Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

1959. október 1„ csütörtök nepüjsag 5 Tízéves a Kínai Népköztársaság A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta egyetlen ese­mény sem váltott ki ilyen mélyreható változásokat a nemzetközi erőviszonyokban, mint a Kínai Népköztársaság megalapítása, 1949. október 1- én. Hatszázötvenmillió kínai — az emberiség egynegyede — saját kezébe vette sorsának irányítását, elűzte az imperia­listákat, szétzúzta a feudális rendszert és a szocializmus út­jára lépett. A kapitalizmus prókátorai negyven esztendeig tagadták a Szovjetunió felemelkedését, amíg egy napon meglátták a szocialista győzelmek ég felé törő szputnyikját. Ekkor már nagy ugrás tudományos meg­fogalmazása: Minden erőt lat­ba vetni, hogy elérjék a folyó felső szakaszát és így a „So­kat, gyorsan, jól és takaréko­san” jelszóval felépítsék a szo­cializmust. A Mao Ce-tung ál­tal kiadott jelszó szerint 15 év alatt utolérik Angliát az ösz- szes fontos ipari termékek ter­melésében. Mi a fő irányvonal eddigi eredménye? A Központi Bi­zottság 1959. augusztus 16-i nyolcadik plenáris ülésének határozata megvonja az 1959- es év első felének mérlegét és egyúttal nyilvánosságra hozza az 1958. évi felülvizsgált ter- termelésd eredmények alapján A nagy ugrás tonna acélt termeltek (s továb­bi 3,8 millió tonnát a kezdet­leges olvasztókemencékben). Ez a 8 millió tonna 1957-hez viszonyítva az acéltermelés 49,5 százalékos növekedését je­lenti. A „népi kohók" Az 1958. évi, felülvizsgált termelési eredmények és az 1959 első felében szerzett ta­pasztalatok alapján újonnan kitűzték az 1959-es tervcélo­kat. Acélnál 50 százalékos nö­vekedést irányoztak elő — 8 millió tonnáról 12 millióra. Az állami tervbe ezentúl csak a nagy kohászati művek terme­lését veszik be, a kezdetleges acéltermelést a helyi kezde­ményezésnek engedik át. Va­jon azt jelenti-e az. hogy a primitív acéltermelés „elhibá­zott vállalkozás” volt? Egyál­talán nem. A Központi Bizott­ság határozata rámutat arra, hogy az úgynevezett ,,acélláz'1, a tömegek kezdeményezése, megteremtette az alapokat egy rendkívül eredményes acélter­meléshez, közepes és kisebb kohászati művekben, amelyek az egész országban szétszórtan, hatalmas segítséget nyújtanak a mezőgazdaságnak. Az „Ar­beiter Zeitung” azt írta: „A népi kohók hasznavehetetle­nek voltak.” Az igazság az, hogy sohasem szánták őket ar­ra, hogy az ipar részére ter­meljenek acélt. Az volt a cél, hogy sarlókat, ekevasakat, me­zőgazdasági szerszámokat biz­tosítsanak a parasztok számá­ra és ily módon tehermente­sítsék a korszerű kohászati műveket. Ez meg is történt és folytatódik, csak éppen az ál­lami tervekben nem szerepel töbtíé az acéltermelésnek ez a része. Igaz, hogy 1959-re az eredetileg közölt 18 millió ton­na helyett 12 millió tonna acél termelését irányozták elő, eb­ben a 12 millióban viszont nem foglaltatik benne a fal­vakban termelt acél, míg a 18 millió tonnába beleszámítot­ták. Ennek a változtatásnak az értelme világos: a helyi ható­ságokra bízzák annak megha­tározását, mennyi acélt ter­meljenek a helyi kohók. Tény, hogy 12 millió tonnával már 1959-ben elérik a második öt­éves tervben 1962-re kitűzött célt. Kína bevetett területének egyharmadát idén rendkívül súlyos elemi csapások: árvi­zek, szárazság, sáskajárások érték. Azelőtt ennek következ­tében az emberek milliói éhen pusztultak volna, egész tarto­mányok elnéptelenedtek volna. Mégis a termés idén is tíz szá­zalékkal meg fogja haladni a tavalyi termést és 275 millió tonnát tesz majd ki. Ezzel már az 1962-re kitűzött 250 millió tonnát is túlszárnyalják. Vágyálmok A tényeken nem okulok a népi kommunák összeomlásá­ról álmodoznak. Valamiféle visszavonulásról beszélnek a népi kommunákkal kapcsolat­ban. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata megállapítja: a né­pi kommunákat felülvizsgál­tuk és bizonyos kezdeti nehéz­ségek leküzdése után napról napra világosabban bebizo­nyítják fölényüket. Erejűt nagyságukban, szervezettsé­gükben és abban a képessé­gükben rejlik, hogy minden erőt ésszerűen összefoghatnak és összehangoltan vethetnek be. A vágyálmokat szövögető elemek a népi kommunák ösz- szeomlásában reménykednek. Ezek a remények szappanbu­borékoknak bizonyulnak. Az új számok tükrében ki­tűnik, hogy Kína évekkel előbb teljesíti a második ötéves terv előirányzatait, így például a szénnél, a gabonánál és más cializmus győzelmét a békés versengésben. Nincs olyan erő a világon, amely megakaszt­hatná a Szovjetunió hétéves tervét és kína nagy ugrását. Már kézzelfoghatóan közel van az az idő, amikor a Szovjet­unió utoléri az Egyesült Álla­mokat az egy főre eső terme­lésben, s tíz éven belől« de meglehet, hogy korábban is, Kína utoléri Nagy Britanniát az ipari termelésben. A kínai kommunisták nem állítják azt. hogy ez könnyű feladat. Újra meg újra emlé­keztetik a népet arra, hogy alapvető fontosságú termékek­nél négy évvel előbb, az acél­nál, a gépgyártásnál, a gya­potnál, s más alapvető fontos­ságú termékeknél három év­vel a határidő előtt. Hol van itt az „elhibázott vállalkozás”!? Kína ipara 1959 első felében 65 százalékkal többet termelt, mint az előző év, a nagy ugrás évének azonos időszakában. Mi ez, ha nem folyamatos, nagy ugrás? Az Egyesült Államok ipari termelése évente körülbelül 2 százalékkal növekszik. A Szov­jetunió négyszer gyorsabban halad előre, mint az Egyesült Államok. A Szovjetunió és Kí­na együttesen olyan növekedé­si ütemet ért el, amely föltar- tóztathatatlanná teszi a szo­csakis kemény munkával, szí­vós szorgalommal, takarékos gazdálkodással valósítható meg a szocialista iparosítás nagy­szabású feladata néhány éven belül. Csakhogy a kínai nép maga az értelmi szerzője en­nek a tervnek, az 5 akarata annak a példátlan energiának a kútforrása, amely egy ilyen célkitűzés eléréséhez szüksé­ges. Igazak és szépek azok a szavak, amelyekkel a „Vörös Zászló”, a Kínai Kommunista Párt elméleti folyóirata ezt a gondolatot megfogalmazta: A proletár forradalmi harcosok azért nem rettennek vissza a nehézségektől, mert bíznak a tömegek erejében. A szocializ­mus ügye, mint a nép minden forradalmi mozgalmának ügye, az embermilliók legsajátabb ügye. A marxisták—leninisták mindenkor visszautasították, hogy a forradalom olyasmi volna, amit egy maroknyi em- ,ber kieszel és a tömegek pa­rancsszóra megvalósítanak. Az ilyen elképzelés alapjában vé­ve polgári nézetnek felel meg... Mi adta az erőt a „nagy ugrás” mozgalmának, a népi kommu­nák mozgalmának, hatalmas eredményeik kivívásához? Fő­leg az, hogy az emberek mil­liói a párt általános irányvo­nalától fellelkesülve lerázták a régi gazdákodás bilincseit, s fenntartás nélkül kifejezésre juttatták akaratukat és kíván­ságaikat. Fenntartás nélkül latbavetették tudásukat, ere­jüket, kezdeményezőkészségü­ket. Kétségtelen, hogy a dol­gozó nép és a forradalmi ér­telmiségiek tömegeinek lelke­sedése és kezdeményezése nél­kül lehetetlen volna 1958 óta ilyen óriási eredményeket el­érni. A Központi Bizottság 1959. augusztus 16-i határozata meg­állapítja, hogy a világ összes reakciósai sem tudják megin­gatni a kínai kommunisták és a 650 milliós kínai nép elszánt­ságát. Ellenkezőleg: a nép bi­zakodással látja, hogy nagy eredményeket ért el és ragyogó jövő tárul fel előtte. Űj, korszerű híd épül a Jangce folyón. A hidat a leg­modernebb technikával építik, s a kitűzött határidő előtt át­adják a forgalomnak. A Kínai Népköztársaságban ápolják és tovább fejlesztik az ősi kínai operaművészetet. Képünkön a fiatal és máris is­mert Ko Ying egy régi kínai opera egyik jelenetében. WWA/WVW/WVVVNAVWVWWWWVWVWWWVVWWVVWMA/WVWSMMA^/V^^^^WWWVVWVVVW O, nagy békesség birodalma út ível a mély szakadékon át. j Bástyával igázzuk a Hszinek a medrét, * elzárjuk a felmeredő Vu fellegeit :< simatükrű tavat kerekít ez a gát.J Hegy szelleme, hogyha talán ma is< élsz még, 5 bámulsz bizonyára, hogy új a világ«», J A természet örökszép < ^ pompáját idézi versei-< ben, de a lényeg mindig az< ember, a cselekvő, a hadakozó,< de főleg az alkotó ember, és< éppen ezért kell többre tarta-< nunk Mao Ce-tungot klasszi-< levs költőelődeitől. < Az európai ember alig tud-< ja megkülönböztetni a kínaia-< kát, egyformának látja őket.X Az ipari munkások és a föld-< művesek általában egyenruha-< szárít öltözéket viselnek és 5 fényképei alapján így emlék-X szünk mi is Mao Ce-tungra. $ 7gazán megkapó az a ked-\ vesség, udvariasság és' szerénység, ahogyan a költői leözrebocsátja verseskötetélí Pedig csodálatosat és nagysze-l rűt alkotott az író, az államfér-$ fi és a dolgozó nép egyaránt.> Kína felszabadulásának tizediké évfordulóján velük együtt örüli és ünnepel a szocialista orszá-l gok testvéri közössége. > Fazekas László^ Gondolatok Mao Ce-tung 21 verséről időtlenné ragadott rezdülésnyi hangulataiban... halk, lehelet­finom célzásokban jelenik itt meg a mai korra való utalás”. Évezredeket fog át tekintete, de minőig előre néz, a jövőt építi és 500 millió kínai bátran követi őt. lUao Ce-tung elsősorban ál- ±rj- lamférfi. De mint költő, különös adottságával megérti népének minden törekvését, és vágyát, lírai költeményeiben a lélek leheletnyi rezdülésében ki is tudja fejezni felszabadult né­pe vágyát és törekvéseit: „A lassan deren-ö kínai éjben száz évig ördögök ropták táncukat, ötszáz milliós nép nem talált utat”. Tanít és bátorít: „Csak fújjon a szél, csapkodjon a hullám, gyönyörűbb ez, mint sétálni az álmos kertekben, mily üde, simogató. Konfucse monda — így a vízen — egykor: eltűnik a múlt, s nem tér soha vissza — akár e folyó. Meghajlik a szélben a büszke vitorla, de hallgat a Kuj meg a SB magas orma, és nagyszerű terv szül létre csodát. Északról az új híd dél felé szárnyal. den, ... „múltat idéz a hely, a szó” és két sorral odébb a ma emberének problémáit villant­ja fel a költő, az „időszerűt be­építi a méltóságosan hullámzó idő nagy eseménye közé”. — Szóval klasszikus formájú lírai költeményekben politizál és brosúrát ír? — Nem! — „Ez lírai költészet, a szó leg­szorosabb értelmében”. A sematizmusból kilábaló mai kínai költészet szá­mára nagy józanítás ez a kis l<őtet, mert ösztönzést ad a köl­tőknek ahhoz, hogyan lehet a múltat idézve szólni a mához, a természeti táj szépségét ősz- szehangolni az emberi alkotás dicséretével — írják Mao Ce- tung magyar fordítói. Az akadékoskodó, a rosszindu­latú olvasó hiába keresne poli­tikát, agitációs érveket, vagy programbeszédet ezekben a versekben. Pedig lényegében benne van! „Hamvasfehéren vibráló hegycsúcsokról”, az idők végtelenségével együtt kanyargó folyókról, személyes élményeiről dalol, de táj- élményeiben, az „emlékek < Meglepődött csodálkozással 5 nyúltam a kínai betűk­ikel díszített ízléses kis könyv lután. Egyet-mást olvastam és l hallottam már a világ legna- Igyobb létszámú népének veze- i tőiéről, tudtam, hogy egészen j kivételes képességű államférfi, ekiváló hadvezér, a marxista— í kommunista világnézet kiváló l ideológusa és olyan gyakorlati £megvalósítója, hogy a rendszer > ellenségeit is elgondolkodtatják lazok az eredmények, melyet a > Kínai Népköztársaság a felsza- Ibadulás óta eltelt 10 év alatt leiért. De hogy Mao Ce-tung l költő és — méghozzá jelentős > költő —, azt eddig nem tud- >tam. ! Bevallom, a kötet első versét \némi kétkedéssel és az új felfe­dezés szenzációéhségével kezd- l tem olvasni. De aztán egyre job- Iban rabul ejtettek az áttetszőén í finom, csodálatos zengésű vers­isorok, különös varázsú, kicsit I idegen, de mégis ismerősen > zengő csodás zenei ritmus áradt > belőlük. Aztán a második, a > harmadik lírai költeménynél a Irím és a versek szerkezeti >megoldása halk kísérő zeneként > zsongott, egyre inkább a kép és gondolattársítások zuhataga i lepett meg. Majd elcsitul min­az 1959-re kitűzött új tervelő­irányzatokat. Kitűnik, hogy habár egyes 1958. évi termelé­si elképzeléseket revideálni kéllett, a nagy ugrás — fenn­marad. Amit 1962-re előirá­nyoztak, azt műszaki tekintet­ben már 1958-ban elérték és részben 1959-ben valósítják meg. Egy ilyen „megfeneklés” a világ minden országának kedvére lehetne .;. Az első ötéves terv idősza­kában 20 százalékkal növelték a gabonatermelést. 1958-ban, a nagy ugrás évében, mint ezt az előzőleg közölt becslések fe­lülvizsgálata során megállapí­tották, 35 százctékkal növeke­dett a gabonáiéi jelés. És mi a helyzet az acéllal? A nagy ugrás esztendejében a korszerű kohászati művekben 8 millió nem tagadhattak tovább. Most pedig azokra, akik nem okul­va tovább szövik álmaikat a kínai gazdasági csoda össze­omlásáról, nem kevésbé bor­zalmas ébredés vár. Az 1958. évi nagy ugrás nem hiúsult meg — ellenkezőleg: 1959-ben is folytatódik. Ezt az üzenetet közli Kínával és a világgal a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága 1959. augusztus 16-i VIII. plenáris ülésének határozata: Amikor 1958-ban a Kínai Kommunista Párt VIII: kong­resszusán nyilvánosságra hoz­ták a második ötéves terv cél­kitűzéseit, a kapitalista sajtó- dzsungelben kitört a gúnyka­caj. A terv az ipar és a mező- gazdaság brutto termelésének 75 százalékos növelését irá­nyozta elő 1962-ig. Nos, ragad­juk ki az acéltermelés példá­ját, amely felett a legtöbb vi­ta folyik. Az acéltermelés 1962- ben eléri a 10,5—12 millió ton­nát, vagyis 100—120 százalék-; kai növekszik 1957-hez viszo-; nyitva, — mondotta Csou En-: laj a VIII. kongresszuson el-; hangzott beszámolójában: ; Ezek a tervelőirányzatok' valóban „irreálisaknak" bizo- • nyúltak. Nem azért, mert a cé-' lók túlmagasak voltak, mint; azt a tőkés sajtó „megcáfolha-; tatitánul” bizonygatta, hanem; mert a kínai nép ezt a nőve-; kedési ütemet túl lassúnak mi-; nősítette. A kínai parasztok; nem akartak évtizedekig vár-; ni. amíg az iparosítás gyümöl.-; őseit élvezhetik. Az építési; ütem meggyorsítását sürget-; ték. Elég sokáig volták szegé-; nyék. most gyorsan fel akar-! tak jutni a korszerű technika; és kultúra csúcsaira. A kommunisták nem volná-< nak kommunisták, ha nem vet-; ték volna figyelembe a nép; megingathatatlan elszántságát; az építőmunka ütemének meg-; gyorsítására. A kínai kommü-; nisták büszkék arra, hogy nem; fékezik, hanem felkarolják a; tömegek kezdeményezéseit:.; így a Vili. kongresszus 1958 < májusában tartott második; plenáris ülése meghatározta a; Kínában folyó szocialista épí-J tőmunka általános irányvon a- J lát, amely nem egyéb, mint a i Rohamos léptekkel fejlődik Kína gyáripara. Képünk egy új gép szerelését mutatja be a Vuhan-i gépgyárból.

Next

/
Thumbnails
Contents