Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-22 / 275. szám

4 NEPÜJSÄG * 1959. november 22., vasáram* Siratom! Zsigmondi emlékezete 1959. november 22, vasárnap: 2877-ben született Ady Endre. 1824-ben halt meg A. J. Viszinsz­kij. 1959. november 23, hétfő: 1934. Karlsruhéban megkezdő­dött a Német Kommunista Párt elleni terror-per. 1888-ben halt meg Festy Frigyes történettudós. 1919-ben halt meg Simonyi Zsig- ttiond nyelvész. v? Névnap O Ne feledjük: llétíön KELEMEN kedden JÁNOS tifusir Igen, érdemes volt... Bál a noszvaji De la Motte kastélyban... Nem, — nem estélyiruhás és lomyonos mél- tóságos asszonyok, frakkos, tar­ka egyenruhás és monoklis méltóságosok báláznák a fé­nyes teremben — hol is van már ez az idő! — hanem egy­szerű, dolgozó emberek, akik egész évi sok munkájúié után a hajdani kevély úri kastély­ból lett fényes üdülőben töltik el kellemesen szabadságukat. Szól a zene, táncolnak a pá­rok, a presszógépből finom ká­vé illat száll, itt is, ott is, ösz- szecsendülnek a poharak... Milyen jó már csak nézni is ezt a kedves képet. S meg­szólal valaki mellettem, egy bú­csúzó vendég: „Gyönyörű volt ez a két hét. Igen, érdemes volt dolgozni.. .” (—r) — DEMJÉNEN és Kere- esenden pénteken este nő­gyűlés volt. A gyűlésen arról beszéltek, mit kell tenni a nőknek a tsz-mozgalom meg­erősítéséért.- AZ ÉMÁSZ Egri Üzlet- igazgatóságának dolgozói nem­csak a munkában, de a kereset alakulásában is kedvező válto­zásokat észlelhetnek. Az utób­bi három év alatt az egy ne­gyedévre jutó kereset 3264 fo­rintról 4632 forintra növeke­dett. — MUNKAEGYSÉG-szá- mítási tanfolyamokat tarta­nak a tsz-tagok részére Mak­iár és Nagytálya községben. Makiáron pedagógus vezeti a tanfolyamot és beiktatták a tematikába az egyszerűbb te­rületszámítási műveleteket is. A tanfolyamnak számos női és férfi hallgatója van.- AZ ŰJ-HATVAN1 MÁV kultúrotthon átalakítását az év elején kezdték meg. A munka nagy részét már elvégezték, most festik a belső termeket. Az avató ünnepséget előrelát­hatólag december végén tart­ják. — HÚSZ FEHÉR hússer­tést vásárolt a nagytályai ter­melőszövetkezet. Az új állo­mány képezi majd a tsz jövő évi íenyésztörzsét.- ASELYPI Cukorgyár nap­közi otthonában 30 gyermekre vigyáznak, akiknek a szülei a gyárban dolgoznak. A napközi otthon munkájával elégedettek a szülők, mert látják, lelkiis­meretesen bánnak a gyerme­— SZABÁS-VARRÁS tan­folyam kezdődik hétfőn Eger- csehi-bányatelepen, amelyen mintegy 40 asszony és lány vesz részt. A tanfolyamon is­meretterjesztő előadásokat is tartanak majd. Felhívás Egerben, a Szakszervezeti Székházban néhány nappal ez­előtt egy értekezlet alkalmával valaki otthagyta kabátját. A kabátot tulajdonosa a me­gyei pártbizottság konyháján átveheti. NEGYVEN ÉVVEL ezelőtt, 1919. november 23-án csende­sen, szenvedés nélkül fejezte be munkás és eredményekben gazdag életét Simonyi Zsig- j mond, a nagy magyar nyelv­tudós ... Simonyi 1853. január 1-én született Veszprémben. A gimnázium alsó osztályait szü­lővárosában, a felsőket Esz­tergomban és Budapesten vé­gezte. Fejlődésére különösen nagy hatással volt tanára, Szarvas Gábor, a Magyar Nyelvőr megindítója és szer­kesztője. Mint szegény sza­tócsszülők gyermeke, diákévei alatt nevelősködéssel, lecke- adással' tartotta fenn magát. A pesti egyetemen különösen nagy előszeretettel hallgatta a magyar és ugor összehasonlító nyelvészetet. Professzora Bu- denz József volt. Két évet külföldi egyetemeken, Lipcsé­ben, Berlinben és Párizsban töltött. Alapos tudással, kész nyelvészként érkezett haza. Itt­hon előbb gimnáziumi, majd hamarosan egyetemi katedrát kapott... EGYETEMI működése alatt tudományos munkássága is mind szélesebb körűvé válik. A Nyelvőrnek elejétől fogva munkatársa volt, értékes cik­keket, iskolai nyelvtanköny­veket írt. Legfőbb munkaterü­letének a mondattant tekin­tette. összefoglaló munkája, a Tüzetes Magyar Nyelvtan, va­lamint a Magyar Mondattan sokáig útjelzője marad nyelv- tudományunknak. Mesterével, Szarvas Gáborral együtt szer­kesztette a Nyelvtörténeti Szótárt, majd Szarvas halála után, mint legméltóbb utód, átvette a Nyelvőr szerkesztését is. Monográfiájának elkészíté­se mellett különösen nyelvpe­dagógiai, nyelvjárási és nyelv­helyességi kérdésekkel foglal­kozott. Az Akadémia 1893-ban választotta rendes tagjává. Simányi-képünk azonban csonka maradna, ha tudomá­nyos munkássága mellett — pár vonással legalább — nem vázolnánk fel emberi ^lakját. Tanári egyéniségének alap­vonása a szeretet volt. Bátorí­tott mindenkit, akiben szor­galmat, tehetséget látott. Idéz­zük a hű tanítványt, Sebestyén Károlyt: „A budapesti egyetem taná­rai sohasem voltak híresek arról, hogy valami sokat tö­rődtek volna tanítványaik sor­sával. Jól-rosszul elvégezték a penzumot, szigorlatoztuttak, és buktattak, reprezentáltak és veszekedtek. Hogy akár a leg­tehetségesebb tanítványuknak van-e mit ebédelnie, az nem az ő gondjuk volt... A ki­vétel ritka. És Simonja volt a legritkább kivétel. Talán lé­nyének szelídsége, csöndes fi­nomsága gerjesztett bennünk bizodajmat iránta: de neki val­lottunk ... És sohasem vallot­tunk hiába ... Simányi Zsig- momd volt a mi szociális és jóléti intézményünk...” Ember- és igazságszeretete mellett különösen az a tudat lelkesítette, hogy munkálko­dásával a magyar nyelvtudo- mánynak tesz szolgálatot. Az ő hazafisága a munka hazafi- sága volt. „Neki a nyelv egy a néppel, a nép a hazával. Soha nem hallottunk tőle egyetlen hangos hazafias szó­lamot sem... És mégis min­den szaván, minden mondatán ösztönös biztossággal megérez­MCNKASOITHON MOZI műsora: November 22-én, vasárnap dél­előtt U órakor matiné: Nehéz kesztyűk November 22-én, vasárnap dél­után 5 és 1 órai kezdettel: Felfelé a lejtőn EGRI VÖRÖS CSILLAG 22—23-án: Pár lépés a hátát (szélesvásznú) EGRI BRÓDY 22—23-án: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 22—23-án: Nyomorultak (I.—n.) GYÖNGYÖSI PUSKIN 22—23-án: A cirkusz lánya HATVANI VÖRÖS CSILLAG 22—23-án: A nagy Caruso HATVANI KOSSUTH 22- én: A torreádor 23- án: Nincs előadás FÜZESABONY 22—23-án: Kémek a Tiszánál pétervasAra 22- én: Rosemarie 23- án: Nincs előadás műsora Egerben délután fél 4 orakor: Ellenségek (Minden jegy elkelt) Este fél S órakor: Nyugtalan boldogság (Bérletszünet) tűk. hogy neki szent népének nyelve, kultúrája, jóban való haladása; hogy boldog és büsz­ke, ha e nép szellemi kincses- háza gyarapszik és boldog, és büszke, hogy neki megadatott e népnek nyelvét felélesztenie, műveltségét emelnie..(Se­bestyén.) ÉLETÉNEK utolsó hónapjait ellenforradalmi körök támadá­sa keserítette meg. A Tanács- köztársaság bukása után azzal vádolták, hogy a múnkáshatal- mat „tekintélyével födözte”, a Magyar Nyelvőrt „a népbiz­tosság rendelkezésére bocsá­totta”, „igazi hazafiakat” ‘gú­nyolt ki „Hazaffy” elnevezés­sel, cikket írt „az úri igerago­zásról”, s végül „egy utcai beszélgetésben magasztalta a kommunista kormányt”. Külö­nösen fájlalta, hogy az újjá­alakított Nyelvtudományi Bi­zottság, amelynek korábban huszonhét évig volt előadója, kihagyta tagjainak sorából. Ez a mellőzés végképp megtörte az öregedő tudóst. Ágynak esett, s pár hét múlva meg­halt. Simonyi professzor lelépett a katedráról __szomorú idők tr agikus áldozataképpen. írá­sai révén azonban mestere ma is mindannyiunknak, akik a magyar nyelv tisztaságáért küzdünk, s akik anyanyelvűnk kincseit, erejét és szépségét hirdetjük.. „ Fülöp fajos, Gyöngyös, a TIT tagja A falu pontya Idei nyári sza­badságomat tár­sasutazással töl­töttem el, bár az igazi pihenésnek at falusi csendben el­töltött időt tartom. Dehát az ember nem keresheti fel minden évben ro­konait, nem kese­rítheti azok életét sem, így hát most ezt az utazást vá­lasztottam. Hanem tavaly! Az volt az igazi pi­henés! Én voltam az egyetlen vendég a faluban, és minthogy minden­ki el volt foglalva a maga munkájá­val, velem nem ért rá senki törődni. Az unalom ásított minden sarokból felém, tehát ez volt az ideális üdülés. Se lányok, se más szórakozás...! . így télt el két hét egymás után, míg végül is nagy­bácsim a második vasárnap megkér­dezte, lenne-e ked­vem elmenni véle ■ horgászni? Felcsillant a sze­mem: — Mi az, hogy lenne? De­hát... van ennek a falunak olyan vi­ze, ahol horgászni lehet?... — kérdez­tem. — Ha tónak le­het nevezni azt a pocsolyát, ami a falutól két kilomé­ternyire van, ott szoktunk hor­gászni... — mond­ta a bácsikám és elindultunk. Mindjárt láttam, hogy pompás szó­rakozásra lehet ki­látás, mert sokan jöttek utánunk, ke­rékpáron. Ügy lát­szik, mindenki ha­lat akar fogni... gondoltam, aztán bevetettük hor­gainkat a vízbe, és elkezdtünk türel­mesen várakozni... Néhány óra telt el így, csendesen, szótlanul, a türel­mes várakozásban. Igazán megnyugta­tó volt. Végül is valaki, az én hor­gászbotomra mu­togatva, felkiál­tott: — Megvan! Meg­van! Pompás! Egyre többen kiabáltak körülöt­tem, szinte nekiva­dulva. Én pedig arcpirulva, mellem kidüllesztve, büsz­kén emeltem ki zsákmányomat, egy gyönyörű szép, nagy pontyot. Ügy néztem nagybá­tyámra, mintha valami csodát tet­tem volna. Nagy- bácsikám kissé ko­mor arccal lépett elém, gratulált, az­tán óvatosan ki­szabadította a pon­tyot a horgomról, s mielőtt felocsúd­tam volna megle­petésemből, széles ívben visszadobta a vízbe. — Kitűnő hor­gász vagy... — mondta szűksza­vúan. — Dehát... mit jelentsen ez?'--.. — kérdeztem elhűlve, Bácsikám meg- verégette a Pália­mat. és elmosolyo­dott. — Persze, te még nem tudhatod. Ez ugyanis a falu pon­tya. Sajnos, csak egyetlenegy van ebben a pocsolyá­ban. és ezt minden vasárnap kifogjuk. Akinek a horgára akad. este a ven­déglőben kört fi­zet a többieknek. Na. ma este rajtad a sor... Irta: Ralf Schneidet Fordította: Antalfy István 3' Értékes régésseti leletek Hanyi-pusstán Heves megye földje igen gazdag régészeti leletben, hi­szen ez a terület már a hon­foglalás előtti korszakban is lakott volt. Mivel hírét vettük, hogy a Dorraánd melletti Ha- nyi-pusztához tartozó ún. Ben- csik-tanyán az év során becses leletek kerültek elő —, felke­restük dr. Szabó János ré­gészt, aki a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából az ása­tásokat vezette. Megtudtuk, hogy már az elmúlt évek során kerültek elő leletek egy ott felevő domb homokbányájának munkái során — amikor pedig a régészek erről értesültek, május folyamán megindították a szakszerű feltárást és lelet­mentést. A munkálatok meg­szakításokkal szeptemberig tartottak. — Az ásatások egy domb alsó részén — mondotta Szabó János — egy IX. századból való avar temetőt, a domb tetején pedig egy X. századból szár­mazó, honfoglaláskori magyar temetőt tárták fel. Az ásatá­sok egyik érdekessége, hogy a magyar temető .körül félkör­ívben avarjellegű sírok kerül­tek feltárásra. Az ásatás ered­ménye, az avar—magyar együttélés problémájához fon­tos tudományos megfigyelések­kel járult hozzá. E korszak tu­dományos kutatásainak egyik legfontosabbika a keletről jött magyarságnak és az itt talált lakosságnak kapcsolata és vi­szonya. A sírok azt bizonyít­ják, hogy a honfoglaláskori magyarság mellett a már itt élt avar lakosság egy ideig megtartotta saját jellegét, és nem keveredett a magyarság­gal, hisz a magyar temető köré telepítették az avarok saját sírjaikat. A domb alján levő IX. szá­zadi avar temető hasonló jel­legű, mint a honfoglaláskora­beli X. századból eredő későb­bi. Az avar sírok következete­sen észak-déli Irányban fek­szenek, míg a magyar temet­kezési hely sírjai nyugat-ke­id» járásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: 'elhős, párás Idő, helyenként köd. tok helyen eső, a hegyeken hó. férsékelt délkeleti szél. A hőmér- éklet kissé csökken. Várható legmagasabb nappali hő- nérséklet: 3—6, legalacsonyabb éj- zakal hőmérséklet: mínusz 1— >lusz 3 fok között. Távolabbi kilátások: Éjszakai £a- C'ok. (MTX) i Az 1959—60-as évadban már négy művet mutatott be a me­gyeszékhely színházat kedvelő közönségének az egri Gárdonyi Géza Színház. Sok ezer ember tekintette meg az egyes dara- bők előadásait. Olyanok, akik még ez évad megkezdése előtt, a műsortervet közlő plakátok láttán megvették bérleteiket, s olyanok, akik csak alkalmak­ként váltják meg jegyüket egy-egy szép élményt ígérő színházi estére. Négy 'bemutató után a szín­házat rendszeresen látogató közönség már tud véleményt mondani a színészek munkájá­ról, a műsorválasztásról, a jó, vagy gyenge teljesítményekről, a vállalkozás, a készülődés eredményességéről, vagy ered­ménytelenségéről. Három bérlettulajdonost kér­deztünk meg ezúttal, monda­nák el észrevételüket, vélemé­nyüket Eger színházáról, az eddig tapasztaltak alapján. Dr. Gyulai László megyei fő­ügyész így nyilatkozott: — Magam is részt vettem azon az ülésen, amelyen a színház műsortervét tárgyal­ták — mondotta. Az első meg­állapítás az volt, hogy színhá­zunk nagyon igényes tervet állított össze a következő évad­ra s ezzel együtt mindjárt fel­merült a kérdés: meg tudják-e oldani a vállalt feladatokat kellő színvonalon. Szőllősi Gyula igazgató, akkor- olyan ígéretet tett, vendégművészek szerepeltetését is ígérve, amely teljes mértékben megnjrugta- tott mihdannyiunkat. S nem is csalódtunk azóta. A társulat az első három pro­3 bérlett tila fdoiios vélemény leti fekvésűek; Az avar sírod­ban sok esetben, bizonyos há­zi állatfajták egyes testrésze, például sertések gerince került elő a csontvázak lábszárcsont­jai közül. Ugyanilyen temet­kezési szokásra a magyar sa­rokban egyetlen esetben sem akadtak. Különösen a magyar női sí­rok leletanyaga volt igen be­cses. A leletek alapján így re­konstruálható az e korban élt magyar nő öltözéke. Magas, zárt inget viselt, melynek fen­ti szélét ezüst és bronz négy- szögletes díszítésekkel ékesí­tettek. Az ing fölött egy ing- ruhaszerű ruhadarabot hord- dottak. Ez soli esetben hasított vállú volt, melyeket fém fü­lesgombok zártak. Az ingru- hán középen sűrűn fémgöm­bök voltak varrva. A nők nad­rágot és puhatalpú csizmát vi­seltek, mélyet fém díszítéssel vertek ki: Egész testüket egy kaftánszerű Kabáttal borítot­ták be, melyet övvel szorítot­tak a derékon össze. E ruha­darabot kettős, vagy csak egyes sorban rozetta alakú fémlemezek díszítettek, me­lyek a melltől futottak lefelé. Az ásó nyomán előkerültek még karperecek is, és lábpe- recek; Vonalas díszítésű edényeket is előhozott a kutatás a sírok mélyéből. A női sírok egyik legértéke-' sebb lelete az ötvösmunkával készült beponcolt levéldíszes ezüst vagy bronzból készített korong-párok voltak. Ilyen kb. 20 pár került elő eddig az or­szág területén. Sugár István Hivatásból részeg KI nem Ismerné Mickey Rooney-«, a kistermetű amerikai filmszínészt, aki mindig kétbalkezes, ügyefo- gyott fiatalembereket személyesí­tett meg? Mickey Rooney úgy lát­szik, megunta, hogy állandóan kis­korúakat kell megszemélyesítenie, ezért kikötötte, hogy ezentúl csak komoly drámákban akar szerepel­ni. Ennek az elhatározásnak nyo- matékot adott azzal is, hogy egy­úttal rendezőnek is felcsapott: nemrég kezdte meg „Ádám és Éva magánélete” című szatirikus film­jének forgatását. A filmgyárosok komolyan vették a kistermetű Mickey követelését és megígérték, hogy ezentúl csak ko­moly drámákban szerepeltetik« Mickey nemrég megkapta első ilyen jellegű szerepét. Egy iszákos sofőrt kell megszemélyesítenie, aki rabja az alkoholnak és lelkiisme­retlenségével veszélyezteti az uta­sok, járókelők életét. Amikor Mickey egy nap a film­gyárból hazafelé autózott, letartóz­tatták és részegsége miatt elítélték. Hiába hozta fel mentségül, hogy 9 filmben alakított szerepe miatt kellett lerészegednie, a felvételezés után nem volt annyi ideje, hogy kijózanodjék, s pityókásan sietett haza. így lett Mickey Rooney fot vatásának áldozata. össze eddig szerzett színházi él­ményeit: — Az eddig bemutatott da­rabok közül a Warrenné mes­tersége előadása tetszett a Legjobban. Sokat lehetett ta­nulni belőle, Vivie ifjú korá­nak erkölcseiről, életmódjáról. Ugyanígy tanulságos volt a Nyugtalan boldogság is, amely az emberi akaraterő győzelmet is példázza. Gorkij Ellenségek című drámájában a harmadik felvonást egy ideig nem értet­tem meg. Először magamban kerestem a hibát, de később társaimmal együtt rájöttünk: valami nem volt itt rendben a rendezés terén sem, hogy olyan könnyen átsiklottunk a gorki- ji mondanivalón. Ennek elle­nére tanulmányainkban ez a darab is nagy segítséget jelen­tett, ezért is várjuk izgalom­mal az évad többi .bemutató­ját. Tanulni szeretnénk mind­egyikből. Sok új magyar szín­művet, szovjet és nyugati da­rabot kérnénk a színháztól — ha lehetne —, annyit, hogy érdeklődésünket. igényeinket ki sem tudnák elégíteni. No, meg persze operetteket, zenés vígjátékokat, vidámakat, ka- cagtatóakat, mint amilyen az Érdekházasság is. Három bérlettulajdonos, há­rom vélemény. Mindegyik szi­gorú bíráló, ha kell, — igé­nyességre évek óta ez a szín­ház tanította valamennyiü- ket —, de egyben megegyezik vita nélkül: érdemes volt bér­letet váltan; az évad elején, a néha még ugyan hibákkal küszködő, de mégis szép esték élményéi adó egri színházi előadásokra* —- ger — A Nyugtalan boldogságot még csak ezután tudom meg- : némi, de már a három látott előadás alapján is nyugodtan állíthatom: nem bántam meg azt. hogy bérletet váltottam. Ez a társulat van olyan jó, mint az elmúlt évi volt. El­ment Varga Gyula — kaptuk helyette Kanalas Lászlót, akit talán még hamarabb szívébe zárt az egri közönség, mint elődjét. Magda Gabit, mielőtt Egerbe szerződött volna, lát­tam már filmen is és nagyon tetszett a játéka. Most, mióta a Gárdonyi Géza Színház szín­padán játszik, még jobban meggyőzött tehetségéről, sze- retetreméltőságáról, nem is be­szélve a többi, Egerben új színészről, akik mind tudásuk legjavát adva, igyekeznek meg­nyerni esténként a közönség tetszését. S ha azt is számít­juk, hogy az újak mellett szá­mos olyan színész is a város­ban maradt, akik már hosz- szabb ideje Eger kedvencei voltak — mint Csapó János, Stefanik Irén, Pusztai Péter, Pálffy György — minden remé­nyünk meg lehet arra, hogy a jó kezdet után még jobb lesz a folytatás. Erre az évadra nagy számú ifjúsági bérletet vásároltak a város iskolásai. Az egyik ilyen bérlettel színházba járó kis­lány, Vereb Anna, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium IV. osztályos tanulója, így foglalta dukdóban megmutatta erejét, jó képességeit s tudását. Egye­dül a negyedik bemutató, Gorkij Ellenségek című drá­májának előadása hagyott ben­nem meglehetősen nagy űrt. Valahogy úgy éreztem — kü­lönösen a zárójelenetben —, hogy nem őszinte, nem szívből jövő, lélektelen valami az, amit a színészek a színpadon tesz­nek, mondanak. Az Ellenségek után — annak ellenére, hogy volt jó néhány kiváló alakítás, olyan, mint Csapó Jánosé, Dánffy Sándoré is — merült fed bennem először az —, ta­lán mégis túl nagyot vállait a színház s nem bírja majd erő­vel, ígérete ellenére sem. Ügy gondolom: a színészi anyag­hoz, a rendelkezésre álló erők­höz kellett volna méretezni a műsortervet, nem pedig olyan igényességet támasztani a vá­lasztott darabok által, amelyre nem futja a társulat vegyes összetételű erejéből. — Persze négy bemutató után még nem szabad végle­ges értékelést adni a színház munkájáról. Az évad vége messze van, idő is rendelke­zésre áll bőségesen, hogy az összekovácsolódófélben levő társulat megmutathassa: több­re is képes annál, amit az El­lenségekben mutatott. Daróczi Imre, a Dohánygyár villanyszerelője. Mint bérlet­tulajdonos, így beszélt az ed­dig látott előadásokról:

Next

/
Thumbnails
Contents