Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-24 / 302. szám
2 N E P 0 J S A U 1959. december ®*„ csütörtök HONNAN ERED A KARÁCSONY ? Rz MSZMP kongresszusán részt vett francia küldöttség nyilatkozata az Humanitéban PÁRIZS (MTI). Az Huma- nité az MSZMP kongresz- szusán részt vett francia párt- kiíMöttség nyilatkozatát közli. A lap megállapítja, hogy a kongresszus jelentősége az ott felvetett problémák révén túlnőtt a Magyar Népköztársaság határain. Jacques Duclos és Gaston Plis- sonier nyilatkozatukban rámutatnak, hogy a kongresszus a magvar párt nagyszerű megnyilvánulása volt. Duclos hangsúlyozta, hogy Magyarország belpolitikai helyzete jó, s ez a párt helyes politikájának, sorai egységének, a munkásosztály vezette nemzeti erők összefogásának köszönhető. A magyar népgazdaság eredményeinek !s nagy terveinek is-ierteté’» után Canton Plis* sanier beszámolt a francia pártküldöttség különösen szívélyes fogadtatásáról. Végül Duclos így összegezte a magyar pártkongresszuson szerzett tapasztalati' it: — -.z MSZMP konprocenjsa olyan pírt kongresszusa volt, amely kemény meimróbáltatá- sokat állt kd s levonta ezekből a szükséges tar -'ságo-at, olyan párté, amely bű a marxizmus— leninizmushoz, még szorosabbra fűzi kapcsolatait a néppel, tehetséges káderekkel, és jó vezetéssel rendelkezik. (MTI) Eisenhower visszaérkezett Washingtonba WASHINGTON (MTI): Hír- ügynökségi jelentések szerint Eisenhower elnök 11 országban tett látogatókörútjárói szerdán hajnalban repülőgépen visszaérkezett az amerikai fővárosba. Az andrewsi katonai légitámaszponton Richard Nixon al- elnök és több más hivatalos személyiség fogadta. Az elnök kedden este indult haza Marokkóból és gépe útközben a Labrador szigetén levő Goose Bay-ben üzemanyagfelvétel miatt háromnegyedórát időzött. Világkörútja utolsó állomásán, Casablancában Mohamed király, Mulaj Hasszán trónörökös és Ibrahim miniszterelnök fogadta. A királyi palotában a megbeszélések egy óra hosszát tartottak. A tanácskozások után a király ebédet adott Eisenhower tiszteletére. Kedden délután, a megbeszélések után egy órával a marokkói tárgyalásokról közös közleményt adtak ki. A közleményben a két államfő megelégedéssel nyilatkozott a nemzetközi enyhülésről. Mindkét fél örömmel állapította meg, hogy az algériai kérdés politikai fejleményei pozitív jelleget öltöttek, s remélhető, hogy az algériai helyzet az érdekelt felek megegyezésével békésen megoldódik. A közvéleményben V. Mohamed király méltatta Marokkó szerepét az öt éve tartó algériai felszabadító harcban. A közlemény bejelenti azt is, hogy a közeljövőben intézkedéseket tesznek a Marokkóban tartózkodó amerikai csapatok kivonására. 1963. végére minden amerikai katonát kivonnak az országból. A Ben-Szlimane-1 légitámaszpontot I960, március 31-ig átadják a marokkói hatóságoknak. Az amerikaiak összesen öt légitámaszpontot ürítenek ki. (MTI) A paraguayi felkelés oka és célja PEKING (Űj Kina) Eduardo Cabrera, a paraguayi szabadságmozgalom egyik vezetője nyilatkozott az Ultima Hóra című brazil lap munkatársának. Kijelentette, a Stroessner- ellenes felkelést a Febrerista Párt és a Liberális Párt száműzetésben levő fiatal tagjai robbantották ki. A paraguayi nép azért fogott fegyvert, mert hosszú ideje éhezik és a legkülönbözőbb megaláztatásokat kell elszenvednie, míg a rezsim haszonélvezői elképesztő fényűzésben élnek. A paraguayi nép egyharma- da emigrációba kényszerült, s másfélmilliós lakosságából jelenleg mindössze egymillió la- Kik az országban. A diktátor körülbelül hatszáz katonatisztet is száműzött — tette hozzá Cabrera —, de közülük, sajnos csak kevesen csatlakoztak a „május 14“ mozgalomhoz. A nép helyzetéről még elmondta, hogy a paraguayi munkás napjában csak egyszer étkezi s és különféle nyomor okozta betegségekben szenved. Stro- essner bankettjeit és orgiáit azonban mindez cseppet sem teszi kevésbé pazarlóvá. A felkelők célja: azonnali földreform, a diktatúra kiszolgálóinak megbüntetése és vagyonuk kisajátítása — hangoztatta befejezésül a demokrata vezető. „Figyelmeztetem a zsarnokot és embereit, hogy minden hazafi kivégzése csak újból elveti a szabadság és a demokrácia magvait.” (MTI) Súlyos légi-szerencsétlenség Brazíliában RIO DE JANEIRO (MTI) A Reuter és az AP jelenti, hogy a Vasp Brazil Repülő- társaság egy utasszállító gépe kedden a Rio De Janeirót a nemzetközi repülőtérrel összekötő műút fölött összeütközött egy katonai kiképző géppel. Az utasszállító gép a levegőben kigyulladt és az útmenti lakóházakra esett. A gép 25 utasa és hat főnyi személyzete életét vesztette. A katonai gép pilótája, akinek sikerült ejtőernyővel kiugrania, épségben megmenekült. A szerencsétlenség következtében több lakóház súlyosan megrongálódott és számos sebesülés történt. Tánc az ünnepek alatt minden este 7 órától a PARK SZÁLLÓ SARGATERMÉBEN Tánc-est! ★ Belépődíj nincs! Idő tárás jelentés Várható időjárás csütörtök estig: Változóan felhős, párás, ködös idői néhány helyen kisebb havasesővel; havazással. Holnap nyugat felől növekvő felhőzet. Elsősorban nyugaton és északon több helyen esővel, havasesővel, a hegyeken havazással. Mérsékelt, fokozatosan élénkülő déli-délnyugati szél. A hőmérséklet alakulásában nagyobb változás nem lesz. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön: plusz 1— plusz 4, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 0—mínusz 3 fok között. Távolabbi kilátások: megismétlődő esők, havasesők, az évszakhoz képest enyhe idő. (MTI) A modem történetírás tel- jesen elfogadható módon tisztázta az ún. egyházi ünnepek és kultuszok kialakulásának körülményeit. A korszerű történelemkutatás eredményeképpen kiderült, hogy a különböző tételes vallások ünnepeinek és' szertartásainak nyomai — szinte kivétel nélkül — egészen az ősközösségi természetvallásokig visszavezethetők. Ezek szerint tehát úgyszólván valamennyi egyházi ünnep és szertartás eredetét az ősi vallásban kell keresni. Azt lehet mondani, hogy a szóban levő ünnepek és kultuszok együtt alakultak ki a vallással. A vallás igen régi, egészen kezdetleges időben keletkezett, az embereknek teljesen ferde, primitív képzeteiből saját magukról és az őket környező külső természetről. Az ősközösségi ember még nem ura, hanem a szó szoros értelmében rabszolgája volt a természetnek. Szinte teljesen tehetetlenül állt szemben a természet elemi erőivel — az árvízzel. a tenger háborgásával, szélviharral, a villámlással, a tűzvésszel. Nem volt képes megérteni és tudományosan megmagyarázni a világosság és a sötétség, valamint az évszakok változásának tényleges okát. Érthetetlen volt számára az álomjelenség, a betegség és a halál. Mindez — és még sok más — szörnyű rettegésben tartotta az ősi embert. Félelmében kezdte azt hinni, hogy benne és körülötte nem természeti, hanem természetfölötti erők működnek, s ezeket a „titokzatos” erőket isteni tulajdonságokkal ruházta fel. Ezzel megjelent az istenhit vagyis kialakult a vallás. A z ősi természetvallás ** szülőoka — a félelem. Ez a lényeg. De meg ksll még jegyezni azt is, hogy ez a vallás nem az egyistenhit- ben, hanem a többistenhiten alapult. Ez azt jelenti, hogy isteni rangra emelték a különböző természeti jelenségeket. Másés más istene volt a világosságnak, a sötétségnek, a villámlásnak, a tengernek. az állatoknak, a tűznek, a földnek és így tovább, végnélkül. Ezeket az . isteneket azonban nemcsak kitalálták és tisztelték, hanem ünnepeket is rendeztek tiszteletükre. Példának okáért a földművelő népek ősidők óta megünnenelték a tavaszi napfordulat időpontját (március 21.) mert szerintük akkor a nappal „legyőzi” az éjszakát, az élet győzedelmeskedik