Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-20 / 299. szám

1959. december 20, vasárnap NÉPÜJSAG 5 Eger fürdőkörnyék tervpályázata Az Építésügyi Minisztérium, Heves megye és Eger Város Tanácsa a mostani év nyarán közösen országos tervpályáza­tot hirdettek az egri fürdő kör­nyékének rendezésére. A pá­lyázat Kiírását az tette szük­ségessé. hogy a következő években itt várható nagyobb építkezések már a végleges helyükön történjenek, szerve­sen kapcsolódva be a város tervezett fejlődésébe, kialaku­lásába. A pályatervek beadási ha­tárideje november 30 volt, és utána nehány nappal: decem­ber 6-án, Egerben Kezdte meg a kijelölt — az ország legjobb szakértőiből álló — bíráló bi­zottság a beadott tervek fe­lülvizsgálását. Már elöljáróban meg lehetett állapítani, hogy a pályázat rendkívül sikeres volt, mert amíg a hasonló tárgykö­rű, egyéb országos pályázato­kon a beadott tervek száma alig 2u—30 között szokott lenni, addig az egri tervpályázat ki­írását 97-en vették ki, és eze-t közül 53-an nyújtották be az elkészült terveket. Ez egyma­gában is rendkívül örvendete­sen mutatja azt, hogy az az érdeklődés, amely az ország lakossága részéről a hozzánk évente érkező negyedmillió vendégen Keresztül tapasztal­ható, nem általános jelenség, hanem hazánk műszaki dolgo­zói is különös szeretettel for­dulnak az egyik legszebb ma­gyar város: Eger problémái felé. A tervek szerzői között — amint ez később, a neveket tartalmazó zárt borítékok fel­bontása után kiderült — nem­csak helybeliek vagy budapes­tiek, de pécsi, szegedi stb. vá­rosrendező szakemberek is sze­repeltek. (Itt jegyezzük meg, hogy a helybeliek közül Veres Zoltán és Hukpa Sándor — a Heves megyei Tervező Iroda dolgo­zói — az Egerből elszármazot­tak közül pedig Wágner László és Kádár István építé­szek részesültek díjazásban.) A pályázaton lényegében három feladatcsoportot kellett megoldani. Elsősorban javas­latot kellett tenni annak az u. n. keleti forgalmi útnak a vonalvezetésére, amelynek a megvalósítása egyrészt a bő­vülő fürdőterület és ezen a környéken keletkező új lakó­tömbök kiszolgálása, másrészt a Széchenyi utca és a szűk bel­városi utcák forgalmi teher­mentesítése miatt indokolt. Második feladatként meg kel­lett tervezni magát a végleges fürdő-együttest, el kellett he­lyezni a fürdővel kapcsolatosan megvalósítani szándékolt ''középületeket. Végül ki kellett alakítani azokat a nagy lakos­ság-sűrűségű, többszintes épü­letekből álló lakóterületeket, a hozzátartozó közintézményeK- kel együtt, amelyek megvaló­sítását már 1960-ban szándé­kozunk megkezdeni. A keleti forgalmi útnak a tervpályázati kiírás szerint a kiindulása a csákóbeli Tinódi Sebestyén utca volt, észaKon pedig a Minaretnél kellett a Knézich Károly utcához csat­lakozni. Az út déli szakaszá­nak a megtervezése — kb. a Petőfi térig — nem jelentett különösebb nehézséget, itt végeredményben az új út ke­letre való kitolásával a szük­séges nagyságú fürdőterület és a helyes lakótelep-kialakítás elérhetőnek bizonyult, nem különösképpen nagyértéikű házcsoportok szanálásával. (A „baj“ a vár alatti sűrű beépí­tésű. műemlékekkel teletűz­delt történelmi városmagnál kezdődött. Itt nem is alakult ki teljesen egységes állásfog­lalás. Az egyik tervező-csoport az utat ezen a szakaszon a pa­tak rövidebb lefedésével, a há­romemeletes KISZÖV (volt minorita-rendház) épülettől közvetlenül keletre vitte, hogy a Mecset utca—Szúnyog köz kö­zött, erőteljes S-kanyarral ér­jen ki a Minarethez. A mási-c elképzelés útvonala a Hibay Károly utca vidékén vezetett, majd — néhány itteni épülét és a Panakoszta-ház feláldozá. sa árán — egyenes vonalban futctt a Knézich Károly utcá­ba. Hogy a két alternatíva kö­zül melyik lesz a végleges, ezt a még elvégzendő pontos gaz­daságossági számítások fogjáK lerögzítem. A forgalmi kérdésekhez tar­tozott a helyi forgalmi- és la- kóutak, valamint a csatlakozá­si csomópontok kialakítása, amelyeket a pályázók általá­ban jól oldottak még. Kellő számú és nagyságú autópa'kí- rozó helyről is történt gondos­kodás a területek kialakításá­val kapcsolatban. Ismét nehe­zebb problémaként jelentke­zett a buszállomás elhelyezé­se. Sok pályázó — helytelen értelmezés következtében — a buszállomást közvetlenül a fürdők mellé, több pedig a vá­rostól távol, a Hadnagy utca vidékére javasolta. Miután azonban a menetrendszerű já­ratokkal érkezők nagyobb szá­zaléka mégsem a fürdőkhöz, hanem ezentúl is a városköz­pontba igyekszik. így a kiala­kult vélemény szerint a busz­állomást továbbra is a Fellner utca vidékén marad, azonban az ottani lakótömb átalakításá­val. Végül néhányan elfogad­ható javaslattal éltek a pers­pektivikusan elképzelt „heli­port” (helikopter-állomás!) el­helyezésére. A második kérdéscsoport: a fürdőkomplexum kialakítása aránylag könnyebb volt az elő­zőknél. Itt a jó megoldást a kölönböző funkciójú részlegek szétválasztása és a mégis elKe- rülhetetlen kapcsolatok lehe­tőségeinek kidolgozása jelen­tette. A pályázók többsége megér­tette, hogy a gyógyfürdő elvá­laszthatatlan a régi török für­dőnél feltörő, az országban szinte példátlan rádium-ema- náció tartalmú gyógyforrások­tól. Nagyobb gondot okozott már az itt előírt gyógyszálló elhelyezése, hogy az lehetőleg csendes, parkos környezetbe kerüljön és a Közvetlen kap­csolat a fürdőkkel ennek da­cára megmaradjon. A strand épületeinek (öltö­zők, kiszolgáló létesítmények), az új medencéknek a kialaxí- tása általában változatos és sikeres volt. Tekintettel a gyógyfürdőknek az előzőkben említett — a mai strandterü­let északi végénél való — kényszerű kialaKítására, a strandbejáratot és strandven­déglőt kissé délebbre kellett tolni, vigyázva természetesen a jó megközelíthetőségre a város felől. A fedett uszodát — alig egy­két kivétellel — mindenki a mostani versenyuszoda kör­nyezetébe helyezte, amit első­sorban az ottani forráscsoport indokol. A három részleget: a gyógyfürdőt, a strandot és a fedettuszodát így egy kellően Kiképzett belső tér köré lehe­tett csoportosítani, ahol még megépíthető lesz a megkívánt új tisztasági fürdő, valamint egy irodaépület is, mely utób­biban találjuk majd a fürdő­igazgatóságot. társalgókat, Ide­genforgalmi Hivatal-, posta-, OTP-kirendeltségeket, stb. Szinte teljesen egyértelmű volt a tervezett idegenforgalmi szálló és a szabadtéri színház kialakítása a Népkert nyugati, már dombos oldalán, a jelen­legi Park Szálló mögött. így a tavasszal minden további nél­kül megkezdhetjük a szabad­téri színház építését. Végül a tervezési programban szereplő fedett sportcsarnok a Nép­kert délnyugati negyedébe ke. rülne, valahová a stadion-öltö­ző és a gyakorló sportpálya mellé. Utoljára beszélünk a környező lakótelepekről, bár talán legelőször ezek kivi­telezését tudjuk megkezdeni. Nem vitás, hogy az első épít-: kezések a szanálásmentes Had­nagy utcai sporttelep helyén indulhatnak meg. Itt többszin­tes, kertes-parkos környezetbe helyezett lakóházak kerültek megtervezésre. így az első ütemben már mintegy 400 la­kás lesz megvalósítható, és csak ezek elkészülte után ke­rülhet sor fokozatosan a többi épület miatt szükségessé váló kisebb ház-szanálásokra. Nem feledkeztünk meg az új, Itteni lakótelepekhez szükséges isko­la, bölcsödé, óvoda létesítésé­ről sem. Röviden összefoglalva, ezek voltak azok a problémák, ame­lyek a tervpályázat alkalmá­val felvetődtek, és amelyek megoldása — legalábbis város- tervezési szinten — többé-Ke- vésbé sikerült. Temészetesen éppen a kérdések sokoldalú­sága miatt egyik pályaterv sem nyújtotta minden vonalon a maximumot, ezért a tovább’ elképzelés az, hogy a felvető­dött legjobb gondolatok alap­ján az Építésügyi Minisztéri­um Városépítési Tervező Vá,- lalata fogja a közeljövőben el­készíteni a tárgyalt terület részletes, végleges rendezési tervét. „Minden terv annyit ér. amennyit megvalósítanak be­lőle”, így szól a bölcs megálla­pítás. Mindenesetre az elké­szülő tervezet alapot nyújt majd arra, hogy ha építke­zünk, azt már — amint beveze­tőben is említettük — a vég­leges helyen, a végleges kiala­kításban valósítsuk meg, és ne adhassunk engedélyt olyan lé­tesítményekre, amelyek ké­sőbb talán a jó fejlődés útjába esnének. És legyen ez a terv rajzban lefektetett célkitűzés, amelynek eléréséért mindnyá­junknak fokozottan küzdeni, harcolni kell: a gazdagabb, még szebb Eger érdekében! (Hevesy Sándor) így tűnnek el a kellemetlen panasz-tüskék A kicsi gohdok, apró, jogos, vagy jogosnak vélt sérelmek mennyire el tudják az emberek kedvét venni a munkától. Mint kellemetlen tüskét, úgy hordoz­zák a lelkűkben mindaddig, amíg egy gondos kéz segítő­készen néhány intézkedéssel — néha egy felvilágosítással —. el nem távolítja onnan. Ezek a lélekmérgéző tüskék: a panaszok, amelyek ha egyre kevesebb számban is, azért még gyakorta keserítik az em­berek életét, gyors orvoslást kívánnak. S erre a gyors or­voslásra a mi társadalmi ren­dünkben valóságos törvény van. A szakszervezetek vezetői, ügyészek és egyéb ellenőrző szervek vizsgálják gyakorta hogy a panaszok intézői a ren­deleteknek és az emberség íratlan törvényeinek megfelelő­en foglalkoznak-e a dolgozók bejelentéseivel, panaszaival. Egyie kevesebb a panasz — a panaszintézőkre Az. hogy az anyagi érdekelt­ség mennyire fontos, látható abból is. hogy például a Hat­vani Cukorgyárban, ahol a pa­naszintézést vizsgáltuk, leg­több „akta” a bérrel és beso- sorolással kapcsolatos panaszt tartalmazza. A munkaügyi osz­tály vezetője nagyon lelkiisme­retesen kezeli ezeket a pana­szokat, a vállalat igazgatója és a bérbizottság döntése után azonnal értesíti a panasz be­adóját, hogy ügye miként nyert elintézést. — Sajnos, az esetek többsé­génél jogtalan követelés miatt elutasító választ kelr küldeni, amelyben megmagyarázzuk, miért nem teljesíthető kérésük. D. K. cukorfőzővei is hasonló volt a helyzet — húz elő egy aktát Kelemen Gyula osztály- vezető. Kevesli órabérét, felet­tesei pedig nincsenek megelé­gedve munkájával. így hát nem kaphatta meg az órabér­emelést. Egy másik esetben olyan dolgozó panaszkodott fizetésé­Főtisztelendő, doktor Budai Oli­vért — az Isten nyugosztalja — igen agilis ember­nek tartottam vol­na, ha abban az időben, amikor e dolog történt, egy­általán ismertem volna e fogalmat, így csak azt je­gyeztem meg gye­rekésszel, hogy roppant tevékeny ember, hiszen ren­geteg az elfoglalt­sága. Egész sor vallásos társaság­nak valódi és tisz­teletbeli elnöke volt, s emellett két iskola, az Irá­nyi meg a Révai iskola gyerekeibe plántálta több-ke­vesebb sikerrel a hitet. Nem rajta múlt, hogy a ré- vaisták közül a későbbiek folya­mán sok lett „hi­tetlen”, hiszen ő megtett minden tőle telhetőt. A Kocka Janit pél­dául olyan pofon­nal tanította meg arra, mit illik ten­ni áldozás előtt, hoay a katedráról a kályháig repült. De hát ez is csak a jóságát bizonyí­totta, azt, meny­nyire szívén viseli Kocka Jani lelki üdvösségét. De nemcsak ilyen tudott ö len­ni! Szerette is té- velynö báránvkáit. annyira, hogy az Irányi iskolában — amely városunk enyet'en iaazfin úri iskolája volt — ooy eoisr hittan­órát arra használt • fel, hogy ecsetelje a jól öltözött kis­fiúk és kislányok előtt, milyen szo­morú karácsonya lesz a révaisták- nak. Meg is kérte őket, ne legyenek kemény szlvüek, hanem kérjék meg szépen otthon a méltóságos anyu­kát, válogassa ki régi, megunt játé­kaikat — hiszen úgyis hoz a Jézus­ka, szebbet, jobbat cserében jószívű­ségükért —, meg a régi, használt ru­hácskákat, hadd legyen, úgymond, karácsonya a sok szegény gyerek­nek. Szépen be­szélhetett nagyon, mert másnap, meg még harmadnap is, alig győzték a kiscselédek hur­colni a gyerekek után a nagy cso­magokat, amelyek tartalma igen vál­tozatos volt. Akadt benne kócos, fürt­jeit vesztett baba, elnyűtt cfipő, folto­zott kötényke, amit egy úrilány már nem vehet magára. Sőt, jól emlékszem, egy nagy szívű és főleg sokpénzű mama olcsó pamutharis­nyákat is vásárolt, hogy kislánya megtanulhassa, milyen az irgalmas szívűség. Miután össze­gyűlt a megfelelő mennyiségű cso­mag, Főtisztelehdő Budai Olivér kivá­lasztott iskolánk­ban három-négy erős, hatodikos fiút. hozzák át El­hozták, s a követ* re, akinek már így is a legma­gasabb volt az órabére. De amellett ió néhány olyan dol­got is figyelembe kellett venni a bizottságnak, ami egyáltalán nem indokolta a fizetésemelést a panasztevő dolgozónál. Aki azonban kellő indokolás­sal adja be jogos, panaszát, nemsokára megkapja az értesí­tést. hogy fizetését mennyive emelték, mint Srej János és Ké’ dolgozótársa. Jellemző a munkaügyi osz­tály panaszintéző munkájára, hogy a kötelezőnél is jobban törődnek a munkáspanaszok elintézésével. Olyan ügyekben is szíves segítséget adnak, ami­kor más vállalatnál kell a pa­naszt intézni, mint Darnyi Bé­la esetében, akinek több napi fizetett szabadsága veszett vol­na el. ha a munkaügyi osztály nem segít. Egy másik esetben, hogy a dolgozónak ne jelentsen ki­esést a munkából egy másik vállalatot terhelő panasz elin­tézése. hivatalból elintézték he­lyette személyes természetű panaszát. Szép péidái ezek az emberséges panaszintézésnek és a gyár dolgozói, de még a hozzátartozók is elismeréssel beszélnek az itteni jó bánás­módról. A személyzeti osztá­lyon Magyar István osztályve­zető leveleket mutat. Az egyik igen érdekes. Egy édesapa — akinek fiát könnyelműsége, és komolytalansága miatt elbocsá­tották a gyárból —, úgy hitte, hogy a fia a legnagyobb elis­merés közepette, nagy kedvvel végzi munkáját. Nagyon megle­pődött azon, hogy fiát elbocsá­tották. A második levélben — miután alapos képet adtak a gyáriak a fiú viselkedéséről —. őszinte szavakkal köszönte meg, hogy hozzásegítették a va­ló helyzet felismeréséhez. Amellett, hoay igen felelős­ségteljes — nagyon sokrétű is a panaszintéző munka. A fel­vételi ügyektől kezdve az üze­mi lopásokig, a bérpanaszoktól kezdve a családi pótlékkal kap­csolatos reklamációig az élet minden területéről érkeznek a különböző osztályokra a dolgo­zók segítséget, megoldást kérő levelei vagy személyes észrevé­telei. Akadt például olyan panasz, hogy a gyári férfi és női fod­rász nem győzi a munkát és különösen szezon ideién, alig lehet hozzájutni, márpedig — szólt az indokolás —. az a több száz lány és asszony, akt a gyárban dolgozik, ápolt haj­jal akar járni. Az intézkedés nem váratott sokat magára. Azóta a város legügyesebb ke­zű fodrászai alakítják a cukor­gyári nők frizuráit és a férfiak sem panaszkodnak a fodrászra. Különösen dicsérendő, hogy a vállalat igazgatója. Köteles elvtárs. majd minden panasz elintézésében részt vesz. taná­csokat. vagy ha szükséges, uta­sítást ad a beielentések svors és igazságos elintézésére. Majd minden panaszos levélen ott látható véleménye és javaslata. Az, hogy ezek után bizalom­mal írják le vagy küldik be a cukorgyári dolgozók panaszu­kat. azt hiszem érthető. Nem­csak a törvény betűit tartják be. de intézkedéseiket áthatja az emberekről való gondosko­dás szép eszméje. így tűnnek el a kellemetlen, apró tövisek az emberek leiké­ből s így gyógyítja a sérelem­ejtette sebeket a cukorgyári panaszintézők emberségesen in­tézkedő kis csoportja. Kovács Endre ,AAAAAAAAA/WW/SAAAAA/VVV%AAAAAAA/S/\AAAAAAASWAA/\AAAAAAAAAAAA/NAAAA , Karácsonyi csomagok... A dél-horeai lábossá?* nyomora néhány adat tükrében kező hittanórán; áhítatos csendben j kezdetét vette az; ajándékozás. Szót-; lan figyeltük, ho- ; gyan bontatja ki; két nagyobb lány- ; nyal a csomagot.; Darabonként meg- < nézegetett min-; dent, aztán dön-; tött, kinek jut a; cipőcske, kinek a ; kötény, kinek az; ócska játék. Ke-; netteljes szavak-; kai adta át a jó­szívűség e nagy-; szerű ajándékait, s ; lelkére kötötte kii- lön-külön minden ; egyes nebulónak, hogy este ne fe-; lejtse el X nagy­ságos és Y méltó- : ságos ajándékozó; nevét esti imájába foglalni. Ezután követke­zett az ajándék- osztás, másik, nem kevésbé fontos ré- sze, ami főtiszte- '■ lendősége jó noli- 1 tikai érzékéről ta- '. núskodott: bebizo- '■ nyitnni az ajándé­kozóknak. hogy jól 1 nevelt gyerekek- ! hez jutottak a cső- '■ magok. Kiválasz- \ tott három-négy. az átlagnál jobban ■ öltözött gyereket, s '• manmanuar fizta nekik. ki hova ' menjen el meakö- ' szönni az ajándé- j kot. Igaz, hogy ez • a három-négy nye­rek nem kanott • semmit, de hát. is- ■ tenem! Hogyan né- < zett volna az ki,; ha Kocka Jani be- ; áVít mezítláb meg­köszönni a csavar-; <j/T + iSOo-víp** vnní'í * _ • gépet? : (békési) ' Tizenkét-tizenhétórás mun­kanap, olyan bérek, amelyek a minimális létfenntartási költségek egyharmadát sem fedezik, hatmillióná több munkanélküli és félig foglal­koztatott — ezek az adatok minden leírásnál hatásosab­ban tükrözik a dél-koreai dolgozók nyomorát. A vidé­ken a parasztság egyre nö­vekvő tömegei hagyják el szülőföldjüket, mert nem bír­ják tovább az éhezést és a nyomasztó adóterheket. Dél-Korea egy főre eső nemzeti jövedelme jelenleg a világon a legalacsonyabb. A dél-koreai „Jinsang” című lap 1959. februári száma 56 dollárban jelöli meg Dél­Korea egy főre eső nemzeti jövedelmét. Ez az összeg csu­pán fele a Thaiföld-i egy főre eső nemzeti jövedelemnek, holott Thaiföld az ázsiai or­szágok egyik legszegényeb- bike. A nemzeti jövedelem állan­dó csökkenése mellett a tő­kések és a földbirtokosok a legbrutálisabb módon fokoz­zák a kizsákmányolást. A kormány a dolgozó nép ki­rablására állandóan a legkü­lönbözőbb államkölcsönöket bocsátja ki. Az egész ország­ban a legkönyörtelenebb uzsora dívik, a kormány ezt a módszert is kiaknázza a parasztság minél hatásosabb kifosztására. A Bt A K A U T Ő ­KAROSSZÉRIA ABLAKTISZTÍTÓTÓL • • -♦“ fiiQCtdcL> -4- ­teo 01. FOGYJUK 9fía ' ^ -"<’V ■■ ■ vV'V' "' 1 ' KAPHATÓK: A HÄZTARTÄSI, ILLATSZER- és FÖLDMŰ- VESSZÖVETKEZETI BOLTOKBAN. ß

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents