Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
6 nbpüjs ao 1959. december SS., péntek PATAKY DEZSŐ versei: Sul<ULLmi£ 1944. december 24-én Sopronkőhidán a nyilasok kivégezték Pataki Istvánt, a fiatal kőbányai munkást és kommunista elvtársait. Mindig emlékezni fogunk rájuk, — mártírokra. t'jjeJ nem ér el az álom, mert éjjel riaszt a magány, vonuló emberek menetét látom: jaj, mindegyiknek véres lyuk a nyakán! Egymást szorítják az ujjak egymást erősíti a váll egyszerre mozdul a lábuk egyszerre mozdul a száj és jönnek, csak jönnek az éjben... széttéphetetlen a lánc... Hangjukat messziről hallom. Meggyilkolt katonák — dübörgőn egyszerre lépnek s mint föld alól víz mint bőr alól vér úgy buggyan belőlük az ének! Oly egyszerre mozdul a lábuk oly egyszerre mozdul a száj és jönnek csak jönnek az éjben vörös folyamban kiömlő vérben —• özönlik a sok proletár... ...Ó, sűrű itt a köd... az út se látszik... Sosem jutunk... sosem jutunk, hazáig... Holtak vagyunk, s könnyük — akár a permet (a homály reánk üszkös ködlepelt vet.) Nyakunkon seb... átfúrta hány golyó? Meggyilkoltak... bár, élni volna jó! Fejünk szétroncsolt furcsa hús-szilánk. Elvtárs, te élsz... és emlékezz miránk! Elveinkért gyűlölt nyilas, fasiszta. Eszméinkért hántolták minket sírba! Derűs és élénk színeket kutattunk Es vér borítja most is gyötrött arcunk! De elvtársaink a napvilágra hozták A minden színek halhatatlan csokrát: Eltaposták a szennyes, nyilas-zöldet! — Mi parasztnak akartuk itt a földet! Mi hirdettük a szépség és a bőség Munkásöklökre feszülő jövőjét! Jaj, holtak vagyunk... nagy, sűrű ködben lépünk... Golyók szaggatták meg májunkat és a lépünk... Mint esőcseppek, vérünk úgy pereg le... — Elvtárs, míg élsz, harcunkat ne feledd te!! Hallom az éneküket és ökleim összeszorulnak. Mindig csak így látom őket, ahogy az éjben vonulnak: hordozva testükben a puskagolyót. Könnyezve esküszöm, nékik: ahogy a hegyek a völgyeket védik, úgy védelmezem az elveimet s nem hagyom el sohasem a vérszínű rőt lobogót! Rövid sorok ÖNVIGASZ Nekem egyetlen csók elég lesz, elég egy csók, hogy el ne égess! Elég egy szó, egy lágy tekintet, egy érintés, ahogy az inget bánatra hajló nyakamon finom kezed megigazítja. Nagyon kevés ez... de elég nékem... Ne lázadozz, patronos vérem: muszáj, hogy ennyivel beérjem. KÖLTŐK 1 ES VERSEK ANTALFY ISTVÄN versel: I Nagyon szerettük ... Téleste volt. Felhőtlen égen csillagok ragyogtak vidáman. A Nagyerdő havas sétányán sétálgattunk mi akkor, hárman. Apánkat ketten közrefogtuk, és ránk hullt a gázlámpák fénye, beszélgettünk, és tréfálgattunk; szívünkben az élet meséje ... Pár perc volt csak, tán röpke óra, nem volt velünk a gond, a bánat, és éreztük: nagyon szeretjük hetvenkét éves, jó apánkat... Nékem is volt karácsonyom. Nékem is volt karácsonyom, szerény, csak hóval díszített, hidegben, fagyban, éhesen néztem át a világ felett; Rég volt. Talán igaz se volt. Ha álom volt is, csúnya volt. Kezemben megolvadt a hó, elfelejtettem a mosolyt. Csak álmodtam csodás fenyők pompás fényéről, éhesen, nem jutott el hozzám meleg, s még piciny gyertyák fénye sem, Álmodtam a szeretetet, s a jóságról álmodtam én, és havat sírtak az egek. Nem indít dalra ... Nem indít dalra most a tél havas világa, néma csendje, a szürkeségek végtelenje, s a szóbeszéd, mely útrakél, nem késztet dalra száraz ág, halk roppanása, hó. ha nyomja, szívemnek fájóbb, más a gondja, keresni féltett igazát... Nem indít dalra... hallgat ajkam, tegnapok gyásza ül ma rajtam, lidérces éjek vére, lángja... Ne jöjjön többé könnyek éje! Nekünk nem az kell! Béke, béke jöjjön el végre e világra! cAm^áwi Anyám! Ó, milyen drága ő nékem! Legdrágább kincsem. Szívénél hűségesebb szív e nagyvilágon nincsen! Csókkal ébresztett reggelek fényén gyermekkoromban, s mosoly ült arcán, amikor hozzá vidáman szóltam. Vélem örült, ha öröm ért, és vélem sírt. ha bánat. Ó, hogy szerettem, s szeretem őt, édes jó anyámat! Megértett engem akkor is, ha szót sem szólt az ajkam, kezébe vette fejemet, s vigasztalgatott halkan. Anyácskám, drága jó anyám, maradj örökre nálam, hisz most is várom csókodat: télben, tavaszban, nyárban. itiimiiiiiiiiiiii inimi ■"iiniiiiniiiiiiiniiiiiiiiiiniiiiiiininiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiMiiiiiniuiiimiU'iiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiniiiiiiniininiiiiiiiiiiiiiiiiiiinin 1 GYURKÓ GÉZA: Q’miLüIő iíi úeiui... 7 ÉNÉDES EGYETLEN JÓ- ! ZSIKAM! | Küldöm ezt a levelet teljes | egészségben, amit kívánok Ne- I ked is, mert azon a fronton, | ilyen korai hidegben, nagyon 7 meg lehet fázni. A disznó jól | meghízott, apámék örülnek ne- 5 ki, mert azt mondják, sohasem = lehet tudni, mit hoz a holnap, | legyen tele a kamra. Nekem = semmi bajom, ne aggódj, remé- | lem. mire a gyerek meglesz, | addigra megint hazaengednek I és én már most nagyon várlak. I Erzsi néném ura meghalt, nem | tudom, hallottál-e ott róla. Vari lami Don folyónál, amelynek = én még nem hallottam a nevét. 1 Erzsa néni most csak sír. meg | ölhetett kézzel ül, a szántást is 1 apám végezte el neki, annyira = el van keseredve. | Meg is értem én ezt, asszony ~ vagyok már én is, meg ha a jó | Isten megsegít, anya is. Énédes | egyetlen Józsikám, vigyázzál 1 magadra, ne virtuskodjál, mert | minek az. Legénykorodban is 2 mennyi bajod volt a cßendörrel, I orvossal, merthogy mindig be- | verték a fejed. Ugye megígért red. hogy nem te mész előre = abba a rohamba, mert minek I az. annyian vagytok, hogy iga- _ zán más is mehet előre, tqy 1 gondolom én ezt asszonyt | eszemmel és biztos igazat w | adsz nekem. f Majd elfelejtettem megírni, i látod-e, hogy Nagy Pista itthon - volt. de istenbizony nem jött el i hozzám, csak a kútnál találkoz- | tunk, őrmester és tiszteltet l téged és azt mondta, hogy biz- | tos fiú lesz. 7 Nem is írok többet, csak még | azt. hogy nagyon szeretlek és 7 tartson meg az Isten erőben. egészségben, a fiatal papnak | vittem egy hízott kacsát, hogy | imádkozzon érted. 7 Itt. ahol a kereszt van, meg- i csókoltam a levelet. 