Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-05 / 260. szám

népújság 1059. november 5., csütörtök CSÉHILY GYULA: Egy internacionalista harcos emlékirataiból II. A HAJÓ FEDÉLZETE tele volt gazdag tatár kereskedők­kel, akik bőrt szállítottak a rigai harctérre. Közöttük ve­gyültem el. A kereskedők tele voltak pénzzel, ettek, ittak — fittyet hányva a cári tiltó ren­delkezésekre az alkoholfo­gyasztással kapcsolatban. Uta­zásom zavartalan volt. Megér­keztem Kazánba. A városban az utcán csa­tangoló hadifoglyoktól érdek­lődtem. hogy hol van itt a tiszti fogolytábor. Az egyik házhoz kalauzoltak, amelyben három hadifogoly katonatiszt lakott. Váratlanul ismerőssel találkoztam: Alexay Elek fő­hadnagyot, a vcüt ungvári 66- os közös gyalogezred egyik re­pülőtisztjét találtam ott. Na­gyon meglepődött, amikor meglátott és azonnal bemuta­tott egy fiatal ulánus tisztnek, akiről kiderült, hogy nem más, mint herceg Windischgraetz Eduard. Fényűző életet éltek itt a tisztek. Már megír­tam, hogy az egyszerű orosz katonának havi ellátmánya mindössze fél rubelt tett ki — de itt a hadifogoly mágnás tisztek száz rubelt kaptak egy hónapra. Ebből a pénzből az­után lehetett költeni. Itt jöt­tem rá, mágnás-mágnás egy kutya, egyik se harapja meg a másikat, legyenek bármilyen helyzetben is. Szeptemberben egy osztrák­magyar vöröskeresztes nő lá­togatott meg minket, aki tol­mácsként kísérőül magával vitt. Több tiszti és legénységi hadifogolytábort látogattunk meg. Ezután írásos parancsot kaptam, hogy el kell utaznom Szamarába, ahol át kell adni engem annak a vonatparancs­noknak, aki Ukrajna és Dét- Oroszország különtöző helyein összeszedett magyar, német és török hadifoglyokat majd ok­tóberben elszállítja a szibériai nagy fogolytáborba. A három tiszt mindent megpróbált, hogy velük maradhassak, de a velem rendelkező tiszt azt fe­lelte: köszönjem meg, hogy eddig is be nem csuktak már, mert elég kellemetlenséget okoztam nekik ravasz tolmá­csolásaimmal. (Tény és való: tolmácsi működésem alatt igyekeztem mindig úgy irányí­tani a helyzetet, hogy az szá­munkra mindig kedvező le­gen.) Búcsúzóul Windischgraetz herceg megígérte: ha hazaté­rünk és otthon találkozunk, mindent elkövet, hogy magas egyházi állásba kerüljek. (Igv lettem „püspökjelölt0 1916 szeptemberében Kazánban — a herceg révén. És milyen a sors iróniája: 1945 márciusá­ban részt vettem a sárospata­ki földosztó bizottság munká­jában, amely herceg Windisch- graetznek a Bodrog és a Tisza között elterülő 15 000 hold földjét felosztotta a nincstele­nek között...) Kazánból Szamarába hajón utaztunk le a Volgán. Szama­rában vonatra szálltam és el­indultam újabb állomáshe­lyem felé. ★ LÄTTAM. hogy a HÁ­BORÚ elhúzódik, hiszen az orosznyelvű lapokat naponta felolvastam. Könyveket is — Dosztojevszkij, Puskin. Ler­montov, Gogol, Makszim Gor­kij műveit — szereztem. E konya ek nagy segítséget jelen­tettek nekem az orosz nép megismerésében. Számos más tapasztalatom is volt. Az állo­másokon mindenütt láttam a 40—50 fokos hidegben, a sza­bad ég alatt fagyöskodó orosz katona Ívelt-. S mellettük, bent a restiben dőzsölő elegáns orosz tiszteket.. Borzalmas volt ez a kirívó ellentét. Szinte kibírhatatlan volt a hideg Az egyik barak-kór- ház orvoßa megsajnált és egv kis szobában helyezett el. Feldhuennek hívták az orvost, aki a Párizs; egyetemen tanult és baloldali magatartása miatt a cári Oroszország 'de szám­űzte. hegy az itt lakókat, — közöttük a hadifoglyokat is — gyógyítsa, kezelje. Hasznomat vette azáltal, hogy tolmácsa lettem Ebben az időben látogatta meg a Nemzetközi Vöröske­reszt a hadifogolytábort A magasrangú látogatók kisebb segélyeket, a tiszteknek köl­csönöket adtak. A törzstisztek jelentették a látogatóknak: van itt a táborban egy Sza- muelly Tibor nevű hadifogoly, aki kommunista eszméket ter­jeszt, amelynek nyomán a köz­katonák ma már nem teljesí­tenek tisztelgést sem a fel- lebbvalóiknak. Szamuelly Ti­bort elővezették és én azonnal odaugrottam, hogy tolmácsol­hassam. Jelentettem, hogy itt nem agitációról van szó. csu­pán arról, hogy a nevezett ha­difogoly álmában beszél és ezt félremagyarázzák... A látoga­tó — aki egy osztrák herceg volt — nevetett ezen és elbo­csátotta Szamuelly Tibort. 1917 OKTÓBERÉBEN a for­radalom szele végigszáguldott a nagy orosz birodalmon. A szibériai hadifogolytábor Niki­ta nevű orosz parancsnokát, egy ezredest, az egyik katona fejszével leütötte, miközben az szemlét tartott a barakkok kö­zött. Nagy vizsgálat indult, de teljesen eredménytelenül vég­ződött. Az őrséget szentkép elé állították, úgy akarták megtudni, ki volt közülük a gyilkos, de a hókuszpókusz nem sikerült. A pétervári események híre lassan jutott el a távoli Szibé­riába. De novemberben már a hadifogoly lágerek lakói között is felzúgott a francia Marseil­laise. A hadifoglyok kitörtek a táborokból, megrohanták a vonatokat és mindenki haza akart ínenni, özönlöttek a ha­difoglyok Csitából is, ahol Szamuelly Tibor élvtárs vé­gezte az agitációs munkát. így kerültem én is 1917 de­cemberében Tomszkba; Ir- kuckbam a vasútállomáson már magyar katonákból álló vörösőrség adott szolgálatot. Amikor megérkeztünk Tomszkba, a városi forradal­mi katonai tanács átvizsgálta a hadifoglyokat és felszólítot­ta őket: ki akar belépni ön­ként a vöröshadseregbe? A felszólítást senki sem ér­tette és ezért azonnal jelent­keztem tolmácsnak és közöl­tem a felhívást a katonákkal. Az állomás épületében erős forradalmi őrség állott, amely­nek tagjai között már igen sok magyar hadifogoly — mint vö­röskatona — volt, akiket Mün- nich Ferenc elvtárs és Kun Béla elvtárs toborzott. NEGYVENKÉT ÉV távlatá­ból is világosan előttem áll Münnich elvtárs alakja és for­radalmi tevékenysége. Gyors cselekvés, határozott ítélkezés volt rá jellemző. Katonái úgy jártak-keltek a golyózáporban, mintha csak eső esne. Bátorsá­gukkal nagy megbecsülést vív­tak ki maguknák a magyar vö­röskatonák az orosz forradal­márok előtt. 1918. januárjában megbete­gedtem és bevittek a kórházba, ahol kivételes gyógykezelésben részesítettek. Kun Béla elvlárs gondoskodott rólam. Gyakran benézett a kórházba, az én szobámba is, ahol együtt fe­küdtem a román származású Mojs Györggyel. Mikor mind­ketten jobban lettünk, Kun Bé­la elvtárs felkeresett bennün­ket és — miután én tudtam a szláv nyelveket, valamint a né­metet, Mojs pedig románul is tudott — elhatároztuk, hogy a tomszki forradalmi katonata­nács igazolványával ellátva vé­giglátogatjuk a hadifogoly tábo­rokat és toborzó munkát vég­zünk a vöröshadsereg számára. Márciusban indultunk útnak a feladat végrehajtására. ★ 1918. márciusában a magyar hadifoglyok harcoló tagjai meg­alakították a kommunista pár­tot. Részt vettek a szervezés­ben — Kun Béla elvtárs veze­tésével — Pór Ernő, Szamuelly Tibor, Karikás Frigyes. Jan­csik Ferenc, Vantus Károly, Kellner József, Rabinovics Jó­zsef, Münnich Ferenc elvtár­sak, akiknek alakulatai ekkor már Szibériában — az Uralon keresztül egész Ufáig — vívták a véres harcokat Kolcsak ban­dái ellen. Óriási, sok nehézség­gel járó munka volt ez. Amikor Ufába értem, ott már tombolt a harc. A város vörös parancsnokaként Feleki Zoltán, volt magyar hadifogoly működött. A vörös katonák so­rában harcoltak még Juhász, Hajdú, Molnár, Székely őrmes­terek és tisztesek. Az utcákon a vörös alakula­tok az ellenforradalmi kozák tisztekkel harcoltak. A harc időszaka alatt huligán elemek feltörték a vöröskereszt-székház raktárát és fosztogatni kezdték. Az odasiető fiatal dán konzult és a kíséretében levő gépírónőt a huligánok agyonverték. AZ ELLENFORRADALMI kozák tisztek leverése után azonnal a huligánok leszámo­lására siettünk. Szuronyroham­mal támadtuk meg őket. A harc során — amelyben részt vettem —, 18 sebet kaptam. Madár István Csíkszeredái, Ba­logh János debreceni és Stéger Ferenc Fejér megyei katonák szállítottak kórházba. (Folytatjuk) fltomvita a francia szenátusban Az USA nem járul hozzá, hogy területén kubai ellenkormányt alakítsanak WASHINGTON (MTI): Mint a DPA jelenti, az ame­rikai külügyminisztérium szó­vivője kedden kijelentette, az Egyesült Államok kormánya nem járulna hozzá, hogy az or­szág területén élő kubai mene­kültek ellenkormányt alakítsa­nak. A kormány engedély nél­küli megalakítását az Egyesült Államok szuverenitása megsér­tésének tekintené. (MTI) 'Ax Egyesült Államokban enyhül a kommunisíaelletiesség — írja a Birmingham Post Nincs messze Amerika |Yf essze van-e Amerika? A régi fogalmak szerint igen messze van tőlünk: a vi­lág túlsó végén. Az iskolapad­ban megszoktuk, hogy tiszte­lettel nézzük a földgömböt, amelyen a zöldessárga száraz­földeket az óceánok kékje vá­lasztja el egymástól. ősz van. Ez a gyümölcsérés időszaka nálunk is — Eszak- Amerikában is. Milyen jó len­ne, ha az idei ősz a viszály megúnt. megráncosodott, kese­rű almája helyett megérlelné a barátság friss, piros, zamatos almáját. Ez nem lehetetlenség. Megérhetjük, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok megegyezik abban, hogy örök­re véget vet a „hidegháború­nak”. amellyel már torkig van az emberiség. Mi, olvasztárok, hozzászok­tunk a meleghez. Nem félünk a tűztől. Edzett, szívós és kitartó emberek vagyunk. Mégis eluta­sítjuk a háborút. Nem kell a háború pokla. Ennek a pokol­nak a tüze túlontúl sokat meg­emésztene. A mai pusztító esz­közökkel nem lehet tréfálni. M agnyitka nem csupán a világ legnagyobb vas­művé, hanem nagy és szép vá­ros is, amelyre büszkék va­gyunk. A szovjet emberek még sok szép várost akarnak építe­ni. sok gyárat akarnak üzembe helyezni, és sok, bő termést akarnak betakarítani, hogy még szebb, még jobb és tartal­masabb legyen mindannyiunk élete. Erőt, fáradságot nem sajná­lunk a cél érdekében. A lehető legésszerűbben használjuk ki a hétórás munkaidő minden per­cét Magnyitogorszk acélol- vasztárai már az idén el akar­ják érni a hétéves terv végére előirányzott termelési szintet. A mi martinkemencénk kol­lektívája a kommunista munka brigádja címért versenyez. El fogjuk nyerni ezt a címet, mert szívvel, lélekkel dolgozunk, s azon vagyunk, hogy még jobb legyen a kommunizmust építő szovjet emberek élete. Távol van-e tőlünk Amerika? Ezúttal nem a földrajzi távol­ságra. hanem a két ország ter­melési színvonalának különb­ségére gondolunk. — Most sem mondhatunk mást, mint azt. hogy egyáltalán nem nagy a távolság, amely elválaszt ben­nünket, s évről évre közelebb kerülünk Amerikához. Nemrég nagy konferenciát tartottak nálunk azok a tervező és tudo­mányos kutatóintézetek, ame­lyek segítségével néhány év le­forgása alatt teljesen gépesít­jük és automatizáljuk vállala­tunkat. A többi gyár pedig kö­vetni fog bennünket, a szovjet kohászok élcsapatát, úgyhogy rövid időn belül utolérjük, sőt megelőzzük az Egyesült Álla­mokat a nyersvas-, acél- és hengereltáru gyártásban. 17 z békés győzelem lesz —. amely semmiféle vesz­teséget nem okoz az amerikai­aknak. S ha egyszer náluk és ná­lunk fölösen lesz acél. jobb lesz, ha erős hidat építünk be­lőle a Behring-szoroson, hogy így egészen közeli szomszédok legyünk, mintsem hogy gráná­tokat gyártsunk, amelyek mindazt lerombolhatják, amit a két nagy nép — a szovjet és az amerikai nép — óriási mun­kával felépített Korunkban, amikor az em­beriség előtt megnyílt az út a világűrbe, s a szovjet szputnyi- kok után az amerikai műhol­dak is megkezdték keringésü­ket a Föld körül —, majd a Szovjetunió címerével ékesítve elindult az első mesterséges bolygó napkörüli útjára, a má­sodik szovjet űrrakéta pedig el­érte a Holdat, legfőbb ideje, hogv rendet teremtsünk a föld- tekén, s mindörökre töröljük a háborút a nemzetközi viták el­döntésének eszközei közül. JT^gy bolygón, egymás mel­lett kell hogy éljünk, sőt mi több, évről évre erősí­tenünk kell gazdasági, kereske­delmi, kulturális és sportkap­csolatainkat. Mi olvasztárok, optimisták vagyunk, mint minden szovjet ember. Bátran nézünk a jövő elé, bízunk a jövőben. Korlát­lanul hiszünk nagyszerű kom­munista pártunk kollektív böl­csességében. A magnyitogorszkl vasmű olvasztárai: A. Karpov, A. Melnytkov, Gr. OglobUa is I, Szemjonov. cia atommeghajtású tenger­alattjáró ügyét is. Dúsított urá­nium helyett természetes urá­niummal akarták üzemeltetni motorját, emiatt háromemele­tes ház nagyságú hajótestet építettek 40 milliárd frank költséggel, s végül is kiderült, hogy ez a hajótest semmire sem jó. A tudományos kuta­tást, az atomerő békés célokra felhasználását elhanyagolták a 150 milliárdba kerülő atom­bomba és a 40 milliárdot fel­emésztett tengeralattjáró ked­véért. A francia kormány po­litikája a megalománia és az ál-nagyság politikája. (MTI) PÁRIZS (MTI): A francia szenátusban kedden atomvita kezdődött Camille Valiin kom­munista szenátor interpelláció­ja nyomán. Valiin felvetette a kérdést, mit szándékozik tenni a kormány a radioaktív esők okozta súlyos veszély ellen, nem hajlandó-e lemondani a Szaharában tervezett kísérleti robbantásról, s ehelyett inkább a nukleáris fegyverek eltiltását kezdeményezni? A kormány nevében Soustel- te miniszter válaszolt. Kijelen­tette: „Franciaország biztonsá­ga szempontjából szükség van rá, hogy Franciaország is ren­delkezzék atombombával.” Megnyugtatással próbált szol­gálni a szaharai robbantás okozta veszélyek tekintetében, s azt mondotta, hogy a kísér­leti robbantást „rendkívüli biztonsági intézkedések” kísé­retében hajtják majd végre. Camille Valiin válaszában kijelentette: a miniszter is el­ismerte, hogy fennáll a radio­aktív esők veszélye. „Ha igaz, hogy bombánk, kicsi, az is igaz, hogy olyan területen kívánják felrobbantani, ahonnan a szél­járás a radioaktív részecskéket egészen a francia anyaország fölé sodorhatja” — mondotta. A szenátor szóvátette a fran­Petit tábornok Hrm látoga MOSZKVA (TASZSZ): Petit tábornok, a Francia—Szovjet Baráti Társaság elnöke „A franciák várják önt, Hruscsov miniszterelnök” címmel cikket írt az Izvesztyija szerdai szá­mában. A cikk hangsúlyozza, hogy « franciák őszinte hálát éreznek a Szovjetunió iránt mindazért, amit a második világháború éveiben tett, üdvözlik és he­lyeslik a béke megszilárdítá­sára irányuló szovjet javasla­Latin-Ameri ka kői a Szovjetunió lej felhívását a viiáj MONTEVIDEO (TASZSZ): Latin-Amerika közvélemé­nye nagy lelkesedéssel fogadta a Szovjetunió legfelső taná­csának a világ parlamentjei­hez intézett felhívását. Az Uruguay-i tömegek véle­LONDON (MTI) A Birming­ham Post New York-i tudósí­tója arról ír, vajon lemondott- e az Egyesült Államok a kom­munizmus elleni küzdelemről? Első hallásra ez a kérdés ne­vetséges, hiszen az Egyesült Államokban az antikommuniz- mus látszólag még mindig erős, a kérdés azonban mégsem ész- szerűtlen — hangoztatja a tu­dósító. Mind több amerikai utas tér haza a Szovjetunióból tele nagyszerű teljesítmények dicséretével és bámulatával. Több mint egymillió amerikai ic«or franciaországi lázáról tokát és baráti érzelmeket táp­lálnak a szovjet nép iránt. Pe­tit tábornok hangsúlyozza, hogy a franciák ilyen érzések­kel készülnek a szovjet kor­mányfő fogadására. (MTI) Tüntetés P< PANAMA CITY (MTI): Pa­namában kedden ünnepelték a köztársaság kikiáltásának 56. évfordulóját. Mint a TASZSZ véleménye üdvözli • felső tanácsának ; parlamentjeihez ményét kifejező Popular című lap szerint Hruscsovnak az ENSZ közgyűlésén mondott beszéde, amelyben a leszerelést indítványozta és a Szovjetunió legfelső tanácsának felhívása rendkívül időszerű. A leszerelés távlatai különö­sen a gazdaságilag elmaradott országokat lelkesítik. Ezek az országok azt szeretnék, ha a fegyverkezést szolgáló anyagi erőket gazdasági megsegíté­sükre használnák fel. „A Szovjetunió legfelső ta­nácsának felhívása igen nagy jelentőségű, mert tettekre kész­teti a népeket és lehetőséget ad a lakosság minden rétegé­nek, hogy szót emeljen a le­szerelés érdekében.” (MTI) Kissé gyanús MADRID (MTI): Mint a Reuter jelenti, Franco tábor­nok meglehetősen önelégült hangú beszédet mondott a spanyol tartományok vezetői előtt. Franco összegezte az uralma alatt elért „eredmé­nyeket” és arra a meglepő meg­állapításra jutott, hogy az utóbbi húsz