Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-14 / 241. szám

MS6. október 14., szerda NBPÜJTS Ag s Számadás MEGSZOKTUK már, hogy ha manap­ság gondokról írunk, idézőjel­be tesszük a szót. Mert milye­nek ezek a gondok? Nincs elég televízió, autó, hiányzik az új stílusú drága bútor, el­fogyott a zenegép és így to­vább- Ezek a gondok arról be­szélnek, hogy megvan ugyan a pénz, megvan az új, a jobb élet feltétele, azonban itt-ott az ipar még nem tudja követni az emelkedő, s az egyre na­gyobb igények hozta követel­ményeket. Ott kell még javíta­ni: mindent megfelelő arány­ban hozni a piacra, hogy az emberek mindent be tudjanak szerezni a pénzükért. Áz idéző­jel arra vonatkozik, hogy ezek a gondok tulajdonképpen . a szó korábbi értelmében nem is nevezhetők gondnak. Mert a gond korábban nem itt kezdő­dött. A betevő falatra vonatko­zott. Most, mikor Nagyréde köz­séggel kapcsolatban emleget­jük a szót, szándékosan elma­radt az idézőjel. Elmarad, mert valódi gondokról van szó, nem túlzás: kenyérgondról. No, per­sze itt sem az a régi, az a múltbeli jelentkezik, azonban az idézőjeles írásjel erre a gondra, semmi szín alatt sem volna jó. Nagyréde határa 6000 hold. Az idei termés minden­felé kitűnő volt. Ennél többet máskor — úgy mondják — a felszabadulás óta nem hordtak be a földekről a gazdák. Az időjárás kedvezett, az embe­rek jól dolgoztak, s a termés- eredmények minden eddigit felülmúltak. Nagyrédén mégis kenyérgondokról beszélnek a vezetők, most a betakarítás után, a kitűnő jó termés ide­jén. Igen, a község ellátásához szükséges kenyérnek valóból — 6000 hold Ide, 6000 hold oda — hiányzik 12 és fél vagon búza. ta­MOLNÄR JÓZSEF, a ________ nács­t.itk ár, a tanácsülés jegyző­könyveit mutatja, a beszámoló szövegéből idéz. Számok: Az egyéni termelők búzatermése holdanként átlag öt mázsa volt. Az őszi árpa 12 mázsát termett átlagosan egy holdon, a tavaszi árpa 10-et, a rozs nyolc mázsát. Kevés. Ezért hiányzik a 12 és fél vagon bú­za. Megmutatja a termelőszö­vetkezet átlagát is: 14 mázsa búzát arattak átlagosan egy hold földről, őszi árpájuk is termett 16 mázsát, s a tavaszi árpa is hozott 17 mázsát hol­danként, Mennyivel szebb, mennyivel nagyobb eredmé­nyek. Miért van hát, hogy még az ellátásban is hiány mutat­kozik? —« Mert kicsike a termelő- szövekezet — mondja a titkár. — A hatezer holdból mindösz- sze 146 a Kossuth Tsz-é, 29-en gazdálkodnak ezen a földön, s ez bizony kevés. A községi át­lag nem az ő eredményeiken alapszik, az övéké az csak ah­hoz elég, hogy az ember ki­számítsa: ml lett volna, ha... Mi lett volna, ha... ? Ha az egész község termelőszövetke­zetben van, búzából kereken 5775 mázsával termeltek volna többet, azaz, ha Nagyréde ter­melőszövetkezeti község, 57 vagonnal több búzája terem. A termelőszövetkezet eredmé­nyei alapján számították ki, és azt is, hogy árpájuk 20 vagon­nal lett volna több ebben az esetben, ami annyit jelent, hogy 400 darab sertéssel többet hizlalnak, ez forintban kife­jezve pedig 728 ezer forint be­vételt jelent. Itt jelentkeznek a gondok, bizony, sajnálják, amit elmu­lasztottak, és mi tagadás, jó­kora okuk van erre. Mekkora jövedelem, mekkora többlet, ha... és ime hiányzik a kenyér. Számoljunk. A számok állí­tólag csak a matematikusok­nak kedvesek, a számok állí­tólag unalmasak. A statisztikai adat nem szórakoztató, nem olvasmányos. Lehet. Azonban semmi szín alatt sem lehet azt elvitatni, hogy igenis, a szá­mok beszédesek, a számok ta­nulságosak. Nagyrédén az em-: berek többsége talán nem is­meri eléggé a számókat? Jól­lehet a kezükbe vették már a ceruzát és papíroson sok adat jelentkezett, mindig nem ahhoz, hogy útra lépjen. azonban még annyi, ami elég a község az új PÉLDÁK UTÁN kutattunk, beszédes számok után és nem jártunk eredmény nélkül. Utunk a Kossuth Termelőszövetkezet irodájába vezetett, ahol Kiss István termelőszövetkezeti könyvelő elénk rakta a szám­adásokat, és a következőket jegyeztük ki belőlük: Mindjárt bevezetőül annyit, hogy a termelőszövetkezetben elégedettek az emberek. Azt mondja Kiss István, hogy az eredeti terveikben az szere­pelt, hogy az idén egy mun­kaegységre 59 forintot fizet­nek, azonban a jelenlegi tény- számok megengedik azt is, hogy nyolcvan forintra szá­mítsanak. Ne menjünk messze, ne részletezzük nagyon a dol­got. Itt van mindjárt a búza. Ügy tervezték, hogy 20 hold földön termelnek búzát és az idén 240 mázsa terem. Kiszá­mították, hogy ebből lejön a vetőmag, lejön a földadó és végül is marad 175 mázsa ke­nyérgabonájuk, amiből egy munkaegységre 3 kiló és 61 dekát tudnak majd osztani. Ez volt tavasszal a terv és mit mutat most a papíros, a beta­karítások után? Sok gondot fordítottak a talaj előkészítésére, a talaj­erő utánpótlására, elvégez­ték a mélyszántást, műtrá­gyázást, hozzájött ehhez a kedvező időjárás és nem 240 mázsát arattak, hanem 280-at. Ez pedig annyit jelent, hogy egy munkaegységre most már nem 3 kiló és 61 deka búza jár, hanem több mint négy kiló. Ez a búza. Példának elég. A többi terméssel is csak így van, körülbelül meglesz az év végén egy munkaegység után a 80 forint. a terme­MIT JELENT EZ __ lőszövet­ke zet szempontjából? Itt van mindjárt Markovics Márton. Ketten dolgoznak a termelőszövetkezetben: 5 és a felesége. Kiss István könyvelő elővette a kimutatásokat, s megmutatta, hogy Markovics Mártonnak eddig 270 munka­egysége van és feleségének is megvan a 150. Mindjárt hoz­zátette, hogy az év végiéig, mivel most kitolódik a zár­számadás ideje, minden bi­zonnyal meglesz Markovics Mártonnak is a 350 munka­egysége és a feleségének is vagy 250. Mit jelent ez? Köny- nyű kiszámítani, mennyi az évi tiszta jövedelmük. Tes­sék, szorozzuk meg először a 350-et 80-al. Mindjárt kiderül, hogy ez 28 ezer forint, azaz a férj keresete havonta 2300 fo­rint körül van. A feleség 250 munkaegységéért 20 ezer forin­tot kap, azaz havonta mintegy 1700 forintot. 2300 plusz 1700 — 4000 forinttal, tehát a kettő­jük keresete összesen havi 4000. Ám ez még nem minden. Markovics Mártonnénak jár egy hold háztáji föld is, amin az idén kukoricát termeltek, és letörtek róla 35 mázsát, — ami 150 forintjával is 5250 fo­rint. Tessék ezt elosztani 12 felé és eredményként a havi négyezerhez járul még 440 fo­rint. Tehát összkeresetük egy hónapra átlagosan 4400 forint. Mindketten a növényter­mesztésben dolgoznak. Nagyon szoros dologidő volt az, mikor naponta 10 órát voltak kint a mezőn, többnyire 8—9 órát dolgoztak, akár az ipari mun­kások. az érem egyik nézzük meg az össze­EZ A PÉLDA oldala. És most a másik oldalt is, hasonlítás kedvéért. Molnár Alajos, egyénileg dolgozó paraszt egyike a köz­ség legjobb gazdáinak, ók is ketten művelik az öt és fél hold földjüket a feleségével. Elbeszélgettünk. íme az évi számadásuk. Az öt és fél hold földből másfél hold szőlő. Egy hold új ültetvény, ez még nem jövedelmez. Van 400 négyszög­öl málnájuk és 3 hold szántó- területük, ami ugyan nem egé­szen szántó, mert jókora rét is van benne. Elmondják, hogy eladtak 10 mázsa csemegesző­lőt, ezért kaptak összesen 4200 forintot. 35 hektó b.,ruk te­rem, amire leszerződtek, pénz­összegben kifejezve ez 17 500 forintot jelent. A málnából 2800 forintot árultak. Termett 13 mázsa búza és 15 mázsa kukorica. Pénzben kifejezve a búza értéke 2730 forint, a ku­koricáé 2250 forint. Ennyi a bevétel. És a kiadások? Réz- gálic 1500 forint, rafia 300 fo­rint. adó 3500 forint. Molnár Alajos megcsináltatta a ko­csiját, ez 4000 forint volt. Ám nem bírtak ketten a munká­val, napszámost u kellett fo­gadni és e célra 2000 forintot költöttek. Jó gazda műtrágyát i használ: 400—500 forint. A kiadás 11 800 forint. Ha kivon­juk a bevételből, megmarad tisztán: 17 680 forint. Mi jut egy hónapra kettőjüknek? Mondjuk, hogy 1500 forint. Mennyit dolgoznak ezért a pénzért? Molnár Alajos sza­vait idézzük: ■— Nálunk nyáron 14—16 óra a munka, olyankor nem is ebédelünk. Csinálni kell, mert másképp nem győzi az ember. — Most is egész éjszaka dol­gozunk a szőlővel — mondja a felesége. ál­GOND VAN A lóval, az _____________latokkal, a fö lddel, mindennel. Szép há­zuk van. talán legszebb a falu­ban. Véres verejtékkel keres­ték. Most, a falatokért is gyön­gyözik a homlokuk, patakzik róluk az izzadság, s bizony ne­héz, nagyon nehéz. A termelő- szövetkezetben Markovicsék jó­val kevesebbet dolgoznak, töb­bet termelnek, mégis jobban élnek. Négyezer egynéhány fo­rint a jövedelmük, mi ehhez képest a Molnérék ezeregy- néhányszáz forintja? — Hiszen nem is vagyok én ellene a termelőszövetkezetnek — mondja Molnár Alajos, s az is kiderül, hogy meghányta- vetette magában ezt a dolgot ő is. Kívülről tudja, hogy ki mennyit keres a tsz-ben, né­hány javasláta is volna, oltvá­nyokkal is kéne a tsz-ben fog­lalkozni, az jól fizet. 34 eszten­deje foglalkozik a szőlővel, ő jól értene hozzá, elkelne ott egy ilyen ember — így elmél­kedik. Megvan a véleménye a többi egyéni gazdáról is. Sem­mi trágyázás, semmi gazdál­kodás, a földben évről évre a kukoricát, a búzát váltogatják, így nem lehet termelni, ö ma­ga is nehezen él, pedig más­ként gazdálkodik. Az egész községnek a termelőszövetke­zetben volna a helye. Nagyréde község ellátásához hiányzik 12 és fél vagon búza. Egy termelőszövetkezeti tag és a felesége 4000 forint körül ke­res, egy egyéni gazda csak 1500 körül. Az egyik emberi körülmények között dolgozik, a másik az igát húzza. És aki az igát húzza, annak a munkája jövedelmez kevesebbet. Szám­adást végeztünk. A puszta szá­mok mellett aligha kell még a szóbeszéd. jövője | NAGYRÉDE függ. attól hogy mi­kor választják az új szocialista utat, az előnyösebbet, a jobbat az egyénileg gazdálkodó parasz­tok. Ha majd ez megtörténik és ismét az újság hasábjain szere­pel a község neve, minden va­lószínűség szerint idézőjelbe kerülnek a gondok, mint az újabb időkben sok-sok magyar községben mér. Kiss János Jól halad az őszi i háza retése a sarud t termelő­szövetkezetekben Sarudon négy termelöszöve1 - kezet van. A jövő évi kenyér biztosítására a termelőszövet­kezetek úgy határoztak, hogy szántóterületük 30 százalékát őszi búzával vetik be. A négy termelőszövetkezet tervezett őszi búza vetésterü­lete 1878 hold. A tsz-ék vezetői időben biztosították a szükséges fémzárolt vetőmagot, amit a gyöngyösi Növényvédő Állomás segítségével gépi erővel csáváz­tak. A mai napig a fcsz-ejk 650 Katasztrális holdon végezték el az őszi búza vetését. A párt­kongresszus tiszteletére vállal­ták, hogy az őszi búza vetésü­ket október 20-ra, az őszi be­takarítást, valamint az őszi mélyszántást november 1-re be­fejezik. Autóbusz-váróterem épül Abasáron Hosszú huzavona után az elmúlt hónapban Abasár köz­ségben is megkezdték egy új autóbusz-váróterem építését. A 120 ezer forintos költséggel épülő váróteremhez a község lakosai társadalmi munkát ajánlottak fel, melynek során még az őszi esőzések beállta előtt átadhatják azt rendelte­tésének. A berendezéshez és az anyagpótláshoz a helybeli föld­mű vesszövetkezet 40 ezer fo­rintos költséggel járult hozzá; A nagymamák Keveset szólunk róluk, pedig megérdemelnék. Megérde­melnék, hiszen mi lenne sok családdal nélkülük. Pontosab­ban a nagymama nélkül, aki amíg lányuk, fiuk gyárban, hi­vatalban dolgozik, gondos szeretettel vigyáz az unokákra és neveli őket. Hányszor, de hányszor hallani: — Szerencse, hogy a nagymama él, velünk van, és mindent elintéz, min­dent elvégez mire hazamegyünk... — No, és ha nem is éppen a munka, de maga az a tény, hogy egész nap van valaki odahaza, készíti, várja a gyerekeket, aztán ha anyuka, apuka moziba, színházba megy... akkor is ott a nagymama. Nem kétséges, hogy az utóbbi esztendőkben számtalan olyan intézkedés történt, amellyel államunk segíteni ipar­kodott a szülők helyzetén és a napközi otthonok, óvodák, bölcsődék, pótmama-szolgálat — mind megannyi lépés a dolgozó ember, a családvédelem, a nevelés érdekében. Ez igaz. De mindezek mellett mégis mennyivel másabb, ha van egy nagymama is, aki estére megmelegíti a vacsorát, enni ad a gyerekeknek és megstoppolja a kiszakadt zoknikat... És a nagymama áldozatkész munkájáért, szorgalmas igyekezetéért mit kap cserébe a fiataloktól? Bizony nem mindig azt amit érdemelne. Sajnos, vannak családok, ahol p nagymama munkáját egyszerűen csak tudomásul veszik, természetesnek könyvelik el, és szinte soha, vagy csak na­gyon ritkán gondolnak arra, hogy a nagymama is érző em­ber, akinek néha-néha jólesne egy kis figyelem, egy kis kedvesség, egy kis tapintat. Bizony jólesne és sokszor még jó szót sem kap, nemhogy megbecsülést. Szerencsére a csa­ládok zöménél nem így áll a helyzet, de most éppen nem az. ilyen családokhoz szólok, hanem azokhoz a kevesekhez, akik eddig már sokat kaptak a nagymamáktól, de cserében vajmi keveset adtak. Pedig a nagymamáknak is van névnapja, vágya, álma, titkon őrzött gondolata, amelyet úgy szeretne megvalósítani. Van, bizonyosan van, még akkor is, ha erről nem beszél, nem követelőzik, talán még szót se tesz felőle Fordítsunk hót több figyelmet a nagymamákra. Hadd érezzék ők is, hogy munkájukat nagyra becsüli, értékeli a család és van célja, érteimé öreg életüknek. Próbáljuk csak meg, kedves olvasók, vagy tegyék továbbra is, ha már eddig se feledkeztek el róla. Több megbecsülést, figyelmet, szere- tetet irántuk és ha eleinte nem megy könnyen, gondoljanak arra, hogy egyszer mi is csak megöregszünk... (sz .y) Jlwelek.. . A MÖNOSBÉLI gyermek- otthon udvarát bearanyozza a vénasszonyok nyara; A vén hórsak lombjait ezer színűre festette az ősz, belekeverve ecsetes táljába pirosat, sárgát, rózsaszínt, barnát, a vénülő október jellemző színeit. A park hátulján ugyan örök ifjúságot hirdetnek a mindig ?őld fenyők, de csalóka szí­nüknek már úgysem hisz senki, hiszen elmúlt a nyár, ősz van és itt kopogtat az ajtóban a morózus tél; A kastélyparkban aprócska gyerekek ugrálnak, játszadoz­nak gondtalanul, Pistikék, La­cikák, Margitkák, Erzsikék kergetőznek, és vidám kaca­gásuk felveri a kertet. — Hopp, megvagy! — uj­jong az egyik és magához öleli apró barátját, aki li­hegve kiáltja: — Jó, de most már te vagy a kergető... És amíg ők — a gyermek- otthon 44 kis lakója — jó­kedvűen játszanak, addig a fe­hérköpenyes óvónénik féltő gonddal lesik, figyelik min­den lépésüket. A Nap bera­gyogja a parkot, és az őszi szellő elsárgult leveleket sodor a még zöld pázsiton. Bent, a jól felszerelt ott­honban találkoztunk Gei- b i n g e r Mária óvónővel, aki a maga tizenkilenc esztendejé­vel sok érdekes dolgot mesél el az apróságokról. KÉSŐBB LEVELEK kerül­nek elő, amelyeket a gyerme­kek szülei, hozzátartozói ír­tak. Némelyik rózsaszín, má­sik zöld borítékba rejtve, a következő csak egyszerű le­velezőlap, amelyen felkiáltó­jelként kiabálnak a betűk. — Sajnos, a negyvennégy apróság közül csak tízzel tar­tanak fenn legalább írásban kapcsolatot szüleik — mond­ja Marika. — A többiekkel nem törődnek... Ügy kop- pannak a szavak, oly ride­gen. és szomorúan, hogy le­hetetlen meghatódottság nél­kül fogadni Őket. L. B. édesanyja nemrégiben írt levelet, amelyben érdek­lődik az apróság felől. — Selypít-e még? Sír-e so­kat a kicsi? —. érdeklődik és a kuszáit sorok mögött ott pis­lákol valahol az anyai szív tüze, a gyermekéért aggódó asszony, az édesanyai szeretet apró, picike lángja. Űjabb levél, rózsaszín borí­tékban. A szülők disszidáltak és „jó ismerős” gondjaira bíz­ták a gyermeket. Am a ki­csit nem nevelte a kedves is­merős, hanem beadta az ál­lami Intézetbe, de közben zsa­rolja a külföldön amúgy is sok bajjal küszködő szülőket. A szülők nemrég tudták meg az Igazságot a „jólelkű” isme­rős felől. Megtudták, hogy gyermekük jó kezekben van, gondoskodik róla az állam, még nagyobb gonddal és na­gyobb felelősséggel, mint ami­lyennel ők viseltettek gyerme­keik iránt. Most megszólal­tak és írnak, úgy látszik, az ő szívükben se szakadt még el teljesen a gyermeket és szü­lőt összekötő kapocs. — És írnak néha az édes­apák is — meséli tovább az óvónéni. — Néha e! is jön, meglátogatja a gyereket egy- egy közülük. — De máris újabb leveleket mutat, újabb sorokat, amelyekből akárme­lyik egy egész életre szóló tanulság lehet. — Ügy élünk itt, mint egy nagy család — kezdi a szót megint valaki és megsimo­gatja az egyik szöszke kislány fejecskéjét. Bizony, szépek itt a gyer­mekotthonban a napok, az es­ték. Az esték, amikor az óvó­nénik szebbnél szebb mesék­kel viszik el őket az álmok szárnyain. — Nagyon boldogok, ha „szeretgetjük” őket — meséli Geibinger Marika, — Hány­szor, de hányszor hallani a kedvesen gügyögő szavakat: — Övónéni! Engem is tessék „megszeretni”. — És némelyik közülük talán még elaludni se tudna addig, amíg az óvónéni meg nem csókolja arcocská­ját.„ ★ MENNYI LEVÉL, mennyi gondolat, és milyen nagy sze­rencse, hogy a könnyelmű, fe­lelőtlen szülők helyett valaki féltő szeretettel gondoskodik ezekről a gyerekekről, a ked­ves gyermekotthon lakóiról; Gondoskodik róluk és tisztes­séges emberekké neveli őket a társadalom; a nép állama. Szalay István Kiváló tenyészüszőket kaptak a termelőszövetkezetek A 3004/1. kormányrendelet a termelőszövetkezetek közös ál­Poloska-muzeum mint esztétikai élvezet... Aschaffenburg ter­mészettudományi mú­zeuma egyedülálló lát­ványt nyújt az érdek­lődőknek: néhai dr. Karl Singer egészség- ügyi tanácsos poloska- gyűjteményét, amelyet a városra hagyomá­nyozott. ötvenegy üvegvitrinben 403 po- loekafaj, 1457 fajtája látható. Wilhelm Noll adjunktus nagy hévvel magyarázgatja a cso­dálkozó látogatóknak, hogy a poloskák kö­zött „igazi drágakör vek” is vannak, ame­lyek „esztétikai élve­zetet" nyújtanak Undorító látvány tu­lajdonképpen csak egyetlen egy fajta, mégpedig a közismert ágyi poloska, tudomá­nyos nevén „lectula- ris", amely emberi vérrel táplálkozik, Minden mis fajta, kettőt kivéve, ame­lyek galambokon és denevéreken tanyáz­nak — kizárólag nö­vényeken éh A ter­mészet szempontjából egyes fajták eqyene- sen hasznosak ezeket Amerikában tenyész­tik és igen jó szolgá­latot tesznek a mező- gazdaságnak és az er­dészetnek A múzeumban mik­roszkóp alatt látható minden Közép-Euró- pában előforduló po- loekafajta, amelyek­nek nagysága 0,25 millimétertől 5 cm-ig váltakozik. A „leg­szebb” poloska a „Tingis ampliata’’, amely nedves réten és erdei tisztáson él: fe­jén apró koronácskát hord. Vannak olyanok is. amelyek a szivár­vány minden színé­ben pompáznak. Az aschaffenburgi múzeum a világ egyetlen helye, ahol ilyen szépen rendezett, szakosított és jól pre­parált poloskagyűjte­mény található. latállományának kialakítása ér­dekében intézkedett, hogy a vágásra hizlalt szerződéses üszők közül válasszák ki a leg­jobbakat és adják át tovább* tenyésztésre. Az Élelmezésügyi Minisztérium Adatforgalmi Igazgatóságán közölték, hogy az idén, tavasszal Indult akció eredményeképpen országosan eddig több mint 6200 tenyész­tésre kiválóan alkalmas üszőt adtak át a közös gazdaságok­nak. Különösen sok jó tenyész­állatot kaptak a szövetkezetek Fejér, Pest, Somogy. Tolna és Baranya megyéből. (MTI) — A HATVANI Konzerv­gyárban komoly eredménye­ket hozott a kongresszusi munkaverseny. A megtakarí­tás összege meghaladja az öt­millió forintot.

Next

/
Thumbnails
Contents