételek több­sége azonban olyan, amelyekre világos, határozott választ kell kapnia a Központi Bizottság­nak. Az sem nagy baj hogy a válasz nem egy önkritikus le­vél lesz, hanem megfelelő és jó intézkedés. Azt is elfogadjuk. (Nagy taps.) Kádár János ezután a vitá­ban is érintett néhány fő kér­déssel foglalkozott. — Az iparban, a mezőgazda­ságban, a kereskedelemben, a külkereskedelemben is az a fontos most, hogy jobban ki­használjuk a lehetőségeket: ad­junk nagyobb lendületet a szo­cialista építőmunkának; fej­lesszük népgazdaságunkat, s ezzel teremtsünk reális alapot a dolgozók életszínvonalának további rendszeres emeléséhez és vigyük.előbbre harcunk köz­ponti és fő feladatát, a szocia­lista társadalom építését. Erről van szó hónapok óta pártösz- ■Bejöveteleken is, a dolgozók más tanácskozásain ís. A kong­resszus tehát, nagy on helyesen és nyomatékosan húzta alá a gyorsabb előrehaladás fontos­ságát — állapította meg Kádár János és kiemelte: döntő a termelékenység fejlesztése. Nem akarom ezt részletezni. Csak a vita alapján emlékezte­tem az elvtársakat arra — Ne­meskéri elvtárs mondta el —, hogy a Lenin Kohászati Mű­vekben 13 százalékos javulást értek el ebben az évben. Ör­vendetes dolgot közölt velünk a Középdunántúli Szénbányá­szati Tröszt igazgatója, Hidasi elvtárs is; náluk az elmúlt év­ben 11 százalékkal emelkedett a termelékenység. Közleménye­ik részben eltértek az ipar más ágazataitól, de céltudatosságuk példa a termelés minden vona­lán do’gozó elvtársaik számára. A Lenin Kohászati Művekről tudjuk, hogy ott immár két és fél esztendeje a termelékeny­ség növelésére összpontosítják a figyelmet, szinte a fillére­kért is harcolnak és megkere­sik a helyes módszereket. A következetes, körültekintő munka meghozza eredményét, igen fontos kérdést emlitettmeg — szerintem nagyon helyes fo­galmazásban — Szőcs elvtárs, salgótarjáni mérnök. Azt mondta, hogy a szakemberek, a mérnökök, a technikusok, sőt a munkások is úgy néoe­és a mezőgazdasági termelés fejlesztése — folytatta Kádár János. Annyi szó esett róla, hogy egyes budapesti küldöt­tekben mar az a gondolat is felvetődhetett; Mj ez? Mi va­gették uj ötéves tervezetün­ket, mint alapjában helyes, megvalósítható célt. Nem volt azonban a legszimpatikusabb számukra, hogy a műszaki színvonalat — és ezzel *a ter­melékenységet — nem elsősor­ban új gyárak építésével fej­lesztjük, hanem a meglevő gyárak és berendezésék újjá­építésével; korszerűsítésével. Világos, hogy ez a nehezebb út. Ennek ellenére helyes és jó az, hogy így foglalnak állást emberek. Bizonyos ugyanis, hogy azok, akik azt mondják: „Bár köny- nyebb lenne új gyárakat épí­teni és azokat új gépekkel fel­szerelni — és ennek talán job­ban is örülnének — mégis he­lyeseljük, hogy a mi viszo­nyaink körött a kissé nehezebb, de az ésszerű megoldást vá­lasztjuk" — az ilyen emberek tudatosabban, határozottabban dolgoznak majd a végrehajtá­sért is. Nem mindig annak az embernek a munkája ér a leg­többet, aki — meg se hallva a mondat másik félét — az első szóra felugrik és azt mondja: „Hurrá!" Ügy van! Helyes! Mindenben egyetértünk!" — hanem azé, aki meghallgatja a párt szavát, gondolkodik rajta, és utána azt mondja: helyes­lem, egyetértek vele, végre­hajtjuk. lami mezőgazdasági komgresz- szusra tévedtünk? (Derültség.) Elvtársak! A dolog úgy áll. hogy ez nem mezőgazdasági kongresszus, ez pártkongresz­4 kongresszuson is központi kérdés volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése szus, de azért jó azt világosan látni: egész partunk előtt most a mezőgazdaság szocialista átszervezése a döntő kér­dés, s ez nem könnyű dolog, ez bo­nyolult harci feladat. Ismere­tes, hogy iparunk termelése a kapitalista időkhöz