a halál felett, a tél után elérkezik a kikelet. Számos ősi vallás szerint a növényzet tavaszi feléledését as istenek feltámadása okozza. Nem nehéz rájönni, hogy ennek az ősi ünnepnek felel meg a húsvét, a feltámadás napja Ugyanilyen régi eredetű az egyház másik nagy ünnepe is — a karácsony. * A hívők úgy tudják, hogj karácsony Jézus születésének napja. A papok is azt prédikálják. hogy karácsony éjszakáján született a megváltó s ezért van ünnep ezen a napon. Ezek szerint tehát karácsony eredete Jézus születésére vezethető vissza. Megfelel-e mindez a valóságnak' rPeljesen kétségtelen, hogj Jézus állítólagos születése és a karácsony ünnepe között nincs semmiféle össze függés. Vitathatatlan tény_ ui hogy az újszövetségi szentírásban egy árva szó sincs Jézu: születésének konkrét időpontjáról. Maguk a teológusod kénytelenek elismerni, hogj Jézusról semmilyen ereklye kézirat, pontos életrajz, stb nem maradt fenn. Sőt azt sen tagadják, hogy az idószámítá; kezdete és Jézus születésénél ideje között sincs összefüggés Az időszámítás ti. a római sze nátus határozata értelméber Róma alapítása után 753-bai kezdődik. Ezzel szemben Jé zus állítólag Róma alapítás; után 749-ben, ill. 750-ben szü letett. Igen jellemző ténj hogy a teológusok mind a ma napig nem tudták eldönteni hogy a két évszám közül me lyik a helyes. Mindenesetre az ; azt bizonyítja, hogy itt nincs valami rendjén. De nem is lehet, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy Jézus mint isten fia — a fantázia szüleménye, vagyis nem történelmi személyiség, hanem mitológiai alak. Történelmi tény, hogy a keresztények a IV. század közepéig nem ünnepelték meg a karácsonyt. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a [II. században Origen es egyházatya még pogány szokásnak minősítette a karácsony megünneplését. Ügy vélekedett, hogy pogányság az isten születésnapját megünnepelni. Mindazonáltal Liberius pápa 354-ben mégis úgy intézkedett, hogy december 25-ét Jézus születése napjának kell tekinteni. Ettől kezdve a karácsony a katolikus vallás egyik legnagyobb ünnepe. T\/T lért éppen december 25-re esett a pápa választása? Természetesen Liberius pápa ismerte az újszövetségi szentírást, s nagyon jól tudta, hogy Jézus születésének körülményeit teljes homály fedi. Intézkedésének tehát más volt az indítéka. Ez pedig a következőkben jelölhető meg. A rabszolgatartó gazdasági renden alapuló római világ- birodalom válságának jelei a III-IV. században egyre inkább megmutatkoztak. Sőt, a IV. században már az összeomlás tüneted Is jelentkeztek. Felmerült tehát annak a szükséglete, hogy a római világbirodalmat világvallással egészítsék ki. Erre a szerepre alkalmasnak mutatkozott a katolikus vallás. Ezért Konstantinus római császár 337-ben felvette a ke- resztséget. Ezzel a katolikus vallás államvallási rangra emelkedett. Ugyanakkor azonban a római birodalom területén, többek között hazánknak azon a részén, amely akkor Rómához tartozott, igen el volt terjedve az ún. Mitras-kuitusz, amelyet nem lehetett egy csapásra megsemmisíteni. Liberius pápa igen ravasz taktikai fogásokkal komoly csapásokat mért a Mitras- féle vallásra. Többek között azt csinálta, hogy a Mitras-kultusz- szal kapcsolatos ünnepeket átvette, megszentelte és új tartalommal telítette. Ez történt a karácsonnyal is. A perzsa eredetű Mitras- kultuszban a karácsony volt a legnagyobb ünnep, mert erre a napra esett a nap istenének, Mitrasnak, a „legyőzhetetlen Napnak” születésnapja. De nemcsak Mitrasnak, hanem a nap- és a földistenek hosszú sorának volt szent napja a karácsony, szinte időtlen idők óta. Napisten volt Mitras, de az volt Sámson is; a föníciai hitben élő Adonis pedig ugyancsak a meghaló és feltámadó természet istene volt. aki minden évben dec. 25-én meghal és 26-án feltámad. Ennek megfelelően a karácsony kétnapos ünnep; az első nap a bánat és a gyász napja, a második nap pedig az öröm és a boldogság ünnepe, mert hiszen a természet istene feltámadott. Nyilvánvaló itt az összefüggés a karácsonyi kettősünnep ősi alakja és modem változata között — a forma megmaradt, de a tartalom megváltozott. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a karácsony nem keresztény eredetű ünnep, hanem már az ősi természetvallásokban megvolt. Gyökerei igen régi időkre nyúlnak vissza. De a karácsony eredetét kutatva, bármilyen régi időkre nyúlunk is vissza, minden ősi népnél és régi vallásnál azt tapasztaljuk, hogy a karácsonyt december végén, a legtöbb esetben december 25-én és 26-án ünnepelték. Miért pont ekkor? Egyszerűen azért, mert ekkor már teljesen nyilvánvaló tény a téli napforduló bekövetkezése, vagyis az, hogy az éjszakák egyre rövidebbé válnak, a nappalok pedig fokozatosan meghosszabbodnak. Így tehát a karácsony ünnepe voltaképpen a téli napforduló megünneplése. Az ősi vallások ekkor azt ünnepelték, hogy a világosság győzedelmeskedik a sötétség felett. Ezt tette a Mitras-kuitusz is. amelytől a katolikus egyház a tárgyalt okok miatt átvette a karácsonyi ünnepet. primitív ember évről évre tapasztalta a téli napfordulót, de nem tudott erre a jelenségre tudományos magyarázatot adni. Ezért azt gondolta. hogy isteni erő közreműködéséről van szó. Ebben természetesen nem volt igaza. Valójában a téli napforduló, amely pontosan december 21- én következik be, a föld mozgástörvényei alapján megy végbe. Mindezt a primitív ember még nem tudhatta. Félreértette a vázlatosan ismertetett természeti jelenséget, s ebből a félreértésből született meg a napisten mítosza, s kialakult a napisten ünnepe —, a karácsony. Egyébként a karácsony szó szláv eredetű. A nyelvtörténet adatai arra engednek következtetni, hogy eredetileg a karácsony az év legrövidebb napját jelentette. Ez is azt bizonyítja, hogy a karácsony eredete az ősi természetvallásban keresendő. * Karácsony ünnepéhez a különböző népeknél más és más babona tapadt. Hazánkban például általánosan elterjedt néphit volt, de még napjainkban is fellelhető itt-ott. hogy az éjféli misén a Luca-székén állva a tű fokán keresztül megláthatók a boszorkányok, akik ilyenkor a pap körül ugrálnak. Azt is szokták mondani, hogy karácsony este a gazdasszony nem ugorhat fel az asztaltól, mert különben a kotlósok is leugrálnak a tojásról. A babona szerint karácsony éjszakáján megszólalnak a barmok az istállóban. sőt az is előfordul, hogy ilyenkor beszél a tűz is. ^ z ősi germánok hite szerint karácsony napján a halottak kikelnek sírjukból, szabadon barangolnak, járnak- kelnek. Ezek ellen szolgált vé- delmül az élet örökzöldje, a fenyő. Innen ered a karácsonyfa. A karácsonyfa, bár igen régi eredetű, azonban nagyon lassan olvadt össze a többi karácsonyi szertartással. Még Németországban is csak a XVIII. században vált általánossá az égő gyertyákkal feldíszített karácsonyfa felállítása. Ez a szokás még ma sem honosodott meg például Olaszországban és Spanyolországban. Igen jellemző tény, hogy a Vatikán olaszországi hivatalos lapja, amelynek címe L’Osservatore Romano, 1935- ben „pogány és protestáns” szokásnak minősítette a karácsonyfát. A katolikus lap ezen állásfoglalása egybeesett az olasz kormány azon rendeletének kiadásával, amely megtiltotta a karácsonyfa árusítását és vásárlását. Ezt az esetet azért tartottuk szükségesnek megemlíteni, mert mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a karácsony megünneplése menynyire nem egyöntetű a világon. Azt lehet mondani, hogy ahány ház, annyi szokás. A karácsonyfát rendszerint égő gyertyával, vagy újabban egyesek villannyal díszítik. Ez a szokás is igen régi múltra tekint vissza. Eredete kétségtelenül összefügg a karácsony kialakulásával, mert hiszen ez az ünnep a fény, a világosság, a nap ünnepe. Nyilvánvaló tény, hogy az ősi vallások hívei tűzzel, lánggal, világossággal áldoztak a nap, a fény, az élet istenének. A tűz felhasználása rend- kívül nagy esemény, úgyszólván döntő fordulat volt az ember életében. Nem csoda tehát, hogy a régi természetvallások igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a tűz istenének. Példának okáért az ógörög mitológiában is jelentős helyet foglal el Prometheus mítosza. Az ókori görögök több ezer esztendős mondája szerint az emberek kezdetben, amikor még nem ismerték a tüzet, nagyon ügyefogyottak és tehetetlenek voltak. Tehetetlenek a természet elemi erőivel, védtelenek a vadállatokkal szemben, amelyektől legfeljebb annyiban különböztek, hogy ügyetlenebbek és gyámoltalanabbak voltak a legtöbbnél. Prometheus azonban, aki az olymposi boldog istenek rokona volt, megszánta az embereket és ellopta a tüzet az égből, azaz az Olymposról. A tűz eddig csak az Olympos csúcsán lakomázó és tanácskozó boldog istenek tulajdona volt. Prometheus megajándékozta a tűzzel az embereket. Ez az ajándék az állatvilág fölé helyezte az emberiséget. Ezzel Prometheus az emberi öntudat szikráját is lángra gyújtotta. Az olymposi istenek — folytatódik a mítosz — megirigyelték Prometheus ajándékát az emberektől, éppen ezért mindenféle betegséggel, bajjal, öregséggel, halállal sújtották őket, és megbüntették az emberek jótevőjét, Prometheust is, amiért ellopta a tüzet a boldog istenektől. Zeus, az egek ura, „az emberek és az istenek atyja”, Hephaistossal, a sánta kovácsistennel, embememjárta vidéken magányos sziklához láncoltatta az emberiség jótevőjét. Prometheus évezredeken keresztül, zord sziklához láncolva, szenvedte a nyár melegét és a tél hidegét; májából, amely mindig újra nőtt, Zeus madara, a falánk saskeselyű lakmározott. 'T'örtént azonban — szövő- dik tovább a mitológiai képzelet fonala —, hogy Zeus halandó anyától (Alkménétől) született fia, Herakles, nyilával halálra sebezte a saskeselyűt, eloldotta a láncokat és megszabadította Prometheust a kínok kínjától. A földi szenvedéseket vállaló hőst jutalmazó Herakles jóvoltából tehát Prometheus szabad lett; a tűz pedig az emberiség birtokában maradt mindörökké. A fentiek ismeretében vegyük figyelembe, hogy például János evangéliumában Jézus, mint a „fény ura” szerepel. Az újszövetségi szentírás nyomán általában az egyházi szerzők Krisztust, mint a „világ világosságát” említik. Ez a hittétel is az ősi vallásokban gyökerezik. Végső elemzésben tehát a karácsonyi gyertyafény régi vallási kultuszok maradványait őrzi. Ugyanez a helyzet az ajándékozással kapcsolatban is. A karácsonyi ajándékozás gyökerei az ún. Saturnalia ünnepekre nyúlnak vissza. A valóságos nyomorúság ellen tiltakozó rabszolgák vallásos vigasztalására szolgáltak Rómában Saturnalia ünnepei, amelyek december 17-től több mint egy héten át utcai vigadozá- sokkal folytak. Ilyenkor a gazdagok ajándékokat osztottak a rabszolgáknak és a gyermekeknek. Ezenkívül gyertyákat gyújtottak és lakomákat ültek. Lehetne még tovább folytatni a karácsony eredetének tárgyalását, de felesleges, mert az elmondottak elégséges alapot nyújtanak arra, hogy rámutassunk: a karácsony eredete nem természetfeletti, hanem nagyon is természeti okokra vezethető vissza. Voltaképpen ezt kívántuk bebizonyítani. A karácsony megünneplése egyre inkább átmegy a közéletbe. Ennek megfelelően lassan elmosódik egyházi jellege, s átalakul a béke és a barátság, a testvériség és az egyetértés, az öröm és a boldogság, a bizakodás és a reménység ünnepévé. Így is van ez rendjén. Ez az új tartalom felel meg leginkább a karácsonyi ünnep régi tradícióinak. Ezáltal lesz a karácsony minden becsületes, békeszerető, jószándékú ember boldog ünnepe szerte a világon. Dr. Földi Fái
