Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-29 / 254. szám

1959. október 29., csütörtök nípüjsag 3 Elzárkózás, szektáns merevség — ez akadályozza a IÍI$£-tag!éiszáni gyarapodását Kczícpő helyett Szinte naponként tapasztal­hatják, hogy üzemünkben egyre nagyobb gondot fordí­tanak arra, hogy a nehéz fi­zikai munkát igénylő munka- folyamatokat gépesítsék. A Selypl Cementgyárban Is je­lentős összeggel, mintegy fél­millió forintos költséggel ra­kodógépet állítottak munká­ba, amely már eddig 900 vagon követ „szedett fel” az emberek helyett, akiknek munkája azóta sokkal köny- nyebb. A kongresszusi irányelvek, melyek kimondják, hogy mi­nél kevesebb munkahely ma­radjon, ahol egészségtelen kö­rülmények között, nehéz fizi­kai munkával végzik teendői­ket av, emberek —, íme így válnak valósággá üzemeink­ben. Az atomsugárzás, mint testékszer A japán tengerben mester­ségesen tenyésztett gyöngyök egy része, mint kék gyöngy szerepel az ékszerpiacon. A gyönyörű kéken pompázó drá­gagyöngyök szokatlan színüket az atomsugarak hatásának kö­szönhetik — jelentették ki a japán tudósok. A ' agylókból kiszedett gyöngyöket atomreak­torokba helyezik, majd tíz és fél órán keresztül neutronok­kal bombázzák őket. Ezúton a „kezelés” után, az eredetileg fehér gyöngyök -sodaszép kék fényt nyernek. A talált tárgyak osztálya . • • Sok emberrel megesik — ki­vel kevesebbszer, kivel több­ször —, hogy például utazás közben csomagját, kabátját, bőröndjét a vonatban felejti. Mikorra eszébe jut. a szerel­vény már rég kiindult az állo­másról. s ilyenkor megindul a hajsza az elveszett tárgy után. Legtöbb esetben meg is kerül: utána telefonálnak a vonatnak. De előfordul az is, hogy ered­ménytelen a keresés. Megyénk egyik legnagyobb és legforgalmasabb vasútállo­mására. Hatvanba látogattunk el a talált tárgyak osztályára. Itt gyűjtik Össze a vonatban fe­lejtett holmikat. Sok minden van itt. A nagy ládában táskák, kesztyűk, fényképezőgépek, még vekkeróra is található. Füzesi István, ennek az osz­tálynak a vezetője. Tréfásan jegyzi meg, mikor a talált tár­gyakat mutatja: — Ezek itt a feledékenység bizonyítékai. Vándorló skorpiók Csehszlovákiában Csehszlovák rovarkutatók Prágától északra, Slapyban ér­dekes skorpiófajtára bukkan­tak. Az állatok a szokottnál jóval kisebbek és gyengébbek forróégövi társaiknál. Szak­Megkérdeztük őt. hogyan ke­rülnek erre az osztályra ezek a tárgyak és mi lesz a sorsuk? — Mikor megérkezik a szerel­vény az állomásra, az átvevő, az illeték® kalauz kíséretében tüzet®en átvizsgálja a kocsi­kat. Az ott talált tárgyakat be­hozzák ide. amelyeket külön- külön egy könyvbe vezetünk be. Itt megőrizzük egy hónapi majd felküldjük . a budapesti központi raktárba, ahol még három hónapig őrzik. Ha vala­ki a négy hónap alatt sem je­lentkezik az elveszett holmijá­ért, akkor a Bizományi Áruház útján érték®ítik. Mint megtudtuk, havonta 40 —50 elv®zett tárgy kerül erre az osztályra, s várja feledé­keny gazdáját. Hiába, feledékenyek az em­berek. (K. B. emu erek körében igen élénk az érdeklődés irántuk, annál is inkább, mivel eddig úgy tud­ták, hogy a rovaroknak ez a fajtája az Alpokon túli hűvö­sebb klímát nem bírja. ► ♦♦♦♦♦♦♦♦♦ „A nyomdaipar termelésének mintegy 75 százalékos emelését kell előirányozni. A nyomdaipar termelés! kapa>~ citását a meglevő üzemek korszerűsítése útján kell növel­ni.” (A Központi Bizottság irányelveiből.) Tanuifuiilc könnyen, gyorsan — magyarui-suk-siik?... „ ... tehát mindnyájan „lás­suk”, mennyire fontos, hogy „megtanulhassuk” a ’ helyes szabályokat...” A napokban állt égnek a ha­jam a fenti mondattól, s a töb­bi hasonlótól. De — sajn® — hányszor halljuk nyelvünk legrútabb ficamának, a „suk- sük“-nyavalyának megnyilvá­nulásait nagyobb közönség előtt elhangzott beszédekben, felszólalásokban. — „Tudhassuk” azt... majd ő „megmutassa” .;. mi „bo­táré® uk“ igei-etünket... stb... stb... Az épfülű ember ilyenedet hallva éppen olyan viszolygást érez a hátában, mint amikor a r®zelő csikorog a vason. Mikor „látjuk” és mikor „lássuk“ meg a dolgokat, ered­ményeket? Nyelvünk mind szókincsé­ben, mind nyelvtani lehetősé­geiben rendkívül gazdag Egyetlen hang, — sőt néha már a hangsúly is — teljesen új jelentést ad a szónak. Ha a hely® szabályok meg­tanulására akarom buzdítani hallgatóimat, nem kell azon­nal felszólító módba tenni az igét. Az idézett mondatban csak akkor járunk el helyesen, ha jelentő módot használunk: ... „mindnyájan látjuk, meny­nyire fontos, hogy megtanul­hatjuk (sőt: megtanuljuk!) a helyes szabályokat. Más mon­datban, más értelemben helye­sen használhatjuk a felszólító módot. Pl.: „Lássuk be, ez így nem mehet tovább!” A mon­dat felszólító mondat, tehát az ige is felszólító módba kerül. De csak ilyen esetben! Lássuk be hát mindnyájan, és küzdjünk minden erőnkkel szép anyanyelvűnk e rákfenéje ellen! — syl — GYURKÓ GÉZA: Tudja, gróf úr... A VÉGTELEN nagy határra úgy borult az ég kék kalapja, mintha valami hatalmas kéz tette volna erre a földre, aztán dolga tá­madván, sikeresen, végleg ott is fe­ledte. Aki az eget nézte _ csak, bíz­vást nyárra, vagy legalábbis kései tavaszra gyanakodhatott volna, úgy sziporkázott kéksége, úgy sütött a nap heve. De a varjak, s még in­kább a tartott föld, minden naptár­nál jobban bizonygatta: ősz van. ta­lán már nem is haldoklik, talán már meg is halt egy télre a természet Akinek pedig még ez sem volt élég, hogy meggyőzessen, annak ott volt végső bizonyságképpen a traktor, nyopiában, pontosabban a traktor hú- zatta eke nyomában szürkés-feketén forduló föld, amelyben nagy varjú- csőrök piszkálgattak holmi ízletes csemege után. Délidő volt. A faluból Ide csak meghalni járt a harangszó, s a nagy csendben, a tábla túlsó végén doho­gó traktor zaja is feloldódott, mint cseppnyi kékítő egy nagy tó vizében. Talán, hogy dél volt, amikor a Ka­nalaké a szó, talán másért, minek firtatni, nem is fontos, olyan üres volt. a határ, mint annak idején a grófi .vadaskert, amelyben a_ bolond grófon, néhány elvadult nyúlon kí­vül ugyan nem volt semmi; A bo­lond gróf mindig puskával járt, de lőni sohasem lőtt semmit, nem is lett volna mit, inkább arra volt jó, hogy a szegény ember fiát riogassa, aki egy kis rozséért. Korhadt fáért lo­pakodott volna be a vadasba. A gondolat, a bolond gróffal, Les­ték Jánosnak jutott eszébe aki ott állt, zsebredugott kézzel, kicsit ösz- szehúzott szemmel egy nagy darab föld végében, féllábbal már egy ki­csit az árokban és íúvatta a gyenge itóllel magát. Amiért meg eszébe jutott, az ép­pen a föld volt, amely valami­kor a bolond grófé volt, annaK előt­te a gróf apjáé, nagyapjáé, hogy az­előtt kié, azt már tán’ a jó isten se tudná, de egy biztos, hogy 45-ig so­hasem paraszté, még kevésbé Lesták Jánosé. Mert 45 után az övé lett, meg még vagy harminc nincstelené, olyané, mint ő, akinek csak a nyála csörgött a földért, verítéke a földre, de a veríték-, könnytrágyázta föld szép búzája csak szemeket pergetett a mindig sovány szegényember-zsá- kokba. Most ezt a földet, az ő hét holdját szántja a traktor. Összeszántja For­dul az eke, tűnik a barázda. S ez nem olyan egyszerű dolog. rTEGNAP MÉG ott volt a meg- szokott föld a helyén, a dű­lő mellett, balra Kis Zsigáéké, jobb­ra András sógoréké, ott volt rajta a keréknyom is, mikor a kukoricát vitte haza, lehet, hogy ott volt vala­hol a szegedi bicska is, amit még a nyáron v®ztett él... És most, már soha nem talál meg. Lesták János megigazította a ka­lapját. megváltotta lábát, hogy most a másik került az árokba és ú gy érezte, hogy valami fur®a érzés ugyancsak csavargatja ott belül, ahol az orvosok szerint a szív van, a pap szerint meg a lélek. Most már aztán mindegy, hogy kinek van igaza, de fáj valami, bizony nagyon fáj, s egyenesen jó dolog, hogy egyedül van. — Hát mi kell- magának? A föld, vagy az emberi megélhetés? Az a vad földszeretet onnan van ám, hogy akinek több földje volt, jobban élt, akinek földje volt, azt hitte, hogy bizton megél... — így magyarázta neki a titkár. — Nem úgy van egészen az, titkár elvtárs... A paraszt szeresse a föl­det, mert a föld az minden... Az ad megélhetést, kenyeret, húst, de még örök álmot is... — replikázott vi6z- sza. A titkár megrágta örökké niköti- nos bajusza szélét, töprengve bele­kotorászott gyérülő hajába, aztán megcsóválta a fejét: — Nem ért engem. János bátyám... Szeretni is kell a földet, de okosan. Minek rabszolgája lenni néhány holdnak? Értse meg, a föld arra való, hogy teremjen, hogy sokat teremjen, hogy minket szolgáljon, s ne mi őt... Erre mondtam én. amit mondtam... Azelőtt a föld tulajdona jelentett mindent, közben valahogy olyan is­tenfélét csináltak abból a néhány holdból... Imádták hajnaltól, vaku- lásig, hogy még nagyobb legyen az isten, közben egész megfeledkeztek a nagy imádásban, hogy nem a föld a fontos, hanem a kenyér, az ember­ség ... Hát most ezt akarják még mindig? Megrántotta a vállát, mintha még mindig a titkárral vitázna, pedig az még a tavaszon volt. mielőtt döntött volna: jó. benne vagyok én is abba a szövetkezetbe. S most itt áll a föld szélén, ame­lyet hiába imádott annyira, mert most hűtlenül és gyorsan belesimult ezernyi barázda-társába, itt áll és nagyon árván érzi magát; Mint az elhagyott gyermek, az otthagyott l'érj, vagy... Ä TRAKTOR most fordul, Mesz­■v* sziről úgy tűnik, mint valami apró, de nagyon erős csónak, egy nagy, feketehátú víz tükrén, s mö­götte hosszú csíkban sorakoznak a föld lassan omló habjai. — Jó dolgozik, mi? — szól egy hang a háta mögött, hogy majdnem ugrik egy nagyot, mint a nyúl, ame­lyet káposztásban kap puskavégre a vadász. — A traktor?... Az igen! Hiába, erősebb, mint két jó ló — bólint az­tán helybenhagyólag az elnöknek, mert az álldogál most már mögötte, kicsit hunyorgatva, mert lejjebb csú­szott az égen a nap. — Csak eső lenne már — nézi az eget az elnök, s látszik, hogy egyál­talán nincs megelégedve a szép ok­tóberrel. Neki az volna szép most, ha csúnya szürke lenne az ég, ha gu­micsizmában kellene taposni, aztán megint jöhetne a kék ég, napfény ... — Jó földek vannak errefelé —szövi tovább a szavakat, hogy Lesták Já- n® nem vált a szóra. — Ha esőt kapunk, olyan termés lesz itt jövőre, hogy büszkélkedhetünk egy megye előtt... Tizennégy mázsa, tán tizen­öt is — szövi tovább az ábrándokat már inkább csak magának, mint Lesták Jánosnak. — Nem l®z az sok? — kap a hor­gon Lesták kétkedőén. — Miért volna? Az idén. gyen­gébb földön megvolt a tizenkettő, átlagban... Meg kell annak lenni, s meg is tesz... Megcsináljuk, igaz. komám? í ESTÄK bólint, hogyhát rajta nem múlik, hogyan Is múl­na. ő sem ellensége a többnek, most meg már különösen nem. — Nyolcvan hold búza, ha bevág, több, mint ezer mázsa... A bolond gróf nem termelt ennyit, pedig an­nak külföldi intézője volt -- lelkese­dik az elnök. Lesták elneveti magát; — Dehiszen az bolond volt! — Ahhoz nem, hogy lehúzza a bőrt a hátunkról ... — Hát ahhoz nem, az anyja nem* jóját... Azt mondta nekem egyszer, amikor hajtani voltam nek, és va­lahogy szóba er®zkedett velem... Aztán minek volna maguknak a föld? • Két-három hold az semmi... Ezer holdhoz meg ész kell, fiam ... Az elnök kiköpött: — Ész kell, s ezt egy bolond mond­ta nekünk... Nem tudom, mit szól­na, ha most látna minket itt... Csak ez a tábla, egy tagban több mint száz hold... És kétezer holdunk van... Kétezer — tette hozzá nyomatokkal, hogy Lesták János is akaratlanul ki­húzta magát és ebben a pillanatban egészen elfelejtette, hogy miért is jött ki ide a határba... Hogy egy Kicsit siratni jött. a föl­det, a hét holdat. Dehát, hogyan lehet siratni hét holdat, amikor kétezerről van szó. Xj1 NNYIRE csak nem szamár az ember. S ebben a pillanat­ban nagyon szerette volna, ha ot’ állna mellette a bolond gróf, aki egyszer valamikor, talán már igaz se volt. hogy mikor, az észről magya­rázott egy csuparongy cselédembV- nek. Odaszólna neki, csak úgy fél­vállról: — Tudja, gróf úr. a földhöz é kell ám! talán nem találtak olyan ifjú­munkásokat, szövetkezeti fia­talokat, akik méltóak lenné­nek a KISZ-tagságra? A kutya másutt van elte­metve. Ha nem is igaz, de so­kat eláruló az a megállapítás, amelyet nem egy fiatal han­goztat: „Nehezebb a KISZ-be bejutni, mint a pártba!” Elzár­kózás, szektáns merevség, va­lami furcsa és érthetetlen gőg tapasztalható igen sok ifjúsá­gi szervezetben, amely vég­eredményben is odavezet, hogy sokan szeretnének KlSZ-tagok lenni, meg is érdemelnék —, de csak szeretnének. Bekölcén például igen sok KISZ-en kívüli fiatal dolgo­zott önként a községi pártház építkezésén, társadalmi mun­kában. Egyet sem talált meg­felelőnek a helybeli alapszer­vezet, hogy felvegye tagjai so­rába. Petőfibányán — túl a Szervezeti Szabályzaton — hol­mi pontokat dolgoztak ki, amelyeknek teljesítése nélkül szó sem lehet a felvételről. Előfordult Egerben, hogy a Kilián-próbára jelentkező 350 fiatalból (a Kilián-prőba telje­sítése az alapja a tagfelvétel­nek) több mint 150-et egysze­rűen elküldték, mert a vizsgát megelőző foglalkozások közül egyről-kettőről hiányoztak. Ál­talános a vélemény: „Minek vegyünk fel tagokat, csak hogy sűrűbben legyünk?” „Ha akar­nak, jönnek maguktól is...” Mondani sem kell, hogy mi­lyen mélységesen helytelen ál­láspont ez, hogy mennyire helytelen az ilyen merev el­zárkózás akkor, amikor a KISZ együtt akar dolgozni az egész magyar ifjúsággal, s tagjaiként az ifjúság legjobbjaival. Nem szabad, egyenesen bűn, a KISZ-en kívülre szorítani azo­kat a fiatalokat, akik munká­juk, rátermettségük, példaadó magatartásuk következtében mindenképpen alkalmasnak bi­zonyulnak a KISZ-tagságra. Azokat a nagyszerű felada­tokat, amelyeket a KISZ-nek csak a közeljövőben is már meg kell oldani, csakis szer­vezetileg', taglétszámban is erős, ezen keresztül valóban az egész ifjúságra hatni tudó szervezet képes sikerre vinni. Nem elzárkózni kell az ifjúság legjobbjai tói, hanem úgy fog­lalkozni a fiatalok sok tízezres táborával, hogy mind több és több ifjú és leány váljon al­kalmassá az ifjúsági szervezet tagságára. Mondani sem kell, hogy itt nem valami tagfelvé­teli kampányról van szó, ha­nem sokkal inkább tudatos és tervszerű KISZ-építési mun­káról, amely nem egy idő­szak, hanem a minden idők ál­landó és rendszeres feladata. A KISZ-bizottságoknak, de a pártszervezeteknek, pártbi­zottságoknak is feltétlen fog­lalkozni kell ezzel a kérdéssel, határozott és következetes lé­pésekkel felszámolni az effajta szektáns nézeteket, amelyek gátolják a megye ifjúsági szer­vezeteinek munkáját. Ez nem­csak a KISZ ügye, ez minden kommunista, minden pártszerv ügye is! (Gy.G.) Akit érdekel a fiatalság problémája, aki figyelemmel kíséri, hogyan fejlődik egész ifjúságunk arculata, az minden bizonnyal megelégedéssel szemléli azt a munkát is, amelyet a Kommunista If­júsági Szövetség végez sorain belül és kívül az ifjúság esz­mei, politikai nevelésében. Teljesen őszintén és nyílt szív­vel kell elmondanunk, hogy a mi megyénkben is számottevők azok az eredmények, amelye­ket a KISZ' számlájára kell ír­ni, az alig két évvel ezelőtt alakult ifjúsági szövetség ma egyre növekvő befolyást gya­korol a megye ifjúságának egé­szére. Hogy most mégsiem ezeknek az eredményeknek, az ered­mények elérése módszereinek szenteljük ezeket a sorokat, történik ez elsősorban azért, mert a KISZ munkája, sikerei ma már fokozottabb igényeket keltenek a szervezetet illetően. Ma már nemcsak arról van szó, hogy legyen és dol­gozzon az ifjúsági szervezet, hanem sokkal inkább arról, hogy valóban az egész ifjúság átfogó tömegszervezete, a párt segédcsapata, a szocializmust építő életünk sava-borsa le­gyen. Ehhez sok-sok feladatat kell megoldania a mi me­gyénkben is a szervezetnek, s ezekből a feladatokból most csak egyet és nem is a legki­sebbet ragadjuk ki. Nem véletlenül! A legutóbbi értékelés szerint is a megye KlSZ-tagjainak száma nem éri el még a me­gye párttagságának 83 százalé­kát sem. Heves megyében mintegy félszázezer KISZ-kor- ban levő fiatal él és dolgozik. de mindössze 11 000 tagot szám. Iái az ifjúsági szövetség, bár két­ségtelen, hogy az elmúlt esz­tendőhöz képest is számottevő fejlődés tapasztalható a tag­létszám alakulását. illetően. Számottevő, de korántsem ki­elégítő. Olyan jelentős nagyüzemben, mint az Egercsehi bánya, a fiatalok alig 23 százaléka KISZ-tag, hasonló, örvendetes­nek aligha mondható problé­mák tapasztalhatók a legtöbb nagyüzemünkben, de számos községi, vagy éppen iskolai KISZ-szervezetben is. A KISZ szervezetek majdnem felében hónapok óta nem vettek fel új tagot, három hónapja nincs tagfelvétel például Bekölcén, Kápolnán, vagy éppen a Gyön­gyösi Váltógyárban. Felmerülhet a kérdés: talár nincsenek megfelelő fiatalok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents