Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-06 / 261. szám

1959. net ember 8., péntek népújság 3 i párt egysége — erőnk záloga ígéret szép szó 1954. óta meredeznék há­romnegyedrésznyi magasságig felhúzva a gyöngyössolymosi művelődési otthon falai. An­nak idején, mikor eddig a ma­gasságig elértek az építők, ki­derült, hogy nincs több pénz a munka folytatására, aztán sokáig nem volt ismét. Most viszont teremtett fedezetet a tanács, de sokáig könyörögni kellett, hogy építőmunkás is legyen. A gyöngyösi Építőipa­ri Vállalat vezetősége meg is ígérte, hogy annyi munkaerőt biztosít, amennyi az év Végé­ig legalább 400 0Ö0 forint ér­tékű munkát el tud végezni az épületen. Ezzel szemben azóta is mindössze egy kőmű­ves tesz-vesz a falakon, any- nyit, amennyit egymaga bír. S remény sincs arra. hogy egyhamar szakmunkás tár­sakat kapjon. Pedig a község lakói nem bánnák, ha 400 ezer forinton felüli munkát is tudnának végezni az építők, mert még 300 ezer forintnyi bankhitellel is rendelkezhet­nének. s annak felhasználása már némileg biztató jel lenne arra, hogy jövőre végre való­ban megnyithatná kapuit új művelődési otthonuk. A szép remények azonban azonnal szertefoszlanák, ha a lassan növekedő falakra és az épülő pártházra tekintenek. Ennek építését szeptember­ben vállalta el és kezdte meg az Építőipari Vállalat azzal, hogy november 7-re teljesen készen át is adja. De hiába volt a község lakóinak lelkes segítőkészsége, a társadalmi munkában — mint a kultúr- házhoz is kitermelt és leszál­lított 48 köbméter — a párt­házhoz adott 22 köbméter kő, az építők itt is alaposan le­maradtak. Pedig az ígéret szép szó, s a gyöngyössolymosiak nem azért szeretnék felépíttetni művelődési otthonukat, és j pártházukat, mert nem tud- j ják hová tenni pénzüket, ha- | nem mert szükségük van rá. Ezért az ígéret úgy lenne iga­zán jó, ha meg is tartanák. (w) Jól felkészülni « léire egyet jelent a balesetek csökkentésével heli, holott a biztonsági meg­bízott kijelölése sem az igaz­gatót, sem a főagronómust, sem a főmérnököt nem mentesíti az egyszemélyi felelősség alól. A balesetek számának ala­kulásánál jó néhány igazgatót meglepett a statisztika, s eb­ből világosan kitűnt, hogy több gazdaságban a vezetők nem tudják mennyi baleset történt és hol van szükség gyors in­tézkedésekre. A konferencia részvevői el­határozták, hogy a téli felké­szülést úgy szervezik meg, hogy a balesetek a legminimá­lisabbra csökkenjenek, ezért tovább javítják a muliakörül- ményeket. A télre való felkészülésben i' gén sok tennivaló vár még a nácsi vállalatokra is, küllő­je lsen a gyöngyösi Vas- és p. mipari Vállalatra, ahol még mi‘r dig nem oldották meg a mtöde fűtését, a tetőzet ki­vaso isát javít. asat- „ ÄZ IDŐ SÜRGET, A szak- zeti bizottságok és vál- l„,„t-zetők egyik fontos fel­adati ^átérezzék hogy a tél beállt alg beszerezek a terme­lőik z szükséges anyagokat, s Tiínr le®* elkövessenek a biz- , £ igos munkafeltételek meg­__ -ütéséért, hogy a teli idő- , , 1 alatt minimálisra csök- íenje a balesetek. J Rozsnak! István 3ZM1 ’ triunikavédj felügyelő. „A textil- és cipőipar termetesét a lakosság várható igényeihez alkalmazkodva, 1958-hoz viszonyítva, legalább 32 százalékkal kell emelni. A termelés mennyiségi növe­kedése mellett javítani kell a választékot, a termékek minőségét és kivitelezését. A termelés növekedését legna­gyobb részben a meglevő iiíemek korszerűsítésével, nagy teljesítményű, új gépek beállításával, az üzemteriiletek gazdaságosabb kihasználásával kell elérni.” (A Központi Bizottság irányelveiből.) Öngyilkosok