képest mir 350 százalékos szintre emelke­dett, a mezőgazdaság pedig még csak 115 százalékra. Ha azt akarjuk, hogy az egész népgazdaság előbbre jusson, akkor feltétlenül előbbre kell haladnunk a mezőgazdaság­ban, emelni kell a mezőgazda- sági termelés színvonalát is. Ez másképp nem lehetséges, csak a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése útján. Néhány hónappal ezelőtt itt járt és megtisztelt látogatásával egy Alsop nevű nagyhírű amerikai újságíró. Nem különösen ba­rátja a kommunizmusnak, de valami oknál fogva érdeklődik iránta. (Derültség.) Beszélget­tünk többek kötött a mezőgaz­daságról is. Szóba került ter­melőszövetkezet- mozgalmunk helyzete. Mondom neki: nézze, mi most mindenkivel beszélge­tünk, olyannal is, aki egyetért velünk, olyannal is, aki nem ért velünk egyet. Magával is beszélgetünk. Ügy vagyunk, ha valaki okosabbat és jobbat tud mondani annál, amit mi a fe­jünkbe vettünk, hajlandók va­gyunk azt elfogadni. Ügy látjuk azonban, nem nyugodhatunk bele, hogy maguk ott Ameri­kában a farmjaikon 80—90, sőt még ennél is magasabb száza­lékos gépesítéssel termeljenek a mezőgazdaságban, mi pedig itt, ősrégi kapával, kaszával, ekével dolgozzunk. Nekünk Vannak olyan titkos ambíció­ink. hogy egyszer mi is utolér­jük magukat. — Nem lehetünk meg mező­gazdasági nagyüzemed; nélkül. Voltak itt grófi nagybirtokok, tőkés nagybirtokok. Vagy visz- sza kellene tehát hívnunk a grófokat, intézőket, nagybirto­kosokat és megkérni: légyénél: szívesek kicsit nagyüzemi ala­pon gazdálkodni — vagy ne­künk magunknak kell létre­hozni a szocialista nagyüzeme­ket. A magyar népnek valaho­gyan nem szimpatikus az, hogy visszahozza a grófokat, meg a nagybirtokosokat, az ispánokat, meg a csendőröket. Inkább a termelőszövetkezeteket fogjuk megcsinálni. Mást nem tudunk ténni. Ér­dekes. hogy Alsop -— bár ezt cikkébe nem vette be (Derült­ség.) — azt mondta, hogy: én tulajdonképpen értem is ma­gukat. Hogyan is áll a helyzet va­lójában ezzel a mezőgazdaság­gal? Nem tudom pontosan, mi­kor konstruálták meg a Pan- nónia-motor legújabb típusát, de nem hinném, hogy sokkal több mint másfél esztendeje. És már magam is láttam a kö­zelmúltban, hogy az egyik pa­rasztember a legújabb típusú Pannonia-motorral, vállán ka­pával indult ki a földre. (De­rültség.) Elgondolkoztam, mi­kor is találták fel azt a kapát. Nehéz lenne pontosan kiszámí­tani, mert akkor még nem volt „Újítási Hivatal", meg „Szaba­dalmi Hivatal”, de az biztos, hogy jó régen feltalálták, né­hány ezer esztendeje. A pa­rasztnak személyes ügye az, hogyan jut ki a munkahelyé­re — mint ahogyan ez min­denkinek személyes ügye —, de tény, hogy ma már a leg­modernebb technikával is ki­juthat. Hiába, két és fél, vagy három kilométerre még se re­pülővel se helikopterrel nem lehet közlekedni —, az ilyen távon a Pannonia-motor a legmodernebb technika. Ugyan­akkor a társadalmi fontosságú tevékenységéhez, a termeléshez ki tudja hány ezer éves kapái visz a vállán. Ez nem normá­lis helyzet, elvtársak. Ha az il­lető parasztember gondolkodik, neki is meg kell ezt érteni. Azt könnyebben viselhetné el a társadalom, ha a parasztem­ber két derék lábán ballagna ki másfél kilométerre a földre, de ott aztán a legkorszerűbb traktorokkal, meg ekékkel kez­dene dolgozni. Van itt tehát rengeteg meggyőző érv, csak élnünk kell velük. A továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy a Központi Bi­zottság a múlt év végén meg­vitatta a termelőszövetkezet; mozgalom helyzetét és megál­lapította, megvannak a politi­kai és gazdasági lehetőségek ahhoz, hogy előre lépjünk. — Márciusban aztán — foly­tatta — kezdődtek olyan „filo­zófiai” jellegű viták, hogy a bekövetkezett fejlődés lépés volt. vagy ugrás. (Derültség.) Azt hiszem, akár lépés volt, akár ugrás, országos értelem­ben feltétlenül előrelépés, ha­tározott és jelentékeny előrelé­pés volt. és nem volt semmi­féle ugrás. Az a véleményünk: jelenleg is olyan a helyzet, hogy ismét lehet egy lé­pést előre tenni, ha értel­mesen és jól oldjuk meg ezt a feladatot. Már a XXI. kongresszuson — amikor az önök nevében fel­szólaltam — bevettem a felszó­lalásomba, hogy mi a magunk körülményei szerint mehetünk előre; ha csak lépésre telik az erőnkből, akkor nem ugorha­tunk, mert könnyen árok kö­zepébe ugorhatunk, ahelyett, hogy előre lépkednénk. Még a meísében is azt mondják a legénynek — amikor a király­lány kezét akarja elnyerni hogy háromszor kísérelheted meg a találós kérdés megfejté­sét. (Derültség.) Tudják az elv­társak — és ez már nem tréfa —, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom esetében a mi pán­tunk és a mi népünk most harmadszor indul meg a felfelé vezető úton és ennek az út­nak többé nem szabad megtör­nie a mi hibáink miatt. — Már a mostani őszi fej­lesztés kezdetén is vannak bi­zonyos eredményei;: körülbelül két hét alatt mintegy 11000 paraszt lé­pett be a termelőszövet­kezetekbe, 60 000 hold földdeL Az indulás tehát biztató. Meg­fogadtam, nem mondom meg, melyik megye mennyivel ment előre, mert ha e téren valami rossz értelemben .vett rivali­zálás indulna meg, teljesen el lehetne rontani az egyébként kínálkozó lehetőségeket. Jelen­legi adottságaink értelmes ki­használásával ebben a gazda­sági évben — úgy gondoljuk, hogy főként márciusig tart ná­lunk a fejlesztés — olyan lé­pést tehetünk előre, amellyel a szocialista elem már döntő fölénybe kerül mezőgazdasá­gunkban. Mi azt ajánlottuk és ajánljuk az elvtársaknak, ve­gyék figyelembe a lehetősége­ket, s kommunista forradalmár módjára gondolkozzanak. Sem­miféle országos fejlesztési szá­mot nem határoztunk meg. Azt ajánljuk, hogy a megye felelős emberei időnként — amikor egy bizonyos munkát elvégez­tek — álljanak meg egy ki­csit, vizsgálják meg, hol tar­tanak elképzeléseik végrehaj­tásában, tárgyalják meg a ta­pasztalatokat és azok figyelem­bevételével dolgozzanak to­vább. Elvtársak! Ez a körül­tekintő, gondos mérlegelés el­kerülhetetlen, mert különben egyes megyéinkben esetleg el­követhetjük azokat a hibákat, amelyeket országosan elkerül­tünk. Amikor egy-egy szakasz után számbaveszik majd a ta­pasztalatokat. áttekintik az el­végzett munkát, látni fogják, hogy az egyik helyen könnyeb­ben megy a dolog, gyorsab­ban halad előre, mint ahogy azt feltételezték. Ilyen eset­ben ki kell használni a lehe­tőséget;, mert a kínálkozó adottságokkal nem élni — bűn a szocialista forradalommal szemben. A másik helyen, a másik falu­ban valamilyen különleges kö­rülmény miatt talán nehezeb­ben mennek majd a dolgok, s akkor nagy kárt lehet csinál­ni, ha mereven ragaszkodnak valamiféle előzetes elképzelés­hez. Ez az egyik, amit kérünk. A másik íredig: a munka egyes szakaszai egymáshoz kapcsolódnak a szervezés és a megszilárdítás vonatkozásá­ban is, és erre is ügyelni kell. — Emlékeznek rá. hogy egy évvel ezelőtt azt mondtuk, nem lehet a termelőszövetke­zeti mozgalmat úgy szervezni, hogy előbb építsük fel a ter­melőszövetkezet központját, a melegházat, vagy a disznóólát és utána hívjuk oda az egyé­nileg dolgozó parasztokat; le­gyetek szívesek, sétáljatok be a termelőszövetkezetbe. Ez a felfogás komolytalan. A rendes parasztemberek nem is így képzelik el az életet. Az anyagi eszközök előzetes biztosítási nem lehet feltétele a szocia­lista fejlesztésnek. Egy előfel­tétel van: a politikai és társa­dalmi előfeltétel. Ha az nem (Folytatás a 2, oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents