Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-22 / 275. szám
1959. november 22., vasárnap VBPÜJSÁG A féri munkás — a család tsz-laa munkaegységeik is ezt bizonyítják, hogy: „Annyi lesz, amennyiért megdolgoznak”. Régi igazság ez, így van a gyárban, így van a földeken is. Most, a csendes téli estéken még sokszor kalandozik a szó az enyém és a mienk körül, hisz az újat megszokni nem egyszerű, de ezek a viták nem a miért, hanem a hogyan körül folynak, hogy tavasszal, amikor szükség lesz az Ortó- család minden tagjára kint a földeken, valósággá váljék a gondtalanabb élet reménye. • A beszélgetés kifogyhatatlan patakjának a házigazda készülődése vetett véget. Indult sik- tába. — Űri módon: autóval — ahogy búcsúzóul mondotta, mert így jár most munkába a nagyüzemi dolgozó. — Hiába, a nagyüzem, az nagyüzem — fűzi hozzá. S ezek a nagyüzemadta jobb életlehetőségek immár nemcsak a családfőt „illetik”, de valámennyiüket, akik a nagyüzemi mezőgazdaság útjára léptek — a legkisebbtől a legidősebb tagjáig az Ortó-csaiád- nak. Kovács Endre „[\eoreaIistatt csárda Az ember azt hinné, hogy valami olasz neorealista film piszoktól, szennytől tarkított díszletei közé került, ahol még a szagok is penetránsan életszerűek — mikor belép a poroszlói halászati termelő- szövetkezet úgynevezett halászcsárdájába. Hihetetlen, ami itt van. Korábban az a hír járta, hogy a tisztiorvos bezáratta a helyiséget és még akkor sajnálkoztunk is né- hányan a dolog felett, lévén halászlé-szerető emberek, akik olykor eljutunk a Tisza melletti községbe és fogyasztani szeretnénk. A napokban jártunk ott — és most az a véleményünk, hogy nem is ártana azt a halászcsárd' megszűntetni. Legalább is működését felfüggeszteni addig, amíg meg nem változtatják a körülményeket. Az asztalok, a padozat, a falak alsó részei egyszerűen mocskosak. És bűz van! Nem a halászlé és a különféle halételek illatáról van szó, hanem valami fojtogató szagról, ami a savanyú sör, mosogatóié, padlóolaj és nyers hal szagából tevődik össze, elviselhetetlen töménységben. A felszolgálás Is szakszerűtlen, s a legkisebb mértékben sem nevezhető higiénikusnak. Nem beszélve, hogy az udvariasság legalacsonyabb foka is hiányzik ... (Egy alkalommal nem volt már hal és amikor a vendég megkérdezte: mikor lesz, a felszo’gáló azt lökte oda, hogy: „akkor, ha fog magának.. Félreértés ne essék: nem vagyunk a halászszövetkezet jó jövedelmet hozó csárdájának, magának a vállalkozásnak ellenségei. De ezeket az állapotokat sürgősen és ha kell, radikálisan meg kell szüntetni. Várjuk az illetékesek sürgős intézkedéseit! (—r) 240 ezer forintot költött községfejlesztésre ez ideig Poroszló Az év vége felé közeledik és megyénk falvai egymás után teljesítik községfejlesztési tervüket. Poroszló község ebben az esztendőben 240 ezer forintot költött a községfejlesztési tervek megvalósítására. A fenti összegen kívül 18 ezer forint értékben végeztek társadalmi munkát a község lakói. Nyolc utcában építettek járdát és 100 ezer forintot fordítanak a villamoshálózat bővítésére. Az eredmények láttán a község dolgozói szívesen fizetik be a községfejlesztési hozzájárulást. Megéltek. Nem is rosszul. Ám a gyár, a nagyüzem és a termékeny vita megtette a hatását. A közös boldogulás gondolata egyébként sem volt új Ortó Sándor számára. A választást ez könnyebbé tette. A tudat, hogy többen, együtt többre képesek, megadta a döntő érvet. A család tagjai is „nagyüzemi” munkások lettek. De segített a döntésben a már meglevő termelőszövetkezetek gazdasági eredménye, — tagjainak egyre gyara- *podó jövedelme is. Azokban a napokban sokan érdeklődtek a régi tsz-tagoktól: miként lehet majd boldogulni a közösben? Abban az időben járt ott éppen egy rokon Baracsxól, 6 mondta el, miként élnek: hogy 12 ezer forintot kaptak nemrégen, meg 15 mázsa gabonát. A háza táján meg sohasem volt annyi aprólék, mint mostanában. Ellenvetés volt még ennek hallatán is. „Könnyű nekik, lapos földön jól élni, de itt, a hegyekben .. mire csak any- nyit mondott a baracsi ember: — Annyi lesz maguknak is, amennyit dolgoznak. Ez aztán elgondolkoztatta a kétkedőket. S az ősszel, amikor munkába kellett állni, sok új termelőszövetkezeti tagnak ez járt az eszében. Az Ortó-csa- lád is munkába állott. A legfiatalabb családtag, a kis Rozika is ott serénykedett már a közös táblákon, hogy több legyen a munkaegység és jövőre is gond nélkül készíthessen az asszony jóféle hazai fehér kenyeret, meg ami még fontosabb, finom hozzávalót. Nem mondhatják a gyárbeliek: lazsál a család a közösben, vagy „látod, kár volt belépni.” Ortóék tudják, szaporodó A Hatvani Cukorgyár befelezte megyénk területén a cukorrépa átvételét Még szeptember hónap elején megírtuk, hogy a Hatvani Cukorgyárba befutott az első cukorrépa-szállítmány, s alig telt el azóta két és fél hónap, a cukorgyár itt a megyénkben befejezte a cukorrépa átvételét. Ha itt-ott kerül még néhány mázsa cukorrépa, amit nem vett át a gyár, de lényegében befejeződött megyénk területén a cukorrépa-szállítás. az utolsó nagyobb tételt a kerekharaszti Alkotmány Tsz adta át a górnak. Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy a kerekharaszti Alkotmány Tsz nem azért, volt utolsó, mert elmaradtak a betakarításban. hanem a gyár ütemtervet készített, ennek megfelelően érkeztek a szállítmányok. és az Alkotmány Tsz-re legutoljára került sor. A megye cukorrépa-terméséből kétezer vagon került a Hatvani Cukorgyárba, ezt a mennyiséget dolgozták föl itt. A gyár szeptember 10-én kezdte a termelést, s azóta napi 230—250 vagon cukorrépát dolgoz fel. Ez annyit jelent, hogy naponta 35—39 vagon cukor kerül ki a gyárból. A Hatvani Cukorgyár szakembereinek megállapítása szerint az idei termés jobb. mint a tavalyi volt. Az elmúlt esztendőben a cukorrépa holdanként átlagosan 108 mázsát termett. Az idén holdanként 15— 16 mázsával többet takarítottak be. \ Néhány állomáson 1200—2000 vagon répát halmoztak fel, amelyet rövidesen beszállítanak a gyárba. A gyár főként exportra termek Itt rakják vasúti kocsiba a finom kristály- cukrot. amely aztán főként Franciaországba, Belgiumba és Hollandiába megy. A vasúti szállításokkal igen elégedettek a gyár vezetői, a munkáiban általában nincs lényeges fönnakadás. Három műszakban folyik a termelés. Éjjel-nappal készül a cukor. — sss — Föltétlenül megmutatkozott a termelőszövetkezetek, a nagyüzemek előnye, mert átlagtermésük jóval magasabb az egyéniekénél. Az idei cukorrépának a minősége is minden eddiginél jobb. A cukorrépa cukortartalma átlagban 18 százalék, ami annyit jelent, hogy végül is 15—15,2 kilogramm cukor készül egy-egy mázsa cukorrépából. A minőség javulásánál ugyancsak a nagyüzemi gazdálkodás előnyét kell említeni, mert a cukor tulajdonképpen nem a gyárban készül, hanem kint a földeken. A jő talajmunka biztosítja a répa jjj ( cukortartalmát és ezt igazán | csak a nagyüzemek tudják biz- * tosítani. | A Hatvani Cukorgyár az át- | vételek után megkezdte me- g gyénkben a cukorrépa szerződ- | tetősét. Leszerződtek eddig az § állami gazdaságokkal és a tér- = melőszövetkezetekkel, valá-1 mint az egyéni gazdákkal Is ? megkezdték a szerződések | megkötését. * A Hatvani Cukorgyár ko-1 rántsem fejezte be a cukorrépa = földolgozását azzal, hogy me- - gyénk területén megszűnt az f átvétel. Űjabb szállítmányok - érkeznek, különösen Szolnok j? és Hajdú-Bihar megyékből. A § cukorrépa feldolgozása körül- - belül 1960 januárjában fejező-1 dik be véglegesen, addig mint- | egy 14 000 vagonra számítanak. | Áldott jó emberek • • Akár hiszik, akár nem, voltak azokban a régi szép békeidőkben áldott jó emberek is. Olyanok, akiket nem tett gőgössé a pénz, hanem éppen ellenkezően. Ott voltak —, hogy mást ne mondjak, az én apámnak a főnökei, a Stern és Steinberger gabonakereskedelmi cég tulajdonosai. Apám akkor már tíz esztendeje dolgozott náluk, fiatal kora ellenére is afféle öreg bútordarabnak számított a háznál, akire nyugodtan rá lehetett bízni mindent. Bizalmas leveleket vitt. fáradhatatlanul fuvarozta Pestre az urakat — mindig felváltva, bevásárló körútra az asszonyokat, s ha mindezeken felül még mindig akadt volna egy kis ideje, hogy lélegzethez jusson, akkor a kisasszonyokat vitte egy kis sétakocsikázásra a városba. Mindezért kapott minden hónapban 120 pengő fizetést, ami héttagú családunknak ahhoz ugyan kevés volt, hogy tisztességesen megéljen, de viszont mindenesetre sok, hogy nyomorogni kelljen. Édesanyám ügyes, talpraesett aszszony volt, aki a semmit is be tudta osztani, s így mindig rendesen ruházott bennünket. S hogy mi fő a fazekunkban? — végeredményben ehhez senkinek semmi köze sem volt. Mint mondom, így éldegéltünk mi szépen, s apám megelégedetten oktatott bennünket arra, hogy mennyire érdemes becsületesen dolgozni, mert akármit is mondanak, aki rendesen él és dolgozik, annak meg is van a jutalma. S ha netán e jutalom nem állt arányban azzal. amennyit dolgozott, s ezt valamelyik bátyám gyermekész- szel megértve szóvá tette, édesanyám így intette le: édes fiam. adjunk hálát az Istennek, hogy ennyit is adott. Sok gyereknek... Telt az idő, s édesapám becsülete egyre nőtt a főnökök szemében. Annyira, hogy még az úrvezetést sem holmi úrvezetőképző iskolában tanulták meg, hanem addig- addig kérlelték a jó Deák urat, amíg vállalkozott rá, hogy kioktatja őket az autóvezetés tudományára. Szorgalmas és nagyon szófogadó tanítványok voltak, annyira, hogy egy fél év után azt mondta édesapám, bármelyikükre nyugodtan rá merné bízni a kocsit Ez pedig nagy szó volt! Apám, az autó igazi szerelmese, még a főnök kezébe sem adta a kormányt, amíg meg nem győződött arról, hogy nem teszi tönkre. Addig dicsérgették apám tanítói tehetségét, amíg rá nem adta a fejét hosszú kérle- lésre. hogy megtanítja az asszonyokat is vezetni. Ha nem is haladtak olyan dicséretes módon, mint Stern úr és társa, azért a bevásárló körúton elboldogultak a kocsival. Így november vége felé járt az idő. amikor egy este édesapám a szokottnál korábban, gondterhelt arccal jött haza. Bezárkóztak édesanyámmal együtt a nagy szobába, s amikor hosszú idő után előjött édesanyám, hogy elkésve vacsorához tereljen bennünket, csak pirosló szeme árulta el: valami nagyon nagy dolog történt. IIIBliaiiaiian|llll>a I i I Nem telt bele sok > ■ i i i ri|.iaiiiHi<i«iiiHiiiitiiiiiiil!iiitiiilMiiiiiiiiiliiiiiiiii>'ii iiiri r;i»iiiiiii<tiiiiuiiia idő, megtudtuk, hogy mi. Édesapámnak szép. nagy fehér, merített papíron felmondólevelet hozott a posta — őrzöm még ma is a régi iratok között —. amelyben ez állt: tekintettel a nehéz gazdasági viszonyokra, nem engedheti meg a cég magának, hogy külön luxus-sofőrt tartson Mellékelve még egy másik levél is érkezett, amelyben meleg szavakkal ajánlották apámat, igazolva, hogy mindig lelkiismeretesen végezte el a rábízott munkát. Állás nélkii' maradt, éppen a tél küszöbén. De ne higgye senki, hogy az úrék nem törődtek tovább vele. Valahányszor meglátták az utcán őt vagy édesanyámat megállították. kezet fogtak vele. s ígérték: ő lesz az első. ha újra javul a gazdasági helyzet. Karácsony előtt meg nagy csomagot hozott a kifutó. Hannika kisasszony kimustrált játékai érkeztek meg benne — mert mint mondtam is már az elején, áldott jószívű emberek voltak. Deák Ró/si HlullllUlillMllll. E l l li>a i !l l I I 4 !f na BW roMAmoMH 0SM ?/ aatkod MÁa MOST *£Gre M£G KADÁCSONV/ ajándékát A COßV/N AßUf/AZßAN / JÁTÉKOK: Sport babakocsi 300.— Ft Robogó (kisk.) 235.— 400.— Ft Beütés Mutató 58.50 Ft. Villanyvonat 600.— 1350.— Ft Mély babakocsi 370.— Ft Tricikli 136.—170.— Ft Roli—Zoli (!) 17.50 Ft Felrepülő helik. 62.— Ft Sokfajta társasjáték: Babák, mackók minden árban. Bababútorok és karácsonyfadíszeknagy választékban. DIVATCIKKEK: Új fogyókúra Aquinoldo Ribeiro. fiatal portugál énekes, 10 órán és 22 percen keresztül megállás nélkül énekelt, közben saját magát kísérte gitárral. Szokatlan rekordteljesítménye egyben új receptet szolgáltat a soványod- = ni óhajtók számára: Ribeiro a | közel félnapos énekteljesít- g mény után majdnem két kiló- j-j val kevesebbet nyomott a mér- § legem, Nyakkendők különböző árban Gyapjú férfi velúr sál 90.— Ft Tisztaselyem-sál 150.— Ft Férfi szövetköntös 520.— Ft Női szatén ágykabát 170.— Ft a Goldsol hálóing 143.— Ft Minden gyermekvásárló papírszalvétát, gyutacímkét, papírcentimétert stb. kap ajándékban Corvin Áruházban. ; LEGNAGYOBB ÁRUHÁZ — LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK. ; lllllllllll!lltt!!ll!liIII(llllillUll!l!illtllilllll!lHll!llllltlllllllllllllllllllllllllillllll!lllllillj|klllllllillllllllillllitl!lllli:illllHl!tltlllll1III!lülliailll!l!lll|l|||||Il||1l!:||i|iilii|iil!||u|ii||||)illi||!|(i||||f||ii||||Hliilli|;i|iiail|||||l EGYÉB AJÁNDÉKTÁRGYAK: NDK neszeszer női és férfi 60.— Ft Favorit kölnivíz 65.— Ft Lavande antique kölni 35.— Ft NDK férfi borotvakazetta 40.— Ft Bizsu- félék nagy választékban. A festőnek igen sok élénk, Vidám, bizakodó hangulatot árasztó színt kellene a vászonra vinni, ha élethűen akarná visszaadni azt a légkört, amely a legutóbbi beszélgetésen uralta Ortó T. Sándor bükk- szenterzsébeti munkás otthonát. Sötét volt pedig kint, vigasztalan, tél eleji sáros este és a téma sem komolytalan, amelyről a beszélgetés folydo- gá't Mégis vidám fény áradt a kis lakásból, meg a szj- mekbői a ' „vita nélküli” vita során. Fel is melegedett tőle az ember szíve, feloldva a bizalmatlanság utolsó jégdarabkáit is. ' < A férj, aki az Özdi Kohászati Üzemek dolgozója, éppen munkába készült. Fürgejárású, csupa derűt árasztó asszonya nagy gonddal készítette a hófehér. házisütésű kenyér mellé az ..éjfélrevalót”. S erről a kívánatos fehér kenyérről indult a beszélgetés olyan témára, amely még nem minden munkáscsaládnál olyan természetesnek vett, mint amilyen az valójában. A földdel ugyanis, amely négy holdat tesz ki réttel együtt, Ortó T. Sándomé belépett a helybeli, ősszel kezdő termelőszövetkezetbe. A nagyüzemi munkás családja tehát szakított a régivel, de vajon miként találja meg számítását az új gazdálkodási formában, amelyet önként vállalt a három családtag? A férj szavaiból _ kitűnik: nem most kért és adott választ először erre a kérdésre. Szava meggyőződéssel teli. — Beleúntunk már a régibe. Mindenért fizetni kellett. Szántás, pénzért... behordás, pénzért. Többe került a leves, mint a hús. De én még csak hagyján... azok az emberek, akiknek, több földje volt, ott aludtak, amit aludtak az autón, míg Özdra nem értünk. Hazaért siktából — ki a földre. Haza a kapálásból — gyerünk siktába: így ment ez már évek óta. Nálunk most már vége ennek. — Mégis szidnak benneteket a lelesziek, hogy beléptünk — szól közbe az útravalót készítő asszonyka. — A lelesziek...? Van köztük, aki még nem érti... Rájönnek hogy nem az 5 károsodásukra „találták ki” a termelőszövetkezetet. De nem ment minden vita, gondolkodás és aggály nélkül a belépés az Ortó-családnál sem. Ez érthető. A családfő rendesen keres, kétezren felül havonta, a föld is megadta a szükséges búzát, kukoricát, lehetett hizlalni, van tehenük is. A család legfiatalabb tagja, a kis Rozika is részt vesz a közös munkában, estéit pedig unaloműző fonással tölti barátnőinek társaságában. majd ők is, hogy így is lehet... — ad választ a férj. — Azt mondták, nem lehet itt tsz-t szervezni. Nem tudnak segíteni a gépek... legurulnak a hegyoldalról... — emlékezik vissza a munkásautókban vívott elkeseredett viták „érveire” Ortó Sándor. S mi lett a válasz? — Mi már csalt láttunk sok gépet, de ahogy azok a traktorok doboztak, az csodálni- való! Ilyen hegyeket megmunkálni és ilyen jól? Én e még a lelesziek se szólhattak semmi rosszat. Azt meg, hogy lehet tsz-t szervezni a dombos vidéken is, ki vonná most már kétségbe, hisz Erzsébet .is tsz-község, pedig sok gyárimunkás lakja... — így cáfolt rá az élet a kétkedőkre. S így bizonyosodott meg Ortó T. Sándor és családja arról,