tan ú vallomása Régi újság került a kezem­be. Több unalommal, mint érdeklődéssel lapozgattam benne: nem szeretem a doh szagát. Elolvastam néhány hírét, néhány címét, míg vé­gül egy kis önálló híren akadt meg a szemem: A Dunába ugrott négy gyermekével — ez volt a hírecske címe, tar­talma sem mondott el többet, talán csak még annyit, hogy a nyomor elöl menekült a ha­lálba. Találtam még egy hírt, mely szerint egész családját kiirtotta és végül maga is ön­gyilkos lett egy magántisztvi­selő, aki — a nyomor elől menekült a halálba. Hány és hány ilyen hír je­lent meg a felszabadulás előtt az újságokban, amelyek már ezekben a lapokban sem vol­tak, mert már nem is lehet­tek szenzációk. Hány és hány emberi sors tragédiája, hány és hány meghurcolt ember halála felett mondott szűk­szavú, unott hangú nekroló­got az újság, amelynek szer­kesztői éppen olyan termé­szetesnek tartották e híre­ket, mint amilyen magától értetődően olvasták sokan. Istenem, ilyen az élet, nem mehet mindenkinek jól, ne­héz a helyzet, van, aki nem bírja.., ...fis aki nem bírta, kinyi­totta a gázcsapot, felmászott a hírhedt Turulmadárhoz, és ha szerencséje volt, akkor nem szedték le a tűzoltók, s nem vitték el a rendőrségi lebeszélőbe, ahol egy gépie­sen mormogó rendőrtiszt az élet szépségéről beszélt an­nak, aki nagyonls tudta, hogy ez az élet sem nem élet, sem nem szép. Sőt! Nemcsak egykorú szemta­núk, nemcsak az idősebb ge­neráció emlékezései jelente­nek tanúságot egy korról, amely, ha isten országát nem is, de az ördög poklát meg tudta teremteni azon a föl­dön, ahol a hivatásosak a mennyek országa felé irányí­tották a csüggedők szemét. Tanúvallomásra jelentkeznek az öngyilkosok is, valahogy úgy, mint a Hídavatás bor- zongtató balladájában, hogy valljanak: az életre született ember, miért választotta a halált. Tanúvallomásra je­lentkezik az édesanya, aU négy gyermekét is vízbefoj- totta, a kistisztviselő, aki megmérgezte egész csaladját, tanúvallomásra jelentkeznek azok az ezrek, akik nem csa­tatéren. nem háborúban, ha­nem úgynevezett béke-időben, a Horthy-korszak „béke-ide­jében” estek el egy olyan csa­tamezőn, amelynek fűszálait sem mondhatták magukénak. Hogyan is tudjam én azt megmagyarázni a ma fiatal generációjának, hogy ugyan­ebben az országban volt olyan korszak, amikor emberek éhen haltak? Hogyan magya­rázzam meg saját fiamnak, hogy ebben az országban vol­tak gyerekek, akik megfagy­tak? Hogyan magyarázzam meg a ma szerelmespárjai­nak, hogy ebben az ország­ban voltak szerelmesek, akik mint szerelmesek látták re­ménytelennek az életet? Hogyan magyarázzam meg a jóllakott embernek az éhsé­get? Olvastatni kellene ezeket a régi újságokat, megidézni ta­núvallomásra a névtelen ál­dozatokat, akik nem öngyil­kosok lettek — nem! —, aki­ket megöltek Itt, ebben az or­szágban. alig negyed ember­öltővel ezelőtt. S elmondanák ezek a ta­núk. hogy semmi vágyok nem volt, csak az, hogy dolgozhas­sanak. hogy legyen egy szobá­juk, öklömnyi kályhával, ahol megmelegedhetnek, egy pár jó cipőjük, amelyet felhúz, hatnak, úgy feküdhessenek le, hogy tudják, holnap is várja őket az élet. Néhány jóhiszemű már vádolt azzal minket, hogy sokat beszélünk a múltról, — valójában keve­set, nagyon keveset beszél­tünk. Igaz, hogy mi előre né­zünk, de aki előre néz, az ne felejtse azt se, honnan jött, honnan indult. És mi nagyon mélyről, nagyon messziről in­dultunk: a pokolból. Ha nem is a mennyországba, de a föl­di boldogságba. A Hídavatás balladáját ma már nem lehetne megírni, még oly nagyszerű költőnek, mint Arany Jánosnak sem. Szerencsére, nincs hozzá ihlet, nincs hozzá téma, nincs hozzá társadalom. Új versek születnek! Gyurkó Géza éves terv megvalósítása éle­tünknek egy újabb magaslatát jelenti, tehát nagy a felelőssége minden embernek, aki részt vesz, részt vállal a nagy per­spektívái ú munkából. S ez a felelősség már most kezdődik, amikor a párt márciusi hatá­rozata szellemében még a há­roméves tervén dolgozunk. Mi a biztosítéka annak, hogy az előttünk álló, a párt helyes politikáján nyugvó feladatok mind valósággá lesznek, s el­érjük az új ötéves terv vala­mennyi célkitűzését? Az az erő a biztosíték, amely egységbe fogja a pár­tot, s amely egység képessé te­szi a kommunisták pártját áz élenhaladásra, a vezetésre. Pártunk ma egységesebb és erősebb, mint valaha is volt’ — most mondhatjuk el ezt iga­zán, mert a szavak mögött szi­lárd és megdönthetetlen té­nyek sorakoznak. A lezajlott páriértekezletek beszámolói és a vitákban elhangzott felszóla­lások legfőbb tanulsága is ez. Egyszerű kommunisták mond­ták el ezeken a pártértekezle­teken: a párt helyes politikája az egység erejében rej lile, és ez az egység a biztosítéka jö­vőbeni előrehaladásunknak, a szocializmus gyorsabb ütemű építésének. Párttagságunk — a pártonkí- vüliekkel együtt — most azo­kat a dokumentumokat tanul­mányozza országszerte, ame­lyeket a Központi Bizottság a hamarosan összeülő VII. kong­resszusra bocsátott ki. Egysze­rű párttagok, párton kívüliek hallatják szavukat az irányel­vekkel kapcsolatban, teszik meg hozzászólásaikat. A megindult és eredményes viták nagyban elősegítik a párt politikájának előbbrevitelét. A kommunisták észrevételei a pártszerű elvi viták során ele­meivé lesznek a pártegység kovácsolásának és további szi­lárdításának. A VII. pártkongresszus no­vember 30-án ül össze. Egész népünknek nagy eseménye ez, I hiszen a vezető élcsapat leg- j jobbjai tanácskozzék meg a | jövő feladatait. A VII. kong- j resszus a pártegység nagy de- j monstrációja lesz, amely erőnk j legértékesebb zálogát jelképezi.' Dér Ferenc [ rálát és önbírálat alapján — a pártban igen egészségesen megindult és kútforrásává lett a párt politikája megvalósu­lásának. A párt országépítő politiká­jának helyessége és bölcs elő­relátása — a párt egységében rejlik. S a pártegység ezen az úton hat ki a dolgozó töme­gekre: a dolgozó tömegek el­fogadják a párt helyes politi­káját, vállalják az országépítő célkitűzések valóra váltását. Ezt mutatták a konszölidáció eredményei, ezt példázták és példázzák azok a tettek, ame­lyek a most folyó hároméves népgazdasági tervük végrehaj­tása során nap mint nap meg­születnek. „A párt nagy erő­forrása a helyes politika, ame­lyet a pártonkívüli tömegek is magukévá tesznek” — állapítja meg a Központi Bizottság kongresszusra kiadott okmá­nya. Ez: tény. Elvekben éppen úgy. mint a látható gyakor­latban. napi életünkben, éle­tünk közeli és távolabbi pers­pektívájában. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak ez év március 6-i ülésén hozott határozatában olvashat­juk: „A Központi Bizottság, mint megvalósítható célt ajánl­ja egész dolgozó népünknek: 1959. végére érjük el népgazda­sági tervünk néhány fontosabb mutatójának — a szocialista ipar termelésének, a termelési költségeknek, a beruházások­nak, a termelékenységnek, a nemzeti jövedelemnek — a há­roméves tervben 1960-ta ter­vezett színvonalát.” A párt javaslata nagy vissz­hangot keltett a dolgozók kö­rében, kibontakoztatta és tet­tekkel feleltek a felhívásra. E tettek a párt VII. komgresz- szusa tiszteletére megszületett felajánlásokban, nagyszabású termelési vállalásokban csúcso­sodtak ki és váltak valósággá. A nagyszabású szocialista munkaverseny — mint a dolgo­zók alulról jövő kezdeménye­zése és mozgalma — ezreket és ezreket mozgósított a mi me­gyénkben is, s ma már nagy eredményekről beszélhetünk. Számos üzemünk már teljesí­tette is vállalását, és utána újabb felajánlásokat tett. S kik voltak, kik állottak e versenymozgalom élére? A „ma sokkal inkább, mint ko­rábban. az azonos elveket valló emberek önkéntes harci szö- vetségé”-nek tagjai, a kommu­nisták. ök voltak azok, akik legelőször és legjobban meg­értették: milyen feladatokat kell megoldani. Nem kisebbet, mint a hároméves terv végre­hajtásával minden vonatkozás­ban szilárdan megalapozni azt az új ötéves népgazdasági ter­vet, amelynek irányelveit '«i közelmúltban a központi Bi­zottság közzétette. Az új öt­Megbcr.tliatatlan egység, az akarat és a tettek egysége — ez országvezető pártunk ere­jének égjük legmagvobb, tör­ténelmi feladatának ellátásá­hoz elengedhetetlenül szüksé­ges hatalmas erőforrása. A párt több mint négy évtizedes történelmének nagy fontosságú tapasztalata ez: ha a párt so­raiba beférkőzik az egyenet­lenség, ha a sorokban rést ta­lál magának a revizionizmus, tért nyer a szektarianizmus — ez a párt gyengüléséhez, kö­vetkezésképp tevékenysége erőtlenebbé válásához vezet. Ezt mutatja két nagy törté­nelmi tanulság is. Az 1919-es proletárdiktatúra bukásénak egyik oka feltétlenül az volt, hogy a párt a szociáldemokra­tákkal történt, elvileg nem tisztázott egyesülésével — fel­hígult, egysége megbomlott, előtérbe kerültek a széthúzó erők. És az 1956-os ellenfor­radalom tanulságai közül is visszavezethető néhány u párt egységének akkori hiányossá­gaira. A párt egységének megte­remtése és állandó kovácsolása nem lelve* csupán szónoki, vagy határozati frazeológia, hanem megdönthetetlen tény, szilárd, elvi alapokon nyugvó, minden vezetőre és egyszerű párttagra egyformán kötelező felelősségteljes feladat. Az ellenforradalom leverése óta óriási eredményeket értünk el. A párt vezetésével értük el ^ezeket az eredményeket. An­nak a pártnak a vezetésével, amely — mint a Központi Bi­zottság kongresszusig irányelvei rögzítik —■ 1956. végén, 1957. elején, az ellenforradalommal, az ósztályellenséggel vívott harc súlyos körülményei között szerveződött újjá, s lett ma sokkal inkább, mint korábban, az azonos elveket valló em­berek önkéntes harci szövet­Igen, az a szilárd és hatal­mas erőt képviselő, valóságos pártegység, amelyről ma be­szélhetünk, és amelynek óriási eredménykihatásait nap mint nap láthatjuk, harcban ková- csolódott. Fegyverek dörgése közepette, s utána abban a harcban, amelyet a párt hir­detett meg a konszolidáció megteremtéséért, a hároméves népgazdasági terv végrehajtá­sáért. A pártélet lenini szabályai­nak maradéktalan érvényrejut- tatása, betartása és betartatása — a demokratikus centralizmus elveinek következetes érvény- rejuttatása, a kollektív vezetés elvének gyakorlati megvalósí­tása — a pártegység megterem­tésének és megerősítésének el­engedhetetlen feltétele. Pár­tunkban mindez eleven való­ság. Az eszmei, politikai és szervezeti egység alapja és fel­tétele annak a vitaszellemnek is, amely — a kommunista bí­14 ezer köbméter silót készítettek a gyöngyösi járás termelőszövetkezetei A gyöngyösi járás termelő­szövetkezetei jelentősen fej­lesztik állatállományukat. Ezt mutatja az a tény, hogy eddig mintegy 14 ezer köbméter csa- lamádét, kukoricaszárat, cu­korrépaszeletet silóztak be. A ezer köbméter silótakar- mi’.ny zömét a termelőszövet­kezeti községekben készítették, ami arra mutat, hogy ezekben a községekben jövőre jelentős állatállományt fognak kialakí­tani. Az eddig besilózott takar­mány mennyisége 100 száza­lékkal meghaladja az elmú': évi eredményt. , ellenére, hogy az Utóbbi két ; év alatt nean™^ csökkent volna, de emelkt^e^ a ^ale- setek száma. Ez ai^ különösen az őszi e"s tél* i°°" szak alatt érezhető. iT@en ; koriak még az ittasságig dó balesetek is, amelyet. 4.- lő ellenőrzéssel minim’álisra lehet csökkenteni. ^ AZ A TÉNY, hogy az ,5s2Í és téli hónapok a többinél ís nagyobb baleseti veszélyt re, '* tenek, arra int, hogy feltétle-' nül helyes, még a hideg idő beállta előtt oktatást tartani a téli^ megbetegedések elkerülé­séről, a helyes öltözködésről, s mindazoknak a baleseti veszé­lyeknek elkerüléséről, ame­lyek a téli időszakban vészé- ; lyeztetik az emberek egészsé­gét, testi épségét. A téli felkészülésről és a balesetek csökkentéséről az el- ; múlt napokban a Füzesabonyi - Állami Gazdaságban munka- ; védelmi konferenciát tartott J az Állami Gazdaságok J Igazgatósága. Elmondották itt, 1 hogy egyes gazdasági vezetők 1 nem érzik a felelősséget a be- 1 következő balesetekért. Ügy f gondolják, hogy a biztonság] 1 megbízott kinevezése után őket semmiféle felelősség nem tér- £ zott, elhasználódtak a ruhák, a fűtőanyag is elfogyott, mégis a termelésben bizonyos vissza­esés volt tapasztalható. Ez év­ben már jobban felkészültek a télre, gondoskodtam arról, hogy megfelelő hőmérséklet mellett tudjanak dolgozni a nagycsarnoké munkások. A TÉLRE VALÓ felkészü­lés és az embereikről való gon­doskodás tekintetében igen nagy előrehaladást ért el a Heves megyei Építőipari Vál­lalat is, ahol az elmúlt évek során nagyon sok hiba akad t a dolgozók elszállásolásával, a téli munkákhoz szükséges anyagok beszerzésével kap­csolatban. Ez évben már meg­felelő munkásszállásomon lak­nak dolgozóik, de gondoskod­tak arról is. hogy még a jó időben az építkezésekre szál­lítsák a teli munkához szüksé­ges anyagot. Hasonló jó a bélapátfalvi és a selypi cementgyáram téli fel­készülése is, valamint az Egri Finomszerelvénygyáré, a gyön­gyösi XII-es aknáé, a füzes­abonyi és a tarnaszentmiklósi gépállomásé. Az állami gazdaságok télre való felkészülésénél viszont le­maradás mutatkozik, annak A SZOCIALIZMUS építésé­nek egyik lényeges feltétele, s elősegítő eszköze, hogy a dol­gozók egészségének, testi ép­ségének megvédésére bizton­ságos munkakörülményt te­remtsünk. Ismeretes, hogy a biztonságos munkakörülmé­nyek mennyire kedvezően be­folyásolják az emberek mun­kakedvét. A biztonságos munkakörül­mények megteremtése különö­sen fontos most, a hideg idők beálltával, hiszen évek óta be­bizonyosodott, hogy azokon a helyeken, ahol a vállalatok ve­zetői és szakszervezeti bizott­ságai jól megszervezik a téli felkészülést, nagy eredményt érnek el a balesetek csökken­tésével, de a termelésben sem mutatkozik visszaesés az idő­járás viszontagságai miatt. Az is ismeretes, hogy nagy kárt okoz a vállalatnak, ha az emberek a hideg idő beálltá­val két-három órára is kiesnek a termelésből, mert olyan he­lyet kell keresniök, ahol fel tudnak melegedni. Ezt figye­lembe véve, igen sok üzemnél, a múlt évihez képest sokkal lelkiismeretesebben végezték a télre való felkészülést. Ez jel­lemzi a gyöngyösi MÁV Vál­tó- és Kiférőgyártó ÜV-t is, ahol az elmúlt évben nem tud­ták a csarnokot megfelelően fűteni, ezért meleg ruhát is kellett adni a dolgozóknak. Ebből kettős káruk szárma­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents