Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

4 népújság 1959. december SS., kedd 1959. december 22., kedd: 1944-ben I>ebrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány. 1764-ben halt meg Amadé László költő. 1834-ben született Marko Vov- esok ukrán író. O Névnap C? Ne feledjük: szerdán VIKTÓRIA timst Tovább Azok a szép termelési eredmé­nyek, amelyeket megyénk tanácsi üzemei is elértek a kongresszusi munkaverseny időszakában, többé- kevésbé ismertek már. A munka­verseny során számos üzem jóval a határidő előtt teljesítette ez évre előirányzott termelési tervét, s most már a túlteljesítés százalékait gyarapítja. Ezek közé tartozik Gyöngyösön a Vas- és Fémipari Vállalat, amelynek dolgozói már a pártkongresszus előtt, november 14-én teljesítették tervüket. A ter­melőmunka lendülete ezután sem csökkent: a dolgozók újabb válla­lásokat tettek, és a munkaversenyt tovább folytatják, - most már fel- szabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére. Az év végéig még sok millió forint értéket termelnek ter­ven felül mind a népgazdaság, mind pedig a maguk érdekében. A munkaverseny folyik tovább, s ezt a versenyt itt is, és mindenütt ma­guk a dolgozók szervezik és te­remtik meg, mint a szocialista ter­melés egyik fontos eszközét. Ez a kis példa is jól mutatja a jelszó igaz tartalmát: munkaverseny — több termelés — jobb élet. (— r.) — FENNÁLLÁSÁNAK 10. évfordulóját ünnepelte tegnap a demjéni December 21 Ter­melőszövetkezet. Az ünnepség hangulatát növelte, hogy Demjén már termelőszövet­kezeti község lett. — KIBŐVÍTETT pártbizott­sági ülést tartott tegnap dél­előtt a Gyöngyösi Városi Párt- bizottság. Az ülésen Molnár Gusztáv elvtárs, a városi párt- bizottság első titkára, valamint Varga Ferenc elvtárs, a városi tanács elnöke foglalkozott a vá­ros szövetkezeti mozgalmának fejlődésével az e téren soron- következő feladatokkal. Az ülé­sen számos hozzászólás is el­hangzott. — A HATVANI földmü­vesszövetkezet december 19-én teljesítette kiskereske­delmi és vendéglátóipari éves tervét. Az év végéig még to­vábbi ezresekkel növelik a földművesszövetkezet anyagi alapját. — ARANYVASÁRNAP több mint százezer forintos forgal­mat bonyolított le az egri Álla­mi Aruház. Ugyancsak az utóbbi napokban az áruház ru­házati osztályán volt különösen kimagasló a forgalom. — TEGNAPELŐTT tartot­ta közgyűlését a konipolti új szövetkezet. A szövetkezet közgyűlésén úgy döntöttek, hogy névadóul Kámán Katót, a község kommunista mártír­ját választják. — ÜLÉST TARTOTT a Te­rületi Egyeztető Bizottság tegnap délelőtt, ahol több ér­dekes üggyel foglalkoztak. — A KEDVEZŐ időjárást kihasználva több mint százezer facsemetét ültettek el a késő őszi hónapokban a megye fia­taljai. A fiatalok vállalták a fácskák további gondozását is. — Az ismeretterjesztő mozi e heti műsora az ünnepek mi­att elmarad. — A TIT nyelviskolájában december 23-tól január 10-ig téli szünet van. — A szabadegyetem filozófiai tagozatán Vallás, erkölcs — kommunista erkölcs címmel dr. Némedi Lajos, a főiskola igazgatója tart előadást keddöl délután 5 órai kezdettel a fő­iskola 78-as termében. — A KGST tevékenysége címmel Fehér István tart elő­adást december 22-én délután öt órakor, a főiskola 22-es ter­mében. — Mozart operáiról Pogány Ferencné tart előadást, ma, kedden délután 5 órakor a Pedagógiai Főiskola 70-es szá­mú termében. „Ha Katalin kopog, karácsony locsog“ .Babonák és bölcsességek" az időjárás népies megfigyelésében NAGYON RÉGI az időjárás iránti érdeklődés, talán egy­idős az emberrel. A jégkor­szak idején a bontakozó elmé­jű ősember óriási küzdelmet vívott az időjárással, hiszen élete nagy részét a szabadban töltötte. Szinte tehetetlenül állt az időjárás fenyegető, kö­nyörtelen erőivel szemben. Megszemélyesítette, istenséget látott benne, aki jön, lesújt, feléget, agyonvág, vagy ha jó­kedvében van, elűzi a hideget, fényt, meleget áraszt. Azóta a világ nagyot haladt. A szovjet űrrakéta a világűr­ben száguld, kifürkészi nem­csak a Föld magaslégkörének állapotát, de a Hold túlsó ol­dalára is bekukkant, a szemér­mes égitest nem takarja el többé „arca“ túlsó oldalát. A kutató műszerek segítségével fokozatosan világosság derül az időjárási jelenségek eddig ismeretlen okaira, összefüggé­seire is. Tudunk már védekez­ni sok esetben a pusztító aszály ellen, nem kell hiába­való könyörgésekkel „az eget ostromolni”. A világ és tör­vényszerűséged megismerhe­tők. Az időjárás és éghajlat tör­vényszerűségeivel foglalkozó szakemberek nem térhetnek napirendre a népies megfigye­lések értelmezése felett. Meg­vizsgálják azokat, az értéke­ket megtartják, kihámozzák, a tudomány fényénél megvilá­gítják, de ami salak, babona ragadt rá, lefejtik róla, rámu­tatnak azok képtelenségére. NÉZZÜNK SZEMBE azok­kal a népies megfigyelésekkel, az azok nyomán keletkezett úgynevezett regulákkal. Az ős­ember figyelmét elsősorban a környezetében, az állatokon és növényeken észlelt hatások, rendellenességek keltették fel. Az állati és növényi szerve­zettel foglalkozó szakemberek alaposan ismerik az állatok, növények testének a felépíté­sét. Tudják, hogy az állatok érzékszervei egy-egy esetben fejlettebbek, mint az emberé. A szervezetükben beálló vál­tozás figyelmezteti őket. Nem kell tehát csodát keresni ab­ban, ha az állatok — egyes növények is — szervezetük út­ján előre megérzik az időjá­rásban beálló változást. Álta­lában az állatok nyugtalanab­bak, zajosak, ingerültek és né­melyek a levegőt szimatolják Az állatvilág időérzése sok­szor nem érzékszervének rea­gálásából származik, hanem más okok következménye. Pél­dául a fecske azért repül eső előtt alant mert a rovarok ilyemtor a talaj és a növények közelébe húzódnak, tehát a számukra védelmet nyújtó he­lyek közelébe. A táplálék után vadászó fecskék kénytelenek követni őKet. A halak is azért ugrálnak ilyen esetekben a vízszint főié, mert azt a szin­tet akkor jobban benépesítik a röpdöső rovarok. De az sem kizárt dolog, hogy a fülledt, csendes időben az állóvizek felszínén keresnek több oxi­gént a légszomjjal bajlódó ál­latod. Épp így talál magyará­zatot a háziállatck esős idő előtti ingerlékenysége, ame­lyeket az élősdiek nyugtalaní­tanak. Az okok kutatása me­netéten a rovaroknál megkell állnunk. Érzékszervük, ideg- rendszerük érzékenyen reagál a hőmérsékleti, a légnyomás és a levegő páratartalmában beálló változásra és ezen té­nyek fokozatos tevékenységre ösztönzik őket, ami főleg az önfenntartás hathatósabb biz­tosítása irányában nyilvánul meg. Súlyosbítja a helyzetet az a tapasztalat, hogy a néphit igen hamar általánosít, határozot­tan fogalmaz, ez a legtöbb idő­járási megfigyelés gyengéje. Pedig sok ilyen szólás-mon­dásra ráférne az enyhítő jel­ző, hogy „legtöbbször“, „gyak­ran”, „volt rá eset”, stb. IDETARTOZIK az időelőre­jelzés egészen más területe, az emberi szervezet, mondjuK ki, a beteg emberi szervezet fáj­dalmainak a jelentkezése is. Van, akinek a feje fáj, csúzos ízülete nyilall, vagy gyógyult sebe sajog. Ezzel a problémá­val kapcsolatban az úgyneve­zett orvosmeteorológia adja meg a választ. A beteg vagy a gyógyult szervezet ideghálóza­ta is érzékeny a légkör ele­meinek változásaival szemben. Statisztika mutatja, hogy egyes időszakokban a szívmű- téteK, vagy agyműtétek sikere­sebbek. máskor nagy a halál­lal végződő operatív beavat­kozások száma. Ha a halál­esetek, illetve sikeres operáci­ók menetéről grafikont készí­tünk és azokat az időjárásvá]- tozás görbéivel vetjük össze, bizonyos kapcsolatok fedezhe­tők fel. Ennek következtében egyes sebészek — főleg szív­sebészek — a halasztható mű­téteket nem szívesen végzik el olyan időpontban. amelyek időjárási szempontból nyugta­lannak Ígérkeznek. Ismeretes az ideg- és elmebetegek egy részének az időváltozás-érzé­kenysége. Az ilyen időjárási fordulatok ismerése ugyancsak fontos megelőző óvintézkedés­re ad alkalmat és módot a kezelőorvosnak* A kutató tu­domány felderíti az összefüg­gést a beteg szervezetek visel­kedése és az időjárás változá­sa között, s igyekszik a meg­előző intézkedéssel elejét ven­ni. Ennek megfelelően előáll annak a szükségessége, hogy az orvosi intézmények folya­matos meteorológiai tájékozta­tásban részesüljenek. Az ember tartózkodási he­lye közelében levő tárgyakon megfigyelhető változások okai könnyebben megmagyarázha­tók. Ilyenek, ha feszül a láda­fia, ha bedagad az ablakráma, ha megszorul a zsákmadzag, ha serceg a gyertya kanóca, ha nyirkos a só: eső lesz. Mind­ezek a jelenségek azzal kap­csolatosak, hogy megnöveke­dett a levegő páratartalma, az említettek magukba szedik a nedvességet. Eső közeledtét jósolják, ha pipál a hegy — érthető, hiszen a pára kicsa­pódik a magas hegytetőkön. Máskor az időjárás ritmikus változására, a kiegyenlítődés elvére támaszkodva ösztönösen következtet helyesen a nép. ERRE MUTATNAK a kö­vetkező népies rigmusok: „Ki­derül, ha a felhők nyugat felé szállnak.“ (Igazuk van, mert a keleti szél ritkán hoz párát.) „Nyugati szél esőt szállít, ke­leti szél sarat szárít.” „Kora reggeli vendég (értsd: eső) nem kér szállást.” „Ha a Nap­nak cimborája van (mellék­nap), ha a Holdnak udvara van, eső lesz." Ennek a jelen­ségnek az az oka, hogy a ma­gasabb légrétegekben a fátyol­vagy a rétegfelhők megjelen­nek, ezeknek a jégtűi megtörik a napsugarat, udvart alkotnak. Mivel ezen felhők legtöbbször az esővel járó időváltozás je­lei, az erre vonatkozó népies tapasztalatnak igazolt alapja van. (Folytatjuk.) Zétényi Endre Két zsebtolvaj egy csapásra A csikágói közlekedési de­tektívek éppen a zsúfolt autó­buszon készültek letartóztatni Robert Hinton zsebtolvajt. Meglepődve vették észre, hogy a zsebtolvaj zsebébe idegen kéz süllyed és boszorkányos ügyes­séggel emeli ki onnan a híres tolvaj pénztárcáját. Í9V egy csapásra mindjárt a második zsebtolvajt is letar­tóztatták. Az újabb fogoly, Franklin Palmer, tehetséges kezdő volt a szakmában, és ő maga csodálkozott legjobban, hogy éppen híres kollégáját akarta meglopni. EGRI VÖRÖS CSILLAG Vörös és fekete (I.—II. rész) EGRI BRÖDY Fekete gyöngyök GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Pár lépés a határ GYÖNGYÖSI PUSKIN Őfelsége kapitánya HATVANI KOSSUTH Elveszett nyom pÉTERVASARA És Varsó messze van FÜZESABONY Szalmaözvegy műsora Egerben este fél 8 órakor: AZ ARANYEMBER (Bianco-bérlet) Téli portya az üdülőkben FEHÉR HÓRUHÁT öltött a Mátra. A tölgyek, a. bükkök, az illatos, gyantaszagú fenyők csillogó hópelyhekkel takaróz­tak be és néhány nap óta ha­vas már az egész erdő. A bok­rok között őzek, szarvasok le­sik, bámulják értetlenül a csu- pa-fehér világot. Bizony, sokat változott az utóbbi napokban a vén Mátra tengernyi erdősége, de azért a hegyek, az erdők szerelmesei most is örömmel érkeztek ide. Tél van. A mátrafüredi SZOT-üdülőkben még mind­össze egy napja érkeztek meg a vendégek, de legtöbbjük máris terepszemlére indult, teleszív­ni magát friss, egészséges mát­rai levegővel. Kiss Imre, az üdülők vezetője, fejből diktál­ja a számokat és nem kis elé­gedettséggel szól arról, hogy a néhány nap múlva búcsút mondó 1959-es esztendőben nem kevesebb, mint 8000 dol­gozó pihente ki fáradalmait itt, a mátrafüredi SZOT-üdülők­ben. Jelenleg az utolsó turnus­sal 270-en érkeztek idősebbek, fiatalabbak egyaránt és néhány ifjú nászútaspár is, akiket ide­csalt szívük... A kultúros, Jakab Ilona iro­dájában már kész — és meg kell mondani, igen kellemes — program várja a téli üdülő­két, úgyhogy minden bizony­nyal talál majd ki-ki szórakoz- ni valót magának. Túrák, kí- sebb-nagyobb kirándulások, hócsaták, szellemi öttusák és hanglemez-parádék váltogatják egymást, nem is szólva arról, hogy e két hétben érkezik el a karácsony, amikor az üdülő ve­zetői sok-sok figyelemmel és kedveskedéssel szeretnék meg­örvendeztetni a vendégeket. A KLUBTEREM kényelmes foteljeiben három hölgy beszél­get, ismerkednek egymással, a környezettel, az itteni élettel. A kíváncsiság kicsalja belőlem a kérdést, megtudom, hogy a há­rom kedves hölgy Földes Má­ria, a Külkereskedelmi Vállalat üzletvezetője, Nagypál Erzsébet, a Nyugati pályaudvar raktáro­sa, valamint Papp Sándorné, a Budapesti Bizományi Áruház dolgozója. Elmesélik, hogy elő­ször járnak itt a. Mátrában, de már a legelső napon meghódí­totta szívüket a festői táj, a ha­vas téli világ. Ugyanilyen elragadtatással beszélnek a tájról Mátraháza kedves vendégei is, akik szin­tén „frissek” a Mátrában, hi­szen néhány órája csak, hogy befutott velük az utóbusz. Oda­kint az esti órákban már egy­két fokkal a fagypont alatt áll a hőmérő higanyszála, de bent a kellemesen fűtött társalgó­ban már találkozhatunk né­hány vendéggel, akik egy-két órát szundítottak a hosszú uta­zás után és most egy kis esti beszélgetésre jöttek le szobá­jukból. Két idősebb bácsi mutatkozik be éppen egymásnak, amikor harmadik ismeretlennek ott termek magam is. Csonka István nyújt kezet, aki „Somogy-országból” érke­zett — amint ő mondja — a mi girbe-görbe hazánkba. — Tudja, itt minden szokat­lllllllltlllltltllllllllltMlllinilllHIUlllllllirtllliltlllllUtllltlllUlllllHIHIlfllllHllllllHiltllHIIIIHHIIIIlllllllllllllHIHIHIHUIMimillllliitllllllllllllllHllllllllllllllllllillllllllMIIIIHIIIIHIIIIlllllllllllllllllllllllinilllllllllUIII lan nekem — mondja moso­lyogva. — Mert Somogy után egy kicsit mégiscsak furcsa a Mát­ra, aztán a meghitt kis családi fészek után ez a nagyszerű fé­nyes üdülő, de legjobban szo­katlan, hogy két hétig itt éj­szaka is aludnom kell. — Cso­dálkozó tekintetemen jót kacag Pista bácsi és jókedvűen újsá­golja, hogy ő odahaza Torvajon a gépállomás éjjeliőre és mint ilyen ember, nappal szokta megtartani az éjszakát. No, ezen a kedves jóízű so­mogyi beszéden Horváth Lajos bácsi szolnoki nyugdíjas is mo­solyra derül és máris kész az ismerkedés, a barátság. Távolabb az egyik asztal mellett fiatal lány képeslapo­kat ír és taláin már a tizediknél tart, amikor egyszer csak meg­gondolja magát és kabátjáért indul. Ö, mint kiderül, a fővá­rosból a Közlekedésügyi Mi­nisztériumból érkezett Mátra­házára és mint meséli, legfőbb vágya, hogy hó... hó... minél több hó legyen, hogy felköthes­se végre a sítalpakat, mert hisz a téli üdülők közül legtöbben a téli sporthoz felkészülve ér­keztek, de ha netalán valaki otthon felejtette volna a sít, vagy a ródlit, hát nincsen baj, mert bőven áll rendelkezésre minden az üdülőben. PÁRÁD A KŐVETKEZŐ ál­lomás. A SZOT-üdülőben itt is jól érzik magukat a vendégek. Ők már régebben érkeztek, is­merősök a tájjal, a vidékkel és sóvárogva várják a havat. Pá­rádon már jóval vékonyabb a hóréteg. mint Mátraházán, ezért az itt pihenők vágyakoz­va tekintenek a Kékes felé, amely bizony már teljes hó­pompájában csillog. — Ja, kérem, elvégre egy ezer méteres hegy már ezt a luxust is megengedheti magá­nak — kedélyeskedik valaki, aztán már csak a Meteorológiai Intézetben bíznak, hátha... hát­ha... havat, egy kis igazi telet iósoi a közeli napokra, mert már csak ez és semmi más nem hiányzik a ;ban üdü­lők boldogságához. Szalay István akar. Ez a csodálatos génius* mindig és mindenkivel, elége­detlen mert önmagával nem tud elégedett lenni. Verseit olvasva, néhányszor érezzük a múló kor poros ha­tását, de mondatai legtöbbjén ctt dübörög az első indulat szen­vedélye és csendesebb, derű­sebb pillanatait is átlengi a bizonytalanság, a tragédia fu­vallata. A hitet is oly sokszor és olyan marcangolóan emle­geti, hívja segítségül, mint aki kémkedik annak valódi erejé­ben: a halálban, a halálig való eljutásban keresi-kutatja a fe­leletet kétkedéseire, lázongá­saira. Azt mondja egyik szo­nettjének két terzínájában: Halál — mondja —, bárkit csak egyszer érhet, s nincs visszatérés; de ki bennem él holta előtt s velem hal meg, mivé lesz? A szeretetben megolvad a lélek, s mágnese vonzásában visszatér, mint tűzben tisztult arany, istenéhez. Abban a költő-műfordító Ró­nay Györgynek van igaza, hogy Míchenlangelo versei he­gyi levegőt árasztanak: a min­dennapi emberi gondoktól és küzdelmektől felfűtött nagy­szerű lélek mindent végső kö­vetkezéseiben lát és csak az élet és az emberi értelem, szenvedély végső akkordjait üti le a csodálatos hangszeren, amit emberi léleknek nevez­nek. Eleddig a magyar olvasó nem kapott, csak néhány ízelí­tőt Michelangelo írásaiból, s most Rónay György gondos munkája egyszerre mutatja be a nagy művészt a legőszintébb vallomások tükrében. Hisszük, hogy nemcsak a magyar könyvkiadás gazdagodott egy ízléses és jól gondozott kötet­tel, hanem a kötet azok előtt is felnyitja egy rendkívüli szellemóriás titkát, akik a kép­zőművészetek nyelvét nem is­merik. Farkas András A Magyar Helikon, a kará­csonyi ünnepek előtt díszes kiadásban teszi a magyar olva­sóközönség asztalára Michel­angelo verseit — Rónay György fordításában. A kötet az olasz reneszánsz kiváló lángelméjé­nek, festőjének, szobrászának, építészének és gondolkodójá­nak 192 versét, illetve vers- töredékét adja, megtoldva a műfordításokat a műfordító Michelangeloról 'szóló tízegy- néhányH^His tanulmányával, jegyzetekkel. A szöveg közén 14 Michelangelótól származó rajz reprodukciója hangsú­lyozza emeli a kötet hangu­latát és mondanivalóját. A címlapon azt a Michelangelót látjuk, akit nem lehet megis­merni márványszobraiból, fres­kóiból, akiről csak a szenve­délyesen és őszintén leírt sza­vak, mondatok versek mond­ják el olykor a háborgás, és a belső kegyetlenkedés pillanata­inak lenyűgöző érzéseit, igaz­ságnak hirdetett kifakadásait. Michenlangelo Buonarotti nyolcévtizedes élete során mindig magányos maradt. A benne lobogó és az őt emésztő tűz nem lelte párját. A szép­ségnek ez a kielégíthetetlen szerelmese önnön csúf testi börtönéibe zárva kereste az enyhülést belső szomjúságára, a falatot hallatlan éhezésére, a fényességet, amely örömöt hozhat roppant víziók viharai­ban, de nem talált megnyug­vást, kielégülést, boldogságot. Ha olykor felcsillan a barát­ság mécsese a magány keser­ves éjszakáiban vagy a ró­mai zsivaj os nappalokon, az sem öröm, az sem zavartalan, mert a mindig megsértődő, mindig gyanakvásra hajló, a szellemóriás öntudatával ellen­tétesen szerény és esetlen kül­ső más hallást ad a hangok irányába, más látást ad az ar­cok izmai felé és mást olvas ki a kézmozdulatokból, mikor a szándék a kielemezhetetlen- ségig egyszerű és semmit nem Michelangelo versei

Next

/
Thumbnails
Contents