Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-19 / 298. szám

4

NÉPÜJSAG

tori!), december 19.; ssontbal

1959. december 19., szombat:

1934. A pápai Perutz pamutgyár 810 munkása a Bedaux-rendszer elleni — több mint háromhetes —, sztrájkját befejezte.

1884-ben született Antonin Zapo- toczkiy, a csehszlovák és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa.

<3 Névnap <2

Ne feledjük: szombaton:

TTMÖT

Felfelé

Az elmúlt napok egyikén adtunk hírt arról, hogy Kerecsend termelőszövetkezeti községgé lett, a falu dolgozó parasztjainak többsége a nagyüzemi gazdálkodás útját választotta. Első közgyűlésükön a tagok az Aranykalász nevet adták gazdaságuknak. Az aranykalász — a gazdagság és bőség jelképe, s a kerecsendi tsz-parasztok ezt akarják elérni a közös munkában. A termelőszövetkezet tagsága tegnapelőtt tartotta meg második közgyűlését, amelyen újra előreléptek a közös úton: megtárgyalták és elfogadták a termelőszövetkezet alap- szabályzatát és megválasztották a „pénzügyminiszterüket”, a főkönyvelőt is. A gyűlés hangulatára volt jellemző, hogy mindezek mellett elhatározták: a helyiségek rendbehozása után 25 anyakocából sertéstörzset állítanak be tenyésztésre .. . Első lépések ezek a közös úton, — s talán kicsiknek, apróságoknak mondhatja akárki —i de felfelé vezetnek ... (— r)

— SZÁZ RÉSZVEVŐVEL, Karácsondon szabás-varrás tanfolyam indult a kultúrott- honban. A hallgatók február végén fejezik be a tanfolyamot.

— A NEHEZEBB munkák nagy részét gépekkel végzik a Mátrai Állami Erdőgazdaságnál. Egy nagyteljesítményű földgyalu mellett még egy Szta- linyecet is alkalmaznak a nehezebb terepen.

— TSZ IFJÜSÄGI klub alakult a pélyi kultúrotthon- ban- Ezenkívül még a tél folyamán több zenei ismeret- terjesztő előadást rendeznek.

— A TÁVLATI fejlesztéssel kapcsolatban ankétot rendeznek ma délelőtt 9 órakor az Egri Faipari Vállalat Knézich utcai telepén. Az ankéton foglalkoznak a vállalat felkészülésével az ötéves terv feladatainak sikeres megoldására.

— NAGY az érdeklődés a József Attila olvasómozgalom iránt a megyében, Egy-egy községben általában 40—50 jelentkező van a József Attila olvasómozgalom jelvényeinek elnyerésére.

— MODERN falazást módszereket alkalmaznak az eger- csehi szénbánya szállító vágataiban. A tervek szerint igyekeznek megvalósítani az elektromos mozdonyos szállítást.

— A PÉLYI kultúrotthon

színjátszó csoportja Földes: Honvágy című színdarabját mutatja be december 25-én, a kultúrotthonban.

— A SELYPI Cukorgyárban — a vezetők szerint — olyan lendülettel dolgoznak a munkások, hogy a cukorrépa-szezont két nappal a határidő előtt be tudják fejezni.

— EGERCSEHIBEN csütörtökön fejeződött be a hathetes szabó-varró tanfolyam. A tanfolyamon 49 asszony és lány vett részt.

— SZALAGFŰRÉSZT vásárolt az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagsága. A szalagfűrésszel saját maguk termelhetik ki a faanyagot. így jelentősen csökkentik az építkezés költségeit.

— CSÜTÖRTÖKÖN este Karácsondon a Sabin-féle oltásról tartott előadást a községi orvos. Az előadáson több mint S00-an vettek részt.

Egerben este fél 8 órakor: AZ ARANYEMBER (Katona J.-bérlet)

Kálmány Lajos

NEGYVEN ÉVVEL ezelőtt, 1919 decemberében halt meg a magyar népköltészet egyik kiváló gyűjtőmunkása: Kál- mány Lajos. Ortutay Gyula Kálmány halála után húsz évvel írt egyik tanulmányában abban látja jelentőségét, hogy „Tragikus, hányatott, félreértésekkel, zaklatásokkal teli élete a magyar néprajz egyik legnagyobb teljesítményét mutatja fel, a magyar népi kultúra egyik gazdag, addig alig ismert területének korában szinte teljes feltárása található köteteiben.” (Ortutay Gyula: A magyar népköltési gyűjtemények története. Etnographia, 1939. I. évf. 221—235. o.)

A 19. század végének legszorgalmasabb gyűjtője Kálmány Lajos. 1852-ben született Szegeden, ősi tímár mesterséget űző családból. Elemi iskoláinak elvégzése után anyja, aki nevelésére igen nagy gondot fordított, 1862 őszén beíratta a jónevű helyi piarista gimnáziumba. Nem volt valami jó tanuló. S kezdeti sikertelenség majdnem szárnyát szegte. A vakációban beáll apja műhelyében tímárinasnak, anyja azonban ráveszi, hogy folytassa tovább tanulmányait. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után akarata ellen anyja kívánságára a temesvári papneveldébe iratkozik be. A ráerőszakolt pályaválasztás egész életére kihatott. Kibékíthetetlen belső ellentmondás támadt benne: a ráerőszakolt papi magatartás és a saját természetes életstílusa között. Ez az ellentmondás döntő módon meghatározza egész életét.

ELSŐ ÁLLOMÁSA a gazdag népi hagyományokat őrző délvidéki Pécska község volt. Pécska gazdag népköltészetével szinte parancsolóan szabott irányt Kálmány eleinte általános tudományos érdeklődésének. A 23 éves ifjú inkább ösztöne, mint tanulmányai alapján elkezdi gyűjteni a nép- költészet kincseit, s gyűjtés közben válik egyre tudatosabb kutatóvá.

Első gyűjteménye Koszorúk

(1852-1919)

az Alföld vadvirágaiból címen jelenik meg. A kritika elismeréssel nyilatkozik róla.

Nyakas természete miatt már első állomáshelyén összeütközésbe kerül az őt megrövidíteni akaró egyházi hatóságokkal. Pécskáról távoznia kell. 1877 áprilisában Csanádapá- cára, majd egy év múlva Bat- tonyára kerül. Innen újabb fegyelmi ügye, illetve betegsége miatt Szegedre kerül. Itt éli át a Tisza okozta hatalmas katasztrófát. 1880 decemberében Törökbecsére kerül. Mindenütt gyűjt, nemcsak állomáshelyén, de a környező falvakban is.

Szegednek és közvetlen környékének nénköltészeti kincseit teszi közzé az 1881-ben megjelent Szeged Népe című gyűjteményének első kötetében. Egyik bírálója, Benedek Elek, hibájául rója fel azt. hogy mindent úgy ír le, ahogy hall. Szerinte a népköltészeti gyűjtést irodalmi esztétikai elvek kell, hogy irányítsák. Kálmány nem ért vele egyet és nagyon helyesen azt mondja: „Nekünk feladatunk nem magunkat, hanem a népet, a népköltést, nem pedig magunkat bemutatni, mit szem előtt tartunk, feladatunkat hűen teljesítjük”.

1881 TAVASZÁN egy kellemetlen bonyodalom szakítja félbe munkáját. A törökbecsei községi vezetők bevádolták a püspöknél, amiért „sikamlós” verseket gyűjt az iskolásgyermekektől. Kálmányt a dolog felháborította, s ez ügyről a Pesti Napló 1881. III. 17-i számában egy tárcát közöltét: „Népköltésünk gyűjtésének sorsa vidéken” címen. Ebben kiemeli a népköltészeti gyűjtés fontosságát és ismerteti a magyar tudományosság törekvéseit a gyűjtőmunka elmélyítésére. Fájdalommal említi meg, hogy őt pedig nem méltányolva kellően, még az iskolából is ki akarják tiltani. Valóban, Törökbecsét el kell hagynia. Ezután Apátfalván, majd Sző- regen találjuk. Időközben megjelent a Szeged Népe II. kötete, itt a III. kötethez gyűjt anyagot. Szőregi évei alatt ismét bekapcsolódik a szegedi tudományos életbe. Támogatja a Szegedi Múzeumot és a Somogyi Könyvtárat. Szőregen írta meg első és leghíresebb elméleti tanulmányát a „Boldog- asszony ősvallásunk isten- asszonya” című dolgozatát, amelyet később 1885-ben az Akadémia adott ki.

1885 őszén vége szakad szőregi tartózkodásának, s Csa- nádpalotára helyezik át. De nem sokáig volt itt sem maradása. 1887 februárjában Mező- kovácsházára, majd május elsején Csókára kerül. Közben 1886-ban megírja második értekezését „Mythológiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban” címen.

Az 1889-es év jelentős elismerést hoz számára: az akkor megalakuló Magyar Néprajzi Társasá.g rendes tagjává választotta. Az 1893-as év életének legmozgalmasabb ‘és legtermékenyebb esztendeje.

1906-ban egy váratlan esemény szakítja meg munkálkodását: agyvérzést kap. 1910-ben — betegségére hivatkozva —, nyugdíjazzák. Még ebben az évben Szegedre költözik. Szerencsére. még ez az év meghozza gyógyulását is. Ismét megkezdi gyűjtőmunkáját. 1912-ben a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjává választják.

— Az 1914-ben kitört világháború rá is rossz hatással volt, megnehezítette gyűjtőmunkáját. 1916-ban készen van egy újabb gyűjteménye, de nem tudja kiadni a háborús nehézségek miatt. .

UTOLSÓ ÉVEIRŐL nem sokat tudunk. Sem írása, sem gyűjtése már nem jelenik meg, magányossá, emberkerülővé válik. Néha-néha bejár a szegedi Somogyi Könyvtárba, öreg korában igen elhanyagolta magát. Lakása is rendetlen volt. Könyvei és kéziratai szanaszét hevertek szobája padlóján. Ebben a sivár, szomorú környezetben halt meg 1919- ben, 65 éves korában, a „legnagyobb magyar folklorista”.

Szecskó Károly

FILM:

Fekete gyöngyök

JUGOSZLÁV FILM

A film Makarenko pedagógiai elveit népszerűsíti érdekes, fordulatos történetben. Egy javítóintézet lakóiról szól az izgalmas, kalandos jugoszláv film, amelyet az egri Bródy Filmszínház mutat be december 19—22—23-án.

Felhívás Eger város lakosságához

Eger Város Tanácsa VB ipari-műszaki osztálya jelentős áldozatok árán 1400 jól fejlett sorfát telepített a város alanti utcáiban:

Kertész, Úttörő, Barkóczy Ferenc, Nagy József, Lenin, Mindszenty Gedeon, Csíky Sándor, Táncsics Mihály, Knézich Károly, Kolozsvári, Liszt Ferenc utcákban és a Ráckapu térre.

Felkérjük a város lakosságát, különösen az illető utcák lakóit, hogy tegyenek meg mindent a fák megóvására.

Kérjük, hogy a közösség érdekében aKadályozzák meg a fiatal fák tördelését és kicsa- varását, hogy biztosítható legyen a nevezett utcáik szép fásítása.

Amennyiben pedig tudomást szereznek a fák pusztításáról, kérjük azt haladéktalanul a városi tanácsházán, az ipari-műszaki osztályon (I. emelet, 12. ajtó) a károkozó nevének és címének megjelölésével közölni, hogy ellenük a kihágási eljárást megindíthassuk.

A városi tanács előre is köszönetét mond a város jóérzésű lakosságának az újonnan nagy számban telepített fiatal sorfák megőrzésében, illetve megvédésében tanúsított becsületes magatartásáért.

Eger Város Tanácsa VB ipari-műszaki osztálya.

Mozik műsora:

EGRI VÖRÖS CSILLAG

Gyalog a mennyországba (szélesvásznú)

EGRI BRÖDY

Fekete gyöngyök GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Anyegin

GYÖNGYÖSI PUSKIN Rita

HATVANI KOSSUTH Pár lépés a határ PÉTERVASÁRA Bolond április FÜZESABONY

A hetedik kereszt

i>illllll[l[!Il!l[ll1lllll!llllllllllll||Il||!|[l|U|t||||I,|||||l||nilllllRIIIIIIIII!llllltllHI!!tl!llll!llllll!ll(l1!lllllllllllil!lll;l;ilnl!!l!!llll!IIHI:!l :l'!ll!lMllil Il!:llll)llllli:ll!l!llll11!llllllllll>!ll!llllllll!li!llllllllll!lllllllll!lllllilllll I 11; I ■ 11 ■ 11 ■ I! ■ I ] 1111! I • HE' I ■ 11 ■ U11! 111 ■ IIIII ■ 1 [ ■ 11 ■; I Itl >»■

Az országos hírű, jelentős egri műemlékeik sorában is az egyik legelőkelőbb helyet foglalja el a Knézich Károly utca déli torkolatánál merészen az ég felé mutató, karcsú minaret. A bennszülött egriek ragaszkodással, büszkeséggel simogatják teikintetük- kel, az a negyedmillió idegen pedig, aki most már évente megfordul falaink között, csodálattal állapítja meg, hogy ez az építmény nemcsak Egernek, de Magyarországnak is legszebb török-kori alkotásai közé tartozik.

Minaretről beszéltünk az előbb. Hogyan, hát nem „mecset”, amint nálunk sokfelé hallani, vagy még inkább „csonka-mecset” — ahogyan, különösen az idősebb nemzedék, a hóstyák vidékén emlegeti? Bizony, se nem „csonka”, se nem „mecset”, hanem (jól mondottuk): „minaret” a torony helyes neve.

Miután pedig — a fent elmondottak alapján — úgy érezzük, hogy sokan nincsenek tisztában az idevágó fogalmakkal, nem látszik feleslegesnek, hogy bevezetőben ezekkel rövidéin foglalkozzunk.

Az igazhívű moszlimmak (a mohamedánok) egyik legfontosabb vallási kötelessége az ima, amelyet mindennap, Mekka felé fordulva, leborulva kell elmondani. Az imát bárhol lehet ugyan végezni, erre a célra azonban a legtöbb házban szőnyeggel borított külön helyiség szolgál. Ha ez a helyiség nagyobb és többen imádkoznak benne — vagy ilyenek a nem nagy méretű nyilvános imatermek is —, úgy ezeknek a neve „meszdsid" (magyarul mecset) szó szerint: „a lebomlás helye”.

A mecsetek közül azokat, ^ melyekben a pénteki ünnepi istentiszteleteket tartják, „dsáminak” — arabból fordítva: „egybegyűjtő” — nevezik. Az ilyen főmecset körülbelül a székesegyházaknak felel meg,mindegyik Mekka felé van irányítva és „mihráb’-nak hívják az ezen irányt jelölő fülkét, i amely előtt foglal állást az

AZ EGRI MINARET

imát vezető „imám”. Ettől a fülkétől jobbra van a szószék: a „minbar”. Végül: a mecseteik vagy dsámik mellett épített torony — ahonnan a müezzin napjában ötször imára hívja a moszlimokat — ez a minaret.

Most, hogy így megismerkedtünk az elnevezésekkel, állapítsuk meg, hogy a mi Knézich K. utcai egykori török imaházunk (ez már nincs meg, elbontották) nagyobb mecset volt, a még ma is álló minaret pedig ehhez a mecsethez tartozott.

★

III. Mohamed szultán győzelmes csapatai 1596. október 13-án vonultak be az idegen várőrség által gyáván feladott Eger várába. A szultán még néhány napig Egerben maradt, amíg megkezdték az ostrom által erősen megrongált várfalak helyreállítását és ezalatt a régi keresztény templomokat is mecsetekké, vagy dsámikká alakították át...

A 91 éves török uralom alatt Egerben állott mohamedán vallási célokat szolgáló építményekről legjobban az 1664-ben nálunk is járt török utazó: Evlia Cselebi tájékoztat bennünket. Első helyen említi az egykori hatvani kapu közelében levő „III. Mohamed szultán dsámiját”, mint főtemplomot, amelyet a törökök a középkori Szt. Mihály székes- egyházban rendeztek be. Beszél azután a Szálih effendi — Alaj bég-, Jenizail, Kászim pasa-, Vásártéri mecsetekről, ezeknek bizony a helyét sem nagyon tudjuk ma már azonosítani. És ami most bennünket- érdekel, külön kiemeli „a híres, Széles utcai Ketkhuda mecsetet”, azt, amelynek minaretje ma is hirdeti Evlia Cselebi korát.

A hagyományok szerint a középkorban ezen a helyen állott a Szt. Katalin kápolna, ezt alakították át mecsetté. Hogy az említett hagyománynak tárgyi alapja van, és itt valóban állhatott keresztény templom, ezt a következő megfontolások támasztják alá:

1. Minden bizonnyal itt is még középkori alapokon kiépült mai Knézich Károly utca déli vége a minaret mellett erősen kiszélesedik. A régi magyar városokra olyan jellemző hasonló térkiképzés általában egykori templomok (ritkábban egyéb középületek) körül létesült.

2. A XVIII. századi térképek — amelyeken még a régi mecset is fel van tüntetve — hosszúkás tégla-idomú épületet jeleznek. (Pl. a Hazael-féle térkép az 1750-es évekből.) Márpedig, ha a mecset újabb, török építkezés lett volna, akkor itt is minden bizonnyal centrális kiképzés valósul meg, mint például a pécsi Széchenyi téri „Kászim pasa dsámi“’-nál, vagy ugyanott a „Jakovali Hasszán mecset”-nél.

3. 1709-ben egy feljegyzés említi, hogy Cseres Györgyöt az itteni épület kriptájába temették el. Miután a törökök a mecsetek alá kriptákat nem éDÍtettek, ez is régebbi keresztény templom létezését bizonyítja.

El kell tehát fogadnunk, hogy a mecset maga 1596 előtti építmény volt, amelyet természetesen a hódítók átalakíthattak, de alapjaitól új török építmény csak a mai minaret. Az egykori n eset egyébként — amint ezt a régi térképek és metszetek egybehangzóan bizonyítják — a mai minarettől keleti irányban állott, a minaretet a régi épület nyugati oldalfala mellett emelték.

A z építkezés korára vo- natkozóan pontos adataink nincsenek. Bizonyos stílus-rokonság a Konstantinápolyban 1609—1614 között épített Ahmedie-mecset minaretjeivel ezekre az éveikre mutat. de ez a " 'tevés még további bizonyításra szorul. Kétségtelen azonban, hogy a tervezést és kivitelezést elsőrendű — a magyar hódoltsági területen ritkaságszámba menő — szakemberek végezték. Az alul szélesebb lábazati rész „szamárhát-ívű” díszítéssel van ellátva, fent jellegzetes, sztalaktitos párkány tartja a kovácsoltvas korlátos körerkélyt, ahová belső csigalépcső vezet fel. A 40 méter magas minaret merész arányaival, tökéletes részleteivel és az idők viharaival dacoló, elsőrendű kivitelével valóban a XVI. századi legfejlettebb iszlám-építészet nagyszerű példája!

A minaret csúcsán 1687-ig ragyogott a félhold. A török idők után természetesen pontosan az ellenkezője következett be az 1596-ös eseményeknek: a mecsetekből, dsámik- ból ismét keresztény templomok lettek. Ez lett a sorsa a „Ketkhuda mecsetnek’1 is: az 1688. évi összeírás (a Com- missio Neoacquistica jegyzéke) már mint a káptalan „Szt. József” templomát említi. Nem véletlen, hogy ezt az épületet a káptalan kapta, hiszen ezen a részen ő volt a földesúr, itt állottak a régi kanonok! házak és itt volt a káptalani gazdasági udvar is.

Az egykori mécséit törté- netéhez tartozik, hogy az itteni templom szolgált 1688 —1700 között, majd az 1713— 1727. években székesegyházházként is, míg 1728-ban az akkor ide telepített irgalmas- rend vette birtokba.

A birtokbavétel azonban nem jelenthetett különösebb gondozást, mert pl. egy, kb. a XIX. század elején készült rajzon már hiányzik a szép minaret toronysisakja is. És bizony állandóan pusztult az érdekes emlék, később mind kevesebbet törődhettek vele, bár Gorové László, az „Eger városának történetei’“ című, 1828- ban megjelent művében még így emlékezik meg róla: „... a’Miserikordiánusok klastroma előtt maga egész épségében fenn álló, és egy vastag oszlop formára faragott kövekből öszverakott török metset nevezetes emléke a’régiségnek; úgy a mellette lévő, és hasonlóképen faragott kövekből épült Török Mosche a boltozatjának héjjánosságát ki vévén, jó karban tartódott fel annyira, hogy azon régi ablakok és ajtó formái, és párkányozattyai tisztán láthatók.’“

A mecset utolsó órái 1841- ben ütöttek, amikor elhatározták az új irgalmasrendi-, klasszicista kápolna építését. Ebben az évben, augusztus 30- án kezdték meg az egykori mecset lebontását, amelyet szinte napokon beiül végrehajtottak. Még szerencse, hogy a gyönyörű minaret kövei nem kerültek a bontócsákány alá... (Az az érzésünk, hogy akkor vált az épület-együttes , csonkává” és ekkortól használják az egriek a „csonkamecset’“ elnevezést!)

A minaret a mai alakját — a jelenlegi csúcs végződését — az 1896. előtti években kapta, amikor az akkori Műemlékek Országos Bizottsága eltávolította az 1829-ben az építményre szaksz^WHlenül felhelyezett barokkos toronysisakot. Azóta eredeti szépségében áll á karcsú minaret, HEVESY SÁNDOR