Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-14 / 268. szám

*» NCPÜJSAG 1959. november 14., szombat Szovjei felszólalás az. ENSZ gazdasági bizottságában az elmaradott országok megsegítéséről Herterí szakértőit, holott a Szovjetunió ennél lényegesen nagyobb arányban járul hozzá a segély­program anyagi fedezetéhez. Arkagyev arra is felhívta a figyelmet, hogy a segélyprog­ram végrehajtásának admi­nisztratív költségei igen maga­sak. Azt javasolta, hogy csök­kentsek a feleslegesnek mutat­ni kanadai köztelem a kormány mi OTTAWA (TASZSZ): A ka­nadai közvéleményben nagy nyugtalanságot keltett a kana­dai kormánynak az a határo­zata, hogy nukleáris fegyverek­kel szerelik fel a kanadai légi­erőt. Aggasztja a közvéleményt Pearkes hadügyminiszter közle­ménye is. amely szerint Kana­da területén amerikai irányít­ható rakéták robbanó töltetét kozó személyzetet, egyszerüsÚ- sék a program végrehajtásával foglalkozó apparátust és tegyék lehetővé, hogy az ENSZ-ta.gál- lamok részéről a segélyprogram végrehajtására befizetett össze­geket mindenekelőtt a szabad­ságukat és függetlenségüket nemrég elnyert országok ipará­nak fejlesztésére fordítsák. énrt nyugtain nít.já k itnristu tervei fogják tárolni. Közéleti szemé­lyiségek és politikusok sajtó- nyilatkozatuk ban rámutatnak, hogy ezek a határozatok sértik Kanada szuverenitását, és rend­kívül furcsa, hogy olyan időben hozták ezeket az intézkedése­ket, amikor reális lehetőség nyílik a nemzetközi helyzet megjavítására, (MTI) Nem lenne tűi késő, ka júniusban, vagy júliusban tartanák a kormányfői értekezletet WASHINGTON (MTI): Mint a Reuter és az AP jelenti, Her- ter amerikai külügyminiszter csütörtökön sajtóértekezletet tartott. A kelet—nyugati csúcsérte­kezletről szólva kijelentette, re­méli, hogy a kormányfők már­cius 1-e és április közepe kö­zött találkozhatnak, de — fűzte hozzá —, nem biztos benne, hogy ez megoldható lesz. Re­méli — folytatta —. hogy Eisenhower és a többi nyugati kormányfő a december 19-én Párizsban kezdődő tanácskozá­sokon megállapodik a Szovjet­unióval folytatandó csúcsérte­kezlet időpontjának és a szín­helyének kérdésében. Az amerikai külügyminiszter kijelentette továbbá, hogy Ade­nauer kancellár nemcsak a né­met kérdés megvitatásánál lesz jelen, hanem „teljesjogú tag­ként’ részt vesz a nyugati csúcsértekezleten. Kérdésekre válaszolva el­mondotta, hogy véleménye sze­rint „nem lenne túl késő, ha jú­niusban, vagy júliusban tarta­nák a kormányfői értekezletet." Hozzáfűzte, hogy a lehető leg­hamarabb üljön össze a csúcs- értekezlet, feltéve, ha a „Nyu­gat gondosan felkészült rá." A külügyminiszter a továb­biakban azt fejtegette, hogy a csúcsértekezlet időpontja az ál­lamfők elfoglaltságától is függ. Eisenhower elnöknek — mon­dotta —. bizonyos kötelezettsé­gei vannak és azt is tekintetbe kell venni, hogy De Gaulle tá­bornok áprilisba tervezett lon­doni látogatása előtt, vagy után érkezik-e Washingtonba. Az atomfegyverkísérletek kérdéséről szólva Herter kije­lentette, hogy helyesli az ame­rikai nukleáris kísérleti rob­bantások felfüggesztésének „rö­vid időre szóló” meghosszabbí­Meg jegyzések a Holéczy-est után tását. amíg Genf ben tárgyal­nak. Hozzátette azonban, „ko­moly kételyei vannak a hosz- szabb lélegzetű felfüggesztés iránt és arra gondol, hogy eset­leg csupán hetekkel hosszab­bítják meg a december 31-én lejáró határidőt”. Kérdésekre válaszolva a kül­ügyminiszter hangoztatta, hogy bár az Egyesült Államok kor­mánya „újból felülvizsgálja globális katonai kiadásait, még sincs jelenleg szándékában csökkenteni semmiféle katonai kötelezettségét a világ bármely részén.” Herterhez kérdést intéztek a kínai—indiai határvitával kap­csolatban és az