Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-15 / 269. szám

népűjsag

is.

KOLTOK ES VERSEK

FARKAS ANDRÁS:

Az elmélkedésekből

L

Az <‘-Tt koromban — mondjátok — lehet még Táncolni .sárgult lomb felett,

Vagy két tenyérrel űzni tarka lepkét.

Mikor a nap szűz nászmenet,

S igaz, hogy nem kell görnyednem hetedről. Mikor lehúzza fejemet A hétköznap s kínálja unt szerelmét.

Amin lázadni kell s lehet?

Az én koromban — ó — ki, merre, hol vám Hogy feljegyezzem uj nevét.

Hogy élőn értve és feledve holtan

Maradjon fényes messzeség,

Maradjon álom, hivő, tiszta távol,

’ Ahol megvár s csendben kilép magából.

II.

Ahogy az utcán este átfutottam,

S köszöntem jobbra-balra, mint a gép. Rájöttem: otthonos kisvárosokban Alig halad az ember, hogy ha lép.

Azazhogy mégis: békén, vontatottan tJj színre változik a Insta kép,

Hetekben mérve, évben, hónapokban Üj szél szalad s tudod üzenetét:

A hír, hogy fémrakéták könnyű szárnyán Bejárják holnap már a végtelent.

Átjárja testünket, mint kósza járvány,

S félig tagadva halljuk odabent.

Többek vagyunk, mint csak a föld lakói. Ez érzés még, de már kell róla szóink

III.

A festő ni kis háromlábú székén És tétován mozgott szelíd ecsetje,

A táj feküdt előtte, mint a gyékény.

Amint a szennyes köd színét befedte.

A völgyek és dombok szerény vidékén Mit is keres a festő? Hogy tehette.

Hogy erre jött: itt semmi-semmi élmény.

Csak a vágyódás karcsú minaretje.

Az !, cokböl, süppedt házak falából November pusztasága felvílágolt,

Pislákoló mécsesként, lobbanóan —

És. a festő fütyült Az árva szólam Barátkozott a lányos fellegekkel —

8 mindez merésznek, képnek tűnhetett fel.

IV,

Az lesz az én békés, boldog hatalmam,

Ha meghaltam, s betűimen A régi szó suttogni kezdi halkan.

Hogyan s mit érzett szívem,

é talán annál nagyobb lesz majd hatalmam. Ha majd értő kislány mereng A vers felett és azt dúdolja dalban.

Ami nem szólhat hangszeren.

A test lefonnyad, mint levél a gallyon,

Hullása mégsem iszonyat.

Inkább zene, hogy elszóródva haljon,

És versgm is csak emiatt

Marad tovább életben önmagámnál —

Bolond poéta, miért, mit is akarnál?

»ÁRKÖZI MIHÄLY versei:

Rád gondolok

kor az éj homályából lereng a hajnalsugáa- életet hint a földre,

_akkor nem alszom mar —

Rád go

ndolok.

fis ha már pezseg az élet, magasra szárnyal az ének, csak Téged látlak, mint akkor, , csak a Te hangod hallom. —

Rád gondolok.

És este, ha száll az alkony s a Nap álomra tér, fejem párnámra hajtom, de soká nem alszom még —

. Rád gondolok.

Dimenziókban

Fásultan rólam itt e Földön a messzi csillag-utakat, kivénhedt mellem sípolt, hörgőit, de nem találtam utamat.

Kergettem Földön délibábot loholtam szivárvány után.

>ég suhantak a valóságok becsapott az ábránd csúnyán.

5 hogy így kószáltam céltalanul, mint egy fölösleges ember, elébem került váratlanul egy építöállvány-tenger.

Rajta a magasban egy lány volt.

— pettyes, kék kendő a fején — elcsodáltam, hát rám kiáltott:

— elüt egy tégla, te legény!

Én csak néztem, egyre néztem Öt

ahogy földbe ereszkedve

is fel a napfényes Égre tört. —

S én vele szálltam remegve.

Igen. éreztem azt. hogy szálltam ifjú tüdővel, könnyedén s hogy szállva is így még sosem álltam, ilyen szilárdan e földtekén.

Öreg szív

▼

i:

i

is esne, édes jő istenkém? ftk merem én az embereimet.. «

— De főmérnök kartárs, már csak bocsásson meg — fortyant fel Éva is. — Csak nem tetszik gondolni, hogy én valamit * főmérnök kartárs ellen szólok vagy.:i

— Én nem gondolok semmit!

— hangoskodom az őre“ és kirohant az irodából.

•— Ez tiszta bolondokháza itt

— rogyott a székre Éva. Gondolkodott. töprengett, aztán eszébe jutott az otthon, anyuka, a szelíd apuka és végül is eltörött a mécses... Sírt, sírt, még akkor is, amikor feldúlt' ábrázattal visszajött az öreg Szolcsánszky.

1^ TE VARGA Gyuszi ■^meghívta egy feketére Évát. Éva nem altart nemet, mondani és elhatározta, hogy csak azért is elmegy Vargával;

A presszóban kedvesen szólt a zene és az apró boxokban meghitten beszélgettek az emberek. Sok minden szóra ke- • rült köztük is. míg végül Éva eljutó** oda, ahová altart.

— Ide hallgasson, Gyuszi, megkérem valamire!

Gyű -á nagyot nézett, de . készséggel ajánlkozott:

— Parancsoljon, Évike. Magának mindent, igazán mindent.

— No, akkor most szaván fogom. Én azt kéx-em, hogy Szolcsánszky bácsinak hagyjon békét. Maga, úgy látom, csupán passzióból bosszantja, idegesíti, pedig higgye el, nem is rossz ember az öreg. Olyan tüskés, de.;; a tüskéi mögött jó szív van.. s

— Aranyos Évike, — vágott

szavaiba Guszi. — Ha maga akarja, éh az életben-sose. szó-».? lók többét- az öreghez, de higy-l gye el, szörnyen muris, amikor ütögeti a guta dühében a vén medvét..: ' "

— No látja, éppen ez nem szép magától! •Csattant föl Éva:

— Szolcsánszky főmérnök nagyon jó szakember. Igaz. öreg, bogaras, de azért meg lehet érteni, majd ha maga is hatvan esztendős lesz, akkor.; s

— Miért, magába nem kötött még bele a vén .rm^ve — fogta nevetésre a dolgot Gyuszi. t

—'Meg hetit’! Mit "szól hoa- zá? Egészen jól megvagyunk. És arra leérem, maga se bántsa. ami pedig a szabadalmát illeti, arról, úgy tudom, az- igazgatóságnak- csak a lert^bb : a V'- -énye. Szóval, megegyezünk, Gyuszi? — kérdezte kedvesen Éva és ennek a kérésnek »—»m lehetett ellentmondani .

Amikor Éváék elmentek, Szolcsánszky . -zső főmévpök zsebkendőjével végigtörölte verejtékes homlokát a szóm- szf’os boxb-- Mmden szót ; hallott és most úgy., érezte, mintha távoli messzi ■e—’é- kek jönnének elő a múltból.,1: ",

— Még egy duplát kérek- és egy fél konyakot -. szólt, t kis szony -*á az*án szi- - varra gyújtott. Iszogatott, kor- lyolgatott, gondolkodott, aztán még gyszer intett.

— Szab?-1 -"V K"lahatra . kisasszony, csak eg - percre ... legyén szíves ‘ég e"'r fél konyakot ... — A presszós kis- , lány értetlenül n<" tt. az öreg. re. de ő mosolyogva ismételte:.

— Igen ... ig-—> Jól értette, kérek még' eey fél kon akpt...

A szivar illatos ":tr-töt, árasztott a box a konyak kellemes álniosított, a zene... a zene pedig kedvesen zsongott Szép esténk lesz...

A Z ÖREG DÜDOLT az- tán valami jóleső melegséget -zett ott b lül...

És most -i év utáp Szolcsánszky f’ ök boldna-iok

érezte magal..

VATAKY DEZSŐ versei:

aiftyAm |

Wy emének régi, sugaras fényét |

megőrizték az éjszakák.

Az évek, t

mint a méhek f

rajzottak fölötte 4

s már fehér szálak A

kési tik haját...

Negyvennégy éves — elhagyott asszony» az élete árva románc. ♦

Két tenyerébe f

kapanyél véste A

örök jegyét a

s ma is ott mélyül '

tenyerében a ránc... ▼

Cum más volt hajdan, megliajszoit szolga | vállára átok. gond nehezült. a

Más terhét hordta gürcbe-robotba

s hulló könnyei ▼

kék özönébe $

keserves vére vegyült«».. A

Mikor megcsókol, meleg szemeben I messzire villan a büszke remény. Mosolyok vágyak v

bánatok lázak 4

sugarak álmok ^

puha virágok a

tűz ami éget és halk ölelések

rezdülnek barna szemen..." 4

, 4

Hónapok óta .. .

Az életemben nincsen senki más: ^

csak bennem zúgó roppant férfi-láz ♦

s Te, — az egyetlen asszony énnekem )

ragaszkodás, kötöttség, félelem. -— ^

Ragaszkodás: mert oly magam vagyok: $

Megkötöttség: mert célom szertelen; ^

És félelem, nagy, szörnyű félelem: hogy elragadnak karjaimból — messze! f Mert enyém vagy és nem engedlek másnák, f Mert enyém vagy és ezért nem bocsátlak. f Am erőszakkal mégsem tartalak. — *

Elmehetsz, ha nem kell semmi bűnöm.- Elmehetsz, ha nem kell keserű könny. Elmehetsz, ha nem kell gond, nehézség. Elmehetsz, ha nem kell semmi szépség. '

Elmehetsz, ha nem kell fény meg jóság. * Elmehetsz, ha nem kell már valóság. .

Én erőszakkal nem, nem tartalak. — • •

De megcsókolom az ujjaidat.

És ha szeretsz, válladról és karodról a fáradságot lesimogatom, ;

vigyázom majd az arcomon ,

tekinteted helyét. j

Mert ha szeretsz, vágyamhoz vágyad feliszik:? velem maradsz — ölelsz, ölelsz napestig :.»

MOLNÁR JENŐ: j

Derűs ősz a

Szél kaparászgat a gallyak közt: monoton j

zene árad,*

Most minden hegedű: fák bokrok dala ?

száll, á

Zúgnak a tölgyek, sírnak a kórók, közben aj

díszük]

.elszáll és a határ meztelen árva cigány.] Pompát már ne keress! Vándormadarak puha?

szárnya (

vitte magával oda. hol nincsen soha 8sz.i tar minden, de a puszta tájon az égi derű i

leng:]

nem lázas lobog ás; lágy fény, nyugtot]

adó. j

Mintha a föld csupa tisztult szív, csupa 4

angyali lélek i lenne ma: gazdag, szép. Telt kancső aj

a világ.]

Ősz kaparászgat már hajamon, dere ott H

marad: emlék.^ Teljen a lélek, a szív! Szállj rám őszi]

derülj

FORGÁCS KÁROLY: |

Mosógép mellett i

Ölj kedves ide mellém és hallgassuk a gép . Lüktető mormolásáf, hullámzó zümmögését. ! Ami betakar minket, minden oly csudasaép: i A macskatalpú est és a tovatűnő kékség! \

Ujjaidat — sokszor a lúg véresre marta — j Hajfürtjeim közé fűzd és úgy simogass mej;i A keserű napok már lehulltak az avarba, ! Mosolyodtól gyógyul a sok fájdalmas seb. 4

Teknő fölé görnyedt tested kínját feledd el, i Nem marják többé csípőd vas-csőrű madarak,! Nem sulykolod ruhánkat vért-izzadó kezeddel,j Fehérre derül rtiégis minden ruhadarab. \

Nem öltöztetünk téged többé már fájdalomba.] A görcs a vállaidra nem rak vad, tüsikés

fészket!’

Hallgasd a gépi zsongást a ritmusán dalolva ( és nézz reám üdén te, ahogy szeretve .íéznek...^

A gép csápjával szopja a konnektort remegve , Locsog a víz, a tárcsa körbe forog szüntelen.. ’ Gyűrt homlokom lehajtóim gyógyító

tenyeredbe. <

S míg mos a gép: hajózzunk e boldog 1

révületben ...i

könnyű dió. A szobában kellemes dohányszag terjengett és a hatalmas krémszínű cserépkályhában barátságosan pattogott a tűz.

Ne haragudjon, hogy várakoztattam — érkezett meg az igazgató és barátságosan kezet szorított Évával.

— Szóval, maga lesz az új technikusunk — kezdte a szót. miközben leült Éva mellé a szomszédos fotelba.

— Hát meséljen valamit, kislány. Honnan jött. mik a tervei? —

Éva azonnal megérezte, hogy az igazgató egészen másfajta ember, mint az öreg és elmesélt őszintén mindent magáról

— Igen ... Igen ... persze itt nálunk sem lesz túlságosan könnyű — kapcsolódott most már szavaiba az igazgató.

— Itt van az öreg Szolcsánszky .. tőle se kell majd megijednie. Morgós. vén medve az öreg. nem szereti, ha háborgatják, de azért nagy szív van a tüskéi mögött... Csak .. nem tudnak vele bánni, így aztán olyan, amilyen... Régi. becsületes. kiváló szakember és ha ügyeskedik, sokat tanulhat tőle...

it

^ ZOLCSÁNSZKY főmérnök napokig ideges és nyugtalan volt. Odahaza még a véri Juszti nénibe Is belekötött, aki huszonnégy esztendeje mos vasal , rá, begyújt a lakásban és takarít.

— Juszti néni! Itt hideg van —. állt elé a minap is. mire az öreg mama elpityeredett és órákig nyomkodta szemeit könnye sarkával., Szóte§ánS2Ky ■„ideges volt és késő éjfélig babrált ‘az újításával, amiért egyébként ez a borostás képű Varga kinevette a napokban.

— Nem lesz ebből semrrii, főmérnök úr — vágta oda neki. mire az öreg visszaszólt, aztán szépecskén összekaptak, úgy, hogy ha Éva, a csinos kis technikus ott nincs, talán ...

Évával egyébként csak a legszükségesebbeket tárgyalta meg a főmérnök.

— Az a legfontosabb, hogy békén hagyjuk dolgozni egymás — intette Szolcsánszky á lányt. Magának is megvan a munkája, nekem is, aztán kiki menjen a saját útján .;.

• Mert, ugyebár, kérem, megértheti: én hozzászoktam az idők során a békés, alkotó munkához és .1«

— Ügyelni fogok, hogy a legkevesebbet zavarjam a főmérnök kartársat — válaszolt Éva és arra gondolt, hogy ez a vén morgó medve egyszer

t még bekapja itt egy dühös pillanatában.. i

Varga azonban nem felej- | tette él az öreg goromba megjegyzéseit és ahol csak lehetett, iparkodott borsot tömi az orra alá. Szolcsánszky még komo- 1 rabb lett és szinte menekült az epnberek elől. Hosszú órák múltak el, hogy nem szóltak ‘ egymáshoz Évával sem, és ha ’ igen, akkor is kizárólag hivatalos ügyben.

— Mondja, hát mondja.;. ■ tulajdonképpen ki ez a Varga? 1 KI ez, hogy pimaszkodni mer

velem, hogy összevissza jár a > szája a városban, az üzemben 7 és szokott ez a Varga ide be• járni, amikor én távol vagyok, t magával beszelni? — Ezekkel 1 a szavakkal rontott be a ter• vezőirodába egyik reggel váratlanul az öreg Szolcsánszky.

t — Ide? Ide nemigen jár és .én néhányszor beszéltem . mindössze vele, de a főmérnök . kartársról nem esett szó köz- . tünk... — válaszolt Éva. i — Nem?, Persze, hát miért

SZÁLÁT ISTVÁN:

^ Z ÖREG MÉRNÖK kihegyezte ceruzáját. Aztán a rajztábla fölé hajolt. Figyelmesen. tüzetes pontossággal vizsgálgatta a tervrajzot, aztán dühösen csapta le az asztalra a ceruzát.

— Nem megy... Ne... eeem’ Ma, úgy látszik, semmi se megy — dühöngött és kétszer, háromszor idegesen végigsétált a szobában. Egy levél hevert az aszta'on. egy kék borítékos le- (vél. Még egyszer elővette, ki- , bontottá, * aztán olvasta a ! gyöngyszem-sorokat , — ... és holnap a déli vonat, tál érkezein. Aláírás: Szabó , Éva technikus.

, Valami Ids fruska... csit- i ri... dühöngött Szolcsánszky.

(az öreg mérnök, a „vén morgó”. i ahogyan az üzemben nevezték.

► — Istenemre, inkább végezetem volna tovább magam ezt a e tenger munkát, minthogy most e megzavarják a nyugalmamat, a , békémet ezzel a ... ezzel... a

— és lecsapta a levelet — Szolcsánszky az órájára né• zett.

i — Tíz perc múlva itt a vo- 1 nat. újabb tíz perc és ha min- 1 den jól megy, akkor máris itt i van az új „munkatárs”.

1 — No. majd meglátjuk kiféi le — mondta ki most már han► gosan gondolatait és elindult.

I hogy egy kicsit mégis összepa- , koljon a szobában. Ahogy neki- . fogott, megint csak fejébe sza- . ladt a vér.

. — Miért kell ez? Hát miért?

. Van erre nekem szükségem.

hogy hatvan éves fejjel pakol- ' gatni kellien más előtt a saját 7 szobámba? — tüzelt az öreg ’ és idegesen dobálta egymás te* tejére a körzőket, vonalzókat, a

► logaritmus-könyvet meg egye- 1 nesen úgy vágta a sarokba.

► hogy csak úgy porzott.

1 K OPOGTATTAK.

1 — Szabad! — kiáltott ki

► Szolcsánszky és kipirult arccal ^nézett farkasszemet az ajtóval.

► — Jó napot kívánok. A terviosztályt keresem.

► — Itt van, kéremalássan —

► recsegte vissza az öreg és most

► már biztosan tudta, hogy az új

► technikus áll az ajtóban, az a I bizonyos Szabó Éva. aki puszta

► megjelenésének hírével már | megmérgezte az életét.

► — Én lennék az új technikus | és...

► — Igen ... igen — húzta ki

[

magát önkéntelenül is egy kicsit a vén morgó, aztán befelé i mutatott.

L — Méltóztasson parancsolni. [ kisasszony — mondta fagyos. Ede udvarias hangon.

[ — Különben is már volt sze- [ rencsém a kegyed leveléből ér- t kéziéről értesülni.

^ Szabó Éva már az első pilla- } natban megijedt, de legjobban ► akkor, amikor az öreg bemu- ► tatkozott.

► — Szolcsánszky vagyok, a

| tervosztály főmérnöke, enge- ► delmével. az ön főnöke.

► Éva beljebb került,' letette a | táskát, aztán megilletődve le- | ült az egyik közeli székre. a ~ Csak egyedül tetszik? — [ kérdezte félénk, megszeppent [ hangon.

a — Eddig egyedül — vála- £ szolt TO’omatékkal az öreg — I de ezután ... ezután a kegyed P ióvoltából már ketten leszünk » Hanem úgy hiszem, legjobb | lesz, ha most mindjárt felmegy | az igazgatóságra és bemutatko- I zik az igazgatónak. Hagyja itt } bátran a csomgjait, aztán ha ^ rendbejönnek a dolgok, majd 4 néhány ügyet megbeszélünk.

I ^ KISLÁNY MÁR ott ült

I az igazgató szobáiéban.

| de várnia kellett néhány per- I cet Az öreg főmérnökre gon- 4 dőlt. akiről már az első oer- 4cekben meglátta, hogy nem