Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

1959. október 4., rasamap

NÉPI) JS Ati

Számveté# a pártkongresszus előtt

Feltárult lehetőségek

Szegény ember volt a nagyapám, de nagyon rátarti. TMin- den vasárnap feketébe öltözött

— még az esküvői ruhája volt, kicsit foltozott, kicsit kopott, fényesre vasalt — és elballagott a Kisgazda Körbe. Télen bakancsban, nyáron mezítláb. Estennen jött haza, s akivel találkozott és megkérdezte tőle hogy hol járt, azzal a bizonyos rátartisággal felelte: „Benn voltam már egy kicsit a Körben ...“ Pedig hát miért volt benn? Állította a babákat pár fillérért, egy-két pohár italért a kuglizó gazdaifjalcnak. Ez volt a vasárnapi szórakozása. vagy ahogy mai frazeológiával mondanánk: vasárnapi kulturális programja.

Mert így igaz: a régi falusi gazdakörök, egyletek nagyobbrészt a-módosabb gazdak ta nyáj voltak, ahová a szegény ember csak úgy mehetett be, ha besurrant és apró szolgáltatások fejében elnézték neki ott1 tartózkodását. És még a körökön, egyleteken belül is megvolt a ' rétegeződés, aszerint, kinek mennyije volt, hogyan járt, milyen volt a rokonsága. .. és így tovább. Nem is beszélve az úgynevezett úri kaszinókról, amelyek a nagyobb községekben, kisebb-na gvohb vidéki városokban működtek és tagjaik, csak az úgynevezett , középosztálybel iek”,

— vagy még ezektől is feljebb

— lehettek.

Azután ott voltak a népkönyvtárak. Harminc-negyven kötet, amelyeket mindenei, csak az egyszerű nép nem olvasott. Szegényeknek, zselléreknek, napszámosoitnak ott volt a biblia, a kalendárium, ott volt olykor egy-egy kiolvasott régi újság... Nagyapámnak, szegénynek, még’most is megvan az a régi mesemondó .Kalendáriuma, amit legénykorában szerzett valahonnan, egy csépléskor. Olykor még most Is beleböngész — de csak mint múzeupii tárgyba, mert most már három újság jár neki és vasárnaponként a művelődési otthonba ballag egy kis beszélgetésre. kártyapartira, mozielőadásra, vagy • kultúrműsorra. Nyolcvanhét éves az öreg, jól bírja magát és azt mondja: nem adná oda ezt az életét a világért sem . i:

A kultúra világossága — ez a fény ragyogja be mind jobban és jobban a városokat és a falvakat. A népi hatalom szélesre tárta a kultúra, a művelődés kapuit a dolgozók előtt, s megteremtette a feltárult lehetőségek anyagi és mindenvonatkozású alapjait Országunk mind jobban megközelíti a művelt nemzet ideálját

A kultúra, a művelődés terén is óriási eredményeket értünk el — következményeként azoknak a sikereknek, és változásoknak, amelyek országunk gazdasági, politikai struktúráiéban végbementek a fel- szabadulás óta eltelt csaknem

R BM Országos Rendörfükapitányságának közleménye

A Belügyminisztérium Országos Rendőrfőkapitánysága felhívja az ország lakosságának figyelmét, hogy az 1959-es évben lejárt személyi igazolványok november 30-án érvényüket vesztik. Azok az állampolgárok. akik lejárt személyi igazolványukat ez ideig nem cserélték ki. haladéktalanul jelentkezzenek a lakóhelyük szerinti rendőrkapitányságon. Akiknek állandó lakhelyüktől 100 kilométeren túl van a munkahelyük és ott bejelentett ideiglenes lakásuk van. az ideiglenes lakóhely szerinti rendőrkapitányságon is jelentkezhetnek személyi igazolványuk kicserélése végett Budapesten csak azoknak az ideiglenes lakosoknak cserélik ki a személyi igazolványát. akiket e célból munkahelyeiken már előjegyzésbe vettek.

Azok a személvek, akik november 30 után jelentkeznek lejárt személyi igazolvánvuk kicserélése végett, az 1—1954 B. M számú rendelet 40 paragrafus (2) alapján, szabály- sértést követnek el.

másfél évtized alatt. Ezek az eredmények lépten-nyomon felbukkannak és megmutatkoznak megyénk városaiban és községeiben is, — mint ahogy' az országban mindenütt.

Elsőként talán az említhető meg, hogy népi államunk megteremtette a művelődési otthonok hálózatót. Ezzel lehetővé vált az iskolán kívüli széleskörű népművelés. Különösen fontos volt ez a vidéki falvakban. Megyénkben jelenleg nem kevesebb, mint 85 falusi művelődési otthon működik, amelyekben az elmúlt esztendőben mintegy 1800 ismeretterjesztő előadást tartotta.«: Csaknem minden művelődési otthon mellett öntevékeny színjátszó vágj' népi tánccsoport, zenekar alakult, amelyek rendszeresen tartottak műsoros esteket, — s egyre magasabb színvonalon. Csak a tavalyi évben több, mint 330 ezren nézték meg a falvakban a művelődési otthonok mellett működő öntevékeny csoportok műsorait. Nagyon szép szám ez, jól mutatja megyénk falusi lakosságának vonzódását a kultúra iránt. De ott is pezsgő élettel találkozhattunk, aho* 1 még nem épült művelődési hág. Ezeken a helyeken is mintegy ezer ismeretterjesztő előadást és félezer műsoros estet tartattak.

A művelődési otthonok hálózata különösen az utóbbi években bővült-vjelentősen megyénkben. Meg kell említeni — csak a jelentősebbeket —, hogy népi államunk Nagyré- dén 940 ezer, Hatvanban 650 ezer, Füzesabonyban 620 ezer forintos beruházással épített művelődési otthont. De megemlítendő, hogy megyénk számos helyén a lakosság községfejlesztési hozzájárulásából, nagyértékű társadalmi munkával építettek: művelődési otthont. Nyugodt szívvel ki' lehet jelenteni, nincs á, jegyébeh egyetlen kicsi, vagy . nagyobb község — ahol még nincs művelődési ház, — amelybe ne akarnának építkezni. Sor is kerül mindre, előbb, vagy utóbb.

Megyénknek jelentős ipara is van. Az üzemekben tizenöt művelődési otthon működik, amelyek eleven kulturális tevékenységet fejtenek ki a dolgozók körében. A vállalatok legtöbbje jelentős összegedet fordít kulturális célokra. Pető- fibányán például nem kevesebb, mint hárommillió forintos költséggel építettek új kultúrpalotát.

Nagy kulturális eredményeinket reprezentálja az is, hogy ma már alig van megyénknek olyan községe, ahol ne működne mozi. Ahol nincs, ott időszakos mozielőadásokat tartanak, s rendszeresen. íme egy

összehasonlító adat: 1939-ben a megyében mindössze 17 mozi működött. Jelenleg: ennek tízszerese, pontosabban 171. A mozilátogatók száma az elmúlt esztendőben meghaladta a négymilliót, s ez azt jelenti, hogy a megye minden laKosá- ra abban az esztendőben átlagosan 12 mozielőadás jutott. Itt említjük meg — csak egy gondolatban, mert ez külön témakört jelent —, hogy immár ötödik éve állandó színháza is van megyénknek, amelynek megyeszékhelyen kívüli, tehát a községekben és vidéki városokban tartott elmúlt évi 153 előadását több, mint százezren nézték meg...

Mindez csupán néhány tény és adat megyénk kulturális fejlődésének eredménj'eiből. Megragadó számok, Amelyekből csak azt a következtetést Vonhatjuk le, hogy a jövőben még inkább sokasodnak, szilárd alapját képezik annak az előrehaladásnak, amely«: a Központi Bizottság irányelvei kulturális vonatkozásban is megszabnak.

Dér Ferenc

Sikere«

újítási verseny

A bányásznap tiszteletére. _

újítási versenyt szerveztek a | Mátravidéki Szénbányászati j Trösztnél, amely a napokban ért véget s értékelésére rövidesen sor kerül.. Az előzetes jelentésekből azonban már ki- tűnik, hogy sikerrel járt a kéz- I deményezés és a kéthónapos újítási verseny során körülbelül egyharn^idával nőtt az újítások száma. Augusztusban 13 jelentős újítást fogadtak el. de a szeptemberi újítások száma ezt is meghaladta. S ezekben még nem szerepel az a lényeges találmány, amely Vrsitz József, a tröszt főmérnökének munkáját dicséri, aki a külszíni szénfejtés gépesítését igyekszik megoldani az úgynevezett iövesztő rakodógéppel.

1A TAVASSZAL megalakult makiári Béke Termelő- szövetkezet 30 darab vemhes üszőt vásárolt. Az üszők TBC- mentesek és törzskönyves anyáktól származnak. Értékük mintegy 210 ezer forint. Az állatok rövidesen megérkeznekj dunántúti szülőföldjükről, a tsz tagjai az istállót építik jelenleg a számukra.

Az ötéves terv számaiból

(Foto: Csanádi Béla)

Elsőosztályosok

Ipari termetes

A felszabadulás óta hazánkban óriási léptű gazdasági fejlődés ment végbe. Hazánk — agrárjellegű országból — fejlett iparral rendelkező országgá lett, amelyben a mező- gazdasági termelés is mindinkább fejlettebbé válik. Első ötéves tervünk időszakában az ipari termelés mintegy háromszorosára növekedett — több mint háromszorosan meghaladta az 1938. évi színvonalat. Üj ötéves tervünk az ipar fejlesztésének újabb számait Irányozza elő. A Magyar Szocialista Munkáspárt irányelvei rögzítik: érjük el, hogy az ország ipari termelése az 1958 végéig elért színvonalhoz képest 1965 végére legalább 65—70 százalékkal ... növekedjék”,

A tervszám realitását azok az eredmények biztosítják, amelyeket most folyó hároméves tervünk megvalósítása és túlteljesítése során, a kongresszusi munkaversenyben elértünk és elérünk. A párt vezetésével munkásosztályunk, dolgozó népünk vállalja az új ötéves terv eme előirányzatának teljesítését is.

AKÁRKI akármit mond, az ember életének legnevezetesebb pillanata, amikor először veszi hátára az iskolatáskát és édesanyja kezét fogva, először megy az iskolába. Ami addig volt, az csak olyan meseszerű álom, s ami azután jön, a mindennapi munka, az igazi élet.

Érdemes megnézni ezeket az apró emberkéket, amint a ma- luknál csaknem nagyobb táskát cipelve, reggelente megérkeznek az iskolába. Arcukról még nem mosta le a megszokás azt az öntudatos vonást, amit az ő „nagy” gyerekké — iskolássá létük varázsolt oda.

És érdemes megnézni őket, milyen szépek, rendesek, tiszták, jól öltözöttek. Emléksziink- e még vajon a magunk idejére? Jaj, az a palatábla, hogy mennyi bosszúságot okozott! Meg a palavessző, meg a „spongy a”! És milyen egészségtelen volt. Hát akinek még ez sem jutott! De még ruha, meg cipő sem nagyon. S a kis gyomrok is hogy milyeneket! tudtak kor- dulni, amikor látni kellett a szerencsésebbek „tízóraiját”.

De hát hagyjuk. Rég volt,' talán igaz se volt! Ha sokát időzünk a múltbah, elszalad a jelen. Pedig érdemes figyelni, mert a tanító néni már bevezeti őket a tanterembe. Nézzük csak, milyen szép csendben! FESTŐI helyen épült a kis- ! nánai iskola. Udvaráról, mint í nyitott könyv, olyan a Mátra, íahol a közeli erdők millió szí- Inei mór az őszről árulkodnak. ;A pazar panorámába tartoznak •a közeli dombok, amelyeken, ;mint rendbe állított katonák ; sorakoznak az édes tehertől ; vemhes szőlőtőkék. A falu ott ; húzódik meg a hegyek lábánál, lés közepén — mint egy darabka I történelem — áll Móré vára.

I Az udvaron gyerekek állják

I körül Kovács Júlia tanár nénit, aki éppen kormos üvegen keresztül nézi a Napot.

— Tetszik tudni, napfogyatkozás van — súgja szinte titokzatosan egy kerekfejű fiúcska, aztán közelebb furak- szik, hogy ő is belenézhessen a titokzatos üvegbe. Tizenhárom óra harminckét perc és a kormos üveg máris nagyszerűen mutatja a ritka tüneményt: A gyerekek egymás után kerülnek sorra, aztán máris izgalommal mesélik egymásnak a tapasztaltakat.

Kovács Júlia földrajz—történelem szakos tanárnővel a nagy megfigyelések után mégiscsak sikerült néhány szót váltani. Kedves, mosolygós arcú szőke lány, ajdnek mind- ; össze egyhónapos pedagógiai ’múlt áll a háta mögött.

szabott Látná csak őket, auditor az órán ezernyi kérdéssé! fordulnak felém. Vagy amikoi tanulmányi sétán, vagy kiránduláson . beszélgetünk... —

Igen. Ez mór a pedagógus hangja. E szavakat már Kovács Júlia tanár néni mondja, aki jó szerencsével, sikerrel vívta meg a legelső csatákat, az első szeptembert. És mit mondanak a gyerekek? Ők is szeretik a tanár nénit, aki sokat mesél nekik gyermekkoráról, életéről és akinek elviszik ajándékba kiskerteik legszebb virágait.

— Nagyon sok virágot kapok —. bizonygatja Jutka —de legjobban annak örülök, amikor óráimon nagyon figyelnek a gyerekek.

AZTÁN SOK minden szóba kerül még. A lakás, a fizetés, a szórakozás is. Ezerháromszáz forintot keres, amelyből négyszáz forintot költ kosztra, lakásra. Munka, dolog is kerül bőven, hiszen a délutánokat a másnap: készülődésre kell

szánnia, este pedig a KISZ- szervezet fiataljaival foglalkozik.

— A karfásaim nagyon jók

rendben mennek! Hiába, ma már ők is „öreg” iskolások, hiszen egy hónapja járnak iskolába.

EGY HÓNAP! Milyen röpke idő, ha visszatekintünk rá. De milyen hosszú, ha az eredményeit nézzük. Még a hivatásos nevelők is tisztelettel haitják meg az felismerés zászlaját az elsősök tanító nénijei — bácsijai előtt. Az ő határtalan türelmük. szeretetük és hozzáértésük valóban csodát művel, ök indítják meg a kis emberpalántát a tudás útján, és mindenki tudja, hogy milyen nehezek az első lépések.

Ma már a legelsőkön tül vannak. Megismerték az Iskola rendiét, szokásait, sőt hozzáfogtak a komoly munkához is. Sorba telnek meg a füzetlapok az ákom-bákomokkal. ... vagyis nem jól mondom, mert ezek már nem ákom-bákomok, hanem az új ismerősök: a betűk. Az egyik -szebben dolgozik, a másik kevésbé szebben, de mind-mind nagyon igyekszik. Lám csak, itt a harmadik pad- ban is, majd elrágja Pisti a ceruzáját a nagy igyekezetben, mégsem akar úgy sikerülni az X, mint a szomszédjának.

— Ejnye, ejnye. Pisti! — csóválja a tanító néni is a fejét. ahogy a füzetre néz. — Látod-e.’ mennyivel szebben ír Zolika?

— Könnyű neki! —■' válaszol Pisti — hiszen ő már tavaly is... lottózott.

Hát igen, ilyehek a piai elsőosztályosok. Nem jönnék teljesen készületlenül az iskolába, megfigyelik, megismerik a körülöttük folyó életet. S a napok telnek, s a tudás gyarapszik. Mindennap egy-egy csepp, s mire itt lesz a tél. már maguk olvassák a mesekönwet, maguk írják a levelet Télapónak.

CSAK SZORGALMAS munka kell hozzá. Bennük megvan az igyekezet, a szorgalom, a tanító nénik és bácsik is nagy szeretettel vezetik őket. s erre van szükség a szülők részéről is. Persze nemcsak addig, amíg elsős a gyermek, még azután is hosszú ideig: egészen a számyrabocsátásig. de most különösen nagyon szükséges.

Ogy. hármasban: a gyermek, a szülő és a pedagógus összefogásával épülhet ^el az a szilárd vár — a tudás vára —•, ami minden időkben és minden helyzetben biztos támpontot adhat minden embernek

Halast} László

— Huszonegy éves vagyok — mondja nevetve — és életem egyik legélmónytelibb hónapja volt ez az első szeptember.

És a kezdeti érthető tartózkodás után Kovács Jutka mesélni kezd:

PESTI LÁNY. A fővárosban élte le gyermekkorát, ott végezte el a tanítóképzőt. Édesapja a csepeli vasmunkás, mindig szerette volna, ha kislánya tanul és ő volt a legboldogabb, amikor Jutka az tígri Pedagógiai Főiskolán megszerezte a tanári oklevelet.

Budapesthez messze van Kisnána és Kovács Jutka mégis bizakodással indult el az életbe. Akkor se keseredett el, amikor ide, a Mátra aljai kis faluba kapta meg a kinevezést.

— Mindig szerettem volna falun lakni — mondja és szavain megérezni a sorsával elégedett ember nyugalmát.

— Szeretem a gyerekeket. Az ötödik osztálynak vagyok a főnöke és úgy érzem, hogy ezalatt az egy hónap alatt sikerült megnyerni a gyerekek szívét. Nem igaz, hogy butábbak, mint a városiak, nem igaz, hogy érdeklődési körük szűkre

Az első szeptember után

hozzám — magyarázza a tanái néni.

— Bármilyen problémával fordulok hozzájuk, készségesen segítenek és megértik gondjaimat. Két—hálom hetent« egf'sZer hazamegyek. Pesttől el szakadni mégse akarok, d< nincs is rá szükség, hiszen j< a közlekedés.

— Odahaza sokat meséiéi! szüleimnek, ismerőseimnek a Mátra aljai kis faluról. Nagyor szeretem a muzsikát, bérleten van az Operába és ha hazajutok, egyetlen alkalmat se mulasztok el, hogy hódoljak kedvenc passziómnak. De nemcsak Pesten, hanem itt Kis- nánán is elfoglalom magarn. Sokat ródiózok, vannak jó könyveim, aztán itt a Mátra, a ragyogó ősz, a kedves vénasszonyok nyara, amikor szinte.hív csalogat kifelé a természet.

DÉLUTÁNRA jár már az idő, amikor elbúcsúzunk a ked. vés tanár nénitől. Egészen s kapuig kísér, aztán búcsúzóul még biztat is:

— Csak írja meg nyugodtan, hogy itt, a kis mátrai faluban nagyon jól érzi magát a „tanár néni”.

Szalay István