Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-22 / 275. szám
2 NÉPÚJSÁG 1359. november 22., vasárnap Kongresszusi küldötteink: SZITÁS ELEK Amikor a párt az év elején a vezető beosztású funkcionáriusokhoz fordult, hogy vállaljanak részt a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében és megszilárdításában, Szitás Elek elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese az elsők között jelentkezett a falusi munkára. A szervező munkát Kiskörén irányította. maga is éjt nappallá téve dolgozott, hogy ebben a községben is mind nagyobb tért hódítson az új. Még tartott a „nagy tavaszi földmozgás” Kiskörén, amikor számos falubeli tsz-tag — újak és régiek —, arra kérték Szitás elvtársat: maradjon náluk a szervezés után is, legyen valamelyik termelőszövetkezet vezetője ... Szitás elvtársnak nein volt nehéz döntenie, nem vol' nehéz vállalnia ezt a munkát... Szülei, dévaványai parasztéin berek voKak, akiknek a népi demokrácia adott földet az 1945-ös reform idején. 1948-ban nősült meg, s ekkor több fiatal házas barátjával összefogtak egv nagyobb juttatott földön és megalakították $. faluban a mai termelőszövetkezeti gazdálkodás egyik hajdani elődjét: a falusi földbérlő szövetkezetét. Egy esztendő múltával már a kis társulás termelőszövetkezet — vagy ahogy akkor hívták: III típusú termelőszövetkezeti csoport — lett. Ott volt tehát Szitás* elvtárs a termelőszövetkezeti mozgalom születésénél, s bár életútja kiemelkedett a faluból, ez az emlék, a közös gazdálkodásba vetett hit mindig elevenen élt benne, s végzett munkájának egyik alapelemévé vált... , Az elsők között jelentkezett falusi munkára és ma a kiskörei Dózsa Termelőszövetkezet elnöke. A Dózsa — milliomos termelőszövetkezet. A szövetkezet állóeszközeinek értéke tízmillió forint körül jár. s a fel nem osztható közös vagyon mintegy 4,2 millió forintot tesz ki. Tagjai tíz éve gazdálkodnak közösen, de amikor Szitás elvtárs az elnöki posztra került, még mindig számos gonddal küzdöttek. Milyen problémák voltak ezek? Nem volt megfelelő szakmai vezetés. Az elnökök gyakran váltogatták egymást. A gazdálkodásra olykor inkább a tervszerűtlenség volt a jellemző, mint az előre elhatározott szervezeti munka. Vetésforgójuk úgyszólván csak képletesen volt. Hibák voltak a talajerővisszapótlás körül is. Kihasználatlanul hagytak egy sor lehetőséget arra. hogy például az egv katasztrális holdra eső termelési érték megfelelő ütemben növekedjék. Az állattenyésztésben bizonyos egyoldalúság volt tapasztalható. De problémák voltak a rend és a munkafegyelem tekintetében is... Nem kis munkát vállalt el Szitás elvtárs, amikor a kiskörei Dózsa Termelőszövetkezet elnöke lett. De azzal kezdett munkához: a nehézségek, a problémák megvannak, -mi azért vagyunk, hogy megszüntessük. Hosszú lenne leírni is, amit Szitás elvtárs a szövetkezet vezetőségével együtt elvégzett, hogy a tavasszal megnövekedett taglétszámú, földterületben jelentősen meggyarapodott termelőszövetkezet fejlődésében új és növekvő eredmények mutatkozzanak meg. Egyik fő feladatként az állatenyésztés fejlesztését kellett megoldani. Az év elején száz kataszrális holdra mindössze 14 számosállat jutott, ami igen kevés volt. Ma száz katasztrális holdra 23,4 számosállat esik, ami már megfelelő színvonalat jelent. Az elmúlt hónapok alatt véglegesen kialakult egy olyan szarvas- marha- és sertés-törzsállomány. amelyre most már mesz- szemenően lehet számítani a továbbiakban.. Az állattenyésztés már ebben az évben is jelentősen hozzájárult a szövetkezeti vagyon gyarapodásához, következésképp a tagok jövedelméhez. A rendelkezésre álló alapokat figyelembe véve a következő évre már azt tervezik, hogy az állattenyésztésből három és félmillió forintot bevételeznek. A következő gazdasági évben nem kevesebb mint 800 hízott sertést, 150 törzs- könyves kocasüldőt, 190 hízott marhát, százezer liter tejet, 400 tenyészjuhot, 3500 vágócsirkét. 50 mázsa gyapjút állítanak elő, illetve adnak át a népgazdaságnak. Nagy gondot fordítottak az idén is a talajerővisszapótlásra. Eddig évenként mindössze 100—120 holdat trágyáztak meg. Ezzel szemben az idén 600 hold szántóra szórtak ki trágyát, s rendbehozták száz hold gyümölcsös talaját is. A talajerővisszapótlás fontos tényezője a növénytermelésben a hozamok emelkedésének. A következő évben többek között tíz vagon rizst, 180 vagon cukorrépát, húsz vagon almát. 7- 8 vagon . kajszibarackot, azonkívül aprómagvakat, dinnyét, káposztát s egyéb terményeket akarnak piacra termelni... Azt már megemlítettük, hogy az egy katasztrális holdra eső termelési érték az elmúlt évben a lehetőségekhez képest elmaradt: 2700 forint körül járt. Ez a szám már ebben az évben csaknem megkétszereződött: mintegy ötezer forintot tesz ki. A következő év — csak az állattenyésztés és a növénytermesztés terveinék ismeretében is megállapítható — még nagyobb eredményeket hoz ezen a téren is. Ezekben a számokban s ezekben a tervekben mindenütt ott van Szitás Elek elvtárs vezetői munkája. Siker ez! A termelőszövetkezet tagjai nagyon megszerették elnöküket, ragaszkodnak hozzá és támogatják is munkájában. Szitás elvtársnak nagy vezetői gyakorlata van: össze tudja fogni az emberek kezdeményező készségét, bízik abban, hogy az emberek mind jobban és szebben akarnák élni a Dózsa Termelőszövetkezetben is éd ezért munkájukat, gondolataikat, elképzeléseiket úgy tudja irányítani, hogy ez a célkitűzés valóra váljék. A termelőszövetkezetnek 86 tagú pártszervezete van. Munkájában Szitás elytárs elsősorban a kommunistákra támaszkodik, akik a munka minden területén az élen tudnak és akarnak is járni. Szitás elvtárs — kommunista vezető. Rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, amelyek egy pártnevelte, a párt által funkcióba emelt, nagy bizalommal felruházott vezető embernek rendelkeznie kell. S az emberek, a kommunisták bizalma jelölte őt a párt VII. kongresszusa egyik megyei küldöttének.. Szitás elvtárs rászolgált erre a bizalomra. méltó módon tudja képviselni ő is megyénket, _az Országot, a dolgozó népet vezető élcsapat történelmi jelentőségű tanácskozásán. Dér Ferenc « Az ENSZ közgyűlésének határozata a szovjet leszerelési javaslatról NEW YORK (TASZS2& Nevezetes nap volt péntek az ENSZ-közgyűlés 14. ülésszakán: délelőtt a közgyűlés teljes ülésén megvitatták a politikai bizottság jelentését az ülésszak legfontosabb napirendi pontjáról, a Szovjetunió általános és teljes leszerelési javaslatáról. A ' közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a politikai bizottságban elfogadott szovjet—amerikai közös javas- hit ot, amelyhez a többi nyolcvan küldöttség is csatlakozott. Az ülésen felszólalt Kuznye- cov. a szovjet külügyminiszter első helyettese, a szovjet küldöttség vezetője. Kifejezte meggyőződését, hogy a közgyűlés uvéanűgv, mint az 1. számú bizottság egyhangúlag jóváhagyja az egyetemes és teljes leszerelési javaslatról hozott határozatot. Kuznyecov hangsúlyozta, hogy az egyetértés egy ilyen fontos kérdésben a nemzetközi helyzet észrevehető javulása következtében vált len tővé. A békés, együttélés elvét egyre nagyobb számban ismerik el a nyugati hatalmak államférfiam. Kezdik megérteni a hidegháborús politika eredménytelenségét és végzetességét Minden olyan lépést, amely az államok békés együttélésének elveit akarja megvalósítani, a szovjet kormány a legmelegebben támogatja. hangsúlyozta Kuznyecov. Ámde meg keli teremteni a békés együttélés ésszerű és szilárd alapjait — folytatta Kuznyecov, majd kiemelte, hogy a leszerelés problémája korunk legfontosabb kérdése. E probléma közgyűlési vitája — mondotta Kuznyecov — azt bizonyítja, hogy az ENSZ- ben képviselt államok túlnyomó többség elismerte a szovjet javaslatok fontosságát és időszerűségét, vagyis valamilyen formában kifejezésre juttatta, hogy helyesli az általános és teljes leszerelés gondolatát. .Ez örvendetes dolog és a közgyűlés ma hozandó hatáMühoídat lőttek lel ai NEW YORK (MTI): Az AP és a Reuter-iroda jelentése szerint pénteken este a califomiai Vandenberg légitámaszponton fellőtték a Discoverer 8. műholdat. Az 1700 font súlyú mes- 1 terséges hold elérte keringési rozata kétségtelenül fontos lépés lesz e kérdés gyakorlati megoldásában. Kuznyecov kijelentette, hogy még mindig vannak befolyásos körök, amelyek arra törekednek, hogy megakadályozzák a reális intézkedéseket, amelyek célja az egyetemes és teljes leszerelés. Ezek az elemek a mai feltételek között nem mernek nyíltan fellépni az általános és teljes leszerelési javaslat ellen, különböző manőverekhez folyamodnak most és a jövőben is, különböző akadályokat támasztanak, kételyt igyekeznek kelteni a teljes leszerelés gondolatának megvalósíthatósága iránt és így tovább. A Szovjetunió amellett, hogy általános és teljes leszerelést javasol, mint már többször kijelentette, hajlandó megvizsgálni és fontolóra venni a javaslatokhoz fűzött módosításokat és kiegészítéseket, valamint más javaslatokat is. — Teljesen világos — folytatta Kuznyecov —, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósításának gyakorlati kérdéseit figyelmesen tanulmányozni kell és meg kell azokban' egyezni. Éppen ez lesz a feladata a tíztagú leszerelési bizottságnak, amely a jövő_ év elején ül össze. Nem szabad megengedni, hogy ennek a bizottságnak a figyelmét, eltereljék a rá váró nagy fontosságú feladat lényegéről, oly módon, hogy meddő vitákat folytatnak, a különféle kiagyalt- kérdésekről. A Szovjetunió — jelentette ki befejezésül Kuznyecov — minden tőle telhetőt elkövet a leszerelés kérdésének megoldásáért, hogy a nemzetközi feszültség eddig elért enyhülése, tartós békére alakuljon át. Ezután Cabot Lodge amerikai megbízott tett rövid megjegyzést. Az Egyesült Államok reméli — mondotta —, hogy az egyetemes és teljes leszerelés kérdésében hozott egyhangú határozat történelmi jelentőségű lépés lesz. Az Egyesült Államok hajlandó rálépni az általános leszerelés kérdésének megoldásához szükséges hosz- szú útra és ugyanannyit tenni ebben az irányban, mint amennyit a többiek is tesznek. Ezután a közgyűlés megkezdte a napirenden szereplő egyéb kérdések vitáját. (MTI) Oz algériai válasz világvisszhangia a konzervatív Daily Telegraph „elfogadhatatlannak” mondja a FLN javaslatát. NEW YORK: A New York Times szombati vezércikkében egyebek között ezeket írja: „Az algériai felkelők vezetőségének válasza azokra a legutóbbi erőfeszítésekre. amelyeket De Gaulle tábornok a véres algériai háború megszüntetésére tett kiábrándító. de nem jelenti az utolsó szót egyik fél részéről sem. WASHINGTON: Az AP jelentése szerint Louis Jacquinot, francia állam- miniszter Washingtonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok támogatja De Gaulle elnöknek az algériai béke megteremtésére kidolgozott tervét. Ezt Herter külügyminiszter közölte vele az amerikai külügyminisztériumban folytatott megbeszélés alkalmával. Jacquinot ..propaganda-manővernek.” nevezte az algériai ideiglenes kormány javaslatát, hogy a francia börtönben levő algériai személyiségek képviseljék Algériát a tárgyalásokon. (MTI) Nemzetközi szemle fi bonni „fékező Londonban... 99 A Z ANGOL diplomácia ^ végül is kipipálhatta határidő-naplójának egy fontos bejegyzését: az elmúlt héten a bonni kancellár tiszteletét tette a brit miniszterelnöknél. A két kormányfő eszmecseréjének a megvitatot kényes témákon kívül — sajátos pikantériát adott az a körülmény, hogy Adenauer már három ízben, lefújta a régen esedékes londoni látogatását — „meghűlés” miatt. Érthető viszont, hogy politikai megfigyelők annak idején nem tekintették puszta véletlennek, hogy a kancellár gyakori „gyengélkedése” mindig egybeesett az angol—nyugatnémet kapcsolatok kiéleződésével. Ilyenformán nem volt egészen alaptalan az a meglehetősen elterjedt nyugati vélemény, hogy nem is annyira a nyugatnémet kancellár, mint inkább London és Bonn kapcsolatai szenvedtek krónikus „meghűlésben”. A bonni kormányfő ezúttal mégsem mondta le a látogatást. Pedig ami azt illeti, a második világháború óta talán még egyetlen egyszer sem, ütköztek ilyen élesen a két ország külpolitikai és gazdasági törekvései, mini éppen most. Minek köszönhető mégis, hogy Adenauer most elszánta magát a londoni útra, ámbár feltehetően nem tdfct valami jót egészségének az a tüntető „hűvösség'’, amellyel a vendéglátó ország fogadta. A legkézenfekvőbb válasz az, hogy még Adenauer is kénytelen belátni: Hruscsov szovjet miniszterelnök amerikai látogatása óta semmi sem lehet egészen úgy, mint annak előtte volt. Az új világpolitikai helyzethez Adenauemek is alkalmazkodnia kell — legalábbis taktikailag. A Camp David-i eszmecsere ugyanis nem csupán a szocialista és kapitalista világ kapcsolataiban idézett elő fordulatot, hanem megindította a nyugati hatalmak egymáshoz való viszonyának átrendeződését is. Már a Hruscsov—Eisenhower találkozó előtt bizonyos jelek arra mutattak, hogy az óceánon túl is kezdik megérteni: korunknak, az atom- és rakétafegyverek korának megmásíthatatlan parancsa, hogy a felelős államférfiak találják meg végre a közös nyelvet. A CAMP DAVID-I talál- kozóval pedig megtörtént az a világpolitikai fordulat, ahol az események áradata elkanyarodott a háborútól a béke, a haláltól az élet irányába. Az eseményeknek ez az Adenauer-i vonallal ellentétes sodra fokozatosan visszavonulásra kényszeríti a bonni kancellárt is, noha meg kell hagyni, a hidegháborúnak ez az agg harcosa keményen szembeszegül az erősödő békeáramlattal. Ma már azonban aligha telik ki a bonni politika erejéből, hogy elreteszelje a kelet-nyugati közeledés útját. Ami pedig az érem másik oldalát illeti, a szovjet diplomácia békeoffenzívájának sikeres frontáttörése elkerülhetetlenül teljes élességükben napfétivre hozta a NATO szövetségi rendszerében mindig is jelen vplt érdekellentéteket. Walter Lippmann. a tekintélyes amerikai publicista — Párizs és Bonn akadékoskodásai láttán — szükségesnek vélte nyíltan megírni: „Miután mi és angol szövetségesünk tárgyalni akarunk, különösképpen pedig lehetőleg hosszabb időszakra meg akarjuk beszélni Nyugat-Berlin biztonságát, nem tagadhatjuk, hogy véleményeltérések vannak a nyugati szövetségben. Adenauer egyetértett velünk mindaddig, amíg az általa sugalmazott politikát követtük. Most azonban nem ért egyet velünk, mert megváltoztattuk politikánkat és a komoly tárgyalások útját keressük”. Kétségtelenül a hivatalos washingtoni véleménynek ad hangot Lippmann, amikor nyílt figyelmeztetésként hozzáfűzi: „A katonai felelőssé' végső soron a mi váltunkon nyugszik és mindaddig, amíg ez a helyzet, nem mondhatunk le a végső diplomáciai felelősségről sem. Ezért tehát elővigyázatlanság lenne, ha Bonn és Párizs akarná átvenni a nyugati szövetség irányítását”. Lippmann végül is így összegezi az amerikai álláspont lényegét: „Elháríthatatlan” __hogy mi nden döntő kérdésben, a szükséges megbeszélések után az Egyesült Államok mondja ki az utolsó szót.” Látnivaló az is, hogy ezzel az állásponttal London egyetért, azzal a megszorítással, hogy az Egyesült Államok mindenekelőtt Nagy- Britanniával konzultáljon „az utolsó szó” kimondása előtt. A NYUGATI szövetségi kapcsolatok átrendeződésének folyamatában Ade- nauernak még azt sem sikerült elérnie, hogy legközelebbi szövetségesét, De Gaulle elnököt visszatartsa a Szovjetunióhoz való’ közeledéstől. Münden jel szerint a szovjet miniszterelnök franciaországi látogatásának bejelentése volt az a végső lökés, amely indította Adenauert, hogy külpolitikájának némi tatókai áthágásával elejét vegye további diplomáciai elszigetelődésének.. Az angol miniszterelnök vidéki rezidenciájának bizalmas magányában lezajlott megbeszélések érdemi vonatkozásairól egyelőre vajmi kevés került a nyilvánosság elé. A legfontosabb kérdést, a kelet— nyugati csúcstalálkozó napirendjét illetően Adenauer csupán látszólagos engedményt tett az angol álláspontnak. Korábbi kijelentéseivel ellentétben ugyanis a sajtóértekezletén a bonni kancellár már „nem tartotta kizártnak”, hogy a csúcsértekezleten ideiglenes megoldást találjanak Berlin kérdésére. Mindjárt hozzátette azonban, hogy „Berlin kérdése bele van, ágyazva a német probléma egészébe”. Adenauer tehát — legalábbis gyakorlatilag — kitartott régi nézete mellett, hiszen nyilvánvaló, hogy jelenleg nincsenek meg a német probléma átfogó és végérvényes rendezésének feltételei. Az igaz, hogy az angol hivatalos körök sem csináltak titkot belőle, hogy a maguk részéről változatlanul parancsolóan szükségesnek és lehetségesnek is tartják a berlini kérdés elszigetelt megoldását. jAAASFELÖL viszont ag1 gasztó, hogy Macmillan angol miniszterelnök túlságosan nagy árat fizetett Adenauer látszólagos engedményéért, ha igaz az az értesülés, hogy lemondott minden olyan elgondolásról (a Rapacki-terv valamilyen módosított változatáról), amelyet Bonn kölcsönös visszavonulásának minősíthet. Ez még akkor is nagy ár lenne, ha Adenauer ráadásként megígérte volna — mint hírlik —. hogy igyekszik majd enyhíteni a hat nyugat-európai ország „közös piacának” Angliát sújtó vámkorlátozását. Ügy látszik azonban, hogy Anglia nem igen bízik a kancellár puszta ígéretében. Macmillan és Adenauer tárgyalásaival egy időben —ez egyébként jellemző fényt vet az „őszinte barátságra” — angol kezdeményezésre tető alá hozták a „közös piacról” kirekesztett hét ország úgynevezett szabad kereskedelmi társulását. Nem is titkolják, hogy ez az új „ellentömb” riválisa lesz a közös piacnak. Ilyen siralmas eredmény láttán érthető, hogy a Macmülanhez közelálló Daily Telegraph így vonja meg Adenauer londoni látogatásának mérlegét: „Téves lenne az a feltevés, hogy a találkozó jelentékeny angol—német szolidaritáshoz vezethetne.” Y EGEREUMÉN V BEN tehát az angol—nyugatnémet kapcsolatokban legfeljebb pillanatnyi enyhülést hozott Adenauer látogatása, de a „fékező” szerepét játszó bonni kancellár semmiképpen sem állíthatta meg hidegháborús diplomáciájának elszigetelődését, és az is kérdéses, hogy elháríthatta-e a két szemben álló kapitalista gazdasági tömb kereskedelmi háborújának nyüt kitörését. A pénteken nyilvánosságra hozott közlemény, amelyben az algériai ideiglenes kormány válaszolt De Gaulle javaslatára, élénk visszhangot keltett világszerte. PÁRIZS: Francia politikai- és sajtókörök — AP jelentés szerint — „sértőnek” tartják a közleménybe foglalt javáslat kifejezésmódját, E körök véleményé szerint De Gaulle „helyesen jár el, ha elutasítja a felkelők indítványát”. Egyes kommentárok „körmöntfont manővernek” minősítik az algériai ideiglenes kormány válaszát, s azt mondják, az algériai vezetők csupán időt akarnak nyerni az ENSZ- közgyűlés algériai vitája előtt. LONDON: Mint a Reuter-iroda jelenti. z Egyesült Államokban pályáját. Szombaton megkísérelték orrészének leválasztását. A műhold 103 perc alatt kerüli meg a Földet. Körpályájának legközelebbi pontja 190. legtávolabbi pontja pedig 1600 kilométerre van a Földtől. (MTI)
