Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

* NÉPCJSAü 1959. október 1., estttörtSl IVem felejtjük el a béesi VIT-et ül türelem nemcsak rózsát terem Mikó József, monosbéli la­kos 1958 februárja óta szor­galmasan vásárolja a lottó- szelvényeket Hétről hétre min­dig többet vásárol, kezdetben három szelvénnyel játszott, ez év 33. hetében már 180 szel­vényre húzgálta a kereszteket, mígnem a 37. héten 55 szel­vény közül hét befutott. Négy kettes, hét hármas, s egy né­Moxik műsora, EGRI VÖRÖS CSILLAG Akiket a pacsirta eLkiscf EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kenyér, szerelem, féltékenység GYÖNGYÖSI PUSKIN Sabella nagymama HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Ketten a nagyvárosban HEVES Életem árán PETERVÁSARA Nincs előadás FÜZESABONY A boldogság vasárnap lön műsora. Egerben este fél 8 órakor: ÉRDEKHÁZASSÁG (Bérletszünet; bianco bérlet) Sírokban este fél 8 órakor; Warrenné mesterség# vei, Izveckajával A szünetben Tamara Makarovát pillantot­tam meg. Odamentem hozzá — megjegyzem kissé szorongva —, s átadtam neki pár szó kí­séretében egri diáktársaim egyik kedves kis ajándékát. Cserében Makarovától saját fényképét kaptam. AUGUSZTUS 1-ÉN kezdő­dött egy háromnapos szeminá­rium, amelynek tárgya a gyar­mati országok gazdasági, poli­tikai és kulturális helyzetének megvitatása volt. Itt mutatko­zott meg leginkább a bécsi VIT-nek az a nagyon dicsére­tes és hasznos tanulsága, h >gy mi fiatalok nemesük táncol­tunk és énekeltünk, hanem vitatkoztunk is. Az egyik fel­szólaló kislány ugyanis ezt mondta: „A nyugati imperia­lizmusról már sokat hallot- ttmk, de beszélni kellene vég­re a keletiről is, a vörös impe­rializmusról.” Egy amerikai a következő kérdést tette fel küldöttségünknek: „Láttam a magyar határon olyan tankn- kat és ágyúkat, amelyek ma­gyar földön vannak és a csö­vük is Magyarország felé te­kint Mi ez, ha nem vörös im­perializmus?“ Mi meghívtuk ezeket a fia­talokat hajónkra s elbeszélget­tünk velük, arról, hogy hogyan élünk, dolgozunk, tanulunk, mi magyar fiatalok. Azt, hogy ki mit hitt el belőle, nehéz lenne megállapítani, de annyi bizo­nyos, sokkal tisztábban, vilá­gosabban állt előttük ezután Magyarország. AUGUSZTUS 3-ÄN, délután a Sebastian platzon ismét ösz- szegyűltünk, ezúttal a diák- klub záróünnepélyére. S míg a búcsúzás tartott, visszagondol­va az elmúlt napok eseményei­re, új barátokkal kötött isme­retségekre, a hasznos, termé­keny vitákra, csak egyet álla­píthattunk meg: ismét győzött a Frieden — Freundschaft! 1959. október 1, csütörtök: 1949. Megalakult a Kínai Nép- köztársaság. 1869-ben kerül forgalorr^ba Ma­gyarországon — a világon először — a levelezőlap. & Névnap V Ne feledjük, pénteken: PETKA bine!- BEFEJEZŐDÖTT az első kísérleti kutatófúrás Recsk község határában, a Tama pa­tak völgyében. Az ércesedést vizsgáló kutatás nem hozta meg a kívánt eredményt. — A HEVESI I. sz. Iskola úttörő küldöttsége virággal köszöntötte a néphadsereg napja alkalmából a helybeli kiegészítő parancsnokság tisztjeit és dolgozóit. A tiszt elvtársak szívélyesen elbe­szélgettek velük és megkö­szönték a kis pajtások figyel­mességét.- A3. SZ. KŐBÁNYA Vál­lalathoz tartozó somoskőűjfa- lusi kőbányászok kultúrcso- portja látogatott el vasárnap Recskre, ahol jól sikerült mű­soros estet és táncmulatságot rendezett. — EGERBEN a 32-es szá­mú Autóközlekedési Vállalat KISZ-szervezete október 3- án tánccal egybekötött össze­jövetelt rendez a Városi Kultúrházban.- A GYÖNGYÖSI MÁV Kitérőgyártó Ü. V. bejárata előtt színes plakátok népszerű­sítik a kongresszusi munka­versenyt. Az ötletei, áttekint­hető eredményeket mutató pla­kátok nagyban hozzájárulnak a sikeres munkaversenyhez, mert a munkások látják az eredményeket, tudják, mennyit kell még termelniök a vállalá­sok teljesítéséért. Egy színházi este után Az előadásnak vége. A szo­kástól eltérően a színészek ezen az estén nem sietnek haza. ha­nem a színpadon gyülekeznek, ahol már szétbontották az es« előadás díszleteit. A sivár szín­pad — kötelekkel, csigákkal, összerakott díszletfaiakkal — kissé ridegnek hat, de mégis van valami ünnepélyes hangu­lat. Most találkozik az egri Gárdonyi Géza Színház először gyakorlatban a színházat pat­ronáló Nemzeti Színház képvi­selőjével, Marton Endre főren­dező személyében. Jelen vannak a fent említet­ten kívül a Népművelési Mi­nisztérium küldöttei is, Vass Károly, az egri Gárdonyi Géza Színház főrendezője üdvözli a megjelenteket, majd Marton Endre fejti ki véleményét az e'őadásról. Nem sablonos kiér­tékelés ez, baráti beszélgetés, amely a rideg környezetet is meghittebbé tette, s mindenek* felett őszinte volt. — Először találkoztam az eg­ri színházzal —. kezdte beve­zetésében Marton Endre. — Megpróbáltam a néző szemével nézni az előadást, amely kelle­mes meglepetés volt a számom­ra. Én is jól szórakoztam a kö­zönséggel együtt. Örülök, hogy ilyen sok tehetséges színészt is­mertem meg, akik ezt a nem túl irodalmi igényességgel meg­írt darabot kedvesen, mérték­tartóan játszották. nem estek a sablonos humor kátyújába, s megtalálták azt a formát, amellyel ízlésesen lehet szóra- kortatni a közönséget. Kitűnő volt az előadás zenei vonala amelv a színház zenei vezetőié­nek tehetségét dicséri. Vissza­térve a színészekre, el keil mondanom, hogy nem könnyű játszani ezt a szükséges köny- nyű műfajt és sokszor a rende­zőnek kell segíteni a darab dramaturgiai gyengeségein, így például a második felvonás szerelmi konfliktusánál is. Nem akarok részletes elemzést tartani, amely móst nem is volna célravezető, összbenyo­másomat mondtam el, s igye­keztem megismerni a színház tagiait. Mindent összegezve: benyo­másom ió volt. s jól érzem ma­gam közietek, Ha a hibákról beszélnék, akkor el kell még mondani, hogy több súly' kell fektetni a helyes magyar es­szédre, ez a orobiéma f< iái! a Nemzeti Színház színészeinél ;s. ezt. a munkát el kell kezde­ni országos viszonylatban, Mert a színészek elsőrendű hivatása a szép masval* beszéd fejlesz- tése. Még egyszer köszönöm ezt a kellemes estét, és örülök. ho«y sok tehetséges embert is­mertem meg. Kapcsolatunkat igyekszünk minél szélesebb körben kifejteni a két színház között, szívesen látjuk az egri színház művészeit a mi próbá­inkon és előadásainkon Hol­nap a táielőadást nézem meg. hogv ezáltal is több oldalról is- meriem meg az egri színházat Viszontlátásra. Viszontlátásra — mondjuk mi is. Naev dolog ez a színházi kultúránk tévesztésében, ami­kor az ország első színháza Mven őszinte baráti kapcsolat megteremtésével segíti az egri színházat, s ezá’tal még iobban biztosítottnak látjuk az előadá­sok színvonlának emelését és művészeink továbbfejlődését. (P. P.) Tiszti kiutat avattak Recsken Ünneplőruhás emberek gyü­lekeztek hétfőn . este egy új, csinosan berendezett épület előtt. Üj tiszti klubot avattak Kovács Sándor őrnagy egysé­génél. Villanyfényben fürdött a nagyterem, megterített asz­talok, virágcsokrok várták a vendégeket. Amikor elérkezett az ünnep­ség kezdete, már megtelt az Q'.őlJj'ri'jzc) k Megvalósul az álom Fehér kavicsok gyes volt azon a héten, össze­sen 35 861 forintot nyert Azt mondják, a türelem rózsát te-' rém, ezúttal megtermett egy rózsakertre való. Mikó József a nyeremény­ből rendbehozza a házát c egy részét továbbra is lottó­zásra fordítja, s mindaddig ját­szik, míg ötös találatot nem ér el — mondotta. |7, ddig csak vágyakozva gondoltunk rá. Amikor beköszöntött az őszi eső és .estétől reggelig, reggeltől estig szakadatlanul jesett, félve gondoltunk arra, hogy ki kell lép­nünk az utcára. Féltünk a sártól, amely ott várt ránk a házak előtt és marasztal óan kí­sért bennünket a Várállomásig. Azt a kis troszkát, amely a sétányunkra jutott, féltő gonddal gereblyéztük hol ide, hol oda, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá. De ha elhúztuk az egyik helyről, ott merült el két nap múlva a cipőnk, ha pedig élegyengettük |az egész sétányon, másnap már vigyorogva nézett ránk a sár. Aztán hírek kezdtek szivárogni, hogy ki- épül a sétány, teljesül az álom. Szinte féltőn ; hordtuk magunkkal a halovány reményt, hogy össze ne törjön bennünk, míg hazaérünk. Nem tört össze. Lelkesedéssé nőtt. összefogott a Vécsey-völgy és virágoskertté varázsolta a poros árokpartokat. Nem sajnált munkát, ;nem sajnált fáradságot, nem sajnálta az időt a gyomlálásra, kapálásra, öntözésre. Nőtt is a sok virág. A petúniák, a sarkantyúvirágok, a sziniák, a margaréták, a tátikák, a portulács- •kák, a verbénák, az őszirózsák csakhamar meg is mutatták virágos arculatukat, nemcsak a kertésszé vált utcabelieknek, hanem a ha­tárba siető, esténként onnan fáradtan hazafelé ballagó dolgozóknak is. Szegény virágok... Mintha hálásak akartak volna lenni, hogy életre keltettük őket, egész nyáron át versengtek azért, hogy melyikük fogja fel jobban a rengeteg port, amelyet fel­vert az úttest megnövekedett forgalma. Esté­re olyanok lettek, mintha messze útról tértek volna haza, fáradtak, porosak, a nap hőségé­től el bágyadtak. De az öntözőkannák minden este lemosták róluk a nap porát, és éjszakán­ként felüdülve, álmodoztak arról, hogy más­nap újra sok örömet fognak szerezni az em­bereknek. Az elmúlt héten megjelentek a cementla- ■ pok a sétány melletti virágos ágyakon. A te- ; hergépkocsi homokot is szórt le melléjük, • hogy puha ágyuk legyen, ha lefektetik őket. ; Most már csak a brigádot várjuk, hogy meg- ; kezdjék a munkát és befejezhessék, mielőtt ; beköszöntenek az őszi esők. Milyen jó, hogy ma már az álmok nem :maradnak sokáig álmok... új tiszti klub. Az egység pa­rancsnoka, Kovács Sándor őr­nagy elvtárs, rövid ünnepi be­szédében megköszönte azoknak a munkáját, akik segítettek abban, hogy a néphadsereg napjára elkészüljön a klub. A jó munkát végző, szorgal­mas polgári alkalmazottakat és honvédeket — körtük Garas Imrét, Papp Sándort és a töb­bieket — megj utalmazlák. A nagy tapssal fogadott ün­nepi beszédre a vendégek kö­zül Pribil Rezső ezredes elv- társ emelkedett szólásra. Így méltatta az új klub jelentősé­gét: ezzel az új létesítménnyel lehetőség nyílik arra, hogy a tiszteli tovább képezzék ma­gukat, tanuljanak, művelődje­nek. Míg a nagyteremben tartott az ünnepség, addig a konyhá­ban is szorgalmaskodtak az asszonyok. Ízletes vacsorát ké­szítettek, hogy megvessék a jó verpeléti bor ágyát, Vidáman koccantak össze a poharak, az építők és a néphadsereg napját ünneplők egészségére. Az asztaloknál baráti csopor­tok alakultak és a jókedv víg nótát is csalt elő. A legvidámabb társaság talán mégiscsak Burda István ,és Kende Lajos asztalánál volt. Ezen a napon többszörös ün­nepet tartottak. A késve érke­ző Csáti Mihály név- és szüle­tésnapját, me'g még egy szüle­tésnapot, de legtöbbször az ün­neplő néphadsereg tagjaira ürültek a poharak. A zenekar pattogó ütemű muzsikájára táncra mozdultak a lábak és jó hangulatban szó­rakoztál? késő éjszakáig. k. j. A7cm kerestem öltét, nem miattuk húzA ~ ' tam ki az íróasztalom fiókját. A más-j napi munkámhoz volt szükségem valami jegy-\ setre, az után kutatgattam. ,kkor fehérlettekJ elő az egyik fölemelt füzet up alól. Négy apró kavics. A 'két nagyobb is csak', olyan nagy, mint madárka tojása, formájuk is! ahhoz hasonlít; a két kisebb pedig, mint két', szép fehér fog, csillogott felém. Szép simák/, ahogy lekoptatta őket az idő. Kivettem a rejtekhelyükről. Hűvösségük hű­sítve simult meleg tenyeremhez. így néztek, tiszta fehérségükkel rám. Kutatgatva keresgél-' tem emlékeim között, amikor egyszer csak fel- '■ tárult előttem a kép: az öreg Duna fövenye.' Sztálinváros alatt. Néhány évvel ezelőtt jártam ott. Három! napot töltöttem a városban, amely úgy nőtt< ki máról holnapra az ezeréves Dunapentele< kukoricás, krumpliföldes, gizgazos fennsíkja-' bál, mint a mesék városa. Országos újítási< ankéton vettem részt. Közben bebarangoltuk< a várost, a gyárat, csodálattal néztük a hatal­mas kohókból izzó lángolással kiömlő pata­kot, a megolvadt vasat. Sétálgattunk a kilo méter széles fiatal erdőben, amely mint leve-J gőt tisztító, védő sáv húzódik a város és a: Vasmű között. Ha nem volt közös program,j elmentem mindig a Duna felé. Hívott a táj.', hívott a szépség, amely ott tárult elém. A Me-‘, zőföld löszfalának magasáról lenézhettem mélységbe, ahol csaknem félszáz méternyire', lent csillog a nagy víz, túl rajta pedig színé-', nek gazdagságában mutatja meg magát a', messzeségbe belesimuló Kis-kunság. Ó, milyen szép táj!... Egy darabja a ma­gyar hazának. A föléje boruló égbolt látja az", egészet, amelynek messzeségbe vesző homályát! már a szem nem, csak a szív tudja kísérni.. / Egyszer le is lépegettem a meredek lösz-', falba vágott lépcsőkön. Túl a holt Dunaágon ■ hömpölygőit a hatalmas folyam, amely mesz-j sze országokból ért ide, hogy messze országa--, kon keresztül elérje a megnyugvást, a ten-< gert... Sok-sok kis kavicsot is hozott magá­val, ki tudja honnan... A fövenyre vetette.', Ezt a négyet fölszedegettem. így kerültek hoz­zám. Milyen jó, hogy akkor elhoztam őket Ér-', zést hívtak vissza bennem, amely szép volt,', tiszta volt, elfelejteni ezért nem lehet soha-', sem.., HÓRVÖLGYl ISTVÁN VÉRZÉSCSÜKKENTÖ GYÓGYSZER Az edinburghi kutatóintézet laboratóriuma egy ausztráliai növény nedvéből olyan gyógy­szert állított elő, amely a mű­tét előtt álló beteg ereibe fecs­kendezve nagymértékben csők-' kenti a műtét alatti vérzést, MAR LASSAN két hónapja, hogy véget ért Becsben a VII. Világifjúsági és Diáktalálkozó eseménysorozata, a magyar küldöttek azonban még mbst is szívesen beszélnek élmé­nyeikről, tapasztalataikról. Csodálatosan szép napok, em­lékek idéződnek fel elbeszélé­seik nyomán, s most ketten megszólalnak a lap hasábjain is. Egyikük orvos. Dr. Ferenczy Itnre, a magyar eszperantisták egyik vezetője. A másik fiatal Pintér Erzsébet, az egri Peda­gógiai Főiskola hallgatója. , Először szólaltassuk meg dr. ■Ferenczy Imrét: Másodízben vettem részt Vi- Jágiíjúsági Találkozón. 1957- ben Moszkvában, az idén nyáron Bécaben. Elmondhatom, hogy mindkét alkalommal igeh sok felejthetetlen élményben volt részem. Mint orvos, és mintáz eszperantó szervezet vezetője, fiók értékes tapasztalatot sze­geztem. Ezúttal részletesebben fog­lalkozom az eszperantista fia­talolt találkozójával, ■ amit a bécsi VIT keretében is meg­rendeztek. Erre az összejöve­telre július 28-án délelőtt a bécsi városi Sportcsarnokban, á Stadthalleban került sor. Egyetlen találkozó volt a sok ezer közül, amelyen tolmá­csokat nem vettek igénybe. Az eszperantó nyelvet beszélő fia­talok jól megértették egyást. annak ellenére, hogy tizenegy ország hatvan képviselője be­szélgetett, vitatkozott, _ tár­gyalta következő feladatai''. Távoli országrészek is képvi­seltették magukat az összejö­vetelen. Jelen volt Brazília. Ausztrália és Japán eszperan­tó szervezeteinek küldöttsége. A népi demokratikus országok közül lengyel, bolgár és ma­gyar eszperantisták jöttek el. Az üdvözlések elhangzása után Bulgária küldötte tartott be­számolót a minden fiatal szá­mára legfontosabb témáról: hogyan tudna a világ eszpe­rantista ifjúsága még hatáso­sáéban dolgozni a békéért és barátságért. A beszámoló után megkezdődött a vita. Hollan­dia. Bulgária, Ausztria és Ma­gyarország küldöttel szólaltak fel s a végén megszületett a határozat amelyben a VIT eszperantista találkozójának részvevői kérik a különböző nemzeti és nemzetközi szerve­ket, hogy a következőkben méginkább használják béke­munkájukban a könnyen meg­tanulható nemzetközi nyelvet az eszperantót. AZ ESZPERANTISTÁK ta­lálkozója július 29-én folytató­dott. Ezúttal a Burgkino-ban eszperantóra szinkronizált fil­meket mutattak be. A nálunk és több országban ismert két filmünkön kívül ausztrál és bolgár filmeket is vetítetted. Nagyon tetszett a bolgárok színes filmje, a Vendégszerető tenger, de nagy sikert aratott a mi két filmünk is. Ezután városnézés, majd eszperantó nyelvű műsoros est tette tel­jessé a találkozót. A bolgár és osztrák eszperantisták értékes könyvajándékokat osztottak szét a színvonalas találkozó részvevői között. Az osztrák fiatalok az Anna Frank nap­lója című könyvvel ajándékoz­ták meg eszperantó fordítás­ban társaikat. Persze nemcsak eszperantó­inkkal kapcsolatos találkozók voltak érdekesek a VlT-en. Egy alkalommal szem és fül­tanúja voltam egy párbeszéd­nek, mely egy disszidens ma' gyár és egy magyar VIT-kül- dött között zajlott le. A disszi­dens ezt kérdezte a magyar fiú­tól: „Mondd csak, barátom, au­tód van-e már?" S a válasz a következő volt: „Autóm nincs, hazám viszont van.” A bárbe­széd ezzel be is fejeződött, hi­szen a felelet világos, és tö­mör volt. Nem olyan, mint a több nyelven megjelenő feszti­vál-ellenes Bécsi Hírlap cik­kei, amelyek a legkörmönfon­tabb módon igyekeztek a né­pi demokráciák, s így hazánk ellen is beszélni. Ez azonban alapjábanvéve nem tudta meg­törni az igazi, jó VIT-hangu- latot. Autogram-kérés, jel­vénycsere, különböző ajándé­kozások mihd-mihd napiren­den voltak s ezekben szinte elöljártak jó példával az oszt­rák fiatalok. Mindenütt ott voltak, segítettek a külföldi fiataloknak. Egy osztrák test­vérpár, Puci és Hédy még vá­sárlásainknál is közreműköd­tek. így nem volt nehéz ba­rátságot kötni a vendéglátó fi­atalok nagy részével s most nem nehéz akár órák hosszat is beszélni a Bécsben szerzett élményekről. Most Pintér Erzsébeté aszó, aki leginkább a diákdelegáció munkájával kapcsolatos emlé­keiről beszél legszívesebben. NAGYON SOKAT írtak már az újságok delegációnk Becs­ben eltöltött 11 napjáról, a megnyitóról, a béketüntetések­ről, fiatal művészeink és Spor­tolóink szerepléseiről. Én most egy pár szóban a diákdelegá­ció munkájáról szeretnék be­számolni. Huszonhármán kép­viseltük a magyar egyeteíni, főiskolai és középiskolai hall­gatókat. Csoportunknak nap, mint nap külön programja, úgynevezett diákprogramja volt, aminek első eseményén? július 27-én került sor. Ekkor volt a diákklub megnyitó a Sebastian platz három alatt. Vajon akadna-e olyan diák, aki részt vett a fesztiválon s ne emlékeznék az itt lefolyt vitákra? Nem hiszem, hiszen a diákcsoportok minden tagja részt vett legalább egy ilyen szemináriumon, érdeklődési körének megfelelően hallgat­hatott jogi, filozófiái vitát Rendkívül érdekes volt a filmesek szemináriuma, amely szinte az egész fesztivál ideje alatt tartott. Egy alkalommal magam is részt vettem egy vi­tán, s külön élmény volt szá­momra, hogy néhány szót vált­hattam a Negyvenegyedik cí­mű szovjet film főszereplője-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents