Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-24 / 302. szám

1959. december 24., csütörtök NEPCJSAG » Versmulatság.. • KABÁTJÁT összegombolta és hazafelé indult. De hirtelen esengett a hálózati telefon. — Halló!... Itt a gyöngyösi transzáormátor-állomás, a Mátra I, és a Mátra II, vala­mint a nagybátonyi vonalme­ző 35 kilovoltos megszakítója felrobbant. A transzformátor nem működik. Gyöngyösön és a déli vonalon nincs áram. A művezető feszült figye­lemmel hallgatta a jelentést. Szeme előtt gondolatban is élesen rajzolódott ki a gyön­gyösi vezénylőtábla, a vona­lak és vezetékek bonyolult so- Kasága. Egy pillanatig gondol­kodott. aztán határozottan kö­zölte a pontos utasításokat. — Az északi vonalat adjátok át a recski transzformátor-ál­lomásnak. A déli vonalat zár­játok és a terhelést az egri kapcsolóállomásra kell áttenni. A gyöngyösi szénbánya men­jen át a 35 kilovoltra, a hat­vani üzemvezetőséget kérjétek, hogy a hatvani vonalat vegye át. Gyöngyös várost is ő fog­ja ellátni a nagybátonyi 10« kilovoltos alállomásról. — Értettem. — Na, csak vigyázzatok! Azonnal indulok hozzátok. A művezető balkezével köz­ben már a házivonalon tár­csázott. — Az ügyeletes gépkocsi menjen ki Kuruc elvtárs la­kására, útközben vegyék fel Képes Szilárdot és a műhely­kocsi a szerelőkkel azonnal in­duljon a gyöngyösi transzfor­mátor-állomáshoz. AZ ARAMHIANY okozta üzemzavar percenként is ren­geteg kárt okoz, ezért gyorsan, önállóan és teljes felelősséggel kell határozni. De mi történ­ne. ha téves utasítást adna a művezető? Több százezer fo­rint értékű egy-egy transzfor­mátor, a gépek és a berende- zéseK egész sora mehet tönkre, ha a száz, meg száz vezeték­végződés közé egyetlen téves kapcsolás csúszik be. — Ügy tudom több mérnö­ke van az EMÁSZ-nak? He­lyes és szép dolog a műveze­tők önálló hatásköre, de nem bíztak túl sokat erre az em­berre? Az igazgató és a főmérnök egymásra néztex. elmosolyod­nak, aztán meggyőzően ma­gyarázzák. hogy ebben az eset­ben nem „egy“ művezetőről, hanem György Gábor műve­zetőről van szó, akinek olyan kivételes elméleti és főleg gya­korlati szaktudása van, hogy elismeréssel emlegetik nem­csak Egerben, hanem a Miskol­ci és a Salgótarjáni Üzletigaz­gatóságon egyaránt; Nem telt bele egy nap és egy éjszaka, szerelőbrigádjával helyrehozta a rendkívül komplikált gyön­gyösi üzemzavart. Az ő veze­tése alatt szerelték Heves me­gye területén a gyors vissza­kapcsoló automatikákat. Most fejezi be Gyöngyös és környé­kének folyamatos, zavartalan áramellátását biztosító beren­dezések építését, de aktívan részt vesz az egri szelekth’ földzárlatjelző berendezés megvalósításában és más itt folyó országos jellegű kísérle­tek előkészítésében, és a fe­szültség alatti munkáknál is irányító szerepet tölt be. EZEK a szakma legbonyo­lultabb és legnagyobb felelős­séget igénylő munkaterületei. Eddig mindenkor tudása legja­vát adta, olyan fegyelmet és rendet tart az emberek között, hogy baleset, vagy lényege­sebb üzemzavar az ő munka- területén eddig nem történt. — öröm vele dolgozni, á problémákat a műszaki fej­lesztési terv főbb szempontja­it, vagy a soron levő feladato­kat pár perc alatt megbeszél­jük. aztán önállóan vezeti a munkát és határidőre, jelenti annak elvégzését — mondja a főmérnök. — Molnár elvtárs, te éppen szabadságon voltál és a fiatal mérnökök vitatkoztak valami műszaki problémán. Nem is tudom pontosan, miről volt szó, mert közben engem telefonon kerestek a minisztériumból. Amikor letettem a kagylót, az egyik mérnök azzal zárta le a vitát, ha György Gábor ezt ja­vasolja. akkor az biztosan jó — meséli az igazgató. Sokan nőttek már fel a keze alatt, szigorú fegyelmet tart, de hallgatnak rá az emberek. Szaktudását, helytállását a munkások, technikusok és mérnökök egyaránt elismerik. GYÖRGY Gábort otthoná­ban kerestük fel. A csengetés­re ő maga nyitott ajtót és ba­rátságosan tessékelt beljebb a kényelmes és szép lakásba. Régebben az üzemben már ta­lálkoztunk. ismerjük egymást, de látom az arcán, hogy nem Több hónapos átalakítási munka után a hét elején el­készült a hevesi Móricz Zsig- mond Művelődési Házban az új szélesvásznú mozi. Megyénk harmadik szélesvásznú mozi­jának építésére nagy gondot fordítottak, s nemcsak a belső falakat, berendezést alakítot­ták át, hanem a most már Petőfi Mozi nevet viselő épü­let külső falait is újra fes­tették. A bejárait két oldalán neoncsővel megvilágított tudja mire vélni látogatáso­mat. — Csupán aírra kérem, mond­ja el hogyan lett művezető ás miben látja feladata lényegét — Apám a diósgyőri gyár­ban 63 évig dolgozott egyfoly­tában a szakmában. 1925 kö­rül Diósgyőrben nem volt iPa­ritanuló felvétel, ezért kerül­tem Pestre, tanulónak. Itt ki­préseltek belölünk mindent, sokszor reggel 7-től. este 10— 11-ig dolgoztunk. Ilyen mun­katempó mellett két eset volt: Vagy megszökött az ember, vagy megszokta és megtanulta a szakmát. Én meg Is szeret­tem. 1931-ben kerültem a me­gyébe. amikor Hort—Csány, Ecséd, Abasár és Ludas kör­nyékén a nagy villamosítás1' munkák folytak. Aztán évekig Verpeléten körzetszerelő vol­tam. A felszabadulás után let­tem az egri központ építési osztályán művezető, most az üzemviteli osztályon dolgozom. Ügy érzem, megtanultam a villamosipar ábc-jét. Szeretni kell a szakmát, a munkát és tanulni kell állandóan, ha va­laki manapság jó művezető akar lenni. Ennyi az egész. Persze nem ilyen egyszerű a dolog. Az üzletigazgatóságon elmondták, hogy György Gá­bornak 35—40 jelentős újítá­sa van. a szakma kiváló dol­gozója, az idén villamosháló­zatszerelő tanfolyam oktatója volt. Ha szükség volt rá, fel­kötötte a mászóvasat és az oszlop tetején mutatta meg a szabályos áramkötések mód­ját. Hirtelen hangos lett a ház. — Most érkezett meg a lá­nyom. Debrecenben orvostan­hallgató, a fiam meg bánya­mérnök. Remélem, jövőre 6 is itthon lesz, ÉS ENNÉL az óhajnál sok­kal többet mondott György Gábor művezető kemény kéz­szorítása. Fazekas László katbam az aznapi és a kö­vetkező heti műsort ismertetik a mozi 1 á tógátokkal. A több mint 300 ezer fo­rintos költséggel átépült és korszerűen berendezett új, szé­lesvásznú mozit kedden, este fél hat óraikor adták át ünne­pélyes keretek között. Az ün­nepélyes aktus megtörténte után az Utolsó paradicsom cí­mű szélesvásznú filmet vetí­NEMRÉG KÜLÖNÖS érzés vett rajtam erőt, valamilyen kényszer, amit csak nehezen tudtam elfojtani, szikra híján botrányt csináltam a színház­ban. Egy páholy sötét sarkában ültem és hallgattam az elő­adást, amikor is egyszerre nyugtalanná váltam, mint va­lami vad vérrel beoltott szelin­dek, ha őserdőbe kerül. A színpadon verset mond­tak, egymást követték a színé­szek, mindegyik elszavalta azt a költeményét, amelyiket rá­bízták, vagy tudom is én, azt, amelyik éppen nekik tetszett. Egyre inkább belefeledkeztem a hallgatásba és pillanatról pillanatra csúszott alólam a jó­zanság talaja. A versek utolsó szakaszánál megremegtem, lé­legzetem felgyorsult, és előre­hajoltam megmerevedve, mind­járt kiáltok: — Azt szavalja, hogy „Párizsba tegnap beszö­kött az ősz...” Végül is sikerült legyőzni magam, a színész hajlongott, a nézők tapsoltak, és én nem kiáltottam. Visszazökkentem a székbe letörten és a kiállott iz­galom után kivert a veríték. Néhány másodperc után azon­ban ismét felajzott a követke­ző vers, most már egy másikat akartam és ez így ment két órán keresztül. Követelőzésem mindenképpen botrányt jelen­tett volna, mert a közönség tü­relmesen viselkedett, beletörő­dött, hogy a műsort összeállí­tották, a műsornak kerete van, a műsorba nincs beleszólás. Valahol éreztem magam is, hogy ez a dolog rendje, mégis a kényszer..: Magam válasz­totta verseket akartam hallani. HAZAFELÉ FURCSA gon­dolatom támadt. Elképzeltem egy csodálatosan szép, nagy csarnokot, olyan volt az egész, olyan gyönyörű, amilyet még sohasem láttam. Nem lehet a színek ilyen harmóniáját csak elképzelni, ahogy az arany, az üveg, a márvány tükrözött eb­ben a csarnokban. Templom? Nem templom. Bálterem? Nem bálterem. Az emberek valamennyien ünneplőbe öltöztek és csend­ben ülnek ebben a teremben. Nem isznak, nem esznek, va­lami mást csinálnak, azt nem tudtam kigondolni, hogy mit, de valami mást, valami ma­gasztos dolgot. És nem muzsi­kál senki — se így, se úgy. Szavalnak ezen a furcsa szóra­kozóhelyen. Elképzeltem, hogy törzsven­dég vagyok, bemegyek minden­nap és úgy éjfél után, amikor már kevesen vagyunk, odain­tem magamhoz az egyik szí­nészt: — Bánatom van, Jóska, mondd el nekem: „Harminc­hat fokos lázban égek mindig, s te nem ápolsz, anyám.’’ Tu­dod? tették le a nagyszámú érdek- kira-jlődő előtt. Szélesvásznú mozit kapott Heres És a színész mondja a verset. Amikor pedig a végére ér, így szólok hozzá: Vigasztalódjak... Azt tudod-e: „Két harcsaszájú, picike jószág, butácska, édes gyerektopán ...” Ha a színész gondolkodik, ezt mondom: — Tudod, na, Kaff­ka. Pétiké jár... Szégyellősen bólint a mű­vész, hogy előbb nem jutott eszébe, — de már szavalja is: „Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán, Tétova — együgyű, tündéri nesszel Most tipeg által egy ócska szobán...” BELESZÓLOK néha ízlésem szerint. — Ne, ne siess ... Ér­zéssel ... Egy anya beszél a gyerekéről, nem érted? Még egyszer itt... Így. És mondom: „S ennek is, annak is kiáltani vágyom: Tip-top! Megindult, Pétiké jár!” Máskor csak intek: Juhász Gyula Milyen volt szőkesége, vagy Kosztolányi Éji riadalom. Am jókedvemben kirúgok a hámból, kórusba szavaljuk ketten Karinthyt „Plútó e tor­zót márványból szoborta .. Az utolsó soron duplán ka­cagunk. — Még egyszer, még egyszer, kiáltom: „S még él Balázs, még él a méla Béla.’1 No, hát ilyesmit gondoltam hazafelé: — Így lesz ez majd valamikor. Felépül ez a csar­nok és ott mulatom el az éle­temet. Észre se vettem, hogy a presszó előtt járok, és beme­gyek, mintha már a nagy csar­nokba lépnék. Talán a fény, ami megtévesztett. Egy nő ül a sarokban. Elmé­lázva hallgat. EJNYE, EZ A Nö pont olyan, mintha annak a nagy csarnoknak a vendége volna* amiről az imént gondolkodtam. Milyen mély érzéssel tűnődik valamin és ni csak, könnyezik. Miért vajon? A zongorista egy régi slágert játszott a nagy fe­kete hangszeren: — „Csupa könny a szobám, ha nem vagy nálam.; — Kájé — Karácsonyi ételek különböző országokban A karácsony nemcsak benső­séges családi ünnep, hanem egyben a „szakácsművészeti termelés évenként megismétlő­dő csúcspontja”. A Közép-Európában hagyo­mányos „karácsonyi liba” tu­lajdonképpen angol találmány, noha Angliában a karácsonyi asztalt inkább a pulykapecse­nye díszíti. 1588. karácsony es­téjén történt, hogy Erzsébet ki­rálynénak éppen sült libát tá­laltak fel, amikor futár érke­zett és közölte, hogy megverték II. Fülöp spanyol király hajó- raját, a világhírű Armadát. Azóta az angol udvarnál a pulyka mellett a liba is hozzá­tartozik a karácsonyi vacsorá­hoz. Sok országban a ponty a ka­rácsonyi vacsora fénypontja, A babona úgy tartja, hogy az asz­talra kerülő ponty legnagyobb pikkelyét el kell tenni a pénz­tárcába, amely ettől egész éven át tele lesz pénzzel. Olaszországban karácsony­kor előszeretettel eszik a bá- rányhűst, továbbá különböző kolbászféléket, mazsolás­kalácsot, cukrozott gyümölcsöt és nugátot. Az ínyenc franciák leginkább pulykát esznek karácsony esté­jén, ezenkívül véres és májas hurkát. Noha rendkívül szere­tik a családias életet, karácsony estéjén hagyományosan étte­remben vacsoráznak — persze csak az, aki bírja pénzzel. Az éttermekben a tehetősek ha­gyományos karácsonyi vacsorá­ja osztrigával és fehér borral kezdődik, utána erőlevesen és gyümölcssalátán át, - a vaj­krémmel töltött biszkvit tortá­ig folyik a lakmározás, ame­lyet végül egy pohár pezsgő­vel öblítenek le. Spanyolországban is pulykát esznek és hozzá — furcsa ízlés — rengeteg édes likőrt isznak. A karácsonyi torta nagyon edes, marcipánszerű dióskalács, cukrozott gyümölccsel töltve, spanyol nevén „turron”. Svédországban karácsony es­téjén halat esznek. A tőkehal fogyasztását rendkívül körül­ményes és hosszadalmas szer­tartás előzi meg. A zárított tő­kehalat rom héten át napon- tá friss vízben áztatják, majd egy héten át fahamuba fekte­tik, ezt követően ismét három hétig meszes vízben ázik. maid újból három hétig naponta friss vízben tartják. Az eljárás kö­vetkeztében a hal ötszörösére dagad és borzalmasan bűzlik A svédek ugyan azt állítják* hogy megfőzve rendkívül ízle­tes. Lehet azonban, hogy nem is érzik a hal ízét, hiszen rend­kívül erős pálinkát isznak hoz­zá. Észak-Amerikában szintén a pulyka a karácsonyesti vacsora fénypontja. A pulykához kizá­rólag vörös áfonya kom ró tot IX. Cseppben a tenger — Két év múlva már nem lesznek ilyen gondjaid — mondta éppen a szemközt ál­lónak. — De csak akkor nem, ha tanulsz. Ha nem, mi előre haladunk, két év múlva is­merjük az egész munkamene­tet. te meg elmaradsz. Csak szűk területen érted majd a dolgokat, mint most. Meny­nyivel gyorsabban és jobban fogunk majd akkor dolgozni. Jön egy munkadarab, egy új papír — értsd tervrajz —, nyomban áttekintjük. Neked meg változatlanul óráig kell majd magyarázni. Gondold meg, hogy nem is sokára, kép­zett fiatalok jönnek hozzánk a középiskolából. Magas tu­dással. Szégyenkezni akarsz előttük, deresedő fejjel? Én addigra ugyanannyit akarok tudni, mint ők. Egyenlő esély- lyel akarok dolgozni velük. Te meg nem látsz túl a magad kis gépén. Gondolkozz és dönts! De úgy, hogy ne hozz ránk szégyent! A mi kollek­tívánk meg akarja ötszörözni a termelést. Magunknak ötszö­rözzük meg. Mint utólag kiderült, egy hosszú vita parányi részét „fogtuk” el. A vita akkor kez­dődött, amikor meghirdették az akadémiát, és az üzem dol­gozói kis csoportokban beszél­gettek annak jelentőségéről. A munkások zöme nyomban megérezte, hogy nagy dolog­ról van szó, voltak azonban, akik nem tartották fontosnak az egészet. Ügy gondolkoztak, hogy megállják már a helyü­ket, fölösleges az estéiket ta­nulással tölteni. Kínában az alapvető a párt vezette közvé­lemény ereje. Általában nem rendelnek el semmit, hanem egységes, egészséges közvéle­mény kialakítására töreksze­nek. Míg a munkások jó része nyomban az akadémia mellé állt, a tanulás, az önképzés útját választotta, a kisebb szá­mú ingadozót, kétkedőt — ha kell — napokig tartó vitá­ban győzték meg arról, hogy saját maguknak és az országnak tesznek jót, ha tanulnak, az egész üzem munkáját javítják, tökéletesítik, ha magasabb tu­dással állnak a gépek mellé. Távoli faluból jött az üzem­be az a munkás, aki a cso­port közepén szótlanul hall­gatta vitatkozó barátunk tü­zes szavait. Elvégezte már a gimnázium alsó osztályait, s úgy gondolta — meg is mond- is! Mi kell ehhez? Tanulni! ta — nincs szüksége további Tanulni, hogy még gazdagabb tanulásra, nem jelentkezik az legyen az ország, s két éven akadémiára. Nem szeretne munka után hetenként há­romszor két órát az akadé­mián tölteni. Tanulni, tanulni, tanulni 1 — Én is tudok annyit, mint te — vette át a szót a csoport másik tagja. — Elvégeztem én is az általános gimnáziumot. Azt mondják, jól dolgozom a gép mellett. De tudom-e, ho­gyan lehet ötször annyit ki­hozni a gépből, hogyan lehet ötször annyi autót gyártani üzemünkben, ha nem tanulok tovább. Csangcsunban már sok autó fut. Mérnökeink és a magunk tervei alapján el- kíszíthettük az első személy- gépkocsikat. Emlékszel, köny- nyes volt a szemed, amikor kigördült a gyár kapuján az első Keleti szél. Büszke voltál? De tudod-e, hogy saját gé­peden túl mi történik az üzem­ben? Mit mondanál, ha hol­nap átküldenének egy másik gyárba, hogy ott szervezd meg a víztartály-gyártást? Falun éltél azelőtt. Éheztél is sokat, tudjuk, hiszen elmondtad sok­szor. Most rendes lakásod van, becsületesen élsz. De nem belül annyit tudj, mint ma egy akarsz tovább tanulni, mert Nem lennél büszke elegedett vagy a mostani éle­teddel. Azt hiszed, már min- arra­dent elértünk? Járhatnál jobb (Folytatjuk.) ruhában is, kereshetnél többet Lovászi Ferenc lesznek. A háziasszonyok leg- ■ nagyobb örömére a házigazda j komoly köte1 essége, hogy kará- jcsony estéjén felszeletelje a lsültpulykát. Erre a szokatlan lmunkéra a férj úgy készül fel. [hogy a féltve őrzött családi re- ■cept szerint készült tojásko- | nyakból előzőleg több pohárral i lehajt. Ásatások miatt el akarnak költöztetni egy egész várost Szíriában j A tízezer lakosú észak-szíri •Baalbek városát régészeti ás -tások miatt teljes egészében takarják költöztetni a helyéri |Nemrégiben végzett régész* | kutatások kimutatták ugyan |hogy a városka házai alatt ei ;nagy római színház és az á |250 ezer lakosú Heliopolis r "mai város romjai vanna ■ Heliopolis állítólag háromszá lötven évig épült és 50 ez =■munkáskéz vett részt a csodál -tos paloták megteremtésében, i Baalbek városka elköltözt ítését azzal indokolják, ho: .Heliopolis feltárása olyan rég íszeti idegenforgalmi központ ftenné Észak-Szíriát, mint am |lyen a Nápoly melletti Pomp lés Heroulánum,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents