Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

1359. november l.. vasárnap

népújság

S

Tanácskozik a meg jel pártértekezlet

(Folytatás a 2. oldalról) sége túlnő a megye határán.

Ez a korszerűsítés 95 százalékos bányafa megtakarítást jelent, s 1 év alatt mintegy 30 százalékkal 'növeli az 1 főre íutó termelést, forintkihatása több milliót tesz ki.

.Megyénk üzemeiben is egyre erősödik a szocialista munkaverseny új hajtása, az emberek szocialista együttélésének új formája, a szocialista munka- brigádok mozgalma.

A megye üzemeiben mintegy 20 munkabrigád harcol a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Ha számuk nem is nagy, de biztató jel arra, hogy7 üzemeink munkásainak olyan új közösségi formái alakuljanak ,ld, melyek munkában, tanulásban formálják kovácsolják az új szocialista embertípust, akiknek gondolkodásában. munkájában testet ölt társadalmunk magasablorendű- sége a kapitalizmus felett.

Ezeket az eredményeket csak I úgy7 lehetett elérni, hogy

» kom m mii Isták nag>. mini nap ha indultak a párt

állal megjelölt célok eléréséért.

Mint mindig, most is sikereink egyik mozgatója volt, hogy a kommunisták nemcsak beszéltek a feladatok megoldásáról, harem ők jártak elöl jó példával A kommunisták példamutatása, a termelésben tanúsított magatartása szinte vitte magával a feladatok megoldásáért folyó harcban, a párton- kívüliek nagy tömegét. Párt- szervezeteink termelésben végzett munkája széles tömegeken alapul. Nem. csak elhatározlak valamit, hanem ezeket megvitatták. azokkal az emberekkel, akikre ennek végrehajtása vár. A termelés pártellenőrzésének elért eredményei abban keresendők, hogy pártszervezeteink többsége ezt széles, a kommunisták és a pártonkívüliek nagy számának bevonásával hajtották végre. És így gyorsan reagálhatott a termelést gátló fogyatékosságokra és he- lyenes jelölhette meg a hibák kijavításának útját. Helyes kezdeményezés a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban, hogy a párt- és gazdaságvezetés meg akarja szüntetni a 100 százalékon alul termelők számát. mint’a termelés előrehaladásának egyik akadályát.

Pártszervezeteink mellett eredményesen s

jól dolgozlak igazgatóink, imío/nki vezetőink

Csak az ő közreműködésükkel, helyes vezetésükkel lehetett ezeket az eredményeket elérni. Csak üdvözölni lehet, hogy üzemi igazgatóink közül egyre többen tanulják meg tanfolyamokon, technikumokban, egyetemeken a gazdaságvezetés miden rejtélyét és biztosítják a vezetés magasabb szinten való megvalósulását. Az elmúlt esztendőben sokat javult az üzemi munkások bevonása a termelés irányításába. Az üzemi tanácsok még fiatalok, de máris látszik annak jele, hogy ha ezeket jól használjuk fel, komoly segítői lehetnek az előttünk álló feladatok megoldásának.

Nem volnánk igazságosak önmagunkhoz, ha nem beszélnénk azokról a fogyatékosságokról, melyek még ma léteznek üzemeinkben. Szükséges erről beszélni,, mert az elkövetkezendő és iényegében a második ötéves tervünk végrehajtására való felkészülés évét jelenti. Első helyen pártszervezeteink munkájának javítható fogyatékosságairól kell beszélni. Arról például, hogy egyes pártszervezeteink a termelés párellenőrzésé- nek legalapvetőbb teltételeit sem ismerik. Pártszervezeteink titkárai közül nem mindenki ismeri a j termelés legfontosabb mutatóit. ezért munkájuk elvész az általános, apró részkérdések megoldásában. Az alapvető számok ismerete nélkül párt- szervezeteink aligha tudnak • eligazodni abban hogy mit kell tenni a termelés növelése, a költségek csökkentése érdekében. Ezért e számoknak, mutatóknál! ismerete fontos párt- j szervezeteink számára.

A termelés pártellenőrzését nem szabad csupán leszűkíteni ! az igazgató jelentésére, hanem I időnként össze kell hívni az j üzemek különböző részén dől- ; gozó kommunistákét, élenjáró j dolgozókat és velük tanácskoz-1 va megnézni, .mi akadályozza céljaink elérését. És miután ezt megtudtuk, erre a légion-1 tosabb feladatra irányítani figyelmünket. Tapasztalataink szerint ebben a munkában nincs eléggé figyelembe véve a Központi Bizottság márciusi határozatának célkitűzése. Az ’ugyanis, hol magasak a költségek, hol használjuk fel indokolatlanul az anyagot, hol kellene elsősorban növelni az egy főre eső termelést. Melyek azok az újítások, műszaki eljárások, melyek bevezetése leginkább szolgálja az említett célok elérését. Ha pártszervezeteink munkája, a termelés párteüenőrzése ilyen konkréttá válik, akkor a fennálló hibákon már lényegesen sokat javítottunk. Ehhez azonban ap szükséges, hogy a megyei, s a járási pártbizottságok több segítséget nyújtsanak az üzemi pártszervezeteknek.

Pártszervezeteink konkrétabb munkája korántsem jelenti azt, hogy valamit elvennénk a gazdasági vezetők önállóságából és felelősségéből.

Az igazgatók és az üzemek egyéb vezetői teljes felelősséggel tartoznak saját munkaterületükért

Csak a felelősség teljes meghagyása jelentheti igazán a termelés pártellenőrzését, mert abban a pillanatban, amikor a felelősség elmosódik, akkor értelmét veszti a termelés pártellenőrzésében említett módszerek alkalmazása.

A párt- és szakszervezeteink együttes feladata: likvidálni az üzemekben folyó munkaver- seny minden bürokratikus vonását. Nem szabad megengedni, hogy a vállalások úgy szülessenek: néhány ember elhatározza, és el van döntve a vállalás. Ez, sajnos, a kongresszusi munkaverseny során is előfordult. , Az így született vállalások nem minden esetben találkoznak a dolgozók egyetértésével és mégkevésbé felelősségérzetükkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a versenyt valamiféle olyan spontaneitásra alapozzuk,

amely nem, szolgálja az üzem termelésének össz-érdekeit.

Ezért

a legfontosabb mutatókat,

a verseny mozgalom célját,

műszakilag . kell megalapozni.

Ezeket a kereteket, megvitatni a dolgozókkal és az ő felajánlásaik töltsék ki ezeket a kereteket. A verseny bürokratikus vonásai közé tartozik, hogy megtörténnek a felajánlások, de utána „ senki sem törődik ezek sorsával. Nem kap elég nyilvánosságot, nincs időről időre megbeszélve a dolgozókkal. s így mindinkább veszít jelentőségéből, végül teljesen formálissá válik. Ha meg akarunk szabadulni a formalitás minden látszatától, akkor a versenynek széles nyilvánosságot kell biztosítani és időről időre meg kell beszélni ezt a

dolgozóikkal.

Nem egészséges jelenség, és fékjévé válhat egész termelésünknek, hogy egyes gazdasági vezetők az egész termelést a nyereségrészesedésnek rendelik alá. Csak ilyen gondolkodásnak tudható be az az indokolatlan óvatosság, ahogy a vállalásokat egyik-másik üzemben megtették, s ahogy az árrendezést végrehajtották. Anélkül, hogy ennek részleteibe belemennénk, minden iparban dolgozó elvtársunk tudja, hogy miről van szó. Nem jó ez azért sem, mert úgy neveljük az embereket. hogy meg nem érdemelt előnyökhöz juttatjuk. Ami sehogy sem egyeztethető össze a szocializmusban a javak elosztásának elvével. Pártunk helyesen azt az elvet vallja, mindenkinek a végzett munkája alapján juttatni a javakból. De senkit sem részesíteni meg nem érdemelt előnyökben.

A leiteket úgy kell elkészíteni, hogy azok ne legyenek túlfeszítettek, becsületes munkával elérhetők és teljesíthetők legyenek. Ez az egyén és az egész társadalom egyetemes érdeke. Sok kívánnivalót hagy maga után üzejneink anyaggal való gazdálkodása is. Különösen jelentős ez az építőiparban, ahol az anyag ráfordítási költségei nem a legkedvezőbben alakultak.

Ennek két fontos összetevője van; egyik a beépítésre, vagy felhasználásra kerülő anyagok tárolása, amelyeknek egy része már ott tönkre megy, vagy fel- használásuk előtt olyan állapotba kerül, hogy mielőtt beépítenék, néhány napi munkára van szükség ahhoz, hogy fel- használhatók legyenek. Másik fontos része, hogy mindmáig nem sikerült rendet teremteni az előkalkuláció munkájában, Ahol ez van, ott is olyan labilis, hogy senki sem mer felelősséget vállalni érte. Ezért nincsenek pontos anyagnormák, nem lehet ellenőrizni az anyag felhasználását- és csak utólag derül ki, hogy mi menynyibe kerül. Fontos feladatunk, hogy az anyagok felhasználásában rendet teremtsünk, pontos anyagnormákkal dolgozzunk.

Nem lehet szó nélkül elmenni olyan hiányosságok mellett sem, mint a túlóra növekedése egyes üzemeinkben.

A minisztériumi iparban 1959 III. negyedévében a túlórák száma az összes teljesített órák 3 százalékát iette ki, ez több. mint a múlt év azonos időszakában.

Ez a szám önmagában nem tűnik nagynak, de ha figyelembe vesszük, hogy 0,1 százalékos növekedés mintegy 8—9000 túlórát jelent megyei szinten, akkor ez a szám már komolyan figyelemre méltó. A túlóra-felhasználás magas a gyöngyösi Ércbányánál, 2,2 százalék, az egri Dohánygyárnál 1,2 százalék. Még nagyobb növekedés tapasztalható az állami helyiipari vállalatoknál, ahol a túlóra-felhasználás 6,7 százalék volt a III. negyedévben. Ez 1 százalékkal magasabb a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Az 1 százalékos növekedés 8000 túlóra-felhasználást jelent. Magas ez a szám az egri Finommechanikánál, 4,8 százalék, az Észak-Heves megyei Sütőiparnál, 2,9 százalék. Még furcsább a kép, ha figyelembe vesszük, hogy az, állami helyiipar a III. negyedévben sem teljes termelési, sem pedig termelékenységi tervét nem teljesítette. A pártszervezeteinknek erre komoly gondot kell fordítani, mert feltehető, hogy az év végi hajrá újabb túlóra-felhasználást követel, másrészt pedig előfordul, hogy az egész termelékenységi mutatót az egyes vállalatok . ezeknek a túlóráknak felhasználásával

i akarják ■ teljesíteni, ez pedig ! semmiképpen sem jelenti a I Központi Bizottság márciusi! határozatának helyes végre-: hajtását.

\ műszaki fejlesztés nemcsak beruházási probléma

Hiányosság tapasztalható a műszaki fejlesztés terén is. Vannak vállalatok, ahol a kongresszusi felajánlásban szereplő műszaki fejlesztési célkitűzéseket egyáltalán nem, vagy csak jóval a határidő után valósítják meg. Nem helyes az a szemlélet, hogy a műszaki fejlesztés csupán beruházási kérdés. .4 műszaki fejlesztésnek olyan része, mint a technológia, a jobb szerszámok és készülékek alkalmazása, a munkafogások korszerűsítése minden beruházás nélkül megvalósítható. Nem halad kielégítően a beruházásokban előirányzott összegek fel- használása sem. Az elmúlt háromnegyed év alatt a beruházási tervből mintegy 55—60 százalékot valósítottunk meg, ez azt is jelenti, hogy aligha hozzuk be ezt a lemaradást az év végére.

Az üzemi munkásaink túl-' nyomó többségének lelkes, oda- | adó munkája mellett mintha; szem elől tévesztenénk 1 annak ! a Szűk rétegnek tevékenységét,! akik nem járnak el pontosan ; a munkába, igazolatlanul hiányoznak, vagy egyike-másika; orvosi segédlettel otthon tartózkodik. Ezeknek az embereknek munkából való kiesése kü- j Ionosén most okoz komoly gon- j dot, amikor a létszámállomány kötött és ezek pótlása szinte lehetetlen. 1959 első felében a minisztériumi iparban 1850 igazolatlan hiányzó munkanap j volt, a helyiiparban 283, össze- | 'sen 2139. E kiesett munkana- • pok forint kihatása közel 1,2 | millió forintot tesz .ki. Nem b&-1 szélve álról, hogy ezek egyike- í másika még táppénzt is kap és I az összeg ezzel csak növekszik, |

üzemeink vezetői, pártjáért^ zeteink tartsák fontos feladatuknak az igazolatlan mulasztások minél szűkebb keretek közé való szorításéit

Végezetül valamennyiünknek komolyabban kell venni az üzemi demokráciát.

nem szabad tűrnünk hogy

a munkások szűrve; formális szervekké váljanak.

Az üzemi tanácsok, a munkások olyan testületéi, amelyeken k- resztül a dolgozók széles rétege vonható Ize uz üzem vezetéséire és irányításába. Nem szabad ettől félni. Igaz, hogy s szélesebbkörű vezetés látszólag több problémát jelent. De a munkások látják a bajokat, velük együtt ezeket gyorsabban meg lehet oldani. Ha tudják, .hogy szaioik nem vész semmibe, hanem meghallgatásra talál, a lehetőségekhez képest orvoslást nyer, akkor a bajokat gyorsabban meg lehet szüntetni.

Egészében megyénk ipari üzemeiben folyó munka a meglevő hibáival együtt, biztató és ha e hibákat megszüntetjük, meg fogunk felelni azoknak s követelményeknek, melyeket a: ötéves terv ismert célkitűzései megyénk ipara elé állítanak,

Toutos feladat volt a mezőgazdaság term el ésén e k ni egszen ezése

más munkája is közrejátszott. J mazva kellett elzavarni a szó- A termelési lehetőségek bed- [ vetkezetek földjeiről a kuláko- vezőbb feltételei egyes falu dolgozókban a kupecok hatáAz ipari üzemek termelésének normalizálása mellett fontos feladatot jelentett számunkra a mezőgazdaság termelésének megszervezése, Itt azonban arra volt szükség, hogy először létrehozzuk, vagy legalábbis megtisztítsuk az államhatalom helyi szerveit, a tanácsokat az ellenforradalmi elemektől és visszaállítsuk a törvényes rendet. A mezőgazdaság termelésének gyors és sürgős megszervezését követelte a lakosság élelemmel való ellátása. Ezért a parasztsághoz fordultunk és velük közösen oldottuk meg ezeket a feladatokat. A parasztság a párt és a kormány helyes intézkedései láttán eleget tett kérésünknek. 1957 tavaszán már kisebb zökkenőktől eltekintve, rendes ütemben folytak a tavaszi vetések. A parasztságban határtalan bizalmat keltett a munkás-paraszt forradalmi kormány szilárdsága, ebben biztosan látta, hogy a föld, amelyet 1945-ben kapott, amelyet nem egyszer veszélyeztettek a 10 és 100 ezer holdak, továbbra is az övé marad. A párt és a kormán}7 intézkedései, a begyűjtés* eltörlése, a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos nyilatkozatok, mely&k ezt a mozgalmat a teljes önkéntesség lenini elveire helyezték, mély bizalmat ébresztettek parasztságunkban a párt és a kormány iránt.

Ezek az intézkedések, a párt helyes és reális politikája új, erős egységbe kovácsolta a munkások és a parasztok szövetséget.

E kedvező légkörben,újjáéledt parasztságunk termelési kedve, mely párosult a földek gondosabb megművelésével.

Ennek' legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, hogy szinte egy csapásra eltűntek a parlagon hagyott földek, amelyek a megyebeli kb. 8—10 ezer kát. holdat tettek ki. Jelezte a parasztság termelési kedvét, hogy újra kezdtek olyan mezőgazda- sági termelvények meghonosodni, melyek

a falvak

parasztságának politikánkba vetett hitét és bizalmát jelentik.

Míg 1957-ben 1 k. h.-ra eső műtrágya-felhasználás 22 kg volt, ez 1958-ban kétszeresére emelkedett. A szőlőtelepítés 1956- ban 229 kát. hold volt. 1958- ban ez a telepítés 1025 kát. holdra növekedett. A földek gondosabb kezelése jelentkezett a termésátlagok növekedésében is. Mezőgazdaságunk 1958-ban másfél mázsával termelt többet kalászosokból, mint az előző évben. Ebben nemcsak a kedvező időjárás, hanem parasztságunk szorgalsára erősített bizonyos fokú spekulációs tendenciát. Sokszor nem egészen txysületes haszonhoz juttatott egyeseket. E spekulánsokat, a nem helyesen gondolkodó parasztok egyikét-másilcát, maguk a falvak dolgozó parasztjai ítélték el. Amikor ezt nyíltan falugyűléseken a'parasztok elé tártuk, velünk értettek egyet a falvak dolgozó parasztjai és közösen küzdöttünk a spekuláció ellen.

Míg az egyéni parasztgazdaságok gyorsabban kezdték el a termelést, addig szövetkezeteink helyzetének tökéletes stabilizálása jóval nehezebben ment. Ennek oka az volt, hogy sokan a szövetkezetek tagjai közül, akik nem tartoztak a szilárd tagok közé, az ellen- forradalom hatására széthordták a szövetkezetek közös vagyonát, állatállományát. Megjelentek a falu volt kizsákmá- nyolói és új honfoglalást kezdtek. Kihasítva helyenként a szövetkezetek legjobb földjeit. Ahhoz, hogy szövetkezeti gazdaságaink termelni tudjanak, meg kellett teremteni a feltételeket. Sok helyen adminisztratív rendszabályokat alkalőszi búzából a szövetkezetek [ 10,7, az egyéni gazdaságok 8,1 mázsát termeltek. Őszi árpából a szövetkezetek 12-t, az egyéniek 10 mázsát termeltek,.s így lehetne tovább sorolni. Tehát

már 1957-ben. hátrányosabb feltételek mellett is igazolták szövetkezeteink a nagyüzemi mezőgazdaság előnyét.

Az egész mezőgazdaság konszolidálásához felmérhetetlen segítséget adott az országos pártértekezlet határozata, mely leszögezte, hogy a kötelező begyűjtés, a piaci korlátok megszüntetésével a szövetkezeti mozgalomból likvidált helytelen módszerek az egész mező- gazdasági termelés számára kedvező feltételeket teremtett. A párt agrártézisei,- az ezt követő kormányintézkedések végleg rendet teremtettek és anyagilag is hasznos támogatást nyújtottak szövetkezeteinknek. Ezek együttesen adták azokat az eredményeket, melyeket megyénk mezőgazdasága elért.

Legjelentősebb eredmény mezőgazdaságunkban mégis az, ami ez év tavaszán és az azt követő hónapokban a párt decemberi és márciusi határozatának végrehajtása során megvalósult.

kát és visszahordatni a szövetkezetek vagyon ait.

Ez látszólag egyszerűnek tűnik, azonban pártszervezeteink munkájában nem ilj7en egyszerűen. jelentkezett, aiindenek- előtt

szét kellett verni azt A

helytelen nézetet, hogy nálunk nincs jogosultsága a szövetkezetitek.

mert már hasonló eset állott elő 1953-ban is. Ezek az emberek nem vették figyelembe, hogy mind a két esetben azonos nézetet valló, végeredményben a kapitalizmust restaurálni akaró személyek intenciói teremtették ezt a helyzetet. Azok, akik 1957 elején arról szóltak, beszélni, tanácskozni kellene . a szövetkezeti elnökökkel, egyesek szemében a szektás emberek csoportját alkották. Végül magukba a szövetkezeti vezetőkbe kellett lelket önteni, akik közül sokat meghurcoltak az ellenforradalom idején. Csak ezek után lehetett arról beszélni, hogy némileg rendbehoztuk a szövetkezeteket. Mégis ilyen megrázkódtatás után 1957-ben minden terményféleséget alapul véye.

E határozatok nyomán jelentősei léptünk előre a szövetkezetek fejlesztéséhen és elért eredményeink megszilárdításában.

Ellentétben azokkal, akik féltek a szövetkezeti mozgalom további előrelépésétől, láttuk, hogy parasztságunk közel sem fogadja olyan idegenül a szövetkezet gondolatát, mint a korábbi években. Jóllehet, hogy az országosan kialakult helyzet ezt nagyban befolyásolta. Azonban ezek az eredmények mégsem jöhettek volna létre, ha nincsenek meg azok politikai előfeltételei, mint a szövetkezeteink eredményei, a szövetkezeti tagok tekintélye és hogy az első perctől kezdve nem engedtük a szövetkezet gondolatát levenni a napirendről, végezetül párt- szervezeteink ' szívós munkája, melyek újra és újra tanácskoztak a falvak dolgozó parasztságával a. szövetkezés előnyeiről. Amikor ez év elején elkezdtük szervezni a szövetkezetei, mi sem láttuk előre és bennünket is meglepett ez a gyors előrehaladás. Ebben a munkában újabb és újabb helytelen nézetekkel kellett nap mim (Folytatása a 4. oldalon;

szövetkezeteink többet termeltek az egvéni paraszt gazdaságoknál.

*