Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
1959. október 1„ csütörtök nepüjsag 5 Tízéves a Kínai Népköztársaság A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta egyetlen esemény sem váltott ki ilyen mélyreható változásokat a nemzetközi erőviszonyokban, mint a Kínai Népköztársaság megalapítása, 1949. október 1- én. Hatszázötvenmillió kínai — az emberiség egynegyede — saját kezébe vette sorsának irányítását, elűzte az imperialistákat, szétzúzta a feudális rendszert és a szocializmus útjára lépett. A kapitalizmus prókátorai negyven esztendeig tagadták a Szovjetunió felemelkedését, amíg egy napon meglátták a szocialista győzelmek ég felé törő szputnyikját. Ekkor már nagy ugrás tudományos megfogalmazása: Minden erőt latba vetni, hogy elérjék a folyó felső szakaszát és így a „Sokat, gyorsan, jól és takarékosan” jelszóval felépítsék a szocializmust. A Mao Ce-tung által kiadott jelszó szerint 15 év alatt utolérik Angliát az ösz- szes fontos ipari termékek termelésében. Mi a fő irányvonal eddigi eredménye? A Központi Bizottság 1959. augusztus 16-i nyolcadik plenáris ülésének határozata megvonja az 1959- es év első felének mérlegét és egyúttal nyilvánosságra hozza az 1958. évi felülvizsgált ter- termelésd eredmények alapján A nagy ugrás tonna acélt termeltek (s további 3,8 millió tonnát a kezdetleges olvasztókemencékben). Ez a 8 millió tonna 1957-hez viszonyítva az acéltermelés 49,5 százalékos növekedését jelenti. A „népi kohók" Az 1958. évi, felülvizsgált termelési eredmények és az 1959 első felében szerzett tapasztalatok alapján újonnan kitűzték az 1959-es tervcélokat. Acélnál 50 százalékos növekedést irányoztak elő — 8 millió tonnáról 12 millióra. Az állami tervbe ezentúl csak a nagy kohászati művek termelését veszik be, a kezdetleges acéltermelést a helyi kezdeményezésnek engedik át. Vajon azt jelenti-e az. hogy a primitív acéltermelés „elhibázott vállalkozás” volt? Egyáltalán nem. A Központi Bizottság határozata rámutat arra, hogy az úgynevezett ,,acélláz'1, a tömegek kezdeményezése, megteremtette az alapokat egy rendkívül eredményes acéltermeléshez, közepes és kisebb kohászati művekben, amelyek az egész országban szétszórtan, hatalmas segítséget nyújtanak a mezőgazdaságnak. Az „Arbeiter Zeitung” azt írta: „A népi kohók hasznavehetetlenek voltak.” Az igazság az, hogy sohasem szánták őket arra, hogy az ipar részére termeljenek acélt. Az volt a cél, hogy sarlókat, ekevasakat, mezőgazdasági szerszámokat biztosítsanak a parasztok számára és ily módon tehermentesítsék a korszerű kohászati műveket. Ez meg is történt és folytatódik, csak éppen az állami tervekben nem szerepel töbtíé az acéltermelésnek ez a része. Igaz, hogy 1959-re az eredetileg közölt 18 millió tonna helyett 12 millió tonna acél termelését irányozták elő, ebben a 12 millióban viszont nem foglaltatik benne a falvakban termelt acél, míg a 18 millió tonnába beleszámították. Ennek a változtatásnak az értelme világos: a helyi hatóságokra bízzák annak meghatározását, mennyi acélt termeljenek a helyi kohók. Tény, hogy 12 millió tonnával már 1959-ben elérik a második ötéves tervben 1962-re kitűzött célt. Kína bevetett területének egyharmadát idén rendkívül súlyos elemi csapások: árvizek, szárazság, sáskajárások érték. Azelőtt ennek következtében az emberek milliói éhen pusztultak volna, egész tartományok elnéptelenedtek volna. Mégis a termés idén is tíz százalékkal meg fogja haladni a tavalyi termést és 275 millió tonnát tesz majd ki. Ezzel már az 1962-re kitűzött 250 millió tonnát is túlszárnyalják. Vágyálmok A tényeken nem okulok a népi kommunák összeomlásáról álmodoznak. Valamiféle visszavonulásról beszélnek a népi kommunákkal kapcsolatban. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata megállapítja: a népi kommunákat felülvizsgáltuk és bizonyos kezdeti nehézségek leküzdése után napról napra világosabban bebizonyítják fölényüket. Erejűt nagyságukban, szervezettségükben és abban a képességükben rejlik, hogy minden erőt ésszerűen összefoghatnak és összehangoltan vethetnek be. A vágyálmokat szövögető elemek a népi kommunák ösz- szeomlásában reménykednek. Ezek a remények szappanbuborékoknak bizonyulnak. Az új számok tükrében kitűnik, hogy Kína évekkel előbb teljesíti a második ötéves terv előirányzatait, így például a szénnél, a gabonánál és más cializmus győzelmét a békés versengésben. Nincs olyan erő a világon, amely megakaszthatná a Szovjetunió hétéves tervét és kína nagy ugrását. Már kézzelfoghatóan közel van az az idő, amikor a Szovjetunió utoléri az Egyesült Államokat az egy főre eső termelésben, s tíz éven belől« de meglehet, hogy korábban is, Kína utoléri Nagy Britanniát az ipari termelésben. A kínai kommunisták nem állítják azt. hogy ez könnyű feladat. Újra meg újra emlékeztetik a népet arra, hogy alapvető fontosságú termékeknél négy évvel előbb, az acélnál, a gépgyártásnál, a gyapotnál, s más alapvető fontosságú termékeknél három évvel a határidő előtt. Hol van itt az „elhibázott vállalkozás”!? Kína ipara 1959 első felében 65 százalékkal többet termelt, mint az előző év, a nagy ugrás évének azonos időszakában. Mi ez, ha nem folyamatos, nagy ugrás? Az Egyesült Államok ipari termelése évente körülbelül 2 százalékkal növekszik. A Szovjetunió négyszer gyorsabban halad előre, mint az Egyesült Államok. A Szovjetunió és Kína együttesen olyan növekedési ütemet ért el, amely föltar- tóztathatatlanná teszi a szocsakis kemény munkával, szívós szorgalommal, takarékos gazdálkodással valósítható meg a szocialista iparosítás nagyszabású feladata néhány éven belül. Csakhogy a kínai nép maga az értelmi szerzője ennek a tervnek, az 5 akarata annak a példátlan energiának a kútforrása, amely egy ilyen célkitűzés eléréséhez szükséges. Igazak és szépek azok a szavak, amelyekkel a „Vörös Zászló”, a Kínai Kommunista Párt elméleti folyóirata ezt a gondolatot megfogalmazta: A proletár forradalmi harcosok azért nem rettennek vissza a nehézségektől, mert bíznak a tömegek erejében. A szocializmus ügye, mint a nép minden forradalmi mozgalmának ügye, az embermilliók legsajátabb ügye. A marxisták—leninisták mindenkor visszautasították, hogy a forradalom olyasmi volna, amit egy maroknyi em- ,ber kieszel és a tömegek parancsszóra megvalósítanak. Az ilyen elképzelés alapjában véve polgári nézetnek felel meg... Mi adta az erőt a „nagy ugrás” mozgalmának, a népi kommunák mozgalmának, hatalmas eredményeik kivívásához? Főleg az, hogy az emberek milliói a párt általános irányvonalától fellelkesülve lerázták a régi gazdákodás bilincseit, s fenntartás nélkül kifejezésre juttatták akaratukat és kívánságaikat. Fenntartás nélkül latbavetették tudásukat, erejüket, kezdeményezőkészségüket. Kétségtelen, hogy a dolgozó nép és a forradalmi értelmiségiek tömegeinek lelkesedése és kezdeményezése nélkül lehetetlen volna 1958 óta ilyen óriási eredményeket elérni. A Központi Bizottság 1959. augusztus 16-i határozata megállapítja, hogy a világ összes reakciósai sem tudják megingatni a kínai kommunisták és a 650 milliós kínai nép elszántságát. Ellenkezőleg: a nép bizakodással látja, hogy nagy eredményeket ért el és ragyogó jövő tárul fel előtte. Űj, korszerű híd épül a Jangce folyón. A hidat a legmodernebb technikával építik, s a kitűzött határidő előtt átadják a forgalomnak. A Kínai Népköztársaságban ápolják és tovább fejlesztik az ősi kínai operaművészetet. Képünkön a fiatal és máris ismert Ko Ying egy régi kínai opera egyik jelenetében. WWA/WVW/WVVVNAVWVWWWWVWVWWWVVWWVVWMA/WVWSMMA^/V^^^^WWWVVWVVVW O, nagy békesség birodalma út ível a mély szakadékon át. j Bástyával igázzuk a Hszinek a medrét, * elzárjuk a felmeredő Vu fellegeit :< simatükrű tavat kerekít ez a gát.J Hegy szelleme, hogyha talán ma is< élsz még, 5 bámulsz bizonyára, hogy új a világ«», J A természet örökszép < ^ pompáját idézi versei-< ben, de a lényeg mindig az< ember, a cselekvő, a hadakozó,< de főleg az alkotó ember, és< éppen ezért kell többre tarta-< nunk Mao Ce-tungot klasszi-< levs költőelődeitől. < Az európai ember alig tud-< ja megkülönböztetni a kínaia-< kát, egyformának látja őket.X Az ipari munkások és a föld-< művesek általában egyenruha-< szárít öltözéket viselnek és 5 fényképei alapján így emlék-X szünk mi is Mao Ce-tungra. $ 7gazán megkapó az a ked-\ vesség, udvariasság és' szerénység, ahogyan a költői leözrebocsátja verseskötetélí Pedig csodálatosat és nagysze-l rűt alkotott az író, az államfér-$ fi és a dolgozó nép egyaránt.> Kína felszabadulásának tizediké évfordulóján velük együtt örüli és ünnepel a szocialista orszá-l gok testvéri közössége. > Fazekas László^ Gondolatok Mao Ce-tung 21 verséről időtlenné ragadott rezdülésnyi hangulataiban... halk, leheletfinom célzásokban jelenik itt meg a mai korra való utalás”. Évezredeket fog át tekintete, de minőig előre néz, a jövőt építi és 500 millió kínai bátran követi őt. lUao Ce-tung elsősorban ál- ±rj- lamférfi. De mint költő, különös adottságával megérti népének minden törekvését, és vágyát, lírai költeményeiben a lélek leheletnyi rezdülésében ki is tudja fejezni felszabadult népe vágyát és törekvéseit: „A lassan deren-ö kínai éjben száz évig ördögök ropták táncukat, ötszáz milliós nép nem talált utat”. Tanít és bátorít: „Csak fújjon a szél, csapkodjon a hullám, gyönyörűbb ez, mint sétálni az álmos kertekben, mily üde, simogató. Konfucse monda — így a vízen — egykor: eltűnik a múlt, s nem tér soha vissza — akár e folyó. Meghajlik a szélben a büszke vitorla, de hallgat a Kuj meg a SB magas orma, és nagyszerű terv szül létre csodát. Északról az új híd dél felé szárnyal. den, ... „múltat idéz a hely, a szó” és két sorral odébb a ma emberének problémáit villantja fel a költő, az „időszerűt beépíti a méltóságosan hullámzó idő nagy eseménye közé”. — Szóval klasszikus formájú lírai költeményekben politizál és brosúrát ír? — Nem! — „Ez lírai költészet, a szó legszorosabb értelmében”. A sematizmusból kilábaló mai kínai költészet számára nagy józanítás ez a kis l<őtet, mert ösztönzést ad a költőknek ahhoz, hogyan lehet a múltat idézve szólni a mához, a természeti táj szépségét ősz- szehangolni az emberi alkotás dicséretével — írják Mao Ce- tung magyar fordítói. Az akadékoskodó, a rosszindulatú olvasó hiába keresne politikát, agitációs érveket, vagy programbeszédet ezekben a versekben. Pedig lényegében benne van! „Hamvasfehéren vibráló hegycsúcsokról”, az idők végtelenségével együtt kanyargó folyókról, személyes élményeiről dalol, de táj- élményeiben, az „emlékek < Meglepődött csodálkozással 5 nyúltam a kínai betűkikel díszített ízléses kis könyv lután. Egyet-mást olvastam és l hallottam már a világ legna- Igyobb létszámú népének veze- i tőiéről, tudtam, hogy egészen j kivételes képességű államférfi, ekiváló hadvezér, a marxista— í kommunista világnézet kiváló l ideológusa és olyan gyakorlati £megvalósítója, hogy a rendszer > ellenségeit is elgondolkodtatják lazok az eredmények, melyet a > Kínai Népköztársaság a felsza- Ibadulás óta eltelt 10 év alatt leiért. De hogy Mao Ce-tung l költő és — méghozzá jelentős > költő —, azt eddig nem tud- >tam. ! Bevallom, a kötet első versét \némi kétkedéssel és az új felfedezés szenzációéhségével kezd- l tem olvasni. De aztán egyre job- Iban rabul ejtettek az áttetszőén í finom, csodálatos zengésű versisorok, különös varázsú, kicsit I idegen, de mégis ismerősen > zengő csodás zenei ritmus áradt > belőlük. Aztán a második, a > harmadik lírai költeménynél a Irím és a versek szerkezeti >megoldása halk kísérő zeneként > zsongott, egyre inkább a kép és gondolattársítások zuhataga i lepett meg. Majd elcsitul minaz 1959-re kitűzött új tervelőirányzatokat. Kitűnik, hogy habár egyes 1958. évi termelési elképzeléseket revideálni kéllett, a nagy ugrás — fennmarad. Amit 1962-re előirányoztak, azt műszaki tekintetben már 1958-ban elérték és részben 1959-ben valósítják meg. Egy ilyen „megfeneklés” a világ minden országának kedvére lehetne .;. Az első ötéves terv időszakában 20 százalékkal növelték a gabonatermelést. 1958-ban, a nagy ugrás évében, mint ezt az előzőleg közölt becslések felülvizsgálata során megállapították, 35 százctékkal növekedett a gabonáiéi jelés. És mi a helyzet az acéllal? A nagy ugrás esztendejében a korszerű kohászati művekben 8 millió nem tagadhattak tovább. Most pedig azokra, akik nem okulva tovább szövik álmaikat a kínai gazdasági csoda összeomlásáról, nem kevésbé borzalmas ébredés vár. Az 1958. évi nagy ugrás nem hiúsult meg — ellenkezőleg: 1959-ben is folytatódik. Ezt az üzenetet közli Kínával és a világgal a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága 1959. augusztus 16-i VIII. plenáris ülésének határozata: Amikor 1958-ban a Kínai Kommunista Párt VIII: kongresszusán nyilvánosságra hozták a második ötéves terv célkitűzéseit, a kapitalista sajtó- dzsungelben kitört a gúnykacaj. A terv az ipar és a mező- gazdaság brutto termelésének 75 százalékos növelését irányozta elő 1962-ig. Nos, ragadjuk ki az acéltermelés példáját, amely felett a legtöbb vita folyik. Az acéltermelés 1962- ben eléri a 10,5—12 millió tonnát, vagyis 100—120 százalék-; kai növekszik 1957-hez viszo-; nyitva, — mondotta Csou En-: laj a VIII. kongresszuson el-; hangzott beszámolójában: ; Ezek a tervelőirányzatok' valóban „irreálisaknak" bizo- • nyúltak. Nem azért, mert a cé-' lók túlmagasak voltak, mint; azt a tőkés sajtó „megcáfolha-; tatitánul” bizonygatta, hanem; mert a kínai nép ezt a nőve-; kedési ütemet túl lassúnak mi-; nősítette. A kínai parasztok; nem akartak évtizedekig vár-; ni. amíg az iparosítás gyümöl.-; őseit élvezhetik. Az építési; ütem meggyorsítását sürget-; ték. Elég sokáig volták szegé-; nyék. most gyorsan fel akar-! tak jutni a korszerű technika; és kultúra csúcsaira. A kommunisták nem volná-< nak kommunisták, ha nem vet-; ték volna figyelembe a nép; megingathatatlan elszántságát; az építőmunka ütemének meg-; gyorsítására. A kínai kommü-; nisták büszkék arra, hogy nem; fékezik, hanem felkarolják a; tömegek kezdeményezéseit:.; így a Vili. kongresszus 1958 < májusában tartott második; plenáris ülése meghatározta a; Kínában folyó szocialista épí-J tőmunka általános irányvon a- J lát, amely nem egyéb, mint a i Rohamos léptekkel fejlődik Kína gyáripara. Képünk egy új gép szerelését mutatja be a Vuhan-i gépgyárból.