Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-05 / 260. szám
1959. november 5., csütörtök NÉPÜJSAg 8 A haladás követeli Néhány hete megkezdődött az Új oktatási év. De nemcsak az iskolákban, a diákok szedtek elő könyveiket, hanem munkához láttak az „idősebbek” is. Ilyenkor ősszel szervezett formában is megkezdődik a kommunisták tanulása, a pártoktatás. Mert persze a kommunistának nem elég csak egy ,;szezonban”, _ mondjuk szeptembertől márciusig tanulnia. Aki tagja a pártnak, aki azt vállalta — többek között —, hogy neveli a társadalom pártonkívülijeit, élen jár a munkában és a tanulásban, annak bizony egész évben forgatnia kell — vagy kellene —- a marxizmus tanításait és annak segítségével választ kell adnia azokra a politikai és nemzetközi kérdésekre, amelyek a szorgos mun- kásnapokon felmerülnek. S bár nagyon sokan így tesznek, vannak olyanok is, akik elmulasztják ezt. Elmulasztják még akkor is, amikor önkéntesen vállalták, hogy részt vesznek a pártoktatásban. Vannak, akik eljárnak ugyan, de úgy vélik, hogy már „eleget tudnak“ vagy, hogy „tavaly is ez volt az anyag” és nem készülnek, nem tanulnak. Az előbbieknek azért nincs igazuk, mert „eleget tudni”, azt mondani, hogy ők már ismerik a marxizmus és a nemzetközi munkásmozgalom minden tanítását — amellett, hogy szerénytelenség is — elképzelhetetlen. Ez áll azokra is, akik azt vallják, hogy „tavaly is ez volt az anyag". S hozzátehetjük, hogy ezekre különösen vonatkozik az, hogy „nem árt tanulniok”, mert még any- nyit sem tanultak meg az elmúlt évek alatt, hogy a marxizmus nem dogma, hanem élő, változó tudomány, amely a társadalom vagy a nemzetközi helyzet mindennemű irányára, változására reagál. Éppen ezért, ha éondosan és al- fcotóan tanulmányozzák ezt a tudományt, mindenkor találnak újat, a mára. a holnapra vonatkozó tanítási Ilyenkor, az oktatási év elején, a megnyitókon elhangzik hogy milyen körülmények között tanultak a Horthy-éra alatt a kommunisták — és tanultak. Tanultak üldözve, szívósan nagy-nagy akarattal és következetességgel. Tanultak, mert megértették: küldetésük, hogy tanítsanak. És ezt tanulás nélkül, anélkül, hogy ők ne „tudjanak” — nem lehetséges. Most mások a körülmények, az adottságok, s mégis vannak, akik nem élnek a lehetőségekkel. Vannak a kommunisták között is, az állami és gazdasági vezetők között is. Nem általánosítás akar ez lenni — nem is általános, ha szórványostól több is —, de mai, s vannak olyan vezetők — különösen gazdasági vezetők —, akik azt hiszik: ahhoz, hogy jó munkát végezzenek, elég az, hogy munkás- vagy parasztszármazásúak és hogy párttagok. Nagy — nagyon nagy tévedés ez. Mégha azt is hozzátesszük, hogy 1956-ban az ellenforradalom idején helytállt, akkor is kevés. Kevés, mert a fejlődés előre megy, nemcsak a technika fejlődik, hanem az emberi tudat is. És ha egy kommunista, egy vezető elmarad, akkor ne sértődjék meg, ha félreállították. Nem is sértődhet meg. mert a haladás, a fejlődés olyan embereket kíván és követel, akik az adott poszton a haladást szolgálják. Sokszor elmondtuk — és nem elégszer! —, hogy amit ebben az országban az ellenforradalom után csináltunk, az nagyszerű dolog, jó dolog, fér- fimunka volt, erre büszkék lehetünk a jelen előtt, de a minket követő nemzedékek előtt is. És ezt mi csináltuk! Mi. magyar kommunisták, magyar dolgozók. De mi is ronthatjuk el, ha nem ismerjük a jelenkor követelményeit, ha nem tudjuk mi történik a világban ..: Márpedig ezt nem akarjuk. Nemrég beszélgettem egy kisebb üzem párttag művezetőjével. Világpolitikára, filmre, színházra terelődött a szó és_ő megmondta őszintén: színházat ha egyet lát egy évben, a mozit nem szereti, újságot olvasni pedig nincs ideje, hát még tanulni, hogy lenne. Jó dolog ez? Dehogy jó! Nem lehet az jó, hogy egy viszonylag fiatal ember, aki párttag is, vezető is, nem érdeklődik a világ eseményei iránt, nem művelődik, szellemi igényét kielégíti munkája, szórakozását a futball-meccs és az ulti. „Nincs időm újságot olvasni, tanulni“. Dehogy nincs! Hetenként eljuthatna moziba, havonta színházba — ezt anyagi helyzete is megengedné — és egy héten azt is megtehetné — két napon is —, hogy otthon maradna és tanulna. Nehéz ez? Igen, nehéz! De meg lehetne és meg lehet csinálni. És ha ezt tenné, akkor nem volna kénytelen arra hivatkozni, ha irodalomról, vagy filmről van szó, hogy ő olyan környezetben nőtt fel, ahol nem volt módja tanulni. Majd 15 évvel a felszabadulás után ez az érv bizony gyenge, sőt elfogadhatatlan. Ha nem volt mód:a 15 évvel ezelőtt, 15 éve már volt és van Mint ahogy volt és van sok száz, ezer, vagy tán millió embernek, akik éltek és élnek ezzel a lehetőséggel. Csak akarat kell, csak egy kis áldozat. fáradság kell. — összehasonlíthatatlanul kisebb, mint amit sokan a felszabadulás előtt adtak volna. A szocializmus építése lehetőséget, anyagi alapot ad ahhoz, hogy művelt, sokoldalú, a kornak megfelelő emberek nevelődjenek. De a lehetőség még nem valóság, a lehetőséget meg kell ragadni, ki kell aknázni. Egyik legfontosabb kötelessége most minden kommunistának, hogy tanuljon, művelődjön és vigye tudását az el- maradottabbak közé. Vigye, és adja tovább, mert ezt kívánja a proletárdiktatúra, ezt követeli a haladás szolgálata. Papp János Új bekötő út épül Nagyrédén Nagyréde lakói esztendőről esztendőre tapasztalhatják, hogy a községfejlesztési hozzájárulás összegeit a tanács vezetői mindig a legjobb helyre használják fel. így épült az elmúlt években több utcában Adácson újabb 25 család választotta a közös gazdálkodás útját Alig múlt el félesztendő azóta, hogy Adács termelőszövetkezeti község lett, máris jelentős eredményeket tudnak felmutatni a lelkesen dolgozó termelőszövetkezeti tagok. A még termelőszövetkezeten kívül dolgozó egyéni parasztok a szövetkezeti község kiváló eredményeinek láttán elhatározták. hogy ők is a közös gazdálkodás útját választják. Az elhatározást tett követte, s 25 család kérte felvételét a termelőszövetkezetek tagjainak sorába. Az új belépők felvételi kérelmük elfogadása után azonnal bekapcsolódtak a munkába. Részt vettek az építkezésnél, a silózásnál, s az első nagy jelentőségű munkánál, a vetésnél. „Szeretettel vessünk búcsút" ’ Az Egri Dohánygyárból Lics- ka Pétemé levelezőnk arról számol be, hogy a Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatósága iparstatisztikai értekezletet tartott, ahol a negyedik negyedévi feladatokról esett szó. Ezen az összejövetelen vettek búcsút Miklós Endrétől, aki hosszú éveken keresztül irányította és segítette a vállalati statisztikusok munkáját. A meghitt hangulatú összejövetelen Balázsfalvy Ferenc, a Hatvani Cukorgyár terv-statisztikusa nyújtotta át az ajándékot az összegyűltek nevében, akik szeretettel vettek búcsút Miklós Endrétől, és sok sikert kívántak neki új munkahelyéhez. A műlragycnpar leimeiesenek tokozása .... A mezőgazdasági hozamok fokozásához műtrágya és egyéb vegyszerek szükségesek... A nitrogénműtrágya termelését 1958-hoz viszonyítva négy-ötszörösére kell növelni. A hatóanyagban 82 000 tonna kapacitású Tisza- palkonyai Műtrágyagyár felépítésén kívül kétszeresére kell növelni a Borsodi Vegyik'’ nbinát nitrogénműtrágya-gyárának kapacitását.” (A Központi Bizottság irányelveiből.) Túlteljesítette neffyedfrees tervét a Gyöngyösoroszi Ércbánya Vállalat járda, a tanácsháza előtt kerítés. Most egy 800 méter hosszúságú bekötő út építéséhez j kezdtek, amelynek munkájából a község lakói is kiveszik ré- j szűkét. A felajánlott társadalmi munka értéke hozzávetőle- j gesen harmincezer forint. Nemrégen műszaki értekezleten tárgyalták a vállalat harmadik negyedévben végzett munkáját, ahol megállapították, hogy mind a bánya, mind az ércelőkészítőmű a kongresszus tiszteletére tervét 118,8 százalékra teljesítette és több mint félmillió forint értékű színporral termeltek többet az előző negyedévinél. Az önköltség alakulása is kedvező volt s 2500 ezer forint megtakarítást sikerült elérni. Megállapították, hogy egyenletesebbé kell tenni az ércszállítást, javítani kell a nyersére minőségét, folytatni kell az ércek jobb kiválasztását szolgáló kísérleteket. Fontos feladatként jelölték meg a balesetek csökkentését is. A tanácskozáson elhangzott javaslatok sokat segítenek majd a feladatok végrehajtásában. Cseh Pál Tanulnak, olvasnak, szórakoznak... Pecze János bácsi 75 esztendős már, de mégis egyik leggyakoribb látogatója a könyvtárnak. — meséli János bácsi. — Este tíz, tizenegyig bújom a könyveket. Éppen most végeztem Móricz válogatott elbeszéléseivel, de most újabbakat viszek haza, mert tudja... az öreg lábnak már messzire van minden lépés... Így mondja János bácsi, aztán a kiválasztott könyvekkel lassan hazafelé ballag. A SZÍNJÁTSZÓK KÖZÖTT. A kultúrotthon színpadán olyan nagy a sürgés-forgás, hogy első pillanatra szinte ki se tud igazodni az ember. — Jóska és Eszter kettőse következik — hangzik fel keményen Dán Gyula hangja, majd Palik Klárika már ügyesen, kezeli a televíziót. zett, a könyvtár legidősebb, de egyben legszorgalmasabb kölcsönzője, aki talán arra büszke a legjobban, hogy a meglevő háromezerötszáz kötet könyv közül itt, Karácsondon, ő olvasta el a legtöbbet. — Gyerekkorom óta olvasok néhány másodperc múlva el- csöndesedik a színpad és folytatódnak a próbák. — A Százszorszép szerelem próbái folynak — suttogja valaki, de közben figyeli, hogy mikor kerül reá a sor. Bizony, így van ez, és csak innen-onnan kaphatunk el egy- egy felvilágosító szót, mert a színtársulat tagjai itt, Karácsondon, valóban szívvel-lélekkel végzik a kultúrmunkát és igen komolyan veszik a próbákat. — Erősen közeledünk a bemutatóhoz — adja meg a felvilágosítást a szünetben Dán ’ Gyula. — Ezzel a darabbal ellátogatunk a környező falvakba, sőt Budapestre, a ferencvárosi kultúrházba is hivatalosak vagyunk. A karácsondi színjátszó csoport szép és dicső múltra tekint vissza. Ezt bizonyítják az irodában elhelyezett oklevelek, no meg az a szép serleg, amit a Há- mán Kató kulturális seregszemle múlt évi első díjaként tudhatnak magukénak. Ezenkívül a maguk pénzéből vásároltak televíziót, színpadi kellékeket, gazdagnak mondható ruhatárat, világítóberendezést és egyebeket ... De vége a szünetnek és újra folytatódnak a próbák. A TELEVÍZIÓ KÖRÜL. Csaknem telt ház van itt is. öregek, fiatalok, idős nénikék. gyerekek lesik kíváncsian a Holdról készült felvételeket, testvérbolygónknak azt a képét, amelyet ez ideig még nem láthatott emberi szem. PRÖBÁL A ZENEKAR. Egy másik teremben hegedűszó hangzik, s a karácsondi zenekar készül első komolyabb fellépésére. — Nemrég alakultunk megmondja kissé szégyenlősen egy mosolygós arcú kislány, miközben a gitár megszólal kezében és kedvesen játszani kezd... A Százszorszép szerelem című darab főszereplői. Eszter és Jóska alakját Herceg Magdolna tanítónő, és Fehér András alakítják. öreg este van már. amikor búcsút mondunk a karácsondi kultúrháznak, de fényesen világító ablakai még sokáig ragyognak a novemberi éjszakában ... SZÁLÁT ISTVÁN — MÁRKUSZ LÁSZLÓ számokkal különbözteti meg egymástól. — Ma a hatos és a kettes körzetben lesz diavetítés — mondja olyan biztosan és ha......................... tározottan, min tha éppen 6 maga az előbb nyitotta volna meg ott az ösz- szejövetelt. Észreveszi a csodálkozó tekintetet, aztán biztat: — Tessék! Tegyünk egy kísérletet. Induljunk el az említett körzetekhez és ott az egyik vagy másik háznál máris találkozhatunk az emberekkel. Dolgoznak nálunk a körzeti felelősök — mosolyog és az „örök mozgó” Dán Gyula máris órájára tekint. — Nézzenek szét a kultúr- házban kedvük szerint, aztán valahol majd találkozunk még — mondja, mielőtt elsietne valahová. A KÖNYVTÁR. Ide kopogtatunk be először és a kultúrház igazgatójától nyert biztatással élve, valóban szét akarunk nézni egy kicsit. Dán Gyuláné könyvtárossal ezekben az órákban bizony nem könnyű hosz- szasabban elbeszélgetni, hiszen egymás után érkeznek a kölcsönzők a falu minden utcájából. Fehér Zsuzsi, Fele Magdi, Páka Irénke már régebben érkeztek, mindhárman negyedik osztályosok és lázas izgakunA karácsondi kultúrotthon ablakai messzire világítanak és a szó igazi értelmében az emberek egymás kezébe adják a kilincset. Nők és férfiak, gyerekek és idős bácsikák kopogtatnak így estefelé, hiszen mindegyiküknek van elintéznivalója, van miért jönnie a kul- túrházba. Dán Gyula, a karácsondi kultúrotthon igazgatója irodájának asztalán érdekes térkép fölé hajol. A térkép a községet ábrázolja, körzetekre beosztva és a körzeteket római mai keresgélnek a szebbnél szebb könyvek birodalmában. Egyikük már boldogan viszi a könyvtáros néni elé a János vitézt, a másik kislány kicsit félve húz elő egy könyvet és csillogó, kíváncsi szemekkel olvassa a címet: „Légy jó mindhalálig”. A könyvtáros néni csak győzze beírni a könyveket, mert bizony, olyan olvasó is akad, aki távol lakik a falutól és egyszerre egy hátizsákkal visz haza a könyvtárból. Most újra nyílik az ajtó és deres hajú, öreg bácsi köszön szíves jó estét. A hetvenöt esz- tendős Pecze János bácsi érkeKödösek, borongósak már a novemberi esték. A falusi emberek hazafelé iparkodnak a határból és az éjszaka egyedül marad a kietlen pusztaságon. A házakban, az utcákon kígyóinak a fények és villany ragyogja be a kultúrházat, ahová innen is, onnan is igyekeznek az emberek. i' -.-»W VF- -------T Az eredmények elérésében nagy szerepe van a kongresz- szusi munkaversenynek, amelyben a vállalat csaknem minden dolgozója lelkesen vesz részt, valamint annak, hogy a Német Demokratikus Köztársaság egyik wolframit-bányája párosversenyre hívta az oroszi bányászokat. Ezen az értekezleten megbeszélték a tél előtti feladatokat is, hogy sikerrel teljesíthessék utolsó negyedéves tervüket