AP tudósítója szerint a külügyminiszter „nagy gonddal igyekezett elkerülni az állásfoglalást ebben a kérdés­ben”. A külügyminiszter megje­gyezte végül, amerikai hivata­los körökben felmerült ugyan annak lehetősége, hogy az európai szövetséges országok ..nagyobb részesedést vállalja­nak a nyugat-európai védelem költségeiből, de nem hoztak döntést ebben a kérdésben és nem is tárgyaltak róla a szö­vetséges kormányokkal”. (MTI) 4% SS-tomeggyi Ikonok szabadon járnak-kelnek IX'yugai-Néntelországbau Válságban a szűcsi bányászénekkar énekkarnak, hogy részint az j énekkarban levő bányászdalo­sok, részint a többi bányász dolgozók felé „megénekelje” az énekkar a szeretetet, a megbe­csülést és ezzel a kultúra vo­nalán építse, erősítse a szociá­lis társadalmat. Sajnos, nem így történt. Közrejátszott az intrika és jelentkeztek, az „ék­verők”, akiknek sikerült a bá­nyász és paraszt dalosok sorait megbontani. De itt vetődik fel a vezetés kérdése. Vagy a kul- | túrháznak, vagy az énekkar \ vezetőségének kellett volna i olyan tiszta, független As szí- ! lárd alapon állnia, hogy a bá­nyásznapi esemény ne követ­kezzék be. Tudatosítani kell a kultűr- munka jelentőségeit. Érezze minden dalos, hogy fokozot­tabb mértékben megbecsült tagja a társadalomnak a vég­zett társadalmi munkája után. A vezetőség pedig feltétlen mérlegelje és orvosolja az alul­ról jövő kezdeményezéseket, különösen, ha azok helytállók. Válságba jutott a szűcsi bá­nyászénekkar, de ha az elért szép eredményeket, a megtett utat nézzük, feltétlen arra a megállapításra jutunk, hogy nem szabad megszűnnie, to­vább kell működnie. Ennek ér­dekében nemrég megbeszélést tartott a bánya üzemi bizottsá­ga, a kullúrház vezetősége, karnagya, az összes dalosokkal egyetemben. MI BÍZUNK ABBAN hogy ez a megbeszélés eredményes volt és élni, virágozni fog a szűcsi bányászénekkar, hisz ezt akarja a párt, a községi tanács, a bányászok, a parasztok és kormányzatunk kultúrpoliti­kája. Korsós Nándor énekeltek a budapesti, majd az egri V. dalos találkozón. ötéves fennállását ez év nya­rán ünnepelte a kórus, amikor is Gyöngyössel és Petőfibányá- val közös hangversenyt adott a község lakóinak. Ilyen gazdag és tartalmas múlt van tehát a fiatal bá­nyászénekkar mögött, amely valóban méltóképpen képvi­selte a párt és kormányzat kultúrpolitikai irányelveit. An­nál megdöbbentőbben ért ben­nünket az a hír, hogy feloszlik ■ a kórus. Mi hát a valóság? A Bányászipari Dolgozók Szakszervezete központi kul- túrnevelési osztálya (Tóvizí Sándor osztályvezető elvtárs) valóban „megüzente" az ének­kar vezetőjének, hogy az ének­kart azonnali hatállyal meg­szüntetik és a továbbiakban .sem anyagi, sem erkölcsi tá­mogatásban nem fogják része­síteni. Indokolást nem fűztek hozzá. Ez az eljárás nem ne­vezhető sem „túlzott” admi­nisztratívnak, sem bürokrati­kusnak, hiszen csak egy rövid üzenet történt, de ez súlyos volt. Az énekkar vezetősége arra gondolt, hogy a megszün­tetés döntő oka valószínűleg az volt, hogy a bányászénekkar’ a bányásznap alkalmából nem volt hajlandó szerepelni. HA EZ ÍGY VAN, akkor el kell ismernünk, hogy a távol- maradás feltétlen hibás volt. Itt szeretnék először a dalosok jólneveltségére, öntudatára hi­vatkozni. Egyszer van egy év- , ben bányásznap, annak jelen- . tősége mindenki előtt közis­mert. Erre a szép napra ok- ; vetlen és szinte tüntetőleg kel­lett volna felvonulni a bányász­A SZÉP MÁTRA bérces, lankás hegyoldalánál húzódik meg Szűcsi, Bajza József szülő­faluja. Mintha érezné a késői unoka, hogy tartozik valami­vel a költő emlékének. Tarto­zik az irodalom, az esztétika, a művészet hamvadó tüzének élesztősével, tartozik a kultúra terjesztésével. Erre a szép fel­adatra vállalkoztak azok a be­csületes, egyszerű, bőszoknyás lányok, asszonyok, feketenad- rágos csizmások, akik 1953 ja­nuárjában énekkart alakítot­tak ebben a Mátra aljai falu* ban. A lelkes kis együttesnek, lelkes vezetője is akadt Uracs István igazgató-tanító, karnagy személyében. Kigyulladt tehát a mécses, megindult a munka és a kis falusi kórus hamaro­san elindult a babérszerzés út­ján. A hosszú téli estéken heten­ként kétszer jött. össze a falusi vegyeskar, hogy megkezdje felkészülését az egri dalosün. nepre. 1954-ben estek át a tűz­keresztségen, amikor először szerepeltek Egerben, nagy­közönség és a zsűri előtt. Sze­replésüket siker koronázta, és boldog örömmel helyezték el vitrinjükbe első nyeremény­tárgyukat: a Liszt Ferenc szob­rot. A következő évben ismét megjelentek az egri dalosünne­pen és a szakemberek elisme­réssel állapították meg, hogy a kórus fejlődése felfelé ível. Már finom, kulturált hang­színt, tiszta harmóniákat, mu­zikális megoldásokat hallhat­tunk a szűcsiektől. Usvanak- kor — és ez is dicséretükre le­gyen mondva — felkarolták a helyi és környékbeli népdalo­kat, amit természetesen és át­éléssel énekeltek. 1953-REN MÉG EGYSZER meghívást kaptak Egerbe a megyei ifjúsági béketalálkozó­ra. Budapesten zenei fesztivált rendeztek 1956 május 25-én. Ide is meghívták a parasztkó­rust, ahol pedig abban a nagy örömben volt részük, hogy a főváros legnagyobb zenei fel­legvárában, a Zeneakadémián szerepelhettek. Továbbá ugyan­akkor rádió-felvételt is készí­tettek róluk, amit ki tudja már, hányadszor sugároztak. Közben egyre több bányász került a kórusba, és a szép munkára felfigyelt az üzemi bizottság, majd a tröszt és 1957. május 1-től nevet Ás gaz­dát cserélt az együttes: bá­nyászénekkar lett. 1957-ben is­mét találkozunk velük az egri dalosünnepen. 1958-ban Diós­győrött a bányász szakszerve­zetek területi hangversenyén kiváló helyezést érnek el. Sal­gótarján 1959. május 23—24-én az országos munkás-dalos ta­lálkozó színhelye. Az 1200 lel­kes kis község bányászénekka­ra itt is megjelent, hogy meg­becsülést szerezzen a bányász­névnek. Ugyancsak 1959-ben NEW YORK (MTI): Az ENSZ gazdasági bizottságában — mint a TASZSZ jelenti —> céget ért az általános vita ar­ról a jelentésről, amelyet az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa terjesztett be az elma­radott országoknak nyújtott technikai segélyről. Arkagyev szovjet megbízott a vitában kijelentette, hogy a Szovjetunió évről évre nagyobb segítséget nyújt a szóbanforgó országoknak. Elmondotta, hogy az ENSZ úgynevezett bővített segély- programjának végrehajtásában kedvezőtlen jelenségek mutat­koznak. Az 1958-ban e prog­ram keretében kiküldött szak­értőknek csak 1.6 százaléka volt szovjet szakember ás előnyben részesítették négy állam — az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Hollandia — Az NSZK. az egyetlen európai állam, amely területi követeléseket támaszt Lothar Bolz nyilatkozata a bonni szövetségi gyűlés külpolitikai vitájáról BERLIN (ADN): Lothar Bolz, z Német Demokratikus Köz­társaság külügyminisztere, az ADN hírügynökségének adott nyilatkozatában a bonni szö­vetségi gyűlés külpolitikai vi­tájával foglalkozott. Megálla­pította, hogy a bonni kormány nem akarja lezárni a második világháborúval befejeződött korszakot, ellenkezőleg, a tör­ténelem és a népek antifasisz­ta ítéletének revízióját akarja. Miközben a nyugatnémet kormány leszerelésről beszél, fokozottabb ütemben hajtja végre a nyugatnémet hadsereg felfegyverzését. Senki sem akarja a Szövetségi Köztársasá­got megtámadni, vagy meghó­dítani, Bonn azonban az NDK meghódítására törekszik, hábo­rút akar zúdítani Németország szocialista szomszédaira és meg akarja változtatni a jelenlegi határokat. A Szövetségi Köz­társaság az egyetlen olyan európai állam, amely területi követeléseket támaszt. Brentano bonni külügymi­niszter — mondotta Bolz — nem válaszolt sem arra a Géni­ben hozzá intézett javaslatra, hogy a két német állam kössön megnemtámadási szerződést, sem a népi kamarának azokra a javaslataira, hogy hajtsák végre a leszerelést és segítsék elő a két német állam meg­egyezését. A német nép nemzeti érde­ke, hogy sürgősen rendezzék a megoldásra megérett problé­mákat: meg kell kötni Német­országgal a békeszerződést és Nyugat-Berlint a feszültség tűzfészke helyett békés város­sá kell változtatni. Ezért elen­gedhetetlen, hogy a csúcsérte­kezleten egyaránt tárgyaljanak a leszerelésről és a — két né­met állam részvételével a bé­keszerződés és Nyugat-Berlin kérdéséről. A Német Demok­ratikus Köztársaság már a genfi értekezleten bebizonyi- totta, és ezután Is be fogja bi­zonyítani, hogy mindent elkö­vet a második világháborúval befejezett korszak lezárására. Ezzel megteremti az első és legfontosabb feltételt a német nemzeti kérdések békés és de­mokratikus megoldásához — fejezte be nyilatkozatát Lothar Bolz. (MTI) Visszhangok Selwyn Lloyd franciaországi tárgyalásairól Közeledett egymáshoz az angol és a francia álláspont kérdés kecsegtet leginkább a megegyezéssel. Az AFP rámutat, hogy Cou- ve De Murville francia és Sei- wyn Lloyd angol külügymi­niszter megbeszélései elérték céljukat, mert sikerült elosz­latni a szembenálló felek köl­csönös gyanakvását, sőt több tárgykörben sikerült összehan­golni a nézeteket. A párizsi lapok nagy része is ezt a véleményt vallja. A lapok első oldalán ilyen cí­meket olvashatunk: „enyhülés a francia—angol viszonyban”, „Ragyogó benyomások” stb. A Párisién Liberté rámutat: Bizonyos enyhülés mutatko­zik a francia—angol viszony­ban”. LONDON: A Yorkshire Post üdvözli, hogy a francia elnök április­ban Londonba látogat és ezzel ..szentesíti az angol külügy- tniniszter párizsi küldetésének sikerét”. A lap elismerően állapítja meg, hogy Hruscsov miniszter­elnök a franciák óhajának en­gedve, úgy látszik, hajlandó beleegyezni a csúcsértekezlet időpontjának elhalasztásába. (MTI) idő£árásjeÍentéK Várható időjárás szombat estig: Sok felhő, több helyen kisebb eső­vel. Mérsékelt délekeleti-déli szél. Helyenként köd Az évszakhoz ké­pest enyhe Idő. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet szombaton: J0—13 fok között, legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet: általában 2—5 fok kö­zött északkeleten és a nyugati ha­tár szélér» helyenként gyenge fagy. Távolabbi kilátások: Enyhe ídt esőkkel, (MTli PÁRIZS. Csütörtökön befe­jeződtek Selwyn Lloyd fran­ciaországi tárgyalásai. A Reuter jelentése szerint az angol küldöttség szóvivője újságírókkal közölte, hogy Selwyn Lloyd igen elégedett tárgyalásainak eredményével. Nézete szerint a megbeszélé­sek őszinte légkörben zajlot­tak le. Baraduc francia szóvivő ha­sonlóképpen nyilatkozott. Mindkét szóvivő elmondot­ta, hogy az angol kormány hasznosnak ítélte meg Hrus­csov franciaországi utazását. A csúcsértekezlet kérdésében és a kelet—nyugati kapcsola­tok értékelésében Franciaor­szágnak és Angliának nincse­nek nézeteltérései. A francia elnök hangoztat­ta, hogy a csúcsértekezletet Hruscsov franciaországi láto­gatása után rövidesen össze­hívják. A kormányfői értekezlet idő­pontjáról a nyugati vezetők december 19-én kezdődő ülé­sükön tárgyalnak. Kétségtelen, hogy a jövő év első három hó­napjában a nyugati hatalmak élénk előkészületeket tesznek. Igyekeznek majd egybehan­golni politikájukat. A Reuter szerint Selwyn Lloydnak sikerült eloszlatni azokat a francia hiedelmeket, hogy a csúcstalálkozón Ang­lia csak a t>erlini kérdésről óhajt tárgyalni. Az angol ál­lamférfi szerint a kormányfői értekezletnek meg kell vitatnia a kelet—nyugati kapcsolatokat, a leszerelést, valamint Német­ország és Berlin jövőjét. Nem rejtette azonban véka alá azt a véleményét, hogy a berlini ütemek” ezúttal nem háborítot­tak. Holéczy Ákos igazi értelemben vett dzsessz együttese jó ízlés­sel összeállított műsort szolgál­tatott. Bár hangszerelésben igen modern ez a zenekar, nagyon helyesen, megőrzik és hangsú­lyozzák a melódiát. A legva­dabb rock and roll is mérték­tartó előadásban volt hallható. A szólisták közül Kovács Er­zsi kellemes a hangjával, egyé­nisége megkapó, bájával és jól összeállított műsorával méltán aratott nagy sikert. Ügy érez­tük. hogy Keméndy András is egyre erősödő tagja a táncdal- énekesek élvonalának. Elisme­rés illeti Pozsonyi Emmit, aki­nek színes, eleven előadásmód­ja és kellemes hangja egyaránt tetszett a Szakszervezeti Műve­lődési Házat zsúfolásig megtöl­tő közönségnek. Pusztai Eta szintén tehetséges énekesnő. Majláth Jenő. az együttes humoristája és Rónai Egon, az est konferansziéja, ugyancsak érett, kiforrott előadók, azon­ban itt feltétlenül meg kell je­gyezni azt. hogy műsoruk tar­talmát illetően lehetnének va­lamivel nagyobb igényűek, mert a közért- és a villamos­zsúfoltsággal kapcsolatos hu­mor elaggott már és ennek megfelelően nem ie valami szórakoztató. —m. Ez a pár sor itt nem akar a zenei kritika műértő igényeivel fellépni, és nem vállalkozik alapos, részleteket kilxmtogató elemzésre. csupán megjegy­zés egy jól sikerült előadás után. Egerben szerepelt Ho­léczy Ákos zenekara és néhány szólista, akik a muzsikának ab­ból a világából jöttek, amelyet számosán még mindig eléggé bizonytalan vonalakkal jelöl­nek, amelyet még mindig ingo­ványos területnek tartanak. Ez az együttes nagyszerűen vizs­gázott és megjegyzésünk ép­pen azért, időszerű, mert ha a könnyűzene egy-két produk­ciója után méltán megcsattog­tattuk az ostort a rendezők há­tán, itt az ideje az elismerés­nek is. Kétségtelen, hogy a könnyű műfaj az elmúlt években me­legágya volt a polgári ízlésnek megfelelő álművészeinek és a kozmopolita irányzatú művé­szetnek is. Hatásuk rányomta a bélvegét az egész műfajra, azonban most a Holéczy együt­tes műsora után valamilyen megállapítás születhet, amely szerint a könnyűzene területén is rendeződik a helyzet és vilá­gosodik a beiyes út. Amit a ko­rábbi időkben méltán kifogá­solhattunk: az ízléstelenség és az elvont, értelmetlen „tömény BERLIN (ADN): A Német Demokratikus Köztársaságban antifasiszta ellenállási harco­sok bizottsága csütörtökön köz­zétett nyilatkozatában nyilvá­nosságra hozta, hogy Nyugat- Németországban szabadlábon van az SS több volt tisztje, aki a buchenwaldi és sachsen- hauseni haláltáborokban ártat­lan embereket gyilkolt meg. A bizottság adatai szerint Josias Von Waldeck, a buchenwaldi tábor SS-főcso- portvezetője Hessen tartomány­ban nagybirtokos, Kurt Ecca- rius, a saehsenhauseni tábor SS-tisztje a bajorországi Ko- burgban él. Kolb, Erdmann és Höhn SS-tömeggyilkosok Nürnbergijén. Düsseldorfban, illetve Stade városában élik vi­lágukat. Az említettek közül Von Waldeck 1944. augusztusában és októberében két csoport kül­földi hadifogoly tisztet gyilkolt meg. A többiek lelkén szárad a saehsenhauseni táborban fogva tartott angol repülők és ejtőer­nyősök meggyilkolása, 1945. februárjában vadállati módon kivégezték John Davist, az an­gol légíflotta tisztjét és sok más társát, 1945. februárjában meg­öltek 60 szovjet tisztet, 20 luxemburgi állampolgárt, 2 an­gol tisztet és egy brit torpedó- naszád legénységének öt tagját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents