Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-28 / 280. szám

1959. november 28., szombat ídPOJSAO 3 Mindannyiunk érdeke... A*fit. ÚT'ETZMEtéS flz egri Csemegébe mér megérkezett a íéiapé ség a szaloncukortól a konya­kos meggyig. Ezenkívül gyö­nyörű úgynevezett „Csemege- kosarak’“ is kínál tátják magu­kat, amelyek ára —nagyságuk szerint — 40 forinttól 400 fo­rintig terjed. Ezekben, az édes­ségeken kívül többfajta likőrt is találhatnak a megajándéko­zottak. A forgalom tulajdonképpen még csak most kezdődik. A Csemege áruházban azonban már gondolnak a karácsonyra is. A vezetők és dolgozók egy­aránt tervezgetnek, hogy még szebb, még kedvesebb megle­petést szerezhessenek erre az ünnepre a vásárlóknak. Nagy Mihályné, Erdőtelek: Olyan rendelet, amiről Ír, nincs! Lehet, hogy a tsz-tagok közösen rendel­ték meg a szenet és amiken- meg­érkezik, természetes, hogy eV- kap­ják meg. A káli TÜZÉP-te'epen is beszerezheti téli tüzelőjét. Az ügy a helyi földművesszövetkezet ve­zetőire tartozik, mi is kivizsgál­juk! Szénbányászati FSldkotró Válla­lat dolgozd), Ecséd: A levél szerint igazuk van. Meglátogatjuk a mun­kahelyet és remélhetőleg, sikerül elintézni közös kérésüket. Jenei Artur, Eger: A tudósítást lapunkban felhasználjuk. Kérjük írjon rendszeresen az SMASZ munkájáról. Leveleit várjuk. Csörgő Zoltán, Boconád: Közsé­gük kulturális fejlődéséről szóló levelét örömmel olvastuk, s azt lapunkban fel is használtuk. Kér­jük, máskor is Írjon községe éle­téről, a fiatalok munkájáról. Dr. Bartos Imre, Hatvan: Bekül­dött két írását megkaptuk, s egyi­ket lapunkban felhasználjuk. To­vábbi leveleit várjuk. Dalos Andor, Pétervására: A tsz vándorkiállításról írt tudósítá­sát lapunkban közöljük. Kérjük, írjon a művelődési ház további munkájáról is. Bódi Mihály, Karácsond: A Hat­vani Cukorgyárban tett tanulmányi kirándulásról szóló beszámolója, megrövidítve ugyan, de valame­lyik lapszámunkban leközlésre ke­rül. írjon továbbra is iskolájukról, tanulmányaikról. Varga László, Eger! Kérjük, mi­előbb keresse fel szerkesztőségün­ket. Mede József, Márkáz: Várjuk ér­tesítését arra vonatkozóan, hogy mikor látogathatjuk meg lakásán. Szabó Ferenc, Visonta: Levelét megkaptuk, s nem értjük tisztán ügyét. Alkalomadtán felkeressük. „A mezőgazdaságnak ki kell elégítenie a hazai élelmi- szerfogyasztás növekvő szükségleteit, biztosítani kell az ipar jobb ellátását mezőgazdasági eredetű nyersanyagok­kal és nagymértékben hozzá kell járulnia az export nö­veléséhez. E feladatok megoldása céljából tovább folytat­juk a mezőgazdasági termelés szerkezetének belterjes irá­nyú átalakítását, a területegységen termelt érték állandó növelését.,. A második ötéves terv időszakában a lakos­ság élelmiszerszfikségletének kielégítése és a mezőgazda- sági kivitel növelése céljából fokozni kell az áruterme­lést ..." (A Központi Bizottság irányelveiből.) A műszakiak hasznos összejövetelei A Gépipari Tudományos Egyesület egri helyi csoportja, a Szakszervezeti Székházban csütörtök esténként rendszere­sen megtartja összejövetelét és szakmai előadásait. Folyó hó 26-án Horpáczy Ferenc, a Fi- nomszerelvónygyár vegyész- mérnöke a fémek korrózió el­leni felületkezelésének leg­újabb módszereiről tájékoztat­ta hallgatóit. Saját tapasztala­tai és németországi tanulmány­útja alapján, az érdeklődők minden kérdésére választ és gyakorlati tanácsokat adott. December 10-én a GTE gép­jármű szakcsoportja tartszak- i mai megbeszélést és ugyanak­kor vetítik a Renault Autógyár c. filmet, amely az október ha­vi budapesti filmfesztiválon díjat nyert. A tanácsi vállalatok igaz­gatói és műszaki vezetői részé­re még az év elején indítottak egy tanfolyamot, amelynek cél­ja a vezetés színvonalának emelése és az ehhez szükséges ismeretek elsajátítása, állandó fejlesztése. Havonként egyszer összejönnek az oktatáson részt vevő dolgozók, és a tanulás közben felmerülő problémákat, a „nem egészen világos kérdé­seket” közösen megvitatják, A felvetett kérdésekre a tanfo­lyam vezetői választ adnak, Hét előhasi üszői vásárolt az adáesi Ezüstkalász Tsz Az adáesi Ezüstkalász Ter­melőszövetkezetbe megérke­zett a Dömsödi Állami Gazda­ságból vásárolt hét törzsköny­vezett előhasi üsző. A vásá­rolt állatokat 14 literes tejho­zamra készítik elő. A termelő- szövetkezet meglevő szarvas­marha-állományának eddig négyliteres istállóátlaga volt, ami most a helyes takarmá­nyozás bevezetésével hét liter­re emelkedett. A későbbiek folyamán bevezetik az egyedi takarmányozást amellyel még tovább fokozzák a tehenek tej- hozamát; vagy szükség esetén összefog­laló előadást tartónak egy-egy témáról. Az élet, a technika gyors ütemben fejlődik, a követelmé­nyek egyre nőnek. Nem szé­gyen, sőt elengedhetetlen köve­telmény, hogy a vállalatok igazgatói és műszaki vezetői rendszeresen tanuljanak és szakmailag állandóan képezzék magukat. Nem véletlen, hogy a GTE és a tanácsi vállalatok oktatás­ügyét most együtt emlegetjük. A megyei tanácsnál december­ben befejeződnek az előadá­sok. A GTE, ha nem is végle­ges, de megfelelő otthont ka­pott a Szakszervezeti Székház földszinti nagy olvasótermé­ben. A jövő évtől kezdve a Fi- nomszerelvénygyár, a Lakatos- árugyár és az Autóipari For­gácsológyár dolgozói mellett szívesen látnánk a GTE szak­csoporton belül a tanácsi vál­lalatok műszaki dolgozóit is, mert a közösen végzett mun­ka könnyebb és sok hasznot hozna a technikusoknak és mérnököknek, de népgazdasá­gunknak is. (F. L.) csupán ez év tavaszán alakul­tak, de máris igen szép és je­lentős sikerekét értek el. És most Kerecsenére mentek, ahol fényképeken, grafikono­kon, ábrákon keresztül mutat­ják be eddigi sikereiket. De azon túlmenően, hogy szép számmal vannak konkrét eredményeink és a termelőszö­vetkezetek ma már szószólói önmaguknak, kiállnak és jót- állnak maguk mellett, mégis azt kell mondani, hogy azok a parasztemberek, akik most a tsz-be lépésen gondolkodnak, vegyék számba azt is, hogy az ő döntésük egyben nemzeti ér­dek, magukra nézve pedig fe­lelősség, amelyet érezniök kell hazájuk, népük érdeke, sorsa liánt. Igen örvendetes, hogy pa­rasztságunk döntését a mun­kásokon kívül nagyban segítik elő az értelmiségiek, a falun élő pedagógusok, mérnökök, más munkakörben dolgozó szellemi munkások is, akik egyre többen ma már maguk is hívei a szövetkezeti gazdál­kodásnak. A makiári nevelők közül többen termelőszövetkezeti ta­gok, de megyénk sok falujá­ban ott találjuk az értelmiségi dolgozókat a pártoló tagok kö­zött. A falusi nevelők munka­egységszámítási tanfolyamo­kat, ismeretterjesztő előadáso­kat tartanak; ahol az új élet­tel ismertetik meg az embere­ket. Egerszalókon és Kiskörén, Nagyrédén és Szihalmon, de bátran mondhatjuk, szerte a megyében a falusi értelmiség oktató, nevelő, felvilágosító, buzdító szóval iparkodik a még egyénileg dolgozó parasz­tok számára megkönnyíteni a döntést. Most újra lehetőség nyílik arra, hogy tovább lépjünk elő­re a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztése terén is. Élünk ezzel a lehetőséggel, hi­szen minden lépés, amelyet mezőgazdaságunk szocialista átszervezése ügyében teszünk, szebb, boldogabb életünk fel­tétele, mindannyiunk érdeke. Szalay István nek, amely egyben az ő szá­mukra is szebb, könnyebb és gazdagabb életet jelent. 1957. december 31-én kere­ken 100 tsz működött me­gyénkben, 1959 júniusára ez a szám 196-ra emelkedett. 1957-ben a tsz-tagok száma 4023 volt, 1959 júniusában a tagság létszáma már elérte a harminchét és fél ezret. Ezek a számok azt tükrözne, hogy megyénk dolgozó paraszt­sága megértette a nagy igazsá­got. Megértette, hogy nem lehet tovább középkori módszerekkel dolgozni a mezőgazdaságban sem. Nem lehet két tehénké­vel, vagy ökröcsKével szánto- gatni akkor, amikor másutt traktorok dübörögnek, gépek ezrei segítik a mezőgazdasági munkát, viszik előrébb a ter­méshozamokat. Megértették, hogy szocialista iparunk, egy­re nagyobb igényekkel fellépő dolgozó népünk nem elégedhet meg tovább a holdankénti 6— 7 mázsás búzatermésátlagok­kal. Számba vette parasztsá­gunk, hogy több tej, több cu­kor, több tojás, hús is kell a több ruha, cipő. rádió, televí­zió, motorkerékpár mellett. És mivel megértették sokan, ezért vált lehetővé az a számbeli fejlődés, amelyet ez évben tud felmutatni a termelőszövetke­zeti mozgalom. Sok parasztcsalád túl van már a döntésen, sikerült eszét, értelmét, szíve, érzelmei elé helyezni és most, amikor már egymás után peregnek a mun­kás, dolgos hétköznapok a ter­melőszövetkezetekben, a leg­többen úgy érzik: így jobb lesz, így könnyebb lesz, hisz segít a munkásosztály, a nép állama, mögöttünk van az egész társadalom. Ezekben a napokban me­gyénk több községében újra számvetést tesznek magukban a még egyénileg dolgozó pa­rasztok. A döntést, az elhatá­rozást megkönnyítik azok az emberek, azok a régebhi tsz- tagok is. akiknek már konkrét tapasztalataik vannak az új életet illetően. A makláriaic A mezőgazdaság szocialista átszervezése társadalmi fel­adattá vált nálunk az utóbbi esztendőkben. Minél jobban haladunk előre a szocializmus építésében, minél magasabb eredményeket ér el iparunk, változik meg az ipar szerkeze­te, annál szembetűnőbb, annál nagyobb fékező erőnek bizo­nyul mezőgazdaságunk korsze­rűtlensége. alacsony termésho­zama, fejletlensége. Elég csu­pán egyetlen pillantást vetni a statisztikára és bárki könnyen megértheti, hogy tulajdonkép­pen miről is van szó. A statisztika adatai szerint Heves megyében 1931—40-es években, tehát a földbirtoko­sok uralkodása idején (amikor szép számmal volt nagybirtok is), búzából a holdankénti ter­mésátlag 6.3 mázsa volt, 1958- ban pedig 7,3 mázsa. A cukor­répa termésátlaga akkor 111 mázsa volt holdanként, 1958- ban 114.7 mázsa, tehát alig több mint ezelőtt 25 esztendő­vel. Szólhatunk arról is, hogy ma, 1959-ben Heves megyében a szarvasmarhák, ezen belül a tehenek száma több mint há­romezerrel kevesebb, mint 1935-ben. Ez azt jelenti, hogy a második világháborúban a fasiszták által elhurcolt szarvasmarha-, illetve tehén- állományunkat még máig sem sikerült a háború előtti szín­vonalra hozni, noha eredmé­nyeink ezen a téren is igen számottevők, ha a közvetlen háború 1 után; állatállomány létszámát vesszük alapul. De hozzátehetjük: a kisüzemi ál­lattenyésztéssel reményünk sincs komolyabb eredmények­re. Mindezek a számok csak aláhúzzák azt a megállapítást, hogy mezőgazdaságunk jellege, eredményei egészen a mostani őszig a régi cipőben jártak, messze lemaradtak az ipar, a kultúra, a kereskedelem, az igények növekedése mögött. Arról, hogy a magyar ipar mennyit és milyen mérvű fej­lődésen ment keresztül a fel- szabadulás óta, részletesen be­szélni már csak azért sem fon­tos, mert mindenki előtt isme­retes a szocialista ipar nagy­szerű sikere, termelési ered­ményei, amelyek minden eset­ben munkásosztályunk harcá­nak, kemény munkájának kö­szönhetők. Elég csak a most foivó kongresszusi versenyről szólni és világossá válik, _ hogy munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk és általában az értelmiségi rétegek is mindent megtesznek azért, hogy mi­előbb elérjük célunkat, a szo­cializmus alapjainak leraká­sát, a szocializmus felépítését. Ilyen gondolatok előrebocsá­tása után felvetődik a kérdés: megtett-e és megtesz-e min­dent parasztságunk annak ér­dekében, hogy előbbre vigye erejéhez mérten a nemzet fel- emelkedését, megtesz-e min-j dent azért, hogy ne kerékkö-J tője. akadályozója, hanem elő-J mozdítója legyen nagy, közös] célunknak? ! Ha az 1959. év eredményeit; vizsgáljuk, föltétlenül azt kell; mondanunk, hogy parasztsá-; gunk, ezen belül megyénk dől-; gozó parasztsága megértette az; idők szavát és bármennyire is; nehéz volt otthagyni a meg-; szokottat, a múltat, sok-sok; évszázad örökségét, a régi; munkaformákat, életmódot.; mégis olyan döntő lépést tett! előre, amely a napnál világo­sabban bebizonyítja, hogy pa-; rasztságunk nem tétlen szem-'; lélője, élvezője a munkásosz-; tály, az értelmiségiek által ki-; harcolt sikereknek, ipari, mű-; sZaki, tudományos eredmé-: nyéknek, hanem maga is for­málója. alakitója az új jövő-: j Dicséret illeti őket Ml | ! • Egerben a vöröskeresztes 5 aktívák szép feladatra vál- J lalkoztak, amikor dr. Gyár- j S mati Mihály főorvos kéré-j sére a vidéki beteg csecse- J mákét naponként levegőz- j Í télni viszik. Ezzel a beteg ( csecsemők gyógyulását ( nagymértékben elősegítik, s ( . nagyban támogatják a kór-1 í ház munkáját is. j I Ezúton mond köszönetét t ' a gyermekosztály főorvosa a í f vöröskeresztes aktívák ál- | | dozatkész munkájáért. J Az egri Csemege áruházban | minden esztendőben jó előre felkészülnek az olyan esemé­nyekre, amelyele előtt megsok­szorozódik az üzlet forgalma. Most is még több mint egy hét választ el Télapó napjától, de a kirakatok már roskadá- sig tele vannak ínyencségek­kel, édességekkel, a legkülön­bözőbb ajándéknak valóval. Benn az üzletben a pultot is gyönyörűen feldíszítették a bolt dolgozói. A vásárlóknak nem kell tanácstalanul állmok hosszú ideig, hogy milyen ajándékkal térjenek haza, mert megtalálható itt minden édes­— Valami munka kellene. — Van! Harminc lány kell az erdőgazdasághoz, itt. Gyön­gyös mellett, parkosítani. Azonnal lehet menni! — Mennyi lesz a kereset? — Úgy ötven forint körül... Ez a rövid párbeszéd Sípos József, a Gyöngyösi Városi Ta­nács munkaerőgazdálkodási csoportjának vezetője és egy fiatal. 16 éves lány Pataki Jú­lia között zajlott le a minap. Nem tudni, de lehetséges, hogy a kislány azóta már ott dol- zik az erdőgazdaságnál, — csak rajta múlott. Amiért felkerestük a gyön­gyösi munkaerőgazdálkodási csoportot, az vezetett később el Hatvanba és Egerbe is, mind a két város tanácsához: hogyan tudják három városunkban biztosítani a nők, ezen belül is elsősorban a fiatal lányok fog­lalkoztatását ? A legjobb tapasztalat ezen a téren Hatvanban volt, ahol a város, s különösen a járás ipari jellege miatt, mindössze talán 10. vagy 15 olyan fiatal lány van, akinek jelenleg nem tudnak munkát biztosítani. Hozzátartozik azon­ban az igazsághoz, hogy a kon­zervgyár és a cukorgyár gyártási szezonjának végén jelentős női munkaerő-felesleggel lehet szá­molni ebben a városban is. Hol dolgozhatnak a lányok, asszonyok? Munkai ehetőségek a három városban alábbis a munkaerőgazdálko­dási csoport alig tud ilyenről! — az üzembe, míg a környező községekből, például Felsőtár- kányból, földdel rendelkezők is munkához jutnak a gyárban. A másik ilyen probléma, hogy a vállalatok elzárkóznak a kezdő munkaerők alkalmazá­sától, s ha ilyet mégis kiköz­vetítenek számukra, azonnal a legkülönbözőbb kifogásokkal élnek, s nem teszik lehetővé, hogy a ma még gyakorlatlan, kezdő munkaerő valahol el­kezdje és az a sokat áhított ..gyakorlott” munkaerő legyen .belőle. Az is eléggé sajnálatos, hogy az üzemek, vállalatok sem jelentik munkaerőigény tikét, a megüresedett munkahelyeket, ípinak ellenére, hogy mind az előbbire, mind az utóbbira vál­tozatlanul érvényes a 15/1956- os kormány- és az 1/1956-os MTH-rendelet. Van probléma tehát az as­szonyok. lányok, kü önösen és elsősorban a szakképzettség nélküliek' elhelyezkedési lehe­tőségében, de ezen lehet és kell is, mégpedig együttes erő­vel segíteni. Segíteni az ipar- telepítés: program helyes vég­rehajtásával, és segíteni a vál­lalatok, , üzemek igazgatóinak, a tanácsoknak jószándékú aka­rásával. Gyurkó Géza Gyöngyösön, s hajlandó lett volna mintegy félmillió forin­tot is áldozni egv megfelelő helyiség átalakítására. A gyár gyöngyösi részlege egymaga háromszáz nő számára teremtett volna fog­lalkoztatási lehetőséget a vá­rosban. Egerben hasonló igénnyel lépett fel a Május 1. Ruhagyár, amely részlegének létrehozásá­val félezer Eger és Eger kör­nyéki asszony, lány számára teremtett volna megfelelő munkalehetőséget. Teremtett volna — de sajnos sem a Gyöngyösi sem az Egri Városi Tanács nem tudott he­lyet biztosítani a két gyár szá­mára. Minden bizonnyal az el­következendő időkben az ille­tékes tanácsi és beruházási szervek megteremtik annak le­hetőségét, hogy Egerben és Gyöngyösön is megoldást nyer­jen a lányok-asszonyok meg­felelő foglalkoztatása. De mi történjék addig? Több megértésre, helyesebb körültekintőbb munkaerőelosz­tásra és igénylésre van szük­ség Érthetetlen pé’dául hogy a F "omszerelvénygyár Eger­ből alig vessz fel valakit — leg­lyezkedést keres, s ezeknek nagy része szociális szempont­ból valóban rá is szorul a ke­resetre, ugyanakkor azonban szakképzetlen. Dióhéjban vázolva: ez a helyzet a női munkaerő alkal­mazásának lehetőségét tekint­ve megyénk három városában, ugyanakkor, amikor számos üzemünk még ma is férfi mun­kaerőhiánnyal küzd. Mit lehet itt tenni? Az ötéves terv irányelvei, az ipartelepítési program kidolgo­zásánál igen figyelemre mél­tóan állapították meg. hogy az ipar decentralizálásával párhu­zamosan nemcsak Budapest helyzetét könnyebbítik meg, de segítséget nyújtanak a vi­dék iparának fejlődésében, új munkalehetőségek megterem­tésében. Ez volt, ez lesz tehát a megoldás kulcsa, de ez még egymagában nem elegendő. E célok megvalósításához arra is szükség van, hogy az illetékes tanácsi szervek segítséget is nyújtsanak a probléma meg­oldásában. Két példát csak erre! Gyöngyösön a Budapesti Kon vert agyár rádiótechnikai cikkek gyártására — kimondot­tan női munka, kényelmes, könnyű — helyiséget keresett Nehezebb a helyzet azonban már Gyöngyösön, különösen azoknak a munkát kereső nőknek körében, akik­nek nincs szakképzettségük, s akiknek nincs rátermettségük sem fizikai munkára. Igaz. hogy a kórház 20 érettségizett lányt keres, — havi 800 forintos ösztöndíjjal — a kétéves ápoló­női tanfolyamra, s az is igaz, hogy erre még csak kilencen jelentkeztek. A lányok, asszo­nyok jelentős része azonban könnyű fizikai munkát, vagy adminisztratív elhelyez­kedési lehetőséget keres, amely most még azzal is csökkent Gyöngyösön, hogy a MEZŐ- KER-nél, a Téglagyárnál és a Pincegazdaságnál egyaránt le­zárult az idény, amelyre na­gyobb létszámú női munkaerőt vettek fel a közelmúltban. A harmadik város, ahol ta­lán ezen a téren legsúlyosabb a probléma: Eger. A megyeszékhelyen hivatalo­san 204 olyan nő van nyilván­tartva — köztük közel félszáz fiatalkorú lány —s aki elhe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents