Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-17 / 244. szám

1959. Oktober lt„ szombat NtPOJSAG Az SZTK rendelőintézetben Tegyük a kezünket a szí­vünkre — nem orvosi utasítás­ra, csak úgy, magunk meg­vizsgálására — és valljuk be, úgy nagyon őszintén, hányán vagyunk, akik hirtelen jött haragunkban sokszor szidjuk az egri SZTK rendelőintézetet, ha egy kicsit később elgondol­kozunk rajta — legtöbb esetben bizony alaptalanul. Nagy mun­ka folyik ebben a kétemeletes épületben nap mint nap. olyan, ami nemcsak jó idegeket, ala­pos szakmai ismeretet, hanem egy hatalmas adag embersze- retetet is igényel. Senki sem szeret beteg lenni, s ez az az épület, ahová csak beteg embe­rek járnak, gyógyítást keresve és kérve bajaikra. A különbö­ző rossz érzéseket és fájdal­makat pedig ki így, ki úgy vi­seli. az orvosnak, ápolónak al­kalmazkodnia kell szíves szó­val a páciens iránt érzett sze­retettel is hangulatukhoz. S már ez maga elég nagy telje­sítménynek számít, különösen, ha azt is nézzük, hogy naponta több száz beteg fordul meg az intézetben. Az első emeletén mindjárt szembetűnik, hogy a legtöbben a belgyógyászat ajtaja előtt várakoznak. Benn. az egyszerre a reumatológián is, itt is rendelő — mert he­lyettesít — dr. Balogh István egy idős nénit vizsgál. Néhány perc múlva a beteg lefelé in­dul a lépcsőn, hogy mell-kas- és gyomor-röntgen után bizto­san állapíthassák meg, mi okozza gyomorpanaszait. Utá­na egy huszonhárom éves nő kerül sorra. Általános gyen­geség, így fogalmazza meg ba­ját, aztán kiderül, hogy az el­múlt napokban többször rosz- szul lett munka közben is. Itt az egyedüli orvosság a hizlalás, erősítés, antibiotikumokkal, s minden lehető módszerrel. A minden apróságra ügyelő, betegséget megállapító munká­ban végre jön egy kis pihe­nés. Tizenhat éves lány lép ugyanis a szobába, virulva az egészségtől, s gyorsan el is mondja — nehogy véletlenül is betegnek nézzék —, hogy mun­kát akar vállalni, s ezért a kö­telező orvosi vizsgára jött csu­pán. Ez néhány perc alatt iga­zán jó eredménnyel meg is történik. Utána férfiak csoportja kö­vetkezik. Először régi ismerős lép az orvos elé. Emlékeznek esetére. Valamikor nyombélfe- kélye volt, kezelték, majd el­küldték Visegrádra. ahonnan, úgy látszott, gyógyultan tért haza. Két héttel később azon­20CCOOOOOCX30000000CX)COOOOOOOOOOOOOCCXXXXXXjCCiOOOOOOOOCOOCXXXX)OCOCOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC'-X ban ismét jelentkeztek a régi baj jelei, s újra orvoshoz kényszerítették. — Milyen munkahelyen dol­gozik — kérdi az orvos, miköz­ben betegét a díványra fekteti. — Meleg is van, gáz is van ott, kérem — hangzik a vá­lasz. s ezután már nem cso­dálatos, miért rakoncátlanko- dik ismét a fekély. A kórlapra felkerül a diag­nózis, aztán újra elhangzik a rövid mondat: a következő be­teget kérem. Nagy, tagbaszakadt ember lép a rendelőbe. Ugyancsak a gyomrára panaszkodik. — Olyan rosszak az éjsza­káim, annyit kínlódom mindig, hogy aki reggel meglát, azt hiheti, egész éjszaka züllöttem — mondja a vidékről bejött bácsi, aztán már csak az orvos kérdéseire válaszol, szépen sorjában. Végső megállapítás: a bácsi­nak régen már voltak pana­szai a gyomrára, de akkor azért, mert túlságosan sok volt a gyomorsava. Most épp az el­lenkezője a baj. Ezen kell se­gítenie az orvosnak, úgy, hogy az éjszakai fájdalmak is mi­nél hamarább megszűnjenek. Egymás kezébe adják egész délelőtt az ajtó kilincsét itt a belgyógyászaton. Egy percnyi pihenő, egy lélegzetvételnyi szünet nincs. Sok az olyan be­teg, aki dolgozni ugyan tud. de valami panasza mégis van S ez így van a baleseti sebészeten is. Ez a rendelő a földszinten található meg, s ugyanarról nevezetes, mint a belgyógyá­szat. Az ajtó elől innen nem fogynának el soha az emberek. Bódi Tivadamé adminisztrá­tor — míg Pócsik Elek kiadja utolsó utasításait egy most ke­zelt sérültnek — gyors statisz­tikával szolgál. Az elmúlt hó­napban — eszerint — 1080 új és régi beteg fordult meg a rendeléseken a legkülönbözőbb panaszokkal, sérülésekkel. Ez azt jelenti, ha az összes rende­lési órát tekintjük, hogy átla­gosan öt percet tudtak foglal­kozni egy-egy beteggel. Pedig például, akinek valamelyik végtagját gipszelni kell, sok­kal több időt vesz el a ren­delési órákból. Vagy itt van Tóth néni esete. Fekete Alajos, városunk egyik kedvenc színé­sze — aki az Érdekházasság egyik előadása közben egy fű­résszel alaposan megsértette a lábát, s most kötözésen volt benn — után ő kerül a főorvos elé. Kéréssel jött. segítséget szeretne kapni fia érdekében. Tóth János ugyanis, lassan­ként egy évvel ezelőtt, egyik szabadnapján édesapjával ki­ment az erdőre fát vágni Egy fa azonban a hátára esett, el­törte gerincét úgy, hogy még a gerincvelő is megsérült. Kór­házban kezelik, de lassan le­jár az egy esztendő, kimerül táppénzigénye, mert nem tud csak másfél esztendei munka- viszonyt igazolni. Mit lehetne tenni? — ezt jött kérdezni, s csúcsforgalom ide. vagy oda, Draskóczy Géza, Pócsik főor­vos legfőbb segítőtársa máris karonfogja az idős asszonyt, viszi az irodákba, tanácsot kér­ni, intézkedni. Közben azonban mégsem áll­hat meg a munka. Máris egy férfi következik, akinek munka közben megrándult az ujja, s azóta nem tudja mozdítani. A főorvos most megvizsgálja, s a gyógyuló állapotra való tekin­tettel most már azért egyre erőteljesebb mozgást javasol. Egy másik beteget két-három- perces gyógytornákra és für­dőkre utal, de már arra is gondja van. hogy a kislány, aki a fehér műbőrrel borított asz­talon fekszik, gondos kezelést kapjon. A gyerek néhány hete balesetet szenvedett. Egyik Iá' ba egy motorkerékpár kereké­hez ért s a küllők nagyon csú­nyán összeroncsolták a sarkát. Most már gyógyulóban van a seb, de eltart még jó néhány hétig, míg a nyoma is eltűnik. Itt is van éppen elég munka. De a szomszédban is, gyógyszer felírásán kívül meg- ! dupláztatja ezt az adagot. Bébi- j; zonyosodott ugyanis, hogy még ilyen kiskorú gyereknél is az egy-egy szem Ultraseptyl csak 8( táplálja, s nem öli meg a ba- £ a gégészeten,, ahol dr. Szabó Elemér vizsgál. Az orvos előtt a székben egy honvéd szakaszvezető ül. Fül­zúgásra, rossz hallásra panasz­kodik. A vizsgálat eredménye: megfázás utáni állapot követ­kezménye. Helyére egy fiatal- asszony ül kislányával ölében. Szorítja magához, hogy a gye­rek ne tudjon mozgolódni ami­kor a doktor bácsi vizsgálja. Ez a csöppség is erős megfázás­sal és tüszős mandulagyulladás­sal küszködik. A mama elmond­ja,hogy már voltak a körzeti or­vosnál. gyógyszert is kaptak. Ultraseptylt, amiből naponta háromszor egy szemet adott a kislánynak, állapota mégsem javult. Szabó doktor másik cillusokat. Itt is pillanatnyi szünet nél­kül jönnek a betegek s a sta­tisztika még elképesztőbb: csaknem kétezer beteg havon­ként. Pedig a közeljövőben, mint mindenütt, itt is csak „felfutás” várható, akkor, ami­kor az új termelőszövetkezeti tagok is megkapják majd SZTK jogosultságukat. A rendelő- intézetben egyelőre nem is na­gyon tudják, hogyan birkózza­nak meg majd a lénveges több­letmunkával. Dr. Szabó Elemér a maga napi nyolcórai munká­jának elvégzése mellett szeret­ne kérni legalább egy négy óra hosszat rendelő orvost is maga § mellé. Ugyancsak ilyen kérés- f sei foglalkoznak a többi osztá- | lyokon is. Az indok egyszerű, | de alapos. Az SZTK orvosok ;>J mindinkább kötelességüknek §' érzik a betegek lelkiismeretes % ellátását, gyógyítását, ehhez pe­dig idő, új módszerek tanulmá­nyozására lehetőség is kell. Amúgy is van épp elég baj egy- egy „újítás” bevezetésénél. Itt van mindjárt egy remek, hai- lásmegállapító készülék, l az audiométer. Lengyel gyárt­mány. Nemrégen kaptak belőle egy darabot, használnák is, de nem tudják, mert a mellékelt utasítás csak lengyel nyelven van meg. Pedig de nagy kár, hogy kereskedelmi szerveink erre nem gondolnak, amikor külföldről érkező árat vesznek át. mert lám. csak ezzel az egy műszerrel is mennyit tudnának segíteni az emberek gyógyítá­sában az egri SZTK-ban, ha tudnák használni. Sok a gond. De milyen jő mindjárt hozzátenni, hogy ezek azért az örökös, a szakadatlan fejlődés gondjai. A tenniakará- sé, a módszerek tökéletesítéséé, a gyógyítás meggyorsításáé, amik már nap mint nap szép eredményeket is hoznak. S ezt még a legtürelmetlenebb beteg sem tudja letagadni... Weidinger László 4 pamutjjonodák kapacitása > / „A paniuliőnudakban magasabb műszaki szím onalat jelentő eljárások bevezetése és új orsók üzembehelyezése révén a fonókapacitás 28—30 százalékos emelkedését kell elérni. A meglevő üzemek korszerűtlen gépeinek kicseré­lésével a pamutszövödék kapacitását 26—28 százalékkal kell emelni, az automata szövőszékek arányának 5 száza­lékról 35—40 százalékra való fokozása mellett.” (A Köz­ponti Bizottság irányelveiből.) 4 gyermekraíz-kiállításról (Folytatás az 1. oldalról) m A kiállításon külföldi képek is szerepelnek Ez az arckép H. Kutyeva Nyina, 15 éves szovjet kislány munkája. Kulturális intézkedési terven dolgoznak... .. a gyöngyösi XII-es akna párt- és KISZ-vezetői. Az új intézkedési tervben 1960. szep­tember 1-ig szabják meg azo­kat a feladatokat, amelyeket a KISZ-szervezetnek el kell vé­geznie, hogy fellendüljön a kultúrmunka és egészségesen fejlődjék a KISZ-tagok politi­kai nevelése. A tervben figyelembe veszik KISZ-tagok javaslatait és A NAP SZIPORKÁZVA szórja szét a tanműhelyben milliónyi sugarát, körülragyog­va a csiszolókorongokra simuló üvegpoharakat, kelyheket. Strubel Sándor, a fiatal ipari tanuló kezében is ügyesen tán­col a munkadarab és a gyorsan forgó kő engedelmesen rajzol­ja a mintát az anyagra. Mel­lette sorakoznak a kész áruk. amelyeket majd külföldre szál­lítanak a megrendelőnek. A tizenhét évének minden igyekezetével forgatja, ügyes­kedve végzi munkáját, hogy mestere meg legyen elégedve és ne valljon szégyent a tanuló­társai előtt sem. Le nem veszi tekintetét a munkáról, mintha meg akarná babonázni a hideg üveget, lelket akarna lehelni a holt anyagba. — Mert az anyagnak van lel­ke. csak nem mindenki találja meg —. oktatják Sanyit a mes­terek. S ő igyekszik megtalálni az anyag lelkét, elrabolni tőle szépségét, báját, hogy végül is remekmű kerekedjék a szorgal­mas csiszo'ómunkából. Tradíció már ez a foglalko­zás A család va’amennvi férfi- tagla itt cseperedett, nőtt fel a gyárban s 1e‘t be1öle üvegfúvó, csiszoló festő vagy éppen mi­hez volt kedve és tehetsége. Sanvi az üvegcsiszolást vá­lasztotta. A kétéves gyakorlat 4 ki a holt anyag lelkét keresi azonban még kevés ahhoz, hogy mindent értsen, ismerje a szak­mát. Az iskolában is még tizen­egy hónap van hátra, hogy ke­zébe adják a szabaduló levelet. Addig még sok szépművű po­harat, kelyhet kell csiszolnia, sok rózsaszirmot kell megfor­málnia a domború üvegen. A forgókorong nedvesen vágja a finom vonalakat. Vigyázni keli. mert ha egy kicsit erősebben rányomja, máris tönkretette a gyönyörű vázát, a szinte élő virágot az oldalán. ÜJ DARABOT VESZ a ke­zébe, nézi. forgatja, megkopog­tatja és a vékony üveghang. mint ezernyi kis harang zené­je, betölti a munkahelyet. A szomszédja kezében is megpen- dül a pohár és rövid idő alatt a hirtelen alakult xilofon-zene­kar érdekes játékán derülünk. A jövő szakmunkása, a fiatal Strubel Sándor 16 társával együtt dolgozik a Parádsasvári Üveggyárban, hogy a kiörege­dő. nyugdíjba vonuló csiszolók helyébe megfelelő tudású fia­talok kerüljenek. A xilofon­zene inkább dicsekvő bemuta­tó volt. hogy mit tudnak ők, de aztán komoly munka követke­zett Sanyi is gépe fölé hajlik és indítja a korongot. Sok munka vár még elvégzésre. A katonás sorban álló poharakra fel kell rajzolni a „Margit”-mintákat, hogy a készlet egy része elké­szüljön. Felelősségteljes munkát bíz­tak rá, nem akarja, hogy szé­gyent valljanak vele a gyár vezetői, mert a Parádsasvári Üveggyár készítményeinek nagy sikere van a külföldi or­szágokban. Afrikába. Ameri­kába és még lehetne tovább felsorolni a nyugati országokat, ahonnan rendelések érkeznek üvegárukra. A fiatal Strubel Sanyi min­den igyekezetével azon van. hogy minőségi munkát véeez- zen. Nyugodtan, türelmesen rajzolja a bonyolult vonalakat virágszirmokat. Minden mun­kájába a lelkét adja. nem re­meg a keze. határozottan veze­ti az éles korongot. SOK ÉRTÉKES MUNKA került már ki a keze alól. Meg­próbálta a festést is, de mégis­csak a csiszolás mellett maradt Ezt szereti, itt érzi otthon ma­gát a csiszolókő mellett. A re­mekbe készült süteményes tál­ra büszke a készítője, de bol­dog az édesanyja is, mert látja, milyen munkát végez a fia és amikorr* megemberesedik. azokra építve, állítják össze az éves kulturális intézkedési ter­vet. A terv szerint a XII-es ak­na KISZ-fiataljai fokozottan bekapcsolódnak Gyöngyös vá­ros kulturális életébe. A kul­túr- és tánccsoport, valamint a bányász-zenekar újjászerve­zése igen komoly munkát je­lent a bánya kulturális és po­litikai vezetőinek. mestere lesz szakmájának. De addig kitartó munkára van szükség. A tanulással ki- £ csit hadilábon áll, különösen a történelem „szomorítja életét”. A második év végén majdnem vészes tragédiát hozott nyakába a történelem. A vizsga nem si­került. de a pótvizsgát már si­kerrel tette le. — Most kell tanulni, nem lehet könnyelműsködni az utolsó évemben. Azért is meg­mutatom, hogy a történelem se fog ki rajtam — így határoz akaratosan és amit eddig elha­tározott. azt végre is hajtotta minden áron. Akarat kell a tanuláshoz és türelem. Strubel Sanyira szá­mít a gyár, hiszen már máso­dik éve lesz. hogy itt dolgozik hetenként öt napion. Ha az is­kolát, a gyöngyösi Erkel Fe­renc Iparitanuló Iskolát sike­resen elvégzi, akkor lesz teljes értékű munkása a gyárnak. Most még ipari tanuló, a jövő szakmunkása. A FINOM ÜVEGPOR csil­logva. vastagodva gyűlik a tál aljában az elvégzett munka § . , .. után. A fiatal tanuló. Strubel i lenWel Sándor vezeti a korong vékony t lány munkája vonalát, hogy hajlékony virá- '( az a festmény got és rózsaszirmot varázsoljon • amelynek al­áz élettelen anvagra. megsző- ; , !a!*assa. formába öntse a leen- , icot”la 0 K,‘ dő szakmunkás művészetét. í copfos címet Kovács János s adta. Ez a kép Argentínából jött. Egy 12 éves kisfiú festette, címe: Az osztályban. Egy 5 éves

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents