Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-25 / 277. szám
2É89. november 25., szerda NÉPPJ8AG 9 Möszámilásuitii elltti eípusziui! kelta urnaíemetö az ecsedi kiiiszini fejtés közelében csengettek: J A legendás kuruc idők hangulata még egy percig fogva tartja a tanulókat, szívükbe fogadják „Bottyán apót” a „szegény nép hű védőjét”, de már a következő percben, tízóraijukkal a kezükben, a magyar óra izgalmas esélyeit vitatva tódulnak ki a folyosóra. Egyik értelmes, villogó szemű diákom azonban nem megy ki. Odajön hozzám: „Történelemelőtti település nyomaira bukkantak az ecsédi külszíni fejtés közelében” — mondja. Szó szót követett, s mi elhatároztuk, hogy egy szabad délutánunkat 3 régmúlt idő nyomainak megtekintésére szánjuk. Az autóbusz közeledik az Agái patak völgyében fekvő ecsédi külszíni lignitfejtéshez. A hazánkat elborító utolsó tenger elmocsarasodó beöblösödése volt ez a táj. ahol bőségesen képződött a több méter vastagságú fás barnakőszén — a lignit. A roppant méretű földgyaluk lehántották a lignit fedőrétegét és most előttünk fekszik a hajdani —, néhány millió éV előtti —, szénné változott tengeröböl. Már messziről látszanak a hatalmas —, ősvilági, hosszúnyakú hüllőkhöz hasonló —s gépek, amint „legelnek” a szénmedencében, egy- egy „hgrapágra” 6—7 mázsa szenet emelve rá a több kilométer hosszú szállítószalagrendszerre. A lignitet a lőrinci hőerőmű használja fel, villa- rhosáramot termel, hogy hazánk legeldugottabb helységeiben is felcsillanjon a világosságot hozó villanyfény. A KÜLSZÍNI I fejtés nagy- ...... szerűsége lenyűgöz, a még sokáig elnéze- getnéhk. de vezetőnk, a kedves Sohler Béla bácsi jelzi, hogy indulhatunk a sejtett, időszámításunk előtti település megtekintésére. A Szüosi környékéről érkező Agói patak mentén haladunk. A völgy még ma is mocsaras egyes helyeken, s a beszivárgó víz kedvezőtlenül befolyásolja a bányászatot. A patak medrét — így határozott a bánya vezetősége — el kell irányítani. Nem olyan nagy dolog, hiszen „csupán” mintegy 200 méter hosszú enyhe dombhátat kell levágni és mederré alakítani. Közben — míg kísérőm tájékoztat — körülnézek. „ A Bélapátfalvi Cement- és Mészmfl dolgozói a megye üzemei közül elsőnek fejezték be éves tervüket és ezzel a teljesítménnyel elérték az 1960-r» kitűzött termelési szintet”. 1ST szóltak a lapok jelentései, amelyek hírül adták a bélapátfalvi munkások és műszakiak országraszóló teljesítményét, miszerint majdnem két hónappal az év vége előtt teljesítették tervüket. Ez a munkasiker szinte páratlan a nagyobb üzemek történetében, hiszen nagyon kevés gyár dicsekedhet azzal, hogy majdnem két hónapos előnyt szerzett az éves terv teljesítésében. E rekord hiteles történetét nagyon nehéz lenne egv írás keretében rögzíteni, népének fontos leletei a művészi kivitelű aranyszarvasok a zöldhalompusztai és tápiószent- mártoni sírokból. Gyöngyösön 1907-ben dr. Márton Lajos régész vezetésével tártak fel egy urnatemetőt, amelynek anyagát a Nemzeti Múzeumban helyezték el. A szkíták uralmának hazánk földjén a kelták bevándorlása vetett véget. Az Alföld északi peremét időszámításunk előtt a IV. és III. század fordulóján szállották meg. A kelta hódítók rátelepedtek az itt talált őslakosságra, s amint feltárt közös temetőik elárulják, műveltségeik erős kölcsönhatással voltak egymásra. A keltáknál háromféle temetkezési eljárás volt szokásos: csontvázas, ha- lomsíros és umasíroe. Az ecsédi nyomok elpusztult umatemető- re utalnak. Az urnák nagy cserépedények voltak, amelyekbe a kelták elégetett halottaiknak hamvait gyűjtötték össze s kedves tárgyaikkal együtt üstszerű üregekbe földelték el. A Mátra alján sokfelé kerülnek felszínre a régmúlt idők tanúi. Sajnos, sok lelet elkallódik, s ha egyikük-má- sikuk magánkézben meg is marad, lelőhelye és megtalálásának körülményei feledésbe merülnek és elvesznek a tudomány számára. Az ecsédi temetőnyomokkal kapcsolatosan már folyik a tudományos feltárás, s helyes lenne a kutatómunka kiterjesztése a Mátra aljának még jó néhány területére, pl. a gyöngyössolymosl Kishegyre, ahonnan az ötvenes évek közepe táján bronztárgyak kerültek a felszínre. KÍSÉRŐ I diákommal el--------------- hagyjuk — am int Thomas Mann írja —, >,.a múltnak mélységesen mély kútját”, amelybe egy pillanatnyi időre beletekintettünk. Midőn alkonyat után ragyogó villanyfényben újra megpillantjuk az ecsédi külszíni fejtést, önkéntelenül is eszünkbe jut: „Hogyan lett az ember óriás?" Dr. Honiért Rezső gimn. tanár. Északkelet felé a Nyugati Mátra bércei emelkednek, s előttem enyhén dombos, ligetes táj. patakkal, a mocsaras-lápűs területből kiemelkedő szigetszerű dombhátakkal. Erdős táj aligha lehetett, hiszen Ecséd- nek és környékének 500 mm körül van az évi csapadéka, de jó legelők lehettek rajta és a tavak, mocsarak a pákászásnak is kedvezhettek. Kitűnő települési hely állattenyésztő, vadá- szó-halászó nép számára. Elérjük a levágott dombhátat és a csillogó, legyalult agyagfelületen hosszú, párhuzamos sorokban körülbelül másfél méter átmérőjű szabályos fekete foltokat pillantunk meg. A földgyaluk két pásztá- faan mintegy 25—30 méter szélességben vágták be magukat a dombhátba. A bevágás mélysége 2—3 méterre becsülhető. A bevágások oldalában is észrevehetők a szabályos, másfél méter mélységű és ugyanennyi szélességű, üstszerű, porhanyós földdel és hamuval kitöltött üregek. Egyiket-másikat már kibontották. Az üreg oldalára kirakták a jelentékeny nagyságú, többnyire törött csontokat, a hatalmas őrlőfogakat tartó állkapocs részeket és a sok cserépedény-maradványt. A TALALT I cserépdara- 111 111 bök korongon készült, majd kiégetett cserépedényeknek a darabjai, behúzott peremmel, amelyből inkább szkita eredetre lehetne következtéink Sejtésem szerint a nyomok szkita-kelta urnate- metőre utalnak, amelyet már a régmúlt idők folyamán kifosztottak, elpusztítottak. Az időszámításunk előtt a VI. század közepén hazánkba érkező szki- ták történetét a történetírás, és földünkön való tartózkodásukat gazdag, időbelileg is rögzíthető régészeti leletanyag bizonyítja. Különösen gazdag szkita leletekben a Mátra és a Börzsöny közötti terület, ahol legjelentősebb telephelyeiket és temetőiket feltárták. A szkíták lovasA tankönyv a „divat“ • e. Nem tűnik furcsának manapság, ha egyszerű munkások, tankönyvvel a kezükben, töltik szabad idejüket, hiszen valóságos mozgalom indult megyénkben is a szakmai tudás, az általános műveltség növelésére. Természetesnek veszik — különösen a szocialista munkabrigádok tagjai —, hogy technikumot, egyetemei végeznek, vagy ha saját hibájukon kívül nem végeztél: el az általános iskola utolsó osztályait, pótolják a lema radást. A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban is hasonló a helyzet. Zemniczki László művezető munkacsoportjában is elhatározta nyolc munkás, hogy elvégzi az általános is kóla VU-VI1I. osztályát. A többiek már mind magasabb iskolai végzettséggel rendel keznek, s a brigádvezető is, hogy lépést tudjon tartani a gyors fejlődéssel, gépipari technikumon tanul. Mikor arról érdeklődtünk, miként jutottak arra az elhatározásra, hogy elvégezzék a hiányzó osztályokat, magától érte- lődően válaszolták: „Szocialista munkabrigádnál ez a legkevesebb, amit meg kell csinálni.” Milyen jó, hogy ilyen mozgalom hódítja el manapság a munkásembereket. K. E. „A lakosság fogyasztási alapja hét év alatt legalább —15 százalékkal emelkedjék. Biztosítani kell, hogy a dolgozók növekvő pénzjöi edelmükből elegendő mennyiségben, megfelelő minőségben és választékban vásárolhassák mog a kívánt árukat. A kereskedelem 1965-ben mintegy 45 százalékkal több árut hozzon forgalomba, mint 1958-ban. A várható kereslet szerint tovább kell növelni az iparcikkek, ezen belül pedig a tartós fogyasztási cikkek arányát.” (A Központi Bizottság irányelveiből.) Mongol-nap Visontán Visonta községben november 22-én mongol-napot rendeztek, a Mongol Népköztársaság kikiáltásának 35. évfordulója alkalmából. Az ünnepségre a község már hetek óta készült. Erről beszélt a község lakosságának apraja és nagyja. Mindenki kíváncsian várta a napot, hogy megláthassa: hogyan néz ki a mongol ember? A községi vezetők már korábban ismertették a mongol nép életét. Megérkezésükkor a helyi vezetők fogiadták, s az úttörőit vinágcsdkorral ajándékozták meg a kedves vendégeket Utána ismerkedés volt, majd a helyi mozi helyiségében ünnepli nagygyűlést tartottak. A nagygyűlés előadója a helyi tanács elnöke volt, aki ismertette a baráti mongol nép életét, szokásait. Az ünnepi nagygyűlést értékes kul túr-program kísérte. Az ünnepségen felszólalt a vendég Szedov elv- társ is, a Mongol Népköztársaság magyarországi nagykövetségének első titkára. Örömmel emlékezett meg a meleg fogadtatásról. Az ünnepi nagygyűlés után közös ebéden vettek résírt a vendégeik, amelyet a helyi népfront-bizottság rendezett a Ä bélapátfalvi rekorderek... helyi párt, tanács ,és tömeg- szervezetek segítségével, a lakosság hozzájárulásával. Az ebéden részt vettek a községi vezetők, a tsz tagjai, a lakosság képviselői. Ebéd után a küldöttség a helyi vezetőkkel folytatott baráti beszélgetést a két nép életéről. Különösen sok szó esett a mezőgazdaság szocialista átszervezéséiről. A vendégek elmondották, hogy Mongóliában a parasztság 99,7 százaléka már a közös úton halad. Legnagyobb munkájuk most a Közös gazdaságok megerősítése. A vendégek megjegyezték, hegy a visontai vezetőkre a jövőben e téren igen nagy feladat vár. Ezután a kölcsönös ajándékozások következtek. A vendégek egy Igen ízléses, szép Kivitelű albummal ajándékozták meg a vendéglátó vison- taiakat, amely a mongol nép életét, művészetét, iparát, szokásait öröikíti meg, majd utána viszonzásul meghívták a község vezetőit a november 26-i budapesti ünnepségre, amikor is az évforduló tiszteletére a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetsége I fogadást rendez. Igaz barátság, szeretet hajtotta át a kedves vendégeket íés a meleg szívű vendéglátóikat egyaránt, hiszen ezen látogatás célja is az volt, hogy 'erősítsük a népek közötti barátságot, fokozzuk az alkotó !munka erejét, a béKe elkerül- íhetetlen feltételét. Kocsis Lajos j. titkár. \ „Tacskó“ az egri Szakszervezeti Székház színpadán Az egri Szakszervezeti Székiház központi színjátszó csoportja november 28-án mutatja be a Szakszervezeti Székház nagytermében Dárió Nic- podémi Tacskó című hároan- ;felvonásos vígjátékát. | Az együttes ezzel az előadásával nyitja meg a Hámán Kató kulturális seregszemle ez ;évi műsorát A színjátszó csoport tagjai az elmúlt évben is hagy sikert arattak a lculturá- ílis seregszemlén és a mostani bemutatóra is alaposan felkészültek. A próbákra két hónap óta járnak rendszeresen, hogy ebben az évben is sikeresen szerepeljenek a kulturális se- regszemléin. Kormos Gábor törőkezelő a kőbányám» dolgozik, ahonnan egy műszak alatt 800 csille mészkövet ad ki gépe. — Mindössze egy napot állt egész évben ... jól bírta a masina —, dicséri gépét. A dicséretet ő Is megérdemli, mert társaival mindig segített a többieknek, ha saját munkájukkal már végeztek. hint annyi ember, esemény szerepelne benne, hogy kötet- syi Írás lenne bélöle. Néhány — Ilyen évre még nem emlékszünk! — mondják a Mlkó-brigád tagjai. Kevesebbet álltak a gépek és már rövidesen a jövő évben dolgozhatnak ők iS olyan sikerrel halad munkájuk. A cementüzemben a brigádot a legjobbak között ismerik s ezt jólesően haUotta Mikő Károly brigádvezető, Almádi István és Csanádi József, a brigád tagjai. Bereez Sándor égető már 1922. óta vigyázza az égetőkemencék lángját a védőüvegen keresztül. Sok múlik az égetők munkáján. Be- recz bácsi mégis másra hárítja a dicséretet. — Mindannyiunk munkája van abban, hogy így sikerült ez az év. nek hasznát éppúgy érzik a bélapátfalviak is, mint minden embere ennek a hazának. Tehetségükhöz képest ezért járultak hozzá több cementtel, megtakarított forintokkal a közös gazdasági alap növeléséhez. És egy kicsit ebben is rejlik a rekord titka. Kovács Endre 1959. JÜL1US 6. „...a gyát dolgozói, miután sikerrel teljesítették korábbi vállalásuleat.., még 2500 tonna cement gyártását vállalták terven felül az év végéig.” 1959. OKTÓBER 9 .........a túlte ljesítés majdnem tízmillió forintot képvisel... a rezsiköltségeknél ez körülbelül másfélmillió forint megtakarítást jelent.” 1959. NOVEMBER 6. „...a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére a gyár teljesítette éves tervét...” így adták hírül a lapok a bélapátfalviak sikersorozatát, amelyet a kongresszusi verseny segítségével értek el, s amely sikersorozat az egész gyár dolgozói hasznos összefogásának eredménye volt A gyárban tett legutóbbi látogatásunkkor is ez bizonyosodott be. A gyár vezetői alig tudtak dönteni a fölött, hogy Iák járultak hozzá legjobban a rekord eléréséhez. Vitányi Imre ÜB-titkár is úgy vélekedett - soha nem látott kollektív munka eredménye a terv túlteljesítése. A műszakiaktól a kőbányászokig, a zsák gyáriakul az égetőkig, de különösen a gépeket karbantartó munkásak egyaránt dicséretes munkát végeztek és a legöregebbek sem emlékeznek ennyire összehangolt, egy akarattal végzett munkára. íme. mit tesz a bürokráciamentes, a munkások akarata és elképzelése alapján szervezett munkaverseny. Milyen munkasikerek elérését teszi lehetővé a pártnak adott sző becsületes teljesítése. Itt, ebben a gyárban, terme- lééi rekord született a pán kongresszusának tiszteletére. A gépek tovább járnak. Ojabb sikerek vannak születőben, hogy a kongresszusi hónap végére újabb milliókat adhassanak az ország gazdasági helyzetének további javítására, az életszínvonal emelésére, melymozzanatát azonban érdemes megismerni. Elsősorban is a kezdetét. Színhely: a gyári pártiroda. Két csoport elkeseredett szócsatát vív egymással. A téma: a pártkongresszus tiszteletére tett vállalás. Az egyik csoport a kőbányászokra. zsák gyáriakra, égetőkre hivatkozik, akik keveslik a vál- vállalásfc, amely szerint 5000 tonna cementtel adnak többet eredeti tervüknél. Azoknak lett igazuk, akik a munkások ígéretére hivatkoztak, hiszen nem 5000, de éves tervükön felül máris 7589 tonna cementtel termeltek többet és hol van még az év vége. Addig még újabb eaeír tonnákkal szaporodik a terven felüli mennyiség. S a másik csoport, a kezdeti óvatoskodók, mégsem érdemlik meg, hogy kishitűségükért szemükre vessék: íme, itt a cáfolat, rekorderedmény született. Becsületükre legyen mondva, amint az élet, illetve a Azután, hogy a gyári erők munkások, műszakiak rácáfol- teljes egyetértésben dolgoztak tak aggályaikra, ők is teljes egyre biztatóbbak lettek az szívvel álltak csatasorba, bog?' eredmények. ne csak öt-, de tízezer tonna legyen a túlteljesítés. Éppen ezért tartoznak ők is a dicsérendők közé, hogy felismerve óvatoskodásuk tarthatatlanságát, sokat tettek azért, hogy a rekord megszülessen — nem a rekord kedvéért —, de mert egyre több cement kell az országnak.
