Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

t

1959. december 22., kedd

nepüjsag

Ahol kommunista párt van, abból nyer a nép

— Találkozás D. JV. AIDIT elvtárssal, Indonézia Kommunista Pártja főtitkárával —

a lélekteienség,

... amely olykor-olykor még megkeseríti az emberek életét. Miről van szó? Ha valakit sérelem ér, vagy valamilyen problémával küszködik — orvosságot keres rá. Vélt, vagy való igazának tudatában jár el és magától értetődőnek tartja, hogy az illetékes szervek, yagy az illetékes személy jóakarattal vizsgálja meg az ügyet. Egy példa: a bérlő rossz viszonyban van a házigazdával. A tulajdonos mindent megtesz, hogy megkeserítse a lakó életét, elüldözze a házból... A bérlő panaszra megy a tanácshoz, ahol — ahelyett, hogy kiszállnának a helyszínre, kivizsgálnák az ügyet és szükség szerint elbeszélgetnének a gazdával, s ha kell, figyelmeztetnék is —, azt mondják a panaszosnak: intézzék el maguk között a dolgot, perelje be a házigazdát, ha másképp nem megy ... Más: Egy ember állást keres és jelentkezik az adott munkahelyen. Szándéka világos: dolgozni akar. No. de — a hivatalos, pozitív információn túl — valakinek van valami „külön véleménye”. „szimpátiahiánya” az illető emberrel kapcsolatban —, ezért elutasítják: az állást már betöltötték ... Vagy: majd értesítjük... Mi ez? Lélektelenség! Lelkiismeretlenség!

Szerencsére, mind kevesebb helyen és mind kevesebb- szer fordul és fordulhat elő ilyen. Pártunk politikájára az a jellemző, hogy az emberekkel, problémáikkal való törődést hirdeti és valósítja meg. Szigorúan el kell ítélni mindazokat, akik hivatali pozíciójuk. íróasztaluk vélt bástyái mögül nem látják meg az embert, az emberi problémák emberséges és lelkiismeretes megoldásának mindenkori sürgető szükségességét. Ezek az emberek több kárt. mint hasznot okoznak annak az előrehaladásnak, amelyet magunk elé tűztünk és amelynek legfőbb mozgatóereje: az ember. (—r.)

Közlekedési kihágást követnek el9 akik nem vigyáznak az utak tisztaságára

Lehet, hogy megkésett a szavunk, mert a hideg idő immáron beállt, fölfagyott a föld és ez viszonylag segített a dolgon. Ez azonban csak átmeneti állapot. Miről van szó tulajdonképpen? Ahogy elhagyjuk Egert és a gépkocsi Kerecsent1 felé tart, a demjéni olajfúrások közelében egyszerre veszélyes útszakasz következik. Baleset is előfordult már ezen a részen és a baleset lehetősége ma is megvan, ugyanis két kanyarulat következik egymás után ezen a részen és a betonút felületét csúszós, agyagos sár borítja. Sok panasz érkezeit ezzel kapcsolatban szerkesztőségünkbe és meggyőződtünk róla, hogy a gépkocsivezetőknek igazuk van, amikor követelik az említett útszakasz megjavítását. Nem az Útfenntartó Vállalatra panaszkodnak, hanem azokra a gépkocsikra és traktorokra, amelyek az olajfúrásoktól a szállításokat végzik.

A közlekedésrendészet előírása szerint kihágást követ el. aki nem vigyáz az utak tisztaságára. A KRESZ előírja, hogy az útra való felhajtás előtt a sáros gépkocsit vezetője köteles megtisztítani, vagy olyan helyen, mint a demjéni olajforrások környéke, biztosítani kell megfelelő munkásokat. akik az utat a gépkocsik után letisztítiák. Beszéltünk a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat Kirendeltségével, mert a demjéni olajfúrások ide tartoznak. A vállalat tájékoztatása szerint nappal gondoskodnak az út letisztításáról, több munkaerőt foglalkoztatnak itt. A szállítások azonban este, sőt éjszaka is folytatódnak, éppen ezért, ezekre az időszakokra is alkalmazni kell az úttisztító munkásokat. Este és éjszaka különösen veszélyes a közlekedés, éppen ezért nem szabad, hogy különleges baleseti veszélyt rejtő helyek legyenek az utakon.

A Knézich Károly utca a város közlekedési rendszerének megváltozása óta Eger átmenő forgalmának legmozgalmasabb szakasza. Nemrég megjavították az utat, most már kitűnő, pormentes bitumenes burkolat borítja. A Tűzoltó-híd mellett levő Vegyesipari Vállalat telephelyéről azonban a gépkocsik ugyancsak nagy mennyiségű sarat hordanak az útra és itt is veszélyessé teszik a közlekedést. A vállalat a legköny- nyebb megoldást választaná akkor, ha az eddig elhanyagolt telephelyet rendbehoznák, feltöltenék salakkal vagy törmelékkel az udvart. Mindjárt megszűnik a sár és kevesebb lenne a baleseti veszély az úton.

A közlekedésrendészet szabályának betartása nemcsak a járművezetők feladata! — ezt meg kell jegyezni. — Kájé —

1VEHEZEN VIRRADT. A Kékes felől gomolygö felhőket kergetett a korán feltámadt szél, terelgetve, hajtva a szerte kószáló foszlányokat is, mint jó pásztor a nyáját.

De a reggel, ha nehezen is, elhozta az időt. A kéklő messzeségből vörösen bukott ki a Nap, inkább fényességet, mint meleget árasztva a tájra.

Csülökre legény, hasadra süt a Nap — kólintotta oldalba a tűz mellett szunyókáló János gyereket az apja.

— Á, á — kászálódott nyújtózkodva a kis legény;

*r Nézd meg a disznókat, néni bitangolt-e el az erdőbe valamelyik?

Mintha ez a pár mondat felébresztette volna az erdőt, egyre hangosabb lett. Nem messzire onnan, ahol a konda pihent és a pásztortűz lobogott éjszakákon át, erdei gazdag majorság fehér falai villogtak a fák között.

— Mit az ördögöt csinál az a gyerek — néz hunyorogva az öreg a fák közé, ahonnan az ébredező disznók lármája jut el hozzá.

A majorságból ide hallatszik a láncra kötött komondorok ugatása; Mióta híre járja, hogy a szegénylegény, az a Vidróczki a Mátrát járja, azóta a Jámbor-majorság udvarára mérges kutyákat kötöttek.

A hír nem jár egyedül. A múltkor is elveszett a disznókői tanyáról .három disznó, ezt is a Vidróczki számlájára írták. Az is igaz, hogy csak a majorságokban, a gazdagabb szérűkön ugattak a vagyont őrző komondorok vésztsejtetően, a szegény udvarokon ki- s bejárt a kóbor mátrai szél, vackába kényszerítve a nyüszítő kutyát.

A MAJORBÓL ÉKTELEN zaj** ial szabadult erdőnek a disz- nókonda. Jámboré volt akkoriban az erdő. a Mátrának az északi oldala ft. falu határában. Fösvény, zsugori volt a gazda, cselédei éhhalálon.

—- Adj Isten, Pesta bá — köszönt

jókorát a falu disznóját őrző öregre

a majorság kondása.

— Adja meg neked is — feleli kötelességszerűen, máris másfelé fordítva fejét, jelezve, hogy számára véget ért a disputa. Meg nem is szerette ezt az izgága embert.

— Nézze mán, ki az ördög lehet az az alak — mutat a fák közé, ahonnan egy cifra szűrös ember közeledett.

— Majd előmutatja magát, ha közeibe ér.

S az erdőt járó szűrös ember, amint meglátta a két kondást, feléjük irányította lépteit, kerülgetve a szerteturkáló disznókat.

— Jó reggelt adjék Isten — köszönt rájuk a széles karimájú kalapjával, mire a tanya kondása fogadás helyett így válaszol:

— Mit csatangol a gazda erdejében, hová való?

Az idegen — látszik, nincs hozzászokva az ilyen fogadtatáshoz — egiészen belepirul a belső méregbe.

— Gatyába, te... az erre-arrádat, mi közöd hozzá — lódítja meg fényes baltáját a kérdezősködő felé.

Ez a válasz elég is volt a kondásnak, mert halálravált arccal, szapora léptekkel hagyta ott a két embert. néha-néha hátranézett, nem repül-e utána az a fényes balta.

A HOGY HÁTRANÉZETT, látta,

■f*’ hogy parolázik az öreg Pista bácsival és letelepednek a tűzhöz.

— Biztos ismerőse az öregnek ez az erdei csavargó. Jó lesz vigyázni éjszakára a disznókra — tűnődött a kondás, magukra hagyva a beszélgetőket.

— Hé, Jani, Jani te — kiabált az öreg a Berek patakbari úsztató gyereknek.

— Gyere gyorsan!

Amikor lihegve, sárosán megérkezik a gyerek, pénzt nyom a kézéA betyár

be, legnagyobb csodálkozására, hiszen ilyet már ki tudja, mikor, talán Szent Istvánkor látott az apjánál, búcsú napján;

•—i Bort hozol érte. Na, ne csodálkozz, megjött a koma — biccentett fejével a távolabb ülő emberre, magyarázatképp.

Még sokáig látják vékony lábaszárát villogni a fák között, de aztán eltűnik a Jani gyerek, a falu irányában, féltőn szorítva kezében a kincset, a pénzdarabot.

— Rég jártál erre, koma — kezdi az öreg, bodor füstfelhőt eregetve a pipából;

—- Más vidékre szólított a „hivatal” — kacsint huncutul a szűrös idegen, meg aztán túl sok kakás- tollat raktak a falutokba, nem volt ajánlatos itt mutatkozni. De mi hír nálatok? — kezdi faggatni a pipázó öreget, akinek mintha szívéről órásl nehezéket vettek volna le, nagy sóhajjal kezdi a mondókáját.

— Ej, furcsa világ van felénk, még az Isten is behúnyta szemét, hogy ne lássa a szegénységünket, a nyomort. Kiss Jánoséktól tegnap vitték el a hízót, nem tudott fizetni. Mi lesz a hat éhes poronttyal, éhen pusztulnak a télen. A Holló Jóská- ék — tudod, ott, abba a kis fakalyibába, az utolsó véka búzájukat is eladták, hogy kifizessék Jámbornak az igát, amit a tavasszal kölcsönkértek három napra. Te jó Isten, ml lesz velünk? Az én béremet is alig tudják megadni, már olyan koldusok, de Isten is azok mellé áll, akiknek úgyis van, nekünk meg csak az Imádságot hagyja.

— No, biztosan megéheztél a hosszú úton? Itt van kenyér, só, hagyma, igaz szívből kínálom.

— Nálam meg szalonna is akad — veszi elő a szűre zsebéből a kendőbe csomagolt elemózsiát;

— Nálunk már csak a füstölő őrzi a szalonna zsírját, de ha az asszonyon múlna, már rég kifőzte volna, de hát nem fér el a fazékban — mosolyodik el szomorkásán az öreg;

A MÍG AZ EVÉSHEZ készülnek, megérkezik a kis legény, jókora agyagkorsóval.

— Itt van — zöttyenti le a korsót.

— Na, eredj a disznókhoz, semmi helyed az emberek között.

Kézről kézre jár a korsó, s a beszélgetést serkentő tüzes ital meghozza a jókedvet és a faluból felhangzó déli harangszó már vidám tercierében találja a két barátot;

— Ez az élet, koma, csettint nyelvével az idegen, s jót húz a borból, úgy hogy még a bajszán is legördül pár rubintcsepp. Akkurátusán megtörli bő inge ujjával a korsó nyakát. Az öreg Pista következik.

— De meddig bírod még így, komám? El kellene hagyni ezt a vidéket, oszt megnősülni valahol, arra messze, a Duna túlsó részén. Lassan annyi pandúrt küldenek a nyomodra, hogy minden fához jut egy.

— Tán fára Inkább — nevet a szűrös. — Az erdőt ám ismerni kell üregeivel együtt. A Morkád vár a néma őrzője a szegénylegényeknek, Pesta komám, meg az asszonyok szoknyája sem utolsó dolog.

Komolyra fordítják a szót. Egész közel hajolnak egymáshoz, nehogy a fa tetején ugráló mókus hírét vigye beszélgetésüknek.

— Te a falu szélén vársz — mondja a szűrös idegen — addig, amíg elsőt nem kondit éjfélkor a vámos. Ha addig nem érkezett meg, akkor elmarad a...

Jól van, csak nagyon vigyázz, hat erős kutyát enged el éjszakára ez a... — bök fejével a Jámborrtanya felé,

A Z ERDŐBEN EGYRE hoszszabbak lettek az árnyak, amint a nap délutáni pályájára fordult. Nehézkesen halad a fehőkkel teleaggatott égbolton, mintha valami láthatatlan kéz tartaná vissza; Lassan elérte a Hegy esd tetejét, onnan tovább ívelt a pálya a Kékes irányába.

A két jóbarát is búcsúzott, az idegent elnyelte az erdő félhomálya, titokzatos világa. A fel-felröppenő erdei rigó jelezte az útját, de hamar ez is elült.

A nap rég leáldozott a hegyorom mögött. Az erdő csendjét a vonuló disznókonda zaja verte föl.

Ezen az éjszakán különösen ugattak a kutyák az erdei majorságban. Az ólak felől zaj, mozgás hallott, de gyorsan elhalt. Az acsarkodó kutyák megbékélve falatoztak a kései vendég elemózsiáján.

Kísértetiesnek tűnt a szekér nyikorgása a halottnak tűnő erdőben, amely úgy hatott, mintha a nappalt gyászolná, egybefüggő, sötét fátyoléval.

— Megint lopják az erdőt a büdös kódisok — nyitotta szét a zsalu- gátőrt a majorság gazdája, belehallgatva az erdő csendjébe.

A pokrócokkal letakart szekér lovai hőkölve torpantak vissza a falu szélén, az előttük álló »oirpto alaktól.

— Te vagy. Pista? Szólt a bakról a délelőtti szűrös ember.

— Én! — ugrott fel a kocsioldalra a falu kondása.

— Kiss Jóskáék irányába kerülj először — ad parancsot a kocsisnak és a kenőcsöt sirató kocsikerék mélyen beleváj a dombi agyagba.

— Ezt csináljátok meg kolbásznak. süssétek ki a szalonnál — emelnek le hárman a kocsiderékból égy leölt disznót, a remegő Kiss János csodálkozására.

Még köszönni ís elfelejt,

olyan gyorsan elrobog a kocsi, hogy Hollóéknál is lerakja a télire való búzát.

Pirulni kezd az cg alja a Darnó felől, amikor az üres kocsi eltűnik a Mátrába vezető úton...

KOVÁCS JÁNOS

töttségek még uralkodók, a falu termelő erői még nincsenek felszabadítva. A nép életkörülményei még rosszak, építeni kell, építeni akarják a gazdaságot

A kommunisták pártja, amely következetes harcosa a függetlenségnek, minden eshetőségre készen áll, hogy szembenézzen a veszéllyel. Arra törekszik, hogy erősítse végső győzelmük bázisát, a munkás— paraszt és a hadseregben levő haladó erők egységét. A szigeteken, a tartományokban, az üzemekben — még egyes minisztériumokban is — tevékenykednek a párt alapszervezetei, frakciói, az indonéz munkás és paraszt népfőiskolákon, tartományi iskolákon ismerkednek az indonéziai forradalom fő kérdéseivel, a marxizmussal.

Az Indonéz Kommunista Párt erősíti sorait, szélesíti tömegbázisát a forradalom, a függetlenség védelmében.

Az indonéziai példa is azt igazolja, hogy hatalmas jelentőséggel bír az egy nép számára, ha kommunista pártja van. mert ahol kommunista párt van. abból nyer a nép...

P. J.

agrár-programjuk, a parasztságot nem tudták maguk mellé állítani.

4 párt

tömegkapcsolatáról

1948 előtt több kommunista miniszter, képviselő volt a kormányban, a parasztszövetséget, az ifjúságot a párt vezette, a hadseregben is jelentős befolyása volt á pártnak. Csak amikor az ellenforradalom felbukkant, akkor derüjt ki: a párt még nem tömegpárt, mindössze 10 000 tagot számlál. Ha a 3000 lakott szigetet vesszük, egy szigetre mindösz- sze három kommunista jutott. Ezek győzték meg az indonéz elvtársakat: tömegpárttá kell tenniök az Indonéz Kommunista Pártot.

Jelenleg a kommunista párt Indonézia legerősebb pártja. 1955-ben hétmillió, 1957-ben nyolcmillió szavazatot kaptak a kommunisták. Rendkívül növelte a párt tekintélyét, hogy a legkövetkezetesebb harcosa a Nyugat—Irián függetlenségéért folyó küzdelemnek — hollandok tartják megszállva —. másrészt a párt jelszavára, követelésére 1957-ben a kormány 120 millió dollár értékű holland tőkét volt kénytelen államosítani.

Ax imperialista tervek kudarcot vallottak

A külső ellenség és a belső reakció nem jó szemmel nézi a kommunista párt előretörését, befolyásának növekedését. Ezért mindent megpróbál, hogy megsemmisítse a pártot. Az eszközökben nem válogatósak. Igyekeznek megbontani a népfront egységet a haladó erők és- a kommunisták között, a kommunisták és a Nacionalista Párt között. Felhasználják a nemzeti burzsoázia egy részének ingatagságát, merényleteket követnek el kommunista vezetők és haladó személyiségek ellen. Az elmúlt évben pedig felkelést robbantottak ki, amely elbukott — és bukása a haladó erők szövetségét erősítette. A köztársaság veszélyben volt — és a párt szavára megvédték a köztársaságot.

A harc még nem dőlt el. Az imperializmus még gazdasági befolyással bír, a feudális kösítók lába. 1905-ben alakul az első szakszervezet, nem egészen 10 év múlva pedig marxista szervezet születik, amely 1920-ban kommunista párttá alakul. 1921-ben 'tagja a III. Internationálénák és 1926-ban már forradalmi felkelésre vezette a népet.

A felkelés elbukott. Az imperializmus ebős» párt

kapcsolata a töméfPK^l gyenge és mindezekhez hozzájárult a párt helytelen taktikai vonala. A felkelés után a párt illegalitásba kényszerült, tagjai egy részét bebörtönözték, más részük menekülni’ kényszerült.

A második világháború alatt a japán imperializmus tiport végig az országon, — a kommunisták, a haladó emberek szembeszálltak a hódítókkal. Es amikor Japán kapitulált, a kommunisták kiadták a jelszót: köztársaságot. Egyezségre léptek a nemzeti burzsoáziával, koalíciós kormány alakult a kommunisták és a nemzeti burzsoázia többségével, Szukámé elnökletével, aki a japánok ellen együttműködött a kommunistákkal, 1947—48ban pedig kommunista vezetés alatt álló kormány tevékenykedett.

1948 derekán ellenforradalom zúdult a fiatal köztársaságra és a ' kommunisták vezette kormányt megdöntötte. Tobzódott a fehérterror, a haladó személyek ezreit gyilkolták meg. A párt Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága szinte valamennyi tagját — köztük a párt főtitkárát — legyilkolták.

Miért győzhetett az ellenforradalom, miért szenvedett vereséget a párt? Több oka van ennek. A kommunisták hosszú évekig illegalitásban éltek, elszigetelten, nem értékelték megfelelően a háború utáni helyzetet — a német fasizmus ellen együttműködtek a hollandokkal és 1945 után is ezt tették — helytelen volt népfront politikájuk is, szorosan együttműködtek a szociáldemokratákkal, akiknek sem forradalmi múltjuk, sem tömegük nem volt, ugyanakkor elhanyagolták a forradalmi nacionalistákat, akiknek tekintélyes forradalmi hagyományaik

vannak, nem volt forradalmi

Az elmúlt napokban e sorok írója találkozott D. N. AIDIT elvtárssal, Indonézia Kommunista Pártja főtitkárával, aki az indonéz pártküldöttség élén részt vett az MSZMP VII. kongresszusán. D. N. Aidit elvtárs tájékoztatta a találkozó részvevőit az Indonéz Kommunista Párt harcáról, amelyet a függetlenségért, a demokráciáért vívnak.

Néhány sxó Indonéziáról

Sok ezer kilométerre fekszik hazánktól Indonézia. A tízezer szigetből álló ország — ebből háromezer a lakott — a nagyobb országok közé tartozik. olyan hatalmas területen fekszik, hogy Európában Angliától a Kaukázusig terjedne. A tízezer szigetből mindössze öt nagyot**, fontosabb sziget van, ezek közül is legjelentősebb Jáva szigete. Indonézia 88 millió lakosából 55 millió él ezen a gyönyörű, gazdag szigeten, ez a sziget az az erőd. ahol Indonézia Kommunista Pártja megvetette lábát harcban a reakció ellen.

Indonéziában mindössze hatmillió a munkások száma, a lakosság döntő része — hatvanmillió — paraszt, földműveléssel foglalkozó. A közlekedés, az ipar fejletlen s mindez megnehezíti a párt harcát. Indonézia ma is imperialista gyűrűben fekszik, ellenség veszi körül. A Karácsony-szigetek, Maiáj angol támaszpontoktól terhes, Ausztráliában amerikai bázisok, Nyugat-Iri- ánban holland gyarmatosítók uralkodnak. S bár közel az ellenség, távolabb ott fekszik Kína. Vietnám, és a szocializmus útját járó országok példáját látva harcol az indonéz nép, amely bátor, forradalmi és halálosan gyűlöli az imperializmust.

Gazdag forradalmi hagyományok

1602-ben érkezett az első holland hajó Indonézia partjaihoz, akkor kezdődött a harc a függetlenségért, amely csaknem három és fél évszázadig tartott. 1800-ban szállták meg a szigetország nagy részét, de még 1815-ben is voltaik olyan szigetek, amelyekén nem taposott a gyarmato-