évben „sikerült demokráciát teremtenie Spa­Ezer volt náci a bonni állam igaz: BÉRŰN (MTI): A Német Egység Bizottsága kedden nemzetközi sajtóértekezletet hívott össze. A sajtóértekezle­ten dr. Gerhard Reintanz, a hallei egyetem jogi karának professzora nyilvánosságra hozta azokat a dokumentumo­kat, amelyek bizonyítják, hogy a korábban leleplezett nyolc- száz volt náci bírón kívül még kétszáz ilyen bíró működik je­lenleg a Német Szövetségi Köztársaság igazságszolgálta­tásában. Az egykori náci bírák közül — mondotta — 17 ül a szövetségi köztársaság minisz­tériumaiban, 22-en tagjai a nézte meg a New Yorfc-i szov­jet kiállítást. Vezető amerikai és szovjet államférfiak látoga­táscseréket bonyolítottak le. E magatartásváltozást — jegyzi meg a tudósító — meg­gyorsította az a tény, hogy Ei­senhower, a nagy kiegyező, át­vette a vezetést DULLESTÖL, a hajthatatlantól, s az ameri­kai nemzetnek legalább 70 szá­zaléka a kiegyezőt támogatja. Az amerikai irányváltozás el­ső tényezője hét évvel ezelőtt került napvilágra, amikor is kitűnt, hogy a kínai kommu­nistákat Koreában nem lehet legyőzni atomháború nélkül. A második tényező az volt, hogy belátták; a kommuniz­mus felgöngyölitéséről egy­szerűen szó sem lehet, a har­madik pedig, hogy felismerték a Szovjetunió hatalmát és en­nek következtében békét kel­lett teremteni. (MTI) mamában jelenti, az évforduló napján panamai diákok gyűltek össze az amerikai ellenőrzés alatt álló csatomaövezet határán és követelték az övezet vissza­adását a panamai népnek. Amikor az egyetemi hallgatók egy csoportja — nyugati jelen­tések szerint — be akart lépni a csatom aövezetbe, az ameri­kai rendőrség közbelépett, gu­mibotokkal és könnyfakasztó gázbombákkal támadt 0 diá­kokra. A felháborodott diákok kövekkel dobálták meg a rendőröket. Három rendőr megsebesült, több panamai diákot letartóztattak. Nyugati tudósítások szerint az Egyesült Államok nagykö­vetsége előtt szintén tüntettek. A tüntetők széttépték az ame­rikai nagykövetség zászlaját és beverték az épület ablakait. Az Egyesült Államok jegy­zékben tiltakozott az Amerika- ellenes tüntetések miatt Pana­ma kormányánál. Mint a Reuter-iroda jelenti, szerdára virradó éjszaka ame­rikai csapaterősítéseket vezé­nyeltek a csatornaövezetbe. öndicséret.. • nyolországban”. Felszólította a hallgatóságot, képzeljék el, mi mindent lehet az elkövetkező húsz évben csinálni, ha már az eltelt húsz év alatt is ilyen sok mindent értek el „a különböző nehézségek ellenére”, A spa­nyol diktátor nem részletezte, vajon a „nehézségeken” a spa­nyol nép ellenállását és fasisz­taellenes magatartását érti-e? i bíró működik ságszolgáitaiásában legfelső bíróságnak. Rámuta­tott, hogy a náci rendszerben hat év alatt 60 000 halálos íté­letet hoztak, naponta tehát csaknem 40 halálos ítélet hangzott el. (MTI) Idő járás jelentés Várható időjárás csütörtökön es­tig: Változó felhőzet, néhány he­lyen esővel. Élénkülő északi—észak­keleti szél. A szélvédett helyeken köd. A nappali felmelegedés kissé gyengül. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet 8—11, legalacsonvabb éj­szakai hőmérséklet északon és nyugaton mínusz 1-plusz 4, más­hol plusz 1-8 fok közölt.

Next

/
Thumbnails
Contents