Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-07 / 262. szám

19S9. november szombat NEPÜJSÄG & Október tüze parázslik szívükben • •: Azóta több mint négy évtized telt el. Az Auróra cirkáló ágyúdörgésére kevesen emlékeznek a szem- és fül­tanúk közül. Új nemzedék nőtt fel azóta, de ez az új generáció hú maradt azokhoz az eszmékhez, amelyeknek diadalraj utasát hirdette az új, boldogabb korszak kezde­tét jelentő ágyúlövés. Sikereik, amelyeket a véres háborúkkal teletűzdelt , négy évtized alatt értek el, világszerte bámulatba ejtet­ték az embereket. A forradalom késői utódai — méltóan a Téli Palotát ostromló forradalmárokhoz — világra­szóló tetteket hajtottak végre a földön és a világűrben egyaránt. A forradalmárok fiaival, unokáival történt találko­zásom néhány élményével szeretném itt újra bizonyíta­ni: jól vizsgáztak az utódok elvhűségből, emberségből, a végső cél — a kizsákmányolásmentes társadalom, a kom­munizmus eléréséért folytatott gigászi munkában is. Katonák, kik békére készülnek Már a határnál tanúi lehet­tük annak, hogy a Lenin-hin- tte békevágy mennyire erős szovjet emberekben. Az erős ovjet állam katonái éppúgy íajtják — ml több —, akarják békét, mint a haza bármely algára. Alig hagytuk el Zá- tnyt, a szov- t határsáv­in, a töltés dalán szor- >skodó káté­ikra lettünk figyelmesek, shér kavicsok- >1 a béke és .rátság szim- dumát alakí- tták, hogy a ovjet hazába kező vendé­ket — első Ivözletként — casso galamb-^ és a „Béké- t, barátságért” Iszó fogadja, jelszó, amely stet ölt a ovjet embe- k cselekede- ben, áthatja indennapi éle­ket Lenin ékedekrétu- ínak szelle- Sben élnek a is e hazá- n, s a barát- g érzése min­iméi erőse b- válik. Ezt rztük a kato- k láttán, alvik- l vadvirág- okrot kaptak vonat utasai. :hány perc ílva csalc el- osódott kör- nalaikat lát­r a galambot formáló karó­knak, de elkísért bennünket hosszú vonatúton szívből ott virágcsokorjuk. a kedves, ráti fogadtatás jó érzése. lazániukban örökre kioltották a tüzet V többnapos utazás nagy lé- őségét adott megismerkedni >kkal az óriási változások- L, amelyek a Nagy Októberi rradalom óta végbementek a >vjet földön. A hatalmas bú- ábláktól kezdve — amelyek llett órákig haladt vonatunk a gombamód szaporodó gyá- : és lakóházak sokaságáig, .t látnivaló bőven, volt bi- lyság arra, milyen gyors itekkel halad előre a forra- ,om második nemzedéke az zág iparának, mezőgazdasá­lak fejlesztésében. ■’eltűnt, hogy mennyi moz- ív vesztegel a pályaudvarok >lt-vágányain”. Amint meg- ;tuk, kéményeikből már so- nem száll füst az ég felé. nondta felettük a halálos etet az egykori forradalmá- : utód-sokasága, sem az a lényeges, hogy mi z ezekből a gőzmozdonyok- — válaszolták kérdéseink- —, hanem, hogy mi' lesz yettük. iyorsabb, gazdaságosabb gé- t, elektromos és diesel-moz- ryok, esetleg atomhajtásúak magyarázták szakszerűen, 7 sor számot idézve a hét- s terv közlekedésfejlesztési ataiból. S ezek után — bár a jztulás mindig szomorú ér­eket kelt — nem tudott meg- ;ni senkit a mozdonytemető ványa. Még eljuthatunk a Holdra is,.. smeretesek nagyon sok em- ■ előtt a szovjet állam ipa- iak, mezőgazdaságának négy A forradalom kapitánya volt • • • Egy falusi csinossággal be­rendezett kis szobában ülök Tiszanánán, a hatvanötéves K. Tóth Istvánnal, az oroszorszá­gi szocialista forradalom Vörös Hadseregének egykori száza­dosával. A múltat idézi be­szélgetésünk. A múltat, mely­nek történelmi napjait ünne­peljük. Lassan pergeti a szót K. Tóth István. Nem mintha nehéz volna az emlékezés, hiszen fe­lejthetetlenné váltak azok a napok az eltelt évtizedekben. Csakhogy nem megy könnyen már a beszéd a sok szenvedés, és két nagy betegség után. Da azért lassan kialakulnak egy világot megrengető forrada­lomnak kis epizódjai s egy ha­zájától messzire szakadt ma­gyarnak harcos napjai. ★ 1915 május közepén járt az idő. Az egyik tiszanánai kis házacskában már negyedszer kopogott a postás, — áld nem szívesen látott vendég volt ezekben a háborús napokban. A huszonegy éves K. Tóth Istvánnak szólt a behívópa­rancs«. Nem sokat tudott ő a világi-ól. Az ő szemében a nagy uradalom határa jelentette a világ végét, s nem perelt ő sen­kivel, talán saját keserv«» sor­sával csupán. Három testvére fn&r kint volt a harctereken, most rá, a családfenntartóra került a sor. Húgai s édesanyja elsiratták, mikor vállára vette ládikóját, s könny nélkül zokogott apja, az öreg pásztor is. Több mint egy évig hábo­rúskodott K. Tóth István az ötödik huszárezred közhuszá­ra. Vonult előre, vonult .hátra, pontosan úgy, ahogy a parancs diktálta, amíg egy ragyogó jú­niusi napon... — j.: jól emlékszem, hato- dika ' volt. Egységünk a tizen­egyes lovashadosztály a rokit- nói mocsarak környékén, Vol- hiniánál állomásozott. Nem volt valami nagy harciked­vünk. Még alig delelt a nap, amikor a járőrök jelentették: a kozákok bekerítettek ben­nünket. Minden gyorsan ment — néhány óra leforgása alatt foglyok voltunk valamennyien. Csaknem másfél évig esz; a hadifoglyok szegényes kenye­rét, a Tisza menti magyar. Vi­szik Kievbe, épít vasutat Mur- mányban, 120 napig nyomja tí­fusszal az ágyat, maki észak­ra kerül a finn határ felé, Permbe, a vasércbányába. Már jól beszéli az orosz nyelvet, s itt is, ott is elkap egy-egy be­szélgetést, amelyből megérti, valami készül. A fogolytábor­ba is eljut a forradalmi han­gulat. Az események gyorsan kö­vetik egymást. Megszökik a bányából, a Szháma vizén jön­nek négyen egy ladikba. Kö­rülöttük golyók csapkodnak, de egy erdő ineamentói'TK lesz. Igaz, rövid ideig. Elfogják őket és visszaviszik a lágerba. Újra megszökik. Ismét el­fogják, s túlviszik az Uralom: Cseljabinszkba. 1917 eleje volt ekkor. Itt, ebben a nagy városban ta­lálkozott szemtől szembe a munkások szervezkedéseivel, g itt hallott először Leninről is. — Egy katona, egy öreg ka­tona mesélt róla. Ügy mond­ta, ő már látta, s azt üzente Lenin, hogy fegyvert kell adni a hadifoglyoknak is, meg ren­des ruhát és ellátást, ha itt lesz az ideje. S az ! idő erősen közelgett. Egymást érték a városban a forrongások. Katonai csopor­tok, felfegyverzett munkások járták az utcákat, az emberek békét és kenyeret követeltek. Bár. szinte mart a hideg, az emberek ezrei mégis az utcán töltötték a nap nagy részét. Feszült izgalom fűtötte a le­vegőt ... Aztán egy napon jött a hír: Petrográdon felkelt a nép, és győzött. Megalakult az új kormány, élén Leninnel. A harc nem az Ural környékén dőlt el, s így K. Tóth István csak november 27-én Ufában léphetett a vöröskatonák sorai közé. A magyar hadifoglyok ezrei járták a forradalmi utat, a nagy orosz földön. Harcoltak, védték a munkások, parasztok hatalmát, úgy mint sajátjukat. Hadakozott az új rendért K. Tóth István is, akit kapitány- nyá avattak egy hathónapos tiszti iskola után. A vörös hadsereg if jó tisztje alig varrta fel új rangjelzését, jött a parancs Pétervárról: Szamarában felkeltek a fehér- gárdisták, le kell verni a lá­zadást, S K. Tóth István, a forradalom kapitánya négyezer ember élén indult rohamra. Miért harcolt? Mi fűtötte őt ott a távoli földeken? A felelet nagyon egyszerű: azért harcolt, amiért idehaza titkon álmodott. Földért, nagyobb darab kenyé­rért és emberségért. És a csa­ládjáért, a-többi nincstelen pa­rasztért, s ezért az egész kis országért. .— Mert Lenin úgy ígérte, ha itt győzünk, megyünk és segí­tünk nektek is. Így mondta a magyar hadifoglyoknak. Én hallottam, hiszen ott álltam mellette, és én fordítottam ma­gyarra a szavait. Érdekes, most hogy itt ülök szemben ezzel az emberrel, a’d a nagy napok idején harcolt a jövőért, s aki találkozott Lenin­nel, úgy gondolom, most vala­mi különös dolgokat hallok meg a forradalom vezéréről Tévedtem. K. Tóth István nem mesél izgalmas csatákról, s Le­ninről is csupa egyszerű dolgo­kat mond, olyan egyszerűket, mint amilyen volt ő maga, Le­nin. ■— 1919-ben találkoztam vele először a csapatnál. Kis’ autóval jött hozzánk, s ahogy áthaladt az utcán, megállt a beszélgető emberek mellett. Kiszállt a ko­csiból, s beleszólt a vitába. Né­hány perc múlva már ember­gyűrű vette körül, s aztán 6 beszélt: békéről, szabadságról, földről, gyárról, s mind olyan dolgokról, amelyek érdekelték az embereket Aztán elővette kis noteszét, feljegyezte a pa­naszokat, véleményeket, kezet fogott az emberekkel, s men1 tovább. Ilyen volt Lenin. — Igen, ilyen volt, s ahogy az öreg Pista bácsi beszél róla, szinte látom ‘ magam előtt, ahogy lelkesíti a csapatokat $ ahogy összehúzza szemöldökét, ha a szovjethatalom ellenségei­ről beszél. S magain előtt lá­tom K. Tóth Istvánt is, ahogy feszesen ül lován, hullámos barna haja kozákosan lóg a sapkája alól, oldalán kard övében három pisztoly, vállán a térképtáska. ... A térkép fölé hajol, mel­lette Iván, a matrózból lett ko­miszár áll. Rövid haditanács, s máris ropognak a fegyverek, s csatakiáltásoktól lesz hangos a vidék .. Két hónapba telt, amíg le­verték a szamarai lázadást Alig pihenték ki a fáradalma­kat. jött a futárhozta újabb pa­rancs: irány a Volga menti Szizrány. S egymást érték a nehéz harcok. A fehérgárdistá­kat támogatták az intervenciós csapatok, nem volt könnyű vé­deni a szovjet hatalmat. De vé- reztek, küzdöttek egy emberibb világért, egy szebb holnapért Harcolt K. Tóth István is, be­járta a nagy orosz föld sok-sok vidékét, küzdött a Volga men­tén, s Vlagyivosztokig üldözte Kolcsakot, Szuha-Bator csapa­tában. S a harcok szüneteiben ol­vasta az itthoni híreket arról hogy új nap ragyogott fel a Ti- sza-táji égen. Aztán hallotta azt is. hogy nem sokáig ragyoghat­tak idehaza az ötágú csilla­gok ... De kinn. a távoli vidéken egyre magasabban és fényeseb­ben ragyogott a forradalom tü­ze és győzött. És győz azóta is nap mint nap — már negyven­két esztendeje. ★ — 1944-ben találkoztam is--, mét szovjet katonákkal. Betar­tották ígéretüket. Eljöttek. Rö­vid fegyverropogás után egy százados nyitotta ránk az ajtót Drasztutye — mondom neki. Meglepődött, aztán megölelt, s kérdezte, hol tanultam oroszul? Nálatok, édes fiam, amikor még te meg se voltál, én már apáddal együtt harcoltam a forradalomért. — így volt. pontosan így. Azóta eljárt az idő K. Tóth István fe­lett. Nincs már délceg termet, nincs nagv hul’ámos hai talán csak szemének fénye, csillogása a régi. amikor a nagy napokról mesél, a forradalom egykori ka­pitánya. Markasz László Színháztörténeti kiállítás nyílik Egerben Mint már hírül adtuk, szín­háztörténeti kiállítás nyílik no­vember 10-én Egerben. Máris lázas munkában dol­goznak a kiállítás felállításán a Pedagógiai Főiskola dísztermé­ben. Az érdekes bemutató, amelyhez hasonló jellegű nem volt még Egerben, a budapesti Színháztörténeti Múzeum, az egri Gárdonyi Géza Színház, a Dobó István Múzeum és a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tálya közreműködésével kerül felállításra. A kiállítás szakirá­nyítására Egerbe érkezett Czenner Mihály, a budapesti Színháztörténeti Múzeum mun­katársa is. Érdekes dokumentációs anyag mutatja be á magyar színházi élet fejlődését, az isko­ladrámától kezdve a német teátristákon. a magyar színé­szet XXX. század eleji hősko­rán. a felszabadulás előtti idő­szak üzleti alapokon álló szín­házi életén, színházaink 10 esz­tendővel ezelőtti államosításán keresztül, napjainkig. Fényké­pek, reprodukciók, régi színházi plakátok, kimagasló színészeink kéziratai és szerepkönyvei, le­velei, régi színházi kosztümök kerülnek többek között bemu­tatásra. Egész tablót kap a ta­nácsköztársaság színészete Részletesen fog foglalkozni az anyag a mai szocialista szín ját­szással, mint kultúrforradal- munk szerves részével. A helyi színházi életre vo­natkozó néhány adat is a kö­zönség elé kerüL Egy városi térképen fel van tüntetve a XVII. századi iskoladrámák korától, 1904-ig, a jelenlegi ál­landó színház felállításáig, a város területén, színházként használt épületek, színkö­rök helye is. Régi színházi hir­detmények, a színház régi alap­rajza, újságközlemériyek egé­szítik ki az egri vonatkozású anyagot Nem hagyhatjuk említés nél­kül art, hogy részletes doku­mentáció fog foglalkozni a jó­nevű egri Thália Színjátszók Körével ás Ennek keretében fényképek, műsorfüzetek, pla­kátok, számadáskönyv kerül bemutatásra; A Thália nem egy előadásával jelentősen hoz­zájárult az egri kulturális élet fejlesztéséhez már a kapitalis­ta időkben, A kiállítás, amely hű képét adja színházi életünk fejlődé­sének, bekoronázva azt a mai szocialista színjátszás eredmé- ' nyeivel. részletesen foglalkozik az egri Gárdonyi Géza Színház eddigi eredményeivel. Nem utolsósorban, a falu kulturális igényeinek kielégítése terén végzett jő munkájával is foglal­kozik a bemutatott anyag. Reméljük, az érdekes és érté­kes kiállítás, — amely iránt már eddig is élénk éx-deklődés mutatkozik —. nagy számmal fogja vonzani városunk dolgo­zóit, akik nemcsak sokat fog­nak ott tanulni, de plasztikus képet nyernek az utolsó 10 esz­tendő ugrásszerű fejlődéséről is. \ zodalom nagy lendítőereje a a munkának. Ezt tapasztalhat­tuk Jurij Matszal kommunista munkabrigádvezetővel folyta­tott beszélgetés során, de kü­lönösen munkájúit, magánéle­tük megismerésekor; Ä „Jurij testvérek" A Krásznája Presznya (a mi Csepelünknek megfelelő város­rész Moszkvában) utcáin sé­tálgatva mulatta be Jura Gyi- niszov a Komszomol kerületi titkára. Az egyik legjobb ifjúsági kommunista munkabrigád-ve- zető — mutatott a szőke, ne­gyed évszázadot sem élt mun­kásra. — A menetben elsők lesznek — fűzte hozzá — ők teljesí­tettek legtöbbet a munkaver- senyben és amellett — bár nem mindegyikük párttag. — valamennyien kommunista módra élnek, dolgoznak. Azoknak a forradalmárok­nak — akik e városrész ut­cáin, terein harcoltak, akik­nek emlékét őr­zi a Felkelők tere, a Metró- állomás falain elhelyezett em­lékmű, az a 26 emeletes ma­gas épület, ame­lyet már azóta építettek a dol­gos utódok — nyomdokain ha­lad Jurij Mat- szal fiatal mun­kás és brigádja. Ezt bizonyít­ják tetteik. A kerületi Kom- szomol-titkár unszolására el­mondotta, hogy a hétéves terv megvalósítását ők is szeretnék előbbre hozni a Krasznája Presznya gyár­ban. Már most rendszeresen túlteljesítik a tervet. De ez kevés. A kommunista brigád tagjai­nak a tanulást sem szabad el- hanyagolniok. Öten vannak, s valamennyien felsőbb oktatás­ban vesznek részt. Hárman technikumba, a többiek egyetemre járnak. — Ezután jön még a társa­dalmi munka — sorolja elfog­laltságaikat, amelyek elvégzé­sét önszántukból vállalták. — Ketten tagjai vagyunk a Komszomol-bizottság szakmai irodájának, ahol a gyárakat és a kerületet foglalkoztató leg­fontosabb. problémákra kere­sünk megoldást. De szabad időnk még így is van. A bri­gád tagjai valamennyien fia­talok. A mindenkori pihenő­nap a színházé, a korcsolya­pályáé, vagy a Moszkva kör­nyéki erdőké. Ide rándul ki gyakran Jurij baráti társasága, azaz: a brigád tagjai, tanuló pajtásai is. Úgyis hívják őket a gyárban: a „Jurij testvérek”; S miért vállalták a „Jurij testvérek” ezeket a cseppet sem könnyű elfoglaltságukat? Miért határozták el immár két éve, hogy teljesítik a kommu­nista munkabrigád követelmé­nyeit, hiszen — amint mondot­ták — közvetlenül semmi anyagi előnnyel nem jár e címért végzett többletmunká­juk? v — Mert üemcsak a jelenre gondolunk — adta meg a vá­laszt Jurij Matszal. — Jobban szeretnénk élni. Jobban dolgozunk. Ez az egész. A regények lapjain, a mozik vásznán olvasottak és látottak, de főleg a személyes ismeret­ségek alapján a szovjet ember jelleme, érzelemvilágának gaz­dagsága, nagy birodalma, mint nyitott könyv,'tárulkozott lei előttünk. Megismerkedtünk a vonaton egy idős vasutassal, aki ezút­tal mint utas igyekezett ve­lünk Moszkva félé. Először életében. Kárpát-Ukrajnából rándult fel a majd kétezer ki­lométerre levő fővárosba, hogy a munkásosztály ünnepére rendezett nagy díszfelvonulá­son részt vegyen, meglássa Moszkvát, lerója kegyeletét a forradalom, és a szovjet .ál­lam nagy vezetőinek, harcosai­nak sírjánál. — Hogy eddig nem jutottam el Moszkvába, ez érthető — mondta. — Nem volt arra dolgom. Most van, tehát el­megyek. De ha mi el akarunk jutni valahová, eljutunk — je­lentette ki mély meggyőződés­sel, s hozzátette — még a Holdba is. — Azóta, mint is­meretes, ha ember nem is, de a Szovjetunió felségjele ott pihen a Holdon, és a világ tu­dósai a Hold eddig ismeretlen oldaláról készített fényképeket tanulmányozzák. Akartak, hát eljutottak. Ez a mélységes bi­Aízt mondják, a Moszkva feletti Lemn-hegyen van s a Szovjetunió legpontosabb órája. Tizennyolc méter mély- 1 ségben szilárd betonalapon' mutatja az időt, nehogy be- 5 folyásolhassák a föld felszínének változásai. Talán azért, s mert így kell óvni a külső hatásoktól. Lehet ugyan, a J legpontosabb szerkezet, mégsem tudja mutat- i a „pontos í időt.” A föld felszínén ugyanis éppen az idővel szálltak I versenybe a nagy forradalom elveinek dolgos követői. 1 Ezért „késik’ majd ez a pontos szerkezet, amely me- j chanizmusával nem tudja majd követni azokat a gyors ? változásokat, amelyek ott, a felszínen egyre virágzóbb | életet teremtenek a forradalmat követő újabb évtize- £ dekbpm Kovács Endre j Ezek a paloták — lakóházak Kijev főutcáján, amelyet többször rom- badöntöttek az újra és újra támadó hódítók, és méltán hirdetik a békés építés diadalát. évtizedes eredményei. Nem is ezekről kívánok szólni. Inkább az emberekről, akik nagy biza­kodással, sokszor nehéz áldo­zatok árán, nagy hittel alkot­ták meg gyáraikat, világűrt hódító eszközeiket, akikben legalább olyan forradalmi vál­tozások mentek végbe, mint amilyen kedvező változások tapasztalhatók az ország gaz­dasági életében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents