Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
o népújság 1939. novembert., vasára«» Tanácskozik a megyei pártéríekezlet (Folytatás az 1. oldalról) elkövetett hibáit általánosították az egész pártra és arra a következtetésre jutottak, hogy tényleg ennek a pártnak nincs létjogosultsága. Nem látták, hogy nem a párt eszméivel és alapvető tanításaival van j baj, hanem egyes emberek szektás, dogmatikus nézeteivel és a magát kommunistának valló revizionista, népáruló bandával. E tények világos, egyértelmű magyarázata és a jelen helyzet történelmi példái egyre világosabban bizonyították, hogy a párt lé!c% vagy item léle, a munkásfiatalom letétel függ össze, s annak szerves vésze, a keltő egymástól elválaszthatatlan. Az üzemek, a falvak dolgozói előtt elég gyorsan világossá vált, hogy csak addig ovik az üzem, addig övék a föld, míg ez a párt létezik. Ezért sikerült megyénkben viszonylag gyorsan -újjászervezni azt a pártot, mely mindmáig eredményeink kovácsa volt és marad a lövőben is. Ezen időszak egyik fontos tanulsága, amiről így szól a Központi Bizottság kongresszusi tézisei ellenforradalom, s az ellene folytatott harc alapvető tanulsága, annak a lenini tanításnak vitathatatlan igazsága, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép, csak egységes, szervezett élcsapat, a marxizmus elméletével felfegyverzett, tömegekkel összeforrott és azokat vezető párt irányításával győzhet”. Ezzel a párttal indultunk harcba azok ellen a téves nézetek ellen, amelyek az egész konszolidáció fő akadályát jelentették megyénkben. Megvesz er te komoly harcot jelentett megértetni a munkás- osztály vezető szerepének szűk- | ségességét. mint a munkásba- i talom nélkülözhetetlen részét. I Szükséges volt és még ma is I szükséges erről beszélni, mert 1 nem múlt el egészen az ellenforradalom azon állítása, hogy a munkásosztály alkalmatlanná vált vezetni és helyéti át kell adni valami más osztálynak, vagy társadalmi rétegnek. E szemléletnek gyakorlati végrehajtása úgy jelentkezett, hogy megszüntették a munkásosztály. hatalmi szerveit, eltávolították azokat az embereket, akik a munkásosztály ' megbízásából állottak vezetq posztokon. Helyüket felváltották a régi rend urai, akik hivatást éreztek arra. hogy visszaállítsák a burzsoázia régi hatalmát. Ezek a nézetek tagadták annak szükségességét, hogy csak a munkásosztály képes egyedül, a dolgozó tömegeket elvezetni az emberiség legmagasabb csúcsára. a kommunizmusba. Pvz atomkorszak valamiféle elméletével az értelmiség hegemóniáját követelték. Az ismert marxista tételek mellett a jelenkor világos bizonyítékot szolgáltat arra, hogy csak a munkásosztály vezette állam értelmisége képes olyan hatalmas, az emberi értelem olyan magas fokára emelkedni, mint a Szovjetunió. A napnál is világosabb, hogy olyan célok, amelyeket a Szovjetunió 7 éves terve tűz maga elé, vagy ami jóval szerényebb, 5 éves tervünk megvalósulása, csak ott lehetséges, ahol megszűnik az embernek ember ál-* tál való kizsákmányolása. Ezt pedig még senki eddig megoldani a munkásosztályon kívül nem tudta és nem is tudja." A munkásosztály vezette állam képes megvalósítani az emberi jólét, az emberi boldogulás azon útját, amelyen a felszabadult országok népei járnak. Csak.,ez ,az osztály, amelynek! érdekei egybeesnek az egész nép érdekeivel, hivatott a nép és az ország vezetésére. Ezért volt és marad hazugság minden inas elmélet, amely tagadni próbálja ennek az osztálynak vezető szerepét. Melyen fertőztek azok a burzsoázia által már . régen előszedett érvek, hogy valamiféle semleges országot teremtsünk. A Szovjetunió és a népi demokratikus országoktól való semlegességet és függetlenséget követeltek, az amerikai megszálló csapatok segítségével. A cél világos és félreérthetetlen volt. Elszakítani népünket attól a szocialista tábortól, amelynek ereje, szilárdsága népünk és hazánk függetlenségének egyedüli biztosítéka Népünk jelenlegi jóléte, az ellenforradalom okozta sebek gyors hegedése, nem lett volna lehetséges a szocialista tábor országainak ismert segítsége nélkül. Hogy ma független népünk és hazánk földjét -nem járják imperialista csapatok megszálló katonái, éppen annak köszönhető. hogy tagjai vagyunk e«*y erős szocialista tábornak, amelynek, erejét a/, imperialista erők is kénytelenek respektálni. Minden elmélet, amely ezt tagadja és a gyakorlatban el akar bennünket szakítani a szocialista országok nagy családjától, az ország fügyetlenségének. népünk szabadságának árulását jelenti. Bonyolult és sokoldalú harc következménye volt. hogy meg tudtuk értetni a termelőszövetkezeti mozgalom szükségességét. mint a parasztság felemelkedésének egyedüli helyes útját. Szükséges és fontos volt ez mert az. egész parasztság magunk mellé állításának kulcskérdését jelentette; Csak ezen dolgok megmagyarázása teremthetett szilárd alapot a munkásosztály és a parasztság szövetségének, amely szövetség a szocializmus építése érdekében jött létre és kovácsolódik egyre szilárdabbá. Sokáig élt az a hiedelem, hogy a párt és a munkásosztály csak úgy tud falun tömegbázist teremteni, ha lemond a falu szocialista építéséről. a termelőszövetkezeti mozgalomról. Sok tanácsadón ,< veit a megyében Is. hogy hagv- jük, ne nyúljunk most a szövetkezethez, mert ez gyengíti a kapcsolatunkat a falvak _ dolgozó parasztjaival. E tanács elfogadása gyakorlatilag azt jelentette volna, , hogy lemondunk a munkásosztály legszilárdabb falusi támaszáról, a szegény-paraszt Ságról. és a szövetkezeti parasztokról, akik közül sokan a legnehezebb időben is védték szövetkezeteiket. a szocializmus új hajtásait falun. E szövetségesekről való lemondás jelentette volna igazán a párt tömegbázisának gyengítését falun és rontotta volna a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Az ellenforradalom burzsoé, revizionista nézetei mellett, komoly feladatot jelentett pártszervezeteink számára a szektás. dogmatikus, baloldali túlzók elleni következetes harc. Már a pártszervezés időszakában szemben találtuk magunkat egynéhány olyan emberrel, akiK miután erót láttáit maguk mögött a tömegek felvi- lágos'tása. meggyőzese helyett olyan intézkedések végrehajtását követelték, amelyek alapján egy-egy faluban, vagy üzemben a megbízható emberek száma alig érte volna el „ tízet. Számos helyen a pártban levő szektás, dogmatikus emberek távoltartottak a kezdeti időszakban minden olyan embert, aki nem értett egyet néhány adminisztratív intézkedéssel. E harc azért jelentett komoly feladatot, mert sok esetben szektás, dogmatikus nézeteket valló emberek egyike-másika nemcsak nézetei, hanem Képességei miatt is alkalmatlan volt a vezetésre, s miután más területre kerültek. sértve érezték magukat. Ezek az elvtársak általában azt a módszert követték, hogy állandóan kifogásolták a párt intézkedéseit, s egyre radikálisabb intézkedéseket követeltek, azokat akik ezt nem voltak hajlandók végrehajtani, opportunizmussal vádolták. Ezek az elvtársak nem tekinthetők a párt ellenségeinek, de magatartásukkal mégis mérhetetlen károkat okoztak és okoznak a pártnak. Egyes elvtársak olyan ideológiát Kovácsoltak, hogy az értelmiség egésze árulóvá vált, velük nincs mit tárgyalni. Ezek között voltak olyan értelmiségi emberek, akik míg nem léptek be a pártba, — jobbról; amikor beléptek a pártba, a Az országos pártértekezlet a gazdasági kérdések jó megoldását, a politikai hatalom további erősítésének és az életszínvonal emelésének alapvető feltételeként határozta meg. Elmondhatjuk, megyénk ipari üzemeiben dolgozó kommunisták, pártonkívüli munkások, eleget tettek ezeknek a követelményeknek. Ez nem volt könnyű dolog. Meg kellett küzdeni azokkal a munkásosztály számára káros nézetekké* amelyek nem múltak el az ellenforradalom legális szerveinek megsemmisítésével: az üzem elmaradott munkásai továbbra is felszínen tartottak az ellenforradalom által mesterségesen felszított jogtalan | követeléseket. Az általános ter- jmészetbeni juttatás, a normák szektásokkal együtt — balról kritizálták a párt politikáját és saját kollégáikat. Ez az álradikálizmus tipikus megnyilatkozása volt. Akadtak olyanok, akik az egész ifjúságot, az ellenforradalom főtá- maszánák tekintették és úgy is kezelték. Pártszervezeteinknek csak az említett jobboldali revizionista nézetek és a baloldali degmatizmus elleni kemény harcok eredménye folytán nyílt lehetősége arra, hogy hozzáfogjanak politikai és gazdasági életünk teljes konszolidálásához. Megyénk pártszervezeteinek mindenekelőtt meg kellett indítani az üzemek termelését, helyreállítani az államhatalmi szerveket, megszervezni azt a fegyveres erőt, amely visszaszorította, szétverte az ellen- forradalom legális és illegális szerveit.' Csak az elismerés hangján lehet beszélni mindazokról, akik ezekben a nehéz időkben fegyvert fogtak, akik segítették az élet megindulását megyénkben. Ez a munka teremtette meg annak alapját, hogy végre tudjuk hajtani ?. párt határozatait és valóra tudtuk váltani azokat a célkitűzéseket, amelyeket az országos pártértekezlet jelölt meg számunkra. elleni kegyetlen hajsza, a munkaverseny olyan színben való feltüntetése, mintha az az emberek egészségének a rovására menne végbe. A teljes béregyenlőség, egyforma kereset a jó szakmunkásnak csakúgy, mint a dolgozni nem szerető, szakmáját nem ismerő embereknek. Mindezen káros jelenségek ellen kellett küzdeni üzemi pártszervezetei nknek, járási bizottságainknak és a megyei pártbizottságnak. Jó gyakorlatnak bizonyult, hogy a megyei pártbizottság ezeknek » problémáknak megoldásában segítségül hívta az üzemek munkásait. Tanácskoztunk az élenjáró j munkásokkal, az ő hasznos taA párt segítségül hívta az üzemek munkásait nács-uk igazolta .kiváló munkás hírnevüket, ők adtak oiz- tatást arra, hogy több száz munkás részvételével munkás- gyűléseket tartsunk. Tárjuk bátran és nyíltan a munkások elé, mit kér tőlük a párt és az egész ország népe. Ezeken a gyűléseken már határozott vereséget szenvedett a termelést akadályozni szándékozók szűk csoportja. Az akkori helvzerre jellemző, hogy 19ö6-ban hét százalékkal volt kevesebb az ipari termelés, mint 1950-ben és 10 százalékkal magasabb béreket fizettünk ki az ipari üzemek munkásainak. Ezen csak úgy lehetett segíteni, ha magukhoz az ipari dolgozókhoz fordultunk segítségért. A párt c# a kormány helyes politikája, a bérek, rendezése megyénkben is kedvező helyzetet teremtett. Munkásaink úgy válaszoltak, ahogy ezt a párt elvárta tőlük. 1957 végére a megye Sssz- ipárát véve alapul 7.6 százalékkal termeltünk többet az 1955-ös tervévnél. Ez az előrehaladás azonban még nem küszöbölt ki egynéhány olyan alapvető hibát,, amelynek legfőbb okozója bérrendszerünk ziláltsága volt. Ez jelentette a legnagyobb problémát. Sok megyei vezetővel is komoly vitát kellett folytatni a teljesítményen alapuló szocialista bérezés bevezetéséért. Csali ennek megoldása teremtett véglegesen konszolidált helyzetet megyénk ipari üzemeiben. A teljesítménybérezés bevezetésénél kiküszöböltük azokat a korábban elkövetett hibákat, hogy ott is erőszakoljuk a teljesítménybérezést, ahol ez teljesen indokolatlan és ésszerűtlen. Az említett intézkedések, a párt helyes politikája, gazdasági vezetőink »«eredményes műnk íja, teremtette meg a lehetős-igét annak. hogy 1956. óta az elmúlt két és félév alatt 15 üzem nyerte el az élüzem címet, ezek közül a szűcsi X-es és Xl-es akna háromszor, a Petőfi a! táró. a gyöngyösoro- szi Ércbánya és az egri Dohánygyár kétszer. A SZOT és a Minisztertanács vándorzász- laját megyénk 4 üzeme nyerte el. A megye munkásai közül 569 dolgozó kapott kiváló dolgozó jelvényt, 943 pedig oklevelet. Ezeknek az eredményeknek birtokában fogott hozzá megyénk ipari munkássága a párt márciusi határozatának végrehajtásához. A budapesti felhívásra megyuik üzemei is csatlakoztak a kongresszusi munkaverseny* hez. És a dolgozók kezdeményezésére számos helyen eredménnyel folyik ez a verseny. Nem árt ennek a kongresszusi nuvnkaversenynek néhány jellemző tanulságát megvizsgálni. Mindenekelőtt azt. hogy a munkások versenyléndü- * léte előbbre tart, egyes vezetők elképzelésénél. Jól emlékszünk arra, hogy amikor ezt a versenyt kezdtük kiszélesíteni, egyes vezetők különböző, okokra hivatkozva lehetetlennek tartották a ver- senyszervezést Legmakacsabb ellenállás volt a Mátravidéki Fémműveknél, ahol az igazgató elvtárs ismeretlen okokból nem lelkesedett a szocialista műnkaversenyért. Pedig már volt példa az ellenforradalom után is arra, hogy lehet munkaversenyt szervezni. A Mátravidéki Erőmű munkásai ezt már jóval korábban megtették és nem kis eredménnyel folytatják. Tapasztalataink szerint ez a munkaverseny megfelelő alapossággal és lelkesedéssel folyik, pártunk VII. kongresz- szusának tiszteletére. Ez a vepsenylendülel mulatja munkásosztályunk párt Iránti szereidét, államunkhoz való hűségét. Munkásaink most világos értelmét látják és tudják annak, hogy mindaz, amivel többet termelnek, amennyivel olcsóbb árut állítanak elő. any- nyival élnek jobban, s any- nyival gyorsabban valósul meg a szocializmus. A munkások versenylendüietét talán ennél is jobban aláhúzza, hogy a márciusi párthatározat, illetve a kongresszusi munkaverseny során tett vállalások, a vezetők előzetes számításai alapján f8 millió forintot tettek ki. Később ez a szám valamit nőtt, jelenleg pedig megyei átlagban többszörösére emelkedett és mintegy 200 millió forintot tesz ki. Ezt a számot is valószínűleg néhány millióval túlteljesítik. Mit mutat ez a néhány jelenség? Semmi esetre sem azt, hogy gazdasági vezetőink ilyen rosszul számolnának, vagy ilyen felületesen ismernék üzemeik kapacitásának lehetőségét. Hanem inkább azt, hogy néhány év, ami az ellenforradalom időszaka után következett, elég volt arra, hogy megszokjuk a szokottnál nagyobb, a normálisnál több kényelmet és kevesebb felelősséget. Vagy nem bízunk eléggé abban, amit a párt mond. hogy a túl feszítés minden látszatát kerülve használjuk ki jobban meglevő lehetőségeinket. Avagy félünk attól, hogy a munkások cserbenhagynak bennünket a vállalás esetén. Mind a három és a többi elképzelés, — egy sem helyénvaló. Nem jó az, hogyna mi kommunisták, kommunista igazgatót agitálunk, hogy , legyen szíves valamivel többet vállalni. Ez a Köteles elvtárs esete Hatvanban. Kicsit a Bélapátfalvi Cementgyáré is, ahol a vállalást már nem is tudni pontosan hányszor teljesítettük túl. A kongresszusi mnnkaverseny előbbre vitte azoknak a feladatoknak megoldását. amelyeket a 3 éves népgazdasági terv jelent üzemeink számára. Ennek a tervnek célkitűzései ismeretesek, ezért ezt megismételni nem szükséges. Szükséges azonban a márciusi párthatározat végrehajtásának célkitűzéseit kissé részletesen elemezni. A határozat lényege- csökkenteni a költségeket, növelni a termelékenységet, meggyorsítani a hároméves terv befejezését, s 1959-ben teljesíteni az 1960-as év célkitűzéseit. Ez volt és jelenleg is ez pártszervezeteink legfontosabb feladata. Megyénk ipari üzemei ezeknek a célkitűzéseknek az első félév tapasztalatait véve alapul, eleget tettek. Valameny- nyi minisztériumi üzem ossz egészében teljesítette tervét. A megye ossz ipari termelése 1959. első félévében 15 százalékkal volt magasabb az elmúlt év azonos időszakához képest. Jelentős az az eredmény, melyet a termelékenység növelése terén a megye ipari üzemei elértek. 1959. első félév tervezett számaihoz viszonyítva termelékenységi tervünket 104,2 százalékra teljesítettük, ez mintegy 11,6 százalékkal magasabb az 1958. azonos időszakához képest. Kedvezően alakultak a termelési költségek is. Az anyag-ráfordítási költségek 1958. azoaz év végére váltani a párthatározat Az elért eredmények legfontosabb összetevőjét pártunk helyes gazdaságpolitikája adja, amelyből kiküszöbölték azt,ami rossz és továbbfejlesztették annak egészséges elemeit. Legjelentősebbek ezek közül, hogy üzemeink dolgozóinak általánosan növekvő jóléte mellett saját üzemeikben is konkrétan, kézzelfoghatóan érzik elért eredményeiket. A nyereségrészesedés rendszere komoly húzóerőt jelent üzemeinkben ahhoz, hogy jól dolgozzanak és többet termeljenek. 1957-ben közel 17 milliót, 1958- ban pedig 19 millió forint nyereségrészesedést osztottak ki üzemeinkben. Ez az összeg általában 16—24 napi keresetnek felel meg. A bányászoknak juttatott hűségjutalom ösz- szege 18 millió forintot tesz ki. Ezek mellett természetesen leglényegesebb, amit a munkások közvetlen bérben kapnak kézhez. Az általános bérrendezés következtében a fizikai munkások, a műszaki dolgo-. zók és alkalmazottak bére jelentősen növekedett Az ipari munkások 1955- höz viszonyított bére mintegy havi 400 forinttal növekedett, közel 500 forinttal nőtt a műszaki dolgozóké és mintegy 300 forinttal emelkedett az alkalmazotti kategóriába tartozók bére. Ezt még csak fokozzák azok a közvetett juttatások, amelyeket munkásaink az étkezési hozzájárulás útján, a szociális, s kulturális beruházások, a munkásszállításra fordított összegekből kapnak. Ma a bányában dolgozók 70 százaléka gépkocsin közelíti meg a munkahelyét. Ez a költség a Mátra- vidéki Trösztnél évi 9 millió forintot az egercsehi bányánál 3 millió forintot jelent. A szállítási költségeit mellett 28 munkásszállást tartunk fenn, üzemeink minden nagyobb nos időszakához viszonyítva mintegy 8—9 százalékkal alacsonyabbak. Csökkent a bérköltségek ráfordítási aránya is. 1958-hoz viszonyítva, mintegy 7,5—8 százalékkal alacsonyabbak. A bérköltségek csökkenése az egy főre eső termelékenység növelésével áll párhuzamban. Lényegesen csökkent üzemeink tervezett állami dotáció Összege is. 1959. első félév 72 millió forintjával szemben a tényleges veszteség 39 millió forint volt. Mindezek az eredmények biztató jelei annak, hogy valóra tudjuk márciusi célkitűzéseit. munkahelyén működik munkásszállás. 1958-ban az össz- beruházásokból szociális és kulturális célokra 30 milliót fordítottunk. Emellett 30 millióból új üzemi lakásokat építettünk. Ezek a számok csak néhány jelentős részét emelik ki juttatásainknak, illetve beruházásainknak, mégis mutatják, hogyan ölt testet, hogyan valósul meg a mindennapi éleiben a párt határozata, hogyan gondoskodik pártunk a munkás- osztályról. E nagy juttatások mellett jelentősek azok az intézkedések, amelyeket a párt a munkásosztály helyzetéről szóló határozatának végrehajtása során tettünk. E határozat nyomán javult a munkáslakta vidékek áruval való ellátása, növekedett a szociális és kulturális igények kielégítésére fordított összegek aránya is. E határozat nyomán több munkás kezdett hozzá szakmai képzettségének növeléséhez, számos helyen megindult a munkások szakmai továbbképzését szolgáló tanfolyamok egész sora. Párt- és szakszervezeteink helyes munkája következtében egyre szélesebben bontakozik ki a termelés növelésének az az emelője, amely elsősorban nem a fizikai erőn, hanem az észen, a munka megkönnyítésén alapul. 1959. első felében dolgozóink mintegy 931 újítást adtak, be és csők 3 üzemnél, a Mátravidéki Erőműnél, a Hatvani és Selypi ■ Cukorgyárnál 3 600 000 forint megtakarítást jelentett és jelentősen növelte a termelékenységet. Az összes újítások között legjelentősebb a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt műszaki és fizikai dolgozói által elkész tett és egyre szélesebb körben alkalmazott paizs-fejtés, melynek jelentő- (Folylatása a 3. oldalon)