1 A te szerető feleséged: | ERZSIRE | KEDVES PÁROM, ERZSI- ! KÉM! | Tudatom veled, hogy leveled | erőben, egészségben talált éa = csak azért írtam később, mert i közben egy kicsit hátrább cu- 7 rikkoltunk, mert nagyon szo- ! rít ám az orosz. Talán igaza is 7 van, mit keresünk mi itt az ő | földjén, meg miért törjük szét | a városait, amikor nekünk = ugyan semmi bajunk nem volt | egymással. De lehet, hogy eb- 5 ben nekem nincs igazam, okosabb emberek csinálják azt a magas politikát, mint a magamfajta. Bajom tehát nincs, bár kutya hidegek vannak és küldhetnél valami meleg holmit, mert ilyen idők otthon nem járnak. Egy nap se kellene s úgy kifagyna itt a szalonna, hogy nagyon. Nem tudom mikor engednek haza, de én is szeretném. hogy a kicsi fiamat, ha megszületik, a karjaimba ve- hessem. Majd viszek neki valamit. Vigyázz magadra, ne emeljél nehéz terhet. Van itt egy olyan nagyon rendes városi ember. Ürféle és mégsem az, sok dologban már kiokosított engem is, mást is. Annak mondtam, hogy ha a jó Jézus megsegít, apa leszek én is. ő azt mondta erre, hogyha már ennyire ragaszkodom ehhez a Jézushoz, rendben van, de legalább te segítsél neki azzal, hogy okosan viselkedj viselős állapotodban. Hát üzenem, hogy okosan viselkedj. Erzsikém lelkem, kár volt odatenni azt a keresztet, mert végigcsókoltam én mind az egész levelet és azért mérges voltam, hogy szóba álltái azzal a Nany Pistával, aki. úgy látszik. ha tehetné, megint ott kódorogna körülötted. Erzsa nénémet nagyon sajnálom, dehát ilyen a háború, sose lehet tudni, hogy a következő percben kit csap kupán az akna. Mert azzal aztán nem lehet tréfálni, de ne félj. vigyázok én magamra, ez nem a Sza- nyi kocsmája, hanem a harctér és itt hiába legénykedik az ember, mert itt nem kiállni kell. de elbújni a fedezékben. Egyszóval, velem semmi baj. őrmester nem vagyok, de már eavszer megdicsértek egy ellentámadásnál tanúsított vitéz magatartásomért — így mondta a főhadnagy úr. Zárom is soraimat, mert őrségre megyek s a levelet a fedezékben írtam, gyertya mellett. Gondolj rám sokat, az tartja meg a férfiembert, ha katona. BŰJDOSŐ JÓZSEF honvéd. ÉNÉDES EGYETLEN JÓZSIKÁM! A csomagba, amit itt küldök, bőrbekecset tettem, az apámé volt, tudod. Kicsit már kopott, de tartja még a meleget, biztos jó hasznát veszed. A disznói levágtuk. Itt küldök, amit küld- hetek a csomagban. Fogyaszd el egészségben, kínáld meg jó bajtársaidat, meg különösen azt | a városi úrfélét, aki olyan ked- 7 vés hozzád, ahogy írod. Volt itt | egy fotografikus, aki azt mond- f ta, hogy kis fotográfiából tud = nagyot is csinálni. Hát.tényleg | egy ügyes ember, olyan nagy £ képet tusált rólad, így mondta § valahogy, hogy akkora lett = mint az úr jézus a falon, — bo- g csássa meg vétkem. A gyerek már megmozdult, | tavaszon megszaporodunk. De 7 jó lenne, ha legalább akkorra | hazajönnél, de az volna a leg- 7 jobb, ha már vissza se mennél. | Nagyon féltelek, éjszakánként jj felriadok, mert azt álmodom. = hogy átlőtték a szívedet. Mindig g a szívedet. És ez nagyon rossz. = Sok asszony sír már itt a falu- g ban, g irigyelnek engem, hogy = megtartott nekem a jó Isten. | meg a pap imája, dehát én nem 7 sajnáltam érted azt az egy hí- | zott kacsát. Viszek is még | egyet, mert rendes ember az új | plébános, tudod, az a fiatal § pap, aki most lett plébános. = hogy az öreg tisztelendő úr | meahalt gutaütésben. = Rossz népek vannak errefelé! g Képzeld. Józsikám, azt mondo- = gatták. hogy ment volna a g frontra, ott lefogyott volna és | maradt volna itthon egy férfi- - ember, aki dolgos és aki... = Nem írom már le, olyan sze- g mérmetlen némely asszony. Nagy Pista miatt meg ne ag- | gódi. visszament egy hét múlva 7 s állítólag fogságba esett az | oroszéinál. Siratja az anyja, 7 sajnálom is. mert akárhogy is | volt, mégiscsak élőember volt 7 a Pista, anyja magzatja. 1 De nem is írok most többet, | a keresztet azért odarajzolom. = én nagyon várlak haza és vi- I gy*zz magadra. = ölellek § ERZSI I ...hogy férje, Bújdosó József 7 honvéd az .................... melletti | harcokb an életét áldozta a ha- | záért... Iratait, holmijait, a | kincstári felszereléseket leszá- 7 mít.va, mellékelten megküldöm. | Biztosítom őszinte részvétem- g ről: § NAGY GÁBOR százados g zászlóalj-parancsnok = KEDVES PÁROM, ERZSI- | KÉM! = Tudatom veled, hogy a cső- g magot, leveledet épen. egész-; ségben megkaptam. Aludj csak f nyugodtan, megőriz a te szerel- 7 med, táncolunk mi még akko- | rákat a fiam keresztelőjén, | hogy.-. = FARKAS ANDRÄS: Naplótöredék Valahogy mindig úgy siettem. Hogy a fontost nem vettem észre, Ami felzemg az ünnepekben, Kerestem azt, ami ígézne, Ami szívemből felvilágít, Ami az élet tiszta méze, És az édesség jó csodáit És az üdvösséget se kaptam A lélek múló sóhajáig, Sóik ünnepen éhes maradtam, S űzött a szívem éhezése, Hogy egyszer úgy legyen miattam, Hogy egy ünnep agyamba vésse: Minő öröm a boldogoknak, Ha együtt jár szívük verése, Ha a várt órán fellobognak Zenélő lángjai a dalnak, A hangban élő szent dolognak, Amelyben adnak és akarnak. Amelyben jóízűn nevetnek, Amelyben én és önmagámnak, S másoknak békén hirdetem meg: Enyém s mindenkié az ünnep, S oly jó. hogy a szívünk üzenhet! S tavaly meglepte a szívünket Ez a csoda: kicsiny családom örült maréknyi ünnepünknek. A sok díszes fenyőfaágon Csillagszóró meg gyertya égett Meg az az illat: a karácsony. Két gyermekem a békességet Bámulta bennünk cseppnyi fejjel, S a délután örömre érett. Szóltam magamnak: Most figyelj fél, A békesség két gyermekedben S az ünnep ott ver a szíveddel, És négy szempár felvértezetten A lélek áradása ellen Fénylett. hogy szótlanul feleljen —> — így kellene sokszor betelnem, PAPP MIKLÓS: Téli öröm, fiammal Pillangózik kedvünk az úton, szalad a nagy s parányi láb: csirkék csillag-nyomába lépünk: apa s fiú: két ifjúság; fakó az ég s fehér pénzével bohém kártyásként fut a szél, aztán szétszórja őket: repked ezüstösen sok kis levél: bársony sapkát fonnak fejünkre s velünk futnak a hídon át; lehuppanunk a csúszós földre: sikoltó-édeset kiált: dobáljuk egymást hógolyóval: „jaj, ne bánts“’ — nevetve dob új labdájával: sími kezdek s hogy elkomorul: kacagok ... fázni kezdünk s elénk szalad a ház s a páraás jó szoba, „fussunk nagyon’“ — szedi lábát „mielőbb érjünk már haza.” és aztán otthon elmeséli ahogy futkároztunk le s fel: Anyuci szól: „elég volt mára kicsi Miklós, aludni kell“. Fehér az ágya, mint a hó kinn, izeg-mozog még egy kicsit... majd fejéhez teszi a kezét s puha pihékről álmodik. Mellékdal: Fenyőfa-ágon gyertyás fények és a szívekben szeretet, a béke s jóság elvetője ne csak ma: mindig hadd legyek, és akarom, hogy legyen útja a kis, parány-cipősnek itt, és asszonyomon áthajolva megcsókolom a szemeit.
