Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-22 / 275. szám
6 NfPÜJS 4G 1959. november 22., vasár«** FARKAS ANDRÁS: Ezerötszázötvenkettö (RÉSZLET ÉGY KÉSZÜLŐ ÉPOSZBÖL) Szóljon a kürt meg a tisztek’ A vár piacára azonnal Felsorakozni! A hadnép elkülönülve azoktól, Kik nem a fegyver nagy törvénye szerint igyekeznek! Mekcscy hallgatagon rendezgeti gondolatában. Eltűnt-volt fiatalságát: a nagy éveket éli Üjra-megújra. Megírta levélben, az asszony Hasztalanul vár. Végeszakad, lehanyatlik az élet. Mint a derék fa viharban, a villám szörnyű csapásán. Tudna, ha élni lehetne, a szív erejével akarni. Tartani önmaga, nemzete sorsát. Ám az erőszak Áradatát ki taszítja odébb, mikor az nekibőszül. S parttalanul húzódik alá az egész Európa? Hol van a császár híres ígérete, hol van a püspök Bőven imádságos jósága megett az a fegyver. Mellyel a tenger kontyosokat kaszabolni lehetne? Azt csak mondja Dobó, hogy a császár küldi csapatják. Nem hiszi azt maga sem. Hol is élnek az északi mezsgyék Szófogadó uraságai? Kassa lerótta adóját. Hol van Eperjes, a bányavidékek? Apátok. a bárók. Grófi urak? Csak a rémületet figyelik meg azoknál. Kik menekülnek. A hírtől gyáván összehúzódnak. Éjszaka kétszeresen reteszelnek az ablakonajtón. S fülvakarás közben szamitgat csepp koponyájuk. Felsziszegő nyájasság túrja-vakarja szakáitok: Nagy seregek, a nagy' ágyúk nagy hegyeket nem akarnak Megsarcolni. Ha Szolnok, Eger a® idén el is esnek, Télire ott száll majd a török s ha tavaszra továbbjön, Felrakják szekerekre a kincset, a gyermeket, asszonyt, 8 mennek odébb — a halál meg a rabság széle-szelétől Kimenekülnek. A főurakon, a királyon az ínség Nem vesz erőt, de a nép odalesz, mert védtelenül áll. Mekesey szíve eszében a gondokat összekavarja: Asszonya, kisfia féltése s a ború, hogy a távoli fészek Nélküle éri meg új tavaszok sugaras fakadását. Földresütött szemein piruló karikákat igazgat Sok-sok kétség, majd felemelve fejét a magasba, Sóhaja bordáját ívelésre feszíti, ahol már Csendre lapul el a zajgás. Széles marka a kardot Rántva, szorítja, odalép. V árja-kívánja az esküt. Égi kötéssel akar szabadulni az emberi gondtól. Hátha az eskü, a nyűg a szíven meg a jellemes ajkon, Megszabadítja a vak kétségektől, a bukástól, Gergely, a soproni, fürgeeszű hadnagy mosolyogva Várja az esküt. Az arca is ünnepi, mint csak azoknak, Kikben a harc s az igazság testvér-szelleme lobban. Más tisztekkel szót vált s míg üde arca közömbös, Benne is összevegyül a török had zsivajozasa Önnön gondjaival. Hova visz, hova tűnik * az élet? Látja-e még valaha a kicsinyt meg a jó feleséget? Lesz-e erő meg izomja a test meg a lélek igáján Végigküzdeni azt, ami jön? Fut a perc, visz az óra, És jön a tett ideje, jön a kérdés: élve maradni?! Nem kérdés ez a játék, kurta parancsa a sorsnak: Itt-itt élve maradni! Maradni, de úgy, a kövekhez Láncolt sorssal, és hűségesen állni a bástyán, Forró vérrel a szív két kamrájában. Az óra Itt már s perceiben szükség szava szólal: a harcot Küzdi a néhányszáz több, mint százhúszezer ellen, Vívhat a vár, meg a szív, katonák meg a nép azok ellen, Kikben a dölyf, hatalomvágy zsarnoki kényszere bujkál: Ölni-niegölni a népeket, irtani messzi parancsra, Merthogy a félhold jelvény s azt hiszi, messze a szultán: Allah az egy, az igaz fenség, s Mohamed csak a papja. S mindeme őrlő gondolatok nem a lusta szavakban, Inkább érzésben fejeződnek, a szívembe nyilainak. KÖLTŐK 1 ES VERSEK SASS ERVIN: Beteg' a drága Beteg a drága. Feszítő kohók, pörölyütések őrölik, ölik le arcáról a kedves mosolyt — dér hull a fákról, a világ viháncol, kacag, nevet — Fáj nagyon? Mondd! De mégsem! Pihenj Csukd le a szemed. Őrzöm az álmod. Majd virrasztók csendben, ne szólj, nem vagyok álmos — a szomszédban vacsorára sül a piros lángos. a gyermekzsivaj áttör a falon. Csitt! — Fáj nagyon? Jaj, mit tegyek? Aludj, aludj ... Szenderedj el, kicsit. És alszik a drága. Arca sápadt, színtelen. Almát vigyázni milyen jo... Késő van már. Ablakunk elölt fehér csíkokban hull a hó. Talán holnap, ha felkél a reggel, vígan, szikrázva: elűz minden fájdalmat, — és újra mosolyog. FENYVESI ANDRÁS: Anyám gyógyító szíve Mikor nagybeteg voltam, mikor lázban romlott a testem, és kínok fogtak lánccal, égőn: Ő ott 'volt mellettem. Szüntelen rakta rám a hűvös vásznat, és sokszor megsimogatta a fejem puha kezével, remegőn. Tompán, bágyadtan fénylett a szeme, s lehajtott fejjel járkált a zord szobában. Kedvetlen volt. Beteg lett ő is: neki jobban fájt a fájdalmam. Mikor otthagyta az ágyam, s eltántorgott keserű sóhajjal, sírva, — megtudtam: a lelkét is könnyek mostak, meleg anyai szíve nyögve dobban; forróbb volt. mint a homlokain, és — vérzett. Ma később az ágyamra ült es megcsókolt, éreztem, hogy a szívét nekem adta. Majd elhozta a vacsorámat, s ón elaludtam az Ö piros szívével. újra kacag a drága!... x)oooooooooócxx50ooocoaDooocoooopococ<xiCoocxxc\;óCoc^ojcooDOOcoocxxxx50ooocooooooooocoocooocx^Docccoc OXOCCCOOCOOCSZEMUS PIROSKA: KUDARC Zsuzsi Ötödikes, magas, sovány kislány. Utolsó a sorban, ha a tornához vonulnak le, mivelhogy ő a legmagasabb az osztályban, egyébként első tanuló. Zárkózott, begubózó lélek, szívesebben rejti el falat- nyi bánatait, mintsem megosz- sza akár az anyjával, akár mással. Szeret olvasni, ügyesen rajzolgat, s mindez csak kényelmet jelent a szülőknek: Zsuzsi soha sincs útban, soha nem unatkozik. Amíg földrajzot, nyelvtant, állattant egy olvasásra megtanul, a torna és az ének gyakorlása órákat vesz el idejéből, ő az, akiből sohasem lesz jó kötélmászó, magasugró. sem énektanár. Ugyanis ügyetlen, sutalábú s mellé még botfülű is. Mégis e két utóbbi képességének kifejlesztésén fáradozik legszívesebben, verejtékezve ugyan, de kitartással. Hosszú lába ellenére sem tud csak ötven centi magasat ugrani. felét annak, amit kor- és osztálytársai könnyűszerrel repülnek át. Az énekgyakorlatok megtanulásában pedig fáradhatatlan. Hogy senkit ne zavarjon, a lakás legfélreesőbb zugába vonul, és ott gyakorol: — „Szó—do—ti—do—ré—mi— f á—ré—szó—f á—mi—do—do...” Utána pedig ugyanezt a dallamot a szöveggel: — „Szánt a babám csireg- csörög, sej. haj. a járom...” Zsuzsi imád énekelni. Valamikor az anyjától már megtanulta ezt a népdalt, de hallás után, és a szülői gyengédség nem fedte fel előtte, hogy hamisan énekli. Amióta viszont szolmizálni tanulnak az iskolában, . felfedezte fogyatékosságát és következetesen ambicionálja, hogy kotta után pontosan tudjon minden dalt. Igyekezetét siker koronázza. Hallás után ugyan még mindig hamisan tanulja meg a dalokat, de ha kottából énekel, észre sem veszi Igaz, hogy amíg orosz és francia nyelvóráinak előkészülete félórát sem tart, énekgyakorlatokkal délutánokat eltölt. Élő bizonyíték rá, hogy minden gyenge hallás javítható, ha megfelelő pedagógiai módszert alkalmaznak. S mivel nálunk magas színvonalon folyik az iskolai zeneoktatás, még Zsuzsa sem elveszett ember, énekből ötös. akár számtanból. 1\J emréc űi énektanárt, kao- L tak, aki az első órán felszólította azokat, akik ötös énekesek: ielentke77enek a központi kórusba Minden kislánv felállt, csak Zsuzsi maradt ülve. félig pirosán, torkában ugráló szívvel, abban reménykedve, hátha nem veszik észre. Jaj. pedig de szívesen felállt volna ő is. A kislányok nem hagylak annyiban, noszogatták: — Zsuzsi, hát te is állj fel... — Ö is ötös volt! Az énektanár gyanakodva kérdezte, ugyan, miért nem jelentkezik akkor? Mire Zsuzsi kényszeredetten, könnyei kitörése ellen hadakozva, kissé ingerülten válaszolt: — Mert nekem nincs hallásom! Kimondta, ami legfájdalmasabb volt számára. Az énektanár azonban ennek ellenére meghagyta: ha ötö6e volt, akkor ielentkeznie kell a felvételi próbán, majd a karnagy megmondja, megíelel-e. A meseolvasás mindenkiben kifeileszti a csodák iránti érzékenységet. Aki még visszaemlékszik arra, hogy valaha gyermek volt. tudja, hány csodát várt remegve, s szeme sem rebbent volna,. ha valamelyik akkor teljesedik. Így volt Zsuzsika is. Szorongó, jó érzéssé! álmodott a csodáról, hogy felveszik az énekkarba. Odahaza a szülőkre, főként a mamára is átszállt az izgalom. Bár jól érezte, hogy a csalódás esélyesebb a csodánál, maga is csodaváró lett, de óvatosan ped- zette a kudarc lehetőségét is. Elhatározta, hogy elkíséri a kislányt. Talán védekezésből hogy ne maradjon magára bánatában. ha nem sikerül a felvétel. Azt tudta, hogy ismert dalt kottából elénekel a gyerek, ebben bízott, s már látta a kórus alt-csoportjában, amint sok-sok ióhallású kislány hangjára támaszkodva Zsuzsi is szárnyal, biztosan, zavartalanul. A nagy próbateremben zon- gora mellett ült a karvezető, a székeken várakozó mamák kislányukkal. Egy copfos állt a zongoránál, tiszta üveghangon vidám népdalt énekelt. Amikor befejezte, a tanár így szólt: — Most eljátszok egy dallamot. próbáld utánam dúdolni. Elsőre nem sikerült, de másodszori próbára tökéletesen visszaénekelte a copfos. Zsuzsi anyja arra gondolt: bárcsak számtanverseny lenne, vagy nyelvtan, esetleg rajz. Ha a zongorázó férfit kellene lerajzolnia a gyereknek, most nem izgulna. Zsuzsi mór önarcképet is csinált, jót. kritikusát Tavaly, az iskolai kiállításon első lett. de hiúságát, becsvágyát nem tudta felkelteni a siker. A rajz jól ment, tehát nem vetett rá.sok ügyet. Hanem énekelni. azt igen-igen szeretett volna, kotta nélkül is pontosan. Végre sorra kerültek. Az anyát j közben kiverte a víz, Zsuzsi sápadt volt. lába citerázott. szin- ; te hideglelősen állt meg a zon- i gora mellett. A „Szánt a ba- j bám”-at énekelte, kissé remegve, de elfogadhatóan. Az anya fellélegzett. Most a hallás utáni gyakorlat következett. A kar- j nagy játszott. Egyszer. Kétszer. Harmadszor. Zsuzsi csak állt. mozdulatlanul, lehajtott fejjel. Minden biztatás hiábavaló volt, érezte, nem tudná végigénekelni. Még ha kottából olvashatná ... Elszántan, dacosan, szinte ellenségesen kifakadt: — Kérem, nekem nincs hal- j lásom... Csak a tanár néni küldött, mert ötösöm volt ének- i bői... A kottát ismerem, kottából mernie... — Igen — sietett ösztönösen magyarázatot adni az anya —•. kottából énekel, mindent tud kottából... A tanár szabadkozva, sajnálkozva tárta szét kezét: — Sajnos... Az- úton hallgattak. Zsuzsi j sem szólalt meg, anyja redig i nem tudta, helyes-e ilyenkor : vigasztalni. Ügy érezte, ez a i hallgatás szemrehányás. Mint- i ha ő tehetne arról, hogy neki van hallása, és nem tudott se- j gíteni a gyerekén, most, amikor olyan nagy-szüksége volt: ró. Beültek egy • cukrászdába, i fagylaltot kértek, immel-ámmal kanalazták, végül Zsuzsi meg- i szólalt: ■— De jó lenne, ha vennél nekem egy zongorát... Az anya meglepődött. ; i — Édes kislányom, az nagyon drága... Azt nem akarta hozzámondani. hogy kár is lenne annak, akinek nincs hallása. Muzsikus úgysem lehetne belőle, akkor pedig minek? — Tudod mit. édesanya? Vegyél nekem születésnapomra egy furulyát... Egy furulyakönyvvel. Láttam a zeneboltban ... /suzsi két hete tartotta születésnapját. A legszebb furulyát kapta, mellé egy j kis tankönyvet. Tegnap azzal állt elő. hogy fellép az iskolai Télapó-ünnepségen. És játszani kezdte műsorát: „Megfogtam eev szúnyogot, nagyobb volt ; egv lónál.. Előtte a nyitott furulya-kotta, vékqny kis uijai biztonsággal mozogtak a hat lyukon és hi- j bátlanul. kedvesen szólt szájá- j ban a síp.., PATAKY DEZSŐ versei: Oda az Emberről Megújhodó tavasz rontott a szívre És nincs erőm a fényt papírra írni. És nincs szívem az égre nézni hosszan. Mert oly kicsiny az ember itt a porban S olyan tátongó, mély, sötét az Ür! Ablakom kinyitom reggelente, S fák levelét a szél behordja néha. ... Halott levél, vérző lomb jajgatása.,, Egy óriásnak szappanbuboréka, Ki minden gyáva-alantast legyűr! Fenn, az őrjítő, szürke magosban Fürdeti lágyan ájer-tavában Nap-mama régi sok drága fiát: Fürdik a Földünk, a Mars, meg a Venus, A Pluto, a Phoebus s a vén Jupiter... És úgy kacag, úgy kacag minden az űrből! Fürdjetek bátran az égi Világban: új bolygótársak szállnak az egret Szánjatok bátran a napsugarában s jöjjön a fákra, a szívre, ha fájna, bús zokogásra s az őszi világra. jöjjön a Földre az áhított béke! Kevés a sző, kevés a fényt leírni. E hősi fény ad emberekre formát, t S az emberek megtöltik tartalommá!. Mert ember nélkül nincsen szép valóság! Benned bízom! Bízom, hogy jő az Ember! Hogy legnagyobb a földön egy: csak ő! S nevelni kell a gyermekét, a drágát. Ahol csak egy piciny szikrája nő. Mert Ember visz az égre új világot És végessé teszi a végtelent. Ha kell: a sziklákon fakaszt virágot, Értelmet ád a szónak, új határt von. Halálból hoz vissza életet... —- S ő hozza a fákra. > a szívre, ha fájna : bús zokogásra i s e vénült világra í a barna rögökre * a megfáradt földre \ új Messiásnak az áhított b é k é t... • • Okiok ea tenyerek (Részletek) 7. Műszak alán Látom: ott ballag a töltés iránt. Vállát lehúzza duzzadt aktatáska szíjra kötve billen előre-hátra. Körötte mély csönd... régi, megkívánt Az indítókar mellett állott nemrég, állomások maradtak el mögötte. Most itt lépked a töltésen át, előre: s nagyon várja, hogy kicsit lepihenjék; Utána köszön egy füttyös mozdony; omló párát terít az őszi rétre. Szikkadt-kérgű rögök billennek félre útjából, merre elhalad a fehér törzsű topolyák alatt. Három gyerek s az asszony várja otthon, Csendes tűzön melegszik már ebédje; (Kedvence tán: rántottleves derelye; vagy mákosguba, mézzel elkeverve.. .) Amott a ház... Látja, füstöl a kémény' befordul a nyurga jegenyéknél s apró levélkék hullnak, hullnak — elébe... ANTALÉT ISTVÁN versei: Párszázmillió kilométer Párszázmillió kilométer! . Félelmetes nagy győzelem! Zeng, harsog, zúg, sikong az éter. a fény vakítja két szemem! Titkok, csodák vlzébe^sobbar, s megért, izzó gondolat, s ott zúg, jövő nagy századokban évmilliárd fényév alatt,.»! Lajcsi A lapátot a parthoz támasztotta, kék nadrágjához dörgölte kezét, a dohánydóznit előkotorászta, — nem zavarta a zaj, zsinat, beszed: — megkopogtatta, s pattant a fedélke... A dohányporból papír bújt elő. Megszórta szálkás, jószagú dohánnyal, e mozdulata lebilincselő... — Megnyálazta a kis papírka szélét, majd megsodorta: jó kemény legyen! A dóznit zsebbe! öngyújtó kövéből piciny láng villant, vígan, melegen, meggyújtotta a vékony cigarettát, aztán, két hosszú szippantás között, mielőtt megmarkolta a lapátot, — hogy jobban menjen... — markába köpött, MOLNÁR JENŐ , Bán jás/uk Mélyeik a tárnál« & szurokfeketék, napsugár lelkűk ennél is mélyebb. Termő áldás a szén, szép piros parázs, szívükben izzóbb, víg tüzjek égnek. Fúrójuk hegye kemény vídia, de a gerincük ennél keményebb. Bányászok, az erő kemény fiai. maga az erő, maga az élet!
