Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

1959. december Í5., péntek (TtPCJSAo 7 Meglátogattam encsi pusztát sott szét­nézve, eszembe jutott egy régi, tíz évvel ezelőtti történet, amelynek csak szerény meg­figyelője voltam. Most leírva azoknak a pártmunkásoknak és más egyszerű embereknek szánom, akik úgy vettek részt az ország, közelebbről me­gyénk történelmének alakítá­sában, hogy különösebb ran­got, nevet sohasem szereztek. Igaz, tíz-tizenöt év egy ország életében nem nagy idő, de egy ember életében mégiscsak te­mérdek örömöt, bánatot, győ­zelmet kudarcot hozott ez az idő. Tizenöt év! Mennyi mal­tert löttyintett a falra egy kőműves ennyi idő alatt, mennyi órát adott a tanár, hányszor suhintott a kasza a paraszt kezében, — igen — mennyi emberen segített, mennyi előadásra készült, mennyi ülésen vett részt, hány vasárnapot és mennyi éjsza­kát dolgozott és tanult a párt- funKcionárius, amíg előbb ő maga. majd a környezete is megváltozott. Ki tudná meg­mondani? Hát van mércéje a lelkiismeretnek, a tenniakarás- nak? Mert ha van, az nem le­het más, mint amit lát az ember maga körül: virágzás­nak indult ország, egészséges, nevető emberekkel. De a párt katonái szerény, természetes emberek s mind­ezekre — hogy talán ez az ő privát érdemük — nem is gon­dolnak. No, nem, semmi eset­re sem akarok rossz prókátor lenni, ezért nem is állítom, hogy a kommunisták így szü­lettek s mindegyike valami különleges ember. Szó sincs róla. De szerénnyé és ember­ré teszi őket az a munka, amelyre vállalkoztak. Persze a hosszú harc alatt sokan kidől­tek a sorból, a hibák láttán meghasonultak. Sokan meg el­fáradtak és leültek a barázda szélére pihenni s amikor föl­álltak, már nem tudták utol­érni a többieket. Akadtak árulók is, de mindig újak és újak léptek a régiek helyére, a vállak még szorosabban ta­padtak egymáshoz. ^ LEGNAGYOBB tisztele­tet, becsületet természe­tesen itt is a koránkelők, a ré­gi öreg harcosok érdemlik, bár ahogy ismerem ezeket az em­bereket, ők apellálnak legke­vésbé az elismerésre, dicsé­retre. De túl azon, hogy sze­rények-e vagy sem a párt em­berei, egyszerűen idejük sincs sokszor azon gondolkodni, ho­gyan is volt tavaly, meg az­előtt tíz évvel. Elkapja, viszi, sodorja őket a napi munka lá­za és legtöbbször nem azon gondolkodnak, hogy mennyi elismerésre méltó jót tettek. Jó féléve történt, de most is a düh fojtogat azért a kérdé­sért, amely nagyon is provo­katívan hangzott el: — Tulajdonképpen mit dol­goznak ezek az emberek? —a pártmunkásakra célozva. Egyes körökben imitt-amott még fölüti a fejét a rosszin­dulat áspis kígyója. S meg­mondom, akkor nekem is köny- nyebb lett volna nagysándori gesztussal elvágnom a kérdést egy jóízű káromkodással. Sze­rencsére nem tettem. Ügyis megbántam volna, hiszen ez­zel azt ismerem be ott, hogy nincsenek érveink. Igenis van­nak! Az egész magyar élet a mi érvünk __ Nem voltunk bol ondok s nem vesztünk el egy szálig, a harmadik lett igaz s a mi hitünk vált való­sággá. Megyünk előre, buktatókkal, torpanásokkal, kicsi és nagy győzelmekkel. Megyünk 45 óta, mert a nép így akarja, s a népben, mint a szép szemek színe, mint a dús hajak fé­nye, mint a férfikarok ereje, mint a meleg szívek dobbaná­sa, ott vannak a kommunisták is. Mi törődünk néhány föld­hözragadt szellemű páriával. Ám bárki jöjjön velünk —, de akkor velünk és ne ellenünk. Mindenki előtt ■zabad és nyűt az úti De a Oltóiéien harcosok jelszó: ki a múlt rosszindula­tának lápos, agyvel'őt hígító mocsok gőzéből, ki a napfény­re, ki az egyenes tekintetű emberek közé. azok közé, akik nemcsak magukkal, hanem másokkal is törődnek! Mi pedig, barátaim, mint már annyiszor eleddig, nyújt­sunk baráti jobbot az újonnan érkezetteknek. S tudom, ha egyben-másban túlhaladnának az új emberek, akkor lennétek csak igazán boldogok. J-JAT RAJTA, elvtársaim, addig is adjunk ízelítőt munkátokból. Van időnk bő­ven, hát kérlek, meséljük el nekik ezt a is történetetet, úgyis oly keveset beszéltek a munkátokról. ★ Kinyitották az ablakokat, hadd Jöjjön be egy kis friss levegő. Néhányan kiabáltak, méltatlankodtak, hogy minek az a sok bagó, úgyis kicsi a terem, meg.., De olyan nagy volt a hangzavar, hogy az anti-bagózók érvei nem jutot­tak el egy méterre sem. így hát folyt minden, ahogyan megszokták már a vén falak itt Gyöngyösön, a munkásott­hon vendégeitől. Több mint egy órája tartott már a gyűlés és N. Béla szak­társ, az elnök javasolta, hogy tartsanak egy kis pauzát, mert ezután a városi párttitkár akar szólani. A nyitott ablakon finom friss illatok törtek be. Az asz­talnál a titkár rakosgatta pa­pírjait, nem szerette volna, ha beszéd közben elveszti a „ve­zérfonalát”. Látható izgalom­ban volt, drukkolt, mint egy fiatal színész a premieren. A hallgatóság nem nagyon mél­tányolta ezt. Kitódultak az ud­varra néhányan a dolgukat végezték, még többen a sön- tés körül tolongtak, hogy be­kapjanak egy fröccsöt, vagy három deci tisztát — lói hogy szereti, hogy szokta, vagy ta­lán, hogy kinek mennyire telik. A söntésben jóformájú, ne­vető szemű nő dolgozott, s a körülötte tolongó férfiak kissé darabosan és sután, de tiszta szívvel mondták el neki bók­jaikat. Az meg, mintha a sok ráparázsló férfiszem, mind­megannyi tükör volna, amely szépnek, kívánatosnak mutat­ja. boldogan kacarászott, ked­ves volt valamennyihez, ragyo­gott, virult. Gyorsan rakta a teli poharakat, szedte az üre­seket, jött-ment, s talán észre sem vette, hogy egy kicsit, no csak úgy finoman, riszálja ma­gát. Nem tudatosan, de annál sokkal biztosabban érezte, hogy testének minden vonala drága érték lehet a férfiem­bernek. S mert a munkásott­hon nem párizsi szalon, s a kőművesek nem francia már­kik, hát ezt a szépséget oly ter­mészetes egyszerűséggel is­merték el, mint amilyen ter­mészetes szépséggel pompázott maga a nő. De meddig tart egy ilyen kis szünet? Máris folytatják to­vább a gyűlést. A valóságban persze több mint félórát, ők meg arra is megesküdtek vol­na, hogy öt perc se volt. No, nem baj... Az elnök tiszteletteljesen fel­kérte, az előadó pedig tisztelet- jesen elmondta, azaz, hogy be­lekezdett az előadásába. Is­mertette az amerikai imperia­lizmus szándékait, s némi kö­högés. torokköszörülés és egy félpohár víz után merész len­dülettel vagy húszezer kilo­métert ugrott, egészen Kínáig. — A nagy menetelést, a kínai elvtársak dicső harcát, éppen úgy... J)e AZ ESTE sohasem tudták meg a teremben levő emberek, hogy mi tör­tént éppen úgy, mert amikor a titkár idáig jutott mondani­valójában, egy borízű hang minden további történelmi ér­tekezésnek véget vetett: — Arról beszélj, pajtás, mi­kor lesz munkánk és a gyere­keknek mikor lesz papa? Tedd le, testvér, azt a brosúrát és erről beszélj nekünk. A teremben hirtelen csend támadt, majd valaki csikónye­rítésre emlékeztető hangon fel­röhögött. Akárhogy akarta, nem tudta visszatartani. Az idegek különös, furcsa játéka, hogy komoly, felnőtt, egy éle­tet átdolgozott munkások is, mintha újból az iskola padjai­ban ülnének, egymástól átvé­ve, egymásról átragadva, rö­högnek. S minél jobban akar­ják visszatartani, annál in­kább. Már abbahagyná, de ahogy ránéz a másikra, amint kérges, nagy markába, mint valami bumbardóba fújja az érthetetlen jókedvet, akkor új­ra ő is... Nevet, pukkadozik az egész terem, Nevet, pukkadozik két­száz munkanélküli kőműves. A csendháborító, amolyan kis figura-ember, aki amúgyis szeret szerepelni, most pedig, mint színész a tapstól megmá- morosodik és tovább folytatná. Folytatná, de valaki hátulról megragadja a frakkját s az újra beállt csendben még hal­lani egy mély basszus utolsó szavait: — ... elhallgas, te macska­nadrág! Halljuk a titkárt! Az előadói asztalnál az el­nök már vagy nyolcszor verte oda a vizeskancsóhoz vastag ácsceruzáját, de ez itt mitsem használt. Most, a csendet ki­használva, felugrott, de csak hápogni tudott, mert érezte egy kicsit, ő is ludas, hiszen az imént ő is alig tudta visz- szatartani a röhögést, még most is lila az arca. A titkár meg ott áll, csend­ben. Gondolkodott, de érezte, hogy erre nem sok ideje van. Határozott arcú, magas, szőke férfi volt, nem több 26 éves­nél. Izmos alakján jószabású, kétsoros, sötétkék ruha. fehér ing, szürke nyakkendő, egy he­te, hogy a városba helyezték, azóta ezt a ruhát viseli, mert­hogy csak ez van, meg az ove- rálja, s azt mégse hordhatja. J^LÖSZÖR úgy érezte ma­gát. mint akit pofon­vágtak, vagy szembeköptek, és ha akkor szóhoz jut, olyant mond. ami esetleg egy életre megpecsételi sorsát a gyöngyö­si munkások előtt. De szeren­csére nem jutott szóhoz, s így volt ideje felmérni a helyzetet. Magára gondolt, üzemére, ba­rátaira, akiknek ma már jól megy soruk, mert van munká­juk. De bizony, néhány éve... Bíztak ők akkor is, de el-él- szakadt a bizalom szála. Nem volt munka, nem volt kenyér. „Fiam, mit eszünk máma?“ jutottak eszébe jó. öreg anyja reggeli ébresztői s akkortájt ő sem szívesen hallgatta a nemzetközi beszámolókat. Éj­szakánként még álmában is kezében érezte megszokott, hű­séges szerszámainak nyelét. Ez a röhögés itt a teremben egy borzalmas idegfeszültség levezető zsilipje. Nem bírták tovább, a remények és kétsé­gek ezernyi változását s tőle. rajta keresztül, a párttól akar­nak biztosat hallani. Ö meg itt iskolás módra mondja a leckét — korholta önmagát. Eddig jutott gondolataiban, amikor az elnök ismét a helyé­re huppant. — Nézzék, emberek — kezd­te —, én nemrég vagyok a vá­rosban, de egy-két biztató dol­got máris tudok mondani ma­guknak. Lent jártak a héten a minisztériumból, ott is tudják, hogy itt Gyöngyösön és Pálos- vörösmarton több száz állás- nélküli építőmunkás van. Egy­két hónap és hozzáfogunk a Kékes Szálló renoválásához, a laktanyát is rendbe kell hozni. Ügy értesültem, hogy nemso­kára megalakul a nagy szocia­lista építő vállalat is... — Erről sokat hallottunk, de már hinni nem tudunk. Nem ígérgetés, azonnali mun­ka kell nekünk. Hát azt akar­ják, hogy betörjön az ember — ezt igen tisztelettudóan, amo­lyan ötven éves forma, itt szemmelláthatólag nagy tekin­télynek örvendő ember mond­ta, kinek az arca a sok naptól, esőtől, széltől olyan volt, mint­ha gyöngyössolymosi kőből fa­ragták volna ki szaktársai, kis csákánnyal. J TT, ELVTARSAIM —. vette át ismét a titkár a szót —. biztosíték az adott szó betartására csak az lehet, hogy ép is éppen olyan munkás vagyok, mint ma­guk ... — Az vagy te az apád ...... — hallatszott ismét hátulról —. a sejtelmes félhomályból. Azu­tán egy hatalmas ordítás, majd csend. Alkalmasint a nem ép­pen kedves közbeszólót rúgta valaki úgy bokán, hogy rögtön elhallgatott. A gyűlés a késő esti órákba nyúlt, de a Petőfi utcán a víz­torony környékén, a Jeruzsá­lem utcában és az Újtelep tá­jékán még sokáig lehetett lát­ni, amint a sáros utcán embe­rek beszélgetnek, vitatkoznak, veszekednek, kiveszik egymás szájából a cigarettát, tovább szívják, míg végül hangjukat és alakjukat elnyeli az éj­szaka ★ Korán sötétedik még mindig — gondolta magában —, s oda­ment a szabadban rögtönzött konyhához, megnézni, hogyan fő a gulyás. Már egy kicsit gyöngyösinek érezte magát, no, csak annyira, hogy a Főtér­ről azt hitte ő is. hogy ez a Brodway, a Mátráról, hogy az az Alpok, a borról meg, hogy az a tokaji aszú ... Most különösen jókedvű volt és vidám. Általában mindig jól érezte magát az emberek között, de ez a mai nap egé­szen nagyszerű volt ^HOGY ODAÉRT a ha­talmas bográcsok biro­dalmába, orrát megütötte a fi­nom illat, szájában összesza­ladt a nyál. Kínálgatták, kós­toljon. de ő borzalmas kemé­nyen nemet mondott — szé- gyellte magát, mert úgy érez­te, észrevették, hogy éhes és kívánja az ételt. — Taknyos csitrik — bosz- szankodott magában egy pilla­natig. de igazán csak egy pilla­natig. mert ahogy elnézte ken­dővel bekötött kedves kis ar­cukat, ügyes mozdulataikat megint vidám lett. Vagy nyolc-tíz lány — diá­kok és munkások —, szorgos­kodott a tűzhely körül. Tizen­hét-tizennyolc évesek lehettek, kedvesek, szorgalmasak, hun­cutok, akikbe most, úgy lát­szik, belébújt az ördög. Tiszte­lettel beszéltek, de szavukból kiérződött az évődés, az ugra­tás. A titkár már-már a lépre ment, és kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de a jótékony márciusi szellő vagy két-három lány szoknyáját a magasba lebbentette, úgyhogy az elővil­lanó szépívű combok sejtetni engedték a már asszonnyá érett lányt. A titkár kinyitotta a száját, de szólni nem szólt, hanem lassan tovább állt. — Válaszolt helyettem szövetsé­gesem. a szél — gondolta ku- jonkodva. S nem tudni, ettől a képtől-e, vagy attól a kétszáz embertől, akiket maga körül látott, de ismét mosolygós ked­ve támadt. — Titkár elvtárs! — szólt egy kis keszeg ember. — Jöjjön, vigyük el ezt a kis téglát. Ha sikerül és elbírja, kalapot eme­lek maga előtt. Cipelték, vitték, nehéz volt. útközben le is tették, de mégis célhoz értek. Már a harmadik kemencét építették a gyöngyö­si kőművesek aznap — vasár­nap —, az encsi pusztán, amely nemrég lett szövetkezet. Mások tiszta városias új WC-t épitet- tek, nem is egyet. Vagy százan az udvart hozták rendbe. Ud­vart? Istenem, hisz akkora volt — aki járt ott. tanú rá —. mint két-három futballpálya. S milyen állapotban!? Minden­esetre. száz ember egész napi munkája azért meglátszott raj­ta. Néhány tucat ember a bol­gár kertésznek segített pikiroz- ni, sokan a műtrágyát szórták a felszántott földekre. Az iménti lányok pedig a konyhá­hoz nyertek beosztást. Mindezt a párttitkár szavára! Már gyöngyösinek tartották az építők is. Majdnem annyira, mintha kőműves lenne ő is. ^VARÁZSSZÓ, a mágia pedig egyszerű volt Amit ez a fiatalember mondott és ígért, az megvalósult és ha munkára biztatott, ő volt az el­ső. aki ment, mint jó parancs­nok kint a fronton, a rohamba Az emberek hamar észreveszik az ilyesmit, s utána már rokon­nak érzik. De rokon ide, rokon oda, továbbra is kóstolgatják, próbálgatják emberüket. Éppen úgy. mint a grundon a gyere­kek az új vezért. Erős-e. érti-e szakmáját, megissza-e a bort. vagy kényeskedik, van-e esze. állja-e a sarat mindenben? S teszik ezt azért, mert idegen­ből jött, mert fiatal, s mert munkásnak vallotta magát Márpedig, ha idejött Gyöngyös­re vezetőnek, akkor legalább olyan „fájin” embernek kell lennie, mint az idevaló kőmű­veseknek, lakatosoknak. Igazán csak így ismerik el vezetőjük­nek. Délután négykor végezték, azután jött az ebéd. Derekas munka volt. Az udvar takaro­sán elplanérozva. a kert jó mé­lyen felásva, s a kemencék, akár a kis miniatűr templomok, úgy sárgállottak a szürkülő ég alatt. De mégiscsak félmunka volt. Az encsi-puszta. amely a ma­jorságból s vagy kétszáz hold földből állt, nemrég lett szövet­kezet. A bérlője otthagyta s most Gyöngyösről, meg a kör­nyező községekből telepítettek ide embereket. Dehát nem a parasztok elejét. Akadt közöt­tük becsületes, jóindulatú is. de még több hitvány ember Ezek akkoriban úgy képzelték el az életet, a város, a munká­sok segítségét, hogy vasárna­ponként azok végzik helyettük a nagy munkát, ők meg oda­fekszenek a kemencepadkára böfögni. Nyáron meg a hűst adó bokrok alá szunyókálni. M OST IS, EZEN a vasár­napon is, amíg a váro­siak 'dolgoztak, addig ők nagy rangosán elvonultak, — Halász­ra misét hallgatni. Amikor visszajöttek, a munkások mon­dogatták nekik, hogy ez nem szép, hogy ez nem illik, hogy hát... De ők máris készen vol­tak a válasszal: — örüljetek, hogy beléptünk a kolhozba. Nem azért jöttünk ide, hogy megszakadjunk. Ne­künk jó az udvar ganéjosan is. Ha örömötök telik benne, hát csak passziózzatok. Nem szé- gyellitek magatokat, ti istente­lenek, még azt kívánnátok, hogy a drága jó isten szent napját is munkával töltsük? A titkár dühös volt, de hall­gatott, azt akarta, hogy to­vábbra is a munkások beszél­jenek, ne ő szóljon bele, amúgy kincstárilag. Persze, nem mentek semmire velük, hogyan is mehettek volna. A WC-re azt mondták, nem kell, úgyis a ház végébe járnak. Hát ha járnak is, de már régen nem az encsi pusztán, mert ezekből ott csak néhányan, a rendesebbjei közül maradtak. Ma, az atkári Micsurin, a megye egyik első szövetkezete, és ide tartozik a puszta is, ma­jorságában a nagyszerű szarvas- marha- és sertéstenyésztéssel! A szövetkezet élén nem kisebb ember, mint az öreg Virág Gergely, aki olyan huncutul tud koccintani a külföldi ven­dégekkel, akik a szövetkezet csodájára járnak, hogy ő min­dig józan marad, azok meg ... ... De nehogy jegyzékváltás és egyéb nemzetközi bonyoda­lom legyen e megállapításból, inkább térjünk vissza 1949-re, a Micsurin, helyesebben szólva az encsi puszta ősködébe. Megvolt az ebéd, körülülték a tüzet, előkerültek a bütykö­sök. A titkár az emberek háta mögött állt és a tűzbe bámult. Borral kínálták. Nemet akart inteni, de meggondolta s jót húzott az üvegből, aztán ő maga is az emberek közé ült. ]\ AGYON MEGSZERETTE ezeket az embereket, a várost, a munkáját, s most ar­ra a bizonyos gyűlésre gondolt. Hát nem lehet éppenséggel szép és kedves fogadtatásnak nevezni, annyi szent. De ezek nem kisasszonyok — védte meg egy másik gondolattal őket Mennyi is, talán négy vagy öt hónapja, s lám, mindegyik dolgozik, van munka, van ke­nyér. Megkezdődtek az épít­kezések, a párt és a miniszté­rium betartotta a szavát. So­kat járt közéjük, de sohasem említette a gyűlést, soha nem korholta őket. Tulajdonképpen már régen elfelejtette, miért szégyenítené meg hát most őket. Hitvány ezek között is akad, némelyik még most sem nyughat — fűz­te tovább gondolatát —, de ezek itt, a többség, még ez a kis keszeg, ez a kiabálós is, jönnek vasárnap dolgozni má­soknak, s milyen fizetségért? Azért, amit az előbb kaptak az itteniektől. S e pillanatban ő is olyan reménytelennek, céltalannak és fölöslegesnek érezte munkáját. Talán a gondolatába láttak; talán az arca árulta el, de az is lehet, hogy véletlen volt, mindenesetre válaszként jöttek hangulatára a kis keszeg szavai: — Igyék, titkár elvtárs, ne bánkódjék, nem lesznek ezek a parasztok mindég ilyenek. Hiszen tudja, mi is hogyan kezdtük ... No, igyék — tar­totta oda a korsót. — Jövő vasárnap is kijö­vünk — szólt közbe egy másik. — A górét meg az istállókat még rendbe kell hozni. — A gyöngyöshalásziakat meg az atkáriakat kellene ide beterelni — dörmögte az öreg tekintélyes. - Azok jófajta, dolgos emberek. £)ZfVE CSORDULTIG telt, azt a jóleső melegséget érezte, amit csak szabadulása­kor utoljára, amikor inasból géplakatos segéd lett. Hát mégsem él, dolgozik itt hiába? Lám, megint tanult va­lamit. Milyen természetesen veszik ezek az idős munkások az életet. Mennyivel bölcseb- bek, mint ő. S érzi, hogy eb­ben semmi tudálékosság sincs, olyan természetesen mondják, ahogy élik az életüket. Igen, úgy. ahogy akkor ők ott figyel­meztették a gyűlésen, hogy az életről, az ő életükről beszél­jen ... Aranyos barátaim, drága jó elvtársaim, kedves munkás­testvéreim, de jó, hogy itt vagytok körülöttem, milyen biztosnak és igaznak érzem magam és a munkámat — hul­lámzottak lelkében az érzések, érezte is a szavak ízét, de nem ejtette ki őket. Ivott egy kortyot, azután vá­laszolt: — Hát ha maguk is segíte­nek, azt hiszem, menni fog. Azután nótázni kezdtek, s ő úgy érezte, hogy apja meleg, barna szeme néz itt rá minden szempárból. Suha Andor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents