Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-30 / 255. szám

1*59. október 3#., péntek sí epüjs aq 8 Nyílt vita, okos érvelés - a demagógia veresége Ha egy Üzletben történetesen nem kap vi­lágosszürke, drapp, csíkos zoknit, miért szid­ja a kereskedelmet, az egész áruelosztást, mert ugy-e 15 év alatt nem tanultunk meg kereskedni, mert az üzletekben mind olyanok dolgoznak, akik nem törődnek a dolgozók igényeivel, mert szervezetlenség, zűrzavar van ebben az egész országban, mert... A rendőrségre megy bejelentkezni. De mivel nincsenek rendben a papírjai, ki kell azt egészíteni és csak akkor történhet meg a bejelentkezés, a nyilvántartásba-vétel. Szép, nyugodt hangon mondja ezt el neki a rendőr­tiszt, de a következő pillanatban ő már a plafonon van, torkaszakadtából üvölt: Persze, 9 bürokrácia, a papírmunka, az emberek ügyének lélektelen intézése! Az akta a fon­tos, nem az ember és azt mondják: ebben a társadalomban minden az emberért történik. S amikor figyelmeztetik, magas fejhangon folytatja: úgy beszélek, ahogyan nékem tet­szik. Demokrácia van, vagy nem? Az az idő elmúlt, amikor a melósnak be lehetett fogni a pofáját. Szólásszabadság van. ha nem tud­nák. És én meg is mondom igazságosan és bátran. Engem véd a demokrácia, én néni ijedek be, engem nem lehet elhallgattatn;. én az országot vezető munkásosztály soraiba tar­tozom, a demokrácia nekem megadta azt a jogot, hogy szólhassák, hogy elmondjam a véleményem..; Igen, a demokrácia megadta a jogot, hogy szólhasson, bár néha nem ártana egyeseknél korlátozni ezt a jogot. Mert vannak embere«, akik csák a hibát, vagy az általuk vélt hibát látják, felnagyítják, eltúlozzál? azt. és a de­mokráciára. a szólásszabadságra hivatkozva ezek a demagógok lefröcskölik a társadalmat, vagy annatc egyes intézkedéseit. Veszélyes, káros jelenség a demagógia. Ha a párton belül jelentkezik, eszmei és politikai zavart kelt és bomlasztja a párt sorait. Gyen­gíti a párt egységét, eltereli a figyelmet a leg- Mitosabb feladatokról, hosszú kimondhatat- til tekervényes vitákba viszi a párttagságot, |ti energiáját. És különösen a politikailag eléggé képzett párttagokra lehet hatás- 'emagógia. Mert a párton belül leg- olyanok állnak a demagógia talaján, szándéka tisztaságát nehéz kétségbe isztán politikai naívságból is drma­goggá válhat valaki. És nehéz vele megértet­ni, hogy aki ebbe a hálóba esik. az a mun­kásosztály, a haladás legrosszabb ellensége. De a párton belül viszonylag könnyebb a demagógia ellen harcolni, mint az élet más területein. Itt a pártszerű elvi vita során job­ban rá lehet mutatni a hibára és nagyobb a lehetőség, hogy a demagógia hibájába eső párttagot neveljék és visszavezessék a helyes útra. És ha ez nem is megy egyik napról a másikra, vannak, akik türelmes neveléssel ki tudják űzni a demagógiát az egyes pártta­gok gondolkodásából. Nem kevésbé veszélyes a demagógia a párton kívül, az élet más területén. Vannak, akik felismerték ezt ég szándékosan használ­ják. fegyverként. Fegyverként, mert tudják, hogy a demagógia felszítja a tömegek rossz ösztöneit és bizalmatlanná, esetleg szemben­állóvá tehetik a társadalommal, mert veszé­lye talán éppen abban a legnagyobb, hogy a jószándékú, de elmaradottabb ember nem tudja felismerni demagóg ellenségeit, akik legtöbbször barátként, együttérzőként lépnek fel. Példa erre az ellenforradalom, hogy de­magóg frázisokkal milyen könnyű magukkal ragadni a tömegeket. Igaz. azután meggyő­ződtek tévedésükről azok, akik hallgattak — demagógokra és belátták: „nem mindig annak van igaza, aki hangosan beszél, aki csak a hibát, a rosszat ostorozza.“ Veszélyes a demagógia? Igen, veszélyes de megvan az ellenszere is. Mégpedig az okos érvelés, a bátor vitakészség. Ehhez két dolog kell. Először az, hogy ismerjük a ma­gunk, az ország dolgát, hogy szembe tudjunk szállni a demagógiával, a másik, hogy mer­jünk igazunk tudatában „visszaszólni” a de­magógoknál-: éí nyilvánosság előtt ha kell. olyan hangosan is, mint ők, mutassunk rá té­vedésükre. vagy rosszindulatukra. És ezzel az utóbbival van talán jobban baj. Sokan hali­ján a demagóg beszédeket, nem értenek vele egyet, magukban, — de csak magukban — meg is cáfolják azt, csak éppen nein szólnak — és utána esetleg a mellette állónaK oda suttogják: micsoda badar dolgokat hordott ez össze. Pedig a győzelemhez az is kell, hogy nyűt sisakkal nézzünk szembe az ellenféllel. Nyílt vita, okos érvelés, egyenlő a dema­gógia vereségével — P. J. — „Hiúság a szocializmusért44 mozgalom MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál Zsúfolásig megtelt a KISZ- helyíség. Minden fiatal ott volt az ifjúsági napon, amelyet a vállalat K ISZ-vezetősége szer­vezett. Szokatlan dolog volt ez a gyárban, hogy KISZ-tagok és KISZ-en kívüli fiatalok ösz- szejönnek, meghallgatlak az ál­talános bel- és külpolitikai ösz- szeíogldlót és utána közösen beszélnek meg olyan problé­mát, ami más szervezeti for­mák között nem lát napvilágot. A KISZ-vezetőknek is sok meglepetést tartogatott ez a nap. — Kedves elvtársak! Most. hogy így röviden ismertettem az „Ifjúság a szocializmusért” próba feltételeit, megkérlek benneteket, tegyetek javaslato­kat, hogyan szervezzük és va­lósítsuk ezt meg üzemünkben — fejezte be ismertetését a ve­zetőség propagandistája. A teremre csend ült. Mintha senkinek nem akadt Volna mondanivalója. Az ifjúsági nap hamar véget ért. Kicsit kényel­metlenül érezte magát a szer­vezet titkára is. Először arra gondolt, hogy ilyen nagymérté­kű passzivitással mit lehet kez­deni? Másképp történt. Követ­kező reggel azzal kellett kez­deni a munkát, hogy összehív­ták a bizalmiakat és az aktívá­kat, mert a nagy érdeklődést csak ígv tudták kielégíteni. A sok kíváncsi kérdésre alia győz­tek választ adni a KlSZ-veze- tők. — Hogyan bonyolítjuk Se a József Attila olvasómozgal­mat? — Mikor indítjuk be a KISZ-en kívüli fiatalok részére a kongresszusi olvasókört”. — Kinél kell jelentkezni? Rövid pár nap alatt százötven fiatal jelentkezett a próba meg­szerzésére. Űj lendületet ka­pott a versengés. Most már csak a KlSZ-veze- tőségen múlik, hogy helyesen és jól fogja össze a gyári ifiket és hasznosítsa ezt a fiatalos energiát, De ha már csak ezen múlik, bizakodva várhatunk az eredményre. A vállalat vezetősége ugyan­is állandó kapcsolatot tart a KISZ-szervezettel és szól, ha valahol szükség van hathatós segítségre a tervteljesítésben és egyéb munkákban. A pártszer­vezet instruktorokkal segíti a szervezést és az oktatás lebo­nyolítását. A szakszervezet a próba fel­tételének kultúr- és sport­vonatkozású pontjainak végre­hajtásában lóg minden támo­gatást megadni. Sikerülni kell ■tehát a próbáknak, amelyre annyi fiatal jelentkezett a gyár­ból. 0 Szabad Föld figyelmébe Vidéki újságírók számára mindig öröm, ha központi la­pokban értékelik munkáju­kat, s szívesen veszik még azt is, ha bírálják a lapban meg­jelenő cikkeket. A bírálat ér­tékét azonban igen lerontja, ha az felületesség miatt — enyhén szólva —, nem fedi a valóságot. Mert mi is történt? A Szabad Föld legutóbbi szá­mában a következő néhány sor jelent meg a Népújság mezőgazdasági cikkeit méltat­va: „Feltűnő, hogy a lap — noha erősen gyümölcs-szőlő­termelő jellegű megyéről van szó —, október 10. óta emlí­tésre sem méltatja ezt a rend­kívül fontos gazdasági ágat.” És mi a valóság? Hogy csak néhány cikket említsünk október 22. számunkban egy teljes képes oldal jelent meg a szüretről, de emellett októ­ber 11, 13,14. 15. 21. 22. 23. 28-i számunkban közöltünk a szőlőtermeléssel kapcsolatos cikkeket. Kár. hogy a cikk írója ezt nem vette észre Hogy úgy mondjuk: ez sem kevésbé sajnálatos hiba. 4 nremtasierinetes nofeín-iléne 1965 — MÄR A HÁROMMILLIÓ { köbmétert is meghaladta az ^ a földmennyiség, amelyet ' fennállása óta kitermeltek í az ecsédi külszíni fejtésről. A ’ lefedési munkáknál nagy se- I gítséget nyújtanak a gépek és \ a különböző újítások. * „A nycrsvastermelésben új nagyolvasztók építése nél- i kül, a meglevő kohók térfogatnövelő átépítésével és az \ ércdarabosítás fokozásával az 1958. évi 1,1 millió tonnáról \ 1,6 millió tonnára kell növelni a termelést. Üzembe kel! I helyezni a rudabányai ércdúsítót...” (A Központi BiZott- / ság irányelveiből.) j Szocialista emberekhez méltóan Állványok támasztják a gyöngyösi Pannónia Szálló fa­lát. A nádfüggönyök mögött vakolómunkások dolgoznak, hogy hamarosan új köntösben díszelegjen a város főterének központi épülete. __ A külső vakolási munkát Kaknics Ferenc vakolóbrigád­ja végzi. Fenn, három emelet magasságban dolgoznak az eresz alatt. Habarcsdarabok hullnak az útra. Két ember az utcán állva, elismeréssel nézi őket. A vállalat központjában is csak dicséretet lehetett hallani a munkájukra. A kongresszusi munkaverseny legutóbbi érté­kelése szerint a vállalat egyet­len szocialista munkabrigád címért dolgozó brigádja — Kak­nics Ferenc csoportja — nyerte el a legjobb brigád címet és a vándorzászlót. — A közelgő pártkongresz- szus még további jó munkára serkent bennünket. A szocialis­ta munkabrigád cím arra kö­telez, hogy jobban dolgozzunk, teljesítsük a vállalásainkat — kezdődik lassan a beszélgetés a brigád vezetőjével cigaretta­szünetben. Szívesen magyaráz, emléke­ket, történeteket mond el éle­téből, van bőven, mert 11 éves kora óta járja az országot, épí­ti a falakat. — Még gyerek voltam, ami­kor megismerkedtem a szak­mával. Huszonkét éves korom­ban adták a kezembe a sza­baduló levelet és ezzel kezdő­dött a vándorlásom — néz messzire, vissza, az elmúlt idő­ben kutatva Feri bácsi. NEHÉZ IDŐ következett a fiatal kőművessegédre. A ta­vaszi idő gyakran úton érte, amint munkát keresett az or­szágban. Hol itt, hol ott tele­pedett le hosszab!>-rövidebb időre. De ha befejezték a mun­kát, szedhette sátorfáját, me­hetett istenhirével arra, amer­re látott. — Ezek az évek alaposan megedzettek. Ha azt akartam, hogy egy helyben maradhas­sak, a lelkemet ki kellett dol­gozni, nehogy valami hibát ta­láljanak a pallérok. Mélyet szív cigarettájából, akkurátusán kifújja a füstöt, nézi, hogy szétterül, eloszlik a levegőben. A sok hányódás, vetődés után a kellemetlen emlékek is veszítenek fájó em­lékükből. A háború Egerben találja, s amikor elcsendesült az ágyú­dörgés, újból kőműveskanalat fog a kezébe, zsaludeszkát il­leszt a Mátravidéki Erőmű ala­pozásánál. _ — Sok emlékem maradt a belgrádi építkezésekről is. 1948-ban több, egri kőműves­társammal együtt, Jugoszlá­viába küldtek bennünket, hógy segítsünk felépíteni az új fő­várost, az új Belgrádot. Ko­moly munkánk volt, igyekezni kellett, hogy gyorsan befejez­zük, de olyan minőségi mun­kával, hogy arról beszéljenek a jugoszlávok, míg emlékeznek ránk. A tudásunk legjavát ad­va, építettük a városrészt. Most sem kell szégyenkezni a munkájuk miatt. Más or­szágban is megállta a helyét és most idehaza, immár tíz éve állandóan az elsők között szerepel Kaknics Ferenc bri­gádja. — nem lehet csodálkoz­ni rajta. Mindig ott vóltak, ahol legjobban szorított a munka. Az ellenforradalom után elsőként jelentkeztek Bu­dapest felépítésénél a brigád tagjai. A TIZENNÉGYEZER építő­munkással együtt ők is segí­tettek, hogy még szebb legyen fővárosunk, takaros házak épüljenek a körúton, meleg­séggel telítődjenek a családi otthonok. Már tíz éve, hogy az ÉM, Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál dolgoznak. Bár a legnehezebb munkák el­végzésével bízták meg őket, még eddig sohasem csalódtak bennük. Az elmúlt tíz év alatt össze­szokott a brigád. Csanádi Já­nos, Kovács Mihály és a többi kőműves, mint testvér a test­vérhez, úgy ragaszkodik. Kü­lönösen azért, mert elhatároz­ták. hogy a szocialista munka­brigád feltételei szerint dol­goznak a kongresszusi munka­versenyben. A gondjaikra bízott fiatal segédmunkást segítik a szak­ma minden fortélyának elsajá­tításában. A párttagok igye­keznek a brigád tagjait kom­munista emberekké nevelni. A termelésben elsők, büsz­kén hirdeti ezt a vörös vándor­zászló, de az emberi segítség- nyújtásban is példaképül állít­ható a Kaknics-brigád a töb­biek elé. A KONGRESSZUSIG még öt hét van, s erős az elhatáro­zásuk: biztosan tartani első he­lyüket, hogy kiérdemeljék a szocialista munkabrigácl címet. Kovács János Ásító rendőrök Hamburg uíeáin jegy jár. a gépkocsikat pedig rájuk lehet bízni, mert ió! ve­zetnek és — mint a kereske­dők mondják — „megbízhatók, nem lógnak el a kocsival”. A hosszú hivatalos szolgálat után azonban 24 óránál nincs több szabadságuk és ez alatt az idő alatt kell megtenniök néha egészen hosszú utakat, úgy­hogy alváshoz nem is jutnak A hamburgi rendőrök naev felháborodással fogadták szt az intézkedést, amely megtiltja, hogy a jövőben ilyen munkát vállaljanak. Azzal érvelnek, hogy egyes kollégáik szabad idejükben mint biztosítási ügy­nökök. vagy utcai Virsli-árusok működnek, amit nem tilt met az új intézkedés. ? Hamburgban egyre általáno­sabb látvány, hogy a szolgála­tiét teljesítő közlekedési rend­tőrök munka közben alig állna! >a lábukon az álmosságtól. A > rendőri hatóságok ennek oka' í kutatva megállapították, ? > rendőrök közül sokan úgy lép­> nek szolgálatba, hogy előzőlet > egyetlen órát sem aludtak aj > éjjel. > Kiderült, hogy a hamburg • rendőrök fizetése olyan cse­kély, hogy kénytelenek szolgá- [ lat után rendszeresen külön- ; munkát végezni. Hamburg [ autókereskedők fogadják fe [őket, hogy Németország külön- ■ böző helyeire utazva, személy- ! gépkocsikat és teherautókai ! vezessenek Hamburgba. A ’ rendőröknek ingyen vasúti ŐlZL táj rész kapaszkodó hegyi útját elhagyva,magányos, öreg tölgyfa áll őrt, mé­lyen földbenyúló gyöke­rei alól az eső néhol ki­mosta a talajt, de büsz­kén, délcegen tör lomb­jával magasra, keményen állva viharok, szelek har­cát. Bácsóvölgyben a most még kicsiny, de évek ■múltéval erdő harsoná­ját zengő facsemeték hú­zódnak meg egyenes so­rokban, mint apró kato­nák. — Szilvásváradon a Szalajkavölgy felé vezető úton gyümölcseitől már elbúcsúzott a vadgeszte- nyefa s a tüskés burok­ból kipottyanő, csókolá- débarna színű vadgeszte­nyék fázva bújnak a rozsdabarna avar köpé. Mint fázó öreg nénike. húzódik meg a hegy lá­bánál a három házból ál­ló település: Tófalu. A totyogó fehértollas libák gágogva menekülnek a szürke vorfelleget verő autó elől. s az ólban rö­fögő malacok — amelyek eddig nyugodtan, béké­sen szunnyadtak a bősé­ges reggeli elfogyasztása után —, most rosszalló röfögéseel tápászkodnak fel zízzénő szalmaagyuk­ról. Suhan a kocsi Dióskút. Gerennavár mellett s az erdő mindig új és új ar­culatot mutatja, ahogy kanyarog az erdei út. Tarka levélruhájuk­ban olyanok a fák. bok­rok, mintha nagy ünnep­re készülnének, Egyenes, nyúlánk törzsükkel tör­nek magasba az emberek által kialakított elrende­ződéssel a hatalmas osz­lopcsarnokot alkotó erdei fák. És kezdetét veszi az erdő ünnepe. Az őszi szél végigsuhan a tájon, s az idősebb fák ágai, mint mély orgonahangok, játszani kezdik az erdő fohászát, a vékony kis gallyak prímhegedűsök, a paták csobogva csókol­gatja a partja mellett őrt álló bokrok gyökereit, a piros leveleit elhullatott cseresznyefa kopaszon maradt ágain szólóéne­kesként műiden boldog­ságát csicsergi a dálos- madár. amelyet szelíd­szemű őzek teljes áhítat­tal hallgatnak. Rezgő­nyárfa sárga levelei inte­getnek, szemben vele ka­cagva kelletten piros gyümölcsét a csipkebo­kor, hamvas, szinte ezüst-kéken díszlik a kö­kény. s az iszalag pajkos jókedvében magasra kú­szik rajtuk. Ökörnyál úszik a leve­gőben s egy-egy eltévedt levélke utazik pókháló- vékony fonalán. Libben egyet-kettőt, majd el­kapja a szél, játszik ve­le s nemsokára az is oda­kerül, ahóvá ievéltestvé- rei: a barna, ráncöoárcú földre, hógy puhán beta­kargassa téli nyugovó előtt Kiérve az erdőből, az úton öreg juhász ballag, maga előtt te­relve a nyájat. A fel­kelő Hold megcsillogtat­ja sugarát az öreg réz- veretű botjának fogan­tyúján, s elkíséri hazáig. Elcsendesül a vidék, este lesz. pihenni tér a falu. Az est mély sóhaj­jal álomba merült J át­adja helyét az éjszaká­nak. KESKENY ILONA Büszke méltósággal, boglyas fák sorakoznak az út szélén. A vékony fűszálakon millió színben sziporkázik a dér, ahogy a reggeli napsugár végig­táncol rajtuk. Messzebb­re tekintve, mint hóval leheletnyi finoman be­hintett fehér szőnyeg, mutatja magat az ősz- csóktól érintett vidék. Amikorra a nap izzó korongjának sugarai be­lopják magukat az erdő fái közé, eltűnt a hófehér dérszőnyeg, s a melegtől megolvadt dér, mint a fűszálak millió könny­cseppje csillog. , A learatott búza- és aivatáblák helyén most ■újraszántott földben pi­hennek a magvak. A szántóföldeket óriás kar­jával öleli körül a hegy. s e pillanatban mintha mély lélegzetet venne a föld. ltvisú, nnmnlvaó köd kúszik a fák közifi az ég felé. As Örömed nevű erdő